Kisalföld, 1964. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

* AZ UTOLSÓ NAPON (Folytatás az 1. oldalról) kezeiért hónapok óta futkoz a helyi tanács. Jobb lett vol­na állami vállalattal hozzá­­fogni. A másfél milliós épületben politechnikai raktár és egy pedagógus lakás is lesz. De mikor? Az igazgató már a decemberi határidőt is kétli. Kétszázötven tanulót zsúfol­tan, megosztva tanítanak majd. A rozzant épületben reggeltől késő estig „nagy­üzem” lesz, hiszen a tanítá­son kívül a nagyobbik tan­terem szolgál moziként, kultúrteremként is. Pedagó­gusok, gyerekek, szülők vár­ják az új iskola elkészültét. Mert akkor ezt a régit le­bontják, az anyagból kultúr­­otthont emelnek. És ezzel két vágy teljesül Darnózse­­lin. Lesz elég tanterem, s remény arra is, hogy mű­velődési otthon épül. Az a csend hiányzik Biológiát és magyart taní­tott Szemethy Frigyes nyug­díjas pedagógus. Különös pár­­­ositás. — Már tanítottam Halá­sziban, amikor a mosonma­gyaróvári akadémiára beirat­koztam. 1931-ben fejeztem be. Innen a biológia — ne­hezen szerettem.. Délelőtt tanultam, délután tanítot­tam. A magyar irodalmat? Nagyon szerettem tanítani... A múlt idő visszaidézi a gyermekkort, az árvaságot. Sokat próbált. Az árvaház­ban cipésznek szánták, a maga erejéből tanult tovább. — Kicsit mindig magamat láttam az elesett, a szegény gyerekekben. Amikor idejöt­tem „rangjukhoz” méltó he­lyen ültek a padokban, nagy­ság szerint igazítottam el a gyerekeket. Negyven „lelen­cet” neveltek a faluban. Többet el kellett venni a mostoha­ szülőktől. Ha vala­melyikük meglátogat, több­nyire ő emlékezik arra, mit kapott. Hiányzik-e az iskola? Negyven évig egy helyen éltem. Hiányzik a kollégák és a gyerekek tisztelete és szeretete. Nem egy tanítvá­nyom szüleit is én tanítot­tam. Soha nem kellett fe­gyelmeznem ... Hiányzik az a csend, ami az osztályok­ban fogadott. Maros L. — Rácz Z. ! Műszaki becslés csütörtök, szeptember 3-án SOPRONBAN A FINOMMECHANIKÁ­NÁL. SOPRON, Mátyás kir. u. 5. Tel.: 10-37. Mi­SIK­ GYŐRÖTT: Liszt F. u. S. Jerzy Edigey: A joggyakornok fiókjai­ban, melyeket az altiszt nyi­tott ki, csak egy kevés tiszta papírt, a „gyanúsított sze­mélyek kihallgatási jegyző­könyveit'' és a tanúk jegyző­­i könyveinek nyomtatott űr­lapjait találták. — A vádirat nincs sehol — bosszankodott Kur. — Sem a vádirat, sem a „fehér gengszterek” ügyének utolsó kötete — fűzte hozzá Wilska. — Abban a kötetben vol­tak a vádlottak utolsó vallo­másai. Abban volt az a bi­zonyos bécsi levél is — az ügyészhelyettes teljesen ma­gába roskadt. — Hol lehet­nek azok az akták? — Kalinkowski addig dol­gozott itt, amíg be nem zár­ták az épületet. Biztosan nem fejezte be a munkát és az aktákat magával vitte. — De mi jutott eszébe, hogy magával vigye a vád­iratot és a dokumentumo­kat! — Az ügyész egyre dü­hösebb lett. — Hiszen ez ti­los. Na, lesz itt nemulass, ha ezt a főnk megtudja. Mit csináljak most, a dokumen­tumok nélkül? A bécsi levél nélkül! Még másolatunk sincs róla. — Ne aggódj — nyugtatta meg Wilska az ügyészt —, ha Kalinkowski idejövel út­közben lett rosszul, akkor a papírok nála vannak. Ha nincsenek nála, akkor holt biztos a lakásán vannak. Jerzy Kurt megragadta ez a gondolat. — Telefonálj a mentők­nek — kérte Wilskát. — A telefonszám 8-24-24. A titkárnő felvette a kagylót. — Itt a vajdasági ügyész­ség! Kalinkowski joggyakor­nok iránt érdeklődöm. Ma reggel vitték be__ — Igen, igen. Köszönöm. — Wilska letette a kagylót és az ügyészhez fordult. — Nem volt jó a telefons­szám. Ez csak a mentők hívószáma. Azt mondták, hogy hívja a balesetinfor­­mációt Add ide — határozta el magát Jerzy Kur — felhí­vom az igazgatót. — Feltár­csázta a telefonkönyvben talált számot. — Kérem az igazgatót, dr. Mulat. — Hol van? Nem lehet a telefonhoz hívni? Itt Jerzy Kur ügyészhelyettes beszél. Nagyon fontos és sürgős ügyről van szó. — Ön doktor , Mula tit­­kárnője? A mentők ma be­vitték a joggyakornokunkat, Zygmunt Kalinkowskit. Na­gyon fontos ügyészi iratok voltak nála. Kérem, helyezze biztonságba ezeket az aktá­kat, azonnal értük megyünk. — Igen. Várom a telefon­­értesítést! Kérem, hívja a központot és kérje a 483-as melléket. Az ügy valóban nagyon sürgős... Nagyon!... Igen! Várom... Az irodában feszült csend volt. Az ügyész és a titkár­nője szótlanul ült, megbabo­­názottan néztek az íróaszta­lon heverő fekete készülék­re. Végre megcsörrent. Kár gyorsan felkapta a hallga­tót —­ Ig­en! Hallom! Semmi­féle papír nem volt nála? Jól megnézték? Biztosan nem volt? Mikor lehet vele beszélni? ... Rendben van, telefonálok. — A hallgatót tartó keze lassan lehanyat­lott Utolsó reménye is szer­tefoszlott. —­ Elmegyek a lakására — ajánlotta Halina Wilska. —­­Talán otthon vannak az ak­ták. Hol is lakik? — Ellen­őrizte a címet a betűrendes mutatóban — Ujazdow ne­gyed, a „finn házak’. Már rohanok is! — Én is veled megyek —­­mondta az ügyész. — És mi lesz a főnökkel? Rögtön fél tizenkettő, és a főnök nem szereti, ha az ügyészek késnek az értekez­letről. — Mit tehetek? Ha nincs meg a vádirat, minek men­jek hozzá? Hacsak azért nem, hogy elmondjam: el­vesztek a vádlottak utolsó kihallgatásának jegyzőköny­vei és a fontos dokumentu­mok, többek között az a bécsi levél is. Nem, ilyen szi­idító újságokkal feles­leges sietnem. Először men­jünk az Ujazdow negyedbe. A bíróság épülete előtt nem sikerült elcsípniük egy taxit. De szerencséjük volt: egy ügyvéd éppen kiszállt Moszkvicsából, és felaján­lotta nekik: szívesen elviszi őket a Wiejska és a Piekna utca sarkáig. Néhány perc múlva már a helyszínen vol­­tak­. (Folytatjuk) (7. folytatás) KISALFÖLD n Remekelt « mosonmagyaróvári Mexőgépgyár (Folytatás az 1. oldalról) .,kirukkolták” ezen a kiállí­táson. A megnyitás első nap­ján kohó- és gépipari szak­emberek, egy szovjet aka­démikus, s jó néhány kül­földi vendég állta körül nagy ártfeklődéssel a gyár gyü­mölcsosztályzó, válogató gépsorait; egy-egy megye gyümölcs-, paradicsom- vagy paprikatermése osztályozha­tó velük egy idény alatt. Stefanek Sándor gépész­­mérnök képviseli a gyártó vállalatot; büszkén, fáradha­tatlanul magyaráz, válaszol­­gat az érdeklődőknek. A nagy teljesítményű paradi­­csom-manipuláló gépsorhoz­­ tartozik az adagolópálya,­­ kisládaürítő, selejtezőgép, tisztítógép, hengersoros vá­logató, lyuk szerinti osztá­lyozó, szállítópálya, csoma­golóasztal, ládaállvány, teli- s láda-szállítópálya, elektro­­­­mos vezérlőasztal, s ismét j . egy szállítópálya. A gépsor I­­ teljesítménye óránként 60­­ mázsa, termelékenysége: egy-egy dolgozó 0,8—1 má­zsa árut dolgoz fel óránként a segítségével. Az áru mi­nőségétől függően 32—70 ember szükséges a gépsor mellé. Elektromos áramszük­séglete 8—10 kilowatt, a te­rületigénye 425 négyzetmé­ter. Mellette áll a paprikama­nipuláló gépsor, ami az elő­zőhöz hasonló gépegységek­ből áll. A teljesítménye 25 mázsa óránként, a termelé­kenysége 0,7—0,9 mázsa. Szükséges a gépsor mellé 18—28 személy, az elektro­mos áramigénye 3 kilowatt. A gépsor képes az original áruk teljes feldolgozására, a selejtáru leválasztására, biz­tosítja a száraz áru tisztítá­sát, a minősítést, a ládába juttatást és a manipulációs munka szervezettségét, üzem­szerűségét. Munkaerőhiányos gazdaságban nagyon célsze­rű a gépsor alkalmazása. Az almafeldolgozó gépsor tizenöt gépegységből áll, hat­van mázsa az óránkénti tel­jesítménye, 37—70 személy szükséges a munkájához. Hétszázötven négyzetméteren foglal helyet, 12—15 kilowatt az elektromos áramigénye. A gépsor nemcsak az áru­válogatást, ládaürítést végzi el, hanem képes a száraz áru részbeni tisztítására, fé­­nyesítésére. Az osztályozott árut szétteríti a körasztalo­kon, s elősegíti a szín sze­rinti csomagolást. A gépsor központi elekromos vezérlő­asztalról irányítható és el­lenőrizhető. A gépsor elren­dezése az igény szerint vál­tozhat, egyes gépeket más­más sorrendben is lehet kap­csolni.. A rövidebb vagy egyszerűbb gépsorok nem teljes értékűek ugyan, de a feldolgozás szempontjából a manipulációs munkát segí­tik. (A holnapi számunkban a növénytermeszt­ésről adunk tájékoztatást.) gszm Mezőgazdasági gépgyáraink gyártmánya!. 186. szeptember 1­, kedd A második világháború tanulságra Negyed század telt el a második világháború kirob­banása óta. Új nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a m­egr­ázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán morá­lis és anyagi romlásban is. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, a másik oldalon azoknak az óriási változásoknak jegyei vannak bevésve, amelyeket az im­perializmus által kirobban­tott háború indított el, s amelyek lényegében új vi­lágképet alakítottak ki. A mai világkép újszerűsége sok mindent eltakar a leg­újabb nemzedék előtt a há­ború előtti világból, s nehe­zen megfoghatóvá teszi szá­mára a háborúhoz vezető körülményeket. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető kö­rülményekkel kapcsolatosan még ma is feltámad: hogyan történhetett, hogy Európa szívében ura­lomra kerülhetett a barba­rizmusnak, minden ember érték és törvény cinikus megsemmisítésének irányza­ta, amivel Hitler a történe­lem színterére lépett és egye­nesen nekivitte a világot a háború szakadékénak? A történelmi igazság, amit új­ból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes mód­szereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyu­gati imperialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsde­krach után kibontakozó gaz­dasági válság pánikhangula­tában a német monopóliu­mok urai Hitler védőszár­nyai alá menekültek a fe­nyegető szociális földrengés elöl. A világ többi nagytő­kése is leplezetlen rokon­­szenvvel kísérte ezt a vál­lalkozást, legalább is addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhódítás őrülete, s fe­nyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, ame­lyeknek fenntartásában az amerikai, az angol és a fran­cia nagytőke érdekelve volt. A keserű igazság az, hogy tulajdonképpen még ezen a — kapitalista szempontból, ésszerű — határon túl is támogatást kapott Hitler a nyugati tőkés hatalmaktól. A támogatást gyakorlatilag csak akkor adták fel, ami­kor Hitler őket is belekény­ A nyugati hatalmak Hitler háborújában kez­dettől fogva lehetőséget lát­tak a Szovjetunió megsem­­misítésére, s e lehetőséget még akkor sem hagyok szá­mításon kívül, amikor Ang­lia és az Egyesült Államok a Szovjetunió oldalán élet­halálharcra kényszerült a harmadik birodalommal. Nemcsak Churchill emlék­irataiból, hanem számos más dokumentumból is kitűnik, hogy az angolszász vezető körök a háború alatt vak­merő időhúzási taktikát foly­tattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meggyen­gül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nem­zetközi politikában. Mint azóta általánosan is­meretes, ez a számítás nél­külözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás ter­mészetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy nem vérzett el, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nemcsak hogy nem vált ak­cióképtelenné, hanem mint a nemzetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is be­folyást az események mene­tére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerő­sebb támasza. A világ népei meggyőződhettek róla, hogy a hidegháborús időszak né­hány rendkívül veszélyes szakaszán védelmezte a Szovjetunió tekintélye és ereje a békét, s megakadá­lyozta, hogy a szakadék szé­lén tántorgó amerikai poli­tika végül is egy végzetes lépéssel beletaszítsa a vilá­got a mélységbe. A második világháború , hogy az imperializmus hábo­rús irányza­tával csak a tőkés világ felbomlását lehet siet­tetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely a Szovjetunió­­ megsemmisítésére, vagy akár csak diplomáciai elszigetelé­­­­sére irányul, a legsúlyosabb­­ következményeket vonja ma­­­­ga után azokra nézve, akik­­ ezzel az éppoly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérlettel megpróbálkoznak. Ez a belátás ma már nem­csak azokban az országok­ban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolítani az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok köz­véleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, ha­nem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább any­­nyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús poli­­­­tikában rejlő óriási kockáza­tot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelen­legi szakaszán a békés együttélés. Ez az egyetlen ésszerű irányzat, amely biz­tosítékot nyújthat az embe­riségnek, hogy elkerülje az újabb háborút. Ma már a világ, a még meglévő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább ki­felé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializmus és a béke erői a háború után rendkívül ne­héz korszakban tovább nö­vekedtek, viszont az impe­rialista pozíciók határozot­tan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szo­cializmus és a béke erői ha­tározzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érde­kei, Paál Ferenc szert tette a háborúba. En-­j lefolyását, mozgató rugóit és nek a magatartásnak a ma-­­ következményeit tekintve m­gyarázatára röviden ki kell térni, arra figyelmeztet. Lottó-nyeremények szám: nyeremény: 057 097 fényképezőgép 058 321 tv 066 878 bútor 1 004 693 fényképezőgép 1 032 713 rádió 1 024 122 óra és utalvány 1 024 458 villany tűzhely 1 027 382 aranyóra 1 036 822 tv 1 039 413 rádió 1 051 287 tv 2 004 184 ágyneműkészlet 2 016 115 utalvány 2 042 300 hűtőgép 2 054 935 tv 7 021 167 rádió 7 035 538 tv 7 057 383 tv 7 065 318 kerékpár 7 055 346 óraduó 7 096 611 mosógép 7 100 486 háztartá­si kisgépesítés 7 101 599 kerékpár 7 103 444 rádió 7 104 167 mosógép 7 10© 905 rádió 7 117 309 rádió 7 134 636 utalvány 7 141 896 motorkerékpár 7 143 914 fényképezőgép 7 194 111 tv 7 211 430 tv 7 220 517 rádió 7 238 585 utalvány 7 239 039 hűtőgép 7 240 711 rádió 7 212 984 háztartási kisgépein* 7 244 116 utalvány 7 249 110 óra és utalvány 7 261 302 utalvány 7 271 942 rádió 7 277 586 utalvány 7 279 268 rádió 7 289 783 rádió 7 291 454 hűt­őgép 7 294 735 utalvány 7 298 724 motorkerékpár 7 318 288 pad­lókefélőgép 7 342 974 rádió 7 355 601 rádió 7 371 612 utalvány 7 379 315 szekrény 7 445 333 mosógép 7 456 673 padlókefélőgép 7 459 272 utalvány 7 470 158 tv A gyorslista közvetlenül a zás után készült, az esetleges számhibákért felelősséget nem vállalunk. A nyerteseknek a ju­talomsorsolás! sorsjegyrészt 1964. szeptember 20-ig kell be­küldeni a Sportfogadási és Lot­­tóigazgatóság lebonyolítási osz­tályához. (MTI A gyorslista az 1964. augusz­tus 31-én a lottó tárgy nyere­mény-sorsoláson készült, me­lyen a 35. heti lottószelvények vettek részt. szám: nyeremény: 028 736 tv : 035 323 rádió * 036 687 rádió ! 052 542 utalvány | 056 562 rádió

Next