Kisalföld, 1965. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-01 / 1. szám
2 Irodalmi és képzőművészeti pályázat Az MSZMP Győr-Sopron megyei és városi Bizottsága, a megyei és a városi tanács, a KISZ megyei és városi bizottsága és a Kisalföld szerkesztősége irodalmi és képzőművészeti pályázatot hirdet. A pályázat célja mai életünket ábrázoló, húszéves fejlődésünket bemutató művészi színvonalú alkotások elkészítésének támogatása. Részt vehet benne megyénk bármely lakosa olyan művekkel, melyek nyomtatásban még nem jelentek meg, és kiállításokon nem szerepeltek. Beadási határidő 1965 .március 20. A pályaműveket jeligésen kell beküldeni a megyei tanács művelődésügyi osztályára. Az eredményt a Kisalföld 1965. április 4-én közli. A pályázatra a következő díjakat tűzzük ki: IRODALOM. Prózai alkotások (novella, kisregény, irodalmi riport, szociográfia stb.). Első díj 5000 Ft Második díj 3000 Ft Harmadik díj 1500 Ft Az említett díjakon kívül a bíráló bizottság külön 1000 forinttal díjazza a beküldött legjobb verset. II. KÉPZŐMŰVÉSZET. Második díj 3000 Ft A beküldött pályaművek a pályázók tulajdonában maradnak. A pályázatot hirdetők fenntartják azt a jogot, hogy a díjakatcsak megfelelő, művészi színvonalú alkotásokra adják ki. Festészet Első díj 5000 Ft Második díj 3000 Ft Harmadik díj 2000 Ft Grafika Első díj 2000 Ft Második díj 1000 Ft Szobrászat Első díj 5000 Ft Kiállítás A Színház és Filmművészeti Főiskola a magyar színészoktatás 100 éves jubileuma alkalmából, centenáriumi kiállítást rendez, amely január 2-án, szombaton délután 3 órakor nyílik meg a főiskola épületében. (MTI) — Ide kell költöznötök — erősködik a menyasszony. — Micsoda dolog ez. A mi gyerekünk vagy, aztán még sincs orvosa a falunak. — Hej, ha ez olyan könynyű lenne... — sóhajt az orvos. Még egy asszony érkezik, de nem kíváncsiskodva, hanem ijedten. — Jaj, a szerencse küldött, Sanyikám. Gyere már, nézd meg a Tera lányomat, valami baj kínozza. Zsupán csak bólint, s már szalad is a szomszédba. A lány, akihez hívták, alig tizenhét éves. Bizalmatlanul húzódik a szoba sarkába, szeppenve várja, hogy mi fog történni vele. — Szervusz, kis Tera — köszönti az orvos. — Igazi hölgy lettél, amióta nem láttalak. Na, gyere, beszélgessünk. Az anya aggodalmaskodik, szeretné látni a vizsgálatot, te az orvos kéri a tekintetével, hogy menjen ki. A lány ettől sem lesz bátrabb. csupán olvasni próbál a rezdülő jelekből, lassan megérti azt, amire az anya gondolni sem mart — Hogyan viselkedik mostanában az udvarlód? — kérdezi. — Sándor bácsi azt hiszi?!... — rémült meg a lány, és keservesen elsírja magát. 15. Zsupán túljutott a nehezén, a lányhoz megy, átfogja a vállát, leülteti, nyugtatja. — Ki a gyereked apja? — Nem mondhatom meg... — Segíteni akarok. Tera váratlanul heves lesz, valósággal az orvosnak esik, nem is kéri, hanem követeli a biztatást. — Ugye nem szégyen az ilyesmi? Nyugtasson meg, aranyos Sándor bácsi. Szégyen, ha szeretjük egymást? ... Zsupán csendesen mosolyog, ezzel fejezi ki, hogy nincs semmi baj. — Kérdezd meg a gyerekedtől, kishúgom. Az bölcsebb, mint én. Rendes hozzád az udvarlód? — Boldog. Mindig a sarkamban ólálkodik, hogy láthasson. Már beszélt volna anyámmal, de megtiltottam neki. Szégyellem ... — Hagyd, hadd beszéljen. Egy cseppet se hajtsd le a fejed. Fia együtt akartátok, ha semmit se bántatok meg, akkor így jó, ahogy van. A lány lassan földerül, mosolyog a könnyein át. — Nincs mit megbánni... csak a nyarat siratom, hogy elmúlt. Olyan szép volt... — Akkor a gyerek is szép lesz — simogatja meg gyengéden, biztatón az orvos a lány arcát Amikor visszatér a szülői házba, kedve borongósabb, mint amikor megérkezett. Mohón fölhajt egy pohár bort Tűnődve, töprengésbe feledkezve nézi édesanyját aki alig tudja leleplezni ünnepélyessége mögött gyülemlő nyugtalanságát — Engem mikor gyógyítasz meg, fiam? — kérdezi az anya. — Nem tudok hazaköltözni — bizonygatja az orvos, önmagával is viaskodva. — Most semmit sem tudok. De valamit mégis: jöjjön hozzánk, édesanyám. Gitta szereti magát, a gyerekek imádják, én meg száz évig vigyáznék az egészségére. Jöjjön ... Az öregasszony csaknem megbotránkozva hőköl hátra. — Hát a ház? Az egész itteni életem? — Talál vevőt a házra. Eladja. — Soha. Kínos pillanatok, zavartan hallgatnak mindketten. Érzik, valami űr van kettőjük között valami nincsen rendjén. A fiú tudja, helyzete sokkal bonyolultabb, mint hogy néhány világos szóval képes lenne megmagyarázni. — Pedig akár így, akár úgy, de velem kell maradnia. Nem azért, mert így illik, hanem azért, mert így akarom. — Nincs orvosa a falunknak, fiam. Gyere haza. — Sok faluban nincsen orvos. És mindenütt emberek vannak. — A városban is. Oda akarsz menni, ezen töröd a fejed. — Talán. Minden csak talán. Mostanában örökké vitatkozom magammal. — Búcsúzóul megöleli, megcsókolja az anyját. — Szaladnom kell... — Hova sietsz? ... — Nem tudom ... Zsupán már az udvaron van, anyja nehezen engedi el. — Holnap is gyere. Mindennap. Hozd magaddal a gyerekeket. .. Az orvos szomorkás mosollyal bólintott. Anyja még utána kiált: — Békülj ki Katóval... Minek gyűlölködtök? ... — Egyszer majd elmondom ... Zsupán nézelődve, mintegy a gyermekkori emlékeket keresve ballag le a hegyről. Tűnődéséből egy legény rezzent föl, aki eléje vág a fák közül. — Szervusz, Sándor ... Teri tényleg...? — Csak nem rossz a lelkiismereted? — Gazembernek nézel?— — Hát akkor? ... — Semmi. Csak olyan . .. furcsa egy kicsit. Nehéz elhinni. — Pedig apa vagy. Menj, beszélj a lány anyjával. — Félek. (Folytatjuk) (15. folytatás.) «ISALFÖLD Barátság, béke és virágzás Az űrhajósok nyilatkozata A Novosztyi hírügynökség az év végén néhány kérdést intézett a szovjet űrhajósokhoz. Valentyina Nyikolajeva Tyereskova, Pavel Popovics, Andrijan Nyikolajev, Vlagyimir Komarov és Konsztantyin Feoktyisztov —a Szovjetunió hősei — szívesen válaszoltak. Arra a kérdésre, hogy „Mit tart az 1964-es év legjelentősebb eseményének az űrhajózásban?”, mind az öten a „Voszhod” többszemélyes űrhajó felbocsátását emelték ki, Konsztantyin Feoktyisztov hozzátette: — Jelentős eseménynek tartom azt a megállapodást is, mely a szovjet és amerikai tudósok között jött létre a közösen végzett űrkutatásra, ezen belül, a meteorológiai mesterséges holdak rendszerének létrehozására vonatkozóan. Vlagyimir Komarov megemlítette még a „Ranger—7” 1 amerikai mesterséges hold sikerét, a Holdról készített közeli felvételek Földre történő továbbítását. A második kérdéssel kapcsolatban már inkább megoszlott az űrhajósok véleménye. Így például Valentyina Nyijkolajeva Tyereskova a „Barátság”kőolajvezeték üzembehelyezését tartotta az 1964-es esztendő legjelentősebb „földi” eseményének. Andrijan Nyikolajev: —Nehezen tudnék kiemelni egyet a szovjet nép számtalan gazdasági, tudományos és politikai sikere közül. Ez év őszén hazalátogattam szülőfalumban, Csuvasföldre. Kolhozunknak még sohasem volt ilyen gazdag termése, mint az idén. De nemcsak Csuvasföldön, hanem az egész országban kitűnő volt a termés. Vajon ez is esemény? De az ám, méghozzá jelentős esemény! Ez évben a Szovjetunió Legfelső Tanácsa törvénybe iktatta a kolhoztagok nyugdíjellátását, s ez olyan örömteli és nevezetes esemény, melynek én, mint a Szovjetunió polgára, szívemből örülök. Pavel Popovics: —■ Az 1964-es év fontos eseményének tartom a szovjet sportolók győzelmeit az insbrucki és tokiói olimpián. Konsztantyin Feoktyisztov: ■— Az idei év jelentős „földi” eseménye volt a szovjet emberek anyagi jólétének további emelkedése, ezen belül, a pedagógusok, egészségügyi és közszolgáltatási dolgozók fizetésének felemelése. Arra a kérdésre, hogy mi volt az űrhajósok nemzetközi kapcsolatainak legjelentősebb eseménye, Andrijan Nyikolajev így válaszolt: — Sohasem fogom elfelejteni a magyar és a jugoszláv nép szívélyes vendégszeretetét. Már eltelt azóta néhány hónap, hogy ezekben az országokban jártam, de kapcsolataim új barátaimmal nem szakadtak meg, sőt erősödtek. És vajon mit kívánnak az űrhajósok 1965-re a szocialista országokban élő barátaiknak? Valentyina Nyikolajeva Tyereskova: — Újabb sikereket kívánok barátainknak a szocializmus építésében, valamint virágzó életet, jólétet, sok boldogságot minden anyának és minden gyermeknek ugyanazt kívánom, amit a saját gyermekemnek: nőjenek fel békében. Országaink barátsága legyen erős és örök! Pavel Popovics: — Sok sikert az új élet megteremtéséhez, sok boldogságot és jó egészséget! , Andrijan Nyikolajev: — Sok sikert a szocializmus felépítésében és rohamos gazdasági fejlődést, hogy a népek napról napra szebben, jobban élhessenek. Jó egészséget és sok boldogságot kívánok mindenkinek! Vlagyimir Komarov és Konsztantyin Feoktyisztov: — Kívánjuk, hogy az új esztendő a barátság, a béke és a szocialista országok felvirágzásának éve legyen. Kívánjuk, hogy barátaink minden álma, minden vágya valóra váljék! (MTI) Konsztantin Feoktyisztov, a világhírű szovjet űrhajós köszönti lapunk olvasóit: „Boldog új évet, barátaink!” — üzeni. A mi újévi köszöntőnk: „Boldog új évet, barátaink!” 2965. január 1., péntek az ötödik év sikeréért (Folytatás az első oldalról.) hát. Azokat továbbá, akik a gazdasági tevékenység hatásfokát Tehát: megszilárdítjuk és kis mértékben tovább emeljük a lakosság eddig elért életszínvonalát, még több erőfeszítést teszünk a megfelelő áruellátás biztosítására; gondolunk a jövőre is, ennek megfelelően tovább építjük az országot. Bővülnek a meglévő termelőüzemek, az építők és szerelők szorgos munkája révén új gyárak kezdik meg a termelést. Új lakótelepek, középületek, utak könnyítik és szépítik az életet, fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a testvéri szocialista országokkal. És változatlanul törekszünk gazdasági kapcsolataink szélesítésére a nem szocialista országokkal-Az ipari termelés menynyiségét a terv szerint 4,5 százalékkal kell emelnünk. Az elmúlt évnél kisebb mértékben, noha általában a termelés növelésének ennél gyorsabb ütemére törekszünk. Most mégis az „inkább kevesebbet, de jobbat” elvét kell elsősorban hangsúlyoznunk. Vagyis a kitűzött mennyiségi feladat mellett, kedvezőbb feltételek teremthetők a termékek minőségének javítására, a termelékenység emelésére, az önköltségcsökkentésre. Mindezt figyelembe véve ipari dolgozóink feladata 1965-ben nem lazább, hanem feszesebb. Egyes iparágakban, üzemekben pedig a termelés menynyiségét is jelentősen, 8—10 százalékkal vagy nagyobb mértékben kell emelni, különösen az exporttermékekben. Az ipari termelés növelését úgy kell megvalósítanunk, hogy a dolgozók létszáma az elmúlt évekhez mérten lassabban emelkedjék, s a termelékenység fokozásából származzon a termelés növekedésének nagyobb része, mintegy10 százaléka. Ez a cél kemény munkát követel. Ilyen eredményt az ipar még egyetlen évben sem ért el. A munkatermelékenység növelését „frontálisan” kell előmozdítanunk: kulturáltabbá tenni a termelés szervezettségét, előrelépni a műszaki haladás útján, fokozni a munkateljesítményt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanazért a keresetért nyújtott munkateljesítmények nagyon különbözők. Itt az ideje a teljesítménynormák felülvizsgálatának és megszigorításának ott, ahol azt az elmúlt években elhanyagolták. Egyes munkaterületen a munkaidő kihasználása, a munka intenzitása, a teljesítménybérben dolgozók munkája kielégítő, de a gyár eredményét mégis lerontja a szükségtelenül nagy segédüzemi és adminisztratív létszám. Ezek felülvizsgálatát a vállalatoknak ebben az évben el kell végezniük. A felesleges létszámot olyan helyre kell átcsoportosítani, ahol erre a népgazdaságnak szüksége van. Naponta láthatjuk ezt a fonákságot, hogy amíg az egyik üzemben létszámhiány miatt akadozik a termelés, másutt „szociális” okokra hivatkozva pazarolják a munkát. A termelékenység emelése, a fegyelem javítása megkövetel néhány munkajogi intézkedést. Például a munkahelyüket indokolatlanul gyakran változtatóktól meg kell vonni bizonyos kedvezményeket és egy időre megtiltani, hogy az új munkahelyen magasabb bért kaphassanak. Hatásosabb intézkedések bevezetése is indokolt: a fegyelmezetlenek, a hanyagul dolgozók, a selejtgyártók alacsonyabb munkakörbe helyezése, esetleg elbocsátása a közösség érdeke. Ezek a rendszabályok — a munkáját lelkiismeretesen végző nagy többség igazságérzete és akarata alapján — a fegyelmezetlen és hanyag emberek nevelésére és büntetésére szolgálnak. Ugyanakkor anyagilag és erkölcsileg jobban becsüljük meg a jól és hosszú időn, át egy helyben dolgozónemcsak a megszokott munkaműveleteket végzik el, hanem újat visznek a munkába, aktív kovácsai a szocialista munkaerkölcsnek, önzetlen segítői munkatársaiknak. Erre lehetőséget teremt az is, hogy ebben az évben a szokásos béremelési lehetőséget — kb egy százalék lesz — csak a jól dolgozók teljesítményének honorálására használjuk fel Az önköltség csökkentése, a termékek minőségének javítása a vezető beosztásban és a munkapad mellett dolgozók közös erőfeszítésével valósítható meg. A szerkesztő mérnöké az első szó az új termék megalkotásában, majd az egyes munkaműveleteket végző százezernyi munkáskéz dicséretes munkája adja a kifogástalan terméket. De sajnos, gyakran látható fogyatékos munka, kifogásolható munkadarab és áru. A minőséget nem a meo-tól hanem az egyes munkaműveleteket végző munkástól és feletteseitől kell kérni. A meo már csak megállapíthatja a bajt, de tőlük is nagyobb szigorúság követelhető. Iparunk termelése megnőtt, hatalmas menynyiségű anyagérték és munka áll mögötte. Ma már az önköltségcsökkentésben nem az egész százalékokért, hanem a tizedszázalékokért folyik a kemény fizikai és szellemi munka. Egytized százalék költségmegtakarítás az iparban ma már meghaladja a 200 millió forintot, 1965- ben az ipar önköltségcsökkentési feladata 0,6 százalék, ami több mint egy milliárd forintos megtakarításnak felel meg. E feladatok megoldása elengedhetetlen feltétele a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének, az életszínvonal biztos megalapozásának. Ezért kell a gazdasági tevékenység hatékonyságát enynyire hangsúlyozni. Alakosság jövedelmének színvonala 1965. végén kissé meghaladja az ötéves terv végére kitűzött színvonalat. Ugyanakkor az önköltségcsökkentés feladatát, a munkatermelékenység emelését, a mezőgazdaság termelési feladatát hiánytalanul még nem teljesítettük. Jelenleg ezért nem tűzhető ki a jövedelmek további jelentős növelése, hanem azok megszilárdítása és kismértékű emelése reális. Nem erőltetjük a beruházások növelését sem, itt is az elért színvonalat stabilizáljuk. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az elmúlt években a lakosság fogyasztásának biztosítása, a beruházások megvalósítása céljából igénybe vettünk bizonyos népgazdasági tartalékokat, ami csak átmenetileg engedhető meg. Fő feladatunk tehát a termelés mennyiségének olyan növelése, amely együtt jár a gazdaságosság javulásával. Enélkül az anyagi javak felhasználása — az elért életszínvonal megszilárdítása és emelése, a beruházási feladatok megvalósítása — nem lehet megalapozott Bálint József az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője. Kincs a tengerben Egy négytagú búvárcsoport az angol Bahama-szigetcsoport partjai közelében arany és ezüst pénzérmékkel megrakott spanyol gálya roncsára bukkant, a tengerben húsz láb mélységben. Az érméket 1620-ban verték, valószínűleg Mexikóban. A mintegy tízezer pénzérme értékét három és fél millió fontra becsülik. Tulajdonjoguk egyelőre vitás. A szerencsés búvárok szerint a roncs közelében még legalább három gálya hever a tenger fenekén.