Kisalföld, 1965. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

* Hohlov éhségsztrájkot kezdett Csömbe katonai rendőrsé­gének egyik alakulata válto­zatlanul megszállva tartja a Szovjetunió Leopoldville-i nagykövetségének épületét. Mind a mai napig bizonyta­lan Hohlovnak, az Izvesztyija tudósítójának sorsa. A tudó­sítót a Leopoldville-i rendőr­ség két nappal ezelőtt letar­tóztatta. Ivem Hivatalos adatok sze­rint a szovjet újságíró jelen­leg Lufun­gul­a- táborban tar­tózkodik rendőri őrizet alatt. A Leopoldvilleben működő csehszlovák diplomaták ez ideig hiába tettek kísérletet, hogy találkozhassanak Hoh­­lovval — közölte telefonon a Leopoldville-i csehszlovák nagykövet. Az Izvesztyija hétfő esti száma jelentést közöl arról, hogy a legfrissebb értesülések szerint Hohlov éhségsztrájk­ot jelentett be tiltakozásul a Leopoldville-i hatóságok ön­kénye ellen. A szovjet kormány Cseh­szlovákiai Leopoldville-i nagykövetsége útján jegyzé­ket juttatott el a kongói kül­ügyminisztériumhoz. A jegy­zék tiltakozik az ellen, hogy jogtalanul letartóztatták Hoh­­lovot, az Izvesztyija tudósí­tóját és a kongói k katonai rendőrség behatolt a leopold­­villei szovjet nagykövetség épületébe. A szovjet kormány köve­teli, hogy haladéktalanul he­lyezzék szabadlábra Hohlo­­vot és vonják ki a szovjet nagykövetség épületéből a katonai rendőrség alakula­tait (MTI ) Hadihajók támadása egy Észak-vietnami falu és egy sziget ellen A hanoi rádió hétfőn kö­zölte a Vietnami Tájékoztató Iroda jelentését, amely sze­rint a kora reggeli órákban az Egyesült Államok és a Sai­gont kormányzat három hadi­hajója áthaladt a 17. széles­ségi körön, s a Vietnami De­mokratikus Köztársaság fel­ségvizeire jutva, Vinh Linh körzetében tűz alá vette Vinh Thai falut. A jelek szerint a vietna­mi néphadsereg egységei nyomban viszonozták az ágyú­tüzet; az egyik hajó lángba borult és elsüllyedt, a másik kettő pedig menekülés­­szerűen távozott dél felé. Egy korábbi tudósítás sze­rint amerikai és dél-vietnami hadihajók vasárnap két cso­portban megközelítették és 15 percen á­t ágyúzták Con Co szigetét. Ez volt a negyedik eset, hogy a szigetet fegyveres támadás érte. Ha Van Lau ezredes, a viet­nami néphadsereg főparancs­noksága összekötő bizottságá­nak vezetője Rahmanhoz, a nemzetközi ellenőrző bizott­ság indiai elnökéhez intézett üzenetében tiltakozást jelen­tett be az amerikai és dél­vietnami hadihajók támadása miatt (MTI.) A Vörös Győr Fiatalokat is megszégyení­tő szívóssággal, évekig tartó lelkes kutatómunkával alkot­ta meg „A Vörös Győr” cí­mű könyvét a két tiszteletre­méltó veterán, Cőcze Géza és Perepatits Antal. Munká­juk jelentőségét ma még föl sem lehet teljesen mérni — így együtt, a szétszórtságból összeszedett ezernyi dicső emlék 1919-ből tanulságos ajándék a mai olvasónak. Felkiáltójeles , emlékeztető: sokkal drágább a jelen, mint ahogy azt általában számon tartjuk, sokkal több emberi szenvedés árán vál­totta meg jövőjét a munkás­­osztály, mint amennyit fel­foghat a mai szabadsághoz szokott értelem. Megtudhat­juk ebből a könyvből: gya­nútlanul haladunk el épüle­tek előtt, amelyekről sem­mit sem tudunk, holott ezek a házak történelmi titkokat őriznek; frissen kikerülünk fáradtan ballagó öregeket, és nem tudjuk, hogy illene meg­emelni a kalapunkat. Sokat, nagyon sokat nem tudunk mi fiatalok, és ez nem vá­lik a dicsőségünkre. A megyei pártbizottság és a megyei tanács fölkarolta a két veterán ötletét, s erköl­csileg és anyagilag is támo­gatva a nemes ügyet, való­sággá segítette a szándékot. Méltó ez a segítség a város forradalmi hagyományaihoz, szép példája a saját hagyo­mányaink iránti kegyeletnek. Bizony, buzgóbban kellene járni ezt az utat, mert ugyan mitől válhatna hálássá az utókor, ha nem ismertet­nénk meg vele az emléke­zésre méltó múlt konkrét példáit Az általánosságnak megvan az az előnye, hogy könnyű kifejezni, de meg­van az a hátránya, hogy nem tud lelkesíteni. Márpedig ál­­líthatná-e valaki, hogy ma­napság nincs szükség a lel­kesedésre? Nagy kincs tehát ez a könyv a győriek számára, de feltűnő kissé, amikor az igazgyöngyöt újságpapírba csomagolják. A Tanácsköz- tár­saság győri emlékeinek gyűjteménye mégiscsak szebb köntöst­, érdemelt, volna. A grafikai, a nyomdászati, a könyvkötői munka egyaránt gyengébb, semhogy szó nél­kül lehetne hagyni. Bosszan­tó a primitív borítólap, az önképzőkörbe való illusztrá­ciók, s egyenesen érthetetlen, hogy miképpen maradhatott ennyi betű- és helyesírási hi­ba a kötetben. Ami pedig a szerkesztést illeti, hát az sem állt egészen a helyzet magaslatán. A könyvszer­kesztés önálló mesterség, méghozzá nem is akármi­lyen, meg kellett volna ta­lálni a módját, hogy avatott kezek simítsák szakszerűvé a ritka értékű anyagot. A politikai és tudományos lek­torálás önmagában nem ele­gendő, s a könyv sem attól könyv, hogy 285 oldalt ösz­­szefűzünk és kemény táblák­ közé ragasztunk. Azért érdemes ilyen ken­dőzetlenül megmondani a véleményt a mű fogyatékos­ságairól is, mert a két szer­ző fáradozásait ez semmit sem kisebbíti, ellenben oku­lásul szolgálhat arra, hogy a jövőben, hasonló vállalko­zások esetén a belbecs mel­lett kötelező a külső eszté­tikumra is figyelmesebb gon­dot fordítani. Gerencsér Miklós Sok akadállyal kell számolni Csembe és Spaak tárgyalásai Brüsszelben hétfőn megkez­dődtek a tárgyalások Csembe kongói miniszterelnök és Spaak belga külügyminiszter között. A tárgyalásokba több más belga minisztert és szak­értőt is bevontak, így a tár­gyalóasztal körül mintegy negyvenen ülnek. A tárgyalá­sok középpontjában a kongói kormány múlt év novemberi döntése áll, amelynek értel­mében megvonták a koncesz­­sziókat a Kongóban működő belga vállalatoktól. A tárgya­lások­ napirendjén szerepel híreik szerint az úgynevezett gwisaaki -sagétoumitasi prog­­­ram keretében Kongóban dol­gozó belga­­ állampolgárok jogállása és biztonságának kérdése is. Brüsszeli politikai körök véleménye szerint a tárgya­lások során sok akadállyal kell számolni és a megbeszé­lések minden bizonnyal eltar­tanak e hét végéig. A Reuter kairói jelentése szerint Kongó ottani nagykö­vetségét az EAK kormányá­nak felszólítására bezárták. A nagykövetség tagjai szerdán utaznak­ vissza Leopoldville­­h­e.Conato, APA KISALFÖLD Előadássorozott a vallásról Hét témakörből álló vallás­kritikai előadássorozatot in­dított a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr városi Bi­zottsága és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Győr városi szervezete, melynek el­ső előadása „A vallás eredete, társadalmi gyökere” címmel tegnap délután 4 órakor hangzott el a városi tanács­­ház dísztermében. A követke­ző előadásokat kéthetenként tartják ugyanitt — Teremtés vagy fejlődés?, A vallások tévedései és ellentmondásai, A tudormány és a vallás, Az erkölcs és a vallás, A Vati­kán demokratizálódásának és a teológia modernizálásának, kísérlete­k, előadó Gecse Gusztáv, a befejező előadást pedig Bittmann Ernő, a váro­si pártbizottság első titkára tartja április 26-án. Prágában a KGST tizenkilencedik ülésszaka alkalmából szabványkiállítás nyílt meg, amelyet megtekintettek az ülésszak résztvevői is. Képünkön balról jobbra: Gaggye­­jev, a KGST titkára, Takác csehszlovák építésügyi mi­niszter, Jaroszewicz, a lengyel KGST-kü­ldöttség vezetője és Apró Antal miniszterelnökhelyettes (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat.! LIPCSEI TUDÓSÍTÓNK ÍRTA: Előrehaladnak a gyengén fejlett országok? Sokszor olvashatunk ma arról, hogy ebben vagy ab­ban a fiatal országban, mely nemrég szabadult fel a gyar­mati uralom alól, új ipari üzemeket állítottak: itt egy erőművet, ott egy cement­gyárat, egy textilgyárat vagy nyomdát. Még nehézipari lé­tesítményekről is olvasha­tunk, továbbá gépgyártó-, famegmunkáló- vagy vegy­ipari üzemekről. Vajon azt jelenti ez, hogy a gyengén fejlett országok az iparosításban lépésről lépésre megszüntetik elmaradottsá­gukat? A jelentésekből azt lehetne hinni, a látszat azon­ban csal A valóságot ezek az örvendetes hírek nem vál­toztatják meg. 91:9 Az ENSZ időszakos jelen­téseiben lapozgatva kialakul a világ nem szocialista or­szágaiban az ipar helyzeté­nek a képe. Az adatok csak 1964. első felére vonatkoznak ugyan, de a nem teljes ada­tok így is lehetővé teszik, hogy az ipari termelés tekin­tetében megítéljük a nem szocialista országok helyze­tért. Az adatokból kitűnik, hogy a gyengén fejlett országok minden erőfeszítés ellenére sem tudják megjavítani ré­szesedésük arányát az ipari fejlődésben a fejlett tőkés országokkal szemben. 1964- ben Észak-Amerikára, Nyu­gat-Európára, Japánra, Új- Zélandra, Ausztráliára és a Dél-afrikai Köztársaságra, azaz a fejtett, tőkes ijiarmac­­szágoknak körülbelül 650 millió lakosára jutott a tőkés világ ipari termelésének 91 százaléka. A gyengén fejlett országok körülbelül 1,7 mil­liárdnyi lakosságára tovább­ra is a tőkés világ ipari ter­melésének­­ csupán 9 száza­léka jutott. Persze iparáganként van­nak különbségek. A textil­iparban a gyengén fejlett országok ma a tőkés világ termelésének 20 százalékát adják, ami valamivel keve­sebb, mint 1958-ban volt. Az élelmiszeriparban 16 száza­lékra r­ig ez országok terme­lése a­ tőkés világtermelés­ben, azmi valamivel több, mint 1958-ban volt. A kon­fekciós, vegyi, fa- és fém­megmunkálási iparban ter­melésük 1958-hoz képest stagnál (10—11 százalék), az elektromossági iparban (9 százalék) emelkedés mutat­kozik 1958-hoz és a nehéz­iparban is (6,5 százalék). A látszat mögött joggal mondhatjuk, hogy 1964-ben sem mutatkozott a gyengén fejlett országok fej­lődésében minőségi javulás a világhelyzetüket tekintve. Ezért nem szabad hitelt adni a különböző nyugati jelenté­seknek, melyek arról szól­nak, hogy az ipari termelési mutató a gyengén fejlett or­szágokban (elsősorban a nyu­gati segély­politika következ­tében) most lényegesen gyor­sabban emelkedik, mint a fejtett tőkés mutá­ikb­an Az ENSZ-statisztika kimu­tatása szerint a gyengén fej­lett országok össz­ipari ter­melése 1964-ben 1958-hoz ké­pest 57 százalékos emelke­dést mutat ki, a fejlett tőkés országoknál az idevágó emel­kedés 47 százalékot tüntet fel Ha eltekintünk a gyen­gén fejlett országok lényege­sen alacsonyabb összehason­lítási szintjétől, az állítólag gyorsabb fejlődés oka első­sorban abban rejlik, hogy az ENSZ-statisztikusok a bánya- és feldolgozási­part egybe­vetik. A bányaiparban azonban, melynek egyoldalú fejleszté­sét a gyarmati uralom szor­galmazta, ma a gyengén fej­lett országok a tőkés vilá­gok egy­harmad­át teljesítik. 1958-ban 24,8 százalék volt e tekintetben a részarányuk, 1964-ben 34,5 százalék. Külö­nösen a kőolajipar termelés­növekedésére vezethető ez vissza, azaz olyan termelésé, melyet a fejlett tőkés orszá­gok elsősorban a maguk szá­mára használnak fel. Mélyült a szakadék Más szóval: ezen folyamat révén a gyarmati uralom ál­tal a gyengén fejlett orszá­gokra kényszerített szerep —, hogy az imperialista orszá­gok nyersanyagtermelői le­gyenek — tovább erősödött. Ez a megállapítás szintén igazolja a háború utáni húsz­­év Ufvtisztiftisztól­l, hogy a m a tőkés rendszerben nincs semmi esélyük arra, a fej­lett tőkés országok irányá­ban fennálló szakadékot át­hidalhassák és lakosságuk anyagi helyzete lényegesen megjavuljon. Ez a felismerés volt minden bizonnyal, annak az oka, hogy 1964-ben erő­södött az a tendencia, hogy nem kapitalista utat válasz­tanak. Ezek a tendenciák ju­tottak kifejezésre a külföldi tőke irányában folytatott to­vábbi államosí­tási politiká­ban, az állami szektor fej­lesztésében és a magánszek­tor visszaszorításában, külö­nösen Algériában, Burmá­ban, Ceylonban, Indonéziá­ban, Kambodzsában, Mali­ban, az Egyesült Arab Köz­társaságban, Szudánban és még több más ázsiai és afri­kai országban. Részben ezek a lépések — s ez különösen fontos — együttjártak a hazafias tö­megek nagyobb arányú bevo­násával a politikai életbe, különösen áll ez a dolgozó tömegek és az államhatalom viszonyára. Ez vonatkozik elsősorban Algériára, az Egyesült Arab Köztársaságra, Burmára Indonéziára és az utóbbi időben Szudánra ahol új nemzeti demokratikus kormányzat van kialakulóban különböző formákban és kö­vetkezetességgel Mindez fejlesztéséig hat a nem kapitalista útra, azaz a forradalmi-demokratikus változásokra, melyek célja az imperialistaellenes, anti­­feudális forradalom véghez­vitele és a szocilaizmus felé vezető út anyagi és szociális feltételeinek megteremtése. Dr. Naar Ivor 1968. február 7., kedd Churchill EGY ÉVSZÁZAD angol po­litikáját formálta. Esküdt el­lensége volt a szocializmus­nak. Ellenség, azért nem le­hetett félvállról kezelni, mert olyan birodalmat kormány­zott, amely a nagyhatalom rangjával dicsekedhetett. Ideiglenes szövetségese, majd ellensége volt a szovjet ha­talomnak. S ebben a minő­ségben lett belügyminiszter, tengerészeti miniszter és kor­mányfő. Nem véletlen, hogy teme­tésének a Westminster ezer­éves falai nyújtottak királyi díszletet, hogy ravatalánál öt koronás uralkodó rótta, le tiszteletét. Mi köze volt a világhoz? Sok, önállóan politizált. 1914-bem, amikor első mi­niszteri tárcájának birtoká­ban elrendelte az angol flot­ta mozgósítását, életében az első és utolsó közeledési kí­sérletet hajtotta végre a cári Oroszországihoz­. A Dardanel­lák megnyitásának terve az adott politikai helyzet lo­gikus felismeréséből fakadt ANGLIA „old man”-je az 1929—39 közötti önként vál­lalt „politikai száműzetése” idején a hittérben sem ma­radt tétlen. A hatalom tör­vényeinek ismeretében első­ként viszi bele országát a szovjetellenes intervencióba — muníciós miniszterként —, de később ugyanő ismeri fel a kormányfők között első­ként a hitlerizmus veszélyét, ellenzi a müncheni egyez­ményt, és ebben a kérdés­ben is saját pártjában uralom­ra jutó Chamberlain—Ha­lifax konzervatív irányzat el­len fordul Egy évvel később kormány­főiként irányítja a fasizmus elleni küzdelmet, de az el­­­lenállási mozgalmaik közül csak a konzervatív jellegűe­ket támogatja: az olasz, ju­goszláv anarchistákat és a görög memarchistákat, köz­ben pedig nem feledkezik meg,­­hogy figyelmeztesse IV Torptgomerot: a nerünktől zsákmányolt muníciót egy várható szovjetellenes táma­dásra kell tartogatni. A VILÁGHÁBORÚ befeje­zése után a Fultonbam és Zürichben elhangzott beszé­dekben az egyesült Európa tervét hirdeti meg, olyan Európáét, amely politikailag és katonailag méltó ellenfele a szocializmusnak. A terv nem vált valóra. Akkor sem, amikor 1952-ben ismét a miniszterelnöki szék­be ülhetett, a konzervatív párt szinte véletlen győzel­me folytán. Politikájának végleges bukását az 1956-os szuezi konfliktus pecsételte meg. Az általa jelölt utód, Eden churchilli szellemben vetette el a sulykot. Angliában általában látvá­nyosságok nélkül zajlanak le a kormányválságok. A diszkréciójáról híres brit diplomáciai külügye csak a nagyhatalmi veszteséglista megcáfolhatatlan tényeit kénytelen elismerni és hiva­talosan a világ tudomására hozni. Churchill történelmi szerepét alapvetően megha­tározták a nagyhatalmi tö­rekvéseik, amelyek a mai nemzetközi viszonyok között mindinkább az illúzió szere­pét töltik be. Az enyhén szólva vitat­ható irodalmi Nobel-díjas politikus a néhány napos nemzeti gyár után a csa­ládi kripta nyugalmát kap­ta. Végleges leköszönése, 1955 óta a mozgékony ag­gastyán tiszteletre méltó frisseségével látogatta a parlament üléseit. Jelen­léte még az utolsó pilla­natokban­­is számottevő volt, s bár az őt követő kormány­fők arca változott, az ország politikai arculata annál ke­vésbé. TÖRTÉNELMI szerepe nemcsak gyakorlatban és a véletlen folytán azonosult a fasizmus ellen küzdő állam­főkével. Színes és koncepció­zus egyénisége szerencsésen találkozott a világpolitika követelményeivel. A jaltai konferencián jelenlétével a szigetország nagyhatalmi te­kintélyének szerzett babéro­kat, de a tengerek övezte fokozatos elszigetelődést — amely jelképes is — mér nem­­tudta megakadályozni. Hosszú életében tanúja és részese volt a brit birodalom virágzásának és lassú, de el­kerülhetetlen felbomlása je­leinek. Rácz Zoltán

Next