Kisalföld, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-01 / 127. szám

2 Ötéves iskola­fejlesztési tervet készít a Soproni Járási Tanács A Soproni Járási Tanács végrehajtó bizottsága meg­vitatta a járás általános isko­láiról és napközi otthonainak állapotát és működését. A jelentést Kiss József, a mű­velődésügyi osztály vezetője terjesztette elő. A soproni járás 28 általá­nos iskolájában 4453 tanuló jár. A 159 tanulócsoportnak 145 osztályterem áll rendel­kezésére, 14 tanteremben váltakozó tanítás folyik. A tantermek közül kettőben csak szükségmegoldásként tanítanak, nyolc pedig egy­általán nem felel meg a követelményeknek. A lehe­tőségekhez képest a közsé­gek tanácsai sokat tettek az iskolák bővítésére, csinosítá­sára. Fertőrákos, Sopronhor­­pács, Sopronkövesd, Hegykő iskoláit a tanácsok, a neve­lők együttesen fejlesztették. Az elmúlt öt évben vala­mennyi iskola korszerű pa­dokat kapott. Lövőn, Újká­ron, Magyarfalván és más helyeken is a padokat meg­rongálták, összefirkálták a gyermekek. Nagyobb gondot kell fordítani a közös va­gyon megbecsülésére. Né­hány iskolában sürgős javí­tásra, illetőleg felújításra szorul a padlózat, és ki kell cserélni az ablakokat is. A járás tíz iskolájában folyik politechnikai oktatás. A téli foglalkoztatáshoz három köz­ségben nincs megfelelő mű­hely, más községekben bé­relt helyiségben folyik a politechnikai oktatás. Nagy­­cenken a létszámhoz képest szűk a foglalkozási terem. Gondot okoz a kevés peda­góguslakás. A járásban tas­stító 219 nevelő közül 49 Sopronból jár ki rendszere­sen, 15 nevelő albérletben lakik. Ahhoz, hogy a nevelő­­testületek összeforrjanak, a nevelők aktívan részt vegye­nek a község politikai, kul­turális életében, csökkenjen az áthelyezési kérelmek szá­ma, szük­sép és minél előbb szolgálati lakások építése. A korszerű oktatáshoz, a jó­­ eredmények eléréséhez szükség van elegendő szem­léltetőeszközre. Néhány isko­lában a felszerelés mennyi­sége kielégítő, de az elhelye­zése nem jó. Szekrényekben összezsúfolva tárolják. Több iskolában a felszerelés hiá­nyos. Ezért elsősorban a szállító cég, az IFERT a fe­lelős, mert a múlt évben 30 000 forint értékű szem­­­léltetőeszközt nem szállított le. Sok iskolában a nevelők társadalmi munkában készí­tettek szemléltető eszközöket. Említésre méltó Horváth Emil (Nagycenk), Takács La­jos (Újkér), Pál Tiborné (Nagylózs), Szájer József (Magyarfalva) ilyen irányú munkássága. A járásban nyolc napközi otthonos csoporttal foglalkoz­nak a nevelők. Elhelyezésük nem kielégítő. Fertőrákoson várható kedvező változás, a felújított kastély egyik ré­szében otthonra talál a nap­közi. A következő iskolaév­ben Magyarfalván is létesí­tenek napközi otthont, Pe­­resztegen pedig egy csoport­tal növelik a létszámot. A vitában számosan fel­szólaltak, összefoglalóul Varga Jenő vl elnök meg­állapította, hogy a nevelő­munkát fokozhatjuk kedvező feltételek megteremtésével. A világos, egészséges tanter­mek, korszerű felszerelés, megfelelő pedagóguslakás ilyen feltételek. Az általános iskolák fejlesztése nem ha­nyagolható el a falusi kö­zépiskolák létrehozása mel­lett. A végrehajtó bizottság vé­gül határozatot hozott, mely szerint a művelődési osztály dolgozzon ki ötéves fejlesz­tési tervet új tantermek, szertárak, szolgálati lakások építésére, továbbá arra, hogy az elavult tantermek, szertá­rak, szolgálati lakások, nap­közi otthonok korszerűsíté­sére mikor, mely községben kerül sor­ a rendelkezésre álló felújítási keretből. Lottó-jutalomsorsolás A gyorslista az 1965. május 31-i lottó-jutalomsorsoláson ké­szült, melyen a 21. játékhét szelvényei vettek részt. szám: nyeremény: 009 903 óra duó 010 208 utalvány 012 803 bútor 013 471 modern otthon gépei 014 316 utalvány 020 261 televízió 021 229 utalvány 023 816 óra duó 036 624 tengeri utazás 4 628 501 televízió 4 628 843 óra duó 5 308 129 éléskamra utalvány 5 317 987 utalvány 5 320 907 televízió 5 324 539 fényképezőgép 5 334 213 óra 5 335 000 televízió 6 013 206 utalvány 6 016 613 motorkerékpár 6 044 052 éléskamra utalvány 6 047 310 hűtőgép 6 056 007 motorkerékpár 6 058 632 televízió 6 063 774 óra 6 076 001 utalvány 6 080 404 rádió 6 080 475 televízió 6 Jas 464 fényképezőgép 6 00 791 óra 6 127 213 fényképezőgép 6 136 181 televízió 6 149 837 utalvány 6 151 511 porszívógép 6 164 947 utalvány 6 170 810 rádió 6 172 137 motorkerékpár 6 177 477 tengeri utazás­ 6 185 799 utalvány 6 187 676 hűtőgép 6 226 038 utalvány 6 456 829 rádió 6 472 123 éléskamra utalvány 6 486 879 könyvállvány 6 493 003 étkészlet 6 495 914 hűtőgép 6 514 509 utalvány 7 305 722 élelmiszerutalvány 7 315 389 háztartási kisgépesítés 7 325 441 utalvány 7 326 983 ágyneműkészlet 7 339 679 utalvány 7 348 067 rádió 7 974 945 utalvány A gyorslista közvetlenül a hú­­zás után készült, az esetleges számhibákért felelősséget nem vállalunk. A nyertesnek a szel­vény fogadási szelvényrészét jú­nius hó 20-ig kell eljuttatnia a Sportfogadási és Lottóigazgató­­s­ág lebonyolítási osztályának (Budapest, V., Nádor u. 15.) (MTI) Fájdalommal tudatom,­­ hogy szeretett férjem, Jankó Ignác 73 éves korában elhunyt. Temetése folyó hó 2-án délután háromnegyed 2 órakor lesz a győri új köztemetőben. GYÁSZOLÓ FELESÉGE Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy szeretett kislányunk, Rádi Zsuzsika tragikus hirtelenséggel életének 11. évi óen el­hunyt. Temetése 1965. június 1-én délután 4 teakor lesz az új köz­temetőben. GYÁSZOLÓ SZEREt­es HOZZÁTARTOZós GYAKORLOTT gép- és gyorsírót felvesz a RICHARDS FINOMPOSZTÓGYÁR. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. KIS ALtöt. Helikoni érmesek Vasárnap este befejeződ­­­­tek a keszthelyi helikoni ün- i népségek. A Győr-Sopron megyei középiskolák és ipa­­­­ri tanuló­intézetek diákjai közül a következők kaptak érmet a négynapos sereg­szemlén mutatott eredmé­nyeik alapján. (A pályáza­tok helyezéseit később kö­zöljük.) Aranyérmet kaptak: Osz­­ter Sándor — versmondás (Győr, Révai Miklós Gim­názium), Bencsik Erzsébet — zongora (Győr, Zrínyi Gim­názium), Hajnóczy Katalin — zongora (Révai Gimná­zium), Pammer György — zongora (Révai Gimnázium), Kiss Gábor — hegedű (Ré­vai Gimnázium). Társastánc­ban: Tóth Mária és Sinkó Lajos (Győr, Kazinczy Fe­renc Gimnázium), Horváth Erzsébet és Csizik József (Győr, Gárdonyi Géza úti Gimnázium), a Farkas Eszter —Lehelvári Márta—Németh Katalin énektrió (Sopron, Martos Flóra Gimnázium), a Győri Kazinczy Gimnázium és a Soproni József Attila Gimnázium énekkara, a Győ­ri Révai Gimnázium zeneka­ra és rézfúvós együttese, va­lamint a Győri Gárdonyi Gé­za úti Gimnázium szellemi öttusa-csapata. Ezüstérmesek: Perjés Klá­ra — versmondás (Kazinczy Gimnázium), Román Katalin — versmondás (Csorna, Hu­nyadi Gimnázium), Rohr­­mayer Ernő — zongora (Győr, Zrírpa ,Ilong Gimná­zium), Szabó Anikó — zon­gora (Révai Gimnázium), Nagy Kálmán — zongora (Révai Gimnázium), Ocskay Simon — trombita (Zrínyi Gimnázium), Szűcs Tibor — hegedű (Zrínyi Gimnázium), a Sas­vári Éva—Heinz Péter társastáncos pár (Győr, Hild József Építőipari Techni­kum), a Győri Kazinczy Gimnázium irodalmi színpa­da és népitánc együttese, a Győri Zrínyi Gimnázium ka­marazenekara és fúvós trió­ja, a Győri Gárdonyi Géza úti Gimnázium, a Mosonma­gyaróvári Kossuth Lajos Gimnázium, és a Győri MOM­­OO. sz. Iparitanuló­ Intézet népi tánccsoportja. Bronzérmet nyertek: Vers­mondók: Baksa Irma, Med­­gyesi Márta (Kazinczy Gim­názium), Kerczó István (Győr, Rejtő Sándor Fonó- 06 Szövőipari Technikum), Révész Judit (Győr, Sza­muely Tibor Közgazdasági Technikum), Csala Valéria (Révai Gimnázium) és Ker­tész József (Sopron, Erdé­szeti Technikum). A Baksa Ibolya—Antal Zoltán társas­­táncos pár (Csorna, Hunyadi János Gimnázium). A GYSEV. SOPRONI IGAZGATÓSÁGA ALKALMAZ állandó soproni lakással és német nyelvtudással rendelkező FÉRFI MUNKAERŐKET (18—15 éves korig) a vasút osztrák vonalán teljesítendő utazószolgálatra mozdonyfűtőnek Fizetés: az érvényben lévő vasúti kollektív szerződés szerint. JELENTKEZÉS: Sopronban a GYSEV. V . .n, Máty­ás kir. utca 19., I. em. 3.-33. szoba (SZEMÉLYZETI ÉS MUNKAÜGYI CSOPORT.) A RIO TEJO partján már­­ az első este megismerkedtem [ Enori Corteva.1. Érdeklődé­­­ sem láttán _ segített, hogy­­ megtaláljam. ’ a lisszaboni­­ Nemzeti Parkot. — Az út egy részén elkí­sérem, így biztosan megta­lálja. A szép parkban — kezdte a beszélgetést — biztosan jól fog szórakozni. — Remélem, igaza lesz — válaszoltam. Bemutatkoz­tunk. A portói kereskedő fia a , lisszaboni E­Qsivftsegyetem harmadéves hallgatója. Lát­hatóan meglepődött, amikor felfedtem kilétemet. Nem titkolta, hogy Magyarország­ról érkezővel még sohasem találkozott. — Mi sok mindent tudunk Magyarországról. Mégis — ha már találkoztunk — hadd kérdezzek hazájáról. Igaz-e, hogy a magyar egyetemeken a diákok annyi ösztöndíjat kapnak, amennyiből akár meg is lehet élni. — Ha a diáknak jó a ta­nulmányi eredménye, való­ban elérhet annyi ösztöndí­jat, hogy nem szorul szülői támogatásra. — Ezek szerint az alacso­­nyabb­ keresetű szülők gyer­mekei is eljuthatnak az egyetemekre? —­ Természetes. A munk,­kas, a paraszt, az értelmiségi szülők gyermekei egyforma eséllyel tanulhatnak... Ked­ves Enok­, és hogyan élnek a lisszaboni egyetemi diákok és a város fiataljai? Pillanatnyi hallgatás után úgy éreztem, hogy kérdésre megint bekövetkezik a már többször hallott udvarias válasz. „Erről n­e beszél­jünk”. Nem ez történt. — Ha érdekli a mi éle­tünk, beszélek róla. Jöjjön el holnap a Hotel Tivoliba. Egy portói barátom társasá­gában szívesen látnám este tíz órakor a szálloda emeleti luxuséttermében. AZ IDŐ megfelelt. A ta­lálkozón pontosan megjelen­tem. Enori barátja, Benito Carto Párizsban végzi épí­tészmérnöki egyetemi tanul­mányait. A negyedik évfo­lyam utolsó vizsgái előtt ka­pott tanulmányi szünetet töl­ti Li­szabon­ban. Mindhárman elhelyezked­tünk az étterem egyik saroké asztalánál. Enori kezdte a beszélgetést. — Két vallomással akarom kezdeni. Az egyik: az én nevem nem Enori Corte, és a barátomé nem Benito Car­to. Hogy mi az igazi nevünk, ne kérdezze. A másik, amit a beszélgetés elején el aka­rok mondani, azért hívtuk a Hotel Tivoliba, mert ebben a luxushotelban csak gazdag turisták szállnak meg. Itt a­ falnak és az asztalnak nin­csen füle. — Értem a vallomásokat — mondottam. — Akkor kérdezzen, és amikor a pincér nem lesz a közelben, mindenre válaszo­lunk. — AZ ELSŐ kérdésem a tegnapi. Hogyan élnek a por­tugál fiatalok? — Európában és a világ sok táján úgy tudják, hogy Pl­tagai­­ában mindenki be­lenyugodott a sorsába. Ez csak részben igaz. Ébredezik a hagyományos portugál sza­badságmozgalom. Hadd me­séljek el két epizódot.­­ 1946 áprilisában a ten­gerészeti egyetem diákjai le­velet kaptak londoni kollé­gáiktól. A­­londoni diákok öt lisszaboni egyetemistát ven­dégségbe hívtak április 23-tól május 5-ig. A meghívást a tengerészeti egyetem diákjai elfogadták, és ki is jelölték a küldöttség tagjait. Az út­­levélkérő lapokat is kiállítot­ták és eljuttatták a portugál belügyminiszterhez. Az útle­vél kiadása helyett azonban egészen más történt. A rend­őrség felfedezte, hogy a ter­vezett londoni tartózkodás­ban május 1-e is benne van. Emiatt az utazást megta­gadták. A Hotel Tivoliban — Az egyetemisták között néhány százan a Nemzeti Parkban tiltakozó tüntetést szerveztek. A tüntetőkből válogatás nélkül hármat le­tartóztattak. Semmit sem tu­dunk róluk. — A második epizód. Né­hány hete az egyetemisták ismét tüntetést szerveztek. Most már — folytatta emlé­kezését — sok ezren voltak. Tiltakoztunk a törvénytelen bebörtönzés és a terror ellen. Röpcédulákon is hirdettük követelésünket. „Engedjék szabadon társainkat” volt ol­vasható a röpcédulán. Az esemény gyorsan, villámsze­rűen történt. Mire a rendőr­ség a tüntetés színhelyére érkezett, mindnyájan szétszé­ledtünk. AMIKOR a beszélgetés befejeződött, már átléptük az éjfélt. Az utcán világvá­rosi fény, százával száguldó Mercedesek és Fordok. Csak itt-ott volt látható egy-egy gyalogos. A dolgozók már rég lepihentek. A gazdagok szórakozása még javában tartott. Az egyik mulatóból a másikba autóikkal 80—100 kilométeres sebességei szá­guldottak. Mi is autóba szálltunk. Enori kölcsönkért Opelba invitált engem és barátját. — Az én szállásom — mondottam — a Hotel At­hén, nagyon közel van. Nincs szükségem gépkocsira. — Tudom, végleges elbú­­csúzásunk előtt egy kis ki­rándulásra szeretném el­vinni. Egy hegyre vitt. A hegyet­ húsz méter nagyságú ke­reszt. A kereszten Krisztus szobra. A monumentális em­lékművet ezernyi lámpa és tucatnyi reflektor világította. — A lisszaboni szeretet és engedelmesség szobra — mondották egyszerre. Egy­szerre, is, folytatták: — Pedig nálunk szeretet , alig van, szolgaság annál nagyobb. A dombtetőn sokan vol­tak. Gyönyörködtek a tiszta ég és várós csillagaiban. ISMÉT gépkocsiba száll­tunk. Gyorsan leértünk a város szívébe. Az egyik utca­sarkon a kocsi hirtelen meg­állt.. Benito elbúcsúzott. Aztán néhány utcán átha­ladva a Hotel Athén közelé­­t­een es­t­e Shaesastam. A Hotel Tivoli homlokzata A lisszaboni Auguszta utca II. 1964. június , kedd

Next