Kisalföld, 1965. december (10. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-01 / 283. szám

2 BUKflVU Volt idő, amikor Afri­ka népeinek ellenségei azt harsogták: Kongóban immár minden csendes. Diadalittas jelentéseket tettek közzé a szabadság­­harcosok ellenállásának teljes összeomlásáról. Magasztalták a zsoldoso­kat, akik „vérüket nem kimélve pacifikálták ” a nagy fekete országot, s örök időkre megszüntet­ték a törzsi villongáso­kat — Kalondzsi „ex”­­király óhaja szerint. Summa summárum: megpróbálták elhitetni a világgal, hogy Kongó hőslelkű népe nem el­lenzi többé a belga és amerikai neokolonialis­­ták rémuralmát. A napokban aztán több nyugati sajtóügynökség, a Reuter, az AFP, az IN­BEL, stb. —, valami mást kürtött világgá. Eszerint Bukavu vidé­kén, a kelet-kongói Ma­­niema körzetében, Stan­leyville körzetében és másutt­ erős szabadság­­harcos osztagok jelentek meg. Ezeknek erejéről pontos adatokat a hír­­ügynökségek nem tettek közzé. Beszámoltak azon­ban tetteikről. Stanleyville már csu­pán légi úton, esetleg páncélos őrnaszádok kí­séretében közlekedő fo­lyami konvojok révén jut ellátáshoz. A tankokkal felszerelt zsoldosok pe­dig 30 kilométeres kör­zeten túl nem merik el­hagyni városi bázisukat. Az egész távolabbi kör­nyék a felkelők kezén van. Nyilván partizán alapon, de ilyen minő­ségben szilárdan. Az, ami Bukavu vidé­kén történt... egy straté­giai jelentőségű híd fel­robbantása és a zsoldo­sok visszaverése — erőre valló tett. Még inkább az a Maniema vidéki üt­­közetsorozat, amelyben „mindkét fél jelentős veszteségeket szenve­dett”, de amelynek kö­vetkezményeképpen ki­zárólag a zsoldosok de­­moratizálódtak. Olyan tények ezek, amelyeket csak elködösíteni, de le­tagadni nem tud semmi­féle sajtóügynökség. A tények szava erős és messzire hangzó. Amikor a leopoldville-i rádió éles támadást in­tézett a puccsista Csem­be és a törzsi viszályokat szító Kalondzsi ellen, a kongói nép két leggalá­­dabb gyilkosát állította pellengérre. Árulóknak, az imperialisták kiszol­gálóinak ismeri ezeket az urakat minden tisz­tességes kongói. Ők a nyomor, az anarchia, a véres káosz terjesztői. Bukavu csupán egyet­len láng Kongó területi rengetegében. Senki sem értékeli túl. De jelkép­nek tarthatja mindenki, akinek jelent valamit a népek testvérisége és szabadsága. Abban a korban, amelyben élünk, új népek léptek a törté­nelem színpadára, és mert nemzeti öntudatra ébrednek — semmiféle imperialista és neokolo­­nialista mesterkedés vissza nem taszíthatja többé őket korábbi, em­berinek nem nevezhető életsorsukba. Olykor véres vargabe­tűket kénytelenek leírni hősi erőfeszítéseik nyo­mán. De céljukat el kell érniük. Ez a történelem parancsa, amely immár sehol a földön nem tűri meg többé a rabszolga­ságot. (vigyázó) Ufkir és Dlimi elfogatás­árt kérik Abdelkader Ben Barka, aki magánvádlóként lép fel fi­vére elrablása ügyében, ked­den nemzetközi elfogatási parancs kiadását kérte Ufkir marokkói belügyminiszter és Dlimi őrnagy, a marokkói titkosszolgálat főnöke ellen. René-William Thorp neves francia ügyvéd, a Ben Barka család jogi képviselője be­adványában rámutat, hogy az ügyben eddig letartózta­tott személyek, beleértve a két francia rendőrtisztet is, valamennyien terhelő vallo­mást tettek Ufkir belügymi­niszter és Dlimi őrnagy el­len. Ha a vizsgálóbíró a ta­núvallomások alapján elfo­gató parancsot adott ki Boucheseic­e gengszter el­len, akkor ugyanúgy kell eljárnia az emberrablás ér­telmi szerzőivel szemben is. A vizsgálóbíró még nem döntött a magánvádló kéré­séről. (MTI.) De Gaulle első választási beszéde De Gaulle elnök a francia elnökválasztási kampányba bekapcsolódva, kedden este televízióbeszédet mondott. Az elnök elnökjelölt anél­kül, hogy részletesen vála­szolt volna az öt ellenzéki je­lölt érveire és vádjaira, egy nevezőre hozta őket, azt ál­lítva, hogy a 4. köztársaság rendszerét akarják visszaállí­tani. Megismételte — azt a baloldal által már többször kétségbevont tételt —, hogy távozásával a hatalomra ju­tása előtti zűrzavar lenne úr­rá Franciaországon. De Gaulle — nyilvánvalóan az Egyesült Államokra utalva — hangsúlyozta, hogy ,,Fran­ciaország barátaival és szö­vetségeseivel fenntartott kap­csolataiban nem hajlandó inasát alárendelt helyzetbe kényszeríteniAz elnök is­mét síkraszállt a francia atomfegyverkezés mellett, mondván, hogy az országnak azért van szüksége atomfegy­verre, mert négy másik ál­lamnak is van, és mert a program nem haladja meg a rendelkezésre álló erőforráso­kat Előtérbe a francia atom­haderő „elriasztó jelleget” és a tudom­ány fejlődésére gya­korolt kedvező hatását állí­totta. A Közös Piacról szól­ván ismét visszautas­ítot­ta a nemzetek feletti szervezet gondolatát és a többségi elv bevezetését. (MTI.) KISALFÖLD Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter — jobbról — üdvözli Michael Stewart brit külügyminisztert — balról —, aki négynapos hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) V. ff Őszi koncert (Folytatás az 1. oldalról.) kény nyugtalan­­ságról,::,arról,­a cso­dálatosan halk és mégis borzongató játékról, amelyet ez a szavak csen­géséből és értel­méből komponált „sápadva szomja­zó” muzsika kel­tett a kortársak­ban és hív elő a mai hallgatókból. A fák, a füvek, a virágok praeludiu­­ma, témacsendíté­­se mind-mind csak egy akkord az el­borult szobák bar­na színeiben visz­­szatérő örök kér­désből; két szóval szoktuk kifejezni: férfi és nő. Kosz­tolányi egész vers­ciklust írt „az ősz lassú litániájáról”. S miért írta? Hogy még nagyobb ma­radjon a kívánság a megfejthetetlen után bennünk? Muzsikáról beszélek, holott ez a zene szóban megszólal­­tathatatlan. A hang árnyalá­sainak olyan képességeit fel­tételezi, amelyre — teljesen intim hangvételben — egy nagy zenekar lenne képes. Talán ez a gondolat — a belső hangzások sokszínű visszaadása — késztette a műsor összeállítóját (Z. Szabó László) és formába öntőjét (dr. Perédy László), hogy az Ifjúsági Irodalmi Színpad teljes együttesével — közöt­tük tíz új, először szereplő fiataljal — idézzék fel Kosz­tolányi rendkívül érzékeny­ségű és sok irányban rez­­dülő költői arcát. S ezt a színformálást szolgálta Ittzés Mihály zenei összeállítása, amelyet a műsor bevezetője, intermezzói, illetve zárótétel­ként adtak elő a győri Zene­­művészeti Szakiskola hall­gatói: Kolbe Ilona és Cziglé­­nyi László (zongora), Bokor Sarolta és Simon Zsuzsa (ének), Pajer Sára (cselló) és Veér István (klarinét). Debussy, Kodály és Bartók művei mellett két Koszto­­lányi-versre írt intermezzo hangzott el, eredeti bemuta­tóként — Sári József győri származású zeneszerző erre az alkalomra komponált műve. A gondolati elem­é­ért- Túlzsúfoltak a djakartai b Minök Indonéziában még mindig változatlan hevességgel tom­bol a kommun­isták és más baloldali érzelmű polgárok elleni esztelen hajsza. A ha­ladó erők üldözése, a soroza­tos letartóztatások, a bebör­­­tönzések, a tüntetők elleni sortüzek mind azt mutatják, hogy a katonai vezetők és a szélső­jobboldali elemek képtelenek fékezni bosszúju­kat. Hétfőn Djakartá­ban a munkaügyi minisztérium negyvenkilenc tisztviselőjét fosztották meg állásától. Bo­­jd­ali városában pedig sor­­tüzet nyitottak a tüntető tömegre, s többen életüket vesztették. A tábornoki kar szüntelen vádakat kohol a baloldal ellen. Nasutien tá­bornok például azt a hírt terjeszti, hogy az indonéz kommunisták ,,ellentámadást k­észítenek elő az indonéz forradalom és Sukarno elnök ellen". Indonéziai és­ japán la­pokban már részletes tudó­sításokat, riportokat közöl­tek Aidát, az Indonéz Kom­munista Párt főtitkárának sorsáról. Több lap egybe­hangzó véleménye szerint Aidit már nem ét, november huszonkettedikén — miköz­ben szökést kísérelt meg egy közép-jávai koncentrációs táborból — egyik őre agyon­lőtte. Egyes „jól értesült” hírügynökségek azt is tudni vélik, hogy Aidit haláláról Suharto honvédelmi minisz­ter részletes jelentést tett Sukarno elnöknek. Az­­ indo­néz lapok Aidit sorsáról szóló tudósításaikban ellent­mondanak egymásnak, s ma még nem lehet tudni, való­­hetően az előbbiekből — nem jóban mi történt az indonéz mindenütt jelentkezett azzal .Kommunista Párt főtitkára­­a drámai tömörséggel, ahogy­­­yan ezt egy szűkebb szereplő­­gárda alkalmazása lehetővé tette volna, az őszi koncert színei azonban így is árnyal­tan, muzsikáiban érvényesül­tek, bizonyítva az együttes érettségét egyre nagyobb fel­adatok vállalására. A „Szeptember 30" moz­galom vezetőit, Untung ez­redest, Latief ezredest, Njo­­not, a legnagyobb indonéz szakszervezet vezetőjét Stig­ Rácz E. fiz ifjúsági Irodalmi Színpad Kosztolán­yi­ bemutatása kisketrecekhez hasonló ma­gánzárkában’’ őrzik. A na­gyobb jelentőségű foglyok is hideg kövön, egyetlen szál ta­karóval alszanak. A többi bebörtönzött sorsa még sú­lyosabb. Djakartában egyéb­ként annyira zsúfoltak a börtönök, hogy a letartózta­tott kommunistákat és a , Szeptember 30” mozgalom­ban részvevőket átszállítják egy közép-jávai szigetbör­tönbe. Az indonéz hadsereg ked­den a nyugat-jávai, a Mo­­lukka szigetek és a dél­­sulawesi (dél-celebeszi) tar­tomány után betiltotta a nyugat-ka­marrlani kommu­nista pártszervezetet­­ is-A hadsereg arra ösztönzi Sukarno elnököt, hogy egész Indonéziában tiltsák be a Kommunista Párt működé­sét. A többhetes indonéziai politikai válság máris súlyo­san érinti az ország gazda­sági életét. Felszöktek az árak I­ndonéziában, s a lakos­ság élelmezése nagy nehéz­ségekkel jár. Az Indonéz Ka­tolikus Párt Sukarnohoz for­dult, s arra kérte az elnököt, hogy hozzon intézkedéseket az egyre növekvő gazdasági válság ellensúlyozására. Indonézia a jelenlegi sú­lyos­ politikai válságból, a polgárháború veszélyéből ak­kor tud kilábalni, ha a ka­tonai vezetők beszüntetik bosszúhadjáratukat, a bal­oldali erők pedig a nemzeti összefogásra szóllanak fel.. Ezt kívánja Indonézia jö­vője. Ennek azonban egye­lőre még semmi jele nem tapasztalható. (hamar) A vasárnap avatott tíz új szereplő egyike­­: „Nagyszerű érzés verset mondani (Nagy Éva felül 1963. december 1., szerda. Megjelent a Béke és Szocializmus novemberi száma A folyóirat bevezető cik­két A. Ferrari (Argentina) és M. Fortuny (Guatemala) írta „Az amerikai imperia­lizmus hadat üzen a latin­­amerikai népnek” címmel. A cikk azzal az önkényes ha­tározattal foglalkozik, ame­lyet ez év szeptemberében fogadott el az Egyesült Álla­mok törvényhozása, feljogo­sítva az amerikai imperia­lizmust arra, hogy fegyve­resen beavatkozzék a latin­amerikai országok belügyei­­be, ha azok független s ha­ladó politikát próbálnak folytatni Viktor Gricsin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke „A gaz­dálkodás iskolája a dolgozók számára’’ című cikkében is­merteti azokat a rendkívül fontos és szerteágazó fel­adatokat, melyek a gazda­sági tervezés és irányítás rendszerének tökéletesítése kapcsán a szovjet szakszer­vezetre várnak. Közli a lap N. Popov bolgár közgazdász­nak „A gazdasági törvények objektív jellege a szocializ­musban és e törvények köl­csönhatása’’ című tanulmá­nyát. A folyóirat „Nyugat-Euró­­pa: a modern kapitalizmus tendenciái, címszó alatt öt neves marxista szerző tollá­ból közöl aktuális és fontos cikkeket. M. Cobb angol közgazdász vázolja az euró­pai kapitalizmus néhány mai vonását. F. Nocolon francia közgazdász megvilágítja a nyugat-európai integráció dinamikáját és ellentmondá­sait. Az Időszerű kérdések, fó­ruma rovat közli O. Milkits (Chile) cikkét ,A keresztény, demokrácia reformizmusa — a chilei kísérlet?’ címmel.

Next