Kisalföld, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

172032 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: í9 fittéi AZ MSZMP GYŐR-SflPRON MEGYEI BIZOTTSÁG« ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1966. JANUÁR 1„ SZOMBAT XXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM (— o D Z UJ I— N (-T) LU o a o o O co KádárJén®s újévi nyilafkozsEfa Az újév alkalmából a Népszabadsag szerkesztősége és a ' Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikái vonat­kozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocia- . lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait. > I Kérdés: | A vietnami agresszió ki- i terjesztése, a Dominika i belügyeibe való beavatko­> zás, a reakciós, jobboldali ' erők támadása Indonéziá- , ban, a nyugatnémet mili­, taristák nyílt igénybeje- ' lentése az atomi'egyverek- J re és más nemzetközi ese- , mények azt a benyomást i keltik, mintha az imperia­> listák az utóbbi időben | magukhoz ragadták volna | a kezdeményezést. Mi er- , ről az ön véleménye? | Válasz: Az imperializmus a nem­zetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jö­vőbe mutató elgondolást. [ Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit | valljuk, és a tartós béke meg­teremtéséért küzdünk. De ! akinek nincs átfogó terve a [ jövőt illetően, az a kezdemé- j nyező szerepét sem ragad­hatja magához. Az imparia- j lista világrendszer válságban j van: szorongatja a szocialista ! világrendszer országainak I növekvő ereje, nyomást gya- j koroJnak rá a gyarmati örök­ség minden formája ellen küzdő .népek és »aját dolgo­zóinak osztályharca, nehezí­tik helyzetét a vezető kapi­talista országok egymás kö­zötti, egyre éleződő ellenté­tei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista ha­talmak, s különösen az ame­rikai imperialistáik a múlt évben fokozták a népek el­len irányuló, béikebontó tá­madásaikat. A választások idején hangoztatott békeszó- lamokkai szemben az új el­nök kormánya katonai be­hívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nem­zetek önállóságát, az orszá­gok szuverenitását lábbal ti­porva, csapatokat szállítot­tak partra Dominikában, fo­kozták a ,,különleges” hábo­rút Dél-Vietnam ban, bomba- támadások sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellem, s újabban j katonai támadással fenyege­tik Laosz és Kambodzsa te­rületét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult orszá­gok között, és országokon belül, ellenforradalmi akció­kat szerveznek; bátorítják a népellenes erőket, védelme­zik a kcdonialista redszer maradványait Afrikában is; Latin-Amerikábam terrort al­kalmaznak a haladó mozgal­mak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet mi­litaristáknak a Kezébe akar­nak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok reví­ziójára törnek. De az is tény — s ezit az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkós- bot’'-politikával szemben magában az Egyesült Álla­mokban is növekszik az elé­gedetlenség és a tiltakozás, s még NATO beli szövetsé­geseiket sem tudták egysé­ges akcióra térni. S ami még fontosabb, a megtámadotta­kat nem tudták megfélemlí­teni, még kevésbé lei gázni. ! mind növekvő ellenállással I találkoznak, győzelem szá­mukra nem látható, s mind­jobban lelepleződnek a világ iíCHwéleinánye előtt. Így értem azt, hegy az im- ; perialisják nem ragadták kezükbe a kezdeményezést ! Agresszív cselekedeteik sok- '■ kai inkább a szorongatott | kalandor hazárd lépéseire j emlékeztetnek. | Kérdés: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett é!és elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi hely­zetben? { Válasz: A békés egymás mellett élés elve szamunkra nem propagandaszólam. nem ta.K- tika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amely­nek érvényesítéséért minden 1 körülményeik között, a mos­tani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmun­káinkhoz békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megaka­dályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének ! világméretű győzelméhez | nincs szükség háborúra. Az emberiség szerencséjé­re a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetet­len, a Szovjetunió, a 14 szo­cialista ország a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik ere­jüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világ­háború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. En­nek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak va­gyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvé­reinkkel és minden', az impe­rialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetőén tá­mogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nem­zetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való meg­oldásának. Normális viszony­ra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista vi­lággal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országo­kat s a távoli Amerikai Egye­sült Államokat is. A mostani helyzetben fél­reértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelme­zésében. Mi tudjuk, s a kapi­talista országok kormányai­nak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fej­leszthetik politikai kapcsola­taikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszerí­teni az imperialistákra, s eb­ben nemcsak a kommunis­táknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bár­milyen okból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is. | Kérdés: Milyen lehetőségek nyíl- [ nak ebben a helyzetben a j Magyar Népiköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan haszno­síthatjuk ezeket a lehetősé­geket? t | Válasz: ' A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1985- ben is erősödött. Ezzel együtt külpoli1 ika i t e vé k en y sé gének lehetőségei is tovább növe­kedtek.' A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására. | Mégis, hála népünk politikai I és az építésben elért sikerei­nek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk sú­lya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. Já. múlt évben bővítettük i kapcsolatainkat és együttmű­ködésünket a Szovjetunióval, j az európai szocialista orszá- I gokkal, távol-keleti szocialis- }ía országokkal, elsősorban a I Vietnami Demokratikus Köz­társasággal. Bővültek kapcso­lataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelen­tősebb politikai lépéseket lealizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliá­val is. Tovább fejlődtek kap­csolataink Ázsia, Afrika or­szágaival, Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a kü­lönböző nemzetközi szerve­zetekben, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspont­ját képviselő külügyminiszte­rünk ismert fellépésével szé­les körű elismerést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottsáe elnöki tisztét. Az 1966. esztendőben is szándékunkban áU és köte­lességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Nép- köztársaság külpolitikai tevé­kenységét. Hazánk képvise­lőire a nemzetközi politiká­ban az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen, növekvő aktivitással tevé­kenykedjenek, és önálló kez­deményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdeké­ben, szoros együt+működés- ben a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista or­szággal, a haladás minden erejével. | Kérdés: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésé­nek eredményeit és távla­tait, a nemzetközi kom­munista mozgalom egysé­gének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nemzet­közi helyzetre? 1 Válasz; Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kom­munista mozgalmon belül és a szocialista országok együtt­működésében is új problé­mák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Ju­goszláviában, Mongóliában, s több, itthon folytatott nem­zetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot sze­reztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az ösz- szes kommunista párt egy­ségét nem sikerült megterem« (Folytatás a Z. oldalon^ (Nagy Éva felv.) \ Ismerősök, ismeretlenek arcát változ­ni tatja bizakodóvá ilyenkor az üdvözlés: > boldog újévet! Szilvesztert megelőzően és f január 1-ét követően néhány napig igyek- f szűrik, levetni önző, befelé forduló mivöl- \ tunkat, és egy kiterjedt nagy család tag­> jaiként érdeklődünk egymás hogyléte, i egészsége, tervei felől. , 7 Emberebb emberré változtat bennünket i a jövőnket még titokzatosan hordozó i tizenkét hónap első napja. Egy kicsit jósok 1 is szeretnénk lenni ilyenkor. Szerencsét | megsejtek. Ezt érzem az utcán, hivatalban , felém sugárzó mosolyok záporozásában. i És az is eszembe jut — évek múlásával ! egyre fájóbb következtetéssel - . miért i csak ez alatt a pár nap alatt érezzük fon- | tosnak, magunkhoz közellevőnek a másik , boldogulását. i Az 1966, esztendői: szerencsésnek kívá- 1 nők' közöli olyanokkal is találkoztam, [ akiknek' a hangjából aggodalom is érző- , dött. „Te annyi helyen megfordulsz, sok i ember véleményét ismered — nézett rám > kutatóan jó néhány ismerősöm —, hogyan * magyarázod, hogyan magyarázzátok az új 1 esztendőben reánk váró feladatokat, az \ egyesek számára megszorításokat is tar­talmazó intézkedéseket? Lesz-e mozdító hatása ezeknek a megfontolt, mindany­]» n'.'iunk érdekét védő terveknek, fokoz­ni zák-e az emberek alkotókedvét?” I, Ahogy ott az utcán, most sem tudnék ,i másképp válaszolni az érdeklődésre, mint hogy a nagy család fogalmát próbálom a ]> kisebb közösségben, egy fedél alatt élők hasonlóságára fordítani. > Amikor tervet készítünk a családban ruha, cipő, élelem, bútor, mosógép stb. l| beszerzésére, elképzelhető-e, hogy a meg- l[ valósításban szerteágazók legyenek a vé- ji lemények? Nagyobb családi beruházások előtt pedig még inkább szükséges az I* anyagi erők, pontos számbavétele. Tíz- és (' százezrek példájára hivatkozhatnék, akik­ig nek házépítési terve azért sikerült rövid idő alatt, mert a cél megvalósításában » egységes volt az akaratuk. Csak a köny- I* nyelműeknek. a máról holnapra élőknek, i| a boldogulásukat másoktól váróknak fur­csa az ilyen erőösszpontosítás. Akik meg­valósították már, azt mondják róla: csak az első tervünk végrehajtása volt nehéz, amikor még hiányzott a gyakorlat. Szűkebb közösségben, családban élők között másképp el sem képzelhető a vi­szony, mint hogy egymáshoz őszinték le­gyenek. S vajon nem ezt kívánja-e tőlünk a népgazdaság, amikor a nagy közösség­ben együttélők tervét határozzuk meg? Abban mindenki egyetért, hogy az ár­védekezés és a rossz időjárás okozta kárt az ország lakosságának kell vállalnia. Az ipar és a mezőgazdaság közgazdaságilag megalapozottabb, konstruktív fejlesztését is szükségesnek lanjuk, és a minél előbb megvalósítandó célok közé soroljuk. Ab- • ban is egyetértünk az országos tervek készítőivel, hogy mindezt az egész lakos- j ság szükségleteinek csökkentése nélkül j valósítsuk meg. ' ' ... - ( Gazdasági alapot teremteni a létünket ' meghatározó intézkedésekhez nem lehet ' csupán a választott állami és hivatali , szervek feladata. Mindannyiunk érdeke < kívánja az erők hatékonyabb összponto- < sítását. Közösségi érdek a fizetés nagysá- 1 gához mért hozzájárulás is. S miként a ] családban szükséges a költségvetés át- 1 hangolása egy-egy nagyobb terv megváló- j sításához, az állami tervben az árváltozá- i sok is az igazságosabb tehervállalást szol- < gálják. 1 Helytelen volna azonban, ha e kötele- , zettségvállalás tudomásulvételével kielé- < gítönek vélnénk a népgazdaság iránti tar- < tozásunkat. Gazdálkodásunk menetét alap- 1 vetően megváltoztató, azt előbbre vivő ' eredményeket csak akkor várhatunk a , gondos mérlegeléssel készült tervektől, ha i egyenként is úgy kezeljük a reánk bízott 1 értékeket, úgy végezzük a munkát, ahogy * a saját holmijára vigyáz az ember, ahogy az otthoni munkáját végzi. Jobbat, ered- < ményesebbet csak akkor várhatunk, ha « legfontosabb érdekünk megvalósítójaként *. hajtjuk végre az 1966. évi tervet. Ezzel a < kívánsággal köszöntjük az újév első t napján megyénk dolgozóit. < R. E. ‘ I Magyar állam- és pártvezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Kállai Gyu­la, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nöke táviratot intézett dr. Fi­del Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához, a kubai forradal­mi kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztár­saság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodája és titkársága tagjá­hoz, melyben a Kubai Köz­társaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7. I évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa és a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, az egész magyar nép és a maguk ne­vében forró, testvéri üdvöz­letüket és szívből jövő jókí­vánságaikat küldik a kubai államférfiaknak és a kubai népnek! Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi- j lüséísse táviratban üdvözölte! dr. Raul Roa kubai külügy­minisztert Kuba nemzeti ün­nepe, a forradalom győzelme- I nek 7. évfordulója alkalmá­ból. A SZOT elnöksége a Kubai Dolgozók Forradalmi Szak- . szervezeti Szövetségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos 1 Béketanács a Kubai Béketa- j nácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnök- ; sége a Kubai Forradalom Vé­delmére Alakult Bizottság- ; nak küldött táviratot az év- ! forduló alkalmából. (MT1J

Next

/
Thumbnails
Contents