Kisalföld, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

­ Ismerősök, ismeretlenek arcát változ­ni tatja bizakodóvá ilyenkor az üdvözlés: a boldog újévet! Szilvesztert megelőzően és­­ január 1-ét követően néhány napig igyek­­i szűrik, levetni önző, befelé forduló mivol­­­­tunkat, és egy kiterjedt nagy család tag­­­jaiként érdeklődünk egymás hogyléte,­­ egészsége, tervei felől. . . Emberebb emberré változtat bennünket­­ a jövőnket még titokzatosan hordozó­­ tizenkét hónap első napja. Egy kicsit jósok­­ is szeretnénk lenni ilyenkor. Szerencsét­­ megsejtek. Ezt érzem az utcán, hivatalban , felém sugárzó mosolyok záporozásában.­­ És az is eszembe jut — évek múlásával­­ egyre fájóbb következtetéssel - , miért­­ csak ez alatt a pár nap alatt érezzük fon­­­­tosnak, magunkhoz közellevőnek a másik , boldogulását.­­ Az 1966. esztendői, szerencsésnek kíván­t nők­ között olyanokkal is találkoztam,­­ akiknek­ a hangjából aggodalom is érző­­­­dött. „Te annyi helyen megfordulsz, sok­­ ember véleményét ismered — nézett rám , kutatóan jó néhány ismerősöm —, hogyan­­ magyarázod, hogyan magyarázzátok az új­­ esztendőben reánk váró feladatokat, az­­ egyesek számára megszorításokat is tar­talmazó intézkedéseket? Lesz-e mozdító hatása ezeknek a megfontolt, mindany­i» n'.'iunk érdekét védő terveknek, fokoz­ni zák-e az emberek alkotókedvét?” I. Ahogy ott az utcán, most sem tudnék ,­ másképp válaszolni az érdeklődésre, mint hogy a nagy család fogalmát próbálom a­­­ kisebb közösségben, egy fedél alatt élők hasonlóságára fordítani. • Amikor tervet készítünk a családban ruha, cipő, élelem, bútor, mosógép stb.­­­ beszerzésére, elképzelhető-e, hogy a meg­­rs­valósításban szerteágazók legyenek a vé­­gi remények? Nagyobb családi beruházások előtt pedig még inkább szükséges az I* anyagi erők, pontos számbavétele. Tíz- és­­' százezrek példájára hivatkozhatnék, akik­ig nek házépítési terve azért sikerült rövid idő alatt, mert a cél megvalósításában » egységes volt az akaratuk. Csak a köny- f* nyelműeknek, a máról holnapra élőknek, s­ a boldogulásukat másoktól váróknak fur­csa az ilyen erőösszpontosítás. Akik meg­valósították már, azt mondják róla: csak az első tervünk végrehajtása volt nehéz, amikor még hiányzott a gyakorlat. Szűkebb közösségben, családban élők között másképp el sem képzelhető a vi­szony, mint hogy egymáshoz őszinték le­gyenek. S vajon nem ezt kívánja-e tőlünk a népgazdaság, amikor a nagy közösség­ben együttélők tervét határozzuk meg? Abban mindenki egyetért, hogy az ár­védekezés és a rossz időjárás okozta kárt az ország lakosságának kell vállalnia. Az ipar és a mezőgazdaság közgazdaságilag megalapozottabb, konstruktív fejlesztését is szükségesnek látjuk, és a minél előbb megvalósítandó célok közé soroljuk. Ab-­­­ban is egyetértünk az országos tervek készítőivel, hogy mindezt az egész lakos­­­­ság szükségleteinek csökkentése nélkül­­ valósítsuk meg. ' ' ... - ( Gazdasági alapot teremteni a létünket ' meghatározó intézkedésekhez nem lehet­­ csupán a választott állami és hivatali , szervek feladata. Mindannyiunk érdeke­­ kívánja az erők hatékonyabb összponto­­­­sítását. Közösségi érdek a fizetés nagysá-­­ gához mért hozzájárulás is. S miként a­­ családban szükséges a költségvetés át-­­ hangolása egy-egy nagyobb terv megvaló-­­ sításához, az állami tervben az árváltozá-­­­sok is az igazságosabb tehervállalást szol-­­­gálják.­­ Helytelen volna azonban, ha e kötele- , zettségvállalás tudomásulvételével kielé-­­­gítőnek vélnénk a népgazdaság iránti tart­­­tozásunkat. Gazdálkodásunk menetét alap-­­ vetően megváltoztató, azt előbbre vivő­­ eredményeket csak akkor várhatunk a , gondos mérlegeléssel készült tervektől, ha­­ egyenként is úgy kezeljük a reánk bízott­­ értékeket, úgy végezzük a munkát, ahogy * a saját holmijára vigyáz az ember, ahogy az otthoni munkáját végzi. Jobbat, ered-­­­ményesebbet csak akkor várhatunk, ha a legfontosabb érdekünk megvalósítójaként *­ hajtjuk végre az 1966. évi tervet. Ezzel a­­ kívánsággal köszöntjük az újév első­­ napján megyénk dolgozóit. › R. E. ‘ (— o D Z UJ I— N (-T) LU o a o o O co (Nagy Éva felv.) 172032 Magyar állam- és pártvezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Kállai Gyu­la, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány el­nöke táviratot intézett dr. Fi­del Castro Ruz elvtárshoz, a Kubai Kommunista Párt első titkárához, a kubai forradal­mi kormány elnökéhez, dr. Osvaldo Dorticos Torrado elvtárshoz, a Kubai Köztár­saság elnökéhez, a Kubai Kommunista Párt Politikai Irodája és titkársága tagjá­hoz, melyben a Kubai Köz­társaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 7.­­ évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa és a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány, az egész magyar nép és a maguk ne­vében forró, testvéri üdvöz­letüket és szívből jövő jókí­vánságaikat küldik a kubai államférfiaknak és a kubai népnek! Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymin­­­lisétsse táviratban üdvözölte­ dr. Raul Roa kubai külügy­minisztert Kuba nemzeti ün­nepe, a forradalom győzelme­­i nek 7. évfordulója alkalmá­ból. A SZOT elnöksége a Kubai Dolgozók Forradalmi Szak-­­ szervezeti Szövetségének, a KISZ Központi Bizottsága a Kubai Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, az Országos­­ Béketanács a Kubai Béketa­­­­nácsnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnök-­­­sége a Kubai Forradalom Vé­delmére Alakult Bizottság-­­ nak küldött táviratot az év-­­ forduló alkalmából. (MTI) I­ K ádárJén®s újévi nyilatkoz­ata Az újév alkalmából a Népszabadság szerkesztősége és a­­ Magyar Távirati Iroda néhány kül- és belpolitikai vonat­kozású kérdést intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar Szocia­­­­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárához. Alább közöljük a kérdéseket és Kádár János válaszait.­ ­­I Kérdés:­ ­ A vietnami agresszió ki-­­ terjesztése, a Dominika­­ belügyeibe való beavatko­­­zás, a reakciós, jobboldali­­ erők támadása Indonéziá­­­­ban, a nyugatnémet mili­­­taristák nyílt igénybeje­­­­lentése az atomf­egyverek-­­ re és más nemzetközi ese­­­­mények azt a benyomást­­ keltik, mintha az imperia­­­listák az utóbbi időben­­ magukhoz ragadták volna­­ a kezdeményezést. Mi er­­­­ről az ön véleménye? | Válasz: Az imperializmus a nem­zetközi politikában sem tud felmutatni semmiféle, a jö­vőbe mutató elgondolást. [ Ilyen terveink csak nekünk vannak, akik a szocializmus, a társadalmi haladás elveit­­ valljuk, és a tartós béke meg­teremtéséért küzdünk. De­­ akinek nincs átfogó terve a­­ jövőt illetően, az a kezdemé-­­­nyező szerepét sem ragad­hatja magához. Az imparia-­­ lista világrendszer válságban­­ van: szorongatja a szocialista­­ világrendszer országainak­­ növekvő ereje, nyomást gya­­­­korolnak rá a gyarmati örök­ség minden formája ellen küzdő­­népek és saját dolgo­zóinak osztályharca, nehezí­tik helyzetét a vezető kapi­talista országok egymás kö­zötti, egyre éleződő ellenté­tei is. Csak arról lehet beszélni, hogy egyes imperialista ha­talmak, s különösen az ame­rikai imperialistáik a múlt évben fokozták a népek el­len irányuló, bé­bebontó tá­madásaikat. A választások idején hangoztatott békeszó­­lamokkal szemben az új el­nök kormánya katonai be­hívókkal szerencséltette az Egyesült Államok polgárait. A nemzetközi jogot, a nem­zetek önállóságát, az orszá­gok szuverenitását lábbal ti­porva, csapatokat szállítot­tak partra Dominikában, fo­kozták a ,,különleges” hábo­rút Dél-Vietnam­ban, bomba­­támadások sorozatát intézik a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s újabban­­ katonai támadással fenyege­tik Laosz és Kambodzsa te­rületét és népét. Ázsiában nemcsak háborút folytatnak, hanem felszítják az ellentéteket a gyarmati iga alól felszabadult orszá­gok között, és országokon belül, ellenforradalmi akció­kat szerveznek, bátorítják a népellenes erőket, védelme­zik a kcolonialista redszer maradványait Afrikában is; Latin-Amerikábam terrort al­kalmaznak a haladó mozgal­mak ellen. Európában pedig azoknak a nyugatnémet mi­litaristáknak a kezébe akar­nak atomfegyvert adni, akik a történelem által régóta véglegesített határok reví­ziójára törnek. De az is tény — s ez­t az amerikai imperialisták is jól tudják —, hogy e „furkós­­bot’'-politikával szemben magában az Egyesült Álla­mokban is növekszik az elé­gedetlenség és a tiltakozás, s még NATO beli szövetsé­geseiket sem tudták egysé­ges akcióra térni. S ami még fontosabb, a megtámadotta­kat nem tudták megfélemlí­teni, még kevésbé lei­gázni,­­ mind növekvő ellenállással­­ találkoznak, győzelem szá­mukra nem látható, s mind­jobban lelepleződnek a világ irCH vélem­énye előtt. Így értem azt, hogy az im­­­­perialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést ! Agresszív cselekedeteik sok­­ak kal inkább a szorongatott­­ kalandor hazárd lépéseire­­ emlékeztetnek.­ ­ Kérdés: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi hely­zetben?­ ­ Válasz: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem ta­k­­tika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amely­nek érvényesítéséért minden­­ körülményeik között, a mos­tani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmun­káinkhoz békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megaka­dályozásáért, azért is, mert a szocializmus eszméjének­­ világméretű győzelméhez­­ nincs szükség háborúra. Az emberiség szerencséjé­re a világháború immár nem végzetszerűen elkerülhetet­len, a Szovjetunió, a 14 szo­cialista ország a gyarmati iga alól felszabadult népek s a kapitalista országok haladó mozgalmai, ha egyesítik ere­jüket, képesek meggátolni az imperializmust egy új világ­háború kirobbantásában. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése megköveteli az imperialista támadások megfékezését. En­nek megfelelően mi teljes mértékben szolidárisak va­gyunk az amerikai agresszor ellen küzdő vietnami testvé­reinkkel és minden­, az impe­rialisták által megtámadott néppel, s tőlünk telhetően tá­mogatjuk őket. Ugyanakkor hívei vagyunk a vitás nem­zetközi kérdések politikai, tárgyalások útján való meg­oldásának. Normális viszony­ra, a kapcsolatok bővítésére törekszünk a kapitalista vi­lággal is, ideértve a hozzánk közelebb eső európai országo­kat s a távoli Amerikai Egye­sült Államokat is. A mostani helyzetben fél­reértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelme­zésében. Mi tudjuk, s a kapi­talista országok kormányai­nak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fej­leszthetik politikai kapcsola­taikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszerí­teni az imperialistákra, s eb­ben nemcsak a kommunis­táknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bár­milyen okból ellene van a háborúnak, a föld bármely részén éljen is.­ ­ Kérdés: Milyen lehetőségek nyíln­a­nak ebben a helyzetben a­­ Magyar Népiköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan haszno­síthatjuk ezeket a lehetősé­geket? !­ ­ Válasz: " A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1985- ben is erősödött. Ezzel együtt külpolit­ika­i t­e­vé­k­en­y­sé­gének lehetőségei is tovább növe­kedtek." A nemzeti önbecsülést fel nem adva is jól tudjuk, hogy nekünk, mint kis országnak, nincs döntő befolyásunk a világpolitika alakulására.­­ Mégis, hála népünk politikai­­ és az építésben elért sikerei­nek, szocialista társadalmi rendszerünknek, szavunk sú­lya növekszik a nemzetközi életben, s ezt mi mindenkor a szocializmus, a haladás, a béke javára fordítjuk. Jó­ múlt évben bővítettük­­ kapcsolatainkat és együttmű­ködésünket a Szovjetunióval,­­ az európai szocialista orszá- I gokkal, távol-keleti szocialis­­­ta országokkal, elsősorban a­­ Vietnami Demokratikus Köz­társasággal. Bővültek kapcso­lataink az európai kapitalista országokkal, közöttük jelen­tősebb politikai lépéseket realizáltunk Ausztriával, Franciaországgal és Angliá­val is. Tovább fejlődtek kap­csolataink Ázsia, Afrika or­szágaival, Latin-Amerikával. Növekedett szerepünk a kü­lönböző nemzetközi szerve­zetekben, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol kormányunk álláspont­ját képviselő külügyminiszte­rünk ismert fellépésével szé­les körű elismerést vívott ki, és a legutóbbi ülésszakon a mi képviselőnk töltötte be az I. számú politikai bizottság elnöki tisztét. Az 1966. esztendőben is szándékunkban az és köte­lességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Nép­­köztársaság külpolitikai tevé­kenységét. Hazánk képvise­lőire a nemzetközi politiká­ban az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen, növekvő aktivitással tevé­kenykedjenek, és önálló kez­deményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdeké­ben, szoros együttműködés­­ben a Szovjetunióval, a Var­sói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista or­szággal, a haladás minden erejével.­ ­ Kérdés: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésé­nek eredményeit és távla­tait, a nemzetközi kom­munista mozgalom egysé­gének problémáit, s ezek hatását a jelenlegi nemzet­közi helyzetre?­ ­ Válasz: Mint ismeretes, az utóbbi években a nemzetközi kom­munista mozgalmon belül és a szocialista országok együtt­működésében is új problé­mák merültek fel. Mivel e kérdések rendkívül fontosak, mi nagy figyelmet fordítunk rájuk. Jómagam 1965-ben részt vettem a Varsói Szer­ződés politikai tanácskozó testületének varsói ülésén, jártam a Szovjetunióban, Ju­goszláviában, Mongóliában, s több, itthon folytatott nem­zetközi tanácskozáson is sok személyes tapasztalatot sze­reztem. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a vita tovább folytatódott, az összes szocialista ország és az ösz­­szes kommunista párt egy­ségét nem sikerült megterelni (Folytatás a 7. oldalon) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 19 fittér AZ MSZMP GYŐR-SoOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1966. JANUÁR 1. SZOMBAT XXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

Next