Kisalföld, 1966. május (11. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

Három dezertőr Néhány héttel ezelőtt három amerikai katona a nyílt utcán, fényes nap­nál megtámadott egy tisztviselőt, s előbb sa­ját elképzelésük szerint „átigazították” hajzatát, majd „megszabadították” pénztárcájától. A Panama-csatorna amerikai övezetében „te­vékenykedő” katonák ter­mészetesen nem kerül­hették el sorsukat, fejen­ként hat-hat hónapi bör­tönbüntetésbe marasztal­ták el őket. Senkinek sem tűnt fel azonban, hogy Roy Han­­nock, Joseph Wealkie és Jerry Roach a legkisebb tiltakozás nélkül fogadták az ítéletet, nem is felleb­beztek ellene. Senki sem tételezett fel összefüggést ugyanis a Special Forces, az amerikai idegenlégió három madárkájának „eltévelyedése” s ama pa­rancs között, amely elren­delte egységük Dél-Viet­­namba történő indulását. Talán még azt is hihet­ték ezért, hogy jót tesz­nek a három mákvirág­gal, amikor néhány napi fogság után a parancs­nokság elhatározta szaba­­donbocsátásukat. Annál nagyobb volt a fogház­­őrök meglepetése, mert a szabadulás híre nem vil­­lanyozta fel, sőt dühbe gurította a három kato­nát. „Nincs joguk szaba­don bocsátani bennünket — üvöltötték eltorzult arccal. — Mi törvényesen vagyunk bezárva. Köve­teljük, hogy tartsák be a törvényt!” De akik a törvényen kí­vüli, a föld alatti hábo­rú, a diverziós cselek­mények elkövetésére szerződtek, akiknek ki­képzésére (például meg­tanulják az emberölés több mint száz változa­tát) sok ezer dollárt ál­dozott az Egyesült Álla­mok, hogyan képzelhet­ték a törvény betű sze­rinti betartását szemé­lyükkel kapcsolatosan?! Különben ez a külön­leges dezertálási akció azt is kifejezi, hogy még a válogatott amerikai hóhérlegények sem to­lakszanak Vietnamba el­jutni ... (ö. Gy.) ­ Újabb 17 milliárd fegyverkezésre Az Amerikai Egyesült Ál­lamokban az utóbbi héten tovább polarizálódtak a há­borús párti és a békére tö­rekvő erők. Haladó szellemű diákok, nagy tömegek vál­tozatlan hevességgel tüntet­nek a kormány vietnami po­litikája ellen. A háborús pártiak viszont egyre inkább jobbra tolódnak, s mind messzebb jutnak a háború fokozásában, kiterjesztésé­ben. Az amerikai szenátus csü­törtökön elfogadta azt a tör­vényjavaslatot, amely újabb 17 milliárd dollárt ajánl még az amerikai hadsereg szá­mára. Sőt, ezt az összeget még egy külön indítványra kiegészítették 243 millió dol­láros megajánlással. A több mint tizenihétmilliárdos ösz­­szeget új repülőgépek, ha­jók, rakéták vásárlására szánják. Csütörtökön a John Hop­kins egyetemen J. William Fulbright szenátor, Marss Kisalföld Sukarno-ellenes támadás, diáktüntetés Nasution tábornok feltűnő éllel támadta meg Sukarno elnök hatáskörét. Nasution, a szárazföldi hadsereg rang­időse, aki azonban a Suhar­­to-féle katonai hatalomátvé­tel után is a háttérben ma­radt, kijelentette: Sukarno elnök azzal, hogy hozzájá­rult elnöki tisztségének élet­hossziglan történt kiterjesz­téséhez, eltért — úgymond — az 1945-ben lefektetett al­kotmánytól. Ez ugyanis ki­mondja, hogy az elnöki tiszt­ség ötévi időtartamra ter­jed. Politikai megfigyelők sze­rint Indonézia új alkotmá­nyos vezetője az az ember lesz, akit a közeljövőben — előreláthatólag a következő hónapban — Sukarno he­lyettesévé választanak. Még nem dőlt el a hatalmi harc a hatalom tényleges birto­kosa, Suharto, valamint Na­sution tábornok, Malik és miniszterelnökhelyettes-tár­sa, a djogdjakartai szultán között. Szombaton Djakarta ut­cáin kétezer jobboldali diák tüntetett. Az AP hírügynök­ség szerint most történt elő­ször, hogy a megmozdulás éle leplezetlenül Sukarno el­nök ellen irányult. Az egye­temi akciófront, a jobboldali KAMI 2000 diákja az indo­néziai egyetemen rendezett gyűlést, majd a tüntetők az Ideiglenes Népi Tanácskozó Gyűlés elnökének hivatalá­hoz vonultak és jelszavaik­ban az ellen tiltakoztak, hogy Sukarno elnöki megbí­zatása élete végéig érvényes. Kétségbe vonták, hogy az el­nöknek nagyobb hatásköre van, mint a gyűlésnek. A testület ideiglenes elnöke, Ulaojudo vezérőrnagy­, nem adott közvetlen választ a tüntetőknek, hanem azt mondta, hogy továbbítja a parlamentnek a diákok kö­veteléseinek listáját. Djakartában szombaton egy másik gyűlés is volt: több tízezer munkás ünne­pelte május­­ előestéjét. Sukarno üzenetet intézett a gyűlés résztvevőihez, amely­ben az indonéz munkásságot egységre szólította fel. Az AFP tudósítása szerint hosszú évek óta első ízben történt meg, hogy e hagyo­mányos ünnepségen a kom­munistákat nem képviselte, senki. (AFP.) Nőtanécs ülés Nádorvárosban Kétszeresen érdekes és hasznos volt a Győr városi Nőtanács péntek délután tartott ülése. Érdekes volt azért, mert a városi nőta­nács első ízben rendezte meg ülését kerületben. A cél, ez­zel is közelebb kerülni a kerületi nőtanácsokhoz, meg­ismerni helyiségeiket, ahol összegyűlnek. A tervek sze­rint a Győr városi Nőtanács folytatja ezt a jó kezdemé­nyezést és máskor is kerü­letben tartja ülését. Már ka­pott is meghívást a révfalui nőtanácstól. Érdekes volt az ülés azért is, mert nem kizárólag a nőkre vonatkozó speciális kérdésekről volt szó, ugyanis Karczag Imre, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnökhelyettese tar­tott érdekes tájékoztató elő­adást az egybegyűlteknek az MHS sokrétű tevékenységé­ről, feladatairól s arról, ho­gyan segíthetnek az asszo­nyok, az édesanyák az ifjú­ság hazafias nevelésében. Az igaz szocialista hazafiságra elsősorban a család tanít­hatja, nevelheti a gyereket. A nők sokat telletnek azért, hogy ez a nagyon fontos ügy az egész társadalom ügyévé váljék. Az egybegyűltek nagy ér­deklődéssel hallgatták az előadást. Sokan elmondták tapasztalataikat és sok kér­dést intéztek az előadóhoz. Voltak édesanyák, akik el­mondták, milyen jót tett fiúknak a katonai szolgálat, mások arról szóltak, hogy az MHS szakköreiben vég­zett munka jó hatással van a gyermekre, fegyelmezett­ségre, kötelességtudásra, a szabad idő jó eltöltésére ne­veli az MHS a gyermekeket. Ezután a kerületi nőtanács titkárok megbeszélték a má­jus 8-i anyák napja és a május 29-i nemzetközi gyer­meknap megrendezésével kapcsolatos tennivalókat. A Soproni Gázmű ju­b­ileu­m­i ünnepsége Száz évvel ezelőtt alapítot­ták a Soproni Gázművet. A jubileum alkalmából a Gáz­mű dolgozói szombaton dél­előtt ünnepi ülésre gyűltek össze a városi tanácsháza nagytermében. Az ünnepsé­gen megjelent dr. Lőrincz Imre, a nehézipari miniszter helyettese, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt több vezetője, a városi pártbizott­ság, továbbá a megyei és vá­rosi tanácsok vb vezetői és a testvérvállalatok küldöttei. A himnusz elhangzása után Király Ferenc, a Gázmű igaz­gatója nyitotta meg a jubi­leumi gyűlést. Hangsúlyozta, hogy a Gázmű életének száz évéből egyötöd esik a felsza­badulást követő évekre, mely időszakban a Gázmű rohamo­san fejlődött. Az ü­nnepi beszédet dr. Er­dély Sándor, a Sopron városi Tanács vb. elnöke mondotta. Történelmi visszapillantásá­ban először a Gázmű alapítá­sának körülményeiről szólt: „Ez volt az ország első gáz­műve, melyet nem külföldi tőkével, hanem az itt lakó polgárok áldozatkészségének segítségével építettek”. Beszé­dét így folytatta. ..A felszabadulás után a Gázmű nagy ütemben fejlő­dött. A fogyasztók száma évente száz, majd 200, ké­sőbb 400—500-zal nőtt. Az 1950. évi termelését már 1960- ra megháromszorozta a Gáz­mű, majd a földgáz felhasz­nálásával tovább nőtt a szol­gáltatott gáz mennyisége. Jó eredményeket ért el a Gáz­mű kollektívája a múlt ter­melési évben. Tervét 108,1 százalékra teljesítette, és ma­gasan túlteljesítette a nyere­­ségi tervét, melynek eredmé­nyeképpen 25 nap nyereség­­részesedést fizethetett.. .dolgo­zóinak" — mondotta egyebek között Erdély Sándor. Az ünnepi beszéd után át­adták a Gázmű vezetőinek a Nehézipari Minisztérium és a SZOT elismerő oklevelét, majd Király Ferenc igazgató számos dolgozónak kiváló dol­­gozó-jelvényt, illetve okleve­let és pénzjutalmat adott át. Lőrintz Imre miniszterhelyet­tes Király Ferenc igazgató­nak és Baumann József fő­mérnöknek ,,A nehézipar ki­váló dolgozója” kitüntetést nyújtotta át. A jubileumi ünnepi gyűlést követően a vendégek megte­kintették az üzemet, az új termelési és szociális létesít­ményeket. (1) H­ét nap a világban Gromiko római útja Az elmúlt hét napban a nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel kísérte a szovjet külügyminiszter olaszországi látogatását, VI. Pál pápával történt tárgya­lását. A Szovjetunió követ­kezetes békepolitikájának újabb jelentős ténye Gro­miko olaszországi útja. A szovjet külügyminiszter meg­­állapítása — „Minden, ami a katonai tömbök felszámo­lásához vezethet, kedvez a békének” — annak a ten­denciának az igazolása, hogy a béke megőrzéséért minden erőt össze kell fogni, azokat is, amelyek nem kommu­nista eszméket vallanak. Ez­úttal először fordult elő, hogy a katolikus világ feje szocialista ország külügymi­niszterét fogadta. Különösen a francia közvé­leményben talált nagy vissz­hangra Gromikónak az euró­pai csúcsértekezlet összehí­vására vonatkozó javaslata. Politikai megfigyelők rámu­tattak, hogy ez a törekvés valójában bátorítást ad De Gaulle-i „európai Európa” gondolat további kibontakoz­tatására, az európai függet­lenség megteremtésére.­dott „öt alapelvre". A brit kormány lépései arra enged­nek következtetni, hogy Wil­son kiárusítja az elveket a Smith-rezsimnek, s a konst­ruktív megoldás helyett ismételten csak a halogató taktikához folyamodik. Az angol kormányfő magatar­tását jól megvilágítja Smith­­nek az a nyilatkozata, ame­lyet a balawayos ipari ki­állítás megnyitásán mon­dott: „Nem kértem meg Wilson urat, hogy ismerje el a füg­getlenségünket, és Wilson úr nem tartott ki amellett, hogy feladjuk függetlensé­günket”. Smith kijelentette egyebek között azt is, hogy kormánya semmiféle elvi engedményt nem tett azért, hogy a tár­gyalóasztalhoz üljön Anglia képviselőivel. Jól értesültek szerint Smith azzal a kéréssel for­dult Angliához, hogy a tár­gyalások idejére függesszék fel a gazdasági szankciókat. Az angol kormányköröket nem minden ok nélkül ag­gasztja ez a fejlemény, amely­­ megnehezítheti a Smith-rezsimmel való ki­egyezés lehetőségét. U Thant ENSZ-főtitkár ugyanis eré­lyesen figyelmeztette az an­gol munkáspárti kormányt, hogy az ENSZ-tagállamok jelentős része az eddigieknél sokkal radikálisabb rendsza­bályokat követel a rhodésiai kérdés rendezésére. A hely­zetet az is súlyosbítja, hogy Smith csendőrei szabadság­­harcosokat gyilkoltak Siena körzetében, s ennek nyomán várhatóan ismét fellángol az afrikai haladó mozgalmak tiltakozása, szenátor pedig a New Jersey államban, teanecki egyete­misták előtt mondott beszé­det. Mindkét szenátor élesen bírálta az Egyesült Államok külpolitikáját. Morse szerint az Egyesült Államok nagy hibát követett el, hogy nem ismerte el nagyhatalomként a Kínai Népköztársaságot. A szenátor rávilágított, hogy az Egyesült Államoknak Kína déli határainál mint­egy 50 000, Dél-Koreában 300 000, Japánban további 10 000 amerikai katona állo­másozik. Az amerikai csa­patok gyűrűjének fenyege­tése a harmadik világháború szélére sodorhatja a világot. Fulbright szenátor utalt rá, hogy az Egyesült Államok­ban ugyanazok a hatalmi túltengési tünetek tapasztal­hatók, mint amelyek az ókori Athén, a napóleoni Franciaország és a hitleri Németország összeomlásához vezettek. A múlt héten a VDK te­rülete felett lelőtték az ez­redik amerikai agresszor bombázó-repülőgépet, sőt a hét végén már öttel túl is haladták az ezret. Az amerikai légierő éjjel­nappal bombázza Észak- Vietnamot, hogy ily módon megfélemlítse és megakadá­lyozza a lakosságot abban, hogy a dél-vietnami haza­fiak harcát támogassa. Az amerikaiaknak azonban ez az akciója semmiképp nem nezethet eredményre, nem törheti meg a hős vietnami nép igazságos harcát. «L L) Ismét Rhodésia Az elmúlt héten — mint az utóbbi hónapokban már annyiszor — ismét napirend­re került a rhodésiai kérdés. A Smith-féle fehér telepes kormány londoni diplomá­ciai épületéről szerdán le­vették azt a táblát, amely arról értesítette az ügyfele­ket, hogy április 29-én vég­érvényesen lezárják az épü­letet. Ez a kis mozzanat koránt­­s­em azt jelenti, hogy újabb fordulat következett be a London—Salsbury viszony­ban, inkább csak azt jel­képezi, hogy a brit munkás­párti kormány halogató tak­tikáját más módszerekkel kívánja érvényesíteni. A lon­doni Rhodésia-házat tehát nem zárják be, s az angol kormány képviselője Salis­­buryban marad. Oliver Wright, Wilson miniszterel­nök magántitkára bizalmas érintkezésbe lépett a rhodé­­siai fajgyűlölő kormánnyal. A munkáspárti képviselők jelentős része jól látta, hogy a kormány kiegyezésre ké­szül a rhodésiai kisebbség­gel. Ezért határozati javas­latot terjesztettek elő az alsóházban, hogy emlékez­tessék Wi­lsont a rhodésiai rendezés általa meghatáro­ 1966. május 1., vasárnap Emberiség, vigyázz! MEGRENDÍTŐ történelmi dokumentum a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadulási Front Központi Bizottságának újabb nyilatkozata. Nincs olyan tisztességes ember, aki ne gyúlna haragra a felháborító tények olvasta­­kor. Minden Vietnamba kül­dött jenki katonának meg­parancsolják: „Gyilkolj le minden életet, égess el min­dent, pusztíts el mindent!” Megkövetelik tőlük a „rom­boló háború” könyörtelen folytatását, s ehhez külön­leges „fegyvereket” adnak a kezükbe: mérges gázokat, baktériumtelepeket, mindent felperzselő lángszórókat. „A 14 milliós dél-vietnami la­kosságon próbálják ki a vi­lág felszabadító mozgalmai­nak elfojtására gyártott gáz- és vegyi fegyvereket­" — ál­lapítja meg a DNFF Köz­ponti Bizottsága. Lehet-e hadicél egy nép teljes kiirtása? Ami a Pentagon hadvise­ lési módszereit illeti, ezek önmagukért beszélnek. Dél- Vietnamba helyezték át Ja­pánból és Okinawáról a 406. számú baktériumháború és vegyiháború munkacsopor­tot, s ezt az „503-as légi gyorshadosztály 1. zászló­­alja" elnevezéssel álcázzák. Ez az egység együttműködik a nyugatnémet militaristák­kal, akik harci gázokat elő­állító üzemeket létesítenek Dél-Vietnamban. A DNFF nyilatkozata ha­tártalanul őszinte. Megálla­pítja: 1963-ban Dél-Vietnam 45 tartománya közül 16-ra szórták le a kémiai hadvi­selés pusztító eszközeit. De 1965-ben már 26 tartomány lakosait irtják vegyszerek­kel, módszeresen, mint a „gyomor”. És a „humanista” hadviselésnek ezt a módsze­rét napról napra szélesebb körben alkalmazzák. Van olyan helység, amelyre ha­vonta 4—5 ízben szórják le mérgeket, és különleges gázfecskendőkkel rohanják meg a lakosság óvóhelyeit. Eddig több ezer embert öl­tek meg ily módon, és több százezret tettek beteggé. Egyes vidékeken a lakosság 30 százaléka pusztult el, és 50 százaléka vált súlyos be­teggé a mérgezett élelmisze­rektől. Több helyen a nem harcoló öregek, nők és gyer­mekek 75 százaléka tüdő­gyulladást kapott a gázok­tól. A JENKI „HADVISELÉS” sötét embertelensége 1963- ban 20 000 hektáron pusztí­totta el a termést, 1964-ben már 50 000 hektáron. Töme­gével fekszenek az elhullott állatok a mezőkön, a kis há­ziállatok teljesen kimúltak a megtámadott vidékeken. Ky rezsimjének cinkos hozzájá­rulásával az USA-táborno­­kok nyíltan bevallják: „Cé­lunk a termelés megakadá­lyozása, az ültetvények 60— 90 százalékának tönkretétele, a nép élelemforrásainak megsemmisítése”. Minden jel arra vall: egész Dél-Vietnamot egyetlen Li­­dicévé vagy Oradourrá akar­ják tenni. Felrúgják a nem­zetközi jogot, lábbal tipor­ják az 1922-es és az­ 1925-ös nemzetközi egyezményeket, amelyek­­ tiltják­ a-a vegyihá­­borút és­ a­ baktérius­fegyve­reket. Nem az erő, hanem a gyengeség jele ez — mond­ja ki az igazságot a DNFF. Mindezek után világos: azok a hatalmas tömegmoz­galmak, amelyek az utóbbi időkben fellángoltak Ky ha­zaáruló rezsimje ellen, s ame­lyek dühös haraggal köve­telik: „Yankee, go home! ’ — nem állíthatók meg semmi­féle terrorral. Nem használ­nak ellene a politikai mes­terkedések, alkudozások és népbolondító taktikázások sem. „Az amerikai imperia­listák gaztettei” — hangoz­tatja az idézett nyilatkozat —■ „nem képesek megváltoz­tatni vesztésre álló dél­vietnami helyzetüket. Ellen­kezőleg: még hatalmasabbá válik Dél-Vietnam népének gyűlölete, és még kemé­nyebb csapásokkal büntet". A nyilatkozat felhív min­denkit: az emberiség békéje és biztonsága érdekében ítélje el a népirtó jenki há­borút Vietnamban. A köz­vélemény erejével kénysze­ríteni kell az amerikai im­perialistákat arra, hogy ves­senek véget agressziójuknak, vonják ki csapataikat e so­kat szenvedett, de hősiesen védekező országból, tartsák tiszteletben Dél-Vietnam né­pének szabadságát, önren­delkezési jogát, függetlensé­gét. A BÉKE EGY és osztha­tatlan. Bárhol törnek egy nép békéjére és szabadsá­gára — ezzel veszélyeztetik a többi nép békéjét és sza­badságát is. Jogos az intő figyelmeztetés: Emberiség, vigyázz! F. M. Itt a jeges Közeledik a meleg idő: a Győr-Sopron megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat már megtette előkészületeit Győr város lakosságának jég­gel való ellátására. Május 2-itől kezdődően lovasikocsi járja a várost táblás jéggel. Érkezését csengetéssel jelzi. Sorrendben Gyárváros, Bel­város, Újváros, Sziget, Rév­falu, Nádorváros, Jancsifalu, Szabadhegy az útvonala. A jeges mindennap reggel 6-kor indul útjára. Június 1-től két jegeskocsit indu a vállalat

Next