Kisalföld, 1966. július (11. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-01 / 154. szám

­ Jobbratolódás Argentínában Hónapok óta lebegett Ar­gentína felett az államcsíny lehetősége. Nyílt titok volt, hogy a katonai körök az ország kormányzásának át­vételére készültek, s ez ért­hető módon nem keltett örömet, a Casa Rosana-ban, az elnöki palotában Ulia el­nök intézkedései csak a fe­jetlenséget, a pánikot növel­ték, s korántsem keltették azt a benyomást, hogy a kormány ura a helyzetnek. Az országban hármas ellen­tétfront működött: a kor­mány, a tiszti klikk, vala­mint a peronisták, s ez csak nehezítette a válságból kive­zető út keresését. Az elége­detlenséget tovább fokozta az argentin gazdaság egyre rosszabbodó helyzete, az in­fláció, a fizetések befagyasz­tása. Az 1963 óta kormányon levő Ilk­a elnök és kabinetje két malomkő között, a tisz­tek és­­peronisták között őr­lődött. Nemrég, amikor a peronisták testvérháborúba keveredtek, az elnök elérke­zettnek látta az időt, hogy leszámoljon a másik ellen­féllel is, a katonasággal. Tervét nem tudta véghez vinni, csupán Hugo Mar­tinez Zubiria repülőtá­­or­­noknak a katonai akadémia, igazgatói tisztségéből­­való elmozdításáig jutott el. Po­litikai megfigyelők ezt az intézkedést kezdetben jelen­téktelennek ítélték, a későb­biek folyamán azonban alap­ja lett a katonaság és a civil hatóságok összeütközésének. Maga Zubiria sem vette túl­ságosan szívére az elmozdí­tást, amit az is bizonyított, hogy az elnöki határozat meghozatala után is bejárt munkahelyére. A hatalom Juan Carlos Ongania,albt U.R.lH. személyé­ben olyan ember kezébe ke­rült, aki az argentiniai pucs­­csok történetében nagy sze­repet játszott, s legutóbb a hadsereg főparancsnoka volt. Az államcsíny révén hata­l­lomra jutott és magát forra­dalmi juntának nevező pa­rancsnokok állították az or­szág élére Ongania táborno­­■ kot, aki első hivatalos teen­dőjeként az eltörölt alkot­mány helyébe úgynevezett forradalmi szabályrendeletet hozott. Ez gyakorlatilag telj­hatalommal ruházza fel a kormányzó tábornokokat. A hatalomátvétel napján az új katonai rezsim meg­számlálhatatlan nyilatkoza­tainak egyikében azt is tu­datta a világgal, hogy a ha­talomátvétel célja Argentína nemzetközi tekintélyének új­jáépítése és az ország mo­dernizálása. Még a nyugati hírügynökségek is kételked­nek ebben, szembeállítva a­­szavakat a fejleményekkel, s úgy értékelik a helyzetet, hogy az új hatalom pero­­nista-ellenes, antikommunis­­ta lesz. Erre utal az a tény, hogy közvetlenül a hatalom­ra jutás után a „forradalmi junta’’ szétkergette a kong­resszust, feloszlatta a legfelső bíróságot, a politikai párto­kat, és az ország tudomására hozta, hogy semmiféle mun­kásmegmozdulást nem tűr el. Argentína közvetlen szom­szédai egyelőre nem egysé­gesek az új rendszert ille­tően. A venezuelai kormány megtagadta a diplomáciai el­ismerést, a brazil külügymi­nisztérium viszont elismerte. Kolumbia felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Ar­gentínával, a chilei képvi­selőház határozatban emelte fel szavát az argentin c­o­­­­mokratikus és alkotmányos elvek sárba tiprása ellen. Uruguay minden elővigyáza­tossági intézkedést megtett, beleértve a határok és a távközlés fokozottabb ellen­őrzését. Argentínában pillanatnyi­lag két elnök van: a két nap óta hatalmon levő Ongania tábornok és Ill­a elmozdított elnök, aki még nem mon­dott le hivatalosan tisztsé­géről, s hírügynökségi jelen­tések szerint csütörtökön is még testvérének villájában tartózkodott háziőrizetben. Hírügynökségek azt is tudni vélik, hogy hamarosan el­hagyja az országot. Az el­eddig vérzéiért hatalomátvé­tel első intézkedéseiből az derül ki, hogy az argentin politikai élet jobbra tolódott, s e tény nem hozhat gyöke­res változást, gyógyírt az or­szág szociális gondjaira. Szabó Zsigmond i AZ ANGOL fiatalok 15 éves korban végzik be al­sóbb fokú iskolai tanulmá­nyaikat. Mindössze harminc százalékuk tanul tovább, a többiek minden szakmai elő­képzés nélkül munkaerőpia­­­con áruvá lesznek. Általában olyan munkát vállalnak, ahol azonnal „kereshetnek”, így inkább betanított munkát, segédmunkát végeznek, mint kvalifikáltabb — de r­osz­­szabb tanulást igénylő — szakmunkát. A különböző szakmák el­sajátítása ugyanis nem vala­mi könnyű. A felvilágosul­tabb cégek módot adnak­ ugyan arra, hogy az iskolá­ból kikerült fiatalok 5—7 év alatt képzett szakmunkások mellett elsajátítsák a kellő ismereteket, azonban a fia­talokat a hosszú tanulási idő és a csekély fizetés visszari­­asztja. Az első fokú iskolából a munkaerő-piacra lépő fiata­lok mindössze harminc szá­zaléka kerül a nagyiparba. A többiek a kereskedelem­ben, s a mellékutcák kisüze­meiben keresik megélhetésü­ket. Ez azonban csak látszat megoldás, mert az automati­zálás terjedésével egyre job­ban csökken a szakképzetlen munka iránti igény, ezt már napjainkban igazolja a leg­jobban automatizált autóipar példája. 1946—1951 között alakult ki egy újabb oktatási forma, az ún. Comprehensiv School az a modernabb iskolatípus, amelyből minden irányba el lehet indulni. Most ennek az­ iskolatípusnak szélesebb ki­­terjesztéséről folyik egyelő­re csak a vita ... A szegényebb családoknál a fiatalok a szülőkkel össze­zsúfolva élnek. A szűk la­kásban nem találja helyét, te­hát elmenekül hazulról. Ha használja a szemét, azt ta­pasztalhatja, hogy míg a ha­talmas, hipermodern iroda­­házakat építenek addig a kor­mány csak nagyon keveset tesz az égető lakáshiány eny­hítésére. A felépülő új laká­sok bére közismerten nagy, s az egyszerűbb néprétegek számára jóformán megfizet­hetetlen. A fiatalok egy része tehát, a zsúfolt lakásokból menekülve, kalandot keres, hogy valahogy feltűnjön. A kalan­d,keresésnek legtöbb­ször a rendőrséggel való ösz­­szetűzés a vége, botrány­okozás sokszor csak azért, hogy így szerepelhessenek a lapokban, a televízióban. A különböző statisztikák adatai szerint, a fiataloknak több pénzük van, mint a család más tagjainak. A szó­­rakoztató nagyipar — mint a legjövedelmezőbb üzletek egyike — gondoskodik arról, hogy a legkülönbözőbb mó­don lecsapolja a fiatalok pénzét. A szórakoztatóipar olyan irányba tereli a fia­talok érdeklődését, hogy elal­tassa a helyzetük kilátásta­­lanságából adódó csalódott­ság, kiábrándultság érzését. A szabad idővel kapcsolat­ban egy dologról még szól­ni kell: a tv-pszichózis — ahogyan a szakemberek egy része a mértéktelen tv-nézést nevezte — az angol fiatalok körében is szedi „áldozatait”. Hosszú órákon át ülnek a készülékek előtt, s kedvükre válogathatnak a különböző műsorok között, igaz, a kü­lönböző állomások műsorai­ban színvonalas adásokat is láthatunk, a műsorszerkezet ügyes „mixelése” következ­ményeként a 7X54- ban a kriti­­kai, társadalmi kérdéseket érintő műsorok döntő több­ségét olyan időpontban sugá­rozzák, amikor a fiatalok — még vagy már — nem ülnek a képernyők előtt. Arndt cél­tudatosan nekik sugároznak: mutatós kiállítású revü, sok­­sok tánczene és krimi, az­az bűnügyi filmek mindez, mennyiségben... (Folytatjuk.) Anglia másik arca Boros Béla Az Oxford Street, a jellegzetes emeletes autóbuszokkal KISALFÖLD Gizenga Kairóban tárgyal Gizenga, a kongói nép sza­badságharcának egyik legis­mertebb vezetője, Lumumba harcostársa megszökött Kon­góból, és a napokban meg­érkezett Kairóba. Az, Ahram jelentése sze­rint Gizenga Kairóban meg­kísérli a kongói szabadság­­harcosok közt támadt ellen­tétek eloszlatását és a ha­zafiak egységfront­jának meg­teremtését. Gizenga megbeszélést foly­tatott Mohammed Fajekkel, az EAK elnökségének afri­kai ügyekkel foglalkozó tit­kárával, aki kifejezte az EAK szolidaritását a kon­gói szabadságharcosokkal. (MTI.) Arany után, Debrecen előtt — Cipő, ruha, kották, gyü­lekezés és pontos indulás ... tehát mindent megbe­széltünk — sorolja Kőhalmi János karnagy, ds elbocsát­ja az énekkart A Győr vá­rosi Tanács Liszt Ferenc Kó­rusának utolsó próbája volt ez a soproni ünnepi hetek megnyitó hangversenye előtt. — Három másik kórussal együtt lépünk fel Sopronban a megnyitón, majd szomba­ton a dalostalálkozón is részt veszünk — mondja Kőhalmi János. A beszélgetésnek mégsem ez adja időszerűségét, hanem a közelmúltban megszerzett arany minősítés, és még sok­kal inkább a meghívás a debreceni nemzetközi kórus­verseny alkalmával rendezett dalosünnepélyre. Mindezek sok munkát adtak, adnak ti kórusnak.­­ A közelmúltban Győrött több kórust minősített a ne­ves budapesti szakemberek­ből álló zsűri. Az eddigi gya­korlattól eltérően külön-kü­lön mérte le a kórusok tel­jesítményét a bíráló bizott­ság. A módszer előnye, hogy a többi énekkar jelenléte nem befolyásolja a zsűrit, magasabb, hogy úgymond­­­jam országosabb mércét tu­dott alkalmazaii. Mi koncert­szerű zsűrizést kértünk. Az arany fokozat eléréséhez olyan húszperces műsor volt a követelmény, amely a ze­neművészet több korszaká­t átfogja. A mi műsorunk Cos­­teleytől Petrovicsig ívelt. En­nek alapján az ezüstkoszo­rús diplomás minősítést az aranykoszorúval cseréltük fel. — A múlt hónapban me­gyénkben lezajlott minősíté­sek milyen képet adtak a zsűrinek a kórusok színvona­láról? — Egyöntetű volt a véle­mény, hogy Győr-Sopron me­gye a tömegzene szempont­jából az egyik legjobb az or­szágban. Két éve egy, most három aranyat adtak, pedig közben ugyancsak megnőt­tek a követelmények. — Mivel készülnek a deb­receni szereplésre? — A debreceni nemzetkö­zi kórusfesztivál meghívásai, és a nemzetközi zsűri mi­nősít is. A fesztivál ideje alatt dalosünnepélyt rendez a Hajdú-Bihar megyei Ha­zafias Népfront. Erre hívtak meg bennünket. A meghívot kórusok úgynevezett blokk­­műsorokat adnak, illetve hajdúsági városokban szere­pelnek, önálló hangverseny­­nyel. — Mit hoz még a nyár a kórusnak? — Augusztus 15-én a „Győ­ri nyár, 1966’ keretében kö­zös hangversenyt adunk egy lipcsei énekkarral. Aztán —­ de ez már az ősszel lesz — a szabadhegyi, gorkisvárosi és-, kisbácsai művelődési ottho­nokban lépünk fel rendsze­resen. Októberben rádiófel­­­vételünk lesz Budapesten, jövő nyáron pedig a drezdai városi tanács kórusával szer­vezünk cserefellépést.­­ 4 Megyénk ötéves terve (Folytatás az 1. oldalról.) ] megfelelően is már 1968-ban üzemelnie kellene. S ha ez nem következik be, nem lesz elég gáz. Ez drága kényszer­megoldásokat hozhat magá­val. Javasolta: forduljon a tanács végrehajtó bizottsága felsőbb szervekhez a benzin­bontó üzembe helyezésének előbbrehozat­ala céljából. A győri közlekedés megjavítá­sára is javaslatokat tett a fel­szólaló. Weiszbühl Mihály rámuta­tott arra, hogy az új gazda­sági mechanizmus szellemé­ben készült harmadik ötéves terv lehetőséget ad operatív feladatok megoldására. Igen fontos, hogy a kisebb váro­sok fejlődése most már lé­pést tarthat a nagyobb váro­sok fejlődésével, az elosztási elv jobb érvényesülése foly­tán. Dr. Katona Lajos összefog­lalójában hangsúlyozta: a be­n­zi­n­bon­t­ó ü­zemelte­tésének előrehozása valóban indokolt nemcsak a város, hanem a Vagongyár, a Keksz- és Os­tyagyár és más üzemek gáz­­­ellátása miatt is. A győri Le­nin-híd kiszélesítése szorosan összefügg a Győrön átmenő, mindinkább növekvő forga­lommal, és ezért kiszélesítése országos érdek. Katona elv­társ javasolta: utasítsa a ta­nács a végrehajtó bizottsá­got, hogy a benzinbontó ügyé­ben keresse meg az Országos Tervhivatalt, a Nehézipari Minisztériumot és az E 85-ös nemzetközi főútvonal győri szakaszának mielőbbi rende­zése céljából a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumot. A tanácsülés a javaslatot­­ elfogadta, és jóváhagyta­­ Győr-Sopron megye tanácsa­i harmadik ötéves népgazdasá- i gi tervjavaslatát. Ezután Mosonmagyaróvár­i város államhatalmi tevékeny­­­ .'­égéről számolt be Kovalszky­­ Sándor, a Mosonmagyaróvár városi Tanács végrehajtó­­ bizottságának elnöke. Jó kapcsolat a tanács­­ és a lakosság között A beszámoló részletesen­­ feltárta a tanács tevékenysé­gét. Kitűnt belőle, hogy Mo­­­­sonm­agyaróvár Város Taná­csa, szem előtt tartva a párt­os kormányhatározatokat, azon munkálkodott, hogy a lakosság igényeit a legmesz­­szebbmenőkig kielégítse. A tanács és a lakosság közötti jó kapcsolatot bizonyítja,­­ hogy Mosonmagyaróvár váro­­­­sa a II. ötéves tervben ter­vezett 1 600 000 forint értékű társadalmi munka helyett 5 800 000 forintot teljesített. A városi tanácsnak a jövőben arra kell törekednie, hogy a testület tevékenységben érjen el javulást, jobban irányítsa az állandó bizottságokat, és még pontosabban ellenőrizze­­ határozatainak végrehajtását.­­ A tanácsülés a határozati ja­­­­vaslat kiegészítése után az­­ előterjesztést elfogadta. Megyei bírósági népi ü­lnökök választása jóváhagyta továbbá a ta­­­rácsülés az ipari állandi bi- I­zottság beszámolóját, a me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság beszámolóját ez év első félévének munkájáról tó második félévi munkatervét. Sor került a tanácsülésen a megyei bírósági népi ülnökök megválasztására is, összesen 40 ülnököt választott a ta­nács. Végül jóváhagyta Hor­váth Kálmán tanácstagnak a Kapuvári Járási Tanács vég­rehajtó bizottságába történő beválasztását. V. Gy. IMé. jóin. 1., iwau* ELLENTÜSKE A nők mindenre ké­pesek. Eddig is tudtam ezt, és a szerkesztőségbe érkező válaszlevelek hangjából különöskép­pen tudom: férfi vagy nő-e a levélíró. Ilyen le­velet azonban eddig még sohasem kaptam, ilyen pajzán hangot. Mégis közlöm, mert iga­za van a levélírónak, amikor elmarasztal egy cikkünk ügyében. Íme a levél: „Tisztelt Szerkesztő Úr! 1966. június 26-i, va­sárnapi számukban a családi oldalon közölték, hogy díszítsük ottho­nainkat divatos virág­gal, úgynevezett virág­­tüskével. Másnap, azaz hétfőn nyakamba vet­tem a várost, a győri műanyagboltokat, a ház­tartási boltokat, és ér­deklődtem a világ fel­fűzésére szolgáló tüské­ről. Mindenütt kinevet­tek. Én erre azt mond­tam, hogy nevessék ki az öreganyjukat és a Szerkesztő Urat, aki ki­találta, hogy lehet kap­ni. Ezután ne tegyék bo­londdá a közel egymil­lió előfizetőt. (No, ez egy kis túlzás, negyvenöt­negyvennyolc ezres a példányszámunk. Szerk.) Jövő héten felkeresem Szerkesztő Urat, és meg fogom bökni egy tüs­kés virággal, mert az van. Hogy Raj­kint idézzem: ,,Valami van, de az nem az igazi". Talán Kokinkinában di­vatos a virágtüske, és ön százalékot kap az IBUSZ-tól az átszerve­zésért? Mert tetszik tud­ni, a nők mindenre ké­pesek­­ a virágért. Legközelebbi családi oldalukon olyan valamit közöljenek, amit itt, a mi kedves boltjainkban és még kedvesebb el­adóinktól meg is vehe­tünk. Tisztelettel: Egy tüskés virág” * Nem várom meg, amíg Tüskés Virág a szerkesz­tőségben felkeres, ha­nem sietve közlöm, hogy hetven forintért kapha­tók a kerámiából ké­szült ,,tüskés” virágtar­tótálkák, legalábbis lát­tam ilyet jó néhányat a Széchenyi tér 1. szám alatti magboltban. Sőt, ott közölték velem, hogy csütörtök délben (ez tegnap volt) az üzletvez­e­zető felutazik Pestre, és­­ hoz — ha kell a föld­­ alól is — fillérekbe ke­rülő tüskét, amelyet bármilyen tányérba, tál­cába beletehetnek —­ a tüskére tűzött, virág ra­jongói Hasonló tiszte­lettel­ —ez —n

Next