Kisalföld, 1966. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-01 / 206. szám

ISMERKEDÉS (MTI Foto — Bartal Ferenc felv.) VÉRREL PECI“ ÜTELT SZÖVETSÉG Alakult: a Vili. pártkongresszus tiszteletére VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ara: 50 fillér Az SZKP Központi Bizottságának közleménye MOSZKVA (TASZSZ) I ,AK1 KAPJA, SOKALLJA“ A felréi ítéletnek a törvény e mérlege A NYOLCADIK pártkong­resszus tiszteletére határoz­ták el a brigád alakítását. A munka, amelyet végeznek, mindennek nevezhető, csak szépnek nem. Ök, a Takaré­kossági komplex brigád tag­jai mégis szépnek, izgalmas­nak találják. Felfedezni a garmadában érkezett bugák és lemezek rejtett hibáit, megakadályoz­ni, hogy ezek tetemes mun­karáfordítás' után kerüljenek az ócskavastelepre. Felkutat­ni az elfekvő készletek között a használható, feldolgozható anyagot. Értéket menteni, ér­téket növelik —, ez a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár va­súti jármű-gyáregységében az idegenáru-átvételi rneo négy­szeres szocialista brigád mun­kájának tartalma, értelme. A nyolcadik pártkongresszus óta alakult brigád négyszer nyerte el a szocialista címet. Tíz ember tartozik a bri­gádba, mindegyiknek megvan a külön reszortja. De — sen­kinek sincs külön asztala. Nemrég 580 tonna, a hátsó- hídhoz szükséges durvalemez alumínium tartalmát vizsgál­ta mind a tíz ember. Részleg­vezető, bugás, lemezes és közgazdász. Ultrahanggal nyomozta a rejtett hibát négy napon át egyfolytában a bri­gád. A tíz ember közül az ele­jén csak egy értett az ultra­hang-készülék kezeléséhez, ö tanította be társait is. A mun­ka célja, értelme volt a vasúti kocsitengelyek rejtett hibái­nak felderítése. Ezek, rejtve maradva, esetleg vasúti sze­rencsétlenség okozói lehetnek. Egy kilencven tonnás, selejt- nek ítélt bugatételből, szálan­ként! vizsgálattal ötven ton­nát mentett ki az ócskavas­ból á Takarékossági brigád. A brigádélet első éveire a külső vállalatok okozta kár felderítése és megtéríttetése volt a jellemző. Öt éve még az Ózdi Hengermű csaknem há­romszázezer forint minőségi kötbért fizetett a Magyar Va­gon- és Gépgyárnak. Ez év el­ső feleben csupán 33 000 fo­rint volt a minőségi kötbér Hetven százalékkal csökkent az ózdiak selejtje. Az történt ugyanis, hogy a győriek im­már :két éve a legfőbb döntő­bíróhoz: az emberi lelkiisme­rethez fordultak. Páros szo­cialista szerződés kötését aján­lották először az ózdi finom­hengermű, majd a durvahen­germű meo-brigádjainak. A szerződés létrejött. KÖLCSÖNÖS. személyes találkozások, Özdon majd Győrött. A kohászok végigkí­sérték gyártmányaik útját a vasúti személykocsiknál. Meg­láthatták, hogy az, ami eset­leg Özdon csekély, elhanya­golható hibának tűnik, Győ­rött mekkora zavart okozhat. Azóta közölték már az ózdi versenytársak: szuper-revizió Után kel csak útra győri ren­deltetésű, hengereltáru-szál- lítmány. Nincs tehát döntőbizottsági ügy jó ideje a Magyar Vagon- és Gépgyár, valamint az Ózdi Hengermű között. Minimálisra csökkent a selejtkártérítés összege. S az ózdit követte a dunaújvárosi és a lőrinci hen­germű, valamint a győri meo-s brigádok közötti szo­cialista szerződések. Jellem­ző a kapcsolat szoros és köz­vetlen voltára a győrieknek Ózdra továbbított indítványa. Eszerint: a rejtett hibák any- nyira rejtettek, hogy azok csak a megmunkálás közben bukkannak ki. Forintban, tonnában is ki­számítható a Takarékossági brigád eme kezdeményezésé­nek haszna. Bár, csak hozzá­vetőlegesen. Hiszen forintban aligha érzékelhető az a sok izgalom, bosszúság, amelyet megtakaríthatnak a ková­csok, a megmunkálók a Ta­karékossági brigád munkája által. Közösségi ügyet szolgál­nak a szinte észrevétlenül ma­radt meo-sok azzal, hogy az ózdi, dunaújvárosi és lőrinci társaikat arra késztetik, hogy ne csak vas- és> acéltömböket, lemezeket lássanak. Hanem vasúti személykocsikat, ame­lyek beszáguldanak földrésze­ket, követeiként a magyar iparnak s a magyar munkás­nak. Közösségi ügyet szolgálnak, jószerint magánvállalkozás­ban. Mert kezdeményezésük, (kivált a kezdetben) alig ta­lált hivatalos támagotásra. Volt, aki a brigád ózdi láto­gatását „kéj utazásnak” minő­sítette. S bizony, az ózdiak il­lő megvendégelése Győrött a brigádtagok zsebéből történt. Hivatalos keret erre nem lé­vén. A BRIGÄD a sok, szép és „nyomós” (tonnákkal mért) eredményeinél is büszkébb a kollektív összefogás legújabb sikerére: mindegyik tagja, beleértve a 42 kilós adminiszt­rátort is, jelenkezett vér­adásra. Utólag bevallják, a vállalkozás korántsem volt olyan lelkes, mint a legnehe­zebb, legfáradságosabb mun­ka végzésére. Az erős férfiak egymást bátorították, mert egyikük-másikuk — mi taga­dás — irtózik a vér látásától. De addig-addig biztatták ma­gukat, egymást, míg a brigád felvonult az orvosi rendelő­be, önkéntes véradásra. Azóta tréfásan, s némi büszkeséggel emlegetik, hogy a Takarékos- sági brigád vérével is megpe­csételte összetartozását. JL-né Az SZKP Központi Bizottsá­ga az alábbi hivatalos közle­ményt adta ki: Az SZKP Központi Bizottsá­ga komoly figyelmet fordított a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Mao Ce-tung ' elvtárs vezetésével megtartott XI. plénumáról a kínai sajtóban megjelent köz­leményre. Mint ebből a közleményből kitűnik, a plénum több nyilat­kozatot tett a nemzetközi kom­munista mozgalom problémáit illetően és ebben az összefüg­gésében rágalmazó támadáso­kat intézett az SZKP és a Szovjetunió ellen. A plénumon hozott határozatok hivatalosan megerősítették, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége továbbra is saját, külön vona­lán szándékozik haladni, szem­beállítva azt a marxista-le­ninista vonallal, amelyet a testvérpártok együttesen dol­goztak ki az 1957. és az 1960. évi tanácskozáson. A plénum dokumentumai ar­ra mutatnak, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetősége szovjetellenes vonalát a Kínai Kommunista Fárt hivatalos politikájaként fogadtatta el. A plénum lényegében véve eluta­sította az SZKP és más test­vérpároknak az imperializmus ellen és ezen belül az ameri­kai imperializmus vietnami agressziója ellen vívott harc­ban való együttes akcióra vo­natkozó javaslatát. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a plénum után a szovjet­ellenes kampány, amely Kíná­ban már régóta és rendszere­sen folyik, újult erővel lángolt fel. Odáig ment a dolog, hogy tömeges zavargásokat szervez­tek a pekingi szovjet nagykö­vetig épülete előtt. de.múk, szép lakosuk, és egy ötéves kislányuk van. Az egyik szoba valóságos játékbolt. Pici babáktól fél­méteresekig — még Ameriká­ból is érkezett beszélő, lábait, karjait mozgató nyhonruhás babacsoda —, labdák, baba­szobák sorakoznak sűrűn, rendben egymás mellett. — Megint kell egy polcot csinál­tatni a játékainak — mondja az édesanyja. Ami szép és jó, ami felnőttszemmel gyerekpa­radicsomnak elképzelt, az itt testet öltött. Ebben nincs hiba. A szülök nagyon szeretik a kislányukat. Ebben sincs hiba. A kislány kedves, okos te­remtés. Egészen addig az, amíg az új játék leköti a figyelmét, s amíg rá nem un a felnőttek­re. A selyemruhás babát zseb­kendőbe bugyolálja, ringatja. — Te édes kis aranyom — be­cézi, de nemsokára csalódot­tan félreteszi, és következik a refrén, a mindennapi refrén: — Kivel játsszam? Sohasem azt kérdezi: mivel játsszam?.., — Ott a sok játékod, gyere, olvasok neked — mondogatja a mama. A gyerek ránéz — milyen értettenek tudnak len­ni néha a felnőttek —, és újra megkérdezd: Az SZKP Központi Bizott­ságának véleménye szerint az efféle cselekmények, valamint a Kínai Kommunista Párt ve­zető szerve által tett hivatalos kijelentések újabb komoly lé­pést jelentenek, amelyek ká­rosak a nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége, a szocializmusért, a nemzeti fel- szabadulásért, a népek béké­jéért és biztonságáért vívott harc ügye szempontjából. Most, amikor az imperializ­mus fokozza erőfeszítéseit a forradalmi mozgalom elleni harcban, egyre szélesíti viet­nami szennyes háborúját, ilyen lépés különösen nagy szolgá­latot tesz az imperializmus­nak és a reakciónak. Teljes mértékben a Kínai Kommu­nista Párt és a Kínai Köztár­saság vezetőire hárul a fele­lősség az imperializmus és a reakció elleni együttes, össze­egyeztetett harc elutasításáért, azokért a szüntelen kísérle­tekért, amelyeknek célja a kommunista mozgalom és a szocialista közösség bomlasz- tása, az antiimperialista front meggyengítése. Az SZKP Központi Bizott­sága mindig abból indult ki, hogy az imperializmus, a reakciós erők elleni harc pa- rancsolóan megköveteli vala­mennyi kommunista párt, va­lamennyi szocialista ország, a forradalmi és a felszabadító mozgalom valamennyi csapa­tának egységét, összefogását, szolidaritását. A Kínai Kommunista Párt vezetősége által előidézett ne­hézségek ellenére az SZKP továbbra is folytatja azt a vo­nalat, amelynek célja a ba­rátság erősítése a kínai kom­munistákkal, a sok milliós kínai néppel, továbbra is ha­tározottan védelmezd a kom­munista világmozgalom fő irányvonalát, a marxizmus- leninizmus, a proletár nemzet­köziség elveit. (MTI.) — Igen, de kivel játsszam? Vannak pajtásai is. Ám ami­kor eljön a délután, az este, es a pajtások hazamennek, vagy éppen nem vele akarnak játszani, újra és újra kérdezi: — Kivel játsszam? Egyetlenke. A szülők mag­iadnak neki mindent, de meg­tagadták tőle a legfőbbet... Pedig lehetett volna testvér­ke. És akkor most nem állna oda a kislány napról napra a szülei elé: — Kivel játsszam? De akkor kényelmetlen lett volna. .Alig másfél évre újra pelenkamosás, gyereksírás, éj­szakázás, aggódás — egy he­lyett kettőt cipelni a bölcsődé­be, borzasztó! Szórakozni se lehet eljárni egyideig, és any- nyi minden kellene! A testvérke nem született meg. Takarékoskodni kezdett a család. Űj bútor került a la­kásba — nagyon szép bútor —, jó képek, szőnyegek, hűtőszek­rény és sok minden. Teljesülő­ben a nagy álom is: az autó. A kislány meg nőtt, növeke­dett, és egyre gyakrabban kér­dezte: — Kivel játsszam? Amikor már alárendelték a .szülők a testvérkét a bútornak. A sajtó, a rádió, a televízió gyakran foglalkozik bűncse­lekményekkel, majd a cselek­ményekért kapott bírói ítéle­tekkel. Ezek olvasásakor gyak­ran felhangiák: — Az ítélet túlságosan eny­he. A bűnösön megkönyöriil a bíró. Mit szól erről a szakértő, a Megyei Bíróság egyik büntetőtanácsának elnöke, dr. Maár Ferenc? — Minden viszonylagos. Mindennek rengeteg Összete­vője van. Nem bűnügyi dol­gokban, de egyszerű emberi ügyekben is egyik embernek ez a véleménye, a másiknak az. A jog ennél sokkal bo­nyolultabb dolog. A törvény a társadalom írott szabálya. Minden jogásznak kötelessége hozzá alkalmazkodni, és a tör­vény által megszabott lehető­ségek szerint ítélkezni. Ami­kor a tárgyalóteremben elhang­zik, hogy „...A Magyar Nép- köztársaság nevében..majd jön az ítélet — akkor, aki adja: igazságosnak tartja, aki kapja, sokallja, aki hallja, ke- veselli. Röviden csak így tud­nám megválaszolni a kívülálló kérdését. — Egyébként megyénk te­rületén az elmúlt két-három évben nem került olyan ügy bíróság elé, amelyben a vád­lott nagy kárt okozvái. volna a társadalmi tulajdonban. A cselekmények döntő többsé­gükben kétszáztól tízezer fo­rintig terjedő károkat okoz­tak. Bíróságaink a cselekmé­nyek összes körülményeinek figyelembe vételével — az or­szágos átlagnak megfelelően, sőt néha annál még egy kissé szigorúbban ítélkeztek. — Miért került szabad­lábra S. J., aki csaknem százezer forintot sikkasz­tott? — S. J. ügye 1959-ben tör­tént. A bíróság hatévi szabad­ságvesztésre 'ítélte. Négy év­vel később, 1963-ban jött az amnesztia, S. J. ezért került szabadlábra. A sikkasztott ösz- szeget természetesen meg kel­lett térítenie. S. J. büntetése megfelelő volt. A kívülálló a képeknek, a szőnyegeknek, a | hűtőszekrénynek, a sok min­dennek, már nem jelentkezett testvérke. Nem is fog. Már nem kopogtathat. Így alakult. A testvérkét sokszor elküld­ték ... — Ha tudtam volna, ha gon­dolkodtam volna rajta — ke­sereg az anya —, hogy ennyire j hiányzik majd neki, ilyen fon­tos lesz neki a testvér, az ő kedvéért félretettem volna mindent. Képzeld, amikor megkérdeztük tőle, mit szeret­ne a születésnapjára, ezt fe­lelte: — Majd a testvérkémnek vegyetek. Inkább kislány le­gyen, de ha, fiút kapok, azt se bánom. Neki adom az építő­kockámat. Ugye, azzal a fiú is tud játszani? — Hogy megbántuk-e? Több ez annál. Az életünk örök fáj­dalma marad. És délutánonként, esténként, amikor minden rendes gyerek otthon van már, odaáll a kis­lány a játékszekrénye elé. Ott sorakozik a játékok tömege. All, végignézi, egyet-egyet a kezébe vesz, és nagy barna I szemeit ráemeli az anyjára: — Anyu, kivel játsszam? fvárnagyné) , nem igen tudja megítélni, hogy egy ítélet jó-e avagy sem. Különösen, ha nem is­meri a körülményeket A szo­cialista büntetőjog mélységes humanizmusból fakad, hogy a I büntetés alkalmazásánál első­sorban nem a megtorló jelle­get kell kiemelni, hanem a nevelési célzatot. Különösen érvényesül ez azok iránt, akik kisebb összeggel károsították meg a társadalmi tulajdont, vagy először állnak a bíróság előtt. — Hogyan ítélik meg a visszaesőket, akik a nevelő célzatú büntetés ellenére újra bűnöznek? — Velük már más a hely­zet. Az ilyen bűnözők nem nagyon számíthatnak a tör­vény és a bíró „túlzott” em­berségességére. Aki újabb bű­nözésével bebizonyította, hogy nem képes enyhébb büntetés útján megjavulni, az ellen a törvény szigorát alkalmazza a büntetőtanács. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a visszaeső bűnözőt már nem akarja megjavítani. Az állam nem mondhat le a bűnöző megnevelésérőL Célja — a határeseteket kivéve — csak az lehet, hogy a bűnözőket megfelelő büntetéssel megja­vítsa, és visszavezesse a tár­sadalomba. — A büntetésnek minden­kor hármas célja van: az el­követővel szemben a joghát­rány alkalmazása, az elkövető megjavítása, a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása. E hármas cél igen nagy és sokrétű felada­tot ró a bírákra. Nem lehet csupán az a célunk, hogy a kívülállók elégedettek legye­nek az ítélettel. Nagyon fon­tos az is, hogy a vádlott meg­nyugodjék az ítéletben, vagy megközelítően igazságosnak tartsa. Megjavítása elsősorban így lehet eredményes. Meg kell értenie, hogy cselekmé­nyének mértéke egyensúlyban van az ítélet mértékével. — Természetesen mindaz, amit elmondtam, megközelí­tően sem ad teljes képet a joggyakorlatról, csupán ízelí­tőt, hiszen ahány ügy, annyi­féle. Minden bűncselekmény, a legenyhébbtől a legsúlyosab­bakig újabb körülményeket produkál, amelyeket a bünte­tési célok eléréséért figyelem­be kell venni. — Egyébként a jogalkalma­zás jogpolitikai irányelvedről szóló határozat megfelelően irányítja bíróságainkat, és a büntetőtanácsok ennek megfe­lelően alkalmazzák a bünte­téseket — fejezte be tájékoz­tatóját dr. Maár Ferenc. (sindulár) Fejlődés Mosonmagyaróvár vízellátásában (Tudósítónktól:) Mosonmagyaróvárott 1960-ban a lakosság napi átlagos víz- fogyasztása 2650 m3 volt, most a napi átlag 4600 köbméter. A víz 61 százalékát a város ipara használja feL A vízvezeték hálózat 1965 végén meghaladta a 33 kilo­métert. A múlt évben 11.5 épületbe kötötték be a vizet, és ez év első felében 104-gyel gyarapodott a bekötések szá­ma. A tanács 1965-ben 372 000 íorint értékben végeztetett hálózatbővítést. Ez évben már eddig 2,3 kilométer a bővítés a községfejlesztési hitelből, ezenkívül a termálkúthoz mintegy fél kilométer hosszú­ságban épül főnyomócső. KIVEL A szülőknek biztos, jó jöve­AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1966. SZEPTEMBER 1„ CSÜTÖRTÖK ________★______________________________XXII. ÉVFOLYAM, 206. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents