Kisalföld, 1967. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

* Mapr­i­nacion­alisták­­ a spanyol szabadságért Spanyolország népe 1930 és 1936 eleje között két ízben vívta meg szabadságharcát a reakció ellen. Elsöpörte Primo de Rivera tábornok fasiszta diktatúráját és cinkosát, XIII. Alfonz királyt. Az uralomra került köztársasági kormány erélytelensége következtében először 1934-ben kísérletezett az ellenforradalom, majd 1936. július 18-án Franco vezetésével katonai lázadás tört ki a népi vívmányok ellen. 1936. július 19-én a spanyol demokraták és antifasiszták megálljt kiáltottak a lázadók­nak, akik Mussolinitól és Hit­lertől kértek s kaptak azonnali segítséget. Csakhamar lángba és vérbe borult egész Spanyol­­ország, a fasizmus megmutatta lényegét. Ekkor alakultak meg világszerte a spanyol nép iga­zát támogató szolidaritási bi­zottságok, s tódultak az ön­kéntesek Spanyolország földjé­re a világ minden részéből. Rövidesen 54 ország harcosai segítettek a spanyol népnek. Vérüket ontva bizonyították be, milyen nagy erő az inter­nacionalizmus, a népek testvé­risége. Magyarország fiai kö­zül mintegy 1000—1200 önkén­tes jelent meg a spanyol fron­tokon. Dolores Ibárruri így írt róluk: „Magyarországról, ahol a munkásmozgalom súlyos vér­­veszteséget szenvedett, mert a reakció kegyetlenül leverte az első Tanácsköztársaságot, olyan antifasiszta harcosok csoportjai jöttek Spanyolor­szágba, akik saját bőrükön ta­pasztalták, mit hoz a fasizmus a dolgozó tömegeknek. Köz­tük volt Münnich Ferenc, a magyar kormány későbbi mi­niszterelnöke, az író Zalka Má­té (Lukács tábornok), Szántó Rezső, Mező Imre és Cséby Lajos.’’ Magyarország antifasiszta fiai a spanyol háború elejétől ré­zt vettek a harcokban. Hő­siességük és áldozatkészségü­ket véráldozatuk bizonyítja: létszámuk fele ádáz csatákban esett el spanyol földön. Eleinte az önkéntesek n­euk választották parancsnokai­kat, s jelentős harci önállósággal rendelkeztek. 1937. április 1-én tértek át a reguláris hadvise­lésre. Ekkor jött létre Pedro Fernandez kapitány, azaz­ Cséby Lajos parancsnoksága alatt a magyar zászlóalj. Ezt gyorsan mozgó alakulatnak szervezték, amely mindig ott tűnt fel, ahol kipróbált harci erőre a legnagyobb szükség volt. Ebbe a zászlóaljba, hősi hírének vonzásaként, spanyol és francia kombattánsok is kérték felvételüket. Túlzás nél­kül megállapítható: a magyar zászlóalj története a dicsőséges helytállások története. Védték a spanyol nép sza­badságát. Felsorakoztak Hitler és Mussolini ordasai ellen. Európa déli részén igyekeztek megállítani a fasiszta hinter­land kiépítésének véres folya­matát. De a „semleges” orszá­gok be nem avatkozási politiká­ja, a spanyol köztársasági ve­zetők egy részének tétovaságá­­val párosulva , a szabadság­­harc győzelme ellen hatottak. Franco idegen erőkkel győ­zött. Még él, de segítői, Hitler és Mussolini már letűntek a történelem színpadáról. A spa­nyol szabadságharc hősei azonban élőbbek, mint valaha. .. fi lakosság szolgálatában is HVDSZ küldöttértekezletéről Tegnap tartotta megyei kül­döttértekezletét a Helyiipari­ és Városgazdálkodási Dolgo­zók Szakszervezete. A lakosság szolgáltatását végző szervezett dolgozók négyévi tevékenysé­géről, élet- és munkakörülmé­nyeiről, politikai, kulturális fejlődéséről adott számot a megyebizottság nevében Bárá­nyi Ferenc titkár. A négy évvel ezelőtti tanács­kozás a helyiipari dolgozók elé feladatul állította a lakosság­nak nyújtandó szolgálatatások pontos, kifogástalan végzését. Az eltelt időszakban a helyi­ipar termelése 44,4 százalékkal növekedett. Az egy munkásra jutó termelési érték azonban nem fejlődött a kívánatos mér­tékben. A szolgáltató vállala­tok, a Víz- és Csatornamű, va­lamint a Városgazdálkodási Vállalat tevékenysége kap­csolódik a legszorosabban a lakosság mindennapi igényei­hez. E vállalatok az elmúlt években lényeges beruházá­sokkal gyarapodtak. Különösen jelentős volt a Víz- és Csator­namű Vállalat fejlődése. Ja­vultak a helyiiparban foglal­koztatottak munkakörülmé­nyei. Mindez hozzájárult a mun­kaerkölcs kedvező változásá­hoz. 1966-ban a szocialista címért küzdő brigádok száma ugrásszerűen emelkedett. Ezer­négyszáz dolgozó küzd a meg­tisztelő cím elnyeréséért. A brigádok megbecsülést, tekin­télyt szereztek maguknak pél­damutató munkájukkal, maga­tartásukkal dolgozó társaik kö­rében. — Hasonló megbecsülést ér­demelnének a gazdasági veze­tőktől is — hangsúlyozta a be­számoló —, mert elég általá­nos és gyakori, hogy nem egy­­egy nagy feladat megkezdése­kor, hanem csak ha a „cipő szorít”, azaz rendkívüli hely­zetekben kérik a szocialista címért küzdő brigádok segít­ségét. A verseny szervezése, irányítása nagyrészt szakszer­vezeti „belügy”. Bár a gazda­sági vezetők az utóbbi időben többet foglalkoznak ezzel, de még mindig keveset tesznek a verseny tárgyi feltételeinek biztosításáért. Az újítómozgalom fejlődé­séről is számot adott a megyei bizottság beszámolója. A múlt évben benyújtott és bevezetett­­ újítások értéke hozzávetőlege­sen 1 400 000 forint. Az ered­­­­mény növelhető az újítási ja­vaslatok elbírálásának, beveze­tésének meggyorsításával. A túlzott mértékű eszmei díjazás helyett pedig, azoknál az újí­tásoknál, amelyeknél a meg­takarítás kiszámítható, a tény­leges értéknek megfelelő jutal­mazás előtérbe helyezése kívá­natos. A beszámoló a továbbiakban foglalkozott a bérek alakulásá­val, a munkásvédelemmel és a kulturális tevékenységgel. Új feladatként áll a szak­­szervezeti mozgalom előtt a szövetkezeti dolgozók szerve­zése, nevelése. Ez rendkívül sokrétű és fontos tennivaló, hiszen a kisipari szövetkezetek dolgozói állnak a legközvetle­nebb kapcsolatban a lakosság­gal, munkájuk, megnyilatkozá­saik befolyásolják az emberek véleményét, hangulatát. A beszámolóhoz húszan szóltak hozzá. A felszólalók többsége hangsúlyozta, hogy a szakszervezeti mozgalomnak harcolnia kell az olyan szem­lélet ellen, amely csupán a termelést látja, s nem az em­bereket. A termelés nem öncél, hanem a dolgozók életének jobbá tételét szolgálja — mon­dották a felszólalók. A vita után a küldöttértekezlet meg­választotta a HVDSZ megyei bizottságát. Kapocsüzem Új üzemmel gazdagodott az Elzett Fémlemezipari Művek soproni Tűgyára. A műhelyt korszerű, automata gépekkel rendezték be, s ezeket a sop­roni gyáregységben készítették és tervezték. A kapocsgyártó üzemben a világpiacon is ke­resett cikkből olyan mennyi­séget gyárthatnak majd, hogy nem szorul az ország beho­zatalra. Sőt a gyáregységben azt tervezik, hogy exportálni is fognak termékeikből. KISALFÖLD Mivel tölti idejét 130 embert A Mosonmagyaróvári Agrár­­tudományi Főiskola a tavaszi szünidőben sem csendes Egyenruhás munkásőrök és előadók vették birtokukba a diákszállót, a sportcsarnokot, a termeket és a menzát. Az országban első és ma még egyedülálló oktatási for­ma kezdődött a tavaszi szün­időben az egységek parancs­noki állománya és alparancs­­nokai részére. — Mi a célja a kiképzési formának? — Mindenekelőtt az alapo­sabb elméleti és gyakorlati felkészítés — mondja Babin­dák Sándor, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának, munkatársa. — Az alparancs­­noki állomány továbbképzése eddig is rendszeres volt, de az elmúlt esztendőkben az okta­­i­tást az egységek a helyi adott-­ságoknak megfelelően, ön­állóan oldották meg. A ha­tása megvolt, jó volt, de az új oktatási formától többet várunk. Az egész megye terü­letén lévő alparancsnokok ré­szére ezért szervezte meg a megyei parancsn­okság az öt­napos, bentlakásos elméleti és gyakorlati oktatást. A köz­vetlen cél, hogy az alparancs­nokok megismerjék egymás munkáját, feladatát, kicserél­jék tapasztalataikat és kap­csolatokat teremthessenek egymással. A további cél a harckészültség fokozása.­­ Az al­parancsnokok ki­képzése tervszerű. Vannak közös foglalkozások, de az egyes területeknek megfele­lően koordinálják is, főként az elméleti kiképzéseket. Erre nagy szükség van, hiszen a soproni és a mosonmagyar­óvári munkásőrök főként ha­tárövezeti feladatokat látnak el, a győriek, a csornaiak és a kapuváriak leginkább a közrendvédelemmel foglalkoz­nak.­­ Minden zászlóaljnál, minden alegységnél nagyon jó a munkakapcsolat a helyi fegyveres szervekkel. A határ­menti városokban, községek­ben: Sopronban, Mosonma­gyaróváron, Rajkán, Hegyes­­halomban, Sopronbánfalván, Nagycenken, Fertőrákoson a­­ határőrséggel működnek együtt a munk­ásőrök, Győrött,­­ Csornán és Kapuvárott a rendőrkapitányságokkal. Na­gyon sokat segített a rendőr­ség és a munkásőrség közötti jó munkakapcsolatok kialakí­tásában az... elmúlt években Baranyai Mihály rendőr alez­redes, a megyei főkapitányság közrendvédelmi osztályának vezetője. Ezen a kiképzésen is vállalt előadást, tájékoztatta az alparancsnokokkat a megye közrendvédelmi helyzetéről.­­ A határövezeti feladatok­ról a határőr tisztek tartanak előadásokat. A munkásőrség és a fegy­veres alakulatok közötti jó munkakapcsolat egyik elisme­rő jele az a levél, amelyet a napokban a BM Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitánysá­gának vezetője és párttitkára írt: „ ... Köszönetünket fejezzük ki a Munkásőrség megyei Pa­rancsnokságának és megyei Állományának a választások megtartásának zavartalan biz­tosításához nyújtott segítsé­gért. A szolgálatot teljesítő munkásőrök fegyelmezettsége, feladataik pontos teljesítése hozzájárult ahhoz, hogy me­gyénkben a közrend és köz­biztonság zavartalan volt. ..” Színházi busszal a szomszédban A játék értelme Háromnapos kirándulást ten­ni a szomszédos Komárnóba igazán nem nagy utazás. Nem előzi meg a nagy élmény előt­ti feszültség, a várakozás per­cei se múlnak nyomasztóan lassúan. A határon is csak azért érez valami izgalmat az ember, mert óhatatlanul elfog­ja a megilletődöttség már a szó hallatára. Hiába, a civili­zált világ nem tűri a fegyel­mezetlenséget, kordában tart­ja a fantáziát is, a szomszé­dos ország földjére nem túlfű­tött érzelmekkel telítetten lép a halandó, hanem pontos számvetést készít a magával vitt masinákról, és biztos he­lyet keres hivatalos papírjai­nak. Komárnó két­nyelvű város A szlovákkal nehezen boldo­guló magyar turistának nem kell megerőltetnie magát, ha minden szavát értik. Még az argó is követi a hazait, és ahol a gyerekek összefirkálják a fa­lat, nem írnak mást, mint az itthoniak. n­SKi­ •■•■Süt A Kisfaludy Színház művé­szeivel utaztunk, érthető, ha először a Magyar Terület­ Színház plakátjait kerestük. A reklám impozáns, emberma­gasságú képek bukannak elő a legforgalmasabb helyeken. Az utolsó bemutató Illyés Gyula Bolhabálja volt. A kritika vi­tatta a darabválasztás helyes­ségét: a mai magyar dráma­­irodalomból — írták a kriti­kusok —, akár Illyés művei­ből sikerültebb színpadi alko­tást találhattak volna. A kö­zönség persze nem igazodik a kritikához, élvezi a játékot, az első előadások tartós sikert ígérnek. A komárnói színház műsor­­politikáját, annak feltételeit elég nehéz összehasonlítani más együttesekével. Szinte ál­landóan tájolnak, apró szín­padok szabják meg technikai lehetőségeiket. Közönségük a legkülönbözőbb rétegekre osz­lik. És ez a közönség rendsze­resen nézi a pozsonyi és a budapesti televízió műsorát, válogat,, színházi élményben akar részesülni, ugyanakkor irodalmi ízlése jobbára a kon­venciókhoz köti. Megtartani is, nevelni is mindegyik színház célja, csak éppen nagyobb kö­zönségre támaszkodhatnak. A közönség igényessége egyébként tény, azzal is mér­hettük, hogy ottj­ártunkkor ép­pen Godard — nálunk Kiful­ladásig címmel bemutatott — filmjét játszották. Nehéz film, vagy ahogy némi iróniával mondják, művész-film. A né­zőtér viselkedése sok mindent elárul, ezúttal a telt ház fe­szült figyelemmel kísérte a fil­met. Godard filmjével egyidő­­ben hirdették a plakátok Az Ezüst tó kincsét, gondolom, nem minden érdeklődés híján. A rövid látogatás során szer­zett értesüléseknek nagy elő­nye, hogy gondolkodás nélkül elfogadja őket az ember, hisz nincs ideje ellenőrizni igaz voltukat. Így azután a beszá­moló mindig felületes, ha úgy tetszik, nélkülözheti a mélysé­get és komolyságot. Éppen ezért a divatról nem illik nyi­latkozni. Láttunk két ragyogó férfikalapot, és a miniszok­nyának egy egészen új válto­zata ötlött szemünkbe. Csak a hosszúságára emlékeztetett a londoni példára, egyébként jel­­legzetes motívumokkal díszí­tett népviselet volt. A látvány egyik útitársunkban azonnal felélesztette a honvágyat, ami azért is figyelemre méltó, mert mintegy öt órával a határ át­lépése után jelentkezett. Visszatérve a színházra, a győriek három nap alatt öt­ször léptek közönség elé. Huszka Jenő Gül baba című operettjével, Dunaszerdahe­­lyen, Párkányban és Komár­­nában egyaránt sikerrel. Köz­ben a Területi Színház is tajolt a Szent Péter esernyőjével, A néma leventével. Ez utóbbit alkalmunk volt megtekinteni, és így tapasztalhattuk is a szín­ház tagjainak áldozatkészsé­gét, hivatásszeretetét. ■■■■■■■■ ■Iliiül Délután három órakor in­dult a busz, hét órakor kezdő­dött az előadás. Öltözőül egy tanteremre emlékeztető hely­ség szolgált, a parányi szín­­padról elhitetni, hogy a királyi palota terme, csaknem képte­lenség. Márpedig a kellékek fontosak, hiszen olyan játékról van szó, amely mesés világba viszi a nézőt. A szegényes szín­paddal „elidegenített” ember ugyancsak nehezen követi Hel­­tai szárnyalását! Aztán Zilia kérette magát a színen, az ismeretlen magyar lovag üzent és ajándékozott... Mégiscsak jól felépített dráma ez! Mire a levente megjelenik, már kíváncsibban várjuk, mint szerelme tárgya, a nemes hölgy. És mondják a magukét, egyiknek sem hiszem régi­ szavát se, ugyan minek tetteti magát, kedves hölgyem, és az a levente is, még a végén valami butaságot ígér, aminek az ég­világon semm­i értelme sincs. És mégis van! Mert a szé­pen felöltözött nézők megsej­tik a költészet igazát, a költé­szetét, aminek hiába mond el­lent a józan ész, a számító okosság. Mégis van értelme, mert a színpadról sugárzik a jóság a szépség, arról a sze­gényes színpadról, amely Má­tyás királyt albéneti Szobára emlékeztető palotába zárja. Mégis van értelme, mert a kö­zönség szurkol a leventének, és remeg Ziliáért. in­ílins Éjfélre visszaértünk Komár­nóba. A kényelmes szállodá­ban lemostuk az út porát, és kellemes melegben beszélget­hettünk színházról, művészet­ről anélkül, hogy egyszer is éreztük volna Zin­a kemény próbájának szépségét. Elillant a színház varázsa. —szó 1967 április 1.. számba! Alakuló tanácsülések (Folytatás az­­ oldalról.) A továbbiakban Kovalszky Sándor, a végrehajtó bizottság elnöke szólt. Ismertette a ta­nácsra váró feladatokat, ame­lyek közül kiemelte a jelölő gyűléseken szóba került 290 közérdekű bejelentést, a fo­lyamatban lévő ötéves terv maradéktalan végrehajtását. Egyik fő feladatnak jelölte meg a termálkút gyógyvízének hasznosítását. Iskolabővítések a mosonmagyaróvári járás terveiben Tegnap délelőtt tíz órai kez­dettel ültek össze először Mo­sonmagyaróváron a járási ta­nács székházában a március 19-én megválasztott járási ta­nácstagok alakuló ülésre. Az ünnepélyes megnyitót a kor­elnök, Steczina Endre, a mo­­sonszentjánosi tanács végre­hajtó bizottságának nyugdíja­zott elnöke tartotta. Javasla­tára Jordán József, a moson­magyaróvári választási elnök­ség elnöke ismertette a vá­lasztási eredményeket. Az alakuló tanácsülés elnö­ki tisztségét a továbbiakban dr. Bálint Imre, rajkai állat­orvos töltötte be. Ti­zenegy tagú végrehajtó bizottságra tett javaslatot. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta. A vég­rehajtó bizottság elnökké dr. Bálint Sándort választotta meg. A járási tanács mellett mű­ködő hét állandó bizottság megválasztása után dr. György Ernő, a megyei tanács vb tit­kára köszöntötte a tanács és a végrehajtó bizottság tagjait, majd dr. Bálint Sándor elnök beszélt a tanácsok megnöve­kedett önállóságáról, a továb­bi feladatokról. A többi kö­zött elmondta, hogy az elkö­vetkezendő négyéves ciklus­ban a járás területén 120 kilo­méteres szakaszon betongya­logjáró épül. A járás általá­nos iskoláit 12 tanteremmel bővítik, 3 orvosi rendelőt épí­tenek, 4 kilométeres szaka­szon bővítik a villanyvezeté­keket és 3 sportpálya is léte­sül. Beszédének végén megkö­szönte a lakosság bizalmát, kérte a további segítséget, és megígérte, hogy a tanács a jövőben is mindig a lakosság szolgálatában áll.

Next