Kisalföld, 1967. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

­­ m Háborús tűzfészek Közel-Keleten A­z 1948. évi arab—izraeli dá-­­­resszív politikát folytat Közel- I flotta, a 25 000 főnyi katona, ború, valamint az 1956 őszén Keleten. Ezt látszik alátámaszt 1 50 hadihajó és a különleges lé- Ega­­lom ellen végrehajtott tani a Földközi-tenger medenc­­­ei kötelékek nagy száma is. brit—francia-izraeli közös tá-­ céjében cirkáló 6. amerikai I — TERRA — adás után Közel-Keleten is­mét a fegyveres összecsapás veszélye kísért. Az ENSZ 3393 főnyi erejének a Földközi-ten­ger mentén lévő gázai övezet­ből, valamint a Sinai-félsziget­­ről történt kivonása után Iz­rael, az Egyesült Arab Köztár­saság és Szíria csapatai köz­vetlenül is szembe kerültek egymással. Így az Arab Liga által meghirdetett szolidaritás alapján végeredményben kb. 8­7 millió arab áll szemben Iz­rael 2 650 000 lakosával. A fegyverek pedig, amelyek most farkasszemet néznek, 2,5 mil­liárd dollár értéket képvisel­nek. C­sak a lakosság számának szembeállítása azonban még nem ad helyes képet arról az erőről, amelyet egy fegyveres konfliktus esetén az események alakítására felhasználhatnak. A katonai erőviszonyokat is célszerű figyelembe venni. Iz­rael reguláris haderejének lét­száma 71 000 fő. A közvetlenül érintett két arab állam, EAK és Szíria ezzel az erővel szem­ben együttesen 190 000 sorka­tonát tud kiállítani, ha a je­lenleg Jemenben harcoló 55 000 főnyi erőt nem vesszük figye­lembe. Megközelítően kiegyen­lítődnek az erőviszonyok azon­ban akkor, ha a tartalékosokat is számba vesszük. Izrael 230 ezer főnyi, két-három napon be­lül mozgósítható tartalékos­sal rendelkezik, a két arab ál­lam 170 000 főt tud harcba ál­lítani. L­ényegesen kedvezőtlenebb kép alakul ki Izrael számára, ha a haditechnikát is bevon­juk elemzésünkbe. Izrael ugyanis az AP­ hírügynökség értesülése szerint 800 harcko­csival és 350 repülőgéppel ren­delkezik, míg EAK és Szíria együttesen 1800 harckocsit és 700 repülőgépet mondhat ma­gáénak. Nyilvánvaló ezek után, hogy Izrael külső tényezők tá­mogatására számít, amikor az­ A KÖZEL-KELETI VÁLSÁG A BIZTONSÁGI TANÁCS ELŐTT. A közel-keleti helyzet feszültségét tükrözi a Biztonsági Tanács tagjairól készült fotósorozat. Balról jobbra: Fedorenko (Szovjetunió), Lord Caradon (Nagy-Britannia), George Ignatieff (Kanada) é s Jose Sette Camara (Brazília). (Ks.) t ^ ÉM. BUDAPESTI BETONÁRUGYÁR (Budapest, XXI., Rákóczi Ferenc u. 289. ,Csepel) azonnali belépés­­­­sel, jó kereseti lehető­séggel felvesz mozaiklap- és beton­­elemgyártói munkára férfi és női segédmunkásokat. A BÉREZÉS teljesítmény­ben történik 100 szá­zalékos normateljesítés esetén 8,50—12,5­0 Ft/6. alapbér. Azonkívül nagy gyakorlattal és kiváló képességgel rendelkező villanyszerelő, gép­lakatos, autószerelő, láng- és elektromos hegesztő szakmunkásokat. A bérezés időbérben tör­ténik a gyakorlati évtől függően 6—10,50 Ft-ig. Munkásszállás és napi egyszeri meleg étkezést térítés ellenében biztosítunk. Felvételre jelentkezés a gyár munkaügyi csoportjánál. A­z ENSZ Biztonsági Taná­csának keddi ülésén felszólaló három arab delegátus, Liba­non, Szíria és az Egyesült Arab Köztársaság képviseletében azt követelte, hogy a világszer­vezet ítélje el az izraeli agresz­­sziót. A tanácsban résztvevő nyugati országok egy része azt akarja elérni, hogy tegyenek közzé egy nyilatkozatot, amely általában felhívja az érdekelt feleket, ne tegyenek olyan lé­péseket, amelyek a feszültség további növekedésére vezethet­nek. Az arab államok rámu­tattak, egy ilyen általános ér­vényű felhívás semmit sem ér, hz nem mutat rá a feszültség igazi okára és a felelősökre. George Tomah, Szíria dele­gátusa kijelentette, hogy Izrael agresszív politikájához szem­mel láthatóan teljes támoga­tást kap az Egyesült Államok­tól amely „pártatlanságát” hangoztatja ugyan, de valójá­ban Izrael oldalán foglal ál­lást. Goldberg amerikai küldött hangoztatta, hogy egyelőre nem szabad lezárni az Akabai tengerszoros bejáratát. eleti válság kezdetén — emlé­keztetnek a hírügynökségek — Irak nem volt hajlandó csapa­tokat küldeni a jordániai—iz­raeli határra. Az AFP kommentárja A­z AFP kommentárja rámu­tat, hogy Husszein király „drá­mai helyzetet fordított a maga javára”. Jordánia, amely telje­sen el volt szigetelve a közel­­keleti válság fejleményei so­rán, visszanyerte helyét az arab frontban. Ha az EAK el­nöke nem lett volna hajlandó fogadni Husszeint — írja a francia hírügynökség — a jor­­dán trón összeomlott volna. A­z EAK a közelmúltban is több ízben élesen bírálta Jor­dánia és Szaúd-Arábia politi­káját. Sukeiri, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet veze­tője már régebben szakított Husszein királlyal. A keddi egyezmény után Husszein ki­rály Sukeirivel együtt tért vissza Jordániába. (MTI­) Ír Biztonsági Tanács ülése A Irak csapatokat küld Jordániába bagdadi rádió kedd esti jelentése szerint Aref iraki el­nök annak a telefonbeszélge­tésnek során, amelyet Husszein királlyal annak kairói látoga­tása idején folytatott, ígéretet tett, hogy az iraki csapatok a közeljövőben harci állásokat foglalnak el a jordániai—izra­eli határon, Jordánia örömmel fogadja az iraki csapatokat te­rületén — mondta Husszein király Aref elnöknek. A közel- Közép-eu­rópai Kupa elődöntő Újpesten II. Dózsa-Ausztria 3:0 (1:0) A Labdarúgó Közép-európai Kupa 1966/67. évi küzdelmei során az Új­pesti Dózsa és a Bécsi Ausztria szerdán Újpes­ten borús, szeles időben lé­pett pályára. A­z újpestiek megérdemelten 3:0 arányban győztek. A Vakáció előtt a „Hogyan? Nagy Gyula, az MSZMP Dőr-Sopron megyei Bizottsá­ga titkárának pedagógusnapi köszöntőjével kezdődik a „Ho­gyan?” új, idei búcsúszáma (a kiadvány szerkesztői a tanév­hez igazítják a megjelenést). Az Oktatás-Nevelés rovatban Boros Dezsőnek a pedagógiai pályázaton kiemelt díjat nyert tanulmányát olvashatjuk a fi­zikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi segítéséről. Az írás statisztikai adatokat közöl a fizikai dolgozók gyermekeinek arányáról, az iskolatípusok megyei megoszlásáról. Módsze­reket ajánl a feladat megol­dására, s mint írja: „Nem sza­bad, hogy az egész társadalmi­lag szükséges megsegítési ak­ció rövid életű legyen. Nem mostani nekibuzdulásra van szükség, hanem sokévi rendsze­res oktatáspolitikai gyakorlat­ra”. U­gyancsak díjnyertes munka Széles Jenő szakfelügyelőnek a­z általános iskolai számtan­­mértan tanításával foglalkozó írása. Érdeklődésre tarthat számot Zalka György „Magá­nyos gyermek a közösségben” című elemzése. A szemléltetés gondjairól dr. Varga Imre egyetemi adjunk­tus ír a gyakorlatban haszno­sítható számos jó tanáccsal. A felnőttoktatás időszerű kérdé­seit vizsgálja Lázár György cikke. Az írás címe kérdés: „Szükséges-e a dolgozók álta­lános iskolája?” Érvei, adatai egyértelműen igenek a felnőtt­­oktatásnak ezt a fokát. A Népművelés rovatban Fin­­ta Lajos az érdeklődés felkel­tésének lehetőségeiről, eszkö­zeiről és szükségességéről ír. Szabó Lajos a népművelők ál­dozatvállalását dicséri. G­yőr szülötteiről írott ta­nulmányok, irodalmi alkotá­sok és fotók teszik teljessé a „Hogyan?” most megjelent számát. KISALFÖLD Guinea megvédi forradalmi vívmányait Kairó (MTI.) Hadzs Habib Tall, Guinea kairói nagykövete sajtóérte­kezletet tartott, a Guineai De­mokrata Párt megalapításának 20., és a hatalomrajutásnak 10. évfordulója alkalmából. A nagykövet azzal vádolta Fran­ciaországot, hogy beavatkozik az ország belügyeibe és a rendszer megdöntésére törek­szik. Kijelentette, hogy Guinea megvédi forradalmi vívmá­nyait. Az MTI kairói tudósító­jának arra a kérdésére vála­szolva, miért szólította fel Co­nakry távozásra a külföldi misszionáriusokat, Habib Tall elmondotta, hogy Guinea tisz­teletben tartja a vallásszabad­ágot és így a kisebbségi ke­resztyén meggyőződést is; nem engedheti meg azonban, hogy a vallás ürügyén beavatkozza­nak az állam ügyeibe. — Sajnálattal kellett tapasz­talnunk, hogy a külföldi misz­­szionáriusok kiszolgálták és se­gítették az imperialistákat Gui­neában. Nem engedhettük meg, hogy a vallás helyett alkot­mánymódosításról beszéljenek és a gyarmatosítók eszméit ter­jesszék. A nagykövet nyilatkozott a­zokról a nyugati sajtóban megjelent a híresztelésekről, amelyek szerint Nka­­nah volt ghanai elnököt a guineai fővá­rosban háziőrizetben tartják. — Nkrumah Guinea szemé­ben Ghana alkotmányos és törvényes elnöke. Népe nem tagadta meg. Az imperializmus ügynökei távollétében, állam­csínnyel döntötték meg kormá­nyát. Guinea a jelenlegi gha­nai kormányzatot illegálisnak tekinti, Nkrumah elnököt pe­dig a testvérország igaz kép­viselőjének. Semmiféle ellen­tét nincs Sekou Touré és Narumah között. Ghana elnöke ve­ségünk, államfőként tisz­teljük őt, bízva abban, hogy az afrikai egység általa meg­hirdetett politikája hozzájárul majd kontinensünk teljes fel­szabadításához. (MTI.) Őszintén Tizennégy évesek Első kérdésük: egész órán bent tetszik lenni? S első kérésük: nem lehet­ne a következőt, a matekórát is elhúz ... elbeszélgetni? D­iákok. S hogy milyen összetartó közösség, mutatja, hogy a fenti kérdések, kérések egy­öntetűen hangzanak el. N­yolcadikosok. VIII/B. V­an, aki csak ötödikesnek látszik, s olyan is, aki tizen­hét évesnek. Negyvenhárman vannak. Húsz lány és huszon­három fiú. — Kijöttök egymással? H­angzavar. — A lányok nem jönnek el a klubdélutánra, most is csak tizen voltak. — Az a tíz is unatkozott, mert ti, fiúk, fenékre verős­­dit játszottatok! Gyerekek. G­yerekek, akikre néhány hónap óta nagy gond hárult: a pályaválasztás. Régen avagy most keletkezett ötleteket, ál­mokat indítottak első útjukra, amikor elküldték jelentkezé­süket a középiskolákba. — Hányan jeletkeztetek öt plusz egyes gimnáziumi osz­tályba? H­úsz kéz lendül a magasba. Fiúké, lányoké vegyesen. — Szakközépiskolába? T­izen jelentkeztek. — Technikumba? Tíz tanulót vettek fel. E­z még csak negyven. Egy közülük így válaszol: — Én műbútorasztalos le­szek. — A másik kettő is szakmát tanul. R­övid számítás, és kiderül, hogy negyvenen középiskolába mennek, és csak hárman ta­nulnak szakmát. Ebből a negyvenből számítsuk le a szakközépiskolásokat, hiszen ők szakmunkás-bizonyítványt­­ kapnak kézhez. A technikum­ba jelentkező tíz közül néhá­­nyan mérnökök szeretnének lenni. B­eszélgessünk a „sima” gimnáziumi osztályba készü­lőkkel. Mind tovább szeretne tanulni! — Mi lesz veletek, ha nem vesznek fel benneteket az egyetemre? — Dolgozunk. — Hol? Mit? Csend. — Mi a véleményetek a szakközépiskolákról? — Érettségi után szakma van a kezükben. Jó dolog! A­z egyik kislány közbeszól: — A lányoknak nem indí­tanak megfelelőt. Mi legyek? Lakatos? Autószerelő? H­átul többen, halkan be­szélgetnek, majd egyikük je­lentkezik. — Nem lehetne a tagozatos gimnáziumban is olyan szak­köri foglalkozást indítani, ahol valamelyik szakmával köze­lebbről megismerkednénk? Hi­szen számíthatunk arra, hogy nem vesznek fel bennünket az egyetemre. S akkor lenne mihez kezdenünk. Foglalkoz­hatna ezzel mondjuk a KISZ. M­egvalósíthatatlan ötlet? — Nem találjátok furcsá­nak, hogy ennyien szándékoz­nak a jövőben egyetemre menni az osztályotokból? A felelet a csodálkozó „miért”, ez érthető! H­iszen ki nem akar tizen­négy éves korában professzor, atomtudós, orvos avagy dip­lomata lenni? Én is, mások is! e a négy év, ami eltelik a középiskolában, hosszú idő. Változnak ők is, az elképzelé­seik is. Az „atomtudósból” esztergályos lesz. A „profesz­­szorból” műszerész, az „orvos­ból” ápolónő, s a „diplomatá­ból” talán anyagbeszerző ... Művelt, intelligens szak­munkásaink lesznek. T­ermészetesen, akik az évek során sem változtatnak elkép­zeléseiken, vágyaikon, próbál­ják meg! A kitartás, a szor­galom és a tudás nagy segít­ségükre lesz. S ha mindez megtalálható bennük , si­kerül b­eszélgetésünk tényleg két órát vett igénybe. A fizikát, matematikát. N­em az vezérelte őket e két órában, hogy időt húzzanak! őszintén meséltek terveikről, vágyaikról, az elmúlt nyolc évről. A hivatás megtalálására a jövő években kerül sor. S akkor már több tapasztalattal, értelemmel, gondolattal indul­nak a végleges pályaválasz­tásnak. z óra végén újra napi­rendre kerül a klubdélután. — Igenis, hogy nem táncol­tatok! — Mert nem kértetek fel! V­itatkozzanak. Néhány esz­tendő ebben is változást érlel! — Csala Vali — 1967. június 1., csütörtök B­A­L-J­OBB — Hallottad? — Még nem. — Nahát! — kiált fel ismerősöd, akivel vélet­lenül összetalálkoztál az utcán, és hiába sza­badkozol, hogy most nincs időd, a vonatra kell sietned, kíméletle­nül mesélni kezdi a vi­lág legeslegjobb viccét a fogorvosról, aki téve­désből a páciense ép fo­gát húzta ki a lyukas helyett. Nem számoltam, hány­szor hallottam a fog­húzós viccet életem utóbbi három évtizede alatt, arról azonban biz­tos értesülésem van, hogy száz jó barátunk közül kilencvenkilenc a város, a falu legszelle­mesebb emberének kép­zeli magát, holott — a vicc továbbadásával — épp az ellenkezőjét bi­zonyítja. Az előbbiből következik az is, hogy szerencse dolga: ki, hány viccel hányszor találkozott már életé­ben, ahogy erre a Ludas Matyi mottója is utal. Maradjunk azonban a fogorvos-viccnél, amely­re a legnagyobb jóin­dulattal sem lehet rá­fogni az említett mot­tót, hogy tudniillik nincsenek régi viccek Jó néhány viccgyártó körbegyalogolta , már vele azt a bizonyos lyu­kas zápfogat, és negy­ven-egynéhány millió azoknak a száma, akik ezt a véletlen szórako­zottságot jó vicc formá­jában adták tovább. Nekem már az arciz­mom sem rezdül meg, amikor egy ilyen vicc­mesélő fanatikus mel­lemnek böki a kérdést: „Hallottad már?" Vagy ha mosolygok is, csupán udvariasságból teszem. Mindenfajta viccnek még az ellenkezőjét is képtelenségnek vallom, ne is próbáljanak a hu­mor országútján gya­logoló újszülöttnek, in­gyen médiumnak nézni a röhögtetők. Néhány napja azon­ban gyökeresen meg­változott a véleményem az ásatag vicceket új­módi szellemesség gya­nánt továbbadókról. Nekik van igazuk. A Magyar Nemzet hírro­vatának egyik közle­ménye győzött meg er­ről, amely szólt a kö­vetkezőképpen: Bal lábát vágták le a jobb helyett a nagy sietségben egy 79 éves asszonynak az észak­birminghami kórház orvosai. Amikor rájöt­tek a végzetes tévedés­re, gyors konzultáció után levágták a jobb lábát­ is. Pedig a doktorok nek­­ is akartak viccelődni. — ez —ö

Next