Kisalföld, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

s Huszonnyolc éves tanulság Huszonnyolc esztendővel ez­előtt, 1939. szeptember elsején támadt a náci hadigépezet Lengyelországra. Hiába volt a nyugati hatalmak békítgetése és engedékenysége, a Csehszlo­vákia feldarabolását eredmé­nyező müncheni egyezmény nem elégítette ki Hitlert, in­kább vérszemet kapott a to­vábbi büntetlen hódításokra. És azon a huszonnyolc évvel ezelőtti hajnalon, 4 óra 45 perckor az állig felfegyverzett Wermacht ledöntötte a lengyel határsorompókat, a Luftwaffe még a földön megsemmisítette a lengyel légierőt é­s Hitler serege akadály nélkül törhe­tett előre. A Lengyelország ha­tárait „garantáló” angol és francia hadseregek lábhoz tett fegyverekkel várakoztak, s mi­közben a nácik Varsót és Lod­­zot bombázták, az angol légi­­erő gépei hatmillió röpcédulát dobtak a német városokra... Ezzel az agresszióval kezdő­dött a második világháború, amelynek során a német fasiz­mus csaknem egész Európát leigázta. Két esztendővel ké­sőbb a Wehrmacht betört szovjet földre, de ez megpe­csételte a hitlerizmus sorsát. A fasizmus és támogatóinak, csatlósainak legfőbb célja az októberi forradalom országá­nak megsemmisítése volt, kí­sérlet arra, hogy feltartóztas­sák azt a történelmi folyama­tot, amely a kapitalista rend­szer pusztulásához vezet. A második világháború azonban antifasiszta felszabadító hábo­rúvá változott azok számára, akik Európában Németország, Olaszország s ezek csatlósai, illetve Ázsiában Japán ellen harcoltak. Közel hat esztendőn át mint­egy negyvenmillió ember pusztult el, városok százai, falvak tízezrei dőltek romba. A fasizmus azonban nem tört át! A háború fő terheit viselő Szovjetunió hadserege Berlinig kergette vissza, és barlangjá­ban mért halálos csapást a fasiszta fenevadra. S ugyanígy a Szovjetuniónak a Japán el­leni hadjáratba való belépése siettette azt a fegyverletételt, amelyet huszonkét évvel ez­előtt, 1945. szeptember 2-án a Missouri csatahajó fedélzetén a japán megbízottak aláírtak. Azóta is a Szovjetunió és a szocialista országok küzdöttek a legkövetkezetesebben egy újabb világégés ellen, igye­keztek minden módon meg­akadályozni a fasizmus és a nyugatnémet militarizmus új­jáéledését. A békés egymás mellett élésért, az európai biz­tonságért, az atomfegyverek eltiltásáért és az általános le­szerelésért folyó küzdelem mind ezt szolgálja. Az agresszív tervek elől nem békítgetéssel, hanem erőink megszilárdításá­val, az agresszor leleplezésével és elszigetelésével kell küz­deni — tanítja a mai világ számára is a huszonnyolc esz­tendővel ezelőtti hajnali orv­támadás leckéje. S. T. Lónyai Sándor: XVII. BADEN-BADEN A város neve egymagában is sokat sejtet. A 40—50 000 lakosú üdülőváros neve ma­gyarra fordítva értelemsze­rűen: fürdők fürdője. A római uralom alatt, mely itt viszonylag hosszú ideig tartott, alakult ki Baden-Ba­den, és vált virágzó várossá. Ekkor épült a fehér és zöld márványból a császári fürdő. Caracalla császár 197-ben fel­szólította a város polgárait a fürdő építésének folytatására. A harmadik század közepe táján a rómaiakat kezdték visszaszorítani. A gótok 260- ban elérték a Duna és a Rajna forrásvidékét, elfoglalták Ba­den-Baden rómaiak által épí­tett várát sok épületével együtt. A város a VI. század elején ismét gazdát cserélt. A fran­kok 610-ben foglalták el. II. Dagobert francia királytól származó okmány ekkor nyil­vánítja a várost fürdőhellyé. Idők folyamán állandóan to­vább fejlődik és gyarapodik a település. Ezerötszázban gyógyfürdővé nyilvánítják Ba­­den-Badent. Később is számos történelmi esemény színhelye. A refor­máció idejében II. Fülöp itt rendezte be rezidenciáját. Ek­kor épült fel az új vár csodá­latos teraszaival. E városban és környékén zajlott le 1634- ben a svéd hódítókkal a tör­ténelmi blutfeldi csata. A re­formáció után, 1653-ban fel­épül a híres Szent Sír kolos­tor. Duras francia marsall 1689-ben többhónapos baden­­badeni terroruralmát azzal fe­jezi be, hogy felgyújtja a vá­­­rost. A középkori háborúk lezaj­lása után alakult ki a mai Baden-Baden. Az üdülőváro­sok kongresszusa 1797-ben felhívást ad ki. A felhívás arra szólítja az országokat, hogy fejlesszék a fürdőváro­sokat. Felépült Baden-Baden­­ben a híres Sétaház, és hely­reállítják az ismételten meg­rongálódott várat. A Zsófia­­sétány és a Leopold tér pom­pás szépségében 1830-ban ké­szül el. Tíz évvel később, a Lichtentaller Alleét — külön­leges, egzotikus növényekkel — átadják a város polgárai­nak és az üdülőknek. A Lichtentaller Allee azóta is a város főutcája. 1839-ben ké­szül el a művészi alkotású ivóterem. Ekkor avatják fel a barokk stílusban épült já­tékkaszinópalotát is. A szín­ház 1860-ban nyitja meg ka­puját, hogy helyet adjon Ber­lioz operáinak. Pompás tavasz-kongresszust tartottak a városban 1860-ban. Egy évvel később a Lichten­taller fasorban követték el a merényletet a porosz király ellen. 1863-ban Ferenc József, az osztrák—magyar császár­király, Sándor orosz cár és III. Napóleon francia császár adnak egymásnak a városban találkozót. A XIX. század utolsó évei­ben három újabb fürdőt épí­tenek. Az egyiket I. Fridrich, a másikat August hercegről nevezték el, a harmadik a gőzfürdő. A második világ­háború után építik fel a tera­szos kiképzésű hipermodern sportuszodát. A XIX. század végén, majd a XX. század ele­jén sorjában épülnek a ki­­sebb-nagyobb szállodák, pen­ziók, szanatóriumok. E mun­kálatok a második világháború után tovább folytatódnak. Fel­épült az új Kongresshall. Itt találkoztak 1967-ben amatőr bűvészek. A város múltjának és jele­nének néhány jellemző adata is sokat sejtet. Az ég felé törő erdős hegyek, a völgyön és a város centrumán átcsörge­dező Ostbach patak, a ligetes, a gyógyparkok mind-mind a természet és az ember össze­fogásából keletkezett szépség, üdeség megnyilvánulásai. — És vajon milyenek az árak, kik a város vendégei? Baden-Baden három ország, Svájc, Franciaország és a Né­met Szövetségi Köztársaság találkozásának közelében épült. Tipikus nagyvilági hely Nem a kis fizetésű emberek pihenőhelye. Igaz, hogy akad­nak aránylag olcsóbb, szemé­lyenként 12—20 márkás szál­lodai szobák is. A hotelek többsége 30—60 márka egy éj­szakára. És egyáltalában nem ritkaság az ennél sokkal ma­gasabb ár. A város legköltsé­gesebb szórakozóhelye a játék­­kaszinó. Ide a Német Szövet­ségi­­ Köztársaság-beli állam­polgár nem teheti be a lábát Kivételt érthetően a kaszinó alkalmazottai képeznek. Csak az útlevél felmutatásával és a négymárkás, kaszinós belépő­jegy megváltása után nyílik ki az ajtó. A kaszinóban két kategó­riájú rulettasztal mellett he­lyezkednek el azok, akik e já­tékszenvedélyt anyagilag bír­ják. Az egyikfajta asztalon két márka az a minimum, amellyel a rulettjátékban részt lehet venni. A maximum 2400 márka. A második kategóriá­ban a legkisebb tét 10, a legma­gasabb 6000 márka. Ez ter­mészetesen azt jelenti, hogy egymás után minden játékban meg lehet tenni a 6000 már­kát. Sőt egy és ugyanaz a vendég egyszerre több aszta­lon is játszhat. A játékszabályok betartását szigorúan ellenőrzik. A Deutsche Bank kezelésében működő baden-badeni kaszi­nóban korrekt módszerekkel is általában a játékos veszít. A rulett-bankárnak a szabá­lyok alapján nagyobb tétek esetében 37-szer nagyobb a nyerési lehetősége. Túlzás nélkül keletkezik az emberben az a vélemény, hogy félelmetes ez a játék. Félel­metes nézni, hogy a rulett­golyó megállása után a súlyos ezer márkákat helyettesítő zsetonokat a kruppé a kupához hasonló „szerszámmal” maga elé kotorja, vagy a nyertes elé tolja. Az is valóság, hogy akik e játékot nagy tételben űzik, francia, belga, holland, ame­rikai tőkés turisták, üdülők és gyógyulást keresők számá­ra nem is olyan félelmetes. Nekik 50—60 000 márka el­vesztése is kibírható. Az ilyen epizódok adnak magyarázatot arra, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaság polgárait miért nem engedik be a já­tékkaszinóba. (Folytatjuk.) A baden-badeni játékkaszinó KISALFÖLD Egy hektár kozmosz a földön Moszkva (MTI­) A Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató állan­dó jellegű moszkvai kiállítás új pavilonnal gazdagodott. Kapuit még nem tárták szé­lesre a moszkvaiak milliói előtt, de az újságírók már megtekintették az „űrtechni­ka nagyszabású panorámá­ját”. Az üvegkupolás hatalmas épület homlokzatán már messziről szembeötlik a fel­írás: „Kozmosz”. Az új kiállí­tás egy hektárnyi területre sűrítve mutatja be azt a nagyszerű, küzdelmes utat, amelyen a Szovjetunió elin­dult és diadalmasan halad előre a világűr meghódításá­ért. A kiállítási csarnok dísz­helyén az első Szputnyikot pillantjuk meg. Megkapóan példázza a szovjet űrtechnika fejlődését, az első Szputnyik mellett elhelyezett és nálánál 145-ször nagyobb Proton, a világ legnagyobb, 12 tonnás kozmikus berendezése. Itt van­nak a Holdat körülrepülő és rá simán leszálló Lunyikok. Múltat és jelent hidat át a 34 évvel ezelőtti első — folyé­kony üzemanyaggal működő — szovjet rakéta, amely alig 400 métert repült, és a Vénusz típusú bolygóközi űrállomás, amely száz- és százmillió kilo­métert száguldott, hogy a Ve­nus felszínére juttassa a Szov­jetunió címerét. A tudósok, tervezők, mérnö­kök portréinak galériájában ott van Ciolkovszkij, Zsu­­kovszkij, Cander, Tyihomirov. A kiállítás egyik nevezetes­sége a Vosztok űrhajó. Lakó­ja volt Jurij Gagarin, German Tyitov, Pavel Popovics, Andri­­jan Nyikolajev, Valentyina Tvereskova, Valerij Bikovszkij. Láthatók az űrhajósok fény­képei: a sort Gagarin nyitja meg. A Kozmosz-kiállítás a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulója alkalmá­ból nyitja meg kapuit. (MTI.) A megyei tanács vb ülése (Folytatás az 1. oldalról.) még nem kielégítő. A javu­lásért sokat tehetnek elsősor­ban a termelőszövetkezetek területi szövetségei és a taná­csok mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályai. A jelentés részletesen felso­rolta, hogy megyénkben mi­lyen melléküzemi tevékenysé­get folytatnak a termelőszö­vetkezetek. Ezek között 54 zöldség-, gyümölcs-elárusító­hely, négy borpoharazó, egy halászcsárda, egy keszegsütő és három lacikonyha szerepel. Az 54 elárusító­helyből Győ­rött 23, Sopronban 6, Moson­­magyaróvárott 11, Csornán 3, Kapuváron kettő van. A többi a kisebb községek ellátását szolgálja. A melléküzemi és feldol­gozó tevékenység árbevétele a megye tsz-eiben az összes ár­bevételek 7,4 százaléka, meg­lehetősen alacsony. A melléküzemi és értékesí­tési tevékenységről azt a kö­vetkezetést vonta le a jelen­tés, hogy melléküzemek nem alakulhatnak ötletszerűen, nem mehetnek a termelés rová­sára. Szolgálják és egészítsék ki a termelést, és gazdaságos­­sági számítások alapján meg­alapozottak legyenek. Megen­gedhetetlen, hogy visszaélések történjenek a helyzet adta le­hetőségekkel és a termelőszö­vetkezetek jóhiszeműségével, mint ahogyan ez megyénk né­hány termelőszövetkezetével megtörtént.­­ A jelentést a végrehajtó bi­zottság alaposan, minden rész­letében megvitatta és kiegé­szítette. Leszögezte: a termel­ő­­szövetkezetek melléküzemi te­vékenysége a lakosságnak is hasznos. Győr város ellátásá­ban például jeletős a szere­pük. Igen fontos munkát vé­geznek a termelőszövetkezeti építőbrigádok is, és jó néhány melléküzemi tevékenység gyü­mölcsöző mind a lakosság, mind a termelőszövetkezet szempontjából. Ezeket a tevé­kenységeket segíteni, fejlesz­teni kell. Leszögezte azonban a végrehajtó bizottság azt is: nem szabad megengedni, hogy spekulatív elemek olyan üzemágakat szervezhessenek, amelyek a szövetkezetnek ke­vés hasznot, egyeseknek vi­szont erkölcstelenül magas jövedelmet hoznak. A tevé­kenység kezdeményezésének mindig a termelőszövetkezet­től kell kiindulnia, és alkal­mazkodnia kell az adottsá­gokhoz, a lehetőségekhez. E célból a segítés mellett fontos szerep jut az ellenőrzésnek is. A termelőszövetkezeteket e szempontok figyelembevételé­vel továbbra is biztatni kell a melléküzemi tevékenységre, nem utolsósorban azért is, mert a melléküzemek képe­sek állandó munkával ellátni a tagságot. Helyesen folytatva e tevékenységet, még sokat fejlődhetnek, és nagy jövő áll előttük. A végrehajtó bizottság a ha­tározati javaslatokat a módo­sítások után elfogadta, majd megtárgyalta a szeptember 27-i tanácsülés napirendi pont­jait. V. Gy. 1967. szeptember 1., péntek Hol vannak a katonák? Pott emlékoszlopot egy Ame­rikában járt hazánkfia fény­képezte le. Nevek nincsenek rajta, csak egy mondat­r­a vésett betűket arannyal fes­tették: „A hősi halál örök élet”. Ott áll az oszlop egy park­ban, vörös levelű vérbükk árnyékában, nem messze a játéktértől, ahol gyerekek építenek homokvárat. A ho­mokvárat sokan nézik. Érde­kes az aprócska kezek al­kotta meséből vált gondolat. Azt a másikat, amelyet fel­nőttek szántak a gondolat, az eszmény örök emlékeztetője­­kért árnyékával takarja el profán szemlélők elől a jósá­gos lom­bú fa. A holt kő és az omló ho­mok bennem Marlene Diet­rich szomorkás dalát keltet­te életre, pedig tudom, nem ilyen hangulatra szánták a park sétányát záró oszlopot. Hanem emlékeztetőül, akár­csak egy másikat Görögor­­szágban, Thermopylénél, és amelynek szövegét, amíg em­ber él a földön, mindig idéz­ni fogják mindenfajta táma­dó erőszak figyelmeztetéséül: ,,Megcselekedtük amit meg­követelt a haza!” Miért, hogy ama parki oszlop arany betűinek ígére­te nem ér fel a kétezer éve porladó görög hősök nagy­ságához? Holott még csak öt­ven éve, hogy fű serken év­ről évre a föld termékenyí­tő munkájának átadott, grá­nát tépte testek fölött. Még itt járnak közöttünk a rok­kantak, az életben maradot­tak. Miért, hogy a fehér osz­lop tanúsította áldozatról nem a görög hősök szellemé­ben beszélünk? Az élőnek joga van ahhoz, hogy ítéletet mondjon a ha­lottakról. Miért sérti mégis a vérbükk alatt nyugvók és a rokkantak közöttünk járók világát az az arannyal vésett s a játszótér békéjet nyugta­lanító mondat? Azért-e, mert ugyanilyen „ítéletet” szándé­koznak írni az élők a­ Viet­namban halálba zuhantak sírja fölé? Miért hazudtatok a kato­náknak, élők?! A még közte­tek járók, az áldozatra csak ezután kerülők nevében? A thermopylei oszlop mondatá­nak örökké élését miért for­dítjátok csalárd magyarázat­tal hatalmi érdekeitek szol­gálatára? Ki fenyegeti Viet­namban Amerika létét? Még az első világháború áldozatainak nyugalmáért sem tettétek meg, amit ten­ni kellett volna rég! Az oklahomai katonai kór­ház sebészei a napokban vizsgáltak felül egy 78 éves, első világháborús rokkan­tat. Elképedve­­ látták, hogy a szájában maga készítette, betonból öntött fogsort vi­selt, s amikor kérdezték: miért? — azt válaszolta: „A fogaimat még 1913-ban veszí­tettem el, gránáttól történt sebesülésem alkalmából, mű­fogsort csináltatni azóta sem volt pénzem”. Ez volna hát az oszlopon oly tiszteletet parancsolóan hangzó „örök­ élet” földi elő­lege? Vagy a rokkantakra sz megdicsőülés morzsája sem vonatkozik? Agressziók méregkeverői, miért hazudtak a katonák­nak?! Rácz Ernő Televízió az iskolában A televízió terjedésével­­ mind több iskolában iktatják­­ a tantervbe az Iskola-televí­zió adásait. A most kezdődő tanévben is megjelentek az adás hasznosítását segítő könyvecskék, amelyeket a na­pokban kapnak kézhez az ál­talános iskolai pedagógusok. Az első félévre szóló műsor­füzettel együtt „Az iskola-te­levízió szerepe az oktató-ne-s­velő munkában” című mód- l ,szertani kiadvány is megje­lent. A százoldalas könyv a Művelődésügyi Minisztérium és az Iskola-televízió tavaly hirdetett közös pályázatának legjobb pályamunkáit tartal­mazza. A kiadványt a Ma­gyar Rádió és Televízió köz­véleménykutató osztályának eredményei egészítik ki, ame­lyeket az év elején végzett felmérés során szerzett.

Next