Kisalföld, 1968. február (13. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

2 Keserű csalódás Washingtonban a vietnami események miatt A nemzetközi érdeklődés homlokterében a dél-vietnami események állnak. A szabadságharcosok bámulatosan merész és a jelek szerint példásan megszervezett rajtaütései nagy meglepetést keltettek a világ valamennyi fővárosában, mindenekelőtt a közvetlenül érintett Washingtonban. Katonai szakértők különösen azt tartják meglepőnek, hogy a szabadságharcosok akcióinak fő központjai azokba a körzetekbe esnek, amelyekben az amerikai csapatok teljes biztonságban érezték magukat és azt tartották, hogy „pacifikálási” akciók nyomán a partizánok elvesztették bázisaikat. Washingtonban keserű csalódást okoztak a Dél-Vietnamból érkező hírek azért is, mert alig néhány napja, hogy a Dél- Vietnamban harcoló amerikai erők főparancsnoka, Westmoreland tábornok otthon járt, és rendkívüli optimizmussal nyilatkozott az amerikaiak katonai helyzetét illetően. A nagy világlapok a szabadságharcosok sikereiből nemcsak azt a következtetést vonják le, hogy azok mind szervezetileg, mind fegyverzetileg rendkívül megerősödtek, hanem azt is, hogy nagy mértékben sikerült kiterjeszteni befolyásukat a városi lakosságra is. Másodrendű helyre szorult a Pueblo-ügy. Változatlanul bizonytalan, hogy a Biztonsági Tanács mikor folytatja az incidenssel kapcsolatos érdemi vitát. A diplomáciai megbeszélések azonban nem szünetelnek. A KNDK meghívása a világszervezet székhelyére továbbra is szerepel a napirenden, az amerikaiak azonban — noha némi engedménnyel — még mindig elfogadhatatlan feltételekhez kötik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívását. Egyöntetű az a megállapítás, hogy a Pueblo okozta feszültség némileg enyhült, és az amerikaiak aligha vannak már abban a helyzetben, hogy e kérdésben katonai fenyegetéseiket beváltsák és fegyveres erőszakhoz nyúljanak. Dél-Koreában ugyanakkor erősödött a gerillatevékenység, mind több összecsapásról érkezik hír. Figyelmet érdemel, hogy még Szöulban, a dél-koreai fővárosban is — ahol pedig a gerilla-tevékenység kapcsán „Észak- Koreából átdobott ügynökökről” beszéltek —, kénytelenek belátni ezeknek az állításoknak képtelenségét. A Szuezi-csatorna térségében az izraeli kormány nyíltan elismerte, hogy a keddi provokációt ő kezdeményezte. Ezt azzal „indokolja”, hogy a Szuezi-csatorna roncstalanítása nem „az izraeli kormány elgondolása és engedélye” alapján folyik. E nyilatkozatával Izrael kormánya ismételten tanújelét adta annak, hogy fittyet hány a Biztonsági Tanács határozatára: nemcsak hogy nem hajlandó kivonni csapatait az erőszakkal elfoglalt területekről, de még ezen túlmenően „jogokra” is igényt tart. Érthető az EAK kormányának álláspontja, amely a Szuezi-csatorna roncstalanítási munkálatait, további intézkedésig leállította. Mentek ... A menet közepén haladt a kétszáz fegyenc. Bennszülött és fehér rabok vegyesen. Jobb csuklójuknál fogva párosan összekötözték őket. Durva barnás vászonruhában voltak. Ezeket ötven goumier kísérte. Arab csendőr, a gyarmati közigazgatás legdurvább eszköze, fényesen öltöztetett bennszülött, a kiképző altisztektől elsajátított szolgálati stílus műveltségének gőgjével. Az ötven goumier is választhatott a fegyház vagy az aut-taurirti szolgálat között, mivel egy osztag angol matrózt, akik verekedés miatt a csendőrségre kerültek és ott is pökhendiek voltak, úgy elvertek, hogy három tengerész belehalt a sérülésekbe. A goumier, sajnos, semmit sem ért a diplomáciához, és fogalma sincs arról, hogy az angol matróz kényes portéka, ha agyonverik. Amíg él, épp olyan ágrólszakadt vízi bohém, mint a többi tengerész, de ha agyonverik, akkor akta lesz belőle! Akta, amelyre azt illik felelni, hogy: „A megindított vizsgálat alapján vétkesnek talált csendőröket példás büntetéssel sújtottuk...” Talán nem is ötven goumier-t találtak volna vétkesnek, ha kevesebb is elegendő Aut-Taurirtban. És valamilyen kihágás miatt Burca, Leo Formand és Hilliers katonai mérnökhadnagyok is vétkesnek találtattak, ezért Aut-Taurirtba helyezték át őket. Gardone kapitányt, aki igen sokat ivott, és az operában egy hölgy miatt botrányt provokált, sürgönyileg vezényelték párizsi lakásáról Murzukba, ahol bevárja az irani csapatot, és az auttaurrti helyőrségben átveszi vicomte Delahay őrnagy mellett a helyettes parancsnoki tisztséget. .. ... Szitkozódva tépte össze a hosszú sürgönyt. Tudta, hogy mit jelent ez a dicső fogalmazás. Valami pokoli garnizonba fog kerülni, ahol vagy megdöglik, vagy előléptetik .... Azt azonban ő is csak Murzukban tudta meg, hogy hová került, amikor egy őrnaggyal beszélt a századirodában. — Hogy innen... az egyenlítőig? ... — kérdezte hökkenten a térkép fölé hajolva... — Nem egészen ... — felelte az őrnagy. — Nehéz terep, az bizonyos... — De hát mi az az Aut- Taurirt? ... Miféle hely az ■a Szahara és a Niger vidéke között, hiszen ott talán sohasem járt még ember... — Dehogynem . . . Emlékezzél csak vissza! Két évvel ezelőtt ment először Murzuktól délre egy felderítő csapat, de ezen a helyen megölték a patrust, és a leküldött büntetőszázad nyomát sem találta a gyilkos bennszülötteknek ... Megállapították, hogy a szokot a négerek tették, de ezek a Nigeren és az őserdőn túl tanyáznak. Senki sem tudja, hogy kerültek a mi vidékünkre. Azután Normand és az expedíciója sem tért vissza. Timbuktuból keresésére indultak, és megállapították, hogy valamennyit lemészárolták. Azután elindult Russel expedíciója, erről bizonyára hallottál, hiszen nagy port vert fel, rendkívül támogatással indult útnak, és valami átjáró után kutatott, de ő is eltűnt ... — Bocsáss meg, kérlek . .. De hát ez ismeretlen, felderítetlen út... — Lander, Homemann és Caillée eléggé felderítették ... — De nem hadseregek és helyőrségek számára! — csapott az asztalra Garone elkeseredetten ... Az őrnagy vállat vont. — Katonák számára csak egy lehetetlen van: a parancs bírálata. Másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy az egyenlítő és a Szahara között helyőrség lesz a semmiben, és azóta ott helyőrség van. Ez Aut-Taurirt. Út kell a Russel-féle elveszett átjáró helyett. Tehát út lesz, és aki onnan hazajön, ha leváltják, az igen szép karriert csinált ... — Ha hazajön — mondta sápadtan Gardone. — Na igen... De ha nem, akkor is szépen emlékeznek meg róla. Ezt kissé hűvösen mondta, és felállt. Az őrnagy jó katona volt, és Gardone nem tetszett neki. Így indult el a század a részeges, Párizshoz szokott, kövér Gardone kapitánnyal, rabokkal és egy század tapasztalatlan újonccal... — Azt mond meg, hogy miért rohantál Pencroftra? — kérdezte Minkusz, az orvos, Kölyöktől. — Ez biztosan valami lélektani elváltozás. — Nem tudom. Egyszerre forró lett körülöttem minden, nem is emlékszem rá, hogy mi volt... Mögöttük nyikorogtak a kerekek, harsogtak a tiproláncos autók, csörömpölt a páncélos, pufogtak a hajcsárok botjai, amint a forró sivatagban nehézkesen törtetett előre a végtelennek látszó menetoszlop. — Ez már velem is volt — mondta Nador. — Egyszer a búcsún annyit ittam, hogy két napig aludtam utána ... — Maláriád van — állapította meg Pilotte —, sokszor ilyen átmeneti rohammal kezdődik, azután egyszerre jön a hidegrázás. — Lehet — hagyta rá a Kölyök. — Az bizonyos, hogy beteg voltam. — Nem volt semmi ügyed evvel a gengszterrel? —■ kérdezte Hlavács, a cipész. A találó gengszter nevet Pencroft kapta bajtársaitól. — Nem! Soha ... — mondta. (Folytatjuk.) V (W J JeM)i I Az V" I II előretolt I [^helyőrség i is. KISALFÖLD A Az idei fejlesztési terv a megyei tanács napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) ún. célcsoportos fejlesztésbe tartozik, s ebbe a kategóriába sorolják a tanácsi lakásfejlesztést. A lakásfejlesztésre fordítható összeg nagyságán túl azt is meghatározzák, hogy az épült lakások egy meghatározott százalékát — megyénk vonatkozásában ez 1968-ra 40,8 százalék — szövetkezeti úton kell értékesíteni. Tervezés és pénzforrások — A tervezés új rendjében — mondotta a továbbiakban Kecskeméthy István — az állami támogatáson kívül szerepe van a tanácsok saját bevétele forrásainak is. Ezek között újdonság a vállalatok és szövetkezetek által kifizetendő kommunális adó, melynek alapja — rendeletben szabályozott százalékkulcs szerint — a tárgyidőszakra elszámolt munkabér, pénz- és természetbeni juttatás. Saját forrás a lakosság által fizetett községfejlesztési hozzájárulás. A pénzügyi lehetőségek között újszerű, hogy a tanácsok bankhitelt vehetnek fel akkor, ha fejlesztéseik megvalósítására saját forrásaik (kommunális adó, a lakossági befizetés, vagy egyéb bevételek) nem nyújtanak elég fedezetet. A bank ilyenkor a tanácsok fejlesztési alapjának megelőlegezéseként közép- (legfeljebb 3 évi) és hosszúlejáratú (maximálisan 10 év) hitelt nyújthat, egységesen 5 százalékos kamattal. Hosszúlejáratú hiteleket a községek elsősorban a vízellátás javítása, törpevízmű építése csatornázás fejlesztése esetén igényelhetnek, illetve beépítésre szánt telkek előközművesítéséhez. A nagyobb önállóság feltárja azt a lehetőséget is, hogy különböző szervek segítsék egyenként kisebb anyagi lehetőségeiket a legfontosabb igények megoldására. Az ilyen terveket, célkitűzéseket minden bizonynyal a lakosság anyagilag, társadalmi munkával is jobban támogat, mivel a tervet magáénak érzi. A vitában felszólalt Zámbó József, az MSZMP Győr- Sopron megyei Bizottságának titkára, országgyűlési képviselő is, aki elmondotta, hogy a beterjesztett anyag gondos munkát tükröz. — A költségvetés — mondotta —, sajnos nem foglalhatja magába mindazt a jogos igényt, amelyet mihamarabb valamennyien szeretnénk valónak tudni, szerényebb keretek között ugyan a lehető legjobban gazdálkodnak pénzeszközeikkel, s a fejlesztés módja jól számol a következő évek feladataival. — Szerény program, mégis szép nyugodt lelkiismerettel ajánlom a tanácsülésnek elfogadásra’ — mondotta Lombos Ferenc, az MSZMP Győr-Sopron megyei Végrehajtó Bizottságának tagja, a megyei tanács elnöke. — A tanácsválasztások idején gyakran hallottam jogos panaszokat Sopronban is, úgy érzem, az ott elhangzott kéréseket lehetőség szerint igyekszünk teljesíteni. Sopron egyik nagy gondja, a csatornázás a megvalósulása útján van (vízmű fejlesztésre és csatornaépítésre 15,8 milliót állítottak be az idei fejlesztési tervbe), úgyszintén a Kőfaragó téri lakótelep építése. Mosonmagyaróvárott, ha sok küzdelem árán is, de folyik a kórház rekonstrukciója, az évek óta hangoztatott, kért csatornázás is valóság már, hiszen vízműfejlesztésre és csatornaépítésre 18,8 milliót fordítunk az idén. Leleményesség Jó példaként említette Lombos elvtárs a csornaiak összefogását, leleményességét. A megyei tervben nem szerepelhetett a rendőintézet építése Csornán, ennek ellenére megépül, méghozzá nagyrészt saját erőből. A lehetőségek kapcsán említette a megyei tanács elnöke azt is, hogy a községek közös céljaik megvalósításába bátrabban vonják be a helyi termelőszövetkezeteket. S végezetül néhány beruházás a tanácsi fejlesztési alapból: Mosonmagyaróvárott kenyérgyár épül 9 millióért, gyógyszertár építéséhez 700 ezer forintot kap Sopron, egészségügyi gépek beszerzésére 1,5 milliót fordítanak, Győr új szikvízüzemének építésére 1 700 000 forint jut. A megyei tanácsülés végezetül egyhangúlag elfogadta a megye 1968. évi fejlesztési tervét. Sz. Zs. 1968. február 1., csütörtök Csikaszott az árbocra a vörös zászló... Emlékezés a cattarói felkelésre 1917 novembere után, amikor az orosz proletariátus forradalmával a maga részéről véget vetett a háborúnak és bebizonyította, hogy a proletáriátus legyőzheti elnyomóit, az egész világon bátrabban kezdtek a harchoz a munkások, parasztok, katonák. 1918 januárjában az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi országában és Németországban is azért hagyták abba a munkát a gyárak dolgozói, hogy sztrájkjukkal, tüntetésükkel tudtára adják kormányaiknak: békét akarnak! Ehhez a békeharchoz csatlakozott az osztrák—magyar hadiflotta Cattaróban. A monarchia hajóin cseh, szlovák, horvát, szlovén, lengyel, magyar, osztrák és olasz matrózok szolgáltak. Nehéz sorsa volt a hajó legénységének. A hosszú, fárasztó szolgálatot durva bánásmód súlyosbította, és az élelmezés egyre rosszabbodott. Romlott húst, marharépát kaptak, míg tisztjeik jól éltek, bőségesen jutott nekik étel-ital, még hozzátartozóiknak is küldhették haza az elsikkasztott legénységi élelemből. A matrózokat a legkisebb fegyelemsértésért kikötötték, kimenőjüket megvonták. A parancsnokok legszívesebben elzárták volna őket a külvilágtól, hogy ne jusson el hozzájuk semmi hír. Mégsem tudták megakadályozni, hogy a hajógyári munkások, az orosz frontról visszaérkező katonákelmondják: békére vágynak már mindenütt, és ezért sztrájkolnak a munkások is. ötven esztendeje — január 22-én — előbb a polai kikötő arzenáljának munkásai hagoiták abba a munkát, hogy békét és helyzetük megjavítását követeljék. Velük tartottak az ott állomásozó hadihajók matrózai is. Január 26- án a cattarói arzenál munkásai léptek sztrájkba. Ezekben a napokban megalakult a matrózbizottság, amelynek tagjai elhatározták, hogy támogatják a munkások mozgalmát. A matrózbizottság január 31-én a part menti repülőállomáson tartott megbeszélésen már a felkelés időpontjáról is döntött. Február 1-én délben a cattarói öbölben a Sankt Georg hajón eldördült az ágyú, megszólalt a többi hajót is felkelésre szólító sziréna, és felkúszott az árbocra a vörös zászló. Felfegyverezték a legénységet, a tiszteket lefegyverezték. A kikötőben állomásozó hajók nagy része azonnal csatlakozott a felkeléshez, sorra felvonták a főárbocra a vörös lobogót, ami azt is jelezte, hogy a tisztek helyett a legénység vette át a vezetést. A hajókon matróztanácsok alakultak, ezek küldötteiből délután a Sankt Georgen megalakult és tanácskozott a központi matróztanács. Este hétkor közösen megfogalmazott követeléseiket átadták a flotta parancsnokának: Azonnali béke, a népek önrendelkezési joga, demokratikus kormányforma, a matróztanács elismerése, jobb, a tisztekével azonos élelmezés, a bevonultak hozzátartozóinak nagyobb támogatása — ezek voltak a legfontosabb pontjai annak a memorandumnak, amelyet az ellentengernagynak átadtak. A matróztanács a felkelés első percétől valamennyi hajón rendet és fegyelmet tartott. A felkelők bebizonyították, hogy tisztek nélkül is el tudják látni feladatukat. A központi matróztanács abban bízott, hogy a hátország munkásai segítségére sietnek, a monarchiában a felkelés általánossá válik, és megdönthetik az elnyomók uralmát. Táviratot küldtek az Osztrák Szociáldemokrata Párt vezetőjéhez és Károlyi Mihályhoz, tőlük várva, hogy mozgósítják a monarchia proletáriátusát. Táviratuk azonban nem vagy csak későn jutott el a címzettekhez, így magukra hagyva, meg volt pecsételve sorsuk. A parti ütegek nem csatlakoztak a felkelőkhöz, a nagy rádióadók felett is a tisztek rendelkeztek. Így — ami a felkelőknek nem állt módjában — parancsnokaik állandóan kapcsolatban álltak a külvilággal és segítséget kérhettek. Február 3-án kora reggel hadihajók érkeztek a felkelés leverésére. A matróztanács, ha a túlerővel szemben felveszi a harcot, ezer és ezer matróz hiábavaló halálát okozza, ezért kénytelen volt a megadás mellett dönteni. A békéért harcoló „bűnösöket” a hajókról a partra szállították. Az egyik magyar matróz a hősi felkelés levont vörös lobogóját testére csavarta, a vízbe vetette magát, partot ért, és Magyarországra hozta a közös küzdelem emlékeként. A hadiflotta és a hadsereg parancsnoksága 1918-ban már nem merte a matrózok százait statáriális bíróság elé állítani, halálra ítélni. De kivégeztetett közülük négyet. A felkelés vezetőjének, a szocialista Franz Raschnek a sortűz előtt ezek voltak az utolsó szavai: „Éljen a béke!” Hétszáz matróz került rabságba. Az erődítményekben, barlangokban embertelen körülmények között tengődtek, közülük többen éhen haltak. Az életben maradottaknak a monarchia összeomlása, a polgári demokratikus forradalom hozta meg a szabadságot. Az Osztrák—Magyar Monarchia hadigépezetében a cattarói matrózok voltak az elsők, akik szervezetten szembefordultak a népellenes háborúval, békét, demokráciát és az elnyomott nemzetek szabadságát követelték. Példát mutattak abban is, hogy az elnyomók elleni harcban a különböző nemzetek fiai összefogtak. Soraikban ott voltak a magyar matrózok is, akik hazatérve, tovább küzdöttek. Többen közülük életüket adták a szabadságért, a proletárforradalomért, a Tanácsköztársaságért. Gábor Sándorné kandidátus. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár azonnali belépésre keres erősáramú elektrotechnikust, legalább 5 éves szakmai gyakorlattal, tmk előadói munkakörbe. JELENTKEZNI LEHET a vállalat személyzeti osztályán.