Kisalföld, 1968. május (13. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
A világsajtó aggodalmai a neonácik előretörése miatt Az Al Abram a közel-keleti feszültségről Rockefeller is „bedobta kalapját“ A szerda reggeli európai sajtó döbbenten kommentálja a nyugat-németországi Baden-Würtemberg tartományban elért neonáci sikert. A polgári sajtó csakúgy, mint a szocialista országok lapjai egyaránt azt hangoztatják, hogy az újfasiszták a bonni kormány minden külföldnek szóló megnyugtatása ellenére látványosan törnek előre, a világhírű francia újságírónő, Taubois asszony arra mutat rá is hasonló megállapítást tesz majd az egész párizsi sajtó —, hogy alig három évvel Hitler náci pártjának hatalomra jutása előtt százalékban hasonló arányú eredményt értek el a nemzeti szocialisták Baden- Württembergben, mint most. A nyugati lapok kénytelenek megállapítani, hogy az NSZK-ban az ingatag helyzetben a neonáci mozgalom vezeti le az elégedetlenséget. Jellemző a Bonn számára kellemetlen nyugati visszhangra, hogy Kiesinger sietett kijelenteni, miszerint a CDU „el akarja tiporni” a Nemzeti Demokrata Pártot a jövő évi általános választásokon. A szocialista országok sajtója, így a lengyel és a szovjet sajtó azonban rámutat, a nagykoalíció politikája éppenséggel eddig is kedvezett a neonáci előretörésnek. Az EAK kormánya jegyzéket adott át a Biztonsági Tanácsnak, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy Izrael magatartása és akciói következtében egyre feszültebbé válik a közel-keleti helyzet. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács legutóbb felhívta Izraelt: ne tartsa meg a május 2-ára tervezett jeruzsálemi díszszemlét. Ezt a felhívást az izraeli kormány tudomásul sem vette. Ezzel szemben a befolyásos kairói Al Ahram főszerkesztője, Hekkai figyelmeztet: Tel Avivban, a jelek szerint fontolgatják, hogy újabb meglepetésszerű támadást intéznek, még mielőtt az egyiptomi hadsereg teljesen felkészülne a harcra. A lap felhívja a figyelmet, hogy az EAK-nak maximálisan meg kell őriznie hidegvérét az izraeli provokációs tevékenységgel szemben, mivel azoknak éppen az a céljuk, hogy kedvező légkört teremtsenek egy újabb izraeli akció számára. Az EAK-nak tehát még gyorsabban kell megerősíteni sorait, mert az izraeli ultrákat csak az erő riaszthatja el. Jellemző még az a londoni jelentés, amely Husszein jordániai királynak az angol fővárosba való érkezéséről beszámolva arról tudósít, hogy a tavaly még teljesen Izraelmellett, és az arabok ellen hangolt angol közvéleményben az elmúlt hónapok során tanúsított Tel Aviv-i magatartás következtében érezhető hangulati eltolódás következett be. Rockefeller New York-i kormányzó kedden újabb váratlan bejelentést tett: pályázik a Republikánus Párt elnökjelöltségére. Rockefeller alig egy hónapja visszalépett a választási harctól, most viszont az utóbbi hetek drámai fejleményeire hivatkozva, másította meg döntését. Tudni kell, hogy nem egészen tíz napja James Reston a New York Times-ban már szinte megjósolta, hogy Rockefeller a porondra lép, méghozzá végülis Humphreyval, a jelenlegi demokrata alelnökkel vívja majd a döntő csatát. Láthatólag Rockefellert az késztette kalapjának bedobására, hogy a legbefolyásosabb keleti tőkés körök a köztársaságpárti Nixonnal szemben Humbrey támogatásának kérdését kezdték fontolóra venni. Így Rockefeller, akiről feltételezték, hogy a jelölőgyűlésen fog csak újra próbálkozni, most megváltoztatta taktikáját. A. Cinkos, aki néma A szabadság vágya, az élet értelmének, örömének megteremtése elválaszthatatlan az embertől. Ahogy a fény felé törekvés is örök vágya minden élőnek. Ezért olyan csodálatosan szép szimbólum, hogy a tavasz legszebb napját, a növények szárba, virágba szökkenésének idejét választotta az ember az életet hordozó és megújító erőnek, a munkának ünnepéül. Milliók örömét fejezik ki ezen a napon a felvonulók sorai fölött kibontott zászlók, milliók kívánságát hirdetik az erőszaknak megálljt kiáltó, békét sürgető transzparensek. Már akkor is diadal volt ez a zászlókat magasba lendítő erő, amikor még parancs szorította bilincsbe a munkásság kívánságát. Tüntető erő. Szuronnyal, kényszerrel vissza nem tartható akarat, ahogy József Attila írta a belülről kikivánkozó, a világot átformálni kész mozdulásról: „Kiszaladt a vér s most az utcákon nyargal végig.. Kiszaladt a vér ereinkből !... — az ujjongás ma, a szabadság adta öröm boldogságában is ugyanaz. Most sem a nyugvást, az elért sikereket ünnepeljük — a jövő tervei, a holnapok alkotásai érnek a külön lábak együttes dobbanásában. És nemcsak mibennünk. Mintha ez is az évről évre sokasodó erő folyamata lenne: világszerte növekedik a békét sürgetők, az erőszakot elítélők tábora. Nincs olyan nap, amikor ne lenne valahol tízezreket megmozgató tiltakozás a vietnami agreszszió ellen. A Martin Luther King és Dulschke harcával való együttérzést is ugyanilyen aktív tiltakozások izzítják mindenfajta agressziót elítélő cselekvéssé. Most még csak a felvonulók tömege figyelmeztet a megálljra, de a valóságra ébredők száma, az erőszak ellen cselekvésre kész harcosok száma napról napra gyarapodik. Nyílt szembeszegülés az emberi jogokat nem tekintő önkénnyel a Vietnamba szólító katonai behívók tömeges elégetése. Nyílt szembeszegülés, hogy az amerikai egyetemeken a fehér és néger fiatalok együtt tüntetnek a fajüldözőket fedező politika ellen. S csak olaj a tűzre, hogy a szabadságot, a jogot, a békét akarók szándéka mellett létezik az egyszer már eltiport erőszak újjáéledése is. Mussolini lányának a temetésén tüntetően vonultak fel a neofasiszták, az NSZK-ban rendőrök verték szét a fasizmus szervezkedése ellen tiltakozókat. A fény felé, a szabadságra való törekvést nem lehet kioltani az élőkből. Nem olthatják ki Nyugaton sem, bizonyíték erre éppen május 1. évről évre örőlködő, évről évre nagyobb összefogásra késztető ereje. A „külön lábak lépése” az idő haladtával, az emberek valóságra ébredésével egyre inkább együttes dobbanássá érik. És szimbólum az is, figyelmeztető jelkép, hogy ez a feltarthatatlan, világszerte egyre nagyobb méreteket öltő folyamat éppen egy májusi seregszemle előtt szólította cselekvésre az embereket. Húsz évvel ezelőtt, 1948- ban tették közzé az Egyesült Nemzetek Szervezetében az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Az ítéletet mindenfajta erőszak ellen. A sürgetés, mely e jogok maradéktalan érvényesítését követeli, világjelenség. És a költő szava ma erősebben hangsúlyozza az állásfoglalás szükségét, mint hirdette ezt valaha: „Cinkos, aki néma.” Rácz E. ereinkből Testvérpártok küldötteinek elutazása A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását előkészítő bizottság ülésén részt vett küldöttek közül elutazott Budapestről az amerikai, az argentin, az ausztriai, a belga, a bolgár, a brazil, a Costa Rica-i, a chilei, a csehszlovák, a dán, a dél-afrikai, a finn, a francia, a hondurasi, az indiai, az iraki, az iráni, az izraeli, a kolumbiai, a lengyel, a libanoni, a luxemburgi, a marokkói, a martiniquei, a mongol, az angol, a német, az olasz, a panamai, a paraguayi, a perui, a portugál, a Salvador, a spanyol, a svájci, a szovjet, a török, a tunéziai az uruguayi párt képviselője. KISALFÖLD Győr—Bécs: egy gombnyomás Megindult az energiafolyam Wien—Südost—Magyarország határa: 63 kilométer; a határtól Győr 60 kilométer. Átlagosan 43 méter magasságú piramisoszlopok kötik össze Bécs és Győr között azt az utat, amelyen tegnap elindult az energiafolyam. Negyvenhárom méteres oszlopok, helyenként túlhaladják az 50-et is. Tegnap délután 1 órakor dr. Lévárdi Ferenc, Magyarország nehézipari minisztere egy gombnyomással megindította Bécs és Győr között a villamos távvezeték energiafolyamát. Feszültség alá helyezte a két ország között épült 220 kilovoltos távvezetéket, s ezzel egy nagyszabású államközi egyezmény lépett hatályba. A magyar és az osztrák villamosenergia-ipari szervek, a Magyar Villamos Művek Tröszt és az österreichische Elektricitätswirtschaus-A. G. 1965 áprilisában tíz évre szóló villamosenergia-csere egyezményt kötöttek. Az egyezmény megvalósításának feltételei tegnapra készen álltak, s azért érkeztek az osztrák és a magyar szakemberek, hogy Győrött ünnepélyesen üzembe helyezzék a magyar— osztrák villamos távvezetékhálózatot. A nagyszabású eseményre tegnap Győrbe látogatott dr. Ludwig Weiss, Ausztria közlekedési és államosított vállalatainak minisztere, valamint helyettesei, Franz Hintermayer, az Osztrák Villamosművek vezérigazgatója, valamint több vezető munkatársa, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Schiller János, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója, az OVIT igazgatója, a Nehézipari Minisztérium, továbbá a villamos művek több vezető munkatársa. Megjelent az ünnepségen Ausztria budapesti nagykövete, hazánk bécsi nagykövete, Győr és a megye társadalmi és állami vezetői. Az ünnepségen dr. Lévárdi Ferenc és dr. Ludwig Weiss mondtak köszöntő beszédet. * A nehézipari miniszter sajtónyilatkozatában elmondta, hogy a villamosenergiát szállító 120 kilovoltos távvezeték az osztrák villamoshálózat Wien—Südost alállomását és a magyar villamosenergia-rendszer győri 220 kilovoltos alállomásait köti össze. A távvezeték üzembe helyezésével Magyarország villamosenergia-rendszere most már valamennyi szomszédjával öszszeköttetésbe került. A kapcsolat jelentősége túlmegy Ausztria és Magyarország energiarendszerének összeköttetésén. Hiszen Ausztria tagja a nyugateurópai UCPTE villamoshálózatnak, hazánk pedig a KGST-országok egyesített villamosenergia-rendszerének tagja. A most üzembe helyezett osztrák—magyar távvezetékkel mód nyílik hazánknak újabb országokkal való energia-együttműködésére. Ahogy nehézipari miniszterünk elmondta, az Ausztria és Magyarország közötti távvezeték megépítése 80,7 millió forintba került, s a számítások szerint létesítésének költsége öt éven belül megtérül majd. Hazánk és a szomszédos Ausztria a mától kezdve életbe lépett villamosenergia-csere kapcsán évente hárommillió dollár forgalmat bonyolít majd le. A miniszterek kölcsönös üdvözlései és beszédei után lapunk munkatársának dr. Ludwig Weiss miniszter a következőket mondta: — Az önök közlekedési és postaügyi miniszterével nekem személy szerint régiek a kapcsolataim. A dunai hajózási együttműködés és a vasútaink közti gazdasági előnyökön való szerződése lépett országaink közt életbe. Óriási értékű ez. Hazánk a jövőben nyaranta ad majd villamosenergiát Magyarországnak, s mi télen kapjuk vissza ezt önöktől, amikor a mi vízienergiáink nem működnek. Olyan egyezmény ez, amelynek szám szerinti hasznát nem lehetne kimutatni, csak megfizethetetlen előnyeit. A Győrött megtartott ünnepség után az osztrák és a magyar vendégek Bábolnára utaztak, ahol nagyszabású lovasbemutatóval kedveskedtek a házigazdák. — Fi — Dr. Lévárdi Ferenc feszültség alá helyezi az osztrákmagyar villamos távvezetéket. Most is elsők! Az első találkozás óta majdnem három esztendő telt el. Akkor a szövő-előkészítők Petőfi szocialista brigádja versenytárs nélkül versenyzett az üzemrészben. A terem ponyvával volt kettéválasztva: egyik felében a hőségtől és az építkezés porától kínlódtak a csévélők, a másikban a kőművesek dolgoztak. — Még egy kis türelem — biztatta Komondi András, a Győri Textilipari Vállalat szövő előkészítőjének osztályvezetője a „védenceit”, a Petőfi-brigád tagjait. — S egy kicsivel több figyelmet a minőségre, mert veszélyben az elsőség. A második szakmány, ahova a volt brigád vezetőjük Krauss Irén csoportvezetőnek került, a sarkukban van — riogatta az akkor alig húszesztendős Farkas Miklósnét. — A versenyben nincs születési előjog — mondotta Komondi elvtárs. Ez év április 4-re a Petőfibrigád elnyerte az aranyfokozatú minősítést bizonyságul arra, hogy megalakulása óta minden évben érdemesnek bizonyult aszocialista cím elnyerésére. Nyolc év óta egyfolytában ... Ragyogóan tiszta, világos és virágos teremben dolgoznak már a szövő-előkészítők. A három műszak brigádjai közösen készítették, s gondozzák az „élősarkot”, amelytől még meghittebbé, otthonosabbá vált a gyönyörű, új üzemrész. Mindhárom műszak brigádjai a szocialista cím viselői. Krausz Irén a Petőfi brigád egyik alapító tagja. Amint átkerült a másik műszakba, ott is brigádot szervezett. A harmadik szakmány a pártalap,szervezet titkárának vezetésével lépett be a szocialista címért küzdő közösségek sorába. A 3 brigád vetélkedésében vesztes egy sem akadt: mindegyik viseli a megtisztelő címet. A Petőfi-brigád nyolcadszor küzd érte. .. — Mindig nehezebb lesz — mondja a 24 esztendős, csinos brigádvezető, Farkas Miklósné. . Szilvia ahogy mindenki becézi, a brigádalakításkor 16 esztendős berakó lány volt, ma az üzem egyik legkiválóbb csévelője. — Az alapító tagok közül már kevesen vagyunk — mondja. — A leányok férjhez mentek, jöttek a gyerekek, a szülési szabadság után némelyek nem tértek vissza. Most a gyermekgondozási segély még inkább megritkítja sorainkat. Sokszor kénytelenek vagyunk egészen gyakorlatlan fiatalokat a gépekhez állítani. Dicséretükre legyen mondva gyorsan beilleszkednek a brigád rendjébe ... — Nevelődnek az újak — mondja Übelner Józsefné csoportvezető, a brigád egyik alapító tagja. — Lám, itt a Szilvi ... Nemcsak a brigádot vezeti jól, engem is sokszor helyettesít, kifogástalanul. Többszörös kiváló dolgozó április 4-én ,,a Könynyűipar kiváló dolgozója” lett. Párttagnak is felvettük. Szakszervezeti bizalmi lett a brigád két tagja: Tóth Gézáné és Dominek Gyiláné Mindkettő , Kiváló dolgozó” jelvényt kapott a felszabadulási évfordulón. S úgy látjuk, a párttagságra is megértek .. Három év múlva nyugdíjba megyek, remélem, az addig megtartott elsőséggel. — □ — Nyolcan, akik 8. éve megalapították a Petőfi-brigádot aranyéremmel vonulnak a május elsőid ünn*ni menniben. De ők arra a legbüszkébbek, hogy az újak is méltók az alapító hagyományokhoz: a brigád átlaga 107 százalék, a hulladék a legalacsonyabb, az egyenetlenség torzsalkodás pedig ismeretlen fogalom a Petőfiben. A szeretet, összetartás, őszinteség és igyekezet íratlan törvény mindenki számára, aki a brigádba a felvételét kéri. Itt a közös dicsőségben sütkérezni ■nem lehet: az aranyérmes szocialista brigád minden egyes tagja egyéni vállalást tett a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére. Tavalyi önmaguk versenytársai tehát. Méltók maradni az aranyérmes elsőséghez a hétköznapokon! — Ezt az elhatározást viszik magukkal, magukban a Petőfi-brigád tagjai az ünnepi menetben. JL-né 1968. május 1., szerda Különös tűzvész Újvidéken Félelmesnek látszó tűzvész rémítette meg a hét végén a jugoszláviai Újvidék lakóit. A Duna-partján a kamenicai parkban péntek este vörösen izzó sűrű füstfelhő tört a magasba, majd tűzesőt szórva óriási lángoszlop tört fel. A lángokat robbanások sorozata követte. A városban szombatra virradóig tartott a rémület. A tüzet — mint kiderült — a második világháborúban játszódó, a „Kastély védői” jugoszláv—amerikai koprodukciós film készítői okozták, akik a rendőrséget is elfelejtették értesíteni arról, hogy ezen az estén készítik el a film nagyjelenetét. A jelenet azonban túlságosan is élethűen sikerült. Az eredeti terv szrént csak a díszlet-kastélyt körülvevő vizesárkot átívelő hidat kellett volna felrobbantani. A hidat 1600 liter benzinnel és nyersolajjal öntötték le és aláaknázták húsz dinamit töltettel. A filmesek pirotechnikusa Lee Zavitz azonban állítólag elszámította magát és a detonáció szétvetette az egész díszletkastélyt, a tűz pillanatok alatt átterjedt a környező erdőre is. Az újvidéki tűzoltóság hétórás munkával tudta csak megfékezni a tűzvészt. Súlyosabb sebesülés nem történt, az anyagi károk azonban becslések szerint meghaladják az 200 ezer dollárt. Ami azonban a filmesek számára a legszomorúbb: a robbantási jelenetet meg kell ismételni, tehát a kastélyt is újból felkell építeni , mert a felvitel nem sikerült. (MTI)