Kisalföld, 1968. május (13. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-01 / 101. szám

­ A világsajtó aggodalmai a neonácik előretörése miatt Az Al Ab­ram a közel-keleti feszültségről Rockefeller is „bedobta kalapját“ A szerda reggeli európai sajtó döbbenten kommentál­­ja a nyugat-németországi Baden-Würtemberg tarto­mányban elért neonáci si­kert. A polgári sajtó csak­úgy, mint a szocialista or­szágok lapjai egyaránt azt hangoztatják, hogy az újfa­siszták a bonni kormány minden külföldnek szóló megnyugtatása ellenére lát­ványosan törnek előre, a vi­lághírű francia újságírónő, Taubois asszony arra mutat rá i­s hasonló megállapí­tást tesz majd az egész pá­rizsi sajtó —, hogy alig há­rom évvel Hitler náci párt­jának hatalomra jutása előtt százalékban hasonló arányú eredményt értek el a nem­zeti szocialisták­­ Baden- Württembergben, mint most. A nyugati lapok kénytelenek megállapítani, hogy az NSZK-ban az ingatag hely­zetben a neonáci mozgalom vezeti le az elégedetlenséget. Jellemző a Bonn számára kellemetlen nyugati vissz­­hangra, hogy Kiesinger sie­tett kijelenteni, miszerint a CDU „el akarja tiporni” a Nemzeti Demokrata Pártot a jövő évi általános válasz­tásokon. A szocialista orszá­gok sajtója, így a lengyel és a szovjet sajtó azonban rá­mutat, a nagykoalíció poli­tikája éppenséggel eddig is kedvezett a neonáci előretö­résnek. Az EAK kormánya jegy­zéket adott át a Biztonsági Tanácsnak, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy Izrael magatartása és akciói következtében egyre feszül­tebbé válik a közel-keleti helyzet. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács legutóbb felhívta Izraelt: ne tartsa meg a május 2-ára terve­zett jeruzsálemi díszszemlét. Ezt a felhívást az izraeli kor­mány tudomásul sem vette. Ezzel szemben a befolyásos kairói Al Ahram főszerkesz­tője, He­kkai figyelmeztet: Tel Avivban, a jelek szerint fontolgatják, hogy újabb meglepetésszerű­­ támadást intéznek, még mielőtt az egyiptomi hadsereg teljesen felkészülne a harcra. A lap felhívja a figyelmet, hogy az EAK-nak maximálisan meg kell őriznie hidegvérét az izraeli provokációs tevé­kenységgel szemben, mivel azoknak éppen az a céljuk, hogy kedvező légkört te­remtsenek egy újabb izraeli akció számára. Az EAK-nak tehát még gyorsabban kell megerősíteni sorait, mert az izraeli ultrákat csak az erő riaszthatja el. Jellemző még az a londoni jelentés, amely Husszein jordániai királynak az angol fővárosba való ér­kezéséről beszámolva arról tudósít, hogy a tavaly még teljesen Izrael­­mellett, és az arabok ellen hangolt angol közvéleményben az elmúlt hónapok során tanúsított Tel Aviv-i magatartás következ­tében érezhető hangulati el­tolódás következett be. Rockefeller New York-i kormányzó kedden újabb vá­ratlan bejelentést tett: pá­lyázik a Republikánus Párt elnökjelöltségére. Rockefeller alig egy hónapja visszalépett a választási harctól, most vi­szont az utóbbi hetek drámai fejleményeire hivatkozva, másította meg döntését. Tud­ni kell, hogy nem egészen tíz napja James Reston a New York Times-ban már szinte megjósolta, hogy Roc­kefeller a porondra lép, még­hozzá végülis Humphrey­­val, a jelenlegi demokrata alelnökkel vívja majd a döntő csatát. Láthatólag Roc­kefellert az késztette kalap­jának bedobására, hogy a legbefolyásosabb keleti tőkés körök a köztársaságpárti Nixonnal szemben Humbrey támogatásának kérdését kezdték fontolóra venni. Így Rockefeller, akiről feltételez­ték, hogy a jelölőgyűlésen fog csak újra próbálkozni, most megváltoztatta taktiká­­­­ját. A. Cinkos, aki néma A szabadság vágya, az élet értelmének, örömének megteremtése elválasztha­tatlan az embertől. Ahogy a fény felé törekvés is örök vágya minden élőnek. Ezért olyan csodálatosan szép szimbólum, hogy a tavasz legszebb napját, a növé­nyek szárba, virágba szök­kenésének idejét választot­ta az ember az életet hor­dozó és megújító erőnek, a munkának ünnepéül. Milliók örömét fejezik ki ezen a napon a felvonulók sorai fölött kibontott zász­lók, milliók kívánságát hir­detik az erőszaknak meg­álljt kiáltó, békét sürgető transzparensek. Már akkor is diadal volt ez a zászló­kat magasba lendítő erő, amikor még parancs szorí­totta bilincsbe a munkás­ság kívánságát. Tüntető erő. Szuronnyal, kényszer­rel vissza nem tartható akarat, ahogy József Attila írta a belülről kikivánkozó, a világot átformálni kész mozdulásról: „Kiszaladt a vér s most az utcákon nyargal végig.. Kiszaladt a vér ereink­ből !... — az u­j­jongás ma, a szabadság adta öröm bol­dogságában is ugyanaz. Most sem a nyugvást, az elért sikereket ünnepeljük — a jövő tervei, a holna­pok alkotásai érnek a kü­lön lábak együttes dobba­násában. És nemcsak mi­­bennünk. Mintha ez is az évről évre sokasodó erő folya­mata lenne: világszerte nö­vekedik a békét sürgetők, az erőszakot elítélők tá­bora. Nincs olyan nap, amikor ne lenne valahol tízezreket megmozgató til­takozás a vietnami agresz­­szió ellen. A Martin Luther King és Dulschke harcával való együttérzést is ugyan­ilyen aktív tiltakozások izzítják mindenfajta ag­ressziót elítélő cselekvéssé. Most még csak a felvo­nulók tömege figyelmeztet a megálljra, de a valóságra ébredők száma, az erőszak ellen cselekvésre kész har­cosok száma napról napra gyarapodik. Nyílt szembe­szegülés az emberi jogokat nem tekintő önkénnyel a Vietnamba szólító katonai behívók tömeges elégetése. Nyílt szembeszegülés, hogy az amerikai egyetemeken a fehér és néger fiatalok együtt tüntetnek a fajüldö­zőket fedező politika ellen. S csak olaj a tűzre, hogy a szabadságot, a jogot, a bé­két akarók szándéka mel­lett létezik az egyszer már eltiport erőszak újjáéledése is. Mussolini lányának a temetésén tüntetően vonul­tak fel a neofasiszták, az NSZK-ban rendőrök verték szét a fasizmus szervezke­dése ellen tiltakozókat. A fény felé, a szabadság­ra való törekvést nem lehet kioltani az élőkből. Nem olthatják ki Nyugaton sem, bizonyíték erre­ éppen má­jus 1. évről évre örőlködő, évről évre nagyobb össze­fogásra késztető ereje. A „külön lábak lépése” az idő haladtával, az emberek valóságra ébredésével egy­re inkább együttes dobba­nássá érik. És szimbólum az is, figyelmeztető jelkép, hogy ez a fel­tarthatatlan, világszerte egyre nagyobb méreteket öltő folyamat éppen egy májusi sereg­szemle előtt szólította cse­lekvésre az embereket. Húsz évvel ezelőtt, 1948- ban tették közzé az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­ben az Emberi Jogok Egye­temes Nyilatkozatát. Az ítéletet mindenfajta erő­szak ellen. A sürgetés, mely e jogok maradéktalan érvényesítését követeli, világjelenség. És a költő szava ma erősebben hang­súlyozza az állásfoglalás szükségét, mint hirdette ezt valaha: „Cinkos, aki néma.” Rácz E. ereinkből Testvérpártok küldötteinek elutazása A kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zását előkészítő bizottság ülé­sén részt vett küldöttek közül elutazott Budapestről az ame­rikai, az argentin, az auszt­riai, a belga, a bolgár, a bra­zil, a Costa Rica-i, a chilei, a csehszlovák, a dán, a dél-af­rikai, a finn, a francia, a hondurasi, az indiai, az iraki, az iráni, az izraeli, a kolum­biai, a lengyel, a libanoni, a luxemburgi, a marokkói, a m­artiniquei, a mongol, az angol, a német, az olasz, a panamai, a paraguayi, a pe­rui, a portugál, a Salvador­, a spanyol, a svájci, a szovjet, a török, a tunéziai az uru­guayi párt képviselője. KISALFÖLD Győr—Bécs: egy gombnyomás Megindult az energiafolyam Wien—Südost—Magyaror­szág határa: 63 kilométer; a határtól Győr 60 kilométer. Átlagosan 43 méter magas­ságú piramisoszlopok kötik össze Bécs és Győr között azt az utat, amelyen tegnap elindult az energiafolyam. Negyvenhárom méteres osz­lopok, helyenként túlhalad­ják az 50-et is. Tegnap délután 1 órakor dr. Lévárdi Ferenc, Magyar­­ország nehézipari minisztere egy gombnyomással megin­dította Bécs és Győr között a villamos távvezeték ener­giafolyamát. Feszültség alá helyezte a két ország között épült 220 kilovoltos távveze­téket, s ezzel egy nagysza­bású államközi egyezmény lépett hatályba. A magyar és az osztrák villamosenergia-ipari szer­vek, a Magyar Villamos Mű­vek Tröszt és az öster­reichische Elektricität­swirt­schaus-A. G. 1965 áprilisá­ban tíz évre szóló villamos­­energia-csere egyezményt kötöttek. Az egyezmény megvalósításának feltételei tegnapra készen álltak, s azért érkeztek az osztrák és a magyar szakemberek, hogy Győrött ünnepélyesen üzem­be helyezzék a magyar— osztrák villamos távvezeték­hálózatot. A nagyszabású eseményre tegnap Győrbe látogatott dr. Ludwig Weiss, Ausztria köz­lekedési és államosított vál­lalatainak minisztere, vala­mint helyettesei, Franz Hin­termayer, az Osztrák Villa­­mosművek vezérigazgatója, valamint több vezető mun­katársa, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Schil­ler János, a Magyar Vil­lamos Művek Tröszt vezér­igazgatója, az OVIT igazga­tója, a Nehézipari Miniszté­rium, továbbá a villamos művek több vezető munka­társa. Megjelent az ünnepsé­gen Ausztria budapesti nagykövete, hazánk bécsi nagykövete, Győr és a megye társadalmi és állami vezetői. Az ünnepségen dr. Lévárdi Ferenc és dr. Ludwig Weiss mondtak köszöntő beszédet. * A nehézipari miniszter sajtónyilatkozatában el­mondta, hogy a villamos­­energiát szállító 120 kilovol­tos távvezeték az osztrák villamoshálózat Wien—Sü­­dost alállomását és a magyar villamosenergia-rendszer győri 220 kilovoltos alállo­­másait köti össze. A távve­zeték üzembe helyezésével Magyarország villamosener­­gia-rendszere most már va­lamennyi szomszédjával ösz­­szeköttetésbe került. A kapcsolat jelentősége túlmegy Ausztria és Magyar­­ország energiarendszerének összeköttetésén. Hiszen Ausztria tagja a nyugat­európai UCPTE villamos­hálózatnak, hazánk pedig a KGST-országok egyesített vi­ll­amosenergi­a-rendszeré­­­nek tagja. A most üzembe helyezett osztrák—magyar távvezetékkel mód nyílik ha­zánknak újabb országokkal való energia-együttműködé­sére. Ahogy nehézipari minisz­terünk elmondta, az Ausztria és Magyarország közötti táv­vezeték megépítése 80,7 mil­lió forintba került, s a szá­mítások szerint létesítésének költsége öt éven belül meg­térül majd. Hazánk és a szomszédos Ausztria a mától kezdve életbe lépett villa­­mosenergia-csere kapcsán évente hárommillió dollár forgalmat bonyolít majd le.­­ A miniszterek kölcsönös üdvözlései és beszédei után lapunk munkatársának dr. Ludwig Weiss miniszter a következőket mondta: — Az önök közlekedési és postaügyi miniszterével ne­kem személy szerint régiek a kapcsolataim. A dunai ha­józási együttműködés és a vasútaink közti gazdasági előnyökön való szerződése lépett országaink közt élet­be. Óriási értékű ez. Hazánk a jövőben nyaranta ad majd villamosenergiát Magyaror­szágnak, s mi télen kapjuk vissza ezt önöktől, amikor a mi vízienergiáink nem működnek. Olyan egyezmény ez, amelynek szám szerinti hasznát nem lehetne kimu­tatni, csak megfizethetetlen előnyeit. A Győrött megtartott ün­nepség után az osztrák és a magyar vendégek Bábolnára utaztak, ahol nagyszabású lovasbemutatóval kedvesked­tek a házigazdák. — Fi — Dr. Lévárdi Ferenc feszültség alá helyezi az osztrák­­magyar villamos távvezetéket. Most is elsők! Az első találkozás óta majdnem három esztendő telt el. Akkor a szövő-előké­szítők Petőfi szocialista bri­gádja versenytárs nélkül ver­senyzett az üzemrészben. A terem ponyvával volt ketté­választva: egyik felében a hő­ségtől és az építkezés porá­tól kínlód­tak a csévél­ők, a másikban a kőművesek dol­goztak.­­ — Még egy kis türelem — biztatta Komondi András, a Győri Textilipari Vállalat szövő előkészítőjének osztály­­vezetője a „védenceit”, a Pe­tőfi-brigád tagjait. — S egy kicsivel több figyelmet a mi­nőségre, mert veszélyben az elsőség. A második szak­­m­ány, ahova a volt brigád­­ vezetőjük Krauss Irén cso­portvezetőnek került, a sar­kukban van — riogatta az akkor alig húszesztendős Far­kas Miklósnét. — A verseny­ben nincs születési előjog — mondotta Komondi elvtárs. Ez év április 4-re a Petőfi­­brigád elnyerte az aranyfoko­­zatú minősítést bizonyságul arra, hogy megalakulása óta minden évben érdemesnek bizonyult a­­szocialista cím el­nyerésére. Nyolc év óta egy­folytában ... Ragyogóan tiszta, világos és virágos teremben dolgoz­nak már a szövő-előkészítők. A három műszak brigádjai közösen készítették, s gon­dozzák az „élősarkot”, amely­től még meghittebbé, ottho­nosabbá vált a gyönyörű, új üzemrész. Mindhárom mű­szak brigádjai a szocialista cím viselői. Krausz Irén a Petőfi bri­gád egyik alapító tagja. Amint átkerült a másik mű­szakba, ott is brigádot szer­vezett. A harmadik szakmány a párt­alap,szervezet titkárá­nak vezetésével lépett be a szocialista címért küzdő kö­zösségek sorába. A 3 brigád vetélkedésében vesztes egy sem akadt: mindegyik viseli a megtisztelő címet. A Pető­fi-brigád nyolcadszor küzd érte. .. — Mindig nehezebb lesz — mondja a 24 esztendős, csi­nos brigádvezető, Farkas Miklósné. . Szilvia ahogy min­denki becézi, a brigádalakí­táskor 16 esztendős berakó lány volt, ma az üzem egyik legkiválóbb csévelője. — Az alapító tagok közül már ke­vesen vagyunk — mondja. — A leányok férjhez mentek, jöttek a gyerekek, a szülési szabadság után némelyek nem tértek vissza. Most a gyermekgondozási segély még inkább megritkítja sorainkat. Sokszor kénytelenek vagyunk egészen gyakorlatlan fiatalo­kat a gépekhez állítani. Di­cséretükre legyen mondva gyorsan beilleszkednek a brigád rendjébe ... — Nevelődnek az újak — mondja Übelner Józsefné csoportvezető, a brigád egyik alapító tagja. — Lám, itt a Szilvi ... Nemcsak a brigá­dot vezeti jól, engem is sok­szor helyettesít, kifogástala­nul. Többszörös kiváló dol­gozó április 4-én ,,a Köny­­nyűipar kiváló dolgozója” lett. Párttagnak is felvettük. Szakszervezeti bizalmi lett a brigád két tagja: Tóth Gézá­­né és Dominek Gyiláné Mindkettő , Kiváló dolgozó” jelvényt kapott a felszabadu­lási évfordulón. S úgy lát­juk, a párttagságra is megér­tek .. Három év múlva nyugdíjba megyek, remélem, az addig megtartott elsőséggel. — □ — Nyolcan, akik 8. éve meg­alapították a Petőfi-brigádot aranyéremmel von­ul­nak a május elsőid ünn*ni menni­ben. De ők arra a legbüsz­kébbek, hogy az újak is mél­­tók az alapító hagyományok­hoz: a brigád átlaga 107 szá­zalék, a hulladék a legala­csonyabb, az egyenetlenség torzsalkodás pedig ismeretlen fogalom a Petőfiben. A sze­retet, összetartás, őszinteség és igyekezet íratlan törvény mindenki számára, aki a bri­gádba a felvételét kéri. Itt a közös dicsőségben sütkérezni ■nem lehet: az aranyérmes szocialista brigád minden egyes tagja egyéni vállalást tett a Kommunisták Magyar­országi Pártja megalakulásá­nak 50. évfordulója tisztele­tére. Tavalyi önmaguk ver­senytársai tehát. Méltók maradni az arany­érmes elsőséghez a hétközna­pokon! — Ezt az elhatározást viszik magukkal, magukban a Petőfi-brigád tagjai az ün­nepi menetben. JL-né 1968. május 1., szerda Különös tűzvész Újvidéken Félelmesnek látszó tűzvész rémítette meg a hét végén a jugoszláviai Újvidék lakóit. A Duna-partján a kamenicai parkban péntek este vörösen izzó sűrű füstfelhő tört a magasba, majd tűzesőt szór­va óriási lángoszlop tört fel. A lángokat robbanások soro­zata követte. A városban szombatra virradóig tartott a rémület. A tüzet — mint kiderült — a második világháborúban játszódó, a „Kastély védői” jugoszláv—amerikai kopro­­dukciós film készítői okoz­ták, akik a rendőrséget is elfelejtették értesíteni arról, hogy ezen az estén készítik el a film nagyjelenetét. A jelenet azonban túlságosan is élethűen sikerült. Az ere­deti terv szr­ént csak a dísz­let-kastélyt körülvevő vizes­árkot átívelő hidat kellett volna felrobbantani. A hidat 1600 liter benzinnel és nyers­olajjal öntötték le és aláak­názták húsz dinamit töltet­tel. A filmesek pirotechni­kusa Lee Zavitz azonban ál­lítólag elszámította magát és a detonáció szétvetette az egész díszlet­kastélyt, a tűz pillanatok alatt átterjedt a környező erdőre is. Az új­vidéki tűzoltóság hétórás munkával tudta csak meg­fékezni a tűzvészt. Súlyosabb sebesülés nem történt, az anyagi károk azonban becslé­sek szerint meghaladják az 200 ezer dollárt. Ami azon­ban a filmesek számára a legszomorúbb: a robbantási jelenetet meg kell ismételni, tehát a kastélyt is újból fel­­kell építeni , mert­ a felvi­tel nem sikerült. (MTI)

Next