Kisalföld, 1968. december (13. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

* Prága (MTI) A CSKP KB novemberi ülésének állásfoglalását és határozatait e napokban kezdték megvitatni a párt alapszervezetei. A vitát ille­tékes pártszervek élénknek értékelik. Ahogyan Lubomir Strougal, a CSKP KB Elnök­sége végrehajtó bizottságának tagja a Zivot Strany (Párt­élet) című lapban megjelent cikkében írta: „olyan észre­vételek vannak, hogy a hatá­­roza­ban megfogalmazott pártpolitika nem kellő mér­tékben veszi figyelembe a nép és a kommunisták óha­jait”. Strougal, e vélemény­nyel szemben megállapítja, hogy a határozat összhang­ban van a január utáni poli­tika elveivel, a szocialista társadalom jelenlegi szaka­szával. Túlsúlyban van az a törekvés — állapítja meg a Hydo Právo —, hogy a ha­tározat gondolatait a helyi, üzemi és járási viszonyokra alkallmazzák. A CSKP tagjai a tob hatá­rozatát a jelenlegi helyzetből kiutat mutató dokumentum­ként fogadják. Aggályok me­rülnek fel a párt egységével, a párt vezető szerepének he­lyes érvényesítésével kapcso­latban a nemzeti fronton be­lül és kritikai vélemények hangzanak el a szélsőséges megnyilvánulásokkal szem­ben, inkább a „baloldali” ve­szélyt kiemelve. A gyűlése­ken egyre több szó esik gazdasági problémákról. A cseh Érchegységben levő egyik nagy vegyimű pártbi­zottságának titkára elmon­dotta, hogy a kommunista munkások bíznak a kb-ülés által adott biztosítékokban, miszerint folytatni fogják a januárban megkezdett utat, a jelentkezett hibák kiküszö­bölésével. Az ostravai K­le­ment Gottwald Gyár kom­munistái szerint ,,a határozat jó politikai, ideológiai és szervezeti alap, mind a kom­munisták, mind a többi dol­gozó egységének megterem­tésére”. A visszás jelenségekről szól­va — állapította meg Lubo­mir Strougal már említett cikkében, a kommunistáknak tudatában kell lenniük an­nak, hogy a határozatok el­fogadása után — a megvaló­sítással összefüggésben — köti őket a pártfegyelem. A nézetek harca nem vezethet a párt szervezeti szétforgá­­csolódásához. Pári­sasi ülések Csehszlovákiában Tizenkét vietnami harcos levele a soproniakhoz Levelet hozott a posta. Levelet barátoktól, köszönő sorokat jó ismerősöktől. Mielőtt erről szólnék, hadd mondjam el személyes élmé­nyeimet az egykori szörnyűségekről. Mi tudjuk, hogy mi a háború. Sorozás, be­hívás, kiképzés, próbaroham Aztán kisriadó, nagyriadó, bombázás és a többi. Golyózápor, aknatűz, fájdalmas ordítás és a többi... De­portálás, kínzás, gázkamra... Ti, vietnami elvtársak most élitek át ugyanezt. Hadd meséljek legalább Nektek hihető, mert gyermekeink csak „mesének” hiszik, ami egykor valóság volt. Úgy hívták: Blum Márkus. A neve nem mond sokat nektek, mert Blum van elég Amerikában, Hollandiában, Németországban. Ez a Blum Sopronban volt kereskedő. Azon a Lenin körúton, amelyet akkor Várkerület­nek hívtak, melyet Ti, kedves barátaim há­rom hét alatt annyiszor végigjártatok. Ez a Blum árult. Rosszul, rosszat? Nem tudom. Emlét állíthatok: Anyácskám, csík nála vásá­rolt, így szólt: „rA Márkus bácsihoz menj, fiam Jó árut kapsz és olcsón”. Szegény em­berek voltunk, és az „olcsó" szó sokat jelen­tett nekünk. És én nála vásároltam akkor is, amikor Anyácskám már nem volt. Az 1944-es ,,új’ világban azt mondták: Te hazaáruló vagy, mert a Márkus bácsinál vá­sárolsz. Te ellensége vagy a hazának. Ez az idő is elmúlt. Blum bácsiról azt mondták, hogy elpusztult „valahol” a hábo­rúban. Egyik rokona rövid időre hazalátoga­tott. A koncentrációs tábor emlékét hozta. Hol pusztult el Blum bácsi? Ki tudná meg­mondani? Egyet tudunk: a fasizmus pusztí­totta el. S hol vagytok egykori régi barátaim: Reisz, Kopstein, Hollós, Boros és a többiek? Emlékezem: mennyire tudtunk örülni az élet­nek, az élet apró örömeinek, például egy SFAC-győzelemnek! A vietnamiak levele itt van a kezemben Apró termetű, kis arcú hősök: Ti írtátok. Ti, akik ugyanazt a sorsot élitek, mint Blum bácsi és társai. Harcoltok az elnyomás ellen. Annak idején régi, ma az „új” fasizmus ellen, így írtok: „Tisztelt Elvtársak! Holnap utazunk vissza Vietnamba, hogy folytassuk harcunkat. Sopronban 12 beteg vietnami harcos gyógyult három héten át. Nevükben köszönöm azt a sok szépet és jót, amit a Párt és a Hazafias Népfront nekünk adott. Mi sohasem felejtjük el a soproniaké­ akik ennyi jót tettek velünk. Aláírás: Bai Thanh Tung. A levél mellett verseket közöltek. Jók, gyengék? Az egyik így szól: „Feltárul emlékezetemben a kép, a kedves, vidám, vendégszerető nép, a sok szép lány, a sok szép fiú, a zöld erdővel borított hegykoszorú. , Felejthetetlen város, Hozzád fűz testvéri, örök barátság!” A vers elolvasása után újra „találko­z­­t­a­m" Blum bácsival. A „valahol”, „valame­lyik” gázkamrában elpusztított Blum bácsi is szerette a vidám lányokat, a zenét a kedves barátokat. Ő már nem él. De Te, kedves Thang, küzdj az új fasizmus ellen, a népek szabadságáért és az igazságért! Veled va­gyunk! Ezt üzenjük neked a Lövérek aljából. Radó Ferenc Német tájak, városok, emberek (V.) Ősz Thüri­tgia Gépkocsinkkal bármerre halad­unk, mindenütt fás, li­getes vidéket hagytunk ma­gunk mögött, így­­ az ab­lak előtt, elsuhanó látvány­ból is könnyűszerrel megál­lapíthattam, hogy a Német Demokratikus Köztársaság gazdag ország. A földek mindenütt nagy gondosság­gal elmun­kálva, az utak mentén, ahol csak egy te­nyérnyi zöld gyep volt, fe­kete-tarka tehenek legelész­te!^ Az utak mentén pedig — ahogy nálunk többnyire eperfák, jegenyék sorakoznak — mindenütt körtefák ros­kadoztak gazdag terhüktől A németek ésszerűen él­nek, ésszerűen takarékoskod­nak is. Mulatókban, presz­­szókban, vendéglőkben pél­dául megfigyeltem, hogy se­hol sincs a hamutartókban félig vagy negyedéig elszí­vott cigaretta. Végigszívják­­ szinte a filterig cigarettá­ikat. Sok kedves epizódot is megfigyelhet az idegen. A Weimar melletti Belvederé­­ben, ahova a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Szakiskola gyö­nyörű palotáit mentünk meglátogatni, olvastam egy padba vésve a következőt: — Én nem vagyok okos, de kedves. — Ez a bájos gye­rek-megnyilvánulás mind­nyájunkat megmosolyogta­tott Ugyancsak sokat mosolyog­tam a wartburgi idegenve­zetőn. Idős úr, mindent nagy Adóssággal elmagyarázott de egyetlen kínálkozó alkal­mat sem mulasztott el, hogy­ha lehetett — bele ne csíp­jen huszadik századunkba. Amikor a lovagterem gyö­nyörű mozaikkirakásos ter­meit méltatta, hozzáfűzte szkeptikusan: — No, lám­­csaik, miit tudnak ma ehhez képest! A konyha köveit is olyan lapokból állítják ösz­­sze, hogy az minősíthetetlen! — Amikor pedig a nagy kép előtt állítunk, ahol a herceg­nő éppen meghallgatja a ma­gyar szakértő véleményét a két énekes sorsáról, imigyen sommázta véleményét: — Lámcsak, akkor el tud­tak intézni ilyen kérdéseket békés úton, ma csak hábo­rúval, öldökléssel! — S ki tudja, hogyan nem fűszerezi meg az ismeretnyújtást, ha valaki nem figyelmezteti a csoportból: nem kedvező ez a hang, amit megüt a láto­gatók előtt, itt külföldiek is vannak ... Elhagyjuk Weimart, Eise­­nachot, s gépkocsink már Thüringia erdős, hegyes vi­dékén siklik tova. Nálunk itthon már rég lehullatta le­velét az erdő itt még csak most kezd sárgulni a pla­tánok, az erdők lomboza­ta. Csodálatosan szép a thü­­ringiai erdő. A változatos vi­dék, a hegyi szerpentinek. A lombok a zöldből lassan rozsdavörösbe, aranysárgába váltanak. Kék ködöt lenget­nek a fenyvesek, s it­t-ott a rőt lombokon még visszamo­solyog a nyár. Erfurt és Gera megye te­rületén húzódik mintegy száz kilométer hosszúságban a Thüringerwald, a 10—30 ki­lométer széles, néhol az ezer méter magasságot is megkö­zelítő középhegység. Itt a hegygerincen húzódik az NDK legismertebb és leg­szebb hegyi útja sokan ne­vezik a turisták kirándulók paradicsomának is ezt a vi­déket Gyönyörű a Schwarza és a Saale völgye a völgyzá­ró gátakkal. Ez a vidék té­­len-nyáron kiváló alkalmat nyújt a sportolóknak edzés­re. Az Oberhof melletti Rennsteig ugrósáncon készül­nek például az NDK síugrói a nemzetközi versenyekre. I­tt van a téli sport központ­ja: az ugrósánc, a bobpálya, a ródli pálya, valamint a jégstadion. De Thüringiában nemcsak a sportolók, kirándulók lel­nek paradicsomra. Itt sora­koznak a legszebb szakszer­vezeti üdülők. Télen-nyáron üzemben vannak a hatalmas üdülőtelepek, sok-sok ezer német dolgozó pihen benn­ük. A szanatóriumokban ugyan­csak egész éven át gyógyít­ják a légzőszervi megbetege­déseket a hegység déli olda­lán vannak a gyógyfürdők, a Bad Liebensteinen az NDK legjelentősebb gyógyfürdője ott gyógyítják a szívbetege­ket és a vérkeringési zava­rokban szenvedőket Ahol a Schwarza beletor­kollik a Saale-ba, ott van az a kis város, amely történel­mi városkapuja mellett el­sősorban arról nevezetes, hogy mintegy száz méterre a föld alatt csodálatosan szép cseppkőbarlangja van A cseppkőbarlang vize a szi­várvány színeiben ragyog, s különböző erősségű villany­égők kapcsolásával olyan hatás érhető el, mintha csak­ugyan valami álomvilágba cseppentünk volna. A ter­mészet a palettáján gyönyö­rű színeket kevert ki, a régi bánya helyén­­ ma az ide­genforgalmi látványosság vonzza a látogatók ezreit. ■amar Imre | Az Oberhof melletti rennst­agi ugrósánc. KISALFÖLD 1968. december 1., vasárnap Egy hét a világban Saigon is képviselőt küld a párizsi tárgyalásokra — Ki viselje a frankválság terheit? — Még mindig nincs kormánya Olaszországnak — Az egyiptomi diákzavargások háttere — HOSSZAS HUZA-VONA után végülis szerdán jelen­te­tte be a saigoni kormány­zat hogy elküldi képviselőjét a párizsi tárgyalásokra. De e közlemény is hangsúlyozta, — s ezt a politikai megfigye­lők Washington engedménye­ként értékelik —, hogy csak „kétoldalú” tárgyalásokba egyezik bele. E formulával Sa­ron azt próbálja jelezni, hogy a maga részéről nem ismeri el külön tárgyalófél­ként a DNFF küldöttségét, bár a front képviselőinek je­lenléte ellen nem tehet sem­mit. Az amerikai visszakozás miatt a DNFF Párizsban tar­tózkodó küldöttsége hivatalo­san tiltakozott. A VDK kül­­ügymin­sztériumnak szóvivő­je is kifejezésre jut­atta: kor­mányának álláspontja szerint az Egyesült Államok agresz­­szív háborúja beszüntetésé­nek és a vietnami béke hely­reállításának kérdését a VDK, a DNFF és az Egyesült Ál­lamok közötti tárgyalásoknak kell eldönteni. A múlt hét végén már is­meretessé vált, hogy a fran­cia kormány elutasítja a frank leértékelését, de a francia pénz stabilizálása ér­dekében tervezett intézkedé­sek De Gaulle vasárnap esti rádióbeszédéből váltak isme­retessé. Az elnök, ajo a má­jusi sztrájkra próbálta há­rítani a frank megingott helyzetéért a felelősséget, a devizapiac szigorú ellenőrzé­sével, a költségvetési deficit csökkentésével, a közszolgál­tatási díjak emelésével, az ex­porttámogatás fokozásával, illetve az ipari beruházáás ser­kentésével akar úrrá len­ni a válságos pénzügyi helyzeten. A frankvédő intézkedések nemzetgyűlési vitájában a kommunista képviselőcsoport nevében Robert Beilanger ki­jelentette: a franciákat most a gaulleizmus tíz évi uralmá­nak köve­kezményei sújtják. A kormány a kisemberek vál­­laira kívánja rakni a válság megoldásának terheit, s csak presztizsokokból áll el a frank devalválásától. A heves vita ellenére a francia nemzet­­gyűlés azonban jóváhagyta a kormány által beterjesztett törvényjavaslatot, 157 szava­zattal 87 ellenében fogadta el ezt a szenátus is. A PÁRIZSI INTÉZKEDÉ­SEK bejelentését követően ismét megnyitották kapuikat Nyugat-Európa valutatőzs­déi, s bár a frank devalválá­sából s a márka felértékelé­séből óriási nyereségre váró banktőke számításai nem vál­tak be, az üzletemberek így sem járnak rosszul az ipari beruházások és az export tá­mogatására felajánlott álla­mi szubvenciók miatt. A pénzügyi szakértők azonban hangoztatják hogy De Gaulle intézkedései csak átmenetileg enyhítik a helyzetet. Nem ért véget, csak átmeneti nyugvóponthoz jutott a nyu­gati pénzrendszert megrázó válság. Folytatódik az olasz belpo­litikai válság, amely Leone miniszterelnök lemondásával még a múlt héten kezdő­dött. Saragat köztársasági el­nök — nagy meglepetésre — előbb Sandro Pertinit, a kép­viselőhöz szocialsta­ párti el­nökét bízta meg tájékozódó kormányalakítási tárgyalá­sokkal, de végül Rumor a Kereszténydemokrata Párt néhány nappal korábban le­mondott,­­majd funkció­jáiban ismét megerősített főtitkár kezdte meg a kabinet meg­alakításával kapcsolatos tár­gyalásokat. POLITIKAI MEGFIGYE­LŐK egybehangzó megálla­pítása szerint nem kétséges, hogy Olaszországnak rövide­sen ismét középbal koalíciós kormánya lesz. E következ­tetéseiket a Rumor körül és a kereszténydemokrata fő­titkár részvételével lefolyt pár közi megbeszélésekre alapozzák. A Keresztényde­­mokrata Párt különböző frak­cióinak vezetői — mint ez a tárgyalásokból kitűnt — azért ragaszkodnak Rumor szemé­lyéhez, mert ebben az eset­ben gyors kormányalakításra számí­ttatnak, s így elkerül­hetik az időhúzással együtt­járó presztízsveszteséget A Rómából érkező tudósítások azonban nem hagynak kétsé­get afelől, hogy a középbalon elhelyezkedő Rumor előtérbe állítása csak taktikai fegy­verszünet: a keresztényde­mokraták különböző frakciói erőt gyűjtenek a párt soron következő kongresszusára. S nemcsak a jobbszárnyra cé­loznak, hanem a „dorottyá­­sokra”, a liberálisabb szárny­ra is, amelynek vezetője, More egyelőre csak a háttér­ben mozog ugyan, de azon fáradozik, hogy magához ra­gadja a vezetést . A hét eseményeinek so­rába tarszik, nagy Híd­aírd Nixon, az Egyesült Államok novemberben megválasztott új elnöke megkezdte jövendő kormánya kialakításával kap­csolatos tárgyalásait Bár elő­zetes hírek érkeztek arról, hogy Humphrey jelenlegi aielnöis is nagy szerepet kap majd a Nixon adnuxmZLiUCIóban, s utalások hangzottak el Rocke­feller New York-i kormány­zó részvételéről is, mindkét politikus cáfolta, hogy val­lalia a személyével kapcso­latban emlegetett kormány­­fun­kciókat Ugyanakkor vi­szont ismeretessé vált, hogy Nixon szóvivőjének tisztét Herbert G. Kle­n tölti majd be, s egyesek tudni vélik azt is, hogy Cabot Lodge elhagy­ja bonni állomáshelyét s Nixon tanácsadója lesz viet­nami kérdésekben. Egyidejű­leg bejelentették, hogy az Egyesült Államok januárban hivatalba lépő elnöke puha­­tolódzó tárgyalásokra külön­­megbízottat küldött a Közelh­íz (3,1 efp) Végezetül — a közel-keleti események sorában — az egyiptomi diáktüntetéseik kez­ tettek nagy Ügyeimet. Az Al Manszurában, illetve Ale­xandriában ismé­­r­ten ki­újuló összetűzéseknek több halálos áldozata is volt, so­kan pedig megsebesültek. A kairói hivatalos közlemé­nyek nem titkoltá­k, hogy nemcsak az egyetemisták és a középiskolások ve­tek részt a megmozdulásokban. Már az első jelentések is utaltak ar­ra, hogy , más elemek” is be­kapcsolódtak. Később pedig a Mena hírügynökség nyíltan „nem nemzeti erők” beavat­kozásáról tett említést. A diákmegmozdulá­soK mindenképpen össze­függnek a közép- és felsőok­tatás megreformálásával kap­csolatos intézkedésekkel. De az sem kétséges, hogy a két egyiptomi városban kipat­tant, tehát lényegében elszi­getelt zavargásokat Nasszer elnök belpolitikai ellenzéke is igyekezett kihasználni. A megfigyelők véleménye sze­rint abból a tényből, hogy a tüntetések a muzulmán ün­nep, a ramadán első napján, és az FÁK-ban betiltott fa­natikus mohemedán szer­vezet egykori fellegvárá­ban, Al Manszurában kez­dődtek, bizonyosra vehető a muzulmán testvérek nevű politikai és vallási szervezet részvétele. Viszont a kifejezetten jobboldali po­litikai követelések nyilván­valóvá teszik azt is, hogy a júniusi háború óta leváltott, burzsoá köröket képviselő tisztek, illetőleg a visszaszo­rított, s a kényszernyugdíja­­zott vagy elítélt katonákkal szövetséges, nyugat felé te­kintő reakciós erők is igye­keztek felhasználni a maguk céljaira a diáktüntetéseket. Ezért vált­­szükségessé a né­pi erőkből életrehívott leg­felsőbb politikai testület, a ASZC rendkívüli kongresz­­szusának összehívása is. Nasszer a népi erők részvé­telével és jóváhagyásával kí­ván úrrá lenni a helyzeten. O. Gy.

Next