Kisalföld, 1969. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

. m ♦­­ I. Satunovszkij: I Cull ezredes kudarca­­ — Hémregény — ♦ ♦ ! Fordította: Szántó András (12.) ♦ ♦ ♦ Érdemes megbolygatni az archívumot — gondolta Al­­ksznisz. — Lehet, hogy abból is megtudunk valamit. Az állami levéltárban elő­szedték a szekrényekből va­lamennyi volt rigai rendőr aktáját, a közlegényekétől kezdve a legmagasabb ran­gú tisztekéig. A nyomozók figyelmesen áttanulmányoz­ták a kérdőíveket és az ön­életrajzokat. Valaha mindez maga az élet volt. Fegyelmi- és hálálkodások, előlépteté­sek és intrikák szövevénye. Most elfeledettnek, halott­nak és szükségtelennek lát­szott, amit csupán azért boly­gatnak fel és hoznak napvi­lágra, hogy kihámozzák be­lőle egy rendőr nevét, akiről eddig azt tudták, hogy egye­temista volt és jól futballo­zott. Szorgalmasan lapozgatták az archívum iratait, s lassan csökkenni kezdett az átné­­zetlen dokumentumok töme­­jt... Sok hiábavalónak tet­sző munka után végre rábuk­kantak Bromberg Leonyid Petrovics, a rigai 12. rendőr­őrs felügyelőjének aktájára, aki egy nagygazda családjá­nak gyermekeként került a rendőrség kötelékébe. Ez volt az egyetlen akta, amely alap­ján azonosíthatók voltak az Andi nevű amerikai instruk­torról közölt adatok. Az iratok közül előkerült Bromberg húsz évvel ezelőtt készült fényképe is. A fia­tal, bajusztalan rendőrben Zarinys felismerte aztán a felderítőiskola vezető taná­rát. Bromberg-Andi egész éle­tére fény derült a vaskos dosszié alapján, s előkerültek azok az emberek is, akik em­lékeztek még a 12. őrs fel­ügyelőjére. Bromberg valóban nem fe­jezte be az egyetemet, meg­bukott a vizsgákon, önként bevonult a 6 rigai gyalog­ezredhez, ahol továbbszolgá­­latosként jó pár évet eltöl­tött. Leszerelése után az „egészségügyi szolgálatinál keresett alkalmazást. Ez an­nak a rendőri szervnek volt a fedőneve, mely a titkos prostituáció ellen harcolt Az újonc rendőr hatalmas talán kissé túlzott hévvel is látott munkának. A prefek­­túra archívumában fennma­radt dokumentumokból ki­derült, hogy Bromberg egy ízben dorgálásban részesült a letartóztatottakkal szem­beni goromba magatartása miatt. Ez a büntetés persze nem zárta ki, hogy felve­gyék a fasiszta pártba, s rög­tön utána megkapja a 12. őrs felügyelői posztját. Itt aztán Bromberg valamennyi kitű­nő képessége kibontakozha­tott. Munkásverésről, kom­munistaüldözésről, razziák­ról volt szó — mindebből Bromberg nem maradhatott ki. Nemsokára azonban Lett­ország csatlakozott a Szov­jetunióhoz. Újra kellett kez­denie az életét. A Ventszpilsz utcai mosodában helyezke­dett el normálként. Dolgoz­gatott, siratta az elmúlt szép napokat, és reménykedve te­kingetett Nyugat felé, ahon­nan a német tábornokok fegyvercsörtetése hallatszott. (Folytatjuk.) Újévi üdvözletek Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke újévi rádió- és televízió-beszédében köszön­tötte az ország dolgozó né­pét. Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke az újév alkal­mából Szepesi Györggyel és Megyeri Károllyal beszélge­tett, s ezúttal kívánt a rádió hallgatóinak, a televízió né­zőinek boldog új esztendőt. Marian Spychalski marsall, a lengyel államtanács elnöke, a Nemzeti Egységfront Or­szágos Bizottságának elnöke az újév alkalmából rádió- és televízió-beszédében megálla­pította, hogy 1968-ban Len­gyelország sok eredményt ért el a gazdasági és a társadal­mi élet területén. ..Változat­lan kitartással építjük népi Lengyelországunkat,­­ méltó­képpen készülünk megalapí­tásának 25. évfordulójára” — mondotta. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a nemzetgyűlés elnöksége és a minisztertanács újévi üzene­tet intézett a Bolgár Népköz­­társaság népéhez. „Az elmúlt évben — hangzik az üzenet — a bolgár kormány töret­lenül érvényre juttatta ha­gyományos politikáját, amely­nek célja az antiimperialis­­ta erőkkel való egységes szo­lidaritás. Nicolae Ceausescu, a ro­mán államtanács elnöke, a Román Kommunista Párt fő­titkára szintén újévi üdvöz­letet intézett hazája népéhez. Elmondotta, hogy 1968-ban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának kez­deményezésére az országban széles körű társadalmi-poli­tikai tevékenység bontako­zott ki, amelynek az volt a célja, hogy tökéletesítsék a szocialista termelési viszo­nyokat. VI. Pál pápa újév napján misét pontifikált a római Santa Maria Aracoel-i temp­lomban. A mise alkalmából elmondott beszéde teljes egé­szében a békével foglalko­zott, most másodszor tartotta meg az általa január 1-ére hirdetett nemzetközi béke­napot. „Elérkezett az ideje annak, hogy Afrika fiai összeková­csolják soraikat és felhasz­náljanak minden rendelkezé­sükre álló eszközt, beleértve az erőszak alkalmazását is, az elnyomók elleni harc­ban” — hangoztatja Diallo Telli, az Afrikai Egységszer­vezet főtitkára újévi üzene­tében Addisz Abebában. (MTI) KISALFÖLD A nap eseményeiből Érthető, hogy az új eszten­dő első óráiban a világ fi­gyelme mindenekelőtt arra felé fordult, ahol­ hoszú évek óta dörögnek a fegyverek. Vi­lágszerte, valamennyi újévi kérdőív válaszaiból kiderült, hogy az emberiség döntő többségének egyik legfonto­sabb kívánsága 1969-től, a szabadságharcosok jogos kö­vetelései alapján fejeződjék be végre a vietnami háború. Ebben a háborúban a há­romnapos tűzszünet csak vi­szonylagos csendet jelentett: az amerikaiak többször is egyoldalúan megsértették az ünnepi fegyvernyugvást. Az újévet bizakodva, jókedvűen ünneplő Hanoiban január el­sején délelőtt például heves légelhárító tűz zúdult egy pilóta­ nélküli amerikai fel­­derítő-repülőgépre. A VDK légiereje egy ugyanilyen gé­pet lelőtt Ha Bac tartomány felett is és ezzel az Észak felett lelőtt ellenséges gépek száma 3258-ra emelkedett. Az emberveszteségekről ma­guk az amerikaiak adtak ki hivatalos jelentést az újév alkalmából. Az ő adataik sze­rint 1961 január elseje óta az Egyesült Államok 30 543 katonája esett el Vietnam­ban. A sebesültek száma 192 327 volt. Természetesen a másik ol­dal is visszapillantott az el­telt esztendőre. „Az 1968-as év — mondotta Pham Van Dong, a VDK miniszterelnö­ke a TASZSZ tudósítójának — a nagy győzelmek­­jegyé­ben telt el és új fejezetet nyitott a vietnami népnek az amerikai agresszió elleni honvédő háborúban. A viet­námi népnek még nagy ál­dozatokat kell hoznia, de kétségtelenül győzelmet fog aratni” — tette hozzá Pham Van Dong, majd hangsú­lyozta: a békés megoldás csak az amerikai csapatok távozásával képzelhető el. A beszélgetés során a mi­­niszterelnök megállapította: a vietnami nép győzelmei­ben nagy része van a Szov­­jetunió és a többi szocialis­ta ország áldozatkész, rend­kívül értékes segítségének. Az Apollo szerencsés visz­­szatérése után ezúttal egy szovjet technikai-tudományos siker került a világlapok el­ső oldalára: a TU 144-es szu­perszonikus utasszállító re­pülőgép eredményes kipró­bálásának híre. „A Szovjet­unió maga mögött hagyta Nyugatot” — hangsúlyozza a Le Monde. A lapok felhívják a figyelmet arra, hogy a francia—angol koprodukció­ban készülő, sokat emlege­tett Concorde próbarepülé­sére még nem került sor, az amerikaiak hasonló típusú gépe pedig aligha emelkedik fel 1972 előtt. A nyugati vi­lág egyik legtekintélyesebb lapja, a Londoni Times is némi elégtétellel állapítja meg a hangsebességnél két­szer gyorsabb szovjet gép­ről, hogy annak konstruktőr­jei nemcsak Angliát és Fran­ciaországot, hanem az Egye­sült Államokat is maguk mögött hagyták. Az amerikai főváros egyik hangadó sajtóorgánuma, a Washington Post azt is közli, szerinte mekkora ennek a le­maradásnak a mértéke. „Oroszország az első hata­lom, amely repülés közben próbált ki szuperszonikus re­pülőgépet és ezzel legalább három és fél évvel előzte meg az Egyesült Államokat”. Annyi bizonyos, hogy Tu­­poljev professzor­­és munka­társai elmondhatják: szá­mukra biztatóan kezdődött 1969. (KS) Cél: a proletárforradalom A szervezett munkások elitje már az őszirózsás for­radalom „másnapján” tilta­kozott a burzsoá konszolidá­ció ellen, amely a régi osz­tály­viszonyokat akarta kon­zerválni. Elmúlt, az őszirózsás lelkesedés, a köztársaság ki­kiáltásának ünnepi hangula­ta szertefoszlott, a látszat­­forradalmiság helyett — pél­dául a címek és a rangok el­törlése — igazi forradalmi módon akart változtatni helyzetén a tömeg. A KMP megalakulása, gyorsan növekvő népszerűsé­ge, programjának óriási moz­gósító ereje hamarosan elő­készítette a proletariátust a hatalom átvételére. Decem­berben, de különösen január elején a munkások és a bá­nyászok akciókat szerveztek a reakciós igazgatók eltávolí­tására, a termelés munkás­ellenőrzésének bevezetésére, sőt a munkásigazgatás meg­valósítására. A Ganz-vagon­­gyár, a Ganz-villamossági gyár, a Ganz-hajógyár, a Fegyvergyár, a Schlick, a Lipták, a Wolfner és a Cse­­peli-tölténygyár munkásai cselekedtek is. A Vörös Új­­lág így írt például a Ganz­­villamossági gyárban végbe­ment forradalmi akcióról: a munkások „erővel behatoltak az irodákba, elcsapták, ki­dobták az összes igazgatóikat és hajcsárokat, azután pedig kijelentették, hogy átveszik a gyárat.” A Fegyvergyárban munkástanács alakult, s in­nét nemcsak a vezérigazga­tót űzték el, hanem az anti­szociális főtisztviselőket is. Ezt követően új igazgatósá­got választottak, s ebben he­lyet kaptak a munkások kép­viselői is. Hasonló folyamat ment végbe a bányászok körében is. Brennbergből fegyverrel kergették el az igazgatót. Salgótarjánban 1919. január 3-án a bányászok kijelentet­ték, hogy a bánya az övék, és új igazgatóságot neveztek ki. Peyer szénkormánybiztos egy ellenforradalmi érzelmű­­ zászlóaljjal leverette ezt a mozgalmat: 16 személy meg­halt, és a statáriális bíróság folytatta a vérengzést. Erről a Vörös Ú­jság így számolt be: „Salgótarjánban szintegy száz embert kivégeztek, és ezt Peyer kormánybiztos úr a sajtó útján kürtölte világ­gá, hogy a rend helyreál­lott .. Ami a parasztság forradal­­masodását illeti, ennek első szakasza még 1918 októberé­ben zajlott le. A falu népe bosszút állt kínzóin, és visz­­szavette a gabonaraktárak­ból, az urasági istállókból és a vidéki depókból, amit a magáénak érzett, ami szüksé­ges volt élete fenntartására. Falunként és járásonként változott e forradalom jelle­ge, módja és hevessége. Rohamosan bebizonyoso­dott, hogy a munkás- és pa­rasztérdekeket lábbal tipró burzsoá konszolidáció fából vaskarika. Ez a tény jutott el aztán végkifejletéig 1919. március 20-án, amikor a bur­zsoázia kénytelen volt leten­ni a fegyvert... F. M. 1969. január 3., péntek Búcsú Gőcze Gézától Csütörtökön délután nagy részvéttel kísérték utolsó út­jára Gőcze Géza elvtársat. Gézánk! Sajnálattal és meggyötört szívvel értesültem arról, hogy amint arra évek óta készülődünk, elköltöztél körünkből. Hosszú évek óta az a dolgunk, hogy emlékezzünk, azon­ban nemcsak ezért, nemcsak kötelességből, de szívesen emlékszem arra az őszi estére, amikor — 1918-ban — egy ködös éjjelen hazafelé menet találkoztunk valahol a Gráb­­gyár környékén. Hamar közel kerültünk egymáshoz, és egy­forma élvezettel szippantottunk a forradalmak levegőjé­ből, amely akkor hatalmába kerítette a várost. Néhány évvel ezelőtt a KISZ megyei vezetősége kért meg kettőnket arra, hogy esténkint beszélgessünk el a régi időkről■ a fiatalokkal. A kocsi elvitt bennünket Bornász­­pusztáig, ameddig járható volt az út, és ott kísérőnk már csak mutatta, merre kell mennünk, hogy a fiatalokat meg­találjuk. A jelzett irányban hosszú bolyongás után a mellig érő fűrengetegben már azt hittük, hogy eltévedtünk. Nem­sokára azonban egy kitaposott ösvényre értünk. Erről tudtuk meg, hogy jó helyen járunk, és nemsokára meg is találtuk őket. A jutalmunk az a látvány volt, ami bennünk azt az érzést keltette, hogy nem volt hiába a harc, a szenvedés. Egyszerű szavakkal mondva: tulajdonképpen mindig, öt­ven éven keresztül erre törekedtünk. Persze el­­lehetne mondani ugyanezt tudományos stílusban, magasabb szin­ten is. Mi mindebből a tanulság? Ha nem is mondtuk el, hát éreztettük. Láttuk az épülő gyárakat és házakat a városban, amelyek mellett a meg­szokás közömbösségével megyünk el. Észre sem vesszük a megszokástól, hogy fejlődünk. Kószálnunk kellett a Hansán fűrengetegében ahhoz, hogy észleljük a megfordí­tott közmondást: aki dolgozik, az egyék is. Ilyenre vál­tozott a közmondás, a törvény, és ez mindenkire egyaránt kötelező. Gézánk! Te magad győződtél meg róla, hogy itt minden a Te álmaid szerint történik. Pihenésed nyugodt lehet, mert Te megtetted a magadét. Utolsó üdvözlet: Perepatits Antal A Az Olasz Kommunista Párt a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását követeli Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerdán este kiadott nyilat­kozatában követeli, hogy a parlamentet hívják össze rendkívüli ülésszakra annak a kommunista javaslatnak a megvitatására, amely sze­rint az olasz rendőrök a jö­vőben ne viseljenek fegyvert szolgálat közben. A javasla­tot azután nyújtották be, hogy szilveszter este tüntető diákokkal lezajlott összecsa­pás során Viaregigióban egy 17­­ éves diákot a rendőrök golyói súlyosan megsebesí­tettek és több más diák is megsérült. A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja képviselő­házi és szenátusi csoportja — csatlakozva az Olasz Kom­munista Párt követeléséhez — szintén nyilatkozatban kö­vetelte a parlament, illetve a szenátus rendkívüli ülésé­nek összehívását. ­ .za.ttfj ».mm ILN­G nagyobb kereseti lehetőséggel| | | LEG jobb szociális ellátással | | ILEG^ rövidebb munkaidővel | LEG több részesedéssel | férfi segédmunkásokat | felveszünk | heti 40 órás munkaidővel |f | | a Győri Pamu­szövő- és Műbőrgyárba, | Győr, Fehérvári út 16. |

Next