Kisalföld, 1969. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
. m ♦ I. Satunovszkij: I Cull ezredes kudarca — Hémregény — ♦ ♦ ! Fordította: Szántó András (12.) ♦ ♦ ♦ Érdemes megbolygatni az archívumot — gondolta Alksznisz. — Lehet, hogy abból is megtudunk valamit. Az állami levéltárban előszedték a szekrényekből valamennyi volt rigai rendőr aktáját, a közlegényekétől kezdve a legmagasabb rangú tisztekéig. A nyomozók figyelmesen áttanulmányozták a kérdőíveket és az önéletrajzokat. Valaha mindez maga az élet volt. Fegyelmi- és hálálkodások, előléptetések és intrikák szövevénye. Most elfeledettnek, halottnak és szükségtelennek látszott, amit csupán azért bolygatnak fel és hoznak napvilágra, hogy kihámozzák belőle egy rendőr nevét, akiről eddig azt tudták, hogy egyetemista volt és jól futballozott. Szorgalmasan lapozgatták az archívum iratait, s lassan csökkenni kezdett az átnézetlen dokumentumok tömejt... Sok hiábavalónak tetsző munka után végre rábukkantak Bromberg Leonyid Petrovics, a rigai 12. rendőrőrs felügyelőjének aktájára, aki egy nagygazda családjának gyermekeként került a rendőrség kötelékébe. Ez volt az egyetlen akta, amely alapján azonosíthatók voltak az Andi nevű amerikai instruktorról közölt adatok. Az iratok közül előkerült Bromberg húsz évvel ezelőtt készült fényképe is. A fiatal, bajusztalan rendőrben Zarinys felismerte aztán a felderítőiskola vezető tanárát. Bromberg-Andi egész életére fény derült a vaskos dosszié alapján, s előkerültek azok az emberek is, akik emlékeztek még a 12. őrs felügyelőjére. Bromberg valóban nem fejezte be az egyetemet, megbukott a vizsgákon, önként bevonult a 6 rigai gyalogezredhez, ahol továbbszolgálatosként jó pár évet eltöltött. Leszerelése után az „egészségügyi szolgálatinál keresett alkalmazást. Ez annak a rendőri szervnek volt a fedőneve, mely a titkos prostituáció ellen harcolt Az újonc rendőr hatalmas talán kissé túlzott hévvel is látott munkának. A prefektúra archívumában fennmaradt dokumentumokból kiderült, hogy Bromberg egy ízben dorgálásban részesült a letartóztatottakkal szembeni goromba magatartása miatt. Ez a büntetés persze nem zárta ki, hogy felvegyék a fasiszta pártba, s rögtön utána megkapja a 12. őrs felügyelői posztját. Itt aztán Bromberg valamennyi kitűnő képessége kibontakozhatott. Munkásverésről, kommunistaüldözésről, razziákról volt szó — mindebből Bromberg nem maradhatott ki. Nemsokára azonban Lettország csatlakozott a Szovjetunióhoz. Újra kellett kezdenie az életét. A Ventszpilsz utcai mosodában helyezkedett el normálként. Dolgozgatott, siratta az elmúlt szép napokat, és reménykedve tekingetett Nyugat felé, ahonnan a német tábornokok fegyvercsörtetése hallatszott. (Folytatjuk.) Újévi üdvözletek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke újévi rádió- és televízió-beszédében köszöntötte az ország dolgozó népét. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke az újév alkalmából Szepesi Györggyel és Megyeri Károllyal beszélgetett, s ezúttal kívánt a rádió hallgatóinak, a televízió nézőinek boldog új esztendőt. Marian Spychalski marsall, a lengyel államtanács elnöke, a Nemzeti Egységfront Országos Bizottságának elnöke az újév alkalmából rádió- és televízió-beszédében megállapította, hogy 1968-ban Lengyelország sok eredményt ért el a gazdasági és a társadalmi élet területén. ..Változatlan kitartással építjük népi Lengyelországunkat, méltóképpen készülünk megalapításának 25. évfordulójára” — mondotta. A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a nemzetgyűlés elnöksége és a minisztertanács újévi üzenetet intézett a Bolgár Népköztársaság népéhez. „Az elmúlt évben — hangzik az üzenet — a bolgár kormány töretlenül érvényre juttatta hagyományos politikáját, amelynek célja az antiimperialista erőkkel való egységes szolidaritás. Nicolae Ceausescu, a román államtanács elnöke, a Román Kommunista Párt főtitkára szintén újévi üdvözletet intézett hazája népéhez. Elmondotta, hogy 1968-ban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának kezdeményezésére az országban széles körű társadalmi-politikai tevékenység bontakozott ki, amelynek az volt a célja, hogy tökéletesítsék a szocialista termelési viszonyokat. VI. Pál pápa újév napján misét pontifikált a római Santa Maria Aracoel-i templomban. A mise alkalmából elmondott beszéde teljes egészében a békével foglalkozott, most másodszor tartotta meg az általa január 1-ére hirdetett nemzetközi békenapot. „Elérkezett az ideje annak, hogy Afrika fiai összekovácsolják soraikat és felhasználjanak minden rendelkezésükre álló eszközt, beleértve az erőszak alkalmazását is, az elnyomók elleni harcban” — hangoztatja Diallo Telli, az Afrikai Egységszervezet főtitkára újévi üzenetében Addisz Abebában. (MTI) KISALFÖLD A nap eseményeiből Érthető, hogy az új esztendő első óráiban a világ figyelme mindenekelőtt arra felé fordult, ahol hoszú évek óta dörögnek a fegyverek. Világszerte, valamennyi újévi kérdőív válaszaiból kiderült, hogy az emberiség döntő többségének egyik legfontosabb kívánsága 1969-től, a szabadságharcosok jogos követelései alapján fejeződjék be végre a vietnami háború. Ebben a háborúban a háromnapos tűzszünet csak viszonylagos csendet jelentett: az amerikaiak többször is egyoldalúan megsértették az ünnepi fegyvernyugvást. Az újévet bizakodva, jókedvűen ünneplő Hanoiban január elsején délelőtt például heves légelhárító tűz zúdult egy pilóta nélküli amerikai felderítő-repülőgépre. A VDK légiereje egy ugyanilyen gépet lelőtt Ha Bac tartomány felett is és ezzel az Észak felett lelőtt ellenséges gépek száma 3258-ra emelkedett. Az emberveszteségekről maguk az amerikaiak adtak ki hivatalos jelentést az újév alkalmából. Az ő adataik szerint 1961 január elseje óta az Egyesült Államok 30 543 katonája esett el Vietnamban. A sebesültek száma 192 327 volt. Természetesen a másik oldal is visszapillantott az eltelt esztendőre. „Az 1968-as év — mondotta Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke a TASZSZ tudósítójának — a nagy győzelmekjegyében telt el és új fejezetet nyitott a vietnami népnek az amerikai agresszió elleni honvédő háborúban. A vietnámi népnek még nagy áldozatokat kell hoznia, de kétségtelenül győzelmet fog aratni” — tette hozzá Pham Van Dong, majd hangsúlyozta: a békés megoldás csak az amerikai csapatok távozásával képzelhető el. A beszélgetés során a miniszterelnök megállapította: a vietnami nép győzelmeiben nagy része van a Szovjetunió és a többi szocialista ország áldozatkész, rendkívül értékes segítségének. Az Apollo szerencsés viszszatérése után ezúttal egy szovjet technikai-tudományos siker került a világlapok első oldalára: a TU 144-es szuperszonikus utasszállító repülőgép eredményes kipróbálásának híre. „A Szovjetunió maga mögött hagyta Nyugatot” — hangsúlyozza a Le Monde. A lapok felhívják a figyelmet arra, hogy a francia—angol koprodukcióban készülő, sokat emlegetett Concorde próbarepülésére még nem került sor, az amerikaiak hasonló típusú gépe pedig aligha emelkedik fel 1972 előtt. A nyugati világ egyik legtekintélyesebb lapja, a Londoni Times is némi elégtétellel állapítja meg a hangsebességnél kétszer gyorsabb szovjet gépről, hogy annak konstruktőrjei nemcsak Angliát és Franciaországot, hanem az Egyesült Államokat is maguk mögött hagyták. Az amerikai főváros egyik hangadó sajtóorgánuma, a Washington Post azt is közli, szerinte mekkora ennek a lemaradásnak a mértéke. „Oroszország az első hatalom, amely repülés közben próbált ki szuperszonikus repülőgépet és ezzel legalább három és fél évvel előzte meg az Egyesült Államokat”. Annyi bizonyos, hogy Tupoljev professzorés munkatársai elmondhatják: számukra biztatóan kezdődött 1969. (KS) Cél: a proletárforradalom A szervezett munkások elitje már az őszirózsás forradalom „másnapján” tiltakozott a burzsoá konszolidáció ellen, amely a régi osztályviszonyokat akarta konzerválni. Elmúlt, az őszirózsás lelkesedés, a köztársaság kikiáltásának ünnepi hangulata szertefoszlott, a látszatforradalmiság helyett — például a címek és a rangok eltörlése — igazi forradalmi módon akart változtatni helyzetén a tömeg. A KMP megalakulása, gyorsan növekvő népszerűsége, programjának óriási mozgósító ereje hamarosan előkészítette a proletariátust a hatalom átvételére. Decemberben, de különösen január elején a munkások és a bányászok akciókat szerveztek a reakciós igazgatók eltávolítására, a termelés munkásellenőrzésének bevezetésére, sőt a munkásigazgatás megvalósítására. A Ganz-vagongyár, a Ganz-villamossági gyár, a Ganz-hajógyár, a Fegyvergyár, a Schlick, a Lipták, a Wolfner és a Csepeli-tölténygyár munkásai cselekedtek is. A Vörös Újlág így írt például a Ganzvillamossági gyárban végbement forradalmi akcióról: a munkások „erővel behatoltak az irodákba, elcsapták, kidobták az összes igazgatóikat és hajcsárokat, azután pedig kijelentették, hogy átveszik a gyárat.” A Fegyvergyárban munkástanács alakult, s innét nemcsak a vezérigazgatót űzték el, hanem az antiszociális főtisztviselőket is. Ezt követően új igazgatóságot választottak, s ebben helyet kaptak a munkások képviselői is. Hasonló folyamat ment végbe a bányászok körében is. Brennbergből fegyverrel kergették el az igazgatót. Salgótarjánban 1919. január 3-án a bányászok kijelentették, hogy a bánya az övék, és új igazgatóságot neveztek ki. Peyer szénkormánybiztos egy ellenforradalmi érzelmű zászlóaljjal leverette ezt a mozgalmat: 16 személy meghalt, és a statáriális bíróság folytatta a vérengzést. Erről a Vörös Újság így számolt be: „Salgótarjánban szintegy száz embert kivégeztek, és ezt Peyer kormánybiztos úr a sajtó útján kürtölte világgá, hogy a rend helyreállott .. Ami a parasztság forradalmasodását illeti, ennek első szakasza még 1918 októberében zajlott le. A falu népe bosszút állt kínzóin, és viszszavette a gabonaraktárakból, az urasági istállókból és a vidéki depókból, amit a magáénak érzett, ami szükséges volt élete fenntartására. Falunként és járásonként változott e forradalom jellege, módja és hevessége. Rohamosan bebizonyosodott, hogy a munkás- és parasztérdekeket lábbal tipró burzsoá konszolidáció fából vaskarika. Ez a tény jutott el aztán végkifejletéig 1919. március 20-án, amikor a burzsoázia kénytelen volt letenni a fegyvert... F. M. 1969. január 3., péntek Búcsú Gőcze Gézától Csütörtökön délután nagy részvéttel kísérték utolsó útjára Gőcze Géza elvtársat. Gézánk! Sajnálattal és meggyötört szívvel értesültem arról, hogy amint arra évek óta készülődünk, elköltöztél körünkből. Hosszú évek óta az a dolgunk, hogy emlékezzünk, azonban nemcsak ezért, nemcsak kötelességből, de szívesen emlékszem arra az őszi estére, amikor — 1918-ban — egy ködös éjjelen hazafelé menet találkoztunk valahol a Grábgyár környékén. Hamar közel kerültünk egymáshoz, és egyforma élvezettel szippantottunk a forradalmak levegőjéből, amely akkor hatalmába kerítette a várost. Néhány évvel ezelőtt a KISZ megyei vezetősége kért meg kettőnket arra, hogy esténkint beszélgessünk el a régi időkről■ a fiatalokkal. A kocsi elvitt bennünket Bornászpusztáig, ameddig járható volt az út, és ott kísérőnk már csak mutatta, merre kell mennünk, hogy a fiatalokat megtaláljuk. A jelzett irányban hosszú bolyongás után a mellig érő fűrengetegben már azt hittük, hogy eltévedtünk. Nemsokára azonban egy kitaposott ösvényre értünk. Erről tudtuk meg, hogy jó helyen járunk, és nemsokára meg is találtuk őket. A jutalmunk az a látvány volt, ami bennünk azt az érzést keltette, hogy nem volt hiába a harc, a szenvedés. Egyszerű szavakkal mondva: tulajdonképpen mindig, ötven éven keresztül erre törekedtünk. Persze ellehetne mondani ugyanezt tudományos stílusban, magasabb szinten is. Mi mindebből a tanulság? Ha nem is mondtuk el, hát éreztettük. Láttuk az épülő gyárakat és házakat a városban, amelyek mellett a megszokás közömbösségével megyünk el. Észre sem vesszük a megszokástól, hogy fejlődünk. Kószálnunk kellett a Hansán fűrengetegében ahhoz, hogy észleljük a megfordított közmondást: aki dolgozik, az egyék is. Ilyenre változott a közmondás, a törvény, és ez mindenkire egyaránt kötelező. Gézánk! Te magad győződtél meg róla, hogy itt minden a Te álmaid szerint történik. Pihenésed nyugodt lehet, mert Te megtetted a magadét. Utolsó üdvözlet: Perepatits Antal A Az Olasz Kommunista Párt a parlament rendkívüli ülésszakának összehívását követeli Az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerdán este kiadott nyilatkozatában követeli, hogy a parlamentet hívják össze rendkívüli ülésszakra annak a kommunista javaslatnak a megvitatására, amely szerint az olasz rendőrök a jövőben ne viseljenek fegyvert szolgálat közben. A javaslatot azután nyújtották be, hogy szilveszter este tüntető diákokkal lezajlott összecsapás során Viaregigióban egy 17 éves diákot a rendőrök golyói súlyosan megsebesítettek és több más diák is megsérült. A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja képviselőházi és szenátusi csoportja — csatlakozva az Olasz Kommunista Párt követeléséhez — szintén nyilatkozatban követelte a parlament, illetve a szenátus rendkívüli ülésének összehívását. .za.ttfj ».mm ILNG nagyobb kereseti lehetőséggel| | | LEG jobb szociális ellátással | | ILEG^ rövidebb munkaidővel | LEG több részesedéssel | férfi segédmunkásokat | felveszünk | heti 40 órás munkaidővel |f | | a Győri Pamuszövő- és Műbőrgyárba, | Győr, Fehérvári út 16. |