Kisalföld, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

2 A nap eseményeiről Offenzíva-pánik Saigonban Az iraki események utórezgései Cáfolat Koszigin egészségi állapotáról . Közeleg Vietnam egyik legnagyobb ünnepe, a Hold­újév, az úgynevezett Tel és a dél-vietnami fővárosban mind idegesebbé válik a hangulat. Nemcsak az ünnep közeleg ugyanis, hanem a ta­valyi emlékezetes Tét sok veszteséget okozott tavaly az amerikaiaknak­ és a kormány­­csapatoknak, megismétlőd­het. A USA és a saigoni re­zsim biztonsági szervei hó­napok óta igyekeznek azon, hogy ez a számukra lidérces esemény ne következzék be — vagy legalább ne úgy, mint 1968-ban, amikor a DNA­F fegyveres erőinek ál­talános támadása teljesen rajtaütésszerűen érte mind az amerikai, mind a dél­vietnami kormányt. Nos, a legutóbbi jelenté­seit szerint ez az állandó in­­tenzív „előrejelző” kísérlet némi eredményre vezetett­­, de olyan eredményre, amely felkavarta a dél-viet­­nami főváros amúgy is inga­tag nyugalmát. Thieu elnök és az amerikai főparancsnok, Abrams tábornok különleges kutatóegységei ugyanis Sai­gontól mindössze 84 kilomé­terre földalatti dzsungelkór­házra bukkantak, amelyet nyilvánvalóan a partizánok építettek. A háromszáz ágyas kórház egy teljes szabadság­­harcos hadosztály egészség­­­ügyi ellátását biztosította vol­na, és ebből amerikai szak­értők azt a meglehetősen ké­zenfekvő következtetést von­ták le, hogy a „lelet” egy készülő újabb offenzíva elő­jele. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban­­ az arab szakszervezetek kairói kong­resszusán kívül változatla­nul az iraki kivégzések utó­rezgései állnak a nemzetközi érdeklődés középpontjában Abdullah Szalam iraki tájé­koztatási miniszter újabb sajtókonferencián ismételte meg kormányának azt az ál­lítását, hogy az országban széles körű kémhálózat tevé­kenykedik, amely szabotázs­akciókat készít elő és „ép­pen ezért további kivégzések várhatók”. A miniszter ismé­telten cáfolta, hogy kormá­nyát faji gyűlölködés vezet­te volna és feltette a kér­dést: miért nincs hasonló felháborodás nyugaton a megszállt arab területek lakosainak helyzete miatt? A világsajtó jelentős része ugyanakkor elítéli az iraki eseményeket. A zágrábi Vjesnyik úgy fogalmaz, hogy „egyetért A Thani ENSZ- főtitkár aggodalmával a bagdadi intézkedések esetle­ges súlyos következményei miatt.” Az iraki egyezmé­nyek — folytatja a jugoszláv lap — aggasztanak más arab országokat is, amelyek nem akarják nyilvánosan kifejez­ni, mit gondolnak az iraki ügyről. A kivégzések — véli a Vjesnyik — objektíve meg­nehezítik nemcsak az arab országok helyzetét, hanem azokét is, amelyek baráti vi­szonyban vannak velük. Nyilvánvalóan vezető he­lyet kap a világsajtó hasáb­jain, a rádióállomások hul­lámhosszain és a televízió képernyőjén az a nyilatko­zat, amelyet Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője tett Koszigin miniszterelnök egészségi állapotáról. Zam­jatyin megcáfolta azokat a nyugati, mindenekelőtt lon­doni, lapokban felröppentett híreszteléseket, amelyek sze­rint a miniszterelnök beteg és kijelentette: Koszigin sza­badságon van és a közeljövő­ben elfoglalja hivatalát. (RS) KIS Rt.FOt.0 Innen - mm a nagyvilágitól Essen (ADN) Február 7-én New Orleans­­ban tanúként kihallgatják Wernher von Braun ameri­kai rakéta-szakembert, az egykori SS Obersturmbann­­führert. Von Braun a „Do­ra” náci koncentrációs tábor­ban elkövetett bűncselekmé­nyekről tanúskodik. New Orleans-ba az esseni esküdtszék határozata alap­ján idézték meg. Miami (Reuter) Pénteken eltérítették útirá­nyától és Kubába kényszerí­tették az amerikai belső légi­­járat egyik utasszállító gé­pét. A gép 63 személlyel (55 utas és nyolctagú személyzet) San Franciscoból a floridai Tampába tartott. Ez az idén már a 11. amerikai repülő­gép, amelyet útirányának megváltoztatására kényszerí­­tettek. Párizs (AFP) Péntekre virradó éjszaka ismeretlen személyek beha­toltak Malakoff-ban (Párizs egyik külvárosában) a Fran­cia Kommunista Párt helyi szervezetének székházába és felgyújtották a párt irodá­ját. A berendezés elpusztult. Cosenza (Reuter) Egy 19 éves olasz diák pénteken benzinnel leöntöt­te, majd felgyújtotta magát Két közelben tartózkodó rendőr a felcsapó lángokat gyorsan eloltotta. A fiatal­embert másodfokú égési se­bekkel kórházba szállították. Vilseck (Reuter) A csehszlovák határ köze­lében megrendezett amerikai hadgyakorlatnak megvan az első halottja. Egy nyugatné­met autó összeütközött egy páncélozott gépkocsival. Az autó vezetője meghalt Ez történt Sztálingrádnál írta: V. Sztyepanov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa- 4. „dm Ziel!" Magunk­ mögött hagytuk az ellenséges katonák első fél­körét és odaléptünk a má­sodikhoz. A németek meg sem mozdultak. És egyszeri­ben a sorból kilépett egy tiszt. . Lefordítottam Laszkin szavait, aki elmondta, kicso­da és miért jött. A tiszt bi­zalmatlanul méregette a kis alacsony embert, aki szakasz­tott olyan bundát és ugyan­olyan halmnacsizmát viselt, mint a csoport többi tagja. Laszkin semmiben sem ha­sonlított tábornokra, hacsak valaki nem figyelt fel tábor­noki szőrmekucsmájára és a rajta levő köralakú kokárdá­ra. Erőteljes hangja azonban megtette a magáét. Vezény­szavak pattogtak, a sor ket­tévált és miután utat enge­dett számunkra, ismét össze­zárult A kapun áthaladva tágas belső udvarba kerültünk, ahol a fegyveres katonák és tisztek tolongtak. Egyesek álldogáltak, mások hevenyé­szett ülőalkalmatosságokon pihentek, voltak, akik féllá­bon táncolva próbáltak vala­mennyire felmelegedni. Az udvar jobb sarkában lépcső látszott, amely pincébe veze­tett. A bejáratnál elkülönül­ve hitleristák álldogáltak gép­pisztolyokkal felszerelve: Pa­ulus személyes testiőrsége. A külső őrség egyik tisztje ellőttünk haladva leszaladt a pincébe. Nyomban utána egy másik tiszt jelent meg. Ma­gas termetű volt, arca gon­dosan megborotválva, a nya­kán: a lovagrend vaskereszt­je tölgyfakoszorúval és bril­­li árusokkal. Ez volt a hitleri hadsereg legmagasabb kitün­tetése, összecsapta bokáját és meglepő udvariassággal mutatkozott be: „Adam ez­redes, von Paulus tábornagy személyes adjutánsa". Értetlenül néztünk egymás­ra: „Talán azt akarta mon­dani, hogy Paulus vezérezre­des? jegyeztem meg. A sors iróniája. A találko­zót megelőző éjszakán, a sztá­lingrádi áruház pincéjébe megjött Hitler rádióüzenete, amelyben a Führer Szeren­cseka­réna tart fejezte ki Pa­­ulusnak abból az alkalomból, hogy megkapta a Rech leg­magasabb katonai kitünteté­sét. Ez volt az utolsó távirat, amelyet a 6. hadsereg törzs­kara Berlinből kapott. Vála­szul­­Paulus közölte, hogy kapitulál. Adam rendíthetetlen udva­riassággal invitált bennünket a pincébe, de azt indítvá­nyozta, hogy fogjuk meg egymás kezét. „Lent nálunk ugyanis sötét van” — fűzte hozzá. Elég sokáig bolyongtunk az áthatolhatatlan sötétségben az áruház egykori földalatti raktárainak labirintusaiban. Olykor szentjánosbogarakhoz hasonlóan fel-felvillantak a pislákoló zseblámpafények. Adam ezredes egyszercsak megállt. „Am Ziel". (Célhoz értünk) — mondta valami ok­nál fogva majdnem suttogva, és feltárult előttünk a ki­szűrődő fény által megvilá­gított ajtó. Beléptünk. A helyiség meglehetősen tágas volt. A jobb sarokban kissé ferdén nagyméretű író­asztal állt. Rajta zöld lámpa­­ernyős petróleumégő. Az asz­talnál, arccal a bejárat felé, tábornokok ültek. Ahogy be­léptünk, lassan felálltak és mozdulatlanságba mereved­tek. Ünneplő és rendjelekkel díszített, aranyos sújtásokkal teletűzdelt egyenruhájukban, övükben pisztollyal, gondosan megborotvált, de a kimerült­ségtől sárgás-zöld ábrázattal, feszült várakozással tekintet­tek ránk. Megpróbáltam fel­ismerni közöttük Paulust. Laszkin tábornok odalépett az asztalhoz, hangosan és ka­tona módjára tagoltan bemu­tatkozott, majd felém fordul­va hozzáfűzte: „ ... és a kí­séretemben lévő személyek”. Az ezrelés bemutatta a má­sik oldalon felsorakozott tisz­teket Paulus nevét azonban nem említette. Szeretnék személyesen Pa­ulus úrral beszélni — köve­telte erélyesen Laszkin. Az asztal mögül előlépett egy magas, kimért, még mindig fiatal tábornok, érces han­gon jelentette: „Roske vezérőrnagy vagyok, a 71. lövészhadosztály pa­rancsnoka. Von Paulus tá­bornagy úr lemondott a pa­rancsnoki tisztségről és min­den hatalmat rámruházott. A tábornagy úr közép-európai idő szerint tíz órakor jelenik meg, és a megadásról folyta­tandó tárgyalások vezetésével engem bízott meg ...” — Nem azért jöttem, hogy tárgyalás­t folytassak a kapi­tulációról, hanem azért, hogy elfogadjam a megadást — szakította félbe Laszkin. Nyomban ismertette a kö­veteléseket: a német parancs­nokság azonnal parancsot ad mindkét hadseregcsoportnak a tűz beszüntetéséről, szer­vezetten, lista szerint átadja képviselőinknek az egységek teljes személyi állományát és harci felszerelését. A legyőzöttek számára nem marad más, min­t a bele­egyezés. Roske azonban meg­jegyezte, hogy parancsnoki hatalma csak a déli hadse­regcsoportra terjed ki. Az északi hadseregcsoporttal Pa­ulus utasítására minden kap­csolatot megszakítottak. Ros­ke nyomban megpróbálkozott azzal, hogy ellenkövetelése­ket támasszon. Így például követelte, hogy a tiszti állo­mánynak hagyják meg a sze­mélyi fegyverekeit, a tiszti­­kardot és a tiszti rendjele­ket . .. Laszkin újra erélye­sen félbeszakította és emlé­keztette a január 8-án tör­téntekre. A szovjet parancs­nokság akkor jóval megtisz­­telőbb feltételek között aján­lotta fel az ellenségnek a ka­pitulációt. Egy pontban nyomban megszületett a megegyezés: Laszkin a szov­jet parancsnokság nevében ígéretet tett arra, hogy ga­rantálja a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódot, az azonnali orvosi segítsé­get, a betegek és a sebesül­tek gondozását. Ezután Roske az írógéphez ült és maga gépelte le a né­met csapatokhoz szóló pa­rancsot. A parancs szenti­mentális kifejezésekből állt és a következő szavakkal fe­jeződött be: „Jövendő sor­sunkat a jó istenre bízzuk ..." (Folytatjuk) MfiO. február 1, swMnbai Aláírták Magyarország és a Szovjetunió 1969-re szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvét MOSZKVA Pénteken Moszkvában be­fejeződtek­­ a Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió kereskedelmi küldöttségének tárgyalásai. A tárgyalások eredménye­ként dr. Biró József külke­reskedelmi miniszter, a ma­gyar küldöttség vezetője és Nyikolaj Patolicsev, a Szov­jetunió külkereskedelmi mi­nisztere, a szovjet delegáció vezetője aláírta a két ország 1969-re szóló árucsereforgal­mi jegyzőkönyvét. Mindkét fél megelégedés­sel állapította meg, hogy a Magyarország és a Szovjet­unió közötti külkereskedel­mi forgalom sikeresen fejlő­dik. Az aláírt jegyzőkönyv értelmében 1969-ben a köl­csönös szállítások volumene — az 1968. évihez képest — 7 százalékkal növekszik és értéke eléri az 1,3 milliárd rubel összeget. A Szovjetunió változatlanul Magyarország fő kereskedelmi partnere, s több mint egyharmad arány­ban részesedik Magyarország külkereskedelmi forgalmá­ban. A maga részéről Ma­gyarország is az egyik vezető helyet foglalja el a Szovjet­unió külkereskedelmében. Az 1969. évre szóló áru­csereforgalmi jegyzőkönyv előirányozza a Szovjetunió­ból Magyarországra irányuló szállítások növelését, a hosz­­szúlejáratú megállapodásban rögzített mennyiségeken fe­lül a magyar népgazdaság szempontjából fontos áruk­ból. Magyarország 1969-ben kü­lönböző nyersanyagokat és élelmiszereket, ipari beren­dezéseket, mezőgazdasági gé­peket, személy- és tehergép­kocsikat, valamint légiközle­kedési eszközöket vásárol a Szovjetuniótól. Ugyanakkor autóbuszokat, hajókat, hír­közlési berendezéseket, élel­miszeripari és vegyipari be­rendezéseket, továbbá jelen­tős mennyiségű közfogyasz­tási árut szállít a Szovjet­uniónak. Az 1969-re szóló megálla­podás sikeres megvalósítása elősegíti a népgazdasági ter­vek teljesítését és mindkét ország lakossága szükségle­teinek még teljesebb kielé­gítését. Az ünnepélyes eseményen jelen volt Szipka József, Ma­gyarország moszkvai nagy­követe, valamint Mihail Kuz­min, a Szovjetunió külkeres­kedelmi miniszterének első helyettese. Az aláírás után mondott beszédében Biró József hang­súlyozta: meggyőződésem, hogy az 1969. évi árucsere­­forgalmi jegyzőkönyv előké­szítése során folytatott tár­gyalásokon hazám és a Szov­jetunió külkereskedelmi kap­csolatait sikerült tovább mé­lyíteni és bővíteni.­­ A magyar—szovjet áru­forgalom fejlődésével kap­csolatban különösen ki kívá­nom emelni azt a tényt, hogy az előző két évben elért igen magas áruforgalmi szintet jelenlegi tárgyalásaink ered­ményeként nemcsak meg tudtuk szilárdítani, hanem áruforgalmunkat mintegy 7 százalékkal még növelni is fogjuk 1969 folyamán.­­ A Magyarországon 1968- ban bevezetett, és a gazda­ságirányítási rendszerünket továbbfejlesztő új módszerek országaink gazdasági kap­csolatainak megerősödéséhez vezettek. Nyikolaj Patolicsev kie­melte: „az évről évre alá­írásra kerülő okmányok mind fontosabbá válnak or­szágaink számára. Ez azzal függ össze, hogy a Szovjet­unió és Magyarország között gyorsan fejlődnek a gazda­sági és kereskedelmi kap­csolatok. Az elmúlt három év során átlagosan 12—15 százalékosan növekedett kül­kereskedelmi forgalmunk, s igen magas szintet ért el.­ ­ (MTI.) Falumúzeum, Háború és béke Alexics Tamás művelődési ház igazgatótól érdeklődtünk a napokban, milyen program várja a tavasszal az ágfalvia­kat a művelődési házban. Nem munkatervből böngé­szi, hanem közbekérdezés nélkül sorolja, mint a jó gazda, aki minden pillanat­ban számadásra kész. — Folytatódnak a TIT-elő­­adások, három alkalommal várjuk a Déryné Színházat, két előadásra ifjúsági bérle­teseink is vannak — meg­kedvelte a község a társu­latot. Februárban az ifjúsági klub színjátszó csoportja ad műsoros­ estet, két egyfelvo­­násos és kisebb jeleneteket mutatnak be. Az ifjúsági klub — vezetője Vas Péter KISZ-titkár — rendszeresen és eredményesen dolgozik, minden vasárnapra program­mal várja a fiatalokat. Feb­ruár elsején az iskola és a művelődési ház közös karne­vált rendez, 22-én lesz az is­kola kulturális seregszemlé­je, melyre minden osztály külön műsorral készül, az osztályfőnökök irányításával. önálló estre készül a fú­vószenekarunk, az előadás valószínűleg májusban lesz. Az irodalmi színpad márci­usban vagy áprilisban mu­tatja be a Háború és béke című irodalmi összeállítását, melyet Kőbányai Károlyné szerkeszt és rendez. Probléma azonban a fel­nőtt lakosság megnyerése a művelődési ház kínálta mű­sorok, rendezvények látoga­tására. A lakosság negyven­nyolc százaléka német ajkú, s a magyarok nagy része is ért németül, este nyolctól szinte mindenki a bécsi té­vét nézi. A magyarok és né­metek elkülönülése tény a községben, de nézeteltérések nincsenek közöttük. Mint je­lenség figyelhető meg in­kább csak, s főleg búcsúk alkalmával, a művelődési ház büféjében jobbára a né­metek, az italboltban pedig a magyarok gyülekeznek. A tévé bizony, főként a bécsi szórakoztató műsorok, nagy hatalom Ágfalván — fejezi be tájékoztatóját Alexics Tamás, majd hozzá­teszi: nyáron aztán egy jelen­tős tervünk valósul meg: megnyitjuk a falumúzeumot. Az anyag már együtt van, a soproni múzeumban restau­rálják. A helyiséget is elő­készítettük: a művelődési ház egyik termét neveztük ki falumúzeummá, ott bizto­sítunk megfelelő elhelyezést az értékes tárgyaknak, do­kumentumoknak. Ugyancsak új feladatot tölt be nemso­kára a művelődési ház büfé­je: játékszobának rendezzük be pingpongasztallal, rex­­szel, sakkal. A fiatalok örül­nek neki. — mi — Vége a vizsgaidőszaknak Csökken a lemorzsolódás, jól rajtoltak az első évfolyamosok Szeli Tibor, a Mosonma­gyaróvári Agrártudományi Főiskola tanulmányi osztá­lyának vezetője mondta teg­nap: pénteken befejeződött nálunk a vizsgaidőszak, 327 hallgatónk adott számot az első félévben elsajátított is­meretekből. őszintén örü­lünk annak, hogy az első év­folyam hallgatói közül csu­pán heten morzsolódtak le félévkor. Közülük néhányan jövőre ismétlőként folytatni akarják a tanulást. — Jól rajtoltak az elsősök — mondta az osztályvezető. — Az első félév átlaga jobb az idén, mint az előző tan­években: hármas átlagot ér­tek el hallgatóink. Az első­sök tanulmányi értesítőjé­ben négy kollokvium és há­rom zárthelyi beszámoló eredményét jegyezték be a tanárok.­­ A második és a harmadik évfolyam diákjai egyformán 3,4-es átlagot ér­tek el. A másodikosok két­­két szigorlatot, kollokviumot illetve zárthelyi beszámolót izgultak végig. A harmadi­kosok egy szigorlaton és hat kollokviumon vizsgáztak. Mint mindig, ezúttal is a vég­zős évfolyam vitte el a leg­jobb tanulók pálmáját: vizs­gaeredmény 3,6. — A gyors­mérleg összegezéseként meg­állapítható — mondta Szeli Tibor —, hogy első évfolya­munk hallgatói között rövi­desen sok jeles és kitűnő rendű főiskolást köszönthe­tünk.

Next