Kisalföld, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
2 A nap eseményeiről Offenzíva-pánik Saigonban Az iraki események utórezgései Cáfolat Koszigin egészségi állapotáról . Közeleg Vietnam egyik legnagyobb ünnepe, a Holdújév, az úgynevezett Tel és a dél-vietnami fővárosban mind idegesebbé válik a hangulat. Nemcsak az ünnep közeleg ugyanis, hanem a tavalyi emlékezetes Tét sok veszteséget okozott tavaly az amerikaiaknak és a kormánycsapatoknak, megismétlődhet. A USA és a saigoni rezsim biztonsági szervei hónapok óta igyekeznek azon, hogy ez a számukra lidérces esemény ne következzék be — vagy legalább ne úgy, mint 1968-ban, amikor a DNAF fegyveres erőinek általános támadása teljesen rajtaütésszerűen érte mind az amerikai, mind a délvietnami kormányt. Nos, a legutóbbi jelentéseit szerint ez az állandó intenzív „előrejelző” kísérlet némi eredményre vezetett, de olyan eredményre, amely felkavarta a dél-vietnami főváros amúgy is ingatag nyugalmát. Thieu elnök és az amerikai főparancsnok, Abrams tábornok különleges kutatóegységei ugyanis Saigontól mindössze 84 kilométerre földalatti dzsungelkórházra bukkantak, amelyet nyilvánvalóan a partizánok építettek. A háromszáz ágyas kórház egy teljes szabadságharcos hadosztály egészségügyi ellátását biztosította volna, és ebből amerikai szakértők azt a meglehetősen kézenfekvő következtetést vonták le, hogy a „lelet” egy készülő újabb offenzíva előjele. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban az arab szakszervezetek kairói kongresszusán kívül változatlanul az iraki kivégzések utórezgései állnak a nemzetközi érdeklődés középpontjában Abdullah Szalam iraki tájékoztatási miniszter újabb sajtókonferencián ismételte meg kormányának azt az állítását, hogy az országban széles körű kémhálózat tevékenykedik, amely szabotázsakciókat készít elő és „éppen ezért további kivégzések várhatók”. A miniszter ismételten cáfolta, hogy kormányát faji gyűlölködés vezette volna és feltette a kérdést: miért nincs hasonló felháborodás nyugaton a megszállt arab területek lakosainak helyzete miatt? A világsajtó jelentős része ugyanakkor elítéli az iraki eseményeket. A zágrábi Vjesnyik úgy fogalmaz, hogy „egyetért A Thani ENSZ- főtitkár aggodalmával a bagdadi intézkedések esetleges súlyos következményei miatt.” Az iraki egyezmények — folytatja a jugoszláv lap — aggasztanak más arab országokat is, amelyek nem akarják nyilvánosan kifejezni, mit gondolnak az iraki ügyről. A kivégzések — véli a Vjesnyik — objektíve megnehezítik nemcsak az arab országok helyzetét, hanem azokét is, amelyek baráti viszonyban vannak velük. Nyilvánvalóan vezető helyet kap a világsajtó hasábjain, a rádióállomások hullámhosszain és a televízió képernyőjén az a nyilatkozat, amelyet Zamjatyin, a szovjet külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője tett Koszigin miniszterelnök egészségi állapotáról. Zamjatyin megcáfolta azokat a nyugati, mindenekelőtt londoni, lapokban felröppentett híreszteléseket, amelyek szerint a miniszterelnök beteg és kijelentette: Koszigin szabadságon van és a közeljövőben elfoglalja hivatalát. (RS) KIS Rt.FOt.0 Innen - mm a nagyvilágitól Essen (ADN) Február 7-én New Orleansban tanúként kihallgatják Wernher von Braun amerikai rakéta-szakembert, az egykori SS Obersturmbannführert. Von Braun a „Dora” náci koncentrációs táborban elkövetett bűncselekményekről tanúskodik. New Orleans-ba az esseni esküdtszék határozata alapján idézték meg. Miami (Reuter) Pénteken eltérítették útirányától és Kubába kényszerítették az amerikai belső légijárat egyik utasszállító gépét. A gép 63 személlyel (55 utas és nyolctagú személyzet) San Franciscoból a floridai Tampába tartott. Ez az idén már a 11. amerikai repülőgép, amelyet útirányának megváltoztatására kényszerítettek. Párizs (AFP) Péntekre virradó éjszaka ismeretlen személyek behatoltak Malakoff-ban (Párizs egyik külvárosában) a Francia Kommunista Párt helyi szervezetének székházába és felgyújtották a párt irodáját. A berendezés elpusztult. Cosenza (Reuter) Egy 19 éves olasz diák pénteken benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát Két közelben tartózkodó rendőr a felcsapó lángokat gyorsan eloltotta. A fiatalembert másodfokú égési sebekkel kórházba szállították. Vilseck (Reuter) A csehszlovák határ közelében megrendezett amerikai hadgyakorlatnak megvan az első halottja. Egy nyugatnémet autó összeütközött egy páncélozott gépkocsival. Az autó vezetője meghalt Ez történt Sztálingrádnál írta: V. Sztyepanov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa- 4. „dm Ziel!" Magunk mögött hagytuk az ellenséges katonák első félkörét és odaléptünk a másodikhoz. A németek meg sem mozdultak. És egyszeriben a sorból kilépett egy tiszt. . Lefordítottam Laszkin szavait, aki elmondta, kicsoda és miért jött. A tiszt bizalmatlanul méregette a kis alacsony embert, aki szakasztott olyan bundát és ugyanolyan halmnacsizmát viselt, mint a csoport többi tagja. Laszkin semmiben sem hasonlított tábornokra, hacsak valaki nem figyelt fel tábornoki szőrmekucsmájára és a rajta levő köralakú kokárdára. Erőteljes hangja azonban megtette a magáét. Vezényszavak pattogtak, a sor kettévált és miután utat engedett számunkra, ismét összezárult A kapun áthaladva tágas belső udvarba kerültünk, ahol a fegyveres katonák és tisztek tolongtak. Egyesek álldogáltak, mások hevenyészett ülőalkalmatosságokon pihentek, voltak, akik féllábon táncolva próbáltak valamennyire felmelegedni. Az udvar jobb sarkában lépcső látszott, amely pincébe vezetett. A bejáratnál elkülönülve hitleristák álldogáltak géppisztolyokkal felszerelve: Paulus személyes testiőrsége. A külső őrség egyik tisztje ellőttünk haladva leszaladt a pincébe. Nyomban utána egy másik tiszt jelent meg. Magas termetű volt, arca gondosan megborotválva, a nyakán: a lovagrend vaskeresztje tölgyfakoszorúval és brilli árusokkal. Ez volt a hitleri hadsereg legmagasabb kitüntetése, összecsapta bokáját és meglepő udvariassággal mutatkozott be: „Adam ezredes, von Paulus tábornagy személyes adjutánsa". Értetlenül néztünk egymásra: „Talán azt akarta mondani, hogy Paulus vezérezredes? jegyeztem meg. A sors iróniája. A találkozót megelőző éjszakán, a sztálingrádi áruház pincéjébe megjött Hitler rádióüzenete, amelyben a Führer Szerencsekaréna tart fejezte ki Paulusnak abból az alkalomból, hogy megkapta a Rech legmagasabb katonai kitüntetését. Ez volt az utolsó távirat, amelyet a 6. hadsereg törzskara Berlinből kapott. VálaszulPaulus közölte, hogy kapitulál. Adam rendíthetetlen udvariassággal invitált bennünket a pincébe, de azt indítványozta, hogy fogjuk meg egymás kezét. „Lent nálunk ugyanis sötét van” — fűzte hozzá. Elég sokáig bolyongtunk az áthatolhatatlan sötétségben az áruház egykori földalatti raktárainak labirintusaiban. Olykor szentjánosbogarakhoz hasonlóan fel-felvillantak a pislákoló zseblámpafények. Adam ezredes egyszercsak megállt. „Am Ziel". (Célhoz értünk) — mondta valami oknál fogva majdnem suttogva, és feltárult előttünk a kiszűrődő fény által megvilágított ajtó. Beléptünk. A helyiség meglehetősen tágas volt. A jobb sarokban kissé ferdén nagyméretű íróasztal állt. Rajta zöld lámpaernyős petróleumégő. Az asztalnál, arccal a bejárat felé, tábornokok ültek. Ahogy beléptünk, lassan felálltak és mozdulatlanságba merevedtek. Ünneplő és rendjelekkel díszített, aranyos sújtásokkal teletűzdelt egyenruhájukban, övükben pisztollyal, gondosan megborotvált, de a kimerültségtől sárgás-zöld ábrázattal, feszült várakozással tekintettek ránk. Megpróbáltam felismerni közöttük Paulust. Laszkin tábornok odalépett az asztalhoz, hangosan és katona módjára tagoltan bemutatkozott, majd felém fordulva hozzáfűzte: „ ... és a kíséretemben lévő személyek”. Az ezrelés bemutatta a másik oldalon felsorakozott tiszteket Paulus nevét azonban nem említette. Szeretnék személyesen Paulus úrral beszélni — követelte erélyesen Laszkin. Az asztal mögül előlépett egy magas, kimért, még mindig fiatal tábornok, érces hangon jelentette: „Roske vezérőrnagy vagyok, a 71. lövészhadosztály parancsnoka. Von Paulus tábornagy úr lemondott a parancsnoki tisztségről és minden hatalmat rámruházott. A tábornagy úr közép-európai idő szerint tíz órakor jelenik meg, és a megadásról folytatandó tárgyalások vezetésével engem bízott meg ...” — Nem azért jöttem, hogy tárgyalást folytassak a kapitulációról, hanem azért, hogy elfogadjam a megadást — szakította félbe Laszkin. Nyomban ismertette a követeléseket: a német parancsnokság azonnal parancsot ad mindkét hadseregcsoportnak a tűz beszüntetéséről, szervezetten, lista szerint átadja képviselőinknek az egységek teljes személyi állományát és harci felszerelését. A legyőzöttek számára nem marad más, mint a beleegyezés. Roske azonban megjegyezte, hogy parancsnoki hatalma csak a déli hadseregcsoportra terjed ki. Az északi hadseregcsoporttal Paulus utasítására minden kapcsolatot megszakítottak. Roske nyomban megpróbálkozott azzal, hogy ellenköveteléseket támasszon. Így például követelte, hogy a tiszti állománynak hagyják meg a személyi fegyverekeit, a tisztikardot és a tiszti rendjeleket . .. Laszkin újra erélyesen félbeszakította és emlékeztette a január 8-án történtekre. A szovjet parancsnokság akkor jóval megtisztelőbb feltételek között ajánlotta fel az ellenségnek a kapitulációt. Egy pontban nyomban megszületett a megegyezés: Laszkin a szovjet parancsnokság nevében ígéretet tett arra, hogy garantálja a hadifoglyokkal való emberséges bánásmódot, az azonnali orvosi segítséget, a betegek és a sebesültek gondozását. Ezután Roske az írógéphez ült és maga gépelte le a német csapatokhoz szóló parancsot. A parancs szentimentális kifejezésekből állt és a következő szavakkal fejeződött be: „Jövendő sorsunkat a jó istenre bízzuk ..." (Folytatjuk) MfiO. február 1, swMnbai Aláírták Magyarország és a Szovjetunió 1969-re szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvét MOSZKVA Pénteken Moszkvában befejeződtek a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kereskedelmi küldöttségének tárgyalásai. A tárgyalások eredményeként dr. Biró József külkereskedelmi miniszter, a magyar küldöttség vezetője és Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, a szovjet delegáció vezetője aláírta a két ország 1969-re szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyvét. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyarország és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi forgalom sikeresen fejlődik. Az aláírt jegyzőkönyv értelmében 1969-ben a kölcsönös szállítások volumene — az 1968. évihez képest — 7 százalékkal növekszik és értéke eléri az 1,3 milliárd rubel összeget. A Szovjetunió változatlanul Magyarország fő kereskedelmi partnere, s több mint egyharmad arányban részesedik Magyarország külkereskedelmi forgalmában. A maga részéről Magyarország is az egyik vezető helyet foglalja el a Szovjetunió külkereskedelmében. Az 1969. évre szóló árucsereforgalmi jegyzőkönyv előirányozza a Szovjetunióból Magyarországra irányuló szállítások növelését, a hoszszúlejáratú megállapodásban rögzített mennyiségeken felül a magyar népgazdaság szempontjából fontos árukból. Magyarország 1969-ben különböző nyersanyagokat és élelmiszereket, ipari berendezéseket, mezőgazdasági gépeket, személy- és tehergépkocsikat, valamint légiközlekedési eszközöket vásárol a Szovjetuniótól. Ugyanakkor autóbuszokat, hajókat, hírközlési berendezéseket, élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, továbbá jelentős mennyiségű közfogyasztási árut szállít a Szovjetuniónak. Az 1969-re szóló megállapodás sikeres megvalósítása elősegíti a népgazdasági tervek teljesítését és mindkét ország lakossága szükségleteinek még teljesebb kielégítését. Az ünnepélyes eseményen jelen volt Szipka József, Magyarország moszkvai nagykövete, valamint Mihail Kuzmin, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének első helyettese. Az aláírás után mondott beszédében Biró József hangsúlyozta: meggyőződésem, hogy az 1969. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv előkészítése során folytatott tárgyalásokon hazám és a Szovjetunió külkereskedelmi kapcsolatait sikerült tovább mélyíteni és bővíteni. A magyar—szovjet áruforgalom fejlődésével kapcsolatban különösen ki kívánom emelni azt a tényt, hogy az előző két évben elért igen magas áruforgalmi szintet jelenlegi tárgyalásaink eredményeként nemcsak meg tudtuk szilárdítani, hanem áruforgalmunkat mintegy 7 százalékkal még növelni is fogjuk 1969 folyamán. A Magyarországon 1968- ban bevezetett, és a gazdaságirányítási rendszerünket továbbfejlesztő új módszerek országaink gazdasági kapcsolatainak megerősödéséhez vezettek. Nyikolaj Patolicsev kiemelte: „az évről évre aláírásra kerülő okmányok mind fontosabbá válnak országaink számára. Ez azzal függ össze, hogy a Szovjetunió és Magyarország között gyorsan fejlődnek a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. Az elmúlt három év során átlagosan 12—15 százalékosan növekedett külkereskedelmi forgalmunk, s igen magas szintet ért el. (MTI.) Falumúzeum, Háború és béke Alexics Tamás művelődési ház igazgatótól érdeklődtünk a napokban, milyen program várja a tavasszal az ágfalviakat a művelődési házban. Nem munkatervből böngészi, hanem közbekérdezés nélkül sorolja, mint a jó gazda, aki minden pillanatban számadásra kész. — Folytatódnak a TIT-előadások, három alkalommal várjuk a Déryné Színházat, két előadásra ifjúsági bérleteseink is vannak — megkedvelte a község a társulatot. Februárban az ifjúsági klub színjátszó csoportja ad műsoros estet, két egyfelvonásos és kisebb jeleneteket mutatnak be. Az ifjúsági klub — vezetője Vas Péter KISZ-titkár — rendszeresen és eredményesen dolgozik, minden vasárnapra programmal várja a fiatalokat. Február elsején az iskola és a művelődési ház közös karnevált rendez, 22-én lesz az iskola kulturális seregszemléje, melyre minden osztály külön műsorral készül, az osztályfőnökök irányításával. önálló estre készül a fúvószenekarunk, az előadás valószínűleg májusban lesz. Az irodalmi színpad márciusban vagy áprilisban mutatja be a Háború és béke című irodalmi összeállítását, melyet Kőbányai Károlyné szerkeszt és rendez. Probléma azonban a felnőtt lakosság megnyerése a művelődési ház kínálta műsorok, rendezvények látogatására. A lakosság negyvennyolc százaléka német ajkú, s a magyarok nagy része is ért németül, este nyolctól szinte mindenki a bécsi tévét nézi. A magyarok és németek elkülönülése tény a községben, de nézeteltérések nincsenek közöttük. Mint jelenség figyelhető meg inkább csak, s főleg búcsúk alkalmával, a művelődési ház büféjében jobbára a németek, az italboltban pedig a magyarok gyülekeznek. A tévé bizony, főként a bécsi szórakoztató műsorok, nagy hatalom Ágfalván — fejezi be tájékoztatóját Alexics Tamás, majd hozzáteszi: nyáron aztán egy jelentős tervünk valósul meg: megnyitjuk a falumúzeumot. Az anyag már együtt van, a soproni múzeumban restaurálják. A helyiséget is előkészítettük: a művelődési ház egyik termét neveztük ki falumúzeummá, ott biztosítunk megfelelő elhelyezést az értékes tárgyaknak, dokumentumoknak. Ugyancsak új feladatot tölt be nemsokára a művelődési ház büféje: játékszobának rendezzük be pingpongasztallal, rexszel, sakkal. A fiatalok örülnek neki. — mi — Vége a vizsgaidőszaknak Csökken a lemorzsolódás, jól rajtoltak az első évfolyamosok Szeli Tibor, a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola tanulmányi osztályának vezetője mondta tegnap: pénteken befejeződött nálunk a vizsgaidőszak, 327 hallgatónk adott számot az első félévben elsajátított ismeretekből. őszintén örülünk annak, hogy az első évfolyam hallgatói közül csupán heten morzsolódtak le félévkor. Közülük néhányan jövőre ismétlőként folytatni akarják a tanulást. — Jól rajtoltak az elsősök — mondta az osztályvezető. — Az első félév átlaga jobb az idén, mint az előző tanévekben: hármas átlagot értek el hallgatóink. Az elsősök tanulmányi értesítőjében négy kollokvium és három zárthelyi beszámoló eredményét jegyezték be a tanárok. A második és a harmadik évfolyam diákjai egyformán 3,4-es átlagot értek el. A másodikosok kétkét szigorlatot, kollokviumot illetve zárthelyi beszámolót izgultak végig. A harmadikosok egy szigorlaton és hat kollokviumon vizsgáztak. Mint mindig, ezúttal is a végzős évfolyam vitte el a legjobb tanulók pálmáját: vizsgaeredmény 3,6. — A gyorsmérleg összegezéseként megállapítható — mondta Szeli Tibor —, hogy első évfolyamunk hallgatói között rövidesen sok jeles és kitűnő rendű főiskolást köszönthetünk.