Kisalföld, 1969. október (14. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

2­ 01z Eötvös Loránd Tudomán­yejivalemen díszdoktorrá avatták dr. Urho Kaleva Kekkonent Bensőséges ünnepség zaj­lott le kedden a budapesti Eötvös Loránd Tudomány­­egyetemen: dr. Urho Kaleva Kekkonent, a Finn Köztársa­ság elnökét az állam- és jog­tudományok díszdoktorává avatták. Az egyetem ünnepi közgyűlésén részt vett Lo­­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Dr. Nagy Károly rektor megnyitó beszédében beje­lentette, hogy az elnököt ki­magasló érdemei elismeréséül az állam- és jogtudományok díszdoktorává avatják. Sze­mélyében annak a finn nép­nek hivatott képviselőjét is üdvözöljük, amelynek múlt­jában oly sok a közös vonás a magyar nép történelmi életútjával. Ezután dr. Sárándi Imre dékán ismertette dr. Urho Kaleva Kekkonen életútját,­udományos evékenységét, politikai és közéleti pályafu­tását. A többi között szólt korszerű közigazgatási kiala­kításért végzett elméleti és gyakorlati munkásságáról, tudományos tevékenységé­ről, s hangsúlyozta, hogy széles jogászi műveltségét mint politikus is nagyszerűen felhasználta.­­ Hazájában népszerűség övezi, a világ békeszerető emberei tisztelik és becsülik. Legyen e díszdoktori cím egyetemünk és az egész ma­gyar társadalom elismerésé­nek jele Urho Kaleva Kek­konen személye és Finnor­szág testvéri népe iránt! Beszéde végén a dékán dr. Urho Kaleva Kekkonent az állam- és jogtudományok díszdoktorává avatta, majd a rektor átnyújtotta az elnök­nek a díszes oklevelet, s a karok dékánjai az egyetemi tanács nevében a hagyomá­ny­t kézfogással díszdoktor­rá fogadták. Ezután a finn államelnök nagy tetszéssel fogadott elő­adást tartott, amelyben a finn—magyar kapcsolatokról, a jogtudomány szerepéről, a béke iránti felelősségről szólt. Előadása után az ünnepi közgyűlés résztvevői meleg ünneplésben részesítették a finn államelnököt, dr. Nagy Károly rektor azzal a jókí­vánsággal zárta be az ünnep­séget, hogy az új díszdoktor még sok éven át fejtse ki munkásságát a tudomány szolgálatában hazája, az egész emberiség javára, s most már az egyetem dicső­ségére is. (MTI) I­rop eseményeiről Folytatódik a párbeszéd Márka-manőverek Amit nem lehet „jégre" tenni látó Egyesült Államok milyen elfogadható megoldást tud ajánlani az arab országoknak. A problémák ellenére mégis figyelemre­­ méltó, hogy a szuper-nagyhatalmi párbeszéd folytatódik , s erre jó kere­tet szolgáltat, hogy az ENSZ- ülésszak alkalmából a kül­ügyminiszterek New York­ban tartózkodnak. MIKOR DŐL EL a bonni alku? — teszik fel a kérdést a külföldi megfigyelők. Hi­vatalosan október 21-én kell megválasztani az új parla­mentnek az új kancellárt, te­hát három hét áll rendelke­zésre a kulisszák mögötti ha­talmi harcra. Amire jellem­ző, hogy az újságok kedden azt teregették ki: a szociálde­mokraták és a keresztényde­mokraták bársonyszéket ígér­tek a szabaddemokratáknak. A jelenlegi papírforma sze­rint — ami természetesen már holnap felborulhat — a szabaddemokraták Brandt koalíciós partnerei lesznek, de előbb kelletik magukat, hogy választási vereségüket megfelelő pozíciók kialkudá­sával enyhítsék... Érdekes NDK-beli kommentár: a ked­di Neues Deutschland idézi a Német Kommunista Párt ál­lásfoglalását, hogy az SZPD és az FDP új politikát kezdhet­ne, hiszen a választók több­sége a nagykoalíció ellen sza­vazott. Kezdhetne, de vajon kezd-e? Kavarog a vihar a márka körül: Kiesinger beleegyezett a márkapiac szabaddá tételé­be, ami viszont a nagy ke­reslet miatt­­ álcázott felér­tékelést jelent. Pedig a vá­lasztások előtt a keresztény­­demokraták lehetetlennek tartották a felértékelés bár­milyen módját... S AMI NEM kerülhet le a napirendről: Vietnam. Scott republikánus szenátor azt ja­vasolta, hogy legyen kéthóna­pos „tűzszünet” az amerikai kongresszusban. Hatvan napig­­e bírálják Nixon politikáját, tegyék „jégre” a problémát. Ezek után a szenzáció erejé­vel hatott, hogy a háborúel­lenes demokraták kedden be­jelentették: a jövő kedden egész napos vietnami vitát követelnek a szenátusban. (A program meghirdetésekor is­mét igen tevékeny volt Ed­ward Kennedy szenátor is.) Közben akciónapot készíte­nek elő az amerikai egye­temisták is. Mindez a „tűz­szünet” helyett­­ a háború­ellenes tiltakozás tüzét lob­­banthatja fel... (KS) A KEDD ESTI események közül kezdjük a sort azzal, amely csak a lapzárta után fog bekövetkezni. A New York-i időszámítás szerint az esti óráikban — nálunk haj­nalba húzódóan — tanács­kozik majd ismét Gromiko szovjet és Rogers amerikai külügyminiszter. Tíz nap alatt ez a harma­dik megbeszélésük, s várha­tólag újból a közel-keleti vál­ság megoldására irányuló erőfeszítések lesznek napiren­den. Több nyugati távirati iroda olyan híreket reppen­­tett fel, hogy a nagyhatalmak egy új „csomagterv” kidolgo­zásán munkálkodnak, ami nyilván a Biztonsági Tanács­ban korábban elfogadott for­mula részletesebb változata lenne. Ezeket a kombináció­kat azonban hivatalosan nem erősítették meg, s kérdés, hogy az Izraelnek éppen .­hantom repülőgépeket szál­ KISALFÖLD a CSKP KB ülése után A csehszlovákiai helyzet konszolidálódásának feltéte­lei között — ezt hónapok óta hangsúlyozzák az események ismerői — vitathatatlanul az első helyen áll a megalkuvás nélküli rendteremtés a párt­ért az államapparátusban. A CSKP Központi Bizottságá­nak áprilisi és májusi plénu­ma óta a kibontakozás meg­gyorsult. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a központi bizottság élére Ale­xander Dubcek helyett a ha­tározott és tapasztalt poli­tikus Gustáv Husák került. Május óta világos volt, ami most bekövetkezett, hogy Csehszlovákia vezetőinek tel­jes megoldásra kell töreked­niük, és mindenképpen, le kell vonni a korábbi pártve­zetésben elkövetett tévedések és hibák valamennyi politi­kai, szervezeti és személyi konzekvenciáját. E tekintetben nagy jelen­tőségű munkát végzett a CSKP Központi Bizottságá­nak ülése a múlt hét végén. Számos olyan kérdésben, amelyről eddig nem volt egy­értelmű döntés, most világos határozatokat hoztak. A bizalom megszilárdítása Emlékezetes, hogy tavaly nyáron , miközben gyorsan romlottak a csehszlovák párt­vezetés kapcsolatai a szovjet, a lengyel, az NDK, a bolgár és a magyar vezetéssel — a Dubcek nevével fémjelzett p politika jegyében visszautasí­tották a csehszlovák részvé­telt a varsói értekezleten. Ez a szocialista országok kap­csolatában példa nélkül álló kihívás akkor mérhetetlenül sokat ártott annak a biza­lomnak, amelyet a csehszlo­vák vezetés a többi szocia­lista országban élvezett. A távolmaradásról akkor hozott határozat mostani visszavo­nása csakúgy, mint a tavaly augusztus 21-i antimarxista deklaráció érvénytelenné nyilvánítása olyan akadályt távolított el a bizalom teljes helyreállításának útjából, amelyet jogosan várt el a szocialista internacionalizmus minden igaz híve Csehszlo­vákiában és azon kívül is. Hasonló jelentőségű az úgynevezett rendkívüli kong­resszus ügyében hozott dön­tés. A központi bizottság egy korábbi határozatában már érvénytelennek minősítette ugyan ezt a tanácskozást, de a mostani határozat lénye­gesen tovább lép. Azon kívül, hogy érvényteleníti a részt­vevők mandátumát is, elren­deli a szervezők tevékenysé­gének kivizsgálását, továbbá a pártfegyelmi megindítását. Tudnivaló, hogy azon a ta­valy augusztusi tanácskozá­son, amelyet jobboldali ele­mek rendkívüli kongresszus­nak próbáltak feltüntetni, több olyan határozatot hoz­tak, amely ellenkezik a cseh­szlovák szocialista társada­lom alapvető érdekeivel, és sérti a CSKP internaciona­lista kötelezettségeit. Akik ily módon súlyosan belegázol­tak a párt becsületébe, nem kerülhetik el a felelősségre­­vonást a párt színe előtt. Személyi döntések A központi bizottság ülésé­ről kiadott közlemény sok nevet sorol fel, olyanokét, akiket kizárás vagy önkéntes visszalépés után eltávolítot­tak a KB-ből, és más szer­vekből. A nevek legtöbbje ismeretlen a magyar átlag­­újságolvasó előtt. Valameny­­nyivel többet tudhatunk ró­luk, ha figyelembe vesszük, hogy legtöbbjük nem válasz­tott tagja volt a vezető szer­veknek, hanem kooptálás út­ján került oda. A központi szervekbe való behívásuk ab­ban az időben történt, ami­kor a párton belül még ér­vényre lehetett juttatni a szovjetellenes, szocializmus­ellenes tendenciákat. Nem egyet közülük éppen az ér­vénytelenített „kongresszu­son” neveztek ki, és a Dub­­cek-féle vezetés később „tör­vényesítette” becsempészésü­ket a párt vezető szerveibe. Szerepelnek közöttük olya­nok is, akik régi, választott vezetőségi tagok voltak ugyan, de hosszú idő óta nyíltan szemben állnak a konszolidálás politikájával, részt vállaltak különféle jobboldali akciókban, s nem voltak hajlandók szakítani e tevékenységükkel. Akik aggodalommal fi­gyelték a csehszlovákiai ese­mények fejlődését, most egyetértéssel fogadják azt a döntést, hogy Alexander Dubcek nem lehet tovább tagja a központi bizottság elnökségének, Josef Smr­­kovskyt pedig törlik a köz­ponti bizottság tagjainak so­rából. Várható, hogy a nem­zetgyűlés kommunista kép­viselői Dubceket és Smrkovs­­kyt visszahívják parlamenti funkcióikból is. A párt egységéért A szervezeti és személyi kérdésekkel egyidőben to­vábbi fontos eseményt, tag­­könyvcserét jelentettek be a pártban. Jelenleg több mint egymillió-hatszázezer tagja van a Csehszlovák Kommu­nista Pártnak, s ámbár egy marxista-leninista párt tag­létszámában nem döntő, hogy mi az aránya a lakosok szá­mához mérten, mégis Cseh­szlovákia esetében ilyen ma­gas létszám mellett kérdé­sessé válhat a párt élcsapat szerepe. A CSKP-ban azon­ban az egyszerű arányszám­­prob­lémán túl más meggon­dolásokat is érvényesítenek. A pártban sok olyan elem található, akik haszonlesés­ből, előnyök reményéből, más szóval karrierizmusból léptek be részint Novotny szektás-dogmatikus rendsze­rében, részint 1968 januárja után. Ez utóbbiak a párton belüli jobboldal segédcsapa­taiként léptek fel. Nem kell bizonygatni, hogy sem az előbbiek, sem az utóbbiak nem rendelkeznek semmiféle marxista-leninista meggyőző­déssel. A tagkönyvcsere al­kalmat ad annak felmérésé­re, ki miért hordja a zsebé­ben a piros pártkönyvet. A törtetők, a karrieristák, a jobboldaliak kihagyása csak erősítheti a párt egységét, marxista-leninista szellemét. A kibontakozást, a helyzet rendezését szolgálja az is, hogy a központi bizottság döntései után újjáalakították a csehszlovák szövetségi kor­mányt. Oldrich Cemnik mi­niszterelnöknek így alkalma volt arra, hogy a központi bizottság határozataival egy­bevágóan szervezhesse újjá kormányát, amely az eddigi­nél hatásosabban töltheti be szerepét az ország gazdasági és politikai életének vezeté­sében. C. T. B. A Kínai Népk­öztársaság köszöntése A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány táviratot intézett a Kínai Népköztársaság államtaná­csához Kína nemzeti ünnepe alkalmából. — A Kínai Népköztársa­ság megalakulásának 20. év­fordulója alkalmából üdvöz­letünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai nép­nek — szól a távirat. — A Kínai Népköztársaság meg­alakulása történelmi jelentő­ségű e esemén­y volt a szocia­lizmus, a haladás és a béke ügye szempontjából. A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint a kínai nép országépítő mun­káiénak eredményeire, s új, nagy sikereket kíván a szo­cialista haza építésében. (MTI) 1969. október 1., szer«» Szirmai István 1906 —1969 Súlyos és fájdalmas veszteség érte a magyar kommunisták sorait. Hétfőn 63 éves korában elhunyt Szirmai István, pár­tunk Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának tagja, a kommunista mozgalom régi, kipróbált harcosa. Szirmai István a kommunisták azon nemzedékéhez tarto­zott, amely az illegalitás nehéz megpróbáltatásaitól a mun­káshatalom megteremtéséig, az ellenforradalmi lázadás leve­résétől a szocialista építés történelmi győzelméig mindig az első sorokban harcolt, és erejének javát a dolgozó nép nagy ügyének szentelte. Egészen fiatalon, 1929-ben, 23 éves korában lett a kommu­nista párt tagja. Forradalmi tevékenységének első szakaszá­ban 1929-től 1941-ig elsősorban Erdélyben dolgozott. Később tagja volt Románia Kommunista Pártja tartományi vezető­ségének és titkára a bebörtönzötteket segítő Vörös Segély mozgalomnak. Már ezekben az években is a forradalmi szer­vező munkája mellett mint harcos tollú újságíró aktívan részt vett az illegális kommunista sajtó szerkesztésében. 1941-től bekapcsolódott a magyarországi kommunista moz­galom szervezésébe és irányításába. 1943-ban tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártja, majd a Béke Párt titkárságának. 1943 végén letartóztatták, és illegális forra­dalmi tevékenységéért 15 évi börtönre ítélték. 1944. októberé­ben a nyilas puccs után megszökött a börtönből, és folytatta illegális kommunista tevékenységét. Szirmai István kiváló politikai vezetői képessége különö­sen a felszabadulás utáni években bontakozott ki. 1944 őszé­től tagja lett a felszabadított országrészen megalakult Ma­gyar Kommunista Párt dél-magyarországi területi titkársá­gának, majd később, mint a területi titkárság vezetője dolgozott. Ebben a munkakörben különösen sokat tett a párt legális szervezeteinek megteremtéséért, és a párt tömeg­befolyásának erősítéséért, eredményesen közreműködött a felszabadulást utáni nemzeti összefogás politikájának gya­korlati végrehajtásában is. 1946-ban a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetősé­gének póttagja lett. Ettől az időtől kezdve a pártmunka különböző területein tevékenykedett. 1949-től 1953-ig a Ma­gyar Rádió vezetője. A személyi kultusz éveinek törvénysértései őt sem kímél­ték. 1953-ban koholt vádak alapján letartóztatták, és csak 1955-ben engedték szabadon. Szirmai István elvtárs különösen sokat tett az ellenforra­dalom utáni időszak politikai konszolidációjának megterem­téséért. 1957 elején kinevezték a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatala vezetőjének, és ebben a megbízatásában nagy érdemeket szerzett a magyar sajtó újjászervezésében. 1956 végén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága tagja lett. 1957. júliusától 1959 végéig a Központi Bi­zottság ágit. prop. osztályát vezette. 1959 végén a párt VII. kongresszusán megválasztották a Politikai Bizottság póttag­jának és a Központi Bizottság titkárának. 1962-ben a VITT pártkongresszuson a Politikai Bizottság tagjává választották és megerősítették a Központi Bizottság titkári beosztásában. A IX. kongresszus után a Központi Bizottság mellett működő agitációs és propagandabizottság vezetője lett. Ezt a meg­bízatását 1968-ig látta el, amikor is megromlott egészségi állapota miatt — saját kérésére —, érdemei elismerése mellett felmentették e feladat végzése alól. Ettől kezdve mint a Politikai Bizottság tagja fontos politikai és közéleti munkát végzett. 1966. április 12-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a párt javaslatára áldozatos forradalmi tevékenységéért a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének 1. fokozatával tün­tette ki. A magyar kommunista mozgalom Szirmai István elvtársban egyik nagy tudású, politikailag rendkívül tapasz­talt, széles látókörű, áldozatkész vezetőjét gyászolja. Emlékét a párt kegyelettel megőrzi és alkotómunkásságát példaként állítja a jövő kommunista nemzedéke elé. Szirmai István elvtársnak, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és Politikai Bizottsága tagjá­nak, országgyűlési képviselő­nek temetése október 3-án, pénteken 15 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) te­mető munkásmozgalmi pan­teonjában. Elhunyt elvtársunk család­tagjai, munkatársai, baráta és harcostársai a ravatalná 14 órától róhatják le kegye­letüket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Létszámcsökkentés növekedéssel ? Saigon (MTI) A dél-vietnami amerikai katonai parancsnokság közle­ménye a keddre virradó éj­szakáról adott jelentésében hat partizánakcióról adott számot. B-52-es típusú amerikai bombázók Saigontól észak­keletre fekvő területeken tá­madtak öt hullámban. A Nixon elnök által beje­lentett létszámcsökkentések keretében kedden újabb ezer amerikai tengerészgyalogos indul útnak Vietnamból Oki­nawa felé. Az amerikai katonai pa­rancsnokság adatai szerint a szeptember 18-ával végződő héten 511 500 amerikai kato­na állomásozott Vietnamban, 1300-zal több, mint egy hét­tel azelőtt. Az amerikai pa­rancsnokság ezt a furcsa kö­rülményt a csapatok „fluk­tuációjával” magyarázza. A fenti adatok mindenesetre kétségessé teszik a létszám­­csökkentések értékét. Magyar — jugoszláv A hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodó dr. Dimény Imre mezőgazda­­sági és élelmezésügyi minisz­ter kedden Belgrádban meg­beszélést tartott Nagy Fe­renccel, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács — a kormány — tagjával, a ma­gyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság ju­goszláv tagozatának elnöké­vel. A megbeszélések során megvitatták a két ország me­zőgazdasága közötti együtt­működés lehetőségeit, s meg­elégedésüket fejezték ki a magyar—jugoszláv mezőgaz­dasági együttműködési albi­zottság munkájáért. (MTI) ★ Sajtóértekezletet tartott az a nyolc „zöldsapkás” ameri­kai, akiket felmentettek a gyilkosság,­ illetve a bűnré­szesség vádja alól. A különít­ményesek elégedetten állapí­tották meg, hogy bebizonyo­sodott: „nem tettek semmi rosszat”.

Next