Kisalföld, 1969. november (14. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-01 / 254. szám

Véget ért a prágai tanácskozás Prága (MTI) Pénteken Prágában befejezte munkáját a budapesti felhívást aláíró hét szocialista állam külügyminisztereinek tanácskozása. A baráti, elvtársi légkörben lefolyt taná­cskozáson megvitatták az össz­európai értekezlet előkészítésének néhány kérdését. Befejezésül nyilatkoza­tot írtak alá. (TASZSZ) A A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszterei tanácskozásának NYILATKOZATA 1969. október 30-án és 31-én Prágában ta­nácskozást tartottak a Varsói Szerződés tag­államainak külügyminiszterei. A tanácsko­záson részt vettek: a Bolgár Népköztársaság részéről — Ivan Basev miniszter; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ré­széről — Jan Marko miniszter; a Lengyel Népköztársaság részéről ■— Ste­fan Jedrychowski miniszter; a Magyar Népköztársaság részéről — Er­délyi Károly miniszterhelyettes; a Német Demokratikus Köztársaság ré­széről — Otto Winter miniszter; a Román Szocialista Köztársaság részéről — Corneliu Manescu miniszter; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége részéről — Andrej Cromiko minisz­ter. A tanácskozáson képviselt kormányok ki­fejezték törekvésüket és készségüket, hogy önállóan és más államokkal együttműködve újabb lépéseket tegyenek az európai feszült­ség enyhítésére, a biztonság megszilárdítá­sára és a­ békés együttműködés fejlesztésére. Megerősítették a Varsói Szerződés tagálla­mai 1969. március 17-én valamennyi európai országhoz intézett budapesti felhívásának az élet által igazolt megállapításait. A tanácskozás részvevői különös figyelmet fordítottak az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalkozó össz-európai értekezlet összehívásának előkészítésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy az össz-európai értekezlet megtartására vonat­kozó javaslatuk az európai államok többsé­ge részéről széleskörű pozitív visszhangra talált. Ez a javaslat Európában aktív érde­mi megvitatás tárgya lett, amelynek során az értekezlet előkészítésével kapcsolatos egyes kérdésekben konkrét elgondolások hangzanak el. Mindez reális lehetőséget te­remt az értekezlet megtartására és az euró­pai biztonság közös erőfeszítés útján történő megteremtésére Európa összes államai és népei érdekében. Ugyancsak kedvező fogadtatásra talált a finn kormány 1969. május 5-i értékes kezde­ményezése, amelyben kinyilvánította kész­ségét, hogy közreműködik az össz-európai értekezlet előkészítésében és megtartásában. A budapesti felhívást aláíró valamennyi or­szág pozitív választ adott erre a kezdemé­nyezésre. A Varsói Szerződés tagállamainak külügy­miniszterei kormányaik megbízásából a kö­vetkező kérdések felvételét javasolják az össz-európai értekezlet napirendjére. Az európai biztonság megteremtése,­­ az erőszak alkalmazásáról és az erő­ "­szakkal való fenyegetésről történő le­mondás az európai államok kapcsolataiban. Az európai államok közötti politikai együttműködés fejlesztését szolgáló, " az egyenjogúságon alapuló kereske­delmi, gazdasági és műszaki,tudományos kapcsolatok kiszélesítése. A jelen nyilatkozatot aláíró szocialista ál­lamok szilárd meggyőződése, hogy a felso­rolt kérdések termékeny megvitatása, az e kérdésekben elért egyetértés és az európai feszültség csökkenése az államok közötti köl­csönös megértést, a békés és baráti kapcso­latok fejlesztését és ezzel Európa valameny­­nyi népe létérdekeinek megfelelően a biz­tonság megvalósítását szolgálná. Az össz­európai értekezlet sikere történelmi jelentő­ségű esemény lenne kontinensünk és az egész világ népeinek életében. A későbbiek­ben lehetővé tenné az európai államokat foglalkoztató olyan más problémák megvizs­gálását, amelyek megoldása hozzájárulna az európai béke megszilárdításához, előmoz­dítaná valamennyi európai állam széleskörű, kölcsönösen előnyös együttműködésének fej­lődését, hozzájárulna a történelmileg kiala­kult mai Európa kollektív alapokon és az össz-európai értekezleten résztvevő államok közös erőfeszítésein nyugvó biztonságának szavatolásához. A jelen tanácskozáson résztvevő orszá­gok kormányai javasolják, hogy az össz­európai értekezlet előkészítéseiképpen az érdekelt államok két vagy többoldalú kon­zultációkon vitassák meg ezeket az elgondo­lásokat. Természetesen készek arra, hogy megvizsgáljanak bármely más javaslatot, amely az össz-európai értekezlet gyakorlati előkészítését és sikerének biztosítását szol­gálja. A külügyminiszterek kormányaik nevében kifejezik meggyőződésüket, hogy egyes, még el nem hárított nehézségek ellenére az össz­európai értekezlet előkészítésével és meg­tartásával kapcsolatos valamennyi kérdés — akár a napirendre, a résztvevők körére, vagy az összehívás rendjére vonatkozzék is — megoldható, ha a jóakarat és a kölcsönös megértésre való őszinte törekvés nyilvánul meg. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz­társaság, a Magyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szoci­alista Köztársaságok Szövetsége kormányai felhívják az összes európai államokat, hogy a kontinens békés jövőjének érdekében te­gyenek erőfeszítéseket az össz-európai érte­kezlet mielőbbi összehívására. Az értekezle­tet véleményük szerint 1970 első felében Helsinkiben lehetne megtartani. Prága, 1969. október 31. Ivan Basev, a Bolgár Népköztársaság külügyminisztere, Jan Marko, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­ügy­minisztere, Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere, Erdélyi Károly, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterhelyettese, Otto Winter, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, Corneliu Manescu, a Román Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Andrej Gromiko, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének külügyminisztere. A nap eseményeiről Napirendet is ajánlanak Diplomáciai élénkség Bonnban Feszült figyelemmel várta a világ a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszte­­rinek nyilatkozatát prágai tanácskozásukról. Mint vár­ható volt, a nyilatkozat örömmel állapítja meg: a március 17-i budapesti fel­hívás megállapnását igazolta le az élet, ezért is lett a javas­lat Európában aktív megvi­tatás tárgya. Az érintett or­szágok többsége pozitívan reagált az európai bizton­sági értekezletet javasló fel­hívásra, és a varsói országok külügyminiszterei, miközben nyugtázzák a finn kezdemé­nyezést az értekezlet elő­készítésében és megtartásá­ban, most már napirendet is ajánlanak. Úgy vélik, főképp két kérdést lenne érdemes meg­vitatnia az össz-európai ér­tekezletnek, amelyet véle­ményük szerint már 1970 első felében Helsinkiben meg lehetne tartani. Az első pont az európai biztonság megteremtésével, az erőszak alkalmazásáról és az erő­szakkal való fenyegetésről történő lemondással foglal­koznék, az európai államok kapcsolataiban. A második napirendi pont az európai országok közti kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok fejleszté­sének lehetőségeivel foglal­koznék. „Az össz-európai értekez­let sikere történelmi jelen­tőségű esemény lenne kon­tinensünk és az egész világ népeinek életében” — han­goztatja a többi között a prágai nyilatkozat. A bonni parlamentben­­befejeződött az első vita az új kormány hivatalba lépése óta. Többnyire éles összecsa­pások jellemezték,­­az ellen­zék még a Brandt-kormány aránylag óvatos külpolitikai új irányvonalát is sokallja. Mindez azonban láthatóan (legalábbis egyelőre) nem akadályozza az NSZK új kormányát a megkezdett út folytatásában. Nem lehet jelentőség nélkül valónak tekinteni például, hogy az új alkancellár és külügymi­niszter, Walter Scheel úgy kezdte meg diplomáciai tevé­kenységét, hogy elsőnek Carapkin szovjet nagykövetet fogadta csütörtökön és a brit nagykövetre csak pén­teken került sor, míg az USA bonni nagykövetével hétfőn lesz az első találko­zója. (RS) KISALFÖLD Ülést tartott az Elnöki Tanács Vízum nélkül utazhatunk az NDK-ba A kutatók és a gyakorlat Változások a honvédelmi hozzájárulásban Évforduló névadóval A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Törvényerejű rendeleté­vel kihirdette a Magyar Nép­­köztársaság kormánya és a Német Demokratikus Köztár­saság kormánya között a ví­zummentes utazás tárgyában aláírt egyezményt. Az Elnöki Tanács a tudo­mánypolitikai irányelvekkel összhangban törvényerejű rendelettel szabályozta a ku­tatóintézeti vezetők és egyes kutatói munkakörökben dol­gozók munkaviszonyát. Az új tvr. segíti a tudományos ká­derek jobb kiválasztását, to­vábbá azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlati munkát kedvelő kutatók bizonyos idő után átkerühessenek az ipar­ba vagy a népgazdaság más területére, és a tudományos intézetekben szerzett tapasz­talataikat a gyakorlatban hasznosítsák. Az Elnöki Tanács módosí­totta a honvédelmi hozzájá­rulásról szóló 1959. évi 26. számú törvényerejű rendele­tét. Az új rendelet szűkíti a honvédelmi hozzájárulás fi­zetésére kötelezettek körét Az eddigieken kívül mente­sülnek a fizetési kötelezettség alól azok is, akiket sorkato­nai szolgálatból katonai kö­telmekkel összefüggő baleset, sérülés vagy betegség miatt leszereltek; akik­­legalább kétharmad részben csökkent munkaképességűek; akik szo­ciális körülményeik miatt a fizetési kötelezettség alól felmentést kapnak. A rendelet az eddigiekhez képest rugalmasabban álla­pítja meg a hozzájárulás fi­zetésének kezdeti időpontját. Egyben feleli a honvédelmi hozzájárulás összegét, amely a munkaviszonyban állóknál és a termelőszövetkezeti ta­goknál egységesen a kereset tizenkét százaléka. A honvédelmi hozzájárulás felemelt összegéből a sorka­tonai szolgálatot teljesítő, arra rászoruló hozzátartozói az eddiginél magasabb se­gélyt kapnak, és a szolgála­tukat befejező sorkatonák egy­­része — a polgári életbe történő beilleszkedés segíté­sére — egyszeri pénzjuttatás­ban részesül. Az Elnöki Tanács törvény­ erejű rendeletével összhang­ban a kormány módosította a hadkötelezettséget teljesítő­ érdekvédelméről szóló rende­letét. Felemelte a családi se­gély összegét és újra szabá­lyozta folyósításának feltéte­leit. Az új rendelkezés nem ír elő határozott összeget csa­ládi segélyként, hanem úgy intézkedik, hogy a közös ház­tartásban élő hozzátartozó bármely forrásból származó összes jövedelmét havi 800 forintra kell kiegészíteni, s minden további hozzátartozó esetén 300—300 forinttal kell felemelni. A külön háztar­tásban élő hozzátartozók ese­­tében az eltartásra szorulók keresetét, illetőleg bármely forrásból származó összes jö­vedelmét egy személy esetén havi 600 forintra kell kiegé­szíteni, s minden további sze­mély esetén 200—200 forint­tal kell emelni. A jogosultságot az érvény­ben levő rendelkezések fi­gyelembevételével továbbra is a tanács állapítja meg. A segély folyósításáról a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság gon­doskodik. Az új rendelkezések 1970. január 1-én lépnek életbe. Az Elnöki Tanács a Buda­pesti Orvostudományi Egye­tem nevét — fennállásának kétszázéves évfordulója al­kalmából — „Semmelweis Orvostudományi Egyetem”­­re változtatta. Az Elnöki Tanács egyéni kegyelmi ügyekben is dön­tött, majd egyéb ügyeket tár­gyalt. (MTI) Külföldi körkép PRÁGA A Cseh Szocialista Köztár­saság belügyminisztériumá­nak határozata alapján jó­váhagyták a cseh felsőoktatá­si intézmények diákszövetsé­gének alapszabályzatát. A szövetség elismeri a CSKP vezette nemzeti frontban ki­fejezésre jutó politikai rend­szert, és miután felveszik a nemzeti front tagjai sorába, támogat minden, a társa­dalom szocialista fejlődését célzó kezdeményezést. /­ NEW YORK Az ENSZ-közgyűlése pénte­ken 95 szavazattal, kettő elle­nében, hat tartózkodás mel­lett elítélte a Dél-afrikai Köztársaságot, mert nem hajlandó függetlenséget adni Délnyugat-Afrikának. A ha­tározat ellen szavazott Portu­­gália és a Dél-afrikai Köz­társaság; tartózkodott a sza­vazástól Franciaország, Nagy- Britannia, Ausztrália, Ele­fántcsontpart, Botswana és Malawi. TOKIO Pénteken a japán vasútvo­nalakon 340 000 vasutas 17 órás sztrájkja következtében teljesen megbénult a forga­lom. A vasutasok a vasúti ko­csikra kiáltványokat ragasz­tottak, amelyeken kifejtik a sztrájk okait. „Nemcsak több­ezer társunk elbocsátása el­len harcolunk, az elbocsátá­sok veszélyeztetik a vasúti közlekedés biztonságát is”. DUBNA Pénteken Dubnában befe­jezte munkáját az Egyesült Atomkutató Intézet tagorszá­gai szakértőinek bizottsága, miután megvitatta a tudomá­nyos központ 1971—1975-ben történő fejlesztésével kapcso­latos javaslatokat. A bizott­­ság meghatározta a labora­tóriumok fejlesztésének és az új berendezések építésének tervét. Nagy sajtóértekezlet Moszkvában A téma: a közel-keleti tűzfészek Leonyid Zamjatyin, a Szovjetunió külügyminiszté­riuma sajtóosztályának ve­zetője értekezletet tartott a szovjet és a nemzetközi saj­tó rekordszámú képviselője részvételével. Nyilatkozatot olvasott fel a közel-keleti helyzetről. A nyilatkozat bevezetője hangsúlyozza, a közel-keleti helyzet továbbra is súlyosan éleződik. Izrael nem szünteti be az arab államok elleni provokációit. A tűzszüneti vonalat Izrael gyakorlatilag frontvonallá változtatta. Mindez, továbbá a közel­­keleti politikai rendezésre irányuló javaslatok tudatos megtorpedózása Izrael ré­széről megerősíti, hogy az izraeli vezetők nem a béké­re, hanem a válság súlyos­bítására törekszenek. A szovjet nyilatkozat k­a­­landornak bélyegzi meg az izraeli vezetőket, rámutat arra, hogy politikájuk más, mint a haladó rendszerű arab államok, az arab népek nemzeti függetlensége, sza­badsága elleni imperialista tervek megtestesülése. A továbbiakban a szovjet nyilatkozat állást foglal amellett,, hogy az izraeli csapatokat haladéktalanul vonják ki az összes meg­szólt arab területekről. Sajnálkozva állapítja meg, hogy a Szovjetunió, az Egye­sült Államok, Anglia és Franciaország biztonsági ta­nácsbeli képviselőinek az izraeli agresszió következ­ményei felszámolását elő­mozdítani hivatott tárgyalá­sai nem jártak eredménnyel. Reméli, hogy a további tárgyalások pozitív eredmé­nyeket hoznak, és ezeknek az eredményeknek az eléré­se nem fog elhúzódni. A szovjet kormány úgy véli, hatékony intézkedéseket kell tenni a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zatának megvalósítására. A nyilatkozat befejezésül leszögezi: a szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy továbbra is sokoldalú támo­gatást nyújtson az arab ál­lamoknak, amelyek harcot vívnak nemzeti függetlensé­gükért, azért, hogy népeik haladó vívmányait megőriz­zék Izrael és imperialista pártfogóinak merényleteitől. (MTI) Katona-főiskolai pályázat A honvédelmi miniszter az illetékes miniszterekkel egyetértésben pályázati fel­hívást adott ki a katonai fő­iskolákra történő jelentkezé­sekre. A pályázók jelentke­zési lapot a középiskola igaz­gatójától, az előző években végzettek (sorkatonák is) a kiegészítő parancsnokságtól kapnak. A felvételi lapot ki­töltők matematikából és fi­zikából írásbeli vizsgát tesz­nek 1970 februárjában. A pá­lyázat beküldésének határ­ideje 1970 január 31. (MTI) 1969. november 1., szombat Algéria ünnepe Nemzeti ünnepe van ma Algériának, kettős ünnepe. Az ország lakossága most emlékezik meg a demokra­tikus és népi köztársaság ki­kiáltásáról, de arról az ese­ményről is, amely ezt az ál­lamalapítást lehetővé tette. Ma tizenöt esztendeje, no­vember 1-én, hogy kirobbant az algériai nép nemzeti fel­szabadító háborúja, amely súlyos véráldozatok árán, de világraszóló hősiességgel és kitartással vereséget mért a francia gyarmatosításra és kivívta az egykori „tenge­rentúli megye” önálló álla­miságát. A felszabadító harcban Al­géria nemcsak egymillió fiát és leányát vesztette el a nyolc évig tartó küzdelemben, a gyarmatosító légiók nyomát mindenütt lerombolt falvak jelezték. Nemcsak fájó sebe­ket kellett tehát begyógyíta­ni, hanem építeni és újrakez­deni is kellett az egykor francia Algéria hajdani urai­nak távozása után. Algéria népének és veze­tőinek jutott erejük arra is, hogy társadalmilag is újat kezdjenek. Ezt jelzik az al­gériai forradalom olyan állo­másai, mint a francia föld­birtokok kisajátítása, az ál­lamosítás, a mezőgazdaság fejlesztése, az iparfejlesztés, és a gyarmati sorból felsza­badult lakosság emberhez méltó életének biztosítását szolgáló megannyi szociális és kulturális intézkedés. A­z új Algéria ma megbe­csült tagja a nemzetek nagy családjának. A szocialista or­szágok népe mélységesen együttérzett annak idején a hős algériai nép nagyszerű szabadságküzdelmével, s az algériai függetlenség óta ro­­konszenvvel figyeli, cselek­vő szolidaritással segíti or­­szágépítő munkáját. Hisz­­szük, hogy e kapcsolatok fej­lődése hozzájárul ahhoz, hogy az algériai nép még eredmé­nyesebben munkálkodhassak azoknak a vívmányoknak a megszilárdításán és tovább­fejlesztésén, amelyeket a ma tizenöt esztendeje kezdődött felszabadító háborújának eredményeként vívott ki ma­gának. Nagy nemzeti ünnepén sze­retettel köszöntjük az algé­riai demokratikus és népi köztársaságot. Tisztelgünk a hősök emléke előtt, akik éle­tüket adták az algériai sza­badságért. Köszönniük az új országot építő dolgozókat, s bízunk abban, hogy — mint eddig is — a jövőben is meg fogjuk találni azokat a moz­zanatokat, amelyek alapján eredményesen fejlődhet tö­vében együttműködésünk a nemzetközi politika porond­ján is, valamennyiünk javá­­ra. S. P.

Next