Kisalföld, 1969. december (14. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 80 fiTIet AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1969. DECEMBER 2., KEDD , XXV. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM Egynapos igazgató Háromszázmillióval gazdagabban Az egynapos igazgató már javakorabeli férfi, túl az öt­­venen, de még ereje teljé­ben. Aki ismeri, azt mondja róla, húsz év óta ilyen. Ereje higgadtságában rejlik, mun­kabíró, megszokta az irányí­­tást, huszonegy éve vezető, főmérnök volt. Azt is meg­szokta, hogy döntenie kell, mindig vállalta a felelőssé­get. Beosztásánál fogva két évtizeden át hozzá alkalmaz­kodtak, mégsem formálta át ez jellemét: örökösen arra törekedett, hogy megértsen másokat. Ez a tulajdonsága tette népszerűvé, eszköztele­­­nül megmaradt emberséges embernek. Nagyzsadányi Endre, az Öntödei Vállalat soproni gyá­rának kohómérnöke tegnap óta az üzem igazgatója. Egy­napos igazgató, s egyfolytá­ban huszonegy éven át volt a gyár főmérnöke. A felsza­badulás óta az öntödében dol­gozik, huszonöt éve párttag. Vezetőből lett vezető, a vál­tozás formailag kicsi, az egyik szobából át kell költöz­nie a másikba. Valójában azonban nagyon is nagy. Nagyzsadányi Endre eddig a műszakiakat irányította, ez­után a gyár valamennyi dol­gában neki kell kimondania az utolsó szót. Jogilag egy­­személyben felel majd az üzemért. — Nem félemlít meg a nagy szó, tudom, hogy ezzel jár az új beosztásom. Isme­rem jól munkatársaimat, a gyár közösségét. A párttit­kár 1945 óta dolgozik a gyár­ban, a szakszervezeti titká­runk 1946 óta. Vállalom a felelősséget, a munkát azon­ban, amelyet várnak tőlünk — csak együtt. Mindnyájunk­nak közösen kell vállalnunk. És ez a fontosabb. Nagyzsadányi Endre nem­rég súlyos betegségből gyó­gyult. Az üzem felújítása ide­jén belezuhant egy kábel­aknába, kis híján az életébe került. Amint bottal járni tu­dott, a gyárba vitte első útja. Ez is jellemző az új igazga­tóra, ezért is tisztelik mun­katársai, s ezért örülnek, hogy közülük való, rátermett, a gyárat szerető ember ke­rült a nyugállományba vo­nult Varga István igazgató helyére. Az egynapos igazgatótól ta­valy decemberben azt kér­deztük, mit vár az új eszten­dőtől. Most pedig az új be­osztásától? — Eredményes munkát gyárunktól — mondta. Vég­re befejeződött az üzem fel­újítása, háromszázmillió fo­rinttal gazdagabbak vagyunk, gépeink korszerűek. Az idén még adósak maradtak a várt eredménnyel, jövőre azonban mindenképpen szeretnénk be­bizonyítani: jó helyre került a sok pénz. Hétezer tonna temperöntvényt akarunk gyártani. Minden kilóját várja valamelyik hazai üzem, ígé­rem, nem maradunk adósai a népgazdaságnak. — A gépekről beszéltem az előbb, most még makacskod­nak, de lassan kitanuljuk a velük való bánást. A lapátot és a talicskát végleg szám­űzzük majd gyárunkból, kor­szerű helyettesítőik azonban akkor válnak igazán hasz­nunkra, ha magunkhoz ala­kítjuk őket. — Sokat kell még tanul­nunk valamennyiünknek, ne­kem is sok még a dolgom. Az a többlet, ami most rám vár, az teszi igazán széppé feladataimat. Tanulnom kell és tanulni is fogok. A gazda­ságirányítás új és újabb in­tézkedéseinek fontosságát és hasznát, az emberekkel való bánást és törődést. Szeret­ném, ha a Kisalföld meg­bízható és számottevő gyárai között tartanának bennünket számon. (Ferenczi) Az első küldöttgyűlés Ivánban Hamarosan befejeződnek a részközgyűlések, amelyeken a tagság, a tulajdonos döntött az új alapszabályról. A leg­több szövetkezet már az ös­szegezésnél tart. Az Iván és vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet — elsőként a megyében — már vasárnap délelőtt megtartot­ta küldöttgyűlését. Pödör Jenő, az igazgatóság elnöke beszámolójában is­mertette a részközgyűlések határozatait, javaslatait, a ta­gok észrevételeit. Ezúttal már nem tért ki az alapszabály részletezésére Inkább a kilenc részközgyű­lés tanulságait, tapasztalatait elemezte, és azt, hogy a szö­vetkezet hogyan valósítja meg a tagság javaslatait. El­mondta: a szövetkezet kiske­reskedelmi, vendéglátóipari és felvásárlási forgalma, s ez­zel arányosan nyeresége is növekedett. Lehetett volna nagyobb is, ha elegendő áru­val rendelkeznek. A vitában felszólalt Lisz­tes Ferenc, a MÉSZÖV el­nökhelyettese is. Válaszolt az elhangzott észrevételekre s részletesen szólt az alapsza­bály-készítő munka, a szö­vetkezetmozgalmi tevékeny­ség jelentőségéről, a tagság tulajdonosi szerepéről. A formabontók előre ittak a medve bőrére. Az is igaz, hogy csak a riporterek kedvéért. Vasárnap délelőtt című riportunk a 3. oldalon. Hűséges katona leszek! A BM karhatalom újoncainak eskütétele Ünnepi díszbe öltözött va­sárnap délelőtt Győrött a vá­rosi tanácsháza. Nemzetiszí­nű és piros zászlókat lenge­tett a hideg téli szél, miköz­ben a teret megtöltötték az érdeklődők és azok a szülők, hozzátartozók, akik eljöttek, hogy tanúk legyenek a Bel­ügyminisztérium győri kar­hatalmi egysége újoncainak eskütételén. Már kora dél­előtt a parancsnokok szülői értekezletet tartottak a kato­nák hozzátartozóinak. Elbe­szélgettek a most bevonul­t katonákról, nevelésükről. A dísztribünön helyet fog­laltak a megye és a város párt- és állami vezetői, a ka­tonai alakulatok parancsno­kai. A katonai egység pa­rancsnoka megszemlélte az eskütételre felsorakozott újoncokat, köszöntötte őket, és a többi között a követke­zőket mondotta: — A katonai eskü egész életre kötelez. Más célból jött létre ez a hadsereg, a nép hadserege, mint a Hor­­thy-rendszeré vagy bárme­lyik kapitalista államé. Mi a békét védjük és szocialista népünk nagyszerű vívmá­nyait. A mi társadalmunk­ban minden a nép érdekében történik. Amit ebben a vá­rosban is láthatunk, az épít­kezést, a kultúra, a mezőgaz­daság fejlődését, mind ha­zánk boldog jövőjét szolgál­ja. Majd vázolta a katonák kötelességét, és így fejezte be beszédét: ígérjük, hogy katonáinkat hű hazafiakká nevel­jük. Ezután követke­zett az eskü. Az eddigi kiképzésben legkiválóbb ered­ményt elért kato­na, Babos László lépett a csapat­­zászló elé. Jobb­ján édesanyja, balján édesapja, és felhangzottak a katonai eskü fe­lejthetetlen sza­vai: „... a dolgozó nép fia esküszöm, hogy hazámnak, a Magyar Népköz­­társaságnak hűsé­ges katonája le­szek.” Az esküté­tel után Babos László honvéd a többi újonc nevé­ben is térdet hajt­va megcsókolta a csapatzászlót. Ezt követően az elöljáró parancsnokság képviselője köszöntötte az újoncokat és hozzátartozóikat. A felemelő ünnepség az­ újoncok díszmenetével feje­ződött be, amelyet a lakta­nyában díszebéd követett. A délutánt pedig a katonák hozzátartozóik és elöljáróik társaságában a Rába Műve­lődési Központban és a MÁV művelődési otthonban fehér asztal mellett töltötték. I. Babos László szülei társaságában mondta katonai esküjét a csapatzászló előtt Nem bánták a hideget a leányok, megnézték a kiskatonák eskü­tételét. DN. É. felv.) Nagyon hasznos egyesülés a Búzakalász milliói Belső kezdeményezésre, a legteljesebb önkéntességgel történt az egyesülés Bezi, Fe­hértó és Győrsövényház ter­melőszövetkezetei között. A járási vezetőknek is csak ak­kor jelezték, hogy összefo­gásra készülnek, amikor ma­guk között már részleteiben is tisztázták, milyen haszon­nal jár a nagygazdaság lét­­­rehozása.­­ Előnyük kétségtelen: már túljutottak a tervezgetésen, és az eredményes első esz­tendő jó megalapozásán munkálkodnak. Kacsaúsztató 14 hektáron A sövényházi faluvég és a Rábca töltése között van egy lapos terület. Legtöbbször nyár közepéig állt ott a víz és az első őszi esőzéssel me­gint megtelt. Értéktelen sa­vanyú füvet és csenevész bokrokat ,,termett”. Most gé­pek járják a 14 hektárnyi la­post, gyalulják, mélyítik. Ta­vat építtet az egyesült tsz. A szakemberek úgy mond­ják, víztárolót. A Keszeg-ér táplálja majd és időnként ki­cserélendő vizével a környe­ző réteket öntözik.­­ Mégis jó lesz ez inkább. Acacsaúsztató. A gazdaság új nagy vállalkozása a pecse­nyekacsa-nevelés. Fehértón az eddigi sertésólakat alakít­ják majd át kacsanevelővé. Néhány hét „óvodai” felügye­let után onnan kerülnek ki a tóra a kacsák. Évente leg­alább 150 000 pecsenyének való kacsát akar nevelni és értékesíteni a gazdaság. Az utánpótlásra is gondol a tsz. Fehértón nagy gonddal nevelik a 3000 tenyészkacsát, tojót és gácsért. Évente 250 000 kacsatojással számol­nak , és tojásonként egy forint haszonnal Pulyka a padláson Az egyesült Búzakalász Tsz másik kedvelt és min­den bizonnyal hasznot hajtó jószága lesz a pulyka. Győrsövényházán­ meg­kezdték az új tehénistálló padlásterének átalakítását pulykanevelővé. Kora tavasz­­szal már szeretnének egy szállítmány csirkét felnevel­ni ott, utána fogadnálk a pulykákat. Új módi a puly­­katenyésztésben, hogy nem a mezőn csatangolva, egy év alatt hízik vágóra a pulyka, hanem a külvilágtól teljesen elzártan, néhány hét alatt A gazdaságosságot tekintve a csirkénél is hálásabb, arány­lag kevés takarmány fel­­használásával gyarapszik. Ezért határozták el a tsz vezetői, hogy az istállópadlás átalakítása mellett Fehértón külön pulykanevelőt építe­nek, csaknem 1,5 millió fo­rintos költséggel. A hernádi közös gazdaság által kifej­lesztett korszerű nevelő a tervek szerint februárban el­készül és jövőre legalább két szállítmány vágóállatot ad. Miért ez a nagy baromfi - nevelési kedv? Mert sok pénzt hoz a házhoz. Ha min­den tervét megvalósítja az egyesült szövetkezet, kétszer annyi ablakra lesz szüksége, mint amennyit a három kis szövetkezet eddig felhasznált. A 160 vagon abrakot a Gabo­­nafelvásárló és Feldolgozó Vállalattól veszi a gazdaság. A szerződést már megkötöt­ték És mennyi haszna lesz ezen az „üzleten” a szövet­kezetnek? A számítások sze­rint csaknem kétmillió forint — tisztán. Az egyesülés utáni első év­ben! Félszáz várjon tök A szövetkezet vezetőségé­nek élelmességére jellemző, hogy a jövőre termelendő kertészeti árujának már megkereste a jó piacot. Ed­dig a három kis tsz főleg a MÉK-kel tartott kapcsolatot. Most máshol is körülnéztek, nem találnak-e még előnyö­sebb feltételeket kínáló part­nert. Találtak, ötvenöt vagon tök értéke­sítésére kötöttek szerződést a győri­ Hűtőházzal. Az árut otthon a tsz-ben félig feldol­gozzák. Ennek előnyei: töb­bet szapnak érte, két hónapon át húsz asszonynak lesz rend­szeres munkája és a hulla­dék otthon marad takar­­mánynak. Adnak még mál­nát, m­.bizlit, epret, meggyet is a Hűtőháznak. A MÉK- nek a hagyományos termé­keket szállítják: uborkát és piros paradicsompaprikát. Harmadik ,,csatornát” keres­ve a győri Új Élet feldolgozó üzemével is tárgyaltak. Re­mélik, a tárgyalásból üzlet lesz F. F.

Next