Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-14 / 11. szám
* Hozzászólás Költséges-e a mezőgazdaság? Lapunk január 9-i számában jelent meg cikk „Költséges-e a mezőgazdaság?’’ címmel. Dr. Kiss Elemér egyetemi adjunktus elemző módon foglalkozik a cikkben a mezőgazdasági termelés eszközigényességével, a termékegységre jutó holtmunka- és elevenmunka-ráfordítás arányaival, a termelés növelésével, a mezőgazdasági árszint alakulásával és az állam által nyújtott támogatással. A cikkre dr. Dudits Dénes küldött be választ szerkesztőségünkbe, mely egyrészt kiegészítése dr. Kiss Elemér elemző írásának, másrészt néhány megállapítását vitatja. A cikk sok új és meglepő megállapítást tartalmaz, amelyek részben vitathatók, részben pedig kiegészítésre szorulnak. Gondolatmenetünk megértéséhez először nézzük a mezőgazdaság fejlődésének eddigi szakaszait, mert bizonyos támpontot adnak a további fejlődés megítéléséhez. A gyűjtögető gazdálkodás után megindul a növénytermesztés és állattenyésztés. A továbbiakban csak a növény- teremsztéssel foglalkozunk, hiszen az állattenyésztés majdnem teljes mértékben a növénytermesztésen alapul, és amint a gyakorlatból tudjuk, majdnem gyárszerű üzemek létesítését teszi lehetővé. A növénytermesztés legkezdetlegesebb formája az égető gazdálkodás, amikor a felégetett erdő hamujába vetették el a magot. Ezt követte a kétnyomásos gazdálkodás. Ebben a gazdálkodási formában a föld egyik fele termő terület, a másik fele ugar volt. A háromnyomású gazdálkodásnál az ugar területe már csak egyharmada az összterületnek. Ezt követte a norfolki négyes, amikor a termés biztonságához már nem kellett a föld egy részét pihentetni, ugarolni. Az úgynevezett szabad gazdálkodásban mélyebb szántás, a műtrágya, a gyomirtószerek alkalmazása nem tette szükségessé a növényi sorrend betartását. A mezőgazdasági termelés tehát a termelés biztonságának növekedésével állandóan átalakult. A megtett útból egyáltalában nem lehet W. Peretz következtetésére jutni, hanem a mezőgazdasági termelés biztonságának további növelésére kell törekedni. És erre meg is van a lehetőség (öntözés, árvédelem, biológiai serkentés, nemesítés, szárítás, tartósítás stb.).. A fentiek alapján aligha lehet azt a jóslatot elfogadni, hogy a század vége felé a mezőgazdaság elveszti gazdálkodási jellegét, és közszolgáltatási ággá válik. Egyrészt azért sem, mert a közölt indokolással az építőipar és a ruházati ipar is igényelhetné a létfenntartással kapcsolatos megkülönböztetést. Persze azt is tisztázni kellett volna a cikkben, hogy mit ért a szerző közszolgáltatási jellegen? Mert hiszen ezt a kérdést egészen másképp ítélik meg Ausztriában, és egészen más a helyzet nálunk a mezőgazdasági üzemek szocialista tulajdonából eredően. Szóba került, hogy nagyon költséges a mezőgazdaság és a befektetett állótőkét igen rossz hatásfokkal kamatoztatja. A Győr-Sopron és Vas megyei állami gazdaságok 1967. és 1968. évi adatait vesszük alapul. Az állami gazdaságok 1967. évi teljes termelési értéke 852 millió forint, míg az összes hozam 603 millió forint. Ugyanekkor az állóeszközök bruttó értéke 1709 millió forint. Az állóeszközök értéke a teljes termelési érték alapján két év alatt, a hozamok alapján három év alatt térül meg a népgazdaságnak. Ha most a tiszta eredményt vesszük alapul, ami 137 millió forint nyereség, a megtérülés még mindig igen jó, 10—12 év, ha figyelembe vesszük, hogy az állóeszközök több mint 50 százaléka épület, amelynek élettartama 50—100 év. És nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy mi az állóeszközök bruttó értékével számoltunk, amelyből jelentős leírás történt már. A helyzet egészen hasonló az 1968-as évben is. A kérdés lényege: a dotálás szükségessége nem is itt, hanem az árkialakítás szférájában van, amely lényegesen könnyebben orvosolható, ha a mezőgazdaságot mint gazdálkodó egységet kezeljük. Nagyon veszélyes lenne, ha a vállalatszerű gazdálkodást kikapcsolnánk. Nem lenne az üzem érdeke, hogy jobban és olcsóbban termeljen. E tekintetben a gyakorlatban pedig nagy különbségek vannak. Ugyanolyan talaj- és éghajlati adottságok mellett az egyik üzem nyereséges, a másik veszteséges. Tudjuk, hogy vannak aszályos és árvizes esztendők, amikor alig van termés, de az évek többsége átlagos, amikor gazdálkodni lehet és kell is. A kedvezőtlen évek gazdasági és pénzügyi kihatásait tartalékolással és a raktározás, tartósítás stb. fejlesztésével lehet megszüntetni. Az új gazdaságirányítási rendszer elősegíti a gazdálkodást, a gazdálkodás lehetőségeinek kibontakozását Törekszik az árak rendezésével az állami dotációk csökkentésére, a múlthoz mérten kétségtelenül eredményesen. Nem lenne tehát helyes a mezőgazdasággal kapcsolatban jelenlegi szemléletünket feladni és a gazdálkodást kikapcsolni. Dr. Dudits Dénes Rongyosbál, 70 Nem hagyják ki az idei farsangi időszakot a mosonmagyaróvári járási művelődési kiszvatóan működő Ad Flexum ifjúsági klub tagjai sem. Bált rendeznek 18-án, vasárnap délután, s nem is akármilyet. A jó szórakozáson kívül még hasznos munkát is végezüek majd, akik ellátogatnak a klubba vasárnap. Takarítanak, padlást, kamrát tesznek rendbe, mielőtt bálba mennek, hiszen a belépődíj ócska holmi, furcsa, régi limlom lesz. A rongyosbálon árverezést rendeznek, ám őskori módszerekkel, még a pénz feltalálása előtti idők mintájára. Nem pénzért cserélnek gazdát majd a padlászugokból előkerült dolgok, hanem más, hasonló ócskaságért. Az árfolyam persze az érdeklődéstől és ajánlatoktól függ majd, de egy régi pipa előreláthatólag egy rézkilincset ér a bálon. Egy rókáról három bőrt húznak le az Ad Flexum klub vezetői: nemcsak farsangnyitó bál és nemcsak árverezés, de ismerkedés is lesz a 18-i, vasárnapi összejövetel. A klubtagokon kívül jöhetnek a többi, járási, mosoni és óvári fiatalok is, persze a kellő belépődíjjal, elcserélni való ócskaságokkal. I Varsó újjáéled (3.) Porból kelt város A második világháború idején a 957 különféle varsói műemlék (palota, templom, lakóház stb.) közül 782 teljesen elpusztult, 141 pedig jelentősen megrongálódott. Mindössze 34 műemlék maradt fenn, de ezek is alapos tatarozásra szorultak. Romba dőlt a királyi vár, az egész Óváros, elpusztult a két királyi palota a Lazienki-parkban és Wilanówban. A nagy értékű bútorok, festmények, szobrok részben megsemmisültek, részben Németországba szállították őket a náci megszállók. A Lazienki-palota ma éppen úgy, mint majdnem kétszáz évvel ezelőtt, ismét királyi méltósággal szemléli magát a víz tükrében, a wilanówi palotában nap mint nap a látogatók tömegei fordulnak meg, s az újjáépült Óváros Varsó legforgalmasabb negyedei közé tartozik. A királyi váron kívül — amelynek újjáépítése hatalmas problémát jelent — Varsó valamennyi műemléke újjáépült, mégpedig annak a kornak stílusában, amelyben eredetileg keletkeztek, elvetve minden későbbi stílusrontást, átépítést. Két varsói műemlék, a Lazienki-parki és a wilanówi palota rákerült a világ legértékesebb műemlékeinek, az ún. zérus-kategóriának listájára, 43 pedig az első kategóriába jutott. Ma már nem könnyű dolog megmagyarázni, mekkora munkát jelentett a műemlékek részletes rekonstruálása a fennmaradt rajzok, képek és az épen maradt épületrészletek alapján. Ezt csak a műemlékvédelmi szakemberek emlékirataiból tudhatnánk meg , ha íródott volna ilyesmi. A hősök emlékének Van Varsóban egy különös kegyelettel és tisztelettel övezett hely: a szovjet katonai temető, ahol a varsói harcokban elesett 21 500 közkatona és tiszt alussza örök álmát. Bohdan Lachert tervezőmérnök a temetőt nagy kiterjedésű parkként képezte ki, amely ma, a 20 év alatt kiterebélyesedett, dús lombú fákkal Varsó legszebb ligetei közé tartozik. Magasra nyúló obeliszk jelöli azt a helyet, ahol Varsó felszabadítói pihennek. Varsó jobb partján, a Prága városrészben áll a lengyel és a szovjet katonák fegyverbarátságának emlékműve. Együtt harcoltak Varsóért, együtt vonultak be a romokban heverő városba, együtt hozták meg a lengyel fővárosnak a szabadságot. Varsó 1970. Belvárosi részlet KISALFÖLD Célja a megelőzés Cukros szűrővizsgálat A múlt év decemberében tartották a megye orvosai Győrött az orvosnapokat. Ott a többi előadás között a cukorbetegségekről is tájékoztatta kollégáit dr. Rátz Imre győri belgyógyász-főorvos. Akkor már terveiről is beszélt, s ezek a tervek rövidesen megvalósulnak. Melyek ezek a tervek? Egyelőre csupán felmérés. De most ez a legfontosabb. A nádorvárosi körzeti rendelőintézetben hét körzethez tartozó, mintegy 25 000 embert vizsgálnak meg. A cél: megtudni, ki cukorbeteg közülük? Ha van ilyen azonnal, a betegség kezdetén beavatkoznak. A tapasztalat ugyanis világszerte az, hogy a lakosságnak csaknem 2 százaléka szenved ebben a bajban — csak éppen nem tud róla. A cukorbetegség ugyanis lappangó. A legtöbbször semmi tünet nem jelzi a bajt. Amikor a szervezet jelzést ad, akkor a betegség már előrehaladott állapotban van. Nos, ezt szeretnék megelőzni az orvosok. És hogy eljutottunk odáig nagyszerű eredmény egészségügyi kultúránkban. Hiszen semmi sem lehet fontosabb, mint megelőzni a betegséget. Ezt a nemes célt szolgálja az a felmérés, amelyre a nádorvárosi rendelőintézetben készülnek. A Győr városi Tanács nyomdájában már megkezdték az értesítő lapok készítését. Rövidesen kézhez kapják a lakók. A vizsgálatok megkezdése az influenzajárvány miatt kissé eltolódik. 1970. január 13., ked. A műszaki tanárképzés, a műszaki főiskolák működési elvei az Országos Oktatási Tanács előtt Az Országos Oktatási Tanács ebben az évben elsősorban a szakmai-műszaki oktatás néhány fontos kérdését vitatja meg — közölte az MTI munkatársával dr. Benczédy József, a tanács titkára. A testület elé kerül például a Művelődésügyi Minisztérium átfogó előterjesztése a műszaki tanárképzéssel kapcsolatban, amely a szakközép-, illetve a szakmunkásképző iskolákban szükséges elméleti és gyakorlati oktatást végző műszaki tanárok képzését tárgyalja. Ugyancsak a Művelődésügyi Minisztérium terjeszti a tanács elé a felsőfokú technikumokból és szakiskolákból kialakítandó műszaki főiskolák működési elveit. A műszaki főiskolák létrehozását az üzemmérnökök iránti népgazdasági igények indokolják, s az a felismerés, hogy a tervező, kutató mérnökök mellett a népgazdaságnak szüksége van az üzemi, munkahelyi termelést szervező és közvetlenül irányító okleveles mérnökökre is. Ebből adódóan tűzi napirendre az országos oktatási tanács újabb műszaki főiskolák és főiskolai szakok kialakításának tervét. A tárcák együttes javaslata alapján tárgyaljuk majd, hogy a szakközépiskolát végzett fiatalok — meghatározott ideig tartó üzemi szakmai gyakorlat után — miként szerezhetik meg a technikusi képesítést, illetőleg címet. 1968-ban kezdődött a szakközépiskolai és a szakmunkásképző iskolai hálózat fejlesztési terveinek kidolgozása és összehangolása. Ez a munka lényegében befejeződött. A tervek lezárásáról jelentés készül a tanács részére. Januári Jelenkor Bertha-interjúval kezdődik az új év első száma, s a Jelenkor olvasói bizonyára ismét szívesen olvassák az ízes, szuggesztív portrét Kiss Dénesről, s Bertha Bulcsu érdekesnek ígérkező regénye — Tűzgömbök — első részét is. Gazdag a szám versrovata: Kiss Dénes, Bárdosi Németh János, Kalász Márton, Tamás Menyhért, Pék Pál költeményei mellett a „Bemutatjuk” rovatban Meliorisz Béla, Pálinkás György, Kelényi István, Zágony Rudolf verseivel ismerkedhetünk. Érdemes felfigyelni ugyanitt Czakó Gábor fiatal prózaíró két meséjére (A galamb, Az oroszlán). Két költőről olvashatunk őszinte, lírai méltatást, Csányi László: Bárdosi Németh Jánosról írott arcképvázlatát, és Taxner Ernő: Áprily verseit olvasva felötlő gondolatait. Képzőművészettel Bodri Ferenc és Nagy Ildikó foglalkozik, s a fiatal pécsi grafikusok között örömmel fedezzük fel Dohnál Tibor munkáját , aki ugyan pár éve már győri grafikus és nem is csak grafikus. S akiknek nincs sírhangjuk A múzeummá alakított hajdani Pawiak-börtön udvarán öreg fa áll, törzsén rajzszeggel felerősített gyászjelentések. Mindössze ennyi jelzi azoknak a pihenőhelyét, akik jeltelen sírban fekszenek.. A Pawiak-börtönben a második világháború idején a megszállók több mint 100 000 lengyelt gyilkoltak le. A Varsói Felkelés idején a Pawiak romba dőlt. Helyén a harc és vértanúság emlékét őrző múzeumot rendeztek be. Varsó az egyetlen főváros a világon, ahol halottak napján az utcákon lobognak a mécsesek és hevernek a virágcsokrok, — azokon a helyeken, ahol a megszállás idején tömeges utcai kivégzések voltak. Az itt álló emléktáblákat, Varsó tragikus történelmének megrázó tanúbizonyságait ma kisiskolások, cserkészcsapatok gondozzák. CÉLPONT: a HÍD Színes jugoszláv kalandfilm e Maroknyi embercsoport különleges feladata. Főszerepben: Bata Zivojinovic . Bemutató a Rába Filmszínházban január 15—18-ig