Kisalföld, 1970. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

2 KIS ALFOf!B Péter János fogadta Mirko Tepavacot Megkezdődtek a magyar-jugoszláv tárgyalások Péter János külügyminiszter kedden délelőtt hivatalában fogadta­­Mirko Tepavacot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterét. A látogatást követően a Külügyminisztériumban Péter János és Mirko Tepavac meg­kezdte hivatalos tanácskozásait. A­­tárgyalásokon részt vett Erdélyi Károly külügymi­niszterhelyettes, Jakus Jenő, a Külügyminisztérium cso­portfőnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság bel­grádi nagykövete, Rácz Pál, a Külügyminisztérium proto­koll osztályának vezetője, va­lamint Mattinek Tivadar, Oláh József és dr. Randó Je­nő, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetői és Gyenis Jenő főelőadó. Jugoszláv részről a tárgya­lásokon részt vett Jaksa Pet­rics külügyminiszterhelyettes, Géza Tikvicki, Jugoszlávia budapesti nagykövete, Djuka Vukolics főosztályvezető, Alekszander Demajo, a kül­ügyminiszter kabinetfőnöke, Szvetozár Sztarcsevics és Ra­di Iloje Sztakics nagykövetségi tanácsosok és Marko Milasin főelőadó. Újságírók a külügyminiszternél A magyar—jugoszláv tár­gyalások megkezdése előtt Péter János külügyminiszter újságírókkal beszélgetve el­mondta, hogy nagy jelentő­séget tulajdonít Marko Tepa­vac jugoszláv külügyminisz­ter magyarországi látogatá­sának, nagy várakozással te­kint megbeszéléseik elé. A második világháború óta ez az első jugoszláv külügymi­niszteri látogatás Magyaror­szágon, bár — mint emlé­keztetett rá — korábban Tito elnök kíséretében már járt Magyarországon Kocsa Po­­povics akkori külügyminisz­ter. A továbbiakban elmondta, hogy hétfő este a megérke­zés után már megkezdték a nem hivatalos eszmecserét, amikor megbeszélték a láto­gatás programját, a tárgyalá­sok munkamódszerét, s szó esett a kétoldalú kapcsola­tokról is. Mirko Tepavacnak nagyon jelentős a szerepe a magyar—jugoszláv kapcsola­tok alakulásában. Az az idő­szak, amely budapesti nagy­követségének idejére jutott, a magyar—jugoszláv kapcso­latok fejlődésének nagyon kedvező szakasza volt. Egy kérdéssel kapcsolatban, amely a Magyar Népköztársa­ság kormányának az európai biztonsági konferencia előké­szítésével kapcsolatos kezde­ményező tevékenységére vo­natkozott. Péter János el­mondta, hogy minden euró­pai ország kormányára fele­lősség hárul, hogy kezdemé­­nyezően vegyen részt az euró­­pai biztonsági konferencia előkészítésében. A Magyar Népköztársaság kormánya ez­zel a felelősséggel vesz részt az európai diplomáciai élet­ben, s már eddig is tett kez­deményező lépéseket, és újabbakra is készül. Annak a reményének adott kifeje­zést, hogy a Mirko Tepavac­­cal való tárgyalások is alkal­mat nyújtanak új kezdemé­nyezésre.­­• Jugoszláv vendégünk és kí­sérete tegnap délután a Vár­múzeumba látogatott. Este Péter János vacsorát adott tiszteletére. (MTI) Péter János külügyminiszter hivatalában fogadta hazánk­ban tartózkodó kollégáját (jobbról) Mirko Tepavac jugo­szláv külügyminisztert. (MTI fotó : Pálfai Gábor felv. — KS) Jugoszláv lap a tárgyalásokról álló megbeszélései, mint ahogy azt a budapesti rádió híreiben is megállapította, az utóbbi években jelentős eredményeket hozó jószom­szédi viszony légkörében fognak lezajlani.” Jóllehet a jugoszláv kom­mentárok megállapítják, hogy a két ország álláspont­ja bizonyos kérdésekben kü­lönböző, hangsúlyozzák, hogy ebből a szempontból is sor kerül a véleménycserére. A magyar—jugoszláv kap­csolatok alapvető jellemzője a jószomszédi együttműkö­dés, különösen gazdasági té­ren. Tavaly a két ország kö­zött az össz­kereskedelmi forgalom 90 millió dollárt tett ki, az idén pedig 105 millió dolláros forgalom várható. Az elmúlt időszak­ban sok érdekes találkozóra került sor a kulturális csere keretében, s figyelmet érde­mel az az adat, hogy Ma­gyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a leg­több jugoszláv szerző művét fordították le. Tekintettel arra, hogy a határ mindkét oldalán élnek nemzeti ki­sebbségek, Jugoszlávia és Magyarország jószomszédi kapcsolatai azt is jelzik, hogy nincsenek különösebb problémák, és megtalálták az elfogadható megoldást. A belgrádi Politika keddi számában közli tudósítója, Dusán Pesics bud­pesti tele­­fonjelemtését Tepavac kül­ügyminiszter látogatásáról. „Mirko Tepavac külügy­miniszter és magyar kollé­gája, Péter János küszöbön A NAP ESEMÉNYEIRŐL Nigériában megszűntek a harcok • Gowon tábornok közkegyelmet ígér el Segélyszállítmányok az éhezőknek A nigériai fejlemények vál­tozatlanul élénken foglalkoz­tatják a nemzetközi közvéle­ményt. A legfrissebb jelen­tések szerint a lagosi kor­mány diadalmas csapatai folytatják előnyomulásukat a balzaci szamárbőr mintájára apróra zsugorodott biafrai szak­adár­ állam területén. Összetűzésekről nem érke­zett hír és ez arra vall, hogy a biafrai csapatok teljesítik Ojukwu megbízottja, Effiong vezérőrnagy kapitulációs pa­rancsát Most, hogy a háború gya­korlatilag befejezettnek te­kinthető, a szeparatisták ed­digi támogatói igyekeznek vi­lágszerte felszítani a győztes szövetségiek „várható meg­torlásának” hisztériáját. A központi kormány reagálásá­ból kitűnik, hogy maga Yo­­kubu Gowon tábornok, nigé­riai államfő is fontosnak tart­ja ezt a kérdést. Lagos hiva­talos nyilatkozatban célzatos hangulatkeltésként utasította vissza a mesterségesen táp­lált aggályokat, amelyeknek a hírügynökségek eddigi be­számolói szerint sincs semmi­féle reális alapjuk. Gowon tábornok rádióbe­szédben erősítette meg az am­nesztiával kapcsolatos, ko­rábban elhangzott ígéretét. A közkegyelem — hangsú­lyozta a tábornok — mind­azokra vonatkozik, akik rend­ben átadják fegyvereiket a szövetségi kabinet bevonuló katonáinak. Gowon sürgette ezt, mielőbb vegyék át a közigazgatási funkciókat a visszafoglalt szakadár terüle­teken és nyújtsanak azonnali segítséget az ottani, súlyo­san nélkülöző lakosságnak. A máris megkezdődött segély­akció méreteire jellemző, hogy kedden 800 tonna élel­miszert juttattak el a legín­­ségesebb körzetekbe. A kö­zép-nyugati tartomány kato­nai kormányzója utasította katonáit, hogy állítsanak fel szükségtáborokat az otthon­talanok és éhezők befogadá­sára. Csaknem bizonyos, hogy most, a harcok elcsendesedé­­sével szélesedik majd a rá­szorulók nemzetközi segélye­zése is . Tubman libériai el­nök máris 25 000 dollárt ajánlott fel erre a célra. Mint ismeretes, az eddigi szállít­mányok nehezebben jutottak el rendeltetési helyükre, hi­szen többször beigazolódott a szövetségi kormánynak az az állítása, hogy bizonyos nyu­gati körök ilyen formában is katonai segítséget nyújtottak a szeparatistáknak és ezzel meghosszabbították a véron­tást. Úgy tűnik tehát, emberileg, politikailag megoldódóban van Nigéria legnagyobb, és az afrikai kontinens egyik leg­nagyobb problémája: az éhe­zők élelemhez jutnak, a be­tegek gyógyszerhez és Afrika legnépesebb országa pedig végre ráléphet a modern nemzetté válás nagy áldoza­tok árán megtisztított útjára. (RS) 1970. január TL, saeria Jószomszédság váltsa fel a feszültséget! Zamjatyin sajtóértekezlete Leonyid Zamjatyin, a Szov­jetunió külügyminisztériuma sajtóosztályának vezetője Moszkvában tartott idei első sajtóértekezletén nyilatkoza­tot olvasott fel az európai biztonsági értekezlet össze­hívásáról, majd válaszolt az újságírók kérdéseire. Ez idő szerint kétoldalú konzultációkon és sokoldalú találkozókon vizsgálják az összeurópai tanácskozás elő­készítésének konkrét kérdé­seit: az értekezlet résztvevői­nek körét, a konferencia idő­pontját és színhelyét, napi­rendjét, valamint a tanács­kozás munkájának várható eredményeit. A szovjet külügyi szóvivő a budapesti felhívás pozitív visszhangjának ismertetése után felhívta a figyelmet ar­ra, hogy nem valamennyi nyugati kormány fogadta egyforma egyetértéssel a ta­nácskozás összehívásának gondolatát. Bírálóan szólt azokról az álláspontokról, amelyek szerint a Prágában előterjesztett kérdések túlsá­gosan általánosak, de ugyan­így nem értett egyet azokkal sem, akik szerint a szóban forgó kérdések túlontúl konkrétak. Leszögezte: a szovjet kor­mány nemcsak hogy nem ta­gadja a tanácskozás gondos előkészítésének szükségessé­gét, hanem gyakorlati mun­kát is végez a gondos előké­szítésért. Azokat a kérdése­ket kell előtérbe állítani, amelyek időszerűek. Egyben megoldhatók is az össz-euró­­pai tanácskozáson. A cél ugyanis az, hogy ezek a meg­oldások hozzájáruljanak az európai feszültség enyhítésé­hez. A Szovjetunió és más szo­cialista országok — hangzik a nyilatkozat — készek meg­vizsgálni az össz-európai ta­nácskozás gyakorlati előké­szítését célzó más javaslato­kat is. A szovjet kormány, csakúgy, mint korábban, kész más államokkal kétoldalú és más alapon további eszme­cseréket folytatni azért, hogy előmozdítsa a tanácskozás mielőbbi összehívását. A nyilatkozat befejezésül hangsúlyozza: a Szovjetunió, más szocialista országokkal együtt, továbbra is kitartóan törekszik arra, hogy Európá­ban a jószomszédság váltsa fel a feszültséget. Ezután Leonyid Zamjatyin több mint másfél órán át válaszolt az újságírók kérdé­seire. Telexünk kopogta... • Kedden a novogyevicsi temetőben helyezték nyuga­lomra Pavel Beljajev űrha­jós ezredest. Beljajev kopor­­sóját űrhajós társai vitték a sírhoz, majd a szovjet him­nusz hangjai mellett díszsor­­tűz közepette eresztették le a nyugvóhelyre. A sírt, ame­lyet márványtábla jelöl, ha­marosan elborítják a kegye­let virágai. A temetésen részt vett a Magyar Néphadsereg küldöttsége Szilágyi László vezérőrnagy vezetésével. • A Béke-világtanács tit­kárságának kedden nyilvá­nosságra hozott nyilatkozata elítéli az Egyesült Államok fokozódó laoszi agresszióját, támogatja a laoszi hazafias erőket és követeli a Laoszra vonatkozó 1962-es genfi egyezmények betartását. A BVT felhívással fordult az országos békebizottságokhoz, minden haladó szervezethez és a jóakaratú emberekhez, hogy tevékenyen támogassák a laoszi nép hazafias harcát, követeljék az amerikai ag­resszió haladéktalan és felté­tel nélküli megszüntetését. • E. Decker, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság kereske­delmi miniszterének első he­lyettese és J. Koblitz, a Cseh Szocialista Köztársaság ke­reskedelmi miniszterhelyet­tese kedden Budapestre érke­zett. Az 1970. évi magyar­­csehszlovák belkereskedelmi választékcseréről, valamint műszaki és tudományos együttműködésről tárgyalnak dr. Juhár Zoltán belkereske­delmi miniszterhelyettessel. • A zalabér—Sárvár között köz­lekedő motorvonat kedden 13 óra körül Hosszúpereszteg és Vas­­hosszúfalu között, a 8-as számú főközlekedési út sorompó nélküli kereszteződésénél a nagy köri­ben összeütközött egy teherautó­val. A motorvonat négy kocsija kisiklott, a Budapesti Mechani­kai Mérőműszerek Gyára FG 45—48 rendszámú pótkocsis te­herautója pedig összeroncsoló­­dott. Az utasok és a járműveze­tők közül tizenkettőt szállítot­tak a sárvári és a szombathelyi kórházba. Fancsi­li Mihály" 5­­ éves budapesti lakos, a teherautó vezetője röviddel a szerencsét­lenség után belehalt sérüléseibe. A nap folyamán még egy ha­sonló, de szerencsés kimenetelű összeütközés történt Vas megyé­ben. Celldömölk és Boba között egy kocsiból álló motorvonat és vontató ment egymásnak egy so­rompó nélküli átjárónál. A bal­esetek ügyében megindították a vizsgálatot. Gazdasági ügyek a bonni kormányülés előtt Kedden délelőtt megtar­totta idei első ülését a nyu­gatnémet kormány. A rend­kívüli ülésen Brandt kancel­lár szerdára tervezett par­lamenti beszámolóját vitat­ták meg a részvevőik. Helmut Agardt, az NSZK moszkvai nagykövete, aki je­lentéstételre érkezett Borai­ba, kedden tájékoztatta Willy Brandtot, az erő alkalmazá­sának elvetése kérdésében folytatott moszkvai szovjet— nyugatnémet tárgyalások me­netéről. Karl Schiller gazdaságügyi miniszter kezdeményezésére 12 órás ülést tartottak a kor­mány, a központi bank, a munkaadók és a szakszerve­­­zetek képviselői. Az ülés hét­fő este kezdődött és kedden a hajnali órákban ért véget közlemény kiadásával. A ta­nácskozás célja az volt, hogy — Schiller megfogalmazása szerint — a gazdasági élet szektorainak önkéntes együtt­működését megnyerve, ki­dolgozzák az ország gazda­ságirányítási rendszerét. A felek egyetértettek ab­ban, hogy a márka felérté­kelésének következményeit gondosan adagolt és össze­hangolt stabilizációs politi­kával kell kiegyensúlyozni úgy, hogy ezzel ne idézze­nek elő stagnálást. Schiller az ülés után ki­jelentette, hogy a tanácsko­zás részvevői egyetértettek: az áraknak 1970-ben nem szabad 3 százaléknál nagyobb arányban emelkedniük. Az AP értékelése szerint Schiller a tanácskozáson megszerezte a munkaadók és a szakszervezetek képvise­lőinek elvi támogatását gaz­dasági programjának kidol­gozásához. (MTI) A tömegmészárlások nem maradhatnak megtorlatlanul Szemtanúk beszámolói az amerikai csapatok dél-vietnami vérengzéséről Az amerikaiak dél-vietna­­mi tömegmészárlásainak két fiatal szemtanúja, a 21 éves Pham Thi Lien és a 12 éves Vo Thi Lien , akik a DIVSZ meghívására Le Thi Cao­­nak, a dél-vietnami felsza­­badítási nőbizottság saigoni területi bizottsága tagjának társaságában európai körúton vesznek részt — kedden az Ifjúság Szállóban találkoztak a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. Vo Thi Lien szemtanúja volt az amerikaiak My Lai-ban — pontosabban San Mi­nél — elkövetett véres tö­megmészárlásának. A meg­rázó eseményre emlékezve sí­rástól­­elfulladó hangon mondta el gyermekéletének legszomorúbb történetét: — Túléltem a vérfürdőt, amelyet az amerikai csapa­tok rendeztek a falunkban, de 18 hozzátartozóm meghalt, s a helységben mindössze öten maradtunk életben. Há­zainkra ágyútűz zúdult egyik nap. Én a közeli folyó part­ján voltam nagyapámmal, nagyanyámmal. Az óvóhely­re rohantunk. Helikopterek­ből amerikai katonák száll­tak ki, s elkezdődött a gyil­kolás. A katonák betörtek a mi tanyánkra is, géppisztol­lyal agyonlőtték nagyanyá­mat. Láttam összeesni a vér­ző nagyanyát. Aztán gráná­tot dobtak búvóhelyünkre és a robbanástól elvesztettem eszméletemet. Amikor ma­gamhoz tértem, hozzátarto­zóim keresésére indultam. Mindenfelé holttesteket ta­láltam, öregeket, asszonyo­kat és gyermekeket. Sorra jártam a falubeliek óvóhe­lyeit, s mindenütt halottak fogadtak. Egyik helyen ki­lenc, másutt 15 ember kere­sett menedéket a búvóhe­lyen, szólítottam őket, de sen­ki sem felelt. A kunyhókban, a tanyákon gyerekek sírtak, megölt édesanyjukat szólítot­ták. A nagynénimet — egy­hónapos kisgyermekével — szintén megölte a gyilkosok golyója. Pham Thi Lien, a dél-viet­nami felszabadításáért küzdő ifjúsági szövetség tagja, az amerikaiak Ba Lang An­ban elkövetett tömegmészár­lásának volt tanúja. A barbár akció pontosan egy évvel ez­előtt történt. Az amerikai és bábcsapatok „tisztogató had­műveletet” hajtottak végre a környéken: több mint 200 embert megöltek, a vidék la­kosságát koncentrációs tábor­ba hurcolták. Egyik nap a letartóztatottak közül négy­százat uszályokra raktak, ki­vontatták a nyílt tengerre, s az uszályokat elsüllyesztették. Aluk úszva próbáltak mene­külni, géppisztollyal agyon­lőtték. Később újabb 400 em­bert tettek hadihajókkal von­tatott csónakokra, a nyílt ten­geren elsüllyesztették a csó­nakokat, s mind a négyszáz ember vízbe fúlt. De még ez sem volt elég, gyalázatos tet­tüket harmadszor is megis­mételték. ■­ A bátor kislány, aki a har­cok emlékeként ma is három golyót visel a testében, hat hónapot volt kénytelen ame­rikai fogságban tölteni, ahon­nan a partizánok szabadí­tották ki. Közvetlen hozzá­tartozóit azonban elvesztette, az amerikai katonák megöl­ték szüleit, két húgát és öcs­­csét. Németország Kommunista Pártja betiltásának feloldásáért Egy központi munkaközös­ség, amely céljául tűzte ki, hogy harcol a Németország Kommunista Pártját betiltó határozat feloldásáért, ked­den beadványt intézett Brandt kancellárhoz. A be­adványt eljuttatták a par­lamenti pártok képviselőcso­portjaihoz is. A munkaközös­ség felkéri a bonni kormányt, tegyen lépéseket, hogy meg­teremtse a betiltás feloldásá­nak törvényes feltételeit. Ez ismert állam­jogászok véle­ménye szerint, amelyet a je­lenlegi kormány több tagja is oszt, alkotmánymódosítás nélkül is lehetséges. A 13 évvel ezelőtt kimondott be­tiltó határozat — hangoztat­ja a beadvány — a hideghá­ború egyik legrosszabb ma­radványa, amely mérgezi a politikai légkört, szűkíti a demokratikus fejlődés lehe­tőségét. A beadványt 539-en írták alá, köztük 107 értelmiségi (professzorok, lelkészek, or­vosok, pedagógusok) 167 munkás, 35 diák és 230 más foglalkozású nő és férfi (MTI)

Next