Kisalföld, 1970. április (15. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

1970. április 1., szerda Megyénk rendőrsége megfelelt a nép bizalmának Kedden délután Győrött a Rába Művelődési Központ­ban tartotta meg a Győr- Sopron megyei Rendőr-főka­pitányság és a Győr városi és járási Rendőrkapitányság szakmai és pártvezetése ha­zánk felszabadulásának és a népi rendőrség 25 éves fenn­állásának tiszteletére rende­zett díszünnepségét. Dr. Gerendai László, a BM­ Győr-Sopron megyei Rendőr­főkapitányság vezetője szere­tettel köszöntötte a megjelen­teket és az elnökségben he­lyet foglaló Zámbó Józsefet, az MSZMP Győr-Sopron me­gyei Bizottságának titkárát, Szaló Lajost, a Győr-Sopron megyei Tanács vb elnökhe­lyettesét, Molnár Lajosnét, az MSZMP Győr városi Bizott­ságának titkárát, Kucsera L­ászló és dr. Rudas György vezérőrnagyokat, valamint az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet hadsereg kép­­iselőjét, a gyárak szocialis­ta brigádjainak képviselőit. Majd felkérte Zámbó Józse­fet ünnepi beszédének meg­tartására. A párt üdvözlete — A megyei párt-végrehaj­tóbizottság nevében szeretet­tel köszöntöm az ünnepség valamennyi résztvevőjét és a megye belügyi szerveinek minden dolgozóját hazánk felszabadulásának és a de­mokratikus rendőrség meg­alakulásának 25. évforduló­ján — mondotta bevezetőben Zámbó elvtárs. — A jubileum tiszteletére díszbe öltözött az ország, és mindenki április 4-ére, a magyar szabadság megvirradt hajnalára emlé­kezik. Arra a szabadságra, amelyért a legjobb magya­rok áldozták életüket. Az első proletárállam, a Szovjetunió katonái a fasizmus felett ara­tott világméretű győzelmük­kel hozták meg nekünk a sza­badságot. Történelmünk leg­sötétebb korszaka után az op­timisták a marxizmus—leni­­nizmus harcosai a kommunis­ták voltak, mert tudták, hogy eszméik győzedelmeskednek. Elmondotta, hogy me­gyénkben tartott legtovább a nyilas uralom és ezzel együtt a pusztítás. A háború borzal­mai mély nyomokat hagytak az emberi lelkekben. A fel­­szabadulás után a kommu­nisták tették a legtöbbet a rendőrség megszervezéséért. Jelentős dátuma Győrnek 1945. április 6. A Győri Nem­zeti Bizottság ekkor adott megbízást Kiss Istvánnak a győri főkapitányság vezeté­sére, és április 7-én már meg­jelentek az első rendőrjár­őrök a győri utcákon. a főkapitányság szervezése A tavasszal érkezett Győr­be a megyei főkapitányság megszervezésére Palásti László, a régi kommunista és partizán. A győri munkásosz­tály nevelt ki olyan kiváló rendőröket, mint Kucsera László, Csillag Pál, Rudas György, Thoman Ferenc, akik ma is a Belügyminisztérium­ban felelős beosztásban dol­goznak. Az elmúlt 25 év alatt megyénk rendőrsége megfe­lelt a követelményeknek. A háborús és népellenes bűnö­sök felkutatására erős politi­kai rendészeti osztályok ala­kultak. Feladatuk volt meg­védeni a proletárdiktatúrát minden külső és belső ellen­séggel szemben. Rövid idő alatt kiváló rendőrség ková­­csolódott össze. Ezután beszélt azokról a hibákról, amelyeket a dog­­matizmus okozott a rendőr­ségben, különösen az állam­­védelmi hatóságban. Bemu­tatta az 1956 előtti állapoto­kat, majd az ellenforradalmi eseményeket, melyeken a szovjet csapatok segítségével lettünk úrrá. November 4-e után nagyon nehéz körülmé­nyek között ment végbe a rendőrség újjászervezése. Nagy volt az eszmei és poli­tikai zűrzavar, mégis meg­nyugtató volt, hogy már no­vember 4-én megjelentek az utcán a rendőrök. Nagy volt az érdeme az akkori karha­talmi zászlóaljnak is. Azóta széles körű iskolázá­si program valósult meg a rendőrségben. Eredménye­sebbé vált a rendőrség mun­kája. Egyre szilárdabb a köz­rend, a biztonság. Megyénk dolgozó népe nyugodtan vé­gezheti termelő munkáját és nyugodtan hajthatja álomra fejét, mert a rendőri szer­veink védelmezik a szocializ­mus építését, az élet- és va­gyonbiztonságot. Beszéde végén további jó munkát és jó egészséget kí­vánt a rendőrség minden tag­jának. Díszparancs Ezt követően Palásti László emlékezett a régi harcokra és köszöntötte a mai rendőrö­ket. Majd a Zalka Máté Ál­talános Iskola úttörői üdvö­zölték a rendőröket. Utána felolvasták a belügyminisz­ter díszparancsát, a megyei főkapitányság vezetője pedig kitüntette, illetve pénzjuta­lomban részesítette a szolgá­latban legkiválóbb rendőr­tiszteket és rendőröket. Befejezésül a Győri Ifjú­sági Irodalmi Színpad és a Magyar Vagon- és Gépgyár Rába Táncegyüttese adott emlékműsort. Este a belügyi szervek klubjában dr. Gerendai László fogadást adott. Imre Béla Táviratok a világból: ® Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden fogadta Rapai Gyulát, Magyarország moszkvai nagykövetét. Me­leg, baráti hangulatú beszél­getés folyt le Leonyid Brezs­nyev és Rapai Gyula között.­­* Phnom Penh-ben kedden bejelentették, hogy a Noro­dom Szihanuk herceg által alakított „Szihanuk ellenál­lási mozgalom” tagjai Prey Veng tartományban folytat­ják előrenyomulásukat és ,,két vagy három” fontos ka­tonai állást foglaltak el rövid idő alatt a tartomány terüle­tén. • Újabb részletek kerül­tek nyilvánosságra a szudáni el­lenforradalmi kísérletről. Keddre a szudáni kormány felszámolta a fővárosban te­vékenykedő lázadókat, és megszilárdította ellenőrzését Khartoum fölött. El Mahdi és 30 ezer híve azonban tovább­ra is megszállva tartja a Ní­lus Aba nevű szigetét, ahová titokban korszerű fegyverek egész arzenálját csempészték • A legfrissebb hírügynök­ségi jelentések szerint a ked­di újabb földlökések követ­keztében több mint százan vesztették életüket Nyugat- Törökországban, Gediz, Emet és Simav települések körzeté­ben. Az Ankarában a földlö­késekről kiadott összesítés 925 halottról számol be. Nem hivatalos adatok szerint azonban a halottak száma megközelíti a kétezret, mint­egy 4000 ember sebesült meg, és az elemi csapás mintegy 150 ezer embert érint. • Buenos Airesben fegyve­res banditák próbálták elra­bolni Jrij Pivovarovot, a Szovjetunió Buenos Aires-i kereskedelmi képviseletének helyettes vezetőjét. Juan Car­los Ongania argentin elnök utasítást adott az emberrab­­lási kísérlet körülményeinek tisztázására. Jól jellemezte a soproni munkásőrfelettes: „Nagyon szerény em­ber Lukácsi József, nem szeret beszél­ni arról, amit átélt.” — Hát, ha már rám kíváncsi, kér­dezzen! — mondta nem túl nagy lel­kesedéssel, amikor a szőlőtőkék mellett beszélgetni kezdtünk. Én kérdeztek, sajdult belém a gon­dolat, én, aki nem is éltem akkor?! Aztán odabent előkerült egy kancsó saját termésű bor, ez feloldotta a han­gulatot, megjött az emlékező kedve is. Apja hadirokkant volt, édesanyja sú­lyos beteg, és a hat elemi elvégzése után, 1933-ban a kis Jóska a kapuvári lengyárba állt dolgozni. Negyvenket­tőben Sopronban újonckiképzést kapott, majd Hajmáskérre osztották be. Ott csapta meg először a halál szele. Egy éjszakai szolgálat idején az ügyeletes tiszthelyettes, Takács Elemér szakasz­vezető az orosz rádió magyar nyelvű adásának hallgatásán kapta. Kemény szóváltás kerekedett, a németbarát sza­kaszvezető előrántotta a pisztolyát, és rálőtt Lukácsi Józsefre. Az édesapjá­tól kapott levéltárca fékezte a golyót, és nem lett halálos a lövés. Gyógyulása után 1944 októberében egy szerelvény lőszerrel két társával együtt Bécsújhelyre vezényelték. Nem igyekeztek túlságosan a katonák, s ezt az időközben hatalomra került nyila­sok igen rossznéven vették. Szülőfalu­jában, Kapuváron verték félholtra Lu­kácsi tizedest, mint a vonat parancsno­kát, azután a soproni negyvennyolcas laktanyába hurcolták. Sopronban a hadbíróság tizenkét évre ítélte... Egyre inkább nekihevülve mondja már. Dátumokat, neveket, helységeket emleget. Arcán a huszonöt évvel ezelőtti izgalmak elevenednek meg. Már nem nekem mondja történe­tét, mintha mindenkihez szólna tettei­nek ítélete. — Március huszonhatodikán délelőtt ismét a katonai rögtönítélő bíróság elé vitt a készültség, a Lackner Kristóf utcába. Ott olvasták a fejemre, hogy, még az ősszel, a répcelaka dénesfai or­szágúton cigarettát adtunk egy munka­szolgálatos csapatnak. A bennünket ez­ért letartóztatni akaró őrmestert Mol­nár György nevű gyórói katonabajtár­­sammal lelőttük, és az üldözésünkre küldött német katonai dzsipp legénysé­gét is. A bíróság öt perc alatt halálra ítélt. — Mindjárt a siralomházba vittek, a pap feladta az utolsó kenetet. „Utolsó éjszakámon” bombatámadás érte a bör­tönt. Megritkult az őrség, sikerült ki­menekülnöm. A Bécsi domb egy prés­háza lett a menedékem. Igaz, nem egé­szen baj nélkül. Mert nem tudtam, hogy a présházaknak általában nincsen padlásuk, és amikor kibontottam a te­tőt, hogy bemásszak, fejjel a padlózat­ra zuhantam. Itt a nyoma még a nya­kamon és az államon... — mutatja a forradást. — Két napig eszméletlenül hevertem a kunyhóban. Amikor magamhoz tér­tem, első gondolatom volt, irány haza. Kapuvárra! Nem jutottam messzire. A cenki erdőnél a szemembe világítottak: Sztoj!... Az erdőben táborozó szovjet ka­tonák elsősegélyben részesítették a tá­­molygó embert, enni adtak neki. Ami­kor erőre kapott, hivatta az egység parancsnoka. , — Ismered-e Sopront? Hajlandó vagy-e a felderítőket elkísérni, és meg­mutatni nekik, mi hol található? Lukácsi József vállalta a feladatot. Két szovjet tiszt, és a tolmács társasá­gában a dzsipp megindult Sopron felé. A város utcáin három alkalommal ütköztek a cókmókjukat mentő német katonákba. Sűrűn szólt a szovjet tisz­tek géppisztolya. Egyikük meg is se­besült, őt otthagyták a kórházban. A többiek visszatértek az erdőbe, felada­tukat eredményesen elvégezték. Mindez 1944. március 29-én, három nappal Sopron felszabadulása előtt tör­tént. Lukácsi József a szovjet parancsnok­tól kapott kétnyelvű igazoló írással két nap alatt Kapuvárra ért. A 106 kilós ka­tona helyett egy 52 kilóra fogyott em­beri roncs kopogtatott be a szülői ház ajtaján. Innen már egyenes volt az út. Április elején Lukácsi József tagja lett a kom­munista pártnak. A földosztásból ju­tott öt holdat később elsőként vitte be a kapuvári termelőszövetkezetbe. Az­után elvégezte a hetedik, nyolcadik ost­­ályt, az erdészeti akadémiát, a Mar­xizmus—Leninizmus Esti Egyetemet, évek óta a Soproni Tanulmányi Erdő­­gazdaság párttitkára és tűzrendészet­ felelőse. Kiváló munkásőr, számtalan párt-, állami és társadalmi kitüntetés birtokosa.­ Elégedett a sorsával. Felesége, három gyermeke, a kis soproni ház a szőlőskerttel, ez a magánélete. Ezzel együtt az élete, úgy, ahogy van, a kö­zösségé is. Csiszka Antal Felderítőket vezetett Sopronban KIS ALPOKE ­ A Sopron város felszabadulá­sának 25. évfordulója nap­ján, ma délelőtt 10 órakor az MSZMP városi Bizottsága, a KISZ és a Hazafias Népfront városi Bizottsága, valamint a városi tanács közös felszaba­dulási ünnepi ülést tart a liszt Ferenc Művelődési Központban. Az ünnepi be­szédet dr. Erdély Sándor, a városi tanács vb-elnöke mondja. Délután 3 órakor a Május 1. téren felavatják a Szabad­ság-emlékművet. Az ünnepi szónok: Nagy Józsefné köny­­nyűipari miniszter. U. Gy. KISZ-érdemérmet kaptak a vagongyár, fiatalok Nagy napjuk volt tegnap a Magyar Vagon- és Gép­gyár KISZ-fiataljainak. A Vasas Otthonban ünnepi ki­bővített végrehajtó bizottsá­gi ülésen vették át a KISZ Központi Bizottsága által adományozott KISZ Érdem­érmet. A legmagasabb KISZ- kitüntetést Kollár Tibor, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára nyújtotta át a gyár ifjú kommunistáknak. A gyűlésen a KISZ va­gongyári Bizottságának mun­katársa, Szakács Lajos ün­nepi beszédben méltatta az elmúlt negyedszázad jelen­tőségét, eredményeit, majd Ferenczy Lajos, a bizottság titkára a legjobban dolgozó alaps­zervezeteiknek és aktí­váknak oklevelet, illetve ju­talmat osztott ki. Részt vett az ülésen, és köszöntötte az ifjúságot Port Árpád, az MSZMP vagon­­gyári Bizottságának titkára is. További sok sikert kívánt a KISZ-eseknek, és felhívta a figyelmüket a következő fontos feladatokra. Három párttagot a KISZ-szervezet­­ben kifejtett munkáért a pártbizottság jutalmazott meg. Egyikük, Somogyi De­zső, megkapta az aranyko­­zorús KISZ-jelvényt is. Az ülés után az ünneplők az ünnepeltek baráti beszél­getésen vitatták meg a­z ifjú­sági szervezet munkájával kapcsolatos kérdéseket. t fit ünneplő Sopron (Folytatás az 1. oldalról.) arról, hogy a fiatalok miként vettek részt a párt vezetésé­vel a szocializmus építésé­ben. Az ünnepi beszéd után­­a városi párt-, állami és tö­megszervezetek, a fegyveres testületek és intézmények képviselői elhelyezték koszo­rúikat az emlékmű talapza­tára. Köszöntjük szovjet és osztrák vendégeinket A Magyar Szocialista Mun­káspárt Győr-Sopron megyei és Sopron városi Bizottságá­nak meghívására tegnap Sop­ronba érkeztek az ideiglene­sen hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok képvise­lői, hogy részt vegyenek a város felszabadulási ünnep­ségein. A küldöttséget Korol­kov Nyikolaj Petrovics ezre­des vezeti, aki részt vett ha­zánk, valamint Sopron fel­szabadításában. A szovjet vendégeket Fördős László, az MSZMP városi titkára kö­szöntötte és átadta nekik az egykori hősi küzdelemért a városi pártbizottság, tanács és a Hazafias Népfront ala­pította okleveleket. Ugyancsak tegnap délelőtt a szomszédos Ausztriából ér­keztek vendégek. A burgen­landi tartomány kommunis­ta párttitkárát, Winczenz Bö­röcz elvtársat, valamint Su­sanne Allacher, Otto Wolf és Ferdinand Panzenböck elv­társakat, a tartományi párt­vezetőség tagjait az osztrák határon Nagy Gyula, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának titkára és Zá­rai Károly, a Sopron városi Pártbizottság első titkára fogadta. A küldöttségek tagjai dél­után megtekintették a várost, és részt vettek a felszabadu­lás előestéjének ünnepségein Koromkay Nyikolaj Pirovics Rzita Szabolcs a KISZ Sopro városi Bizottságának titkára társaságában. Az oszt­rák vetnégák metélt eztek­ az onogru­fárra. Zárd Károly,­ az MSZMP Sopron városi Bizottságának első tit­kára (balról az első) üdvözli Vinczenz Böröcz párttitkárt.

Next