Kisalföld, 1970. június (15. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-02 / 127. szám

Kéttagú személyzettel a Föld körül kering a Szojuz- 9. AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZ OTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA GYÖK, 1970. JUNIUS 2., KEDD * XXVI. ÉVFOLYAM. 127. SZÁM a másc dik oldalon A szigetközi napok rendezvényeiről szóló riportjaink Sikeres sütemény Százötven családon IFJÚSÁGI MAP Varjú-tanyai kommunisták emlékére Azoknak, akik ott­hont adtak a kommu­nista eszméknek, vé­delmet nyújtottak az üldözötteknek, miköz­ben maguk is üldözöt­tekké váltak. Fiúk és lányok gyülekeztek május 31-én reggel a Varjú- tanyára vezető bekötőútnál, hogy részt vegyenek a KISZ és a népfront Kapuvár váro­si bizottságai által szervezett békemeneten. Kapuvárról, Csermajorból, Kistölgyfa- majorból, Vitnyédről, Babéi­ról érkeztek. Kilenc órakor indult el a menet a három kilométer hosszú erdei úton, amely a leégett Varjú-tanya helyén épített emlékműhöz vezet. Ezer fiatal, úttörők, KISZ- esek, ifjúgárdisták és ifjú­munkások mozgalmi dalokat énekeltek, zászlókkal, jel­mondatos táblákkal vonultak. Voltak a menetben idősebbek is. A menet élén az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet egység tisztjei, zene­kara, az MSZMP és a KISZ Kapuvár városi Bizottságá­nak, az állami és társadalmi szerveknek képviselői, vete­ránok, a Varjú-tanyai párt­sejtben tevékenykedő Kolo- szár Péter és Ratatics István haladtak. Részt vett a menet­ben a Varjú-család tagja, Varjú Sarolta is. Szovjet és magyar katonák, munkásőrök álltak díszőrsé­get a Varjú-tanyán az emlék­műnél. A kapuvári szövetke­zeti együttes fúvószenekara játszotta Himnusz hangjai után Gulyás János, a Kapu­vári városi Tanács művelő­dési osztályának munkatársa mondott ünnepi beszédet. Ezután a küldöttségek elhe­lyezték a hála koszorúit az emlékoszlop lépcsőin. A nagygyűlés után a kapu­vári fúvószenekar térzenét adott, majd különböző ügyes­ségi és sportversenyekre ke­rült sor. Délután a fertődi, vitnyédi, kapuvári szövetke­zeti népi együttesek tánc- és zenekarai, a sopronkövesdi, fertőrákosi, kapuvári beat- együttesek adtak műsort. Az egésznapos rendezvényt if­júsági bál zárta. P. A. A győri Budapest Belgrádban Nemrég érkezett haza Ju­goszláviából az a küldöttség, amely hazánkat képviselte a szocialista országok I. édes­ipari konferenciáján. A har­mincnégy tagú magyar dele­gációban a Magyar Édesipar győri Keksz- és Ostyagyárá­nak négy szakembere is ott volt, aki a sok tapasztalattal együtt egy díszes kivitelű diplomát is hozott magával Belgrádból. A konferenciáról és a dip­loma történetéről Mag And­rás, a győri gyár főmérnöke beszélt: — A háromnapos tanács­kozáson számos referátum és hozzászólás hangzott el az édesipari termelésről és a termékek kereskedelméről. Mintegy kétszáz küldött vett részt a konferencián. A főmérnök elmondta, hogy a tanácskozással egy­idősen — a Nyugaton szoká­sos „csokoládé-olimpiákhoz hasonló — termékbemutatót rendeztek, ahová minden résztvevő ország benevezhe­tett kereskedelmi forgalom­ban levő áruival. Magyarország 19 cikket ál­lított ki, és közülük 11 nyert arany, ezüst vagy bronz dip­lomát. A nemhivatalos érté­kelésben a magyar termékek Közép-Európa legfejlettebb édesiparát magáénak mond­ható Jugoszlávia gyártmá­nyai mögött a legtöbb helye­zést érték el. A magyar ipar sikeréhez a győriek is hozzájárultak, hi­szen az általuk gyártott Bu­dapest teasütemény bronzér­met kapott, és ha szebb cso­magolásban lett volna, talán a mártott vaníliakifli is si­kert arat. A Budapest teasütemény­nek nem ez az első kitünte­tése. A hétféle süteményt tartalmazó keverék tavaly a Budapesti Őszi Vásáron „ki­váló áru” minősítést kapott. Mint a gyár vezetői el­mondták, a sikeres süteményt a jövőben az eddiginél na­gyobb mennyiségben kíván­ják gyártani, mert a 100 má­zsás havi termelés kevés. segítenek Egy hete adta közre a sop­roni járási KISZ-bizottság a felhívást a járás fiataljaihoz az árvízkárosultak megsegí­tésére. A Fertődi Építőipari Ksz KISZ-esei egynapi kere­setüket ajánlották fel. A sop­roni Dózsa Termelőszövetke­zet 45 KISZ-fiatalja borjú- nevelő-kifutópályát épít, és a munka bérét küldik el. A fertődi technikum diákjai pedig a parkosításért járó, és az összeadott pénzt juttatják el a rászorulóknak. A Soproni Tanulmányi Er­dőgazdaság dolgozói egynapi bérüket, 58 000 forintot aján­lottak fel. A vállalat a jóléti keretből és a beruházási alapból 62 000 forintot adott. Kulturális fanulmánycsoport Szlovákiából Nyugat-Szlovákiából népes tanulmányi csoport érkezett tegnap délelőtt Győrbe, majd útja befejezéseként Pannon­halmára látogatott el. Ale­xander Kubicek, a csoport vezetője a következőket mondotta a nyugat-dunántúli négynapos utazás céljáról: — Elsősorban olyan építé­szek, festőművészek és szob­rászok alkotásaira voltunk kíváncsiak, akik önöknél és nálunk is ismertek. Köszönet magyar barátainknak, hogy ezt a kívánságunkat teljesí­tették. Közben természetesen megtekintettük Szombat­hely, Kőszeg, Ják, Sopron és Fertőd nevezetességeit, és utolsó napra hagytuk a me­gye székhelyét és Pannon­halmát. Küldöttségünkkel ér­kezett a „Pozsony baráti kö­re” művészettörténeti társa­ság, valamint tizenegyen az önöknél is jól ismert, magyar nyelvű Madách Könyvkiadó Vállalattól. Énekkari minősítő versenyek Három arany az első két hangversenyen Kétévenként hirdetik meg az énekkarok országos minő­sítő versenyeit. A jelentke­zők különös gonddal készül­nek a bemutatókra, mivel a kapott díj a későbbi hang­versenyeiken rangot, megkü­lönböztetést is jelent. Azelőtt egésznapos, zsúfolt programként zajlottak le a találkozók, az idén megyénk­ben három helyen és külön­böző időpontokban hirdették meg a versenyt. Az elsőt má­jus 23-án Sopronban tartot­ták. A soproni Liszt Ferenc pedagógus énekkar kitűnő szerepléséért aranykoszorús elismerésben részesült. Vasárnap Győrött, a Felső­fokú Tanítóképző Intézetben folytatódott a minősítési ver­seny. A délelőtti meghallga­tás kellemes meglepetése az egy éve működő mecséri női kar bronzkoszorús minősíté­se, amellyel bekerült az or­szágosan is számottevő kóru­sok sorába. A győri pedagógus énekkar címben a tavalyelőttit (ezüst- koszorút diplomával) kapta, minőségben azonban ez ma (Folytatás a 2. oldalon.) A mércét ellepte a víz Szeged várja a Tisza tetőzését Tudósítónk jelenti a hely­színről: Második vasárnapját töl­tötte a Maros és a Tisza gát­jain az ország minden részé­ből összegyűlt védősereg. Sok ezer ember és megszámlálha­tatlanul sok gép vívja egyre elkeseredettebb harcát a dü- hödten támadó folyókkal. Újra áradt vasárnap a Ma­ros, és a szolnoki tetőzés után Szegedhez közeledik a Tisza iszonyatos víztö­mege. A normális időszak­ban használt mércét már vasárnap ellepte a víz, s most a szükség parancsolta ideiglenes lécről olvassuk le az újabb és újabb értékeket: 950, 958 centiméter, és tető­zést csak szerdára várhatunk Déi-Magyarország fővárosá­ban .., Ha lehet ezt mondani, je­lenleg Algyő térsége a véde­lem első számú frontvonala. Érthető, hiszen itt csak a gát választja el a rettenetes mennyiségű vizet az ország egyik legnagyobb kincsétől, a szénhidrogéntől, amely nemcsak fontos energiabázi­sunkat, de ma már nagyon fontos nyersanyag-lelőhe­lyünket is fenyegeti. Itt egy gátszakadás sok milliárdos kárt okozna, nem is szólva arról, hogy valósággal hátba támadná Szegedet a víz. Éppen úgy, mint 1879 márciusában. Ráadásul a gát egyik-má­sik szakasza alacsonyabb is itt, semhogy megnyugtatónak mondhatnánk. Ez szabta meg a feladatokat is. Vasárnap százak dolgoztak ezen a ré­szen: katonák, diákok, mun­kások és parasztok álltak egymás mellé, adták kézről kézre a homoktól duzzadó zsákokat és rakták a töltés koronájára a nyúlgátat. (Folytatás a 2. oldalon.)' A 120 000 forintot már el­küldték. A Vegyesipari Vál­lalat 17 000 forintot továbbí­tott a nyíregyházi OTP-nek. A BUDAPRINT soproni gyárában dolgozók háromszor hatórás műszakuk munkájá­nak értékét küldik el. Torven felül: hárommillió tégla Az Észak-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat dol­gozóinak segítségét különö­sen nagy örömmel fogadják majd a Nyírségben. A válla­lat dolgozói százötven családi házhoz elegendő tégla terven felüli gyártását vállalták. Ezenkívül a vállalat gyárai­ban 700 000 tetőfedő-cserepet is készítenek az árvízkárosul­tak megsegítésére. Ezzel mint­egy háromszáz újjáépülő ott­hont fedhetnek majd be. A kisalföldi tégla- és cserép- gyártók szabad szombatjukon és vasárnap az árvízkárosul­tak megsegítéséért dolgoznak majd. A külön munkáért ka­pott pénzt a vállalat dolgozói az alföldiek megsegítésére küldik el. Együttérző kapuváriak A kapuvári üzemekben, in­tézményekben is megkezdő­dött az árvízkárosultak meg­segítésére a gyűjtés. A városi tanács 100 000 forintot adott a tavalyi költségvetési meg­takarításból; a tanács és az intézmények, üzemek dolgo­zói egynapi (vagy ennél több) keresetüknek megfelelő ösz- szeget jegyeztek. Mintegy 300 000 forint gyűlt eddig ösz- sze. Az intézmények közül a Kapuvár és vidéke ÁFÉSZ dolgozói adták a legtöbbet: ötvenezer forintot. Szervezettség, bátorság Az Ikva-gyakorlat második napja A kétnapos polgári védel­mi gyakorlatra Sopronba ér­kezett vendégek, köztük Pa­taki László, az MSZMP Köz­ponti Bizottság tagja, a Győr-Sopron megyei Pártbi­Onneplő pajtások sűrű sorai borították el Győrött a Gárdonyi Géza Általános Iskola udvarát. A Himnusz hangjai után Schmidt István őrnagy mondta az úttörők és kisdobosok előtt a fogadalom szövegét. Az avatószülők felkötötték a kék, piros nyakkendőket a felavatott pajtások nyakába. zotteág első titkára, Lombos Ferenc a megyei tanács vb- elnöke a polgári védelem megyei parancsnokával, Sop­ron város párt-, állami-, tö­megszervezeti vezetőivel, a fegyveres testületek, Vas és Veszprém megye képviselői­vel megtekintették a felté­telezett háborús csapást ért várost, ahol az üzemi, a polgári védel­mi szakszolgálatok, szak- szolgálati alakulatok és ön­védelmi egységek védték a várost, mentették a lakos­ságot. A gyakorlat szerint nyolc óra után feltételezett atom­csapás érte a várost. A szem­lélő bizottság a 2-es körzet­ben, a Lackner Kristóf utca környékén nézte meg a men- tőosztagok gyakorlatát. Az épülő piacnál válóban há­borús képhez hasonló tárult elénk. Régi házak omladé­ka, épülő, féligkész pavilo­nok, építőanyagok és föld­kupacok, gödrök. A sürgő­forgó egyenruhás asszonyok és lányok kötözték a 200-nál több sebesültet. Kitöltötték kísérőlapjukat, és útba iga­zították őket a Pamutipar kultúrtermében levő se- besültgyűjtő-helyre. A Vit­nyédi utcában vörös láng­nyelvek nyaldosták körül a már lebontásra érett házat. A tűzoltók fecskendőiből per­ceken belül erős sugárban tört rá a víz. Pernyét, füstöt és permetvizet kapott szárny­ra a hűvös szél. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents