Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GSX_K11970^SZEPTEMBEI^­^JEDIS^^^ ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM Az ezredik Emberek, milliárdok Elkészült a Magyar Vagon- és Gépgyárban a csehszlovák rendelésre gyártott ezredik vasúti személykocsi. A kerek számot tegnap délelőtt tizen­egy órakor ünnepelték meg a tervezők, gyártók. Délelőtt a vezérigazgató, a Magyar Vagon- és Gépgyár párt- és szakszervezeti veze­tői összehívták a Csehszlová­kiába küldött vasúti kocsik gyártásában részt vevő, leg­jobban tevékenykedő fizikai és műszaki dolgozókat. Az eredményes munkát végzett dolgozóknak szóbeli dicséret­tel mondott köszönetet és pénzjutalmat nyújtott át a vállalat vezérigazgatója. Évek óta tart már a Ma­gyar Vagon- és Gépgyárban a csehszlovák megrendelésre készített vasúti személyko­csik gyártása, a gyárnak ez a megrendelés a legnagyobb exportkötelezettségei közé tartozik. Az eddig elkészült ezer vasúti személykocsi ér­téke több mint kétmilliárd forint. Az ezredikkel azonban még nem fejeződött be a Csehszlovákiába küldendő vasúti kocsik gyártása, a jö­vő év elejéig még 200 kocsit adnak át a vagongyáriak a szomszéd testvérországbeli átvevőknek. Több élelmiszer a vetésterület növelése nélkül Szovjet sajtótájékoztató a kiállításon Hétfőn a Mezőgazdasági Kiállításon a szovjet kiállí­tók rendeztek sajtótájékoz­tatót. Az újságíróknak R. N. Szidak szovjet mezőgazdasá­gi miniszterhelyettes és Sz. I. Brovkin élelmiszeripari mi­niszterhelyettes adott tájé­koztatást a gazdaságok fejlő­déséről. A szovjet mezőgazdaság a mostani ötéves tervben anélkül emelte a termést, hogy megnövelték volna a vetésterületet, sőt egyes növényeknél a ré­gebbinél kisebb területen tartották a növényi kultúrá­kat. Cukorrépából például 1961—64 között 59,6 millió tonna termett, az elmúlt négy évben pedig 81,6 millió tonna, miközben 700 000 hek­tárral csökkent a termőterü­let. A kalászos növények ho­zama is felfutott, 1961—64 között 130,5 millió tonna sze­mesterményt takarítottak be, 1966—69 között már 160 mil­lió tonnát. Az előző tervidő­szakhoz képest 26 százalék­kal javultak az eredmények. Hasonlóan jó eredményeket mutattak fel a szovjet gya­pottermelők, kereken egymil­lió tonnával javítottak a ter­méseredményeken. Előbbre lépett a szovjet mezőgazda­ság a burgonya- valamint a zöldségtermesztésben is, 12 százalékos a javulás. A javuló termésátlagok lehetővé tették, hogy to­vább javítsák a lakosság ellátását. Az elmúlt négy évben 16 százalékkal több húst, 20 szá­zalékkal több tejet és tojást, 12 százalékkal több cukrot és 10 százalékkal nagyobb mennyiségű zöldséget juttat­tak a lakosságnak. Az ered­mények javítására nagysza­bású terveket valósítanak meg. Arra törekszenek, hogy 1975-ben 15,6 millió tonna húst adjanak a fogyasztók­nak, ami a jelenlegi 11,6 mil­lió tonnához képest jelentős eredményjavulásnak számít. A mezőgazdasági termelés felfutását nagy összegű beruházásokkal segítik. Az állam az idén 19,8 mil­liárd rubellel segíti a külön­féle mezőgazdasági jellegű beruházásokat, az elkövetke­­(Folytatás a 2. oldalon.) Hazánkban a legkorszerűbb Aszfaltgyár az út mentén Vonatról és gépkocsiról kü­lönleges, füstölő gépezetet lát­hat a Sopron felé igyekvő Pinnye vasútállomás mellett. A kéményes berendezés kö­rül zúzalékhegyek, a felvo­nulási épületek és számos szállítójármű. " Júniusban kezdtük az NDK-ból érkezett TELTO­­MAT-rendszerű aszfaltkeve­rő berendezés építését, és ma már a próbaüzemelésnél tar­tunk — mondja Odor Tibor, a Győri Közúti Üzemi Válla­lat termelési osztályvezetője. — Ez a berendezés jelenleg hazánkban a legkorszerűbb, teljes üzemelése esetén órán­ként ötven tonna aszfaltot ké­szít. — Ezek szerint a pinnyei aszfaltgyár a hazai útépítő technológia fejlődésének új mérföldköve? — Igen, mert a berendezés kavicsaszfalt (zúzalék, mész­kőliszt, bitumen és homok keveréke), valamint a felső, úgynevezett kopóréteg gyár­tására is alkalmas. A gépi berendezés kezeléséhez húsz, a kisegítő berendezések üze­meltetéséhez tíz ember mun­kája elégséges. — Miért ide települt az aszfaltkészítő egység? — Kétségtelenül kedvező helyet sikerült találnunk, hi­szen a három holdnyi terület a vasútállomás mellett van, tehát irányvonatok fogadá­sára alkalmas. Közel van az országúthoz is, a közúti szál­lítás sem okoz nehézséget.­­ Ezen kívül a környéken rengeteg felújításra váró út fut, egyebek között a 85-ös számúnak a Sopron és Nagy­­cenk közötti szakasza és a sopron—szombathelyi or­szágút is. A próbaüzemelés alatt Hegykő körzetében te­rítjük el az aszfaltot. — A korszerű aszfaltgyár­táshoz korszerű útépítési technológia is kapcsolódik? — A napokban kapunk egy nagy teljesítményű, automata aszfaltfinisort az NSZK-ból. A Vögele-típusú gép szintve­zérléssel egyenletes útburko­latot tud kiképezni, akár teljes útszélességben is. A hagyományos útépítési telje­sítményt alapul véve a fini­­ser egynapi munkát egy óra alatt végez el. Ez számokban azt jelenti, hogy egy tizenkét órás műszakban hat méter széles utat egy kilométer hosszúságban egy réteggel le lehet teríteni vele. — Mennyibe került a piny­­nyei aszfaltkeverő-telep léte­sítése a Közúti Üzemi Válla­latnak? — Csak az aszfaltkeverő berendezés hat és fél millió forint volt, és a kisegítő be­rendezések építése újabb kétmilliós befektetést kí­vánt. De megéri, mert az ed­digieknél jóval gazdaságo­sabb, és főleg gyorsabb lesz az útépítési munka. — Terveznek-e még vala­mit a már meglevő berende­zések kiegészítésére? — Néhány tároló berende­zés építése van hátra, ezen­kívül a leggyorsabban meg­oldásra váró problémánk, hogy megkapjuk az aszfalt­szállító termoszkocsikat. Ugyanis 170 Celsius fokon állítjuk elő az aszfaltot, ami­nek a beépítése 140—160 fo­kon történik. A nyitott szál­lítóeszközök ezt a folyamatot nem minden esetben tudják biztosítani, főleg ha nagyobb távolságra szállítják az anya­got. — Előreláthatólag meddig használják ki a telepet ezen a helyen? — Úgy tervezzük, hogy öt évig dolgozunk Pinnyén. Évi nyolcvan, százezer tonna aszfalttal a környék útjait teljesen rendbe tudjuk hozni. Aztán odább költözünk, ahol leginkább szorít a szükség — fejezte be tájékoztatását a termelési osztályvezető, Cs. A. Tudományos csoport alakult Kapuváron A múlt héten 39 taggal megalakult Kapuváron a Magyar Elektrotechnikai Egyesület helyi csoportja. A csoport elnöke Takács Zsig­­mond, tagjai a kapuvári ÉDÁSZ-üzemigazgatóság dol­gozói. Az alakuló ülésen je­len volt Rónai János, a Ma­gyar Elektrotechnikai Egye­sület főtitkár-helyettese is. A csoport tagjai havonta budapesti és győri meghívott szakemberek előadásait fog­ják meghallgatni, megvitatni, és műszaki-tudományos kis­­filmeket néznek meg. ARA: 80 fillér 4 tartalomból: Tanácskozott a SZOT elnöksége A Szervezeti Szabályzat Naplójegyzetek Sporttudósítások Minden készen a tanévnyitásra a megye legnagyobb iskolájában Huszonegyedik tanévét kezdi a győri 400-as Szak­munkásképző Intézet száznál több tanára, szakoktatója és csaknem 2000 tanulója. Az igazgatói irodában Nagy Gyula igazgató és Kori­­sza Ferenc igazgatóhelyettes az előkészítő munka lázában tevékenykedtek. Ők tájékoz­tattak bennünket a ma kez­dődő tanév újdonságairól. — Az idei tanévet már az új szakmunkástörvény ren­deletei szerint indítjuk — mondta az igazgató.— Ennek szellemében az emelt szintű oktatásban minden évfolya­mon három plusz hármas lesz az oktatási forma. Ez a leglényegesebb változás, ugyanis a 19 első osztályból 14 emelt szintű képzés sze­rint kezd. Ezeken kívül há­rom hagyományos osztályt indítunk, kovácsokat és ka­rosszéria-lakatosokat, és lesz egy érettségizett­­csoportunk, melynek tagjai autószerelést tanulnak majd. — Ugyancsak új vonás a tantervben, hogy a forgá­csoló, gépszerelő, valamint a csőhálózat- és berendezés­szerelő tanulók alapszakmá­sított képzésben részesülnek, tehát a tanult szakmájukhoz később könnyedén hozzáta­nulhatják a társszakmákat — folytatta az igazgatóhelyettes. — Az oktatást újabb létesít­mények segítik, mert a nyá­ron több mint 300 000 forint költséggel csőszerelő műhelyt rendeztünk be, jelenleg pe­dig folyamatban van egy ké­miai és egy fizikai előadóte­rem felszerelése. Az iskola vezetői még el­mondták, hogy az idei tanév az eddigieknél nagyobb fel­adat elé állítja a tanulókat, hiszen bővült a tananyag, s ezzel együtt nőtt a követel­mény is. Éppen ezért októ­ber elejétől korrepetálási rendszert vezetnek be az in­tézetben, hogy a kormány álláspontjának értelmében segítsék a hátrányos hely­zetű tanulókat. Szükség is lesz rá, mert a tanulóknak több mint a fele vidékről jár be. Megkönnyíti a tanulók munkáját az is, hogy az is­kola történetében először úgy sikerült megszervezni az órarendet és a helyiségbe­osztást, hogy elméleti okta­tás csak délelőtt lesz. Még egy újdonság: az oktatási re­form szerint a tanulók ezen­túl előre kapják az ösztöndí­jat, ami különösen most, a tanszerek megvásárlásánál jött jól a szülőknek. — J-S — Várnagy Andrásné, az elsőéves autószerelők osztályfőnöke ellenőrzi, nem hiányzik-e valami a tanszerek közül. Zalka Ottó műszaki vezető és Szabó Gyula tmk-vezető az utolsó méréseket végzik a felújított esztergapadon. M­a megszólal a csengő Az iskola udvarát már fölverte a fa. A nyírfák vadhajtásai csomóban zöldellnek a sárga homok kö­zött. Az épület mel­lett a nyári tatarozás maradványai. Friss mész és festék min­denütt. A fiúk a vakáció utolsó góljait rúgják, a lányok az iskolakö­penyt méregetik. Hosszú . .. rövid . . .? Mindenből jólesik az utolsó, mintha a per­ceket kellene meg­fogni. Csak még egy utolsót a gondtalan­ságból! Néhányan az iskola előtt elhaladva sanda szemmel mé­regetik a bezárt ka­put. Nagy sóhaj. — Vége a nyárnak. Vége. Reggel kilenc óra. Óvodások ballagnak kézenfogva. A na­gyok csoportja. Az óvó néni integet utá­nuk, a tanító néni visszaint. Azután ké­zen fog egy kisfiút. Nézi a gyerekeket. Csupa várakozó te­kintet. Mennek, bal­lagnak egymás után, át az iskolába. Ke­zükben füzet, ceruza, és egy kifli a tízórais zacskóban. — Óvatosan a lép­csőm — szól a tanító néni. — Ti már na­gyok vagytok ... Is­kolások. Csosszan, koppan a sok kis apró láb. Te­szik az első lépéseket az iskola felé. Dél­ben még az óvodában ebédelnek, de a fog­lalkozás szoktatása már három héttel el­kezdődött az első osz­tályba indulóknak. Nagy, bámész tekin­tettel próbálják befo­gadni az új világot. — Itt az első osz­tály. Ez lesz a ti tan­termetek — mondja a tanító néni. — Re­m­élem, senki sem fe­lejti el, merre jöt­tünk át az óvodából Ez az első utatok a tudás felé. Most be­megyünk és leülünk. Minden gyerek tudja, ki a szomszédja? — I­gen... — vá­laszolják kórusban. Nagy tábla függ a falon, amott képek, szemléltetési eszkö­zök ... Érdekes min­den, és valami, ami­re azt mondják a gyerekek: „iskola­szag”. Ezt szippant­ják be először, és ez marad meg végig az emlékezetükben, amikor már csak visszagondolnak rá. Most még szoktatás van. Ismerkednek. A tanító néni kérdez, ők válaszolnak. Meg­tanulták már, hogy előbb kezüket kell nyújtani, csak azután lehet beszélni. Egy­más után mindenki szót kap. Itt már nem lehet kórusban felel­ni. Amikor felállnak a pad mellett, kezü­ket leengedik maguk mellé, és hangosan, bátran felelnek. Ez az előkészítés három hét munkája a tan­évnyitás előtt. Játék és munka egyben. Ma, amikor megszó­lal az első csengetés, a kis elsősök már rendezett sorokban, fegyelmezetten indul­nak az évnyitóra. Be­illeszkednek az isko­la rendjébe. Néhány perc múl­va szünetet tart a ta­nító néni. Nem sza­bad kifárasztani a kicsinyeket, így já­tékosan, szoktatással, nevetve jöttek át a meséből a valóság és a tudás házába ... (Köng)

Next