Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

178092 Mint szemcse a betonelemben. Míg várja az elemszállító kocsit, csípőre tett kézzel nézeget, lányokra gondol, jó szombat esti szórakozásokra, s arra, hogy jó lenne már fenn ülni a daru „kosarában”, s a gombokat nyomogatni, üvegkalitkából figyelni a mozgó világot. Ha jön a kocsi és a fürdőszoba-elemmel megáll a „szabad ég” raktár alatt, akkor sebtében viszi a létrát, támasztja az elem oldalához, s mászik, mint a macska, nyúl a daru lengő kapcsai után, teszi az elem nyílásába, s int, hogy készen van, mehet a daru. A tizenhét éves Zsolnai Gábor Banáról jár dolgozni o Győri Házépítő Kombinátba. Kétezeregyszáz a havi keresete, de szakma után vágyakozik, s amikor Nagy Jenő művezető meg­kérdezte: ki akar darukfezelő-iskolára menni, akkor Zsolnai Gábor is jelentkezett. A vasbeton elemekből épült „szabad ég” raktár alatt ház­elemek sorakoznak. Sok-sok ember munkájaként. Zsolnai Gábor, mint szemcse a betonelemben, részese a közös alko­tásnak. (N. É.) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I ARA: 80 fillér AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI BÍZÓT TSAGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA GYŐR 1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA ★ XXVI. ÉVFOLYAM. 217. SZÁM Tapasztalatok és tanulságok Sok búza veszett kárba Tanácskozás a gabonatermesztésről A gabonatermesztésről ta­nácskoztak tegnap délelőtt Győrött a Technika Házában o győri és a mosonmagyar­óvári járás termelőszövetke­zeteinek jöagronómusai. A tanácskozást a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya és a Termelő- szövetkezetek Kisalföldi Te­rületi Szövetsége szervezte. Mint ahogy Haraszti László, a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője a megnyitó szavaiban elmondotta: a ne­héz nyár, a kemény aratás sok tanulsággal szolgált, és a tapasztalatokat most kell összegezni, amikor közeledik az őszi vetések ideje. Haraszti László bevezető szavai után Alapfi Géza, a megyei tanács főagronómusa tartott vitaindító előadást. Emlékeztetett arra, hogy a párt IX. kongresszusa hatá­rozatában egyik fontos fel­adatként jelölte meg a ke­nyérgabona termesztésének fejlesztését. Nos, megyénk mezőgazdasági termelésében a búza jelentős helyet foglal el. A termelőszövetkezetek a szántóterületük 31,2 százalé­kán kenyérgabonát termel­nek. Mondható tehát, hogy termesztésének eredményes­sége meghatározza egy-egy gazdaság jövedelmét. Ami viszont elgondolkoz­tató: a búza termésátlagai az utóbbi években csökkentek. A megye termelőszövetkeze­tei 1968-ban 16,8 mázsa, ta­valy 16 mázsa, az idén 15,2 mázsa búzát takarítottak be egy-egy holdról. A szakem­berek vizsgálták a termés­átlagok csökkenésének okait. Ezek között szerepelnek: a kedvezőtlen időjárás, a ter­melés során mutatkozó agro­technikai hiányosságok, mu­lasztások, a nem megfelelő agrotechnikai ellátottság és a búzafajta minőségének rom­lása. Az időjárás különösen az idén szólt bele meghatá­rozó módon a gabonater­mesztésbe. A száraz, hosszú őszön nehezen keltek a ga­bonák. Majd csapadékos, hosszú tél és hűvös, esős ta­vasz következett, megsanyar­gatta a gyenge vetéseket. Jú­liusban pedig rekkenő forró­ság hátráltatta a kalászos gabonák fejlődését. Aratás idején a rendszeressé váló esőzés késleltette a betakarí­tást, és ezáltal sok mag ment veszendőbe. Alapfi Géza ezután elemez­te a termésátlagok csökkené­(Folytatás a 2. oldalon.) A tartalomból: Jan Marko hazánkba érkezett • Megyónkbeli a milliomodik • Megy a gőzös Nagycenkre • Pézsa Tibor világbajnok • Szólj igazat... Sír a kén és a munkás vele Alacsony, hajlott férfi jön át a fészeren, sárga köd szi­tál utána az őrlő ajtajában, lépteit siratja a föld. Sárga a ruhája, törökös turbánja a fején, szemöldöke, arca ba­rázdái és fogai is sárgák. — Átfestett a kén, átírta éle­temet. Sokszor keseregtem már rajta, és szomorú per­ceimben számítgattam, hogy még átkísér a másvilágba, és egyikünk sem éri meg, hogy megszabaduljon tőle. De ez csak rémálom. Két évem van a nyugdíjig, mindenképpen ki akarom húzni addig. Ezt mondja az ország leg­öregebb kénőrlője Szethof- fer Lajos. Délelőtt van, tíz óra. A kénmolnárok sorban jönnek pihenőre, az őrlőben még sokáig lebeg a kénpor, a gépek fölött. Fojt, szúr a le­vegő, de az emberek már a cigarettát harapdálják a sár­gára koptatott lócájú öltöző­ben. Répcevisen vagyunk, az or­szág egyetlen kénőrlőjében, a Soproni Vegyesipari Vállalat üzemében. Nyolc éve zúzzák, őrlik és szitálják itt a ként. A nyersanyagot Lengyelor­szágból, Nyugat-Nómetor- szágból, olykor Kanadából szállítják. Valamikor Kínától is vásárolt hazáink ként, a kí­nai kéntől különösen féltek a munkások. A répcevisi üzem évente 2000—2400 tonna anya­got dolgoz fel. A munkafo­lyamat egyszerű. A ként elő­ször az előtörőbe lapátolják, s amikor innen kikerül, mal­mokon vezetik át Aszerint, hogy milyen célra használ­ják, egyszer vagy kétszer, há­romszor átfuttatják a mal­mokon. A gumigyárnak kü­lön átszitálják a kénport. — Ennyi az egész — mond­ja maga elé Foki János mű­szakvezető, amikor önmagam ellenőrzésére elmondom neki m ÉBÉnt hallottakat. — Az emberek bólogatnak hozzá. — Egyszerű munka, nem kell hozzá szakértelem. A dol­gunk jóságát egy-két kém­csővel ellenőrizhetjük. A ne­hézség benne csupán a kén. — Erről beszéljünk! Sehogysem akar megindul­ni a társalgás. Az őrlők ma­guk elé néznek, azt mondja közülük az egyik, mintha mentséget keresne a hallga­tásukra: — Minket nem szok­tak megkérdezni. Ha mégis erre tévedne valaki, nincs foganatja a szavunknak. Ak­kor minek beszéljünk? De mert magam is hallga­tok. és látták, hogy megjár­tam a malmot, csikorogva mégis elindul a beszélgetés. — Á kén! — kezdi a hat­gyerekes Kulcs János. — Ét­vágytalanság, gyomorgörcs és fejfájás: ezt jelenti a kén. Szemünk estére ki akar foly­ni, fényes, mintha ecet mar­ná. Azt mondom, ha plékből lennénk, a bádogos nem győzne bennünket foltozni. De húsból, csontból vagyunk, így lassan kopunk el. — De azt is mond — ve­ti közbe egy fiatalember — hogy mégis ez a kén ad ne­künk kenyeret. Nehéz kenye­ret, de helyben megtaláljuk. Ha a városban laknánk, egy óráig sem maradnánk itt. Most nem tehetünk mást, hát, maradunk. ; És jönnek a rövid, min­dennapos kis történetek a kénről. Arról, hogy ki hány­szor robbant be, ki mikor, és hogyan sínylette meg a ként. A kénőrlőmalmok egy nyi­tott színben vannak, de ha szélcsendes az idő, vágni le­het a port. És a kénpor ter­mészete nem akármilyen. Ha csak egyetlen kavicsszem jut a malomba, hosszú lángnyel­vet lövellve berobban a gép, ég a fal, és ég a levegő is Olyankor az emberek előbb magukat oltják, azrtán a gé­pet, majd ha kell, a falat. A berobbamásra itt már nincs pánik. Mindennapos dolog. Akinek meggyullad a ruhá­ja, leveti magát a kénporos kőre. A robbanás olykor fül­siketítő dörrenéssel jár, a mindig kellemetlen élmény­re mégis most virtuskodással felelnek az emberek. (Folytatás a 3. oldalon.) Tökhé'azó gép született Bemutató Pázmándfalun Szívesen veszi ön, ha a boltokban vásárolhat mély- hűtve gyalult tököt? Azt hi­szem, sokan felelnének igen­nel, mert a háziasszonyok szívesen veszik a konyha­készre hűtött nyersanyagot, a Hűtőház gyártmányait, sőt, szélesebb választékot is szí­vesen fogadnának. Tegnap Pázmándfalun viszont a tisz­tított tökről tartott gépesített bemutatót a Magyar Hűtő­ipar győri gyára hűtőipari szakembereknek, a hűtőipart segítő termelőszövetkezetek szakembereinek és minden érdeklődőnek. A bemutató lényege a gép volt. Elkészült sok kísérlete­zés és tanácskozás után, szomszéd ország szakembe­reinek segítségével is, mert a tök tisztítását eddig kézi erővel oldották meg. Márpe­dig, mint minden munkafo­lyamatnál, ennél is a gazda­ságosság az elsődleges szem­pont, tehát ajánlatos a kézi munkát felváltó gép. Más­részt a munkaerőgond is sür­gette a gépesítést. Évente százötven vagon gyalult tö­köt csomagol, hűt a győri gyár. Jövőre 200 vagonra ter­vezik növelni a mennyiséget, aminek a nyersanyaga körül­belül 400 vagonnyi termés. Tehát a gépesítésen való töp­rengés mindenképpen indo­kolt volt. A győri gyárnak régi jó kapcsolata van a pozsonyi hűtőház szakembereivel — mint említik, meleg hűtős kapcsolat —, a pozsonyiak tervezték a gépet, majd a győri gyár szakembereinek bevonásával gyártásra vállal­kozott a Kisalföldi Gépgyár, s megszületett az első két magyar gép, ami egyhónapi műhelypróba után került a páamándfalui termelőszövet­kezetbe. A gyárnak a megyében kö­rülbelül hat tsz-szel van kapcsolata; termelik a tököt, és a tsz kisegítő üzemágábam készítik el csomagolásra. Egy- egy tökhéjazó gép 9—10 asz- szony munkáját helyettesíti, így felszabadul munkaerő, és a gyár terve, mivel a jő kap­csolatot a tsz-ekkel tartani akarja, hogy a csomagolást is rábízza majd a tsz-ek segéd­üzemére. Az új gép bemutatkozásá­nak örömében hálásan emle­getik a győri gyár szakembe­rei a szlovák hűtőipar vezér- igazgatóját, Ernest Kostyánt és Karol Heidinger műszaki igazgatót, valamint a Kisal­földi Gépgyár lelkes mun­káskollektíváját. Már pénz és engedély vain, hogy jövőre hat gépet készítsen a gép­gyár. Természetesen már azokkal a módosításokkal, amelyeket a tegnapi bemuta­tón javasoltak a szakembe­rek. Például meg kell oldani még a gépen a balesetelhárí­tási. A több mint harminc részt­vevő egyhangú véleménye volt: a kísérleti példányok szépen dolgoznak, a tök tisz­títását szinte tökéletesen végzik a gépek, és az apróbb módosításokat figyelembe vé­ve jövőre érdemes lesz elké­szíteni még hatot. Hogy mennyire éri meg ezt a mun­kát gépesíteni, sőt egyálta­lán termelőszövetkezetnek töktermeléssel foglalkozni, arról a bemutatón részt ve­vő osli tsz-elnök beszélt, mint mondotta: jövőre dú- sabb tápanyag-utánpótlással fokozni akarják a töktermő terület termését. Tegnap Szabolcsba indult Az emberiesség brigádja Néhány áfész- értekezleten hal­lottam már, hogy e szövetkezeti for­ma nemcsak a fel- vásárlási, értékesí­tési, takarékszol­gálati stb. ügyeket bonyolító emberek szövetkezése. Több ennél. Szövetkezés, ha kell, a bajba jutottak megsegí­tésére is. Amikor e szavakat hallot­tam a MÉSZÖV egyik vezetője szá­jából, nem vártam a bizonyítást, ak­kor nem volt rá szükség. Ezek a gondola­tok jutottak az eszembe tegnap reggel, amikor a győri vasúti pá­lyaudvaron Takács András, a MÉ­SZÖV igazgatósá­gi elnöke útnak indította azt a tíz kőművest a me­gyéből, akik a fe­hérgyarmati járás­ban, Nábrád köz­ségben áruházat építenek majd. A beledi áfész 4, a kapuvári 2, a pan­nonhalmi 2, a téti 1, a csornai áfész szintén 1 kőmű­vest küldött Sza- bolcs-Szatmár me­gyei kollégáik se­gítésére, Horváth Miklós beledi szakember vezeté­sével. Az egyezség ak­kor jött létre a két MÉSZÖV kö­zött, amikor Sza­bolcsban még dü­höngött a Szamos, és úgy látszott, egyhamar nem lesz ott élet, rend az elpusztult he­lyén. Az egymillió fo­rint költséggel épülő, korszerű áruházhoz csak az építőanyagot adja a nábrádi áfész. Ha már állnak a falak, és tető alatt lesz az épület, a szakiparosok Győr- Sopron megyei áfész-brigádja kö­veti a kőművese­ket. A munkához szükséges nagyobb gépeket a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat küldi az árvíz súj­totta területre a MESZÖV-vel kö­zösen. Amilyen jó szív­vel nyújtják a se­gítséget az áfészek, olyan gyorsan el is készülnek a mun­kával. November 15-ére tervezik az építkezés befejezé­sét. (d. t.) Gáz és munkaverseny Az Észak-dunántúli Gáz­gyártó és Szolgáltató Válla­lat dolgozói brigádértekezle­teken vitatták meg az MSZMP X. kongresszusa tisz­teletére és az árvízkárok el­lensúlyozására tett munka- verseny-felajánlásaikat. Mi­vel a vállalat évi termelési értéke elsősorban a lakosság és a közületek gázigényétől függ, a vállalások elsősorban a szerelési munkákra vonat­koznak. Ez év végéig a vállalat győ­ri telepén üzembe szeretné­nek állítani két, levegős ben­zinbontó berendezést, ame­lyek szerelési munkáit fel­ajánlásként a gyár dolgozói végzik. Ez azért is fontos, mert a jelenleg termelt gáz- mennyiség éppenhogy csak fedezi az igényeket. Ehhez szorosan kapcsolódik az a vállalás, amely szerint az üzemelő berendezéseken a tervben kitűzött határidők előtt befejezik a karbantartá­si munkákat. A száznegyven dolgozóból álló szerelőcso­portra hárul a feladatok nagy része. Az eddiginél jobb mun­kaszervezéssel és a munkaidő jobb kihasználásával szeret­nék elérni, hogy a tervek valóra váljanak. A több mint ezer munkást foglalkoztató vállalatnál 30 brigádban 713-an vesznek részt a munkaversenyben, kö­zülük 20 brigád küzd a szo­cialista cím elnyeréséért. Az idei értékeléskor kilenc bri­gád kapta meg a megtisztelő címet Útra kelt a Krokodil-család A HUNGEXPO 14 küldött­je vasárnap elutazott a bul­gáriai Plovdivba, ahol a szep­tember 20-án megnyíló őszi nemzetközi vásár előkészíté­sében vesz részt. A kiállítók között a Sopro­nt Autófelszerelési Vállalat is szerepel. A soproniak hét berendezését Hanzséros La­jos technológus kisérte el, és Plovdivbán üzembe helyezi a Krokodil-családot, a főda- rab-kiemelőt és a pneuma­tikus gumiabroncs-szerelőt, és a vásár ideje alatt az ér­deklődőknek ismerteti műkö­désüket. Németh Gyula, a másik, soproni szakember a vásár megnyitására utazik el, hogy tájékozódjon az árukereslet­ről, -kínálatról, az árakról, a 30-án záruló vásár sikeréről.

Next

/
Thumbnails
Contents