Kisalföld, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-16 / 217. szám
178092 Mint szemcse a betonelemben. Míg várja az elemszállító kocsit, csípőre tett kézzel nézeget, lányokra gondol, jó szombat esti szórakozásokra, s arra, hogy jó lenne már fenn ülni a daru „kosarában”, s a gombokat nyomogatni, üvegkalitkából figyelni a mozgó világot. Ha jön a kocsi és a fürdőszoba-elemmel megáll a „szabad ég” raktár alatt, akkor sebtében viszi a létrát, támasztja az elem oldalához, s mászik, mint a macska, nyúl a daru lengő kapcsai után, teszi az elem nyílásába, s int, hogy készen van, mehet a daru. A tizenhét éves Zsolnai Gábor Banáról jár dolgozni a Győri Házépítő Kombinátba. Kétezeregyszáz a havi keresete, de szakma után vágyakozik, s amikor Nagy Jenő művezető megkérdezte: ki akar darukkezelő-iskolára menni, akkor Zsolnai Gábor is jelentkezett. A vasbeton elemekből épült „szabad ég” raktár alatt házelemek sorakoznak. Sok-sok ember munkájaként. Zsolnai Gábor, mint szemcse a betonelemben, részese a közös alkotásnak. (N. É.) VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1970. SZEPTEMBER 16., SZERDA ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM Tapasztalatok és tanulságok Sok búza veszett kárba Tanácskozás a gabonatermesztésről A gabonatermesztésről tanácskoztak tegnap délelőtt Győrött a Technika Házában a győri és a mosonmagyaróvári járás termelőszövetkezeteinek főagronómusai. A tanácskozást a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a Termelőszövetkezetek Kisalföldi Területi Szövetsége szervezte. Mint ahogy Haraszti László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője a megnyitó szavaiban elmondotta: a nehéz nyár, a kemény aratás sok tanulsággal szolgált, és a tapasztalatokat most kell összegezni, amikor közeledik az őszi vetések ideje. Haraszti László bevezető szavai után Alapfi Géza, a megyei tanács főagronómusa tartott vitaindító előadást. Emlékeztetett arra, hogy a párt IX. kongresszusa határozatában egyik fontos feladatként jelölte meg a kenyérgabona termesztésének fejlesztését. Nos, megyénk mezőgazdasági termelésében a búza jelentős helyet foglal el. A termelőszövetkezetek a szántóterületük 31,2 százalékán kenyérgabonát termelnek. Mondható tehát, hogy termesztésének eredményessége meghatározza egy-egy gazdaság jövedelmét. Ami viszont elgondolkoztató: a búza termésátlagai az utóbbi években csökkentek. A megye termelőszövetkezetei 1968-ban 16,8 mázsa, tavaly 16 mázsa, az idén 15,2 mázsa búzát takarítottak be egy-egy holdról. A szakemberek vizsgálták a termésátlagok csökkenésének okait. Ezek között szerepelnek: a kedvezőtlen időjárás, a termelés során mutatkozó agrotechnikai hiányosságok, mulasztások, a nem megfelelő agrotechnikai ellátottság és a búzafajta minőségének romlása. Az időjárás különösen az idén szólt bele meghatározó módon a gabonatermesztésbe. A száraz, hosszú őszön nehezen keltek a gabonák. Majd csapadékos, hosszú tél és hűvös, esős tavasz következett, megsanyargatta a gyenge vetéseket. Júliusban pedig rekkenő forróság hátráltatta a kalászos gabonák fejlődését. Aratás idején a rendszeressé váló esőzés késleltette a betakarítást, és ezáltal sok mag ment veszendőbe. Alapfi Géza ezután elemezte a termésátlagok csökkené(Folytatás a 2. oldalon.) Sír a kén és a munkás vele Alacsony, hajlott férfi jön át a fészeren, sárga köd szitál utána az őrlő ajtajában, lépteit siratja a föld. Sárga a ruhája, törökös turbánja a fején, szemöldöke, arca barázdái és fogai is sárgák. — Átfestett a kén, átírta életemet. Sokszor keseregtem már rajta, és szomorú perceimben számítgattam, hogy még átkísér a másvilágba, és egyikünk sem éri meg, hogy megszabaduljon tőle. De ez csak rémálom. Két évem van a nyugdíjig, mindenképpen ki akarom húzni addig. Ezt mondja az ország legöregebb kénőrlője Szethoffer Lajos. Délelőtt van, tíz óra. A kénmolnárok sorban jönnek pihenőre, az őrlőben még sokáig lebeg a kénpor, a gépek fölött. Fújt, szúr a levegő, de az emberek már a cigarettát harapdálják a sárgára koptatott lócájú öltözőben. Répcevisen vagyunk, az ország egyetlen kénőrlőjében, a Soproni Vegyesipari Vállalat üzemében. Nyolc éve zúzzák, őrlik és szitálják itt a ként. A nyersanyagot Lengyelországból, Nyugat-Németországból, olykor Kanadából szállítják. Valamikor Kínától is vásárolt hazáink ként, a kínai kéntől különösen féltek a munkások. A répcevisi üzem évente 2000—2400 tonna anyagot dolgoz fel. A munkafolyamat egyszerű. A ként először az előtörőbe lapátolják, s amikor innen kikerül, malmokon vezetik át Aszerint, hogy milyen célra használják, egyszer vagy kétszer, háromszor átfuttatják a malmokon. A gumigyárnak külön átszitálják a kénport. — Ennyi az egész — mondja maga elé Foki János műszakvezető, amikor önmagam ellenőrzésére elmondom neki m agint hallottakat. — Az emberek bólogatnak hozzá. — Egyszerű munka, nem kell hozzá szakértelem. A dolgunk jóságát egy-két kémcsővel ellenőrizhetjük. A nehézség benne csupán a kén. — Erről beszéljünk! Sehogysem akar megindulni a társalgás. Az őrlők maguk elé néznek, azt mondja közülük az egyik, mintha mentséget keresne a hallgatásukra: — Minket nem szoktak megkérdezni. Ha mégis erre tévedne valaki, nincs foganatja a szavunknak. Akkor minek beszéljünk? De mert magam is hallgatok, és látták, hogy megjártam a malmot, csikorogva mégis elindul a beszélgetés. — A kén! — kezdi a hatgyerekes Kulcs János. — Étvágytalanság, gyomorgörcs és fejfájás: ezt jelenti a kén. Szemünk estére ki akar folyni, fényes, mintha ecet marná. Azt mondom, ha plékből lennénk, a bádogos nem győzne bennünket foltozni. De húsból, csontból vagyunk, így lassan kopunk el. — De azt is mond — veti közbe egy fiatalember — hogy mégis ez a kén ad nekünk kenyeret. Nehéz kenyeret, de helyben megtaláljuk. Ha a városban laknánk, egy óráig sem maradnánk itt. Most nem tehetünk mást, hát, maradunk. És jönnek a rövid, mindennapos kis történetek a kénről. Arról, hogy ki hányszor robbant be, ki mikor, és hogyan sínylette meg a ként. A kénőrlőmalmok egy nyitott színben vannak, de ha szélcsendes az idő, vágni lehet a port. És a kénpor természete nem akármilyen. Ha csak egyetlen kavicsszem jut a malomba, hosszú lángnyelvet lövellve berobban a gép, ég a fal, és ég a levegő is Olyankor az emberek előbb magukat oltják, azután a gépet, majd ha kell, a falat. A berobbanásra itt már nincs pánik. Mindennapos dolog. Akinek meggyullad a ruhája, leveti magát a kénporos kőre. A robbanás olykor fülsiketítő dörrenéssel jár, a mindig kellemetlen élményre mégis most virtuskodással felelnek az emberek. (Folytatás a 3. oldalon.) Tökhéjazó gép született Bemutató Pázmándfalun Szívesen veszi ön, ha a boltokban vásárolhat mélyhűtve gyalult tököt? Azt hiszem, sokan felelnének igennel, mert a háziasszonyok szívesen veszik a konyhakészre hűtött nyersanyagot, a Hűtőház gyártmányait, sőt, szélesebb választékot is szívesen fogadnának. Tegnap Pázmándfalun viszont a tisztított tökről tartott gépesített bemutatót a Magyar Hűtőipar győri gyára hűtőipari szakembereknek, a hűtőipart segítő termelőszövetkezetek szakembereinek és minden érdeklődőnek. A bemutató lényege a gép volt. Elkészült sok kísérletezés és tanácskozás után, szomszéd ország szakembereinek segítségével is, mert a tök tisztítását eddig kézi erővel oldották meg. Márpedig, mint minden munkafolyamatnál, ennél is a gazdaságosság az elsődleges szempont, tehát ajánlatos a kézi munkát felváltó gép. Másrészt a munkaerőgond is sürgette a gépesítést. Évente százötven vagon gyalult tököt csomagol, hűt a győri gyár. Jövőre 200 vagonra tervezik növelni a mennyiséget, aminek a nyersanyaga körülbelül 400 vagonnyi termés. Tehát a gépesítésen való töprengés mindenképpen indokolt volt. A győri gyárnak régi jó kapcsolata van a pozsonyi hűtőház szakembereivel — mint említik, meleg hűtős kapcsolat —, a pozsonyiak tervezték a gépet, majd a győri gyár szakembereinek bevonásával gyártásra vállalkozott a Kisalföldi Gépgyár, s megszületett az első két magyar gép, ami egyhónapi műhelypróba után került a pázmándfalui termelőszövetkezetbe. A gyárnak a megyében körülbelül hat tsz-szel van kapcsolata, termelik a tököt, és a tsz kisegítő üzemágában készítik el csomagolásra. Egyegy tökhéjazó gép 9—10 aszszony munkáját helyettesíti, így felszabadul munkaerő, és a gyár terve, mivel a jó kapcsolatot a tsz-ekkel tartani akarja, hogy a csomagolást is rábízza majd a tsz-ek segédüzemére. Az új gép bemutatkozásának örömében hálásan emlegetik a győri gyár szakemberei a szlovák hűtőipar vezérigazgatóját, Ernest Kostyánt és Karol Heidinger műszaki igazgatót, valamint a Kisalföldi Gépgyár lelkes munkáskollektíváját. Már pénz és engedély van, hogy jövőre hat gépet készítsen a gépgyár. Természetesen már azokkal a módosításokkal, amelyeket a tegnapi bemutatón javasoltak a szakemberek. Például meg kell oldani még a gépen a balesetelhárítást. A több mint harminc résztvevő egyhangú véleménye volt: a kísérleti példányok szépen dolgoznak, a tök tisztítását szinte tökéletesen végzik a gépek, és az apróbb módosításokat figyelembe véve jövőre érdemes lesz elkészíteni még hatot. Hogy mennyire éri meg ezt a munkát gépesíteni, sőt egyáltalán termelőszövetkezetnek töktermeléssel foglalkozni, arról a bemutatón részt vevő osksz-elnök beszélt, mint mondotta: jövőre dúsabb tápanyag-utánpótlással fokozni akarják a töktermő terület termését. Tegnap Szabolcsba indult Az emberiesség brigádja Néhány áfészértekezleten hallottam már, hogy e szövetkezeti forma nemcsak a felvásárlási, értékesítési, takarékszolgálati stb. ügyeket bonyolító emberek szövetkezése. Több ennél. Szövetkezés, ha kell, a bajba jutottak megsegítésére is. Amikor e szavakat hallottam a MÉSZÖV egyik vezetője szájából, nem vártam a bizonyítást, akkor nem volt rá szükség. Ezek a gondolatok jutottak az eszembe tegnap reggel, amikor a győri vasúti pályaudvaron Takács András, a MÉSZÖV igazgatósági elnöke útnak indította azt a tíz kőművest a megyéből, akik a fehérgyarmati járásban, Nábrád községben áruházat építenek majd. A beledi áfész 4, a kapuvári 2, a pannonhalmi 2, a réti 1, a csornai áfész szintén 1 kőművest küldött Szabolcs-Szatmár megyei kollégáik segítésére, Horváth Miklós beledi szakember vezetésével. Az egyezség akkor jött létre a két MÉSZÖV között, amikor Szabolcsban még dühöngött a Szamos, és úgy látszott, egyhamar nem lesz ott élet, rend az elpusztult helyén. Az egymillió forint költséggel épülő, korszerű áruházhoz csak az építőanyagot adja a nábrádi áfész. Ha már állnak a falak, és tető alatt lesz az épület, a szakiparosok Győr- Sopron megyei áfész-brigádja követi a kőműveseket. A munkához szükséges nagyobb gépeket a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat küldi az árvíz sújtotta területre a MESZÖV-vel közösen. Amilyen jó szívvel nyújtják a segítséget az áfészek, olyan gyorsan el is készülnek a munkával. November 15-ére tervezik az építkezés befejezését. (d. t.) ARA: 80 fillér A tartalomból: Jan Marko hazánkba érkezett • Megyénkbeli a milliomodik • Megy a gőzös Nagycenkre • Pézsa Tibor világbajnok • Szólj igazat... Gáz és munkaverseny Az Észak-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat dolgozói brigádértekezleteken vitatták meg az MSZMP X. kongresszusa tiszteletére és az árvízkárok ellensúlyozására tett munkaverseny-felajánlásaikat. Mivel a vállalat évi termelési értéke elsősorban a lakosság és a közületek gázigényétől függ, a vállalások elsősorban a szerelési munkákra vonatkoznak. Ez év végéig a vállalat győri telepén üzembe szeretnének állítani két, levegős benzinbontó berendezést, amelyek szerelési munkáit felajánlásként a gyár dolgozói végzik. Ez azért is fontos, mert a jelenleg termelt gázmennyiség éppenhogy csak fedezi az igényeket. Ehhez szorosan kapcsolódik az a vállalás, amely szerint az üzemelő berendezéseken a tervben kitűzött határidők előtt befejezik a karbantartási munkákat. A száznegyven dolgozóból álló szerelőcsoportra hárul a feladatok nagy része. Az eddiginél jobb munkaszervezéssel és a munkaidő jobb kihasználásával szeretnék elérni, hogy a tervek valóra váljanak. A több mint ezer munkást foglalkoztató vállalatnál 30 brigádban 713-an vesznek részt a munkaversenyben, közülük 20 brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért. Az idei értékeléskor kilenc brigád kapta meg a megtisztelő címet Útra kelt a Krokodil-család A HUNGEXPO 14 küldöttje vasárnap elutazott a bulgáriai Plovdivba, ahol a szeptember 20-án megnyíló őszi nemzetközi vásár előkészítésében vesz részt. A kiállítók között a Soproni Autófelszerelési Vállalat is szerepel. A soproniak hét berendezését Hanzséros Lajos technológus kísérte el, és Plovdivban üzembe helyezi a Krokodil-családot, a fődarab-kiemelőt és a pneumatikus gumiabroncs-szerelőt, és a vásár ideje alatt az érdeklődőknek ismerteti működésüket. Németh Gyula, a másik, soproni szakember a vásár megnyitására utazik el, hogy tájékozódjon az árukeresletről, -kínálatról, az árakról, a 30-án záruló vásár sikeréről.