Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-01 / 230. szám

2 Ratifikálták a szovjet-román­­ szerződést Moszkva, (TASZSZ) Nyikolaj Podgornir, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán a Kremlben beszédet mon­dott azon az ülésen, amelyen a Legfelső Tanács Elnöksége ratifikálta az ez év július 7- én, Bukarestben aláírt szov­jet—román barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződést. Mint Podgornij hangsúlyozta: az új szerződés teljes mérték­ben megfelel a Szovjetunió és Románia nemzeti érdekei­nek csakúgy, mint az egész szocialista közösség interna­cionalista érdekeinek. A Legfelső Tanács elnök­ségi tagjai egyhangúlag jóvá­hagyták a szerződés ratifiká­lásáról szóló törvényerejű rendeletet. Bukarest (MTI) Szerdán délelőtt Bukarest­ben, a köztársasági palota épületében Nicolae Ceauses­­cu elnökletével kibővített ülést tartott a Román Szocia­lista Köztársaság Államtaná­csa. Maurer miniszterelnök törvényerejű rendeletterve­zetet terjesztett elő a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió közötti barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés ratifikálására. Az ál­lamtanács egyhangúlag el­­­­fogadta az előterjesztett ter­vezetet. A ratifikálás után Nicolae Ceausescu mondott beszédet. KISALFÖLD M­illiók részvétével ma temetik az EAK elhunyt elnökét Kairó (MTI) Kairóban megkezdődtek a csütörtöki nagyszabású te­metés előkészületei. Nasszer elnököt katonai díszpompá­­val helyezik örök nyugalom­ra. A temetésre az ország vezetőin és számos külföldi­­vezető politikuson­­ kívül mintegy 5 millió embert vár­nak. Teljes a gyás­z a legtöbb arab fővárosban, Beirútban folytatódott a puskaropogás­­tól hangos gyászolás. A liba­noni fővárost elárasztották Nasszer feketekeretes port­réi, nem jelentek meg az új­ságok, bezártak a kormány­­hiva­talok és nem dolgoznak a telefonkezelők sem. A bol­tok többnyire szintén zárva tartana­k. Damaszkusziban mintegy 50 ezren vonultak fel néma gyászmenetben, hatalmas fe­kete zászlók és Nasszer-ké­pek alatt. Kairó négymillió lakosa és a fővárosba özönlő ezrek nem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy az elnök nem él többé. Mindenfelől gyászkeretes arcképeit hor­dozzák körbe, s időnként a hangszórók az elhunyt egy­kor elmondott híres beszé­deinek részleteit sugározzák. Nasszer holttestét csütörtö­kön reggel, közép-európai idő szerint reggel nyolc óra­kor helikopteren szállítják a Kairó közepén fekvő Gezira­­sziget egyik félreeső helyére, oda, ahol az elnök és har­costársai az egykori „szabad tisztek” Faruk király korrupt és imperialistabarát rendsze­re megdöntésének tervét ki­dolgozták. Gezirán az elnök holttes­tét tartalmazó koporsót ágyú­­talpra helyezik, s egy 12 kilo­méter hosszúságú útvonalon szállítják át a végső nyug­helyre, a Nasszerről elneve­zett újonnan épült mecsetbe. Gamal Abdel Nasszert a me­cset márványpadlója alatt lévő sírhelyen helyezik örök nyugalomra. Sorra érkeznek a teme­tésre a külföldi vezetőik. Megérkezett az EAK fővá­rosában Losonczi Pál vezette magyar küldöttség. A Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és kísé­rete részt vesz Nasszer elnök csütörtöki temetésén. ★ Alek­szej Koszigin szovjet miniszterelnök, aki, mint is­meretes, Nasszer egyiptomi elnök csütörtöki temetésére érkezett Kairóba, szerdán a Kubbeh-palotában találko­zott Anvar Szadattal, az EAK ideiglenes elnökével, és az EAK más közéleti személyi­ségeivel. A szovjet kormányfő Leo­­nyid Brezsnyev, az SZKP fő­titkára és Nyi­kolaj Podgor­nij, a Legfelső Tanács El­nökségének elnöke, valamint a maga nevében részvétét tolmácsolta az EAK vezetői­nek. A Parlamentből jelentjük (Folytatás az 1. oldalról.) 1975-re a háztartások mint­egy 65 százalékát gázzal tud­ják­­ majd ellátni. Utalt a mű­trágyagyártás és felhaszná­lás, az alumíniumipar, a köz­úti járműgyártás, a gépipar keretében, elsősorban a szá­mítástechnika, az építőipar­ban a korszerű építési mód­szerek és szerkezetek kiemelt fejlesztésére. Vázolta az erre szolgáló rendkívüli anyagi erőfeszítéseket és a várható eredményeket, köztük, hogy egy hektár termőföldre, ha­tóanyagban számítva 190 kg műtrágya jut majd. Európa egyik legnagyobb autóbusz­­gyártói leszünk, 400 elektro­nikus számítógép működik majd az országban, csökken az építési idő és javul az épí­tés minősége a tervidőszak végére, és így tovább. Új URH-rádióadó, a szí­nes vételt is magában fogla­ló második tv-műsor, 250 000 új telefonállomás, 2500 új általános iskolai osztály, 8600 gyógyintézeti ágy — csupán néhány további adat azokból, amelyekkel a Tervhivatal el­nöke az ötéves tervnek az élet minden területére kiter­jedő előirányzatait jellemez­te. Hangsúlyozta azonban, hogy miután 100 milliárdokat használunk majd fel, rend­kívüli jelentőségűvé válik a beruházási tevékenység javítása. Az életszínvonal Részletesen szólt Párdi Imre az életszínvonal emelé­sével kapcsolatos tervelő­irányzatokról, bár hangsú­lyozta, hogy csupán a terv­számok alapján nem lehet megítélni az ez irányú vár­ható fejlődést. A nemzeti jö­vedelem fogyasztásra szánt hányada 30 százalékkal nö­vekszik az előző tervidőszak­hoz képest, a kiskereskedel­mi forgalom 40 százalékkal. Kereken 400 ezer lakást kí­vánnak tető alá hozni, ebből 180-200 ezret állami erőből. A reálbérek viszonylag gyor­san, egy keresőre számítva 16—18 százalékkal növeked­nek, s ezáltal az eddiginél nagyobb szerepük lesz a reál­­jövedelmek bővülésében, amit öt év alatt 25—27 szá­zalékkal terveznek növelni. Többet fordít majd az ál­lam az öregek, betegek, és a gyermekek eltartására, sor kerül egyes dolgozó­kategóriák keresetének in­tézményes növelésére, bi­zonyos nyugdíjemelésre, és tovább növelik a családi pótlékot is. A kormány határozott ár­­stabilitásra törekszik, mind­azonáltal nem merevedhet­nek meg az árak hosszú idő­szakra, hiszen a népgazda­ság szerkezetében, a kereslet és­ kínálati viszonyokban lé­nyeges változások következ­nek be, amelyeknek tükrö­ződniük kell egyes árak csökkenésében, mások némi növekedésében. A lényeges, hogy ezek együttvéve nem akadályozhatják a reáljöve­delmek és a reálbérek elha­tározott növekedését. Az egyes országrészek meg­különböztetett fejlesztése is helyet kapott az előterjesz­tésben. A leglényegesebb e téren az, hogy bár vannak és lesznek még különbségek, de nincsenek már fehér foltok az ország térképén. A helyi hagyományokat, anyagi ala­pokat és munkaerő-helyzetet figyelembe véve nagy gonddal foglalkoznak a különböző országrészek és városok sajátos gazda­sági fejlesztésével. Az urbanizáció erőteljesen folytatódik, mintegy 260—280 ezer fővel növekszik a váro­sok lakossága. Az idegenfor­galomról is szó esett e rész­ben: a Balaton-vidék fejlesz­tésére 5—6 milliárdot, a Ve­lencei-tóéra 1 milliárdot for­dítanak. Végül is ez a terv többet­­ kíván, mint az eddigiek — összegezte az elmondotta­kat a Tervhivatal elnöke —, mindenekelőtt növek­vő ütemet, nagyobb haté­konyságot, valamint szi­lárd belső és nemzetközi gazdasági egyensúlyt. A törvényjavaslat vitája Párdi Imre nagy érdeklő­déssel fogadott expozéja után BOGNÁR JÓZSEF képviselő, a terv- és költség­vetési bizottság nevében szólt hozzá a törvényjavaslathoz. Bevezetőül azt fejtegette, va­jon mivel tud a törvényho­zás hozzájárulni ahhoz a nagyszabású tervkészítő munkához, amelyet a szak­emberek és a számítógépek már oly nagy részletesség­gel elvégeznek. Úgy véli, hogy a mi körülményeink között a képviselők nagyon értékes segítséget nyújthat­nak, hiszen ez nemcsak gaz­dasági, hanem egyben társa­dalmi terv is, amelynek meg­valósítása csak széles társa­dalmi alapon lehetséges. Pél­dának hozta a tanuláshoz való, jog és a munkához való jog összehangolásának szük­ségességét, amelyet a terv­nek a társadalom szükségle­teivel összhangban kell­ meg­oldania. Bővebben foglalkozott Bog­nár József a külkereskede­lem problémáival. A nemzet­közi árucserére érzékeny, kis országunkban igen fontos, mondotta, hogy lépést tudjon tartatni az általános fejlődéssel, mert ellenkező esetben a kivi­tel növekedésével csak a ráfizetést növeli. Ezzel kapcsolatban utalt a nemzetközi fizetési mérle­günk tartós egyensúlyának fontosságára, amit a követke­ző ötéves tervben el kívá­nunk érni. Ugyancsak lénye­ges, hogy megszűnjön a költ­ségvetési deficit, s általában javuljanak az egyensúlyvi­szonyok a munkaerőhelyzet­ben, a kül- és belkereskede­lemben. Minderre — hang­súlyozta — jó alapjaink van­nak, hiszen ma már elmond­hatjuk, hogy gazdaságtörténetünk legsi­keresebb öt esztendejét zárjuk le hamarosan. • Az eredményekben nagy ré­sze van gazdasági irányítá­sunk új rendszerének, amely máris alkalmasnak bizonyult a korábbinál jóval bonyolul­tabb feladatok megoldására. Jellemző volt a napirend iránti különös érdeklődésre, hogy 56 KÉPVISELŐ jelent­kezett hozzászólásra, közülük a szerdai ülésen tizenhárman kaptak szót. Más-más hiva­­tásúak és egymástól külön­böző városok, megyék kép­viselői révén igen sokféle né­zőpontból szóltak hozzá a törvényjavaslathoz. Az országgyűlés szerdai ta­nácskozása a késő esti órák­ban ért véget és csütörtökön délelőtt folytatódik. (Ki­) 1910. október 1., csütörtök g közle­m­én­di­g a kommunista és munkáspártok képviselőinek találkozójáról 1970. szeptember 28-tól 30-ig 45 kommunista és munkás­párt képviselői Budapesten eszmecserét folytattak az im­perializmus elleni harc néhány időszerű kérdéséről. A küldöttségek kifejezték pártjaik készségét, hogy erő­feszítéseket tesznek a kommunisták és más antiimpe­­rialista szervezetek, erők összeforrottságának megerősíté­sére, együttműködésük kiszélesítésére az egyenjogúság alapján, s fokozzák szolidaritásukat az imperializmus el­leni közös harcban. A találkozó tárgyilagos légkörben, az elvtársi­asság és szo­­­idaritás szellemében zajlott le. (MTI) A hetedik találkozó HETEDSZER találkoztak szerdán Nyugat-Berlinben a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselői, hogy folytassák a város hely­zetéről szóló tárgyalásaikat. Ez a megbeszélés azonban nyilván sokkal érdekesebb és fontosabb is volt az elő­zőeknél. Hiszen a hatodik találkozó óta eltelt időszak­ban írták alá — augusztus 12-én — Moszkvában a szov­jet—nyugatnémet szerződést az erőszakról való lemondás­ról, amely új perspektívába helyezi az NSZK viszonyát a Szovjetunióval, de a többi szocialista országgal is. Szük­ségszerű tehát az az elvárás, hogy Bonn a hajdani biro­dalmi német főváros nyugati felének ügyében is realistább politikát folytasson. Egyelőre az jellemzi a nyu­gatnémet politikai hadszínte­ret, hogy az ellenzék erős utóvédharcot folytat. Miután megbukott a Moszkva—Bonn szerződés meghiúsítását célzó kísérlete, most már abba ka­paszkodik, hogy annak par­lamenti ratifikációja csak Nyugat-Berlin problémájá­nak rendezése után követ­kezzék. Mármint: az ellen­zék szájaíze szerinti rende­zés után. KÁR, HOGY egyelőre még hivatalos bonni kormánykö­rök is — talán megint csak, mint egy év alatt oly sok­szor, az ellenzéktől való fé­lelmükben — magukévá te­szik ezt az álláspontot. Félig­­meddig. Mert ugyanakkor a hatalmon lévő szociáldemok­rata párt parlamenti frakció­jának elnöke, Herbert Weh­­ner kijelentette: a szerződés parlamenti ratifikálását nem lehet Nyugat-Berlin kérdé­sével összekötni. Mi a szocialista álláspont? A Szovjetunió, az NDK, s a többi szövetséges, mint min­dig, ezúttal is a realitásokból és a szerződésekből indul ki, tehát egyfelől tartja magát a Nyugat-Berlinre máig ér­vényes megszállási statútum­hoz, másfelől természetesen elismeri, hogy szoros gazda­sági, pénzügyi és kulturális szálak fűzik Nyugat-Német­­országhoz Nyugat-Berlint, anélkül, hogy a város politi­kailag az NSZK része lenne. A napokban nyilatkozott a nyugatnémet televíziónak Jurij Zsukov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa külügyi bi­zottságának elnöke, hangsú­lyozva azt a meggyőződését, hogy a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálása hozzá­járul majd egy sor kérdés, köztük a berlini probléma kielégítő megoldásához is. VALÓBAN, ez a helyes sorrend (nem pedig az a for­dított, amit a bonni héják erőltetnek, zsarolási szándék­ból), ezek a realitások. S ezt előbb-utóbb mind a bonni kormánynak, mind a nyugat­német álláspontot a Nyugat- Berlinb­ől szóló négyhatalmi tárgyalásokon képviselő há­rom nyugati nagyhatalomnak fel kell ismernie. (RS) Nixon Belgrádban Belgrád (MTI) Nixon amerikai elnök, fe­lesége és kísérete — többek között Rogers külügyminisz­ter és Kissinger, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­ja — szerdán délután rövid­del fél négy óra után, nem egészen két napig tartó­ hi­vatalos látogatásra Jugoszlá­viába érkezett. Nixont ál­lamfőket megillető fogadta­tásban részesítették a belg­rádi repülőtéren. A fogadta­táson jelen volt Tito elnök és felesége is. Lezárult a túsz-ügy Athén — London — Bern — Bonn (MTI) Szerdán végérvényesen le­­zárult a túsz-ügy. Délelőtt Ciprusra, majd Athénba ér­kezett a Palesztinai Népi Fel­szabadítási Front utolsó hat foglya, s ezzel egyidejűleg a brit, a nyugatnémet és a svájci kormány döntést ho­zott az általuk fogva tartott gerillák szabadon bocsátásá­ról. Az erről szóló megálla­podást szerdán délelőtt jelen­tette be a bonni külügymi­nisztérium szóvivője. Svájci források szerint a berni kormány intézkedett elsőként: meg nem erősített értesülések szerint a Zürich­ben elítélt három palesztinai ellenálló elhagyta Svájc te­rületét. A londoni­­ külügy­minisztérium szerint Leila Khaledet és társait „amint csak lehetségessé válik”, sza­badon engedik. A szabadlábra helyezések pontos idejét valószínűleg — mint erre a svájci belügy­minisztérium egyik tisztvise­lője utalt — biztonsági okok­ból nem hozzák nyilvános­ságra. Születésnapi számadás (Folytatás az 1. oldalról.) A szocialista, nagyüzemi tsz-gazdálk­odás megszilárdu­lása mellett szépen fejlődött az ipari tevékenység, ame­lyet mutat a lakosság foglal­kozási ágak szerinti megosz­lása is. Az összes dolgozó 42 százaléka az iparban, 33 szá­zaléka a mezőgazdaságban tevékenykedik, míg a többi egyéb, illetve a szolgáltatási ágban. A város terveinek megva­lósítása tovább növeli az arányt az ipari munkások javára. Mindez együttvéve biztosítéka volt annak, hogy a fiatal város vonzási körze­téhez tartozó Babót, Heves, Osli és Vitnyéd község fej­lődése is meggyorsuljon, ma­gasabb szinten szolgálja la­kóinak egészségügyi, kultu­rális és szolgáltatási igé­nyeit. Nem lehetünk türelmetle­nek, mert a fejlődés nem máról holnapra valósul meg. Sok mindentől függ, de leg­főképpen attól, hogy milyen várospolitikát folytat a ta­nács. Ebben támaszkodik-e a dolgozók széles tömegét át­fogó Hazafias Népfrontra, meghallgatja-e a dolgozók érdekeit képviselő szerveze­tek, különböző társadalmi bizottságok javaslatát, véle­ményét? Egy év rövid idő egy vá­ros életében, megis­merhető a fejlődésben, a közéletben végbement változás. Az el­telt esztendő azt mutatja, hogy Kapuváron a párt­, a tanács, a tömegszervezetek, a gazdasági szervek vezetői és dolgozói lelkiismeretesen tevékenykednek városuk és a hozzá tartozó négy község politikai, társadalmi és gaz­dasági életének fejleszté­séért. Sorolhatnánk a felszabadu­lás 25. évfordulójára való ké­szülődést, a lelkes ünneplést. A sokoldalú út- és kapcso­latkeresést a tervszerű és gyorsabb fejlődés szolgálatá­ra. A kezdeményezéseket a kulturális élet felvirágozta­tására, a népi hagyományok szeretetén alapuló szocialista kultúrát meghonosító szán­dékot. A gazdasági fejlődés és a lakosság jobb ellátását szolgáló tanácskozások, in­tézkedések mind a várossá fejlődés első lépései, előfu­tárai. A magasabb célért küzdő közös akaratot kovácsolja eggyé, erősíti az az erkölcsi és anyagi támogatás, amelyet élvez a fiatal város. A lakos­ság honi szeretetét, egészsé­ges lokálpatriotizmusát­­bizo­nyítja, hogy a rövid idő alatt is számos javasalattal élt, amely a várossá fejlődést szorgalmazza. A megvalósí­tásból is nagy részt vállalt. Sokan forintjaikat adták és az egész város lakossága több mint félmillió forint ér­téket meghaladó társadalmi munkát vállalt ez évben. A nagyobb elgondolások majd a IV. ötéves terv ide­jén valósulhatnak meg, ami­kor meggyorsul a fejlődés az élet minden területén, az egész országban. Így Kapu­váron is várható az ipari jel­leg erősödése, a szövetkezeti mozgalom anyagi és erkölcsi erejének további növekedé­se, a dolgozók életszínvona­lának emelkedése és a lakás­gondok enyhülése. A városi szinten való élés megteremtésének feltétele a többi között a közlekedés, az útviszonyok állandó javítá­sa,, fejlesztése, vendéglátó szálloda, étterem építése és a lakosság általános szolgál­tatásának zavartalan és az igényeket jól kielégítő meg­szervezése. Feladat még az egészségügyi, a szociális in­tézmények gyarapítása, isko­lák, óvodák létesítése, hogy az új nemzedéket már való­ban „város” nevelje. Kapuvár várossá fejlődé­sének szakasza egybeesik az ország előtt álló nagy fel­adat, a szocializmus teljes felépítésével. Tehát a köve­telmény: szocialista város építése gazdasági, társadalmi és tudati elemeiben egyaránt. Az egész ország, az egész megye közvéleménye jó szív­vel fogadta a fiatal város születését, és figyelemmel kí­séri fejlődését, minden lépé­sét. Olyan szeretettel, mint ahogyan a család számon tartja, támogatja a legkiseb­bek első lépéseit. H. I.

Next