Kisalföld, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
979. október 18., vasárnap Iteássy Élics is? Taggyűléseken, pártértekezleteken, de munka köziben is sok szó esik mostanában a bírálatról, a bátor bírálatról és a bírálat elfojtásáról. A relativitás elméletét nem akarom fejtegetni, annyit azonban el kell mondanom, hogy az éremnek mindig két oldala van (néha három!). És mind a kettőt meg kell szemlélnünk, hogy tisztán lássunk: örök igazság, hogy: aki állít, bizonyít! Márpedig aki bírál, az állít valamit. Állítását pedig be kell bizonyítani, mert ez kötelessége! Aki pedig a közösség előtt ■nem tudja bizonyítani igazát, könnyen fény derülhet rá, hogy nincs is igaza. Aki őszinte, tisztességes szándékkal bírált — igazat kap. Aki nemcsak pártszerrűtlenül, de rosszindulattal. Valótlant állított — elnyerheti megszégyenülését... De mi történik abban az esetben, amikor a bírálat valótlan, rosszindulatú, sőt rágalom, ésnem hangzik el a közösség előtt, tehát akit rágalmaztak, még csak módot sem kap a védekezésre? Nos, ennek, a felderítése a nehezebb feladat. Nem egy olyan esetről hallottam már, hogy egy nagyon becsületes, szorgalmas, jóra való főnököt rágalmaztak. Miért? Nehéz rá válaszolni. Talán „kedvtelésiből”.Vannak olyan emberek, akiknem is egészségesek akkor, ha valakiről nem állíthatnak valótlant, ha valakit nem rágalmazhatnak — csupán azért, hogy ők maguk tisztességesebbnek látsszanak. Ezzel a típussal gyakran és elég sokan találkoznak. Szép számmal vannak olyanok is, akik (ki tudja, hol ’tanulták?) nagyszerű színészek. Aki a rágalmazásra szánt főnökükkel vagy éppen mondvacsinált barátjukkal, ha szemtől szembe állnak, negédesen mosolyognak, de ha hátat fordítanak neki, éppen ők azok, akik a legnagyobb fullánkot eresztik az imént még kedvesnek mondott barátiba. Vannak olyanok is, akik a jóság és a bátorság szellemében tündökölnek hiszékeny embertársaik előtt. Akik a kicsi, de alaposan rászedett klikkel elhitetik, hogy ők a bátorság bajnokai, hogy ők őrzik a bölcsek kövét, és ahogy mondják... „majd énmegmutatom, mire vagyok képes, mert én bátor vagyok!” Általában nem szokták megmutatni, mert nem tudják, csak a kábító szédítéshez értenek, és ha a rászedettek látnák őket másmás helyzetben — bízvást ,kiábrándulnának és rájönnének, hogy nem a bátorsága, csak a hangja nagy — a zavarosban, a sötétben, a ködben, de mihelyt szembekerül azzal, akit rágalmazott, aki ellen „meg akarta védeni” a rászedett kis közösséget — tenyérdörzsölő, hajbókoló Jánossá lett és éppen úgy rágalmazza a rászedetteket, mint azoknak az imént a főnököt, vagy a „jó barátot”. íme a bizonyság: nem a bátorságról, hanem alattomosságról van szó! Az egyik francia gondolkodó ezt mondta az ilyen emberekről: „A gonosz emberek kevésbé lennének veszélyesek a közösségre nézve, ha nem volna bennük semmi jósáig...” Ugyanis a gonosz embereik akkor szerzik meg a maguk ügyéhez a kis közösséget, amikor megcsillantják önmagukban a parányi jóságot. Ilyenkor a tisztességes, becsületes ember ösztönösen önkontrollt tart, és ha előzőleg vitája volt is a gonoszszál, elhiteti magával, hogy tévedett. Ebben a pillanatban szedték rá a legcsúnyábban — és pártolja a rossz ügyet. Kik rontják a közszellemet, ha nem az ilyen emberek? Kik tanúsítanak társa-dalomellenes magatartást, ha nem ezek az emberek? Kik a társadalom szellemi és erkölcsi megkárosítói, ha nem ők? Lehet-e küzdeni ellenük? Igen. Rágalmazni valakit Csak olyan embernek lehet, aki nem lát tovább az orránál, vagy ő maga is szeret rágalmazni. De a közösség, a többség, ha tudomást szerez az ilyen alattomos cselekedetről , tisztázhatja a rágalom valótlanságát. Fogja karon a rágalmazót és vigye oda a rágalmazott elé, hogy ott legyen alkalma elmondani mindazt, amit a zavarosban, a ködben merészelt, szemtől szembe! Lehet, hogy ilyen esetre csak ritkán lesz mód. De ha ■lesz, ne mulassza el senki, önmagának, társainak és az egész társadalomnak nagy szolgálatot tesz vele. (sinduter) kedésre volt szükség. A kormányintézkedések következtében a parasztság jövedelmének növekedési üteme főleg az utóbbi egy-két évben meghaladta a munkásokét, Győr-Sopron megyében pedig ez a tendecia még azzal is párosult, hogy a parasztság átlagjövedelme elérte a munkások átlagjövedelmét. Ez tény. És ebből fakadnak a téves értelmezések, torz nézetek, helytelen vélemények. A valóság ugyanis az, hogy megyénk parasztsága csak a jövedelem tekintetében érte el a munkásokat. És itt nem szabad egy pillanatra sem megfeledkezni arról, hogy a paraszti lakosság életszínvonala még mindig jelentősen elmarad a városokban élő munkásokétól. Összehasonlítható adatok alapján még ma is kb. 8—10 százalék az elmaradás a parasztság és a munkásosztály életszínvonala között, a munkásosztály javára. A piacon és a kétlakiak életmódjában tapasztalt jelenségek nem általánosíthatók. Az idénycikkek áremelkedése nem hat ki olyan súllyal a parasztság életszínvonalára, mint ahogy azt általában hiszik. A kétlakiak pedig, ha számuk jelentős is még, nem azonosíthatók a parasztsággal, mert a parasztság több mint felének ma is kizárólag a mezőgazdaságból eredő jövedelme van. Meg kell jegyezni, hogy a parasztság jövedelmének növekedési üteme nem érhetett senkit váratlanul, hiszen pártunk IX. kongresszusa nyíltan, határozottan és következetesen célul tűzte és azt is megszabta, hogy a parasztság és a munkásosztály életszínvonalát, életkörülményeit, szociális, kulturális és kommunális helyzetét közelíteni szükséges egymáshoz. Ezzel együtt megjelölte e cél elérésének legfontosabb eszközét: a jövedelemnövekedés ütemének fokozását. A vitatott kérdés hamis megválaszolása az, amely szerint a parasztság életszínvonala meghaladja a munkásosztályét. Ez nem igaz, és csak felelőtlen hangulatkeltést szolgál, szocialista társadalmi rendünk ellenségeinek malmára hajtja a vizet azzal, hogy megpróbálja egymással szembefordítani a két szövetséges osztályt, a munkásosztályt és a parasztságot. Nem szükséges különösebb közgazdasági képzettség ahhoz, hogy megkülönböztessük a jövedelem-színvonalat az életszínvonaltól. Köztudott, hogy ma még mindig hátrányosabb a parasztság élet- és munkakörülményei, jövedelem felhasználásának jellemzői, mint a munkásoké. A IX. pártkongresszus határozatai alapján hozott kormányintézkedések szükségességét az előző évek jövedelmi statisztikája is alátámasztotta. 1967-ben például a termelőszövetkezeti tagok személyes havi nominál jövedelme 1304 forint volt, 1968- ban pedig 1363 Ft. Az állami iparban dolgozó munkások átlagkeresete 1967-ben havi 1825, 1968-ban 1896 forint volt. A dolgozó tsz-tagok egy év alatti 4,5 százalékos jövedelemnövekedése a foglalkoztatottak számának növekedéséből, vagy az egy főre eső nagyobb számú munkanapból következett; a részesedés, illetve a munkabér ennek következtében nőtt. Az adatok értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy mintegy negyedmillió szövetkezeti tag közösből származó •• jövedelme még a havi 500 forintot sem éri el. Ugyanakkor a parasztság az utóbbi években az előző időszaknál többet dolgozik, és az időjárás, valamint egyéb tényezők befolyására a munkaidő sem azonos az ipari munkás munkaidejével. Azt is meg kell jegyezni, hogy ma már a parasztság télen sem pihen. Tulajdonképpen a falusi lakosság téli pihenő ideje azonos csak a munkásokéval. A vitatkozók hivatkoznak a téesz-tagok tulajdonára, tömegesen felépített családi házaira. Abból, hogy sok korszerű családi ház épül falvainkban, nem szabad téves következtetéseket levonni. Tény, hogy a falusi lakóházak 44 százaléka még ma sem szilárd alapú, és az is igaz, hogy nagyon különböznek a felszereltség, közművesítés tekintetében is, és sok falusi ház nem parasztember háza. Nagy a különbség a szolgáltatások és sok más vonatkozásban. Elvitathatatlan tény az is, hogy a falvak kulturális és egészségügyi ellátottsága messze elmarad a városétól. Falvainkban elég sok a képesítés nélküli pedagógus, és ez hátrányosan érinti a dolgozó parasztságot, a falusi lakosság gyerekeinek jövőjét. Éppen ezért azok járnak helyes ülőn, akik nem az egyediből, a kirívó jelenségekből általánosítanak, hanem valamenynyi tényező figyelembevételével alkotnak véleményt, és támogatják, elfogadják a X. pártkongresszus Irányelveit, idevonatkozó reális célkitűzéseit. A tények kellő ismeretéhez tartozik az is, hogy miután társadalmunk vezető ereje továbbra is a munkásosztály, azonban nem jelent egyet a vezetőosztály másoknál magasabb életszínvonalával, hanem azt, hogy magával viszi szövetségesét, a paraszti osztályt, és célul tűzi ki, hogy fokozatosan megszünteti a különbséget a két osztály életszínvonala között. E feladatot világossá teszi az elmúlt évek fejlődése, hiszen a mezőgazdaságban dolgozók igényét egyre inkább a város kommunális viszonyai határozzák meg. Ezt igazolja az is, hogy a ma falun maradó fiatalság — minthogy szakismereteit a városban szerzi — a faluba visszatérve városi igénnyel mér, azt akarja látni, megvalósítani. Ezt a törekvést támogatni érdemes, hiszen ennek megvalósulása jelenti majd a két alapvető osztály életszínvonalának közeledését vagy azonosságát. És e feladat megvalósításán munkálkodni — támogatói a X. kongresszus erre vonatkozó Irányelveit —, valamint helyesen orientálni, befolyásolni a munkásközvéleményt azt jelenti, hogy tovább erősítjük a munkás-paraszt szövetséget. Port Árpád KISALFÖLD Örömök és gondok akik kijavítják a bikákat A Győri Richards Finomposztógyár kapuvári telepén nyolc évvel ezelőtt, 1962-ben kezdődött meg a munka: huszonegy fiatal lány és aszszony kapott itt állást. Azóta száznegyvenre nőtt a létszám, bővült az üzem is, olyannyira, hogy a rendelkezésre álló területen szinte már lehetetlen építkezni. Azonban nemcsak az épületek vannak egymáshoz közel, bent a termekben dolgozók is nehezen tudnak mozdulni. A művezető irodája előtt, de közben, a kivarró asztalok között is egymásra rakott, feltekercselt textíliák várják, hogy a fürge ujjak kijavítsák a hibákat. Az üzemben dolgozók átlag életkora 21 év. Két műszakban, naponta 4500 méter nyersáru kijavítását végzik el az itt dolgozók. — A nyolc év fejlődését nemcsak a létszám növekedése tükrözi, hanem a munkához való hozzáállás is — mondja Tóth János művezető. — A telepen jelenleg hat Szocialista brigád dolgozik, ötven taggal. A szeptemberi tervünket például az ő lelkiismeretes munkájuk révén tíz százalékkal teljesítettük túl. Jó a közösségi szellem, és a vállalat vezetősége megbecsüli a dolgozókat. Az a huszonegy lány és asszony, aki nyolc évvel ezelőtt először lépte át az üzem kapuját, jelenleg is itt dolgozik. Harmincöt törzsgárda tagja van a kapuvári kivarró részlegnek. Papp Jánosné egyike az „alapítóknak”, törzsgárda és szocialista brigádtag. — Szeretem a munkámat, és nagyon jól érzem magam a munkatársaim között — mondja a fiatalasszony. — A fizetésem 1500—1600 forint havonta, de van olyan, aki többet is keres. A törzsgárdatagok öt százalékkal több nyereséget kapnak, mint akik rövidebb ideje dolgoznak a vállalatnál. Túl az anyagi megbecsülésen, érezzük, hogy számítanak a régi dolgozókra. A termelési tanácskozásokon például meghallgatnak bennünket, figyelembe veszik véleményeinket. A kapuvári richardsosok között mindössze három férfi dolgozik. A művezető és két segédmunkás. Nemrég a győri gyárban egyéves kivárró tanfolyam indult, amelyet négyen végeztek el. A Győr Richards Finomposztógyár kapuvári telepét a vállalat az elkövetkezendő években bővíteni akarja. Így a létszám is növekedni fog, a tervek szerint ötven dolgozóval. Ennek azonban elsődleges feltétele a szociális ellátottság javítása. A fürdőben például két zuhany van, ami kevés hetven dolgozó tisztálkodására. Kapuvárra a Finomposztógyár kivarró részlegébe kétnaponként gépkocsival viszik a hibás árut és szállítják vissza Győrbe a kijavított, fahengerre tekercselt szövetet. Nyolc év alatt majdnem hétszeresére növekedett az itt dolgozó, Kapuváron és környékén lakó lányok, aszszonyok száma. Jól dolgoznak, szeretik a munkájukat. A tervezett beruházásoknak ők fognak legjobban örülni, hisz a részleg már kinőtte a jelenlegi épületet. (szy) Emberek és közösségük Mennyiben segíti a gazdálkodást a szocialista munkaverseny, van-e termelést növelő hatása? A mosonmagyaróvári járás szövetkezeteiben az elmúlt évek tapasztalatai A párt X. kongresszusának tiszteletére a kőnyrétalapi Kossuth Tsz jubileumi versenyfelhívással fordult a megye gazdaságaihoz. A mosonmagyaróvári járás valamennyi gazdasága csatlakozott a versenyhez, s ezen túl konkrét vállalást tett az ásványrárói, a hédervári, a püski és a várbalogtsz. Helyeselhető a felajánlások olyan és hasonló kitétele, hogy szövetkezeten belül újabb szocialista címért dolgozó brigádokat szerveznek, de nem egészen ide illő versenyfeltétel például az, hogy az idén segíti a háztájit a szövetkezet. A háztáji gazdaságok segítése munkaverseny nélkül is feladata a szövetkezet vezetőségének. A vállalások elsősorban a tavalyi év legfontosabb üzemi mutatóinak túlteljesítését szerint, ahol adottak voltak a feltételek a munkaverseny szélesítésére, erősödött a munkafegyelem és javultak a termelési eredmények is, jelölik meg. A növénytermesztésben a kukorica és a búza átlagtermésének növelésére tettek vállalást a szövetkezetek,az állattenyésztésen belül pedig a tejtermelés, hústermelés növelését tartották fontosnak. A növényteryesztési vállalások forintértéke 3 629 000 forint, az állattenyésztésé pedig 8 millió 868 000 forint. A termelési vállalások túlteljesítése számottevően javítja az éves gazdasági eredményeket, növeli a halmozatlan termelési értéket, a szövetkezeti bruttó jövedelmet. Az a tapasztalat, hogy a versenyfeladatok teljesítése során nagyobb lett a tsz-tagok egymás iránti felelőssége, javult a közösségi szellem. A kongresszus tisztelete Szocialista brigádok A szocialista munkaverseny legfejlettebb formája a szocialista brigádmozgalom. Például a mosonmagyaróvári járás közös gazdaságaiban már 36 brigád versenyez a megtisztelő cím elnyeréséért, gépesek, kertészek, állattenyésztők, borjúnevelők. Ha a hármas feladat teljesítését részleteiben vizsgáljuk, a gyakorlat, hogy a brigádok vállalásai elsősorban a termelési tervek túlteljesítése, érthető módon, hiszen ez szorosan összefügg jövedelmük alakulásával. De a politikai oktatáson való részvétel, a szakmai továbbképzés, sok kívánnivalót hagy maga után. Ahol viszont a szakvezetés komolyan veszi a szocialista brigádmozgalmat, ott segíti a szakmai továbbképzését, mert végső soron ez is kamatozik a gazdaság eredményeiben. Például Rajkán a baromfitenyésztő brigádok tagjai ősszel szakmunkásképző tanfolyamon'' vesznek részt, a lipótt tsz brigádjai pedig üzemen belül hallgatnak szakmai előadásokat. Turzsgárdia A hetvenes év brigádszerződéseiben még mindig sok alkalommal szerepel a vállalások között a munkafegyelem betartása, a munkaidők pontos kezdése, a balesetvédelmi és tűzrendészeti szabályok figyelembe vétele. Nem akarom azt állítani, hogy ezekkel nincs gond a termelő üzemekben. De a szocialista cím elnyeréséért tett vállalásoknak színvonalban méltóvá kell válniuk a címhez, és nem ajánlatos, ha olyan munkaköri kötelezettségeket tartalmaznak (mint például a pontos munkakezdés), amiket kötelező betartani, nem versenyző és nem brigádtag dolgozónak is. Hibás lenne, ha a brigádmozgalmak, munkaversenyek értékelésénél elsősorban a termelést növelő hatást hangsúlyoznánk. A termelőszövetkezetek politikai és gazdasági megszilárdulása egyre inkább lehetővé teszi a versenyek és brigádmozgalmak kapcsán is, a jól dolgozók anyagi és erkölcsi elismerését. Erre a nagyon szép emberi feladatra van még egy másik lehetőség is, a törzsgárdatagság kialakítása, amit egyelőre csak a mosonszolnoki és a halászi szövetkezet tett meg. Egy-egy szövetkezet törzsgárda tagsága olyan kollektíva, amely kiérdemelte idővel példás munkával a nagy közösség elismerését, és a szövetkezet mindig számíthat rájuk. gszm 3 AZ alapszervezetben A járási, városi, üzemi és intézményi pártszervezetekben a négy év politikai irányító munkájának értékelése közben mindenütt foglalkoztak azzal, hogy „a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való folytatása” növeli az alapszervezetek felelősségét. Az elmúlt esztendők tapasztalatai és a jövő növekvő céljainak elérése együttesen készteti a vezető szerveket, hogy az alapszervezeti munkával átgondoltabban törődjenek. Az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi pártszerveknek hasznos a két és fél évtizedes tapasztalatokat tanulmányozni és a legjobb módszereket közkinccsé tenni. A negyedszázados szabad pártéletben nagyon sok olyan előremutató pártépítési cselekedet történt, amelyet mindenkor hasznos alkalmazni és tovább fejleszteni. A felszabadulás utáni lelkes, közvetlen, szenvedélyes egyéni agitációból alapszervezeteink még mindig meríthetnek. Igaz, hogy ma a szocialista rend védelmével, erősítésével együtt számos bonyolult politikai, gazdasági, kulturális, világnézeti kérdésre is választ kell adni. Az alapszervezeti aktíváknak több „munícióval" szükséges rendelkezniük. Az alapszervezetek vezetőségeinek — a járási, városi, üzemi, intézményi bizottságok támogatásával — elsősorban azt a módszert szükséges fejleszteniük, amellyel a tömegkapcsolat mindennaposabbá és éltetőbbé válik. E magasztos, szép feladatért érdemes munkálkodni. Az üzemi, termelőszövetkezeti, intézményi pártalapszervezeti vezetőségek kollektív bölcsességgel ne sajnálják a fáradozást azért, hogy a hozzájuk tartozó kommunisták olyan megbízatást kapjanak, amely leginkább megfelel hajlamaiknak, képességeiknek. A politikai tevékenység a kommunisták számára nemcsak kötelesség, hanem életszükséglet is, és ha a politikai megbízatás megfelel a párttag tudósának, marxista és általános műveltségének, akkor azt szívesen végzi. Az újjáválasztott vezetőségek, amikor a politikai aktivitást alakítják, törekedjenek a valóság tárgyilagos mérlegelésére. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a politikai munka olyan tevékenység, amely elsősorban előző sikereiből táplálkozik. A pártalapszervezeti megbízatások akkor ívelődnek töretlenül felfelé, ha azok a kisebb nehézségek leküzdésével is, de megvalósulnak. A megvalósulás céljából érdemes az inkább kevesebbet, de jól teljesíthető felfogással tervezni, feladatokat kialakítani és dolgozni. Sokáig lehetne sorolni azokat a kommunista tulajdonságokat, amelyek a társadalmi fejlődésnek mozgató erejévé válnak. A kommunistákkal együtt a legöntudatosabb pártonkívüliek is tudatosan áldozzák az időt, energiát arra, hogy a szocializmus építésének üteme gyorsuljon. Pártszervezeteink erejét az adja, hogy a társadalom leghaladottabb építőivel rendelkeznek. Ám a kommunisták is akkor tudnak tartósan, lelkesen, töretlen politikai munkát végezni, ha értékelik vállalásaikat és éppen a jövő még nagyobb feladatainak elvégzéséért a siker élményeiben részesítik őket. Amikor a járási, városi, üzemi, intézményi bizottságok az alapszervezetek vezetőségeinek, valamint tagjainak aktivitását elismerik és méltatják társadalmi munkájukat, akkor kialakul és erősödik az az éltető légkör, amelyben az ember alkotó ereje megsokszorozódik. Lányai Sándor