Kisalföld, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

2 Megkezdődött a budapesti pártértekezlet Szombaton a Csepeli Sport­csarnokban mintegy 600 kül­dött részvételével megkezdő­dött a budapesti pártérteik­ez­lő Németh Károly, a Buda­pesti Pártbizottság első tit­kára üdvözölte a tanácskozás részvevőit, ma­jd megválasz­tották a pártérte­kezlet elnök­ségét , és a munkabizottságo­kat. Az elnökség tagjává vá­lasztották a többi között .Esók Jenőt, a Politikai Bizottság tagját, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnökét és Gáspár Sándort, a politikai bizottság tagját, a SZOT fő­titkárát. A pártértekezlet küldöttei egyperces néma felállással adóztak az 1956-os ellenfor­radalom áldozatául esett bu­dapesti hőseik, mártírok em­lékének, és egyben lerótták kegyeletüket a forradalmi építőmunkásnak a IX. kong­resszus óta elhunyt kommu­nista harcosai iránt. A pártértekezleten Németh Károly szóbeli kiegészítést fűzött a pártbizottság írásos előterjesztéseihez. Ezután kezdődött a vita a pártbizottság beszámolójáról. A tanácskozást ma folytat­ják. . (MTI) NATO Atomaknák telepítésért­ tanácskoztak Ottawa (MTI) Ottawában tegnap véget ért a NATO nukleáris terve­ző csoportjának kétnapos ülésszaka. Az ülésről kiadott rövid közleményből kitűnik, hogy a résztvevők a NATO rakéta­­nukleáris potenciáljának to­vábbi növelésével kapcsolatos tervekről tanácskoztak, s tisz­tázták a „taktikai atomfegy­verek elsőként való alkalma­zásának politikai irányelveit”. Megállapodásra jutottak a földi atomaknák esetleges al­kalmazásának „politikai irányelveiben” is. A Canadian Press közle­ménye szerint az Egyesült Államok az ülésszakra olyan jelentést készített, amely ki­fejti a földi atomaknák tele­pítésének amerikai tervét, az úgynevezett „potenciális vál­ságkörzetekben” — a szocia­lista országok határainak kö­zelében. Laird amerikai hadügymi­niszter —, mint az AP ameri­kai hírügynökség jelenti — az ülésszakon a misztifikált, „szovjet fenyegetésre” hivat­kozva követelte a tagországok pénzügyi és katonai hozzájá­rulásának növelését. Izrael ismét elutasította Abba Bhavi izraeli külügy­miniszter szombaton­­New Yorkban adott rádiónyilat­kozatában ismét elutasította a 16 afro-ázsiai ország által az ENSZ közgyűlése elé ter­jesztett közel-keleti határo­zati javaslatot, amely előirá­nyozza a Jarring­ vezette köz­vetett béketárgyalások felté­tel nélküli felújítását. (MTI) HÉTFŐ: Gromiko Londonban. — Megkezdődött az ENSZ- közgyűlés közel-keleti vitája. KEDD: Magyar—nyugatnémet árucsere-megállapodás. — Elrabolták az ecuadori hadsereg főparancsnokát. SZERDA: Binh asszony Londonba érkezett, elutazott Buda­pestről Xuan Thuy. CSÜTÖRTÖK: Gromiko Berlinben. — Bejelentés az NDK— NSZK eszmecsere folytatásáról. PÉNTEK: Gromiko találkozása Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszterrel. — Bírálatok a jordániai új kormányról. SZOMBAT: Előkészületek a kairói hármas csúcstalálko­zóra. — Nixon befejezte választási körútját, így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József. Európai hét, német hét Szovjet külügyminiszter még sohasem járt a Német Szövetségi Köztársaság föld­jén, Gromiko és vendéglátó­jának, Walter Scheelnek a Frankfurt közelében lévő Taunus-helységben lezajlott találkozása viszont logikusan illett abba a nagyszabású tárgyalássorozatba, amely az utóbbi néhány évben általá­ban földrészünkön és­ az utóbbi néhány hónapban kü­lönösen a szocialista orszá­gok és a Német Szövetségi Köztársaság között kiala­kult ... Ugyanakkor bizonyos meglepetést kel­tett, hogy csütörtökön Bonnban megállapodás jött létre a két német állam közötti hivatalos eszme­csere folytatódásáról. Em­lékezetes, hogy Willi Stoph­­nak, az NDK, és Willy Brandtnak, az NSZK kor­mányfőjének tavaszi, kas­­seli találkozója nem hozott eredményt. Isey pillanatra úgy tűnt, mintha nem lenne tovább­lépési lehetőség, mintha az első, erfurti találkozás, majd a második, a klasseli kor­mányfői megbeszélés után a „párbeszéd” folytatására egy ideig nem lenne mód. Akko­riban az NDK részéről ér­tésre adták, hogy „gondol­kodási időt” adtak Bonnak. A nyugatnémet kormánynak meg kell fontolnia, hogy haj­landó-e elindulni a realitá­sok útján, kész-e nemzetközi jogi kapcsolatokat létesíteni a Német Demokratikus Köz­társasággal az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján? A „gondolkodási idő” alatt Bonnban dönteni kellett pél­dául a határok kérdésében is: elismeri-e az NSZK az Odera—Neisse határt, elis­meri-e az NDK nyugati ha­tárának sérthetetlenségét? A Brandt—Scheel kormány je­lentős lépést tett előre, ami­kor augusztusban szerződést kötött a Szovjetunióval. A Moszkvában aláírt, egye­lőre azonban még nem ra­tifikált szerződés kimondja valamennyi európai határ sérthetetlenségét... Most még nem történt megállapodás arról, hogy milyen szinten folytatják az NDK és az NSZK tárgyalá­sait, azaz, hogy kik vesznek részt majd az eszmecseréken, arról sem született döntés, hogy hol és mikor találkoz­zanak a két német állam küldöttei, de már az elvi döntés is a „párbeszéd” foly­tatásáról igen fontos! A Gromiko—Scheel meg­beszélésre visszatérve: a szovjet külügyminiszter e pillanatban a világon az egyetlen ember, akinek el­­sőkézből származó, pontos értesülései vannak a kü­lönböző érdekelt országok­nak a német ügyekben el­foglalt álláspontjáról. Hiszen két hét leforgása alatt Gromiko tárgyalt Nixon amerikai elnökkel és Rogers külügyminiszterrel, továbbá Heath brit miniszterelnökkel és Douglas­ Home külügymi­niszterrel, és több, nyugat­európai ország képviselőjé­vel, most Walter Scheellel is, ugyanakkor pedig a szovjet külügyminiszter állandó kap­csolatban volt a szocialista országoknak az ENSZ-köz­­gyűlésen jelen volt külügy­minisztereivel, illetve haza­térve tanácskozott Walter Ulbrichttal, az NDK Állam­tanácsának elnökével, to­vábbá a német békeállam más vezetőivel. Alaposan megfontolt, min­den részletében kidolgozott napirend szerint folytak le ezek a megbeszélések. (Scheel megjegyzése: „esz­mecserénkből nem maradt ki egyetlen fontos problé­ma sem ...”) az európai biztonság szempontjából nagy jelentőségű, hogy a szovjet—nyugatnémet szer­ződést most már ratifikál­ja, azaz erősítse meg a bonni parlament, a Bun­destag is. Eredményre kell vezetniük úgyszintén a lengyel—nyu­gatnémet tárgyalásoknak, amelyek a jövő héten lép­nek döntő szakaszukba. Az NDK és az NSZK közti nemzetközi jogi kapcsolat megteremtése fontos feladat. Nyugat-Berlinben a négy­hatalmi tárgyalásokon kell eredményt elérni úgy, hogy rögzítsék Nyugat-Berlin külön jogállását. E meg­annyi részteendő mellett, velük egyidőben meg kell teremteni az európai biz­tonság minden más felté­telét. Ehhez jó szolgálatot tesz majd az európai biztonsági konferencia. Nyilvánvaló, hogy Gromiko sorozatos tár­gyalásai ennek előkészítését is szolgálták. A múlt hétnek „német jel­legét” a hazai diplomáciai események is mutatták. Bu­dapesten járt dr. Karl Schil­ler, a nyugatnémet kormány gazdaságügyi minisztere, aki Vályi Péter pénzügyminisz­terrel együtt aláírta a két ország hosszúlejáratú áru­csere-forgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodását. 1974 végéig érvényes ez a megállapodás, kiterjed a gazdasági-műszaki kooperációra is, hasonlóan fontos az az előírása, amely­nek­ értelmében az NSZ­K- ban bővítik azoknak a ma­gyar árucikkeknek a körét, amelyeket korlátozás nélkül exportálhatunk.­­Csütörtökön Budapestre érkezett Wolfgang Rauehfuss mi­­niszterelnök-helyettes veze­tésével a Német Demokra­tikus Köztársaság kor­mányküldöttsége, hogy az 1971—1975. évekre szóló hosszúlejáratú kereskedel­mi megállapodás előkészü­leteiről tárgyaljon. A cél a két ország árucseréjének 60 százalékos növelése! Az európai események, a német ügyben mutatkozó kedvező jelek ma még éles ellentétben állanak azzal, hogy az USA-ban egyelőre tartó, ha csökkenő irányzat­tal is — a hidegháborús jel­legű szóözön. A jövő kedden lesznek a törvényhozási választások, valószínű, hogy utána to­vább tompul az amerikai politikai támadások éle... A Közel-Keleten a jordá­niai új kam­itány megalaku­lása egyelőre csak újabb vi­harfelhőket vonz a polgár­­háború sebeiből még ki sem gyógyult ország fölé. Kérdés, nem készül-e új, figyelem­elterelő manőver akkor, amikor a világ tekintetének éppen arra kellene irá­nyulnia, hogy a jövő héten lejáró tűzszünetet meg­hosszabbítják-e és a Jar­­ring-féle tárgyalásokat az arab országok és Izrael képviselői között végre megkezdik-e? A tárgyalások előt­t Abba Eban iz­raeli külügyminisz­ter ENSZ-beli nyilatkozatá­ból tudjuk — Tel Aviv még mindig elzárkózik. KISALFÖLD 1970. november 1., vasárnap TELEX BUDAPEST A Thant, az Egyesült Nem­zetek Szervezetének főtitkára üdvözlő táviratban kívánt sok sikert a DÍVSZ VIII. kongresszusának. A DÍVSZ VIII. kongresszusa vasárnap a­­ különböző szekciók ülésé­vel folytatja tanácskozását. MOSZKVA Pénteken Moszkvában egyezményt írtak alá a Szov­jetunió és az NDK közötti kölcsönös vasútikocsi-szállí­­tásról. A szállítások értéke öt év alatt meghaladja a 700 millió rubelt. BUKAREST A vaskapui hatalmas ví­zierőmű- és navigációs rend­szer építkezése új szakaszá­hoz érkezett: a Duna jugo­szláv partjánál lévő hajózsi­lipen áthaladt az első hajó­­karaván. 1969. augusztus 15-e óta a hajóforgalom a román partoknál lévő zsili­pen keresztül folyt. Ez alatt az idő alatt körülbelül 30 000 különböző nemzetiségű hajó haladt el a Vaskapunál. PÁRIZS A Maurice Thorez Intézet­ben szombaton 28 külföldi küldöttség részvételével tu­dományos konferencia kezdő­dött a Francia Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. Az MSZMP-t a konferencián Zsigmond László Kossuth­­díjas egyetemi tanár képvi­seli. LONDON Hétfőtől ismét 33,3 száza­lékkal drágul a londoni Times, a lap ára egy shilling lesz. A Times évente több mint egymillió font vesztesé­get okoz lord Thomsonnak, a kanadai származású újságki­rálynak, aki 1967-ben vásá­rolta meg a csaknem 200 éves lapot. Thomson nemrég han­goztatta, hogy a hatalmas veszteséget, nem kívánja „örök időkig” vállalni. (MTI) Tovább­ vinni a tizet Befejeződött a kisalföldi kolmimimnisták tanácskozása. A küldöttek hazautaztak és otthon, a gyárakban, szövet­kezetekben, intézményekben érik, kristályosodik tovább az a helyes politika, mely az értekezleten kiteljesedett. Mert az eszmék tökéletesedé­sében a naptári dátumok csupán mérföldkövek: kong­resszustól kongresszusig mér­jük az utat és újabb célokat jelölünk­­meg. Az eszmék érésének igazi helye az élet. Tegnap arra kerestünk né­hány tollvonással feleletet, milyen üzenetet hoztak a küldöttek. És mit visznek ha­za magukkal? A fiamnak és gyermekeimnek kapuvári népviseletben van, szikár arcú, csontos asz­­szony. A kapuvári Lenin Tsz növénytermesztője. Ötvenöt évesen is egyenes derekú, az ember látni véli, amint fején terhet cipel. — Mennyit nyújt az élet — mondja SOÓS JÓZSEFNÉ. — Tizennégyen voltunk test­vérek és közülünk minden második maradt életben. Mennyire örülök, amikor a mai gazdagodásunkról haj­lok. Huszonhárom éve va­gyok a párt tagja. Azt vi­szem haza a tanácskozásról, hogy a jobbért nem szűnhe­tünk meg porolni. — Férjeim és négy fiam vár otthon. Egyik közülük az ÉDÁSZ-nál, másik fiam pe­dig a szövetkezetünk párt­titkára. Kisebbik fiam KISZ- es. Nekik viszem haza leg­először is az itt hallottakat. És a többi gyermekemnek, a kapuváriaknak, a járásiak­nak. Az ilyen öregasszony­nak már sok, nagyon sok a „hozzátartozója”, kamatoz­tatni tudom a pártértekezle­ten hallottakat. Mindegy, hol élsz SZÉNYI PÁL még harmin­con inneni, a Soproni Épü­letasztalosipari Gyár aszta­losa. Azt mondják róla mun­katársai, érdekes életű em­ber. A huszonkilenc éves Szényi Pál erre ezt feleli: — Mindenki élete érdekes, az enyémet a sorscsapások tették különlegessé. Apám korai halála után jóformán gyermekként váltam férfivá, az élet emberesített meg. Ke­ménységre nevelődtem, keve­set tanulhattam, dolgozni kellett, most pótlom a tanu­lástól elveszített éveket. Technikumba járok. — Magammal visztem az itt hallottakat. A kommunis­ták ügyének fontosságát a tanácskozáson jobban át tud­tam érezni. A­zt­­mondom, bárhol lakjon is az ember, bármilyen munkával keresse is a­ kenyerét, örökösen arra kell törekednie, hogy a leg­többet tegye a közösségért Várják a lányok Jern­am Józsefné, a Richards Finomposztógyár győri üzemének dolgozója volt a kisalföldi kommunis­ták értekezletén a legfiata­labb küldött. Huszonöt éves, négy éve tagja a pártnak, tíz éve dolgozik a Richardsban, nyolc éve szövőnő. Négy gé­pen dolgozik, átlagos teljesít­ménye 125 százalék, átlagos keresete 2400 forint. Kedves, közvetlen, mosolygós fiatal­­asszony. — A tanácskozás előtt nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy küldöttnek vá­lasztottak. Most pedig az lel­kesít, hogy várnak az üzem­ben a lányok. Biztos, hogy a felelősséget másként érzem, mint a nálam idősebb, ta­pasztalt párttagok. De azt én is átérzem, hogy megbíztak bennem a gyárban, s hogy számítanak arra, amit a párt­­értekezletről magammal vi­szek. Küldött voltam és most tolmács leszek. A jó, a pon­tos, az odaadó munkát várja tőlünk a párt. Ezt az üzene­tet fogom átadni. A munkás a fontos — Kőművesek küldtek, fa­lazó, betonozó, ácsoló embe­rek, ők is várnak vissza — mondja KISS TIBOR, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista címmel hatszor kitüntetett, Varga Imre brigádjának kőművese. — Azokat az embereket képviseltem, akik szeretik a szakmájukat, akik azt vall­ják, amit én is vallok: ne a vállalatot keresd, hanem azt a helyet, ahol a legtöbbet te­hetsz másokért. Ezt a mun­kahelyet pedig mindenhol meg lehet találni. Tíz éve vagyok a vállalatnál, és tíz éve ugyanabban a brigádban.­­ Amit elmondok a töb­bieknek: a munkáról, vala­mennyiünk munkájáról, az életről, a mindezeket össze­kapcsoló politikai munkáról volt szó a tanácskozáson. És bármiről szóltak, érveltek is a küldötteik, a munkáról, a dolgozókról volt szó. " F. J. Soós Józsefné Szényi Pál Témám Józsefné Kiss Tibor Kirchschläger az osztrák­­ kmai kapcsolatokról BÉCS Rudolf Kirchschläger, oszt­rák külügyminiszter szom­bati rádiónyilatkozatában utalt arra, hogy Ausztria esetleg diplomáciai kapcso­latokat létesít a Kínai Nép­­köztársasággal. Ausztria mindeddig vonakodott attól, hogy hivatalos kapcsolatra lépjen akár a Kínai Népköz­­­társasággal, akár a tajvani rezsimmel. Kirchschläger most kije­lentette: véleménye szerint a világbéke helyreállítására irányuló bármiféle törekvés elképzelhetetlen anélkül, hogy tekintettel lennének a Kínai Népköztársaságra. Beszélt ezenkívül a kínai piac jelen­tőségéről is, mint olyan­ok­ról, amely az osztrák—s kínai hivatalos kapcsolatok felvé­telét indokolja. A külügymi­niszter hangsúlyozta, hogy a parlament külügyi bizott­ságának kell előbb döntenie arról, hogy megkezdjék-e a tárgyalásokat a diplomáciai kapcsolatf­elvételről. (AP, MTI.)

Next