Kisalföld, 1971. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-13 / 10. szám

1971. január 13., szerda Köszönet az eladóknak Elmúltak az ünnepek. A boltokban már lezajlott a „visszacserélési” forgalom. Legtöbb helyen már befejez­ték a szokásos év eleji leltárt is. Emlékezünk még mindnyá­jan azokra a decemberi na­pokra, amikor kora reggeltől késő estig tolongtak a vevők a boltokban. A pult mögött pedig fáradtan, nemegyszer erejüket megfeszítve dolgoz­tak az eladók, és elégítették ki a nem is mindig kedves és türelmes vásárlók igé­nyeit." Milliós bevételekről adtunk hírt egy-egy kiskereskedelmi vállalat boltjaiból. Csak pár kiragadott példa: a győri Centrum Áruháziban volt olyan nap, amikor 1,5 millió forintért adtak el árut. A győri Csemege Ábc-áruház is ért el az ünnepek előtti na­pon milliós forgalmat. Mind­ezt a bolti eladók áldozatos munkája tette lehetővé. Figyeltem december 24-én este a győri utcákat. Már csak a gyermekeiket sétálta­tó apák vagy nagyszülők mentek otthonuk felé. Egy­­egy lakás ablakában már ki­gyulladtak a karácsonyfák fényei. A boltokból azonban még csak akkor jöttek ki fá­radtan, és siettek haza a má­sodik, vagy ki tudja, hánya­dik műszakot elvégezni, vagy az anyai szeretet melegét vinni a családba az eladók. Sokszor bíráltuk azokat a bolti eladókat, akik nem a kereskedelmünk hírnevéhez méltóan dolgoztak. Most, az új év kezdetén csak az elis­merés hangján szólunk ró­luk, mindazokról a lányok­ról, asszonyokról és férfiak­ról, akik a pult túlsó oldalán mindent megtettek, hogy a szeretet ünnepén ajándék ke­rüljön minden családban az örökzöld fenyő alá, és az új évben is fogadhassák vá­sárlóikat az üzletek. (1.) Legfőbb teendő: a felvilágosítás, az eszmei nevelés Pezsgést a tata pártszervezete!: életébe! A győri járási pártértekez­leten a rábapatonai­ községi alapszervezet titkára, Mező Jenő mellett ültem. A szü­netben beszélgettünk, véle­ményt cseréltünk. — Jó a beszámoló — mond­ta a titkár —, tükrözi ered­ményeinket, gondjainkat, fel­adatunkat. Biztató, hogy több útmutatást, segítséget ígér a járási pártbizottság a falusi pártszervezeteknek. A hozzászólók keveset politi­zálnak a pártéletről. Pedig szívesen hallgatnánk néhány példát az agitációs, felvilágo­sító vagy pártoktató munka tapasztalatairól — mondotta —, mert úgy érzem, nálunk is sok e tekintetben a javí­tanivaló. Valóban, a küldöttek több­­ sége főleg a gazdasági mun­ka eredményeiről , szólt, és kevesebbet a falu, a ter­melőszövetkezet vagy üze­mek politikai hangulatáról, nézetéről és arról, hogy ha­tott a rendszeres felvilágosí­tó, tudatformáló tevékenység a munka végzésére, a közös­ségi szellem javítására. A munkáról munka közben Nemrégen, munkahelyén kerestem meg az áfész da­rálójában dolgozó titkárt. Ku­koricaliszttel belepett aszta­lán ott voltak a kongresszus­ról kiadott tudósítások, a ha­tározat jegyzetei. — Ezen a kongresszuson a beszámoló, minden hozzászó­lás a szívemből szólt. Emlék­szik? — és idézett a kong­resszusról hozzászólásokat. — Bátor, harcos és határo­zott volt. A legjobban az tet­szett, hogy a kommunisták legfelső fórumán őszintén megfogalmazódtak társadal­mi életünk ellentmondásai és pártpolitikai munkánk fo­gyatékossága, úgy, mint az az élet valóságában van. Az elhangzott vélemények, ja­vaslatok sok erőt és bizta­tást adnak a következő négy évben a határozat megvaló­sításához. A falusi pártszervezetben dolgozó kommunistáktól jó felkészültséget, sokoldalú szervező és odaadó munkát kíván, hogy a politikai és tár­sadalmi életben érvényesít­sék a párt vezető szerepét. Hogyan sikerült ez Rábapa­­tonán ? — Kétéves munkánk leg­főbb eredménye, hogy ter­veink megvalósultak. A IX. kongresszus szellemében po­litizáltunk, és rendszeres szer­­vezeti életet éltünk. Segítsé­günkkel jól dolgoznak a tö­megszervezetek. Eredmé­nyünk, hogy megteremtettük az önálló pedagógus alapszer­vezet megalakulásának felté­teleit. Szívesen politizál a falu — A politikai események­ről, gazdasági eredményekről tájékoztattunk. Különösen jó volt ez a külpolitikáról. De most a kongresszus után tud­juk, hogy a belpolitikai és gazdasági eredményekről többször és jobban kell tá­jékoztatni. Feltételei ? — A tapasztalat, hogy a tagság várja a jobb és a rendszeresebb tájékoztatást. A község lakossága is szíve­sen politizál eredményeink­ről, a tervekről, országépítő és helyi gondjainkról. An­nak, hogy ezt jól tegyük, több feltétele is van. A rend­szeresebb, gyorsabb tájékoz­tatás a felsőbb pártszervről, úgy mint például a csehszlo­vákiai események idején, vagy a vietnami nép harcá­ról. Esetenként jó lenne a segítség a politikai, felvilá­gosító és tudatformáló mun­kában. A pártszervezet tö­rekszik a nagyobb öntevé­kenységre, a sajtó, a külön­böző írásos propagandaanya­­gok felhasználásával. E fel­adathoz azonban kevesen va­gyunk, főként olyanok, akik gazdasági eredményeinket, terveinket, pártunk politiká­ját jól ismerik, és amellett helyesen tudnak érvelni. A kommunista nevelők például sokat segíthetnének az ateis­ta propagandamunkában, vagy a fiatalokkal való be­szélgetésekkel. Kevés az agi­tációs munkához a tájékoz­tató anyagunk is. Az újság­ból feldolgoztuk az ötéves terv célkitűzéseit, jó lenne, ha megkapnánk egyrészt ed­digi eredményeinket, más­részt a terveinket a megyére lebontva. A kongresszus határozata megvalósításához­­.apapato­­nán az agitációs és felvilágo­sító munkában várnak segít­séget a kommunisták, hogy mindenkihez eljusson a vá­ros és falu felemelkedéséért küzdő politika. Tervlexikon (9.) árkiegészítés, forgalmi adó Az árrendszer a gazdasági szabályozás egyik eszköze, termelői és fogyasztói árak a vállalatok nyereségét alap­vetően befolyásoló tényezők. A kialakult fogyasztói árak egy része — főként az élel­miszereknél és bizonyos szol­gáltatásoknál (például a lak­bérnél) — nem fedezi a tár­sadalmilag indokolt ráfordt­­nrtásokat, ezért e termékek, szolgáltatások előállítóinak, forgalmazóinak költségvetési dotációt nyújt, árkiegészítést fizet az állam, hogy kiadá­saik megtérüljenek, s még valami szolid nyereségük is keletkezzék. Tartósan csak így oldható meg, hogy a fo­gyasztók kevesebbet fizesse­nek az egyes termékekért, mint amennyibe ténylegesen kerültek. Más fogyasztási cikkekért — főként a ruházati termé­kekért — viszont magasabb árat fizet a vevő, mint ami­be azok előállítása ténylege­sen kerül. Az ilyen áruk után a kereskedelem forgalmi adót fizet a költségvetésbe. A vég­ső cél az, hogy a fogyasztó ne fizessen indokolatlanul adót és alaptalanul ne is él­vezzen állami támogatást vá­sárlásainál. Az értékarányos árak kialakítása, a milliár­­dokra rúgó árkiegészítések és a nagyjából hasonló összegű forgalmi adók felszámolása részben a negyedik ötéves tervidőszaknak is feladata. Ám az áremeléseket és az árcsökkentéseket — vég­eredményükben hiába kép­viselnek azonos összeget — csak úgy szabad végrehaj­tani, hogy egyetlen jelentős réteg életszínvonala se csök­kenjen. A hatósági áremelé­seidet nem mindig lehet ha­sonló mértékű árcsökkenté­sekkel ellensúlyozni, mivel az egyes cikkek részaránya más és más a lakosság különbö­ző rétegeinek fogyasztásában a jövedelem nagyságától, az életmódtól függően. A szük­séges hatósági árváltozások­nál gyakran — ahogy ezt az 1971. július 1-én életbe lépő új lakbéreknél is tapasztal­hatjuk — jövedelempolitikai intézkedésekre is szükség van A fogyasztói árak nagy aránytalanságai egy egész korszak történelmi, gazdasá­gi fejlődésének következmé­nyei. Felszámolásuk is hosz­­szú időszakot kíván. Gyakor­latilag elkezdődött már a III. ötéves tervidőszakban, és 1975-ig sem fejeződik be tel­jesen. De tovább lépünk ab­ba az irányba, hogy az árak közbülső áttételek nélkül is helyesen ösztönözzék, tájé­koztassák mind a termelést, mind a fogyasztást. Valamennyi termék ártá­mogatása, illetve forgalmi adója persze még ideális vi­szonyok között sem szűnik meg teljesen. Az állami ár­politika a későbbi jövőben is eltéríti majd bizonyos ter­mékek árát a társadalmilag szükséges ráfordításoktól, ha azt gazdasági okok és társa­dalompolitikai célok indo­kolják. így valószínűleg for­galmi adó terheli később is a különböző luxus- és élvezeti cikkeket, s árkiegészítéssel ösztönözhetik a népegészség­ügyi célokat szolgáló termé­kek fogyasztását. Gazdasági­lag indokolt az árkiegészítés akkor is, ha az adott termék az átlagosnál kedvezőtlenebb feltételek között, drágábban készül, de a társadalomnak szüksége van rá. Az árak alakulását alapve­tően a társadalmilag indokolt előállítási költségek kell, hogy befolyásolják. Az álla­mi árpolitika viszont ettől tu­datosan eltérítheti, a forgal­mi adóval megdrágíthatja, az árukiegészítéssel olcsóbbá te­heti a terméket, céljainak megfelelően. Végül mindeze­ken túl hat még a fogyasztók értékítélete is az árakra. S ahogy az árukínálat nő, s a piaci egyensúly javul, úgy té­ríti majd el egyre inkább a fogyasztó ízlése, igénye, vá­lasztása is az árakat a tár­sadalmilag szükséges ráfor­dításoktól felfelé és lefelé egyaránt. K. J. KISALFÖL­D A tudás,­gazdagodás A pártszervezet fontos fel­adata tagjainak politikai kép­zése. A pártoktatásban részt vehetnek pártonkívüliek. Természetesen azokat a tár­sadalmi munkásokat hívják, köztük fiatalokat, akikre a pártépítés, az agitációs mun­ka végzésében számíthatnak.­­ Az oktatás színvonala javításán is fáradozunk, gon­dokkal küzdünk. Szeretnénk elérni a kommunisták jobb hozzáállását a tanuláshoz, másrészt az összes résztvevő nagyobb aktivitását. Az oktatás színvonalának javítása is szorosan össze­függ a tudatformálással. A pártoktatás formája, módsze­re is néhány változtatást kí­vánna, mint sok hozzászólás­ban elhangzott a győri járás küldöttértekezletén. Az ér­deklődés szerint differenciált oktatás szervezése, amely job­ban vegye figyelembe az alapképzettséget. Az okta­tásban a fokozatos fejlődés lehetőségének biztosítása, mert van olyan párttag, aki 10—16 éven át tanult a párt­oktatásban, még sincs kellő politikai képzettsége. És vé­gül, a pártban és a munka­helyen is nagyobb követel­ményt, elismerést kapjon a politikai képzettség! De mindenekelőtt a leg­főbb feladat, jól felkészült, képzett propagandistából töb­bet nevelni és küldeni falu­ra. Akik nemcsak felvértezik a lenini eszme igazságával a hallgatókat, hanem tettekre mozgósítanak. Ez hozna pezs­gést a falusi pártszervezetek életébe, munkájába. Segítene kizökkenni a néhány helyen már öncélúvá vált tervezge­­tésből, összejövetelek, tanács­kozások légköréből. Horváth Irma Meleg a Technika Házában kezdődhet a tanítás a győri gépipariban A múlt hét péntekén jelent meg lapunkban a Miért nem taníthatnak a győri gépipari­ban? című írás. Közöltük, hogy a Tanácsköztársaság úti 139 lakásos szövetkezeti tömböt a győri Jedlik Ányos Gépipar­i Szakközépiskolával összekötő fűtővezeték még októberre elkészült ugyan, de az akkori Közmű- és Mély­építő Vállalat győri főépítés­vezetősége nem végezte el a vezeték nyomáspróbáját, emiatt nem fűthetik a Ta­nácsköztársaság úti épület kazánjáról a gépiparit. Közöltük, hogy a téli szü­net végeztével a gépipariban nem kezdődhetett meg a ta­nítás, s hogy az iskola veze­tősége egyhetes rendkívüli szünetet rendelt el a 2000 hallgatónak. A múlt hét vé­gén még nagyon is kérdéses volt, lesz-e fűtés az iskolá­ban. A vezeték nyomáspr­óbá­­jának elvégzése ugyanis a januári időjárási viszonyok mellett nehezen oldható meg. A gépipari arra készült, hogy beszünteti az iskolában a rajzoktatást, és az iskola ve­zetősége azt tervezte: a kály­hával fűthető osztálytermek­be csoportosítja a tanulókat. Lapunk csupán a tények r­ögzítésére szor­ítkozott, a szakember­ek véleményét kö­zöltük. A január 1-ével ala­kult Észak-dunántúli Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat vezetőit mégis kellemetlenül érintette a közlés. A kívül­állók a névhasonlóság alap­ján őket is hibáztathatták a vezeték nyomáspróbájának elmulasztásáért, és amiért ilyen helyzet alakulhatott ki az iskolában. Valójában, ahogy ezt kö­zöltük is, az új vállalatba ol­vadt győri főépítésvezetőség mulasztotta el a késznél­ mondott vezeték kipróbálá­­sát. Mégis, az Észak-dunán­túli Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói a kedvezőt­len időjárás ellenére is elvé­­gezték a vezeték nyomáspró­báját. Most már bizonyos, hogy a vezeték használható, és a gyári Technika Háza tegnap már erről a vezeték­ről kapott meleget. Holnap ismét megkezdődik a tanítás a gépipariban. A fagyos napokon egy-két fű­tőtest elfagyott az osztály­termekben, ezeket ki kell cserélni, de most már nincs akadálya annak, hogy az is­kolának meleget adjon a Győri Hőszolgáltató Vállalat. Egy mondatot azért idéz­nénk a Jedlik Ányos Gép­ipari Szakközépiskola hall­gatóinak hozzánk­­küldött le­veléből. „A szocializmust nem úgy kell építeni, hogy mindenki a másik félre há­rítja a felelősséget; tanáraink ezt nekünk nem így tanítot­ták.” Igazuk van a 16—13 éves fiataloknak? Mi tanít­juk őket ar'i­a, hogy becsüle­tesen dolgozzanak, s hogy mindenkor vállalják munká­jukért a felelősséget. Ezek a fiatalok elvárják, hogyha hi­báz valaki, ne magyarázko­dással kezdje, hanem azzal, hogy jóvá tegye mulasztását. De ami még természetesebb igényünk lehet: ne fordul­hassanak most már elő a ve­zeték próbájának elmulasz­tás­á­hoz hasonló hibák. Ne engedje meg munkaerköl­csünk az ilyen és ehhez ha­sonló tévedéseket, mert jog­gal várjuk el egymástól, hogy igazabb, tisztább és főleg hasznosabb munkával szol­gáljuk egymást. Mindenki a maga posztján. F. J. Az idén 46 000 személygépkocsi kerül forgalomba Elkészült az ország 1970. évi iparcikk-kiskereskedelmi mérlege. Az összes forgalom 13 százalékkal növekedett. Ezen belül a vegyes iparcik­keké 20, a ruházati cikkeké 12 százalékkal. Az áruellátás javulásában nagy szerepe volt az import­nak. A f­orgal­omba került szintetikus felső kötöttáruk, pulóverek, kardigánok 56 szá­zalékát, a függönyök és sző­nyegek 40 százalékát szerez­tük be külföldről. Az új esz­tendőben 30 milliárdos áru­alappal kezdte meg munká­ját az iparci­kk-kiskereskede­­lem. Az idén a vegyes iparcikk­­kiskereskedelemben 15—16 százalékos növekedéssel 40— 41 milliárdos forgalomra szá­mítanak. A vas- és műszaki cikkek értékesítése 20 száza­lékkal növekszik. Olajkály­hából például 380 000 kerül az üzletekbe. Fürdőkádból az idén kielégítik az igényeket, megszüntetik a gázcsőhiányt is. Személygépkocsiból 1971- ben 46 000-et hoz forgalomba a MERKUR Vállalat. Ezt a mennyiséget növelni szeret­nék, ami azonban a szovjet Zsiguli szállításától függ, amelyből a második félévijén már 13 000-et várnak. Motorkerékpárból és mo­pedből nem tud többet adni a kereskedelem, mint tavaly. A kerékpár-ellátásban is vár­ható még fennakadás. Rádió­ból és televíziókészülékből kielégítik az igényeket. A ruházati kereskedelem mérsékeltebb, mindössze 8 százalékos forgalomnöveke­dést tervez. Az igények ki­elégítésére 24 millió pár ci- T3D kerül az üzletekbe. A „góliát“ - profilból A teherszállító járművek fejlesztésében alkalmazkodni kell a sokoldalú igényekhez, így alakul ki egy-egy ország jellegzetes járműparkja, be­leértve a fürge kis teher­­taxikat és az olyan óriáso­kat, mint amilyen a képen is látható (a kerekek között ,,megbúvó” Volga gépkocsi jól érzékelteti az arányokat). E tizker­ekű szovjet „gó­liát” tervezői érdekes­ meg­oldást alkalmaztak az erő­­forrás kialakításánál. Egy nagy teljesítményű Diesel­motort, egy generátort és egy elektromotort építettek be a jár­műbe. A villanymotor vagy a Diesel-motorral meg­hajtott generátor áramával üzemelhet, vagy pedig a vá­rosi trolibuszok felső veze­tékéhez csatlakozva (az elöl elhelyezett áramszedők se­gítségével) juthat elektro­mos energiához. A villany­motoros hajtásnak az az elő­nye, hogy nagy indítónyoma­ték kifejtését teszi lehetővé, egyenletesen, megbízhatóan üzemel. A járműóriást ere-, szén- és építőanyag-szállításra használják. Hatalmas rako­­dószekrénye — puttonya — a vezetőfülkéből irányított hidraulikus karokkal bil­lenthető, így mindössze egy ember, maga a gépkocsive­zető, elláthat minden felada­tot a rakodásnál. 3

Next