Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

2 Somoskői Gábor május 1-i köszöntője (Folytatás az 1. oldalról.) Szép és lelkesítő távla­tokat nyitó terveink meg­valósításának, a dolgozó ember szebb és jobb életé­nek, szocialista hazánk fel­virágoztatásának feltétele és alapja: a munka. A munkát ünnepeljük, mert ez ad értelmet életünk­nek. Ez ad tisztességet, be­csületet , örömet az ember­nek. Akkor is igaz ez, mi­közben tudjuk, hogy tovább­haladásunk útja nem lesz egyszerű, gondoktól, küzdel­mektől mentes út. Népünk ta­pasztalatból tudja, hogy a munka hétköznapjai mind­­annyiunktól ,sok türelmet, áll­­hatatosságot kívánnak. De szabad hazánk építéséért, bol­dogulásáért nem sajnáljuk a fáradságot. A költő arra hív: „ ... nem elég akarni, de tenni, tenni kell”. Munkásosztályunk, né­pünk érti a költő cselekvésre hívó szavát. Válaszolnak rá nap mint nap: üzemekből és a földekről, laboratóriumok­ból és irodákból dolgos mil­liók, munkaversenyben, szo­cialista brigádokban serény­kedő százezrek, munkások, műszakiak, idősebbek és fia­talok. Válaszoltak a költői gondolatra a múlt vasárnapi választásokkal, a szakszerve­zeti kongresszus országos és helyi gondokat oldó cselek­vésével. Igen, válaszolnak, hiszen társadalmi életünkben a va­sárnapi szavazás a nemzet egységes felelete volt: pár­tunk, kormányunk politiká­jának megvalósítása, a mun­káshatalom erősítésének el­tökélt szándéka jutott kife­jezésre a választási eredmé­nyekben. Erőnk, hitünk kimeríthe­tetlen forrása az a tudat, hogy népünk nem egyedül végzi alkotó munkáját, testvéri együttérzéssel, ro­­konszenvvel, megbecsülés­sel figyeli, támogatja és a sajátjának tekinti azt a vi­lág munkásosztálya, hala­dó erői. Népünknek olyan hatalmas szövetségesei, testvérei és barátai vannak, mint a nagy Szovjetunió, a szociális£a or­szágok népei, a tőkés orszá­gok forradalmi munkásosz­tálya s a felszabadulásukért küzdő milliók. Igaz szövetségeshez, barát­hoz illő módon Internaciona­lista kötelességünknek tart­juk mindazon népek támo­gatását, amelyek a nemzet­közi osztályharc frontvonalá­ban fegyverrel vagy az osz­tályharc más formáinak al­kalmazásával küzdenek az imperializmus ellen. Testvéri üdvözletünket küldjük az amerikai imperia­lizmus és csatlósai ellen küz­dő hős vietnami, kambod­zsai és laoszi népeknek. Biz­tosítjuk őket harcuk továb­bi politikai, erkölcsi és anya­gi támogatásáról. Szolidárisak vagyunk és támogatjuk a hazájuk fel­szabadításáért harcoló arab népek küzdelmét az izraeli agresszorok ellen. Üdvözöljük Chile munkás­­osztályának és népének har­cát, amelyben eltökéltséggel védelmezi az általa válasz­tott kormányt és folytatja a forradalmi átalakít­ások­ vég­rehajtását. Szövetségeseink között első helyen emlékezünk a felszabadítóra, a szabadsá­got hozó testvérre, a hős szovjet népre. Az elmúlt napokban népünk szinte saját ügyeként kísérte figyelemmel a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusát. Ez a figyelem közös tőről fakad: a magyar és a szovjet népet a marxiz­mus—leninizmus eszméi és az azokból fakadó célok ve­zérlik. Őszinte elismeréssel és tisz­telettel üdvözöljük azt a nagyszerű programot, ame­lyet a béke megvédéséért, a kommunista társadalom fel­építés­éért, a szovjet nép és a világ minden népének bol­dogságáért, biztonságáért a kongresszus meghirdetett. Meg vagyunk győződve arról, hogy a szovjet társadalom, amelyet Lenin pártja vezet, sikerrel teljesíti a kong­resszus határozatait. Elvtársak! A nemzetközi munkásosz­tály 81. alkalommal ünnepli május elsejét. E napon a világ megany­­ayi nyelvén megfogalma­zódik a ma is aktuális jel­szó: Világ proletárjai, egyesüljetek! E nagy for­radalmi kórusban ott zeng a magyar munkások, dol­gozók hangja, lelkesedése is. Kívánom mindannyiuknak, hogy május elsején a jól vég­zett munka tudatában ünne­peljenek, pihenjenek! (MTI) P 151FEÜ¥ A Villanyszerelő-ipari Vál­lalat győri kirendeltségének szocialista brigádja vállalta, hogy a győri díszkivilágítást május 1-re bekapcsolja. A felajánlást teljesítette a kis közösség. Április 29-én este a tervező jelenlétében megtartották a próbát a Köz­társaság tér és a vár körül. A beállítási próbák után va­lósággá válhatott: április 30-án, május 1-én és 2-án a fényárban úszó épületek köszöntik a munkásosztály nagy ünnepét. A díszkivilágítás elkészíté­séért a szocialista brigád tag­jain kívül a VÁTI tervezőit és az ÉDÁSZ győri dolgozóit illeti az elismerés. A teljes díszkivilágítás vég­leges üzembe helyezése a há­romnapos kivilágítás után történik meg. EGY kevéssé nyugati szem­üvegen át láttam a világot a hét első napjaiban, úgy lát­tatta velem az osztrák sajtó és a televízió... Az ausztriai köztársasági elnökválasztás idejére átrándultam a szom­széd fővárosba, de természe­tesen nemcsak azért, hogy szemtanúja legyek az újra megválasztását kérő szocia­lista párti elnökjelölt, F­ranz Jonas és jobboldali ellenfele, a néppárti dr. Kurt Waldheim párharcának. (Az eddigi el­nök győzött.) Bécs belpolitikai helyzete, a belső erőviszonyok válto­zása természetesen nem ér­dektelen, ha nyilvánvalóan nem jelent is világszenzációt egy osztrák elnökválasztás kimenetele. Az egykori csá­szárváros ugyanakkor más politikai érdekességeket nyújt: itt folyik mindenek­előtt a SALT , a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közti tárgyalása a hadászati fegyverek korlátozásáról. Ott-tartózkodásom napjai­ban pedig — ugyancsak Bécs kongresszus-város jellegéből folyóan — rendezték meg a világ kereskedelmi kamarái­nak kongresszusát, amelyen fontos gazdasági kérdéseket vitattak meg. S végül, de nem utolsósorban említhe­tem, hogy Bécs katolikus ér­seke, König bíboros éppen ezekben a napokban indult lengyelországi látogatásra, nem csupán a saját elhatáro­zásából, hanem nyilvánvalóan vatikáni ösztönzésre és fel­hatalmazásra. Az utazás azért is jelentős, mivel az osztrák főpap Wroclawban, Szczecinben és Gdanskban járt, elismerve e városok és környékük lengyel mivoltát... Bécsben sok találgatást hallottam az utóbbi hetekben annyit emlegetett „amerikai pingpong-diplomáciával” kapcsolatban, azaz az ameri­kai—kínai viszony további alakulásáról és — ami ettől teljesen el nem választható —, a szovjet—amerikai vi­szonyról. Ismétlem: mivel Bécs a SALT színhelye, az osztrák főváros diplomáciai megfigyelői áreus szemekkel lesik e tárgyalások menetét. Abban persze még nem lehet döntő érvet találni a megíté­léshez, hogy a tárgyalások ütemét heti egy találkozásra csökkentették. A márciusban volt heti két plenáris ülés helyett (akkor még minden kedden és pénteken találkoz­tak a delegációk) most már csak minden szerdán ülnek össze a két nagyhatalom képviselői, felváltva hol a szovjet, hol az amerikai nagykövetség épületében. Szakértői szinten — a kulisz­­szák mögött! — a bennfen­tesek szerint gyakorlatilag ezután is annyi különmegbe­­szélésre kerülhet sor egy hé­ten, amennyit a tárgyaló fe­lek éppen jónak látnak. A plenáris ülésekről ugyan­olyan szűkszavú tájékoztatást adnak, mint akkor tették, amikor általában mindenki mindenütt derűlátóan nyilat­kozott a tárgyalások lehetsé­ges eredményeiről. Ha akkor­ ezt a lakonikus stílust, a diszkréciót az eredményes munka feltételének mondot­ták, ez ma is megállhatja a­ helyét. Mindenesetre Bécs­ben még az amerikai delegá­ció sem nyilatkozik úgy, mint Washingtonban Laird had­ügyminiszter a minap, ami­kor azon sopánkodott, hogy a szovjet rakétahaderő to­vább fejlődik ... Az osztrák fővárosban nagy figyelemmel tekintenek Wa­shingtonra és Pekingre. Köz­ben saját kínai politikájukat is felülvizsgálják: a kiszivár­gott hírek szerint küszöbön áll Ausztria és a népi Kína között a diplomáciai kapcso­latok megteremtése. Az oszt­rák bulvársajtó nyelvére le­fordítva ez annyi, mint hogy „a kínaiak Pekingben már építik az osztrák nagykövet­­ség leendő épületét”. Az osztrák polgári sajtó igyekszik előrevetíteni, hogy a kínai—amerikai tárgyalási kísérletek talán az indokínai háborúra is befolyással le­hetnek. Ugyanakkor például az osztrák televízió sem tér­hetett ki az elől, hogy be ne mutassa az amerikai földön valaha is volt legnagyobb sza­bású háborúellenes tüntetés képsorait. A földön heverő tüntetőket rugdosó, a védte­­leneket fegyverrel támadó rendőrök és katonák látvá­nya felháborította a békés bécsi polgárt is ... Az indokí­nai helyzettel kapcsolatban a hadijelentések szintén rácá­folnak a kínai—amerikai „pingpong-diplomácia” nyo­mán a háború gyom befeje­zését jósolgató nyugati pro­pagandistákra. Itt kell meg­említeni, hogy a saigoni ka­tonai szóvivők állításai sze­rint az amerikai légierő ezen a héten hajtotta végre az év legsúlyosabb légitámadásait Dél-Vietnamban és Kambod­zsában, ugyanakkor a VDK területe ellen is intéztek tá­­madások­at amerikai bombá­zók. Az amerikai diplomácia a Közel-Kelet vonatkozásában is aktivizálódott: Rogers kül­ügyminiszter londoni, pári­zsi villámlátogatásai és meg­beszélései után a Közel-Kelet válságában érdekelt országok fővárosait járja végig. (Ti­­zennyolc esztendeje nem for­dult meg amerikai külügymi­niszter ezekben a fővárosok­ban!) Rogers — az amerikai propaganda íratlan törvényei szerint — rendkívül derűlá­tóan nyilatkozott. Azt mond­ta, hogy soha ilyen kedvező helyzet nem volt a Közel- Keleten a válság megoldása szempontjából. . . Természe­tesen korai lenne elébe vág­­ni mindannak, amit Rogers­­től várnak s amit Rogers vár, de az amerikai külmmi­niszter optimizmusát inkább kincstári jellegűnek minősít­­hetjük. Az izraeli vezetők legutolsó nyilatkozatai csak árnyalatnyi eltérést mutat­nak a korábbiaktól; fölvetik ugyan annak lehetőségét hogy néhány kilométernyire­­ visszavonuljanak majd a Szuezi-csatornától, de utána ismét elzárkóznak a Bizton­sági Tanács határozatának végrehajtása elöl. Visszatérve az európai problémákhoz és azok bécsi szemléletéhez, az olasz sztrájkok láttán az itáliai bel­politikai válság elmélyülésére számítanak. Bécsben felhív­­ják a figyelmet a déli szom­szédnál fellépő gondok sok­rétűségére. Milliók sztrájkol­nak azért, mert a kormány a munkásság terheit megnöve­lő adóreformot akar elfogad­tatni. Érdekes volt látnom szom­szédaink gondjait, helyzetét, és megfigyelnem a világ eseményeit az ő szemükkel is. HÉTFŐ: Feszültség Pakisztán és India között, határinci­densek. KEDD: Törökország nagy részében ostromállapot. — A SEATO ülése. SZERDA: Kétmillió olasz dolgozó sztrájkja. — Rogers Londonban. CSÜTÖRTÖK: Az amerikai külügyminiszter Párizsban. PÉNTEK: Diplomáciai lépések a közel-keleti válság meg­oldására. — Nixon nyilatkozata. — Készülődés május 1-re, így látta a hetet kommentátorunk. Pálfy József: Világesemények — Bécsit 31 tekintve A hét eseménynaptára KISALFÖLD Zászlófelvonás Május elseje előestéjén, pénteken az Országháza előt­ti Kossuth Lajos téren ün­nepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással fel­vonták a Magyar Népköz­­társaság állami zászlaját. A Gellérthegyen levő Fel­­szabadulási Emlékműnél ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a mun­kásmozgalom vörös zászlóját. (MTI) Cssu­ En-laj fogadta Bíró Józsefet Peking (Új Kína) Csou En-laj, a kínai ál­lamtanács elnöke, csütörtö­kön este fogadta Bíró József külkereskedelmi minisztert és megbeszélést folytatott ve­le. A megbeszélésen, amely baráti hangulatú volt, jelen volt Gódor Ferenc, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete, Paj Hsziang-kou külkereskedelmi miniszter és az illetékes kínai hivatalok vezető munkatársai. Bíró József magyar külke­reskedelmi miniszter kínai látogatásának befejeztével, kíséretével együtt, pénteken továbbutazott Koreába. ÉRDEMES VOLT Kilenc lakás a fajtai verseny győzteseinek A Magyar Szocialista Mun­káspárt Sopron városi Bi­zottsága, Sopron Város Ta­nácsa, a Hazafias Népfront Sopron városi Bizottsága, a városi KISZ-bizottság és a Szakmaközi Bizottság 1969. november 18-án jubileumi munkaversenyt hirdetett a soproni üzemek, közlekedési, kereskedelmi és szövetkezeti vállalatok között. A verseny­be 40 vállalat nevezett be, és valamennyien becsülettel küzdöttek a helyezésekért. A meghirdető szervek kép­viselői pénteken délután ér­tékelték a versenyt. A dön­tést sok vita előzte meg, mert az egyes versengő vállalatok csaknem egyenlő pontszámot gyűjtöttek össze egyéves munkájukkal. A bíráló bi­zottság végül is az első he­lyet és az érte járó két álla­mi lakást a GYSEV közös­ségének adta. A második he­lyezést és az egy állami lakás jutalmat a ruhagyári dolgo­zók érték el. A harmadik he­lyezett az Építőgépgyártó Vállalat soproni telepe lett, egy állami lakás jutalomban részesítették. A még fennma­radó öt szövetkezeti jutalom­lakást az Elzett Fémlemez­ipari Művek soproni gyár­egysége, az Épületasztalos­ipari Vállalat soproni gyára, a Köztisztasági Vállalat, a Bútoripari Ksz és a Talajerő­­gazdálkodási Vállalat dolgo­zói nyerték el. Az első három helyezést elért vállalat emlékzászlót, a verseny valamennyi részve­vője pedig oklevelet kap. (U.) 1971. május 1., szombat Tímár Mátyás látogatása Chaban-Delmas-nál Ti­már Mátyást, a Minisz­tertanács elnökhelyettesét pénteken délelőtt fogadta Chaban-Delmas francia mi­niszterelnök. A megbeszélé­sen Tímár Mátyás tájékoz­tatta a minisztelnököt gazda­sági,­ társadalmi életünk hely­zetéről, fejlődéséről. Chaban- Delmas miniszterelnök a francia hatodik ötéves terv célkitűzéseit,a problémáit is­mertette. Tanácskoztak a kétoldalú kapcsolatok fejlesz­tésének szükségességéről és ezzel összefüggésben szóba került az európai együttmű­ködés erősítésének gondola­ta, a kelet-nyugati gazdasá­gi kapcsolatok bővítése. Tímár Mátyás megerősítet­te Chaban-Delmas miniszter­ei­nek magyarországi meghí­vását. A francia miniszter­­elnök közölte, hogy megfe­lelő időpontban Magyaror­szágra látogat. Pénteken a kora délelőtti órákban, Tímár Mátyás elő­adást tartott és kérdésekre válaszolt a francia gyáripa­rosok szövetségében, ahol Paul Havelin, a gyáriparo­sok szövetségének elnöke üdvözölte Tímár Mátyást, majd a Minisztertanács el­nökhelyettese bevezető elő­adást tartott a gazdasági kap­csolatok bővítésének lehető­ségeiről. . (MTI) Továbbra is az élen A Győr-Sopron megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat másodszor nyerte el „A szocialista munka válla­lata” kitüntető címet. A KPVDSZ Hámán Kató Mű­velődési Otthonában pénte­ken délután megtartott ün­nepségen megjelent Borsza Gyula, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának munkatársa, Kádár József, a Győr-Sopron megyei Tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője és Villám Ferenc, a KPVDSZ megyei titkára. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága nevében Kádár József köszöntötte a vállalat dolgozóit: nagy részük volt abban, hogy Győr és a me­gye iparcikkellátása jó volt, hiszen 80 millióval több for­galmat bonyolítottak le a ter­vezettnél. Kérte a dolgozó­kat, hogy továbbra is végez­zenek jó munkát, jó egészsé­get és sok sikert kívánt hoz­zá. Ezután, átadta a kitünte­tő oklevelet. Majd Lencse István igazgató 13 dolgozó­nak adta át a „kiváló dolgo­zó” jelvényt és az ezzel járó pénzjutalmat. Ezenkívül 19 kiváló boltot és 39 szocialis­ta brigádot jutalmazott meg, összesen 60 000 forint pénz­jutalmat osztott ki. Csorna városavatója Május 5-én nyilvánítják várossá hivatalosan is Csorna nagyközséget. A helység apraja-nagyja készülődik az ünnepségre. Szerdán reggel hat órakor a fúvószenekar zenével ébresz­ti a lakosságot. Kilenc órakor térzene lesz. Tíz órakor tartják a városi tanács alakuló gyűlését. Ez­után az úttörők köszöntik a tanácsülést. Délután öt órakor három fúvószenekar részvételével újra térzene lesz. A várossá avatási nagyygyűlés 18 óra­kor kezdődik a művelődési házban, amelyen az Elnöki Tanácsot Cseterki Lajos kép­viseli. az első szlanokik „Századunkban a tudomá­nyoknak oly nagy befolyásuk van az, életre, hogy ezáltal az emberiség elé új, nagy eszme állíttatott fel, amelyre nézve, az egyes államok határai nem léteznek..." — írták em­lékiratukra a Bánki Donát Gépipar Műszaki Főiskola győri kihelyezett tagozatán ebben az évben szigorló üzemmérnökök, az elsők, akik Győrött főiskolát végez­nek. A hatvanhárom végzős hallgató utolsó előadásra jött el tegnapelőtt este, hogy el­búcsúzzék az iskolától, amelynek nyolc féléven át volt diákja, ahol tanult és vizsgázott, a munkahely és család gondjait magával hoz­va. Hiszen gyárak, üzemek dolgozói ők, akik négy évvel ezelőtt vállalták, hogy tanul­ni fognak, esténként előadá­sokat hallgatni, éjszakákon át ké­pletek és gépek rajzai között töltve az időt. A tegnapelőtti ünnepélyes előadást, amelyen megjelen­tek az iskola tanárai és a bú­csúztató alsóévesek képvise­lői is, még ünnepélyesebbé tette az a tudat, hogy a vá­rossá válásának 700. évfor­dulóját ünneplő Győrben a 70 éves múltra visszatekintő iparoktatás új lendületet vett. Bár a főiskola csak a buda­pestinek kihelyezett tagoza­ta, az ott tanító tanárok és tanulók méltán érezhetik és érzik magukat „igazi” győ­rieknek. Sokéves egyhelyben lépkedés után új fejezet kez­dődik a város iparoktatásá­nak történetében. Az épülő Műszaki­­ Főiskolának, amely a megye iparának képez majd szakembereket, előfutára a mostani esti és levelező ta­gozat. Az iskola és a tanulás sze­­retete, az ismeretszerzés utá­ni vágy érezhető a felnőtt diákok búcsúzásában. Talán egy leendő hagyomány kez­dődött el az emlékirat alapí­tásával, amely szerint: „ ... indíttatván jámbor el­mélkedésből ama elhatáro­zásra, kiknek az a kivételes lehetőség adatott, hogy Győr városában képzett szigorló üzemmérnökök által Emlék­irat alapíttassék, melyben hi­tet tevénk magasztos emberi célokért, kapcsolatokért Pát­riánkhoz és az Alma Mater­hez való örökös tartozás gon­dolatával.” És ez az érzés egyik bizto­sítéka annak, hogy ezután sem lesz számukra idegen­­a tanulás, hogy a négy év erő­feszítései még a nagyobb tu­dás megszerzésére, kamatoz­tatására ösztönzi őket. (szg)

Next