Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

Vedd 9 hol a fény! Megyei dalostalálkozó A kezdet kezdetétől kellene végigkísérni énekkaraink me­gyei találkozóit. Olyan ünnepeket említve, amilyet Kodály megjelenése jelentett Fertődön a hatvanas évek elején, az első rangos szemlén, és olyanokat is, ahol a muzsika és nem a „kiállítás”, a kiállás volt az elsődleges. ÜíUa£fö€íL cAz üitíiepi kányákéi rneynyit&fa Szerencsés vagyok, hogy magyar írónak születtem „Ö könyvek, szabadok oayytak éj szabadítok, adtok mindenkinek, aki kél, éj iz&lqasáqábóL feloldotok mindenkit, aki nektek őszintén leolgál” (^Plidokiblon, 1344) Vasárnap a megyei város, Győr fogadta a szépet szere­tők, a szépért sokat tevők se­regét: zászlósor díszítette a városi tanácsházat, elé zászlóik alatt érkeztek a be­mutatóra meghívott kórusok. Öí ezüstkoszorús, és öt arannyal minősített együttes. Ha elérhettük volna, hogy tíz percre eltereljék a forgal­mat a Tanácsköztársaság út­járól, Módos Dezsőné, a me­gyei város tanácsának elnök- helyettese ünnepi beszéde és Liszt Magyar ünnepi dala is nagyobb hatást ért volna el. Ám úgy történt minden, ahogy hallottuk, hallották a tanácsháza előtti térségen gyülekezők: a kultúrát leg­szebben, az emberi hanggal továbbítók köszöntése autók, motorok, autóbuszok zörejé­be fulladt... A megye huszonnégy fel­nőtt kórusából tizet tartott arra érdemesnek a hármas rendező bizottság, hogy fej­lődéséről számot adjon. Az együttesek kiválasztása és a műsorszámok is ezt a célt szolgálták. A téti szövetkezeti bizott­ság klubjában az ünnepi könyvhét hagyományaitól né­mileg eltérő témáról esett szó: az ifjúságról. Igaz vi­szont, hogy ehhez az iro­dalom adta az ötletet: versek, novellák, melyek a mai fia­talok életéről, a generációs problémákról szóltak. A té­tiek vendége Debreczeni Im­re, Kádár Péter és Gárdonyi Béla újságíró volt: sok szem­szögből megvilágítva folyt te­hát a vita, melybe természe­Az már a hallottak méré­séhez, értékeléséhez tartoz­na, hogy valós egymásmellet- tiségükben szóljunk a kiváló képességű, de a Rába film­színház színpadán mégis tompán hangzó énekkarokról, és mellettük az ugyanolyan körülmények között is friss hatású, daloló, csengő ének­lésről. Nem a kórusok hibája, hogy elképzeléseik csak rész­ben valósultak meg a szépet teljességében visszaadó, de a legkisebb hibát is erősen fel­nagyító teremben. Ha a részt­vevők itt végzik el a próba­éneklést, bizonyára elkerül­tük volna -ezeket a bosszantó buktatókat. Elkerülhettük volna azt is, hogy huligánok ne kerülje­nek be a dal megyei ünnepé­nek seregszemléjére, ne rak­ják fel lábaikat a széksorok­ra, ne vezényeljenek „privá- tim” — a karnagyokkal ve­télkedve. Mondjam ki azt, hogy győ­ri moziban ne tartsunk me­gyei dalostalálkozót? Mert itt (Folytatás a 2. oldalon.) tesen belekapcsolódott a né­zőközönség, a hallgatóság is: pedagógusok, diákok. Végül a mai irodalom, kép­zőművészet és közönség kap­csolatáról beszélgettek. Terí­tékre került a sok „érthetet­len” vers, festmény. S ha ter­mészetesen „receptet” nem is adtak az „érthető” művek al­kotásához, abban a beszélge­tő társak egyetértettek, hogy összhang csak akkor jöhet létre alkotók és műélvezők között, ha a közeledésre egyik fél sem sajnálja a fáradságot. Szerte az országban szom­baton tartották az ünnepi könyvhét megnyitóját. Me­gyénkben az idén először egy falusi klubkönyvtárban, Nyá­lon került sor az ünnepségre. A nyúli klubkönyvtár ugyan­is a kiváló könyvtár pályáza­ton a művelődésügyi minisz­ter elismerő oklevelét kapta Az ünnepségen Váradi László pedagógus, a klub­könyvtár vezetője két íróven­déget köszönthetett: Palotai Borist és Sánta Ferencet. A megnyitó vendége 'volt még dr. Szabados Gyula, az MSZMP Győri Járási Bizott­ságának titkára, Pernesz Gyula, a Kisfaludy Károly megyei Könyvtár igazgatója és Zuber Titusz, a megyei ta­nács népművelési csoportjá­nak vezetője, aki a megnyitó beszédet mondta. Zuber Titusz megemléke­zett a nyúli könyvtár kiváló munkájáról. Méltatta a könyv ünnepének jelentőségét, majd Palotai Boris beszélt az élet­ről, arról, hogyan lett író. Is­kolás korának igg^ságkeresé- se egész életében végigkísér­te. — Mindig * meg akartam változtatni az életet — mond­ta Palotai J3oris. — Azt hi­szem, ha megmutatom az igazságot, előbbre viszem a világ sorsát. Palotai Boris művészetét, témáit a derű és az életböl­csesség jellemzi. Ez mind a valóságból, a saját maga, a közösség életéből táplálkozik Egyszerűen vall a Keserű mandula című regényében az egyén és a társadalom viszo­nyáról. — A Keserű mandula a leg­kedvesebb regényem — mondta. — A hősnő igazsága felülemelkedik a személyi kultusz igazságtalanságain. Kétkedései mellett sem ta­gadja meg bebörtönzött fér­jét, és ezt az 50-es években vállalt hősiességet a történe­lem, mai életünk igazolta. Sánta Ferenc kétszeres József Attila-díjas nem ön­magáról, hanem az író hiva­tásáról, vállalt feladatáról be­szélt: — Az emberiség mindig szeretne önmaga közt olya­nokat tudni, akik figyelmez­tetnek a szépre, a jóra, az örök emberi törvényekre. Ez a művészek feladata. Szeren, esés vagyok, hogy magyar írónak születtem. — Történelmi események­ről írni nagy felelősség. Ügy vagyunk vele, mint a fest­ménnyel. Közelről nézve lát­szanak az ecsetvonások is. A történelem eseményeit is megtisztítja a távolság. Akik az ellenforradalomról közvet. lenül az események után ír­tak, nem láthatták át az egé­szet. Az ötvenes évek elején egyesek a legszebb eszme ne­vében sértették meg az em­berséget. — A történelmi igazságért, mai életünk igazáért szólni nagy felelősség. E változó vi­lág változó dolgait kell újból megmérnünk önmagunk igaz­nak vélt normáival, és dönte. nünk, ítéletünket és maga­tartásunkat illetően. — A magányos pavilonból megmaradt egy fejezetem. Meg akartam írni, de úgy, ahogy volt, nem volt elég. Egyik nap aztán jött a vélet­len. Reggel fél hatkor. Tele­fonon: egy női hang. Talál­kozni akar velem. Miért? Majd elmondja. No jó, vasár­nap az Astoriában. De hogy ismerjük meg egymást? ő megismer. — Beültem az Astoriába, nézegettem a nőket. Bár ez volna, bár az. Egyik sem volt. Egy 42—44 éves, nagydarab asszony jött be egyszer, s egyenesen hozzám. — X. Y. vagyok. Ávós szá­zados voltam. — Igen, de ... — Mondja, nincs kedve megírni az ávó történetét? — Miért pont én? Másnak nem ajánlotta? — De. Maga a negyedik. — Mint tudhatják, megír­tam ... ★ Az író—olvasó találkozó, melyet a győri Rába Műve­lődési Központ és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat rendezett szombaton dél­után, Pomogáts Béla iro­dalomtörténész bevezetőjével kezdődött. Miután Moldova György az az író, akit való­ban nem kell különösképpen bemutatni, Pomogáts is in­kább a mai magyar regény táptalajáról és rádiós, tévés korunknak megfelelő össze­tevőiről beszélt, melyet Mol­dova kiváló érzékkel adagol és párosít műveiben. Riport­jaiban sok olyan témával fog­lalkozik, melyet ő fedezett fel a magyar olvasó számára (Tetovált kereszt, Az ország legmélyebb pontja). Hogy mi az írói módszere, azt az is tud­ja, aki csak két riportját ol­vasta: néhány hónapig ott él és dolgozik azok között, akik­ről írni akar. A regényei emberi sorso­kat keltenek életre, s az élet­tér — bőséges dokumentá­cióval hitelesítve — a társa­dalom rá vonatkozó összefüg­gései, törvényszerűségei. Fő­hősei hasonlítanak egymás­ra: a helytállás erkölcstanát testesítik meg. Komoly fel­adatokat vállalnak: a környe­zet nyomásával szembehe­lyezkednek, épp>en ezért gyakran magányosak, tra­gikus szakadékok fölött ível Sánta Ferenc egy érdeklő­dő fiatal kérdésére elmon­dotta, hogy készül a Húsz óra című regényének folytatásá­ra. Ugyanazokról az embe­rekről fog írni a készülő mű­ben is, hiszen azóta sem vál­toztak sokat. A címe Húsz és fél óra lesz. f. s. sorsuk. De nem adják fel vál­lalt feladatukat. ★ Pomogáts bevezetőjét kö­vette az ávós asszony reme­kül poentírozott története, amivel öt p>erc alatt oldott, közvetlen hangulatot, kapcso­latot teremtett Moldova a kö­zönséggel. MOLDOVA GYÖRGY — Az embereket soha senki nem hallgatja meg. Hát én meghallgatom. Ez nekik is jó, nekem is. Ennyi az egész — válaszolt a sok kérdés egyi­kére: hogyan került közel ri­portalanyaihoz? — Az igazat igyekszem megírni, csak egy dologra vigyázok: hogy aki­ről írok, annak ne okozzak bajt. Két riportkönyve van ké­szen. Egy „keserves könyv” a komlói bányászokról, egy másik az őrség „nagyon szor­galmas”, szeretni való, isten­verte népéről. És két szatí­rán dolgozik. „Hitler Magyar- országon" a címe az egyik­nek (turistaként készül ha­zánkba), a másik egy olyan emberről szól, aki — biztos, ami biztos — egy párttagság- talansági igazolvány beszer­zésén fáradozik. — mi — OLIMPIAI KUPA Országos atlétikai csúcsokat javítottak Kitűnő versenyek, jó ren­dezés a győri nemzetközi at­létikai Olimpiai Kupa első fordulójában. A kora délutá­ni eső ellenére sok érdeklődő jelenlétében kezdődött a nagyszabású atlétikai ver­seny. Elsőként a férfi 400 méte­res gátfutók rajtoltak. Velük párhuzamosan a női súlylö- kők és magasugrók színvo­nalas, izgalmas versenyt vív­tak. Bognár Judit 17 m-erí felül lökte a golyót. A „ma­gasugróknál Rudolf Erika és Komka Magdolna között ala­kult ki szoros küzdelem. Ru­dolf (az ifjúsági csúcstartó 181 cm-ren) megbirkózott a 178 centiméterrel, Komká- nak, az országos felnőtt csúcs (184 cm) tartójának ezt a magasságot nem sikerült át- ugornia. Rudolf ezután 182 cm-re emeltette a magassá­got. Kétszer verte, harmad­szorra sikeresen ugrotta, így új országos ifjúsági csúcsot javított Győrött. ‘ Diszkoszvetésben Fejér 63,96 m-rel lett az első. A verseny második csúcs- eredményét 100 m-es síkfu­tásban Balogh Györgyi érte el. A 100 m-es előfutamban jó rajt után elhúzott ellen­feleitől, és új országos, 11,3 mp-es csúccsal ért a célba. A döntőben régi rekordjával, 11,4-el futót a célba. Női gerelyhajításban a Felvételünkön a 110 méteres gátfutók. mexikói bronzérmes Éva Jankó (Ausztria) 60,34 m-es csúccsal szerezte meg az első helyet. A második helyért szoros küzdelmet vívott Ku- cserka és Rudasné. Meglepe­tésre ezúttal Kucserka bizo­nyult jobbnak. A jubileum tiszteletére ren­dezett nemzetközi atlétikai verseny elérte célját, kitűnő hírverője volt e nagyon szép sportágnak. (Folytatás a 7. oldalon.) (Sieber Sándor felv.) Az ifjúságról, a közérthetőségről A helytállás erkölcstana író—olvasó találkozón Moldova György AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA GYŐR, 1971. JÜN1US 1., KEDD XXVII ÉVFOLYAM 127. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI ARA: 80 FILLÉR

Next

/
Thumbnails
Contents