Kisalföld, 1971. szeptember (16. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-01 / 205. szám
2 Cselekvő szolidaritás Kedden délután a nemzetközi antifasiszta nap alkalmából nagygyűlést rendezett a Magyar Partizánszövetség, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága, az Országos Béketanács és a Magyar Jogászszövetség a Vasas Szakszervezet Költői Anna utcai székházában. A Himnusz elhangzása után Bodor Tibor színművész szavalata következett, majd Sós György, a Magyar Partizánszövetség alelnöke nyitotta meg az ünnepséget, azután Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta: " A világban ma kialakult helyzet, a fasizmus veszélyes föléledése és szemérmetlen jelentkezése indokolja, hogy tartsuk ébren a harcos antifasiszta szellemet, s tegyék ezt különösképpen a veteránok, aki személyes élményeikből tudnak sokat továbbadni a mai nemzedékeknek, a fasizmust szerencsére csak tankönyvekből ismerő fiataloknak. Felszólalt a nagygyűlésen a Május 1. Ruhagyár egy ti munkásfiatalja, Kovács Mária, majd az esemény részvevői állásfoglalásban juttatták kifejezésre, hogy jogos aggodalommal szemlélik az újfasiszta erők aktivizálását, és cselekvő szolidaritást vállalnak a világ valamennyi antifasisztájával. Az írásos állásfoglalást a nagygyűlés rendező szervei eljuttatják a feéke-világtanácshoz, az Ellenállók Nemzetközi Szövetségéhez s a Demokratikus Jogászok Világszövetségéhez. A nagygyűlés az Interna Cionálé hangjaival ért véget. (MTI) 21-én nyílik az ENSZ-ülésszaka New York (MTI) Szeptember 21-én nyílik meg hivatalosan az ENSZ közgyűlésének ülésszaka — jelentette be az ENSZ szóvivője. Az általános vita szeptember 27-én kezdődik, de a küldöttek felszólalásai valószínűleg még októberban is tartanak. A közgyűlés elnökét a megnyitás napján választják meg, ez azonban gyakorlatilag már csak formalitás. Az ázsiai csoport van soron, hogy elnököt javasoljon, és a csoport Adam Malik indonéz külügyminisztert választotta. A jelenlegi ülésszak legfontosabbnak ígérkező kérdése a Kínai Népköztársaság felvétele az ENSZ-be. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes Latín-Amerikába utaz Tímár Mátyás, a Minlisztertanács elnökhelyettese a hivatalos meghívásoknak eleget téve a közeljövőben Argentínába, Chilébe, Peruiba és Ecuadorba látogat. Utazásának célja a Magyar Népköztársaság és a meglátogatandó országok közötti kapcsolatok erősítése, gazdasági együttműködésünk bővítése. A miniszterelnökhelyettest elkísérik a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok titkárságának magas rangú képviselői. Somogyi Lajos, az MTI gazdaságpolitikai hírmagyarázója írja: A dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes vezette delegáció a legmagasabb szintű magyar küldöttség, amely a második világháború óta dél-amerikai országokba látogat. (Kivéve azt a delegációt, amely Cseterki Lajos vezetésével az Elnöki Tanács képviseletében Allende chilei elnök beiktatásán vett részt.) Mint ismeretes, Szurdi István belkereskedelmi miniszter vezetésével 1967-ben már járt magyar delegáció Dél- Amerikában, hogy ezzel is elősegítse országaink kapcsolatainak elmélyítését, a gazdasági együttműködés fejlesztését. Hasonló feladattal Vályi Péter akkori pénzügyminiszter és Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes delegációk élén ugyancsak több latin-amerikai országban járt. Valamennyi látogatás hasznosnak bizonyult, Magyarországo a latin-amerikai országok kapcsolatai fejlődnek. A gazdasági kapcsolatok a II. világháború előtt alakultak ki, annak idején azonban csupán néhány nagyobb országgal jött létre számottevő kereskedelmi árucsere. Az utóbbi évtizedekben, s különösen a hatvanas évek vége óta az együttműködés intenzívebbé vált, s a földrajzi távolságok ellenére ma már csaknem valamennyi délamerikai országgal van hazánknak gazdasági kapcsolata. A fejlődő országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalmunk mintegy 25 százaléka jut Dél-Amerikára. Mind a négy országgal, ahova Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes a közeljövőben ellátogat, kereskedelmi megállapodásunk van, amelyben kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény elvét biztosítjuk ervmásnak. A forgalom alakulása, növekedésének dinamikája azonban eltérő. ARGENTÍNÁVAL 1967. novemberében jött létre a kereskedelmi megállapodás, ennek realizálásáról 1970. áprilisában Czeitler Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes vezette magyar delegáció tárgyalt Buenos Aires-ben. Külkereskedelmi forgalmunk egyelőre hullámzó, mi elsősorban alumíniumtömnböket, gördülóanyag-alkatrészeket, gyógyszer-alapanyagokat, keikötői berendezéseket, szerszámgépeket szállítunk, s nyersbőrt, esetenként pedig húst vásárolunk. Az Argentínába irányuló magyar export ma még jóval, kisebb, mint az onnan származó import. Argentin gazdasági körökben az utóbbi időkben nagyobb érdeklődés nyilvánult meg a szocialista országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése iránt, a kihasználatlan lehetőség mindenesetre még igen nagy. CHILÉVEL 1967-ben kötöttük első államközi egyezményünket, amit műszaki-tudományos együttműködési megállapodás követett Jó néhány évig azonban továbbra is igen kicsi volt a két ország külkereskedelmi, forgalma. Az együttműködés az elmúlt év közepe óta igen jelentős változáson ment át, mind a magyar, mind a chilei kormány erőteljesen törekszik a kétoldalú gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére. Ez év májusában Budapesten járt Clodomiro Almeyda chilei külügyminiszter, s kifejtette kormánya pozitív álláspontját a szocialista országokkal, köztük Magyarországgal való gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről, és körvonalazta elképzeléseiket az együttműködés bővítéséről. Júniusban chilei gazdasági, delegáció járt Budapesten, s tárgyalásai megállapodáshoz vezettek. Ennek alapján Magyarország különféle gépeket és berendezéseket, Chile cellulózét, faárut, rezet és egyéb fémeket, mezőgazdasági termékeket, ruházati cikkeket szállít. Elhatározták magas szintű gazdasági vegyes bizottság létrehozását is. Magyarország az áruszállításokra kormányhitelt ajánlott fel. Az is tisztázódott, hogy a magyar—chilei gazdasági együttműködésre elsősorban az alumíniumipar, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és a bányaipar területén kínálkozik, lehetőség. PERUVAL meglehetősen újkeletűek a kapcsolataink. 1968-ig lényegében perui halliszt vásárlására korlátozódott a két ország kereskedelme. 1968. augusztusában kereskedelmi megállapodás jött létre, s az intenzívebb együttműködés 1969-ben kezdődött. A perui pénzügyminiszter budapesti látogatása alkalmával 1969. novemberében gazdasági együttműködési megállapodás is létrejött, amely megszabta a kapcsolatok fejlesztéseinek kereteit. 1970. májusában Vályi Péter perui partnerével Limában műszaki-tudományos együttműködési megállapodást írt alá (ezt perui, részről még nem ratifikálták), majd a két ország állandó Vegyesbizottságot is létrehozott.. Az áruteere-forgalom —elsősorban a Peruból származó import — növekvő tendenciát mutat. A perui cikkek behozatala az 1965. évi 26,3-ról tavaly 87,6 millió devizaforintra emelkedett. Az export ma most igen kis mértékű. Mindenekelőtt a magyar gépipari vállalatok igyekeznek új piacot szerezni Peruban, ennek eredményei azonban csak hosszabb távon várhatók. A magyar kereskedelem első ízben 1969-ben vett részt a limai csendesóceáni vásáron, s ott kedvezően fogadták a bemutatott termékeiket. Az idén novemberben ismét önálló pavilonban mutatják be Peruban a magyar árukat. A MAGYAR—ECUADORI kereskedelmi együttműködést az 1967. decemberében aláírt kereskedelmi megállapodás alapozta meg. Azóta több magyar delegáció járt az ecuadori fővárosban, s a múlt év májusában Quitóban megrendezték ,az első önálló magyar árubemutatót, , amelyen já magyar vállalat , állította ki termékeit. Ecuadorba irányuló kivitelünk fokozatosan emelkedik, főleg ipari fogyasztási cikket szál Hhatok ebbe az országba. A Medicor művek 1970-ben másfél millió dollár értékű kórházi berendezés szállítására kötött megállapodást. Az export növekedése ellenére az áruforgalom még távolról sincs egyensúlyban, az import jóval túlhaladja az exportot. A magyar áruk kivitelének fokozására Quitoban ez év tavaszaig megkezdte működését a magyar kereskedelmi kirendeltség. Jelenleg is gazdasági tárgyalások folynak olyan témáikról, amelyekkel csökkenteni lehetne az export és import közötti különbséget. (MTI) Mao elnök megmondotta... A pekingi politika magyarázkodása Washington (MTI) „Alaposnak látszó előkészítés után most kezdenek kibontakozni a körvonalai annak, miként óhajtja Peking 850 millió kínai előtt igazolni, hogy büszke hazájukba megbeszélésekre meghívtak az állítólagos legfőbb háború uszítót, Richard Nixont” ■*— írja keddi jelentésében a Christian Science Monitor hongkongi tudósítója. „Megkezdték Mao Ce-tung elnök erőteljesebb előtérbe tolását, hiszen ilyen nagyságrendű lépéseknél mindig szükség van az ő hatalmára és presztízsére” — folytatja, majd megjegyzi, hogy az eredeti elrendezés során látszólag Mao elnök megkerülésével jártak el, „most azonban Mao szavaival magyarázzák meg a népnek, miért volt szükséges a politikai irányváltás”. „Ily módon — írja — előkerültek olyan Mao-írások, amelyek legalább 30 évesek. Ilyen például egy 1940 decemberében íródott cikk, amelynek különös fontosságot tulajdonítanak.’’ A laptudosító szerint az említett 1940-es Mao-idézet így hangzik: „A kommunista párt szembeszáll az imperializmus minden formájával, de különbséget teszünk a Kína ellen jelenleg agressziót elkövető japán imperializmus és az ezt jelenleg nem cselekvő imperialista hatalmak között.” Mint a tudósító írja, a Vörös Zászló című kínai lap egy cikke — amelyet országszerte népszerűsítenek — magyarázatokat fűzött a Mao-idézethez, mondván, hogy „Mao elnök helyes döntése 1940- ben biztosította a Japán fölött aratott győzelmet, ugyanakkor nem módosította azt a kommunista elvi álláspontot, amelynek alapján a nacionalisták ellen harcoltunk”. „Hongkongi megfigyelők szerint a Vörös Zászló cikke különösen jelentős, mert válasznak lehet tekinteni a kínai külpolitikai változások ellen odahaza és külföldön elhangzó bírálatokra” — írja a Christian Science Monitor hongkongi tudósítója. KISALFÖLD Naponta 40 gyilkosság Az FBI jelentése Washington (MTI) Az FBI kedden közzétett jelentése szerint Nixon elnök „Törvényesség és rend” programjának második évében, 1970-ben tovább növekedett a bűnözés az Egyesült Államokban. A Nixon-kormány bűnüldözési kampánya keretében 450 millióról másfél milliárd dollárra emelték az igazságügyi költségvetést, bevezették a „megelőző őrizetbevétel” és a „kopogás nélküli behatolás” rendszerét. Mindennek eredményeként a bűnözés az 1968-as 17 százalékos és az 1969-es 12 százalékos növekedéssel szemben „csak” 11 százalékkal emelkedett. „Bátorító ugyan, hogy a növekedés üteme csökkent, de a lényeg, s ez nagyon nyugtalanító, hogy a súlyosabb bűntények száma tovább növekedett 1970-ben” — jelentette ki kedden az FBI-jelentést értékelve John Mitchell igazságügy-miniszter. A jelentés szerint minden százezer amerikaira évente 2740 súlyosabb bűntény jut, s közülük 360 a halálos kimenetelű. Az Egyesült Államok minden 36. lakosa esik gyilkosság, fosztogatás vagy erőszak áldozatául évente. Az ország 203 millió lakosából a beszámoló adatai szerint 1970-ben 15 810 embert gyilkoltak meg, azaz naponta több mint 40 személyt fosztottak meg életétől erőszakos módon. A múlt évben elkövetett 5,5 millió súlyos bűneset túlnyomó többségét az Egyesült Államokban engedély nélkül vásárolható kézifegyverekkel követték el. Kisebb-nagyobb bűntettekért több mint 6 millió embert vettek őrizetbe. 1971. szeptember 1., szerda li arab államszövetség alkotmánya Damaszkusziján fontos alkotmányjogi lépést készítettek elő az államszövetségre lépő három haladó arab ország elnökei, amikor augusztus 30-án aláírták Egyiptom, Szíria és Líbia konföderációjának alkotmánytervezetét. A javaslatot szeptember elsején népszavazás elé bocsátják mindhárom országban, és az előjeleik szerint el is fogadják. Nagyot lép előre a megvalósulás felé mindezzel az a szövetségi terv, amelynek alapjait még néhai Nasszer elnök vetette meg 1969 végén, amikor a rabati csúcsértekezlet kudarca után Tripoliban javasolta a testvérországok összefogását. Nasszer azonban még a Tripoli Charta megszövegezése előtt figyelmeztetett arra, hogy minden elsietett, előkészítetlen egyesülés magában hordaná a felbomlás csíráját. Méltán emlékeztetett Egyiptom és Szíria uniójának felbomlására. Erről a szövetségről Egyiptom nem mondott le, és mindmáig nevében őrizte az Egyesült Arab Köztársaság emlékét és eszméjét. A tanulságot megszívlelő Szadat egyiptomi elnök óvakodott is az elhamarkodott lépésektől, és a lassúbb, de alaposabb előkészítés útjára lépett, nemegyszer fékezve például a forrófejű líbiai vezetők ifjonti hevét. Egész sor előkészítő tanácskozás után tartották meg a damaszkuszi találkozót, amelyen végül is Szadat, Asszad és Kadhafi kézjegyével látta el a három ország jövendő szövetségének alkotmánytervezetét. A tervezet cikkelyei leszögezik, hogy az Arab Köztársaságok Szövetsége az arab nemzet szerves része, s így csatlakozhatnak hozzá mindazok az arab köztársaságok, amelyek hisznek az arab egység és a szocializmus eszméjében. Azt is hangsúlyozza az alapokmány tervezete, hogy a három arab ország kormányzati rendszere demokratikus és szocialista elvekre épül. Az államszövetség összehangolja a tagországok külpolitikáját, közösen lép fel a tagállamok nemzetbiztonságának védelmében, egységes gazdasági, pénzügyi, oktatási és kulturális politikát folytat. Közös katonai parancsnokság alá helyezik a hadseregeket, összehangolják a hadiipar termelését. Az államszövetség élére elnöki tanácsot állítanak, amely saját tagjaiból választja meg két évre az elnököt. Az egyik legfontosabb célja az államszövetségnek az Izrael által megszállt arab területek felszabadítása. Minden erőt erre összpontosítanak, nem mondanak le egyetlen talpalatnyi arab földről sem, s ugyanakkor szolidárisak a Palesztinái arab néppel. Az államszövetség, minthogy lényegében a haladó erők pozíciójának megerősítését célozza, és ezen belül megszilárdítja annak az Egyiptomnak a helyzetét, amely az antiimperialista arab front vezető ereje a pozitív jelenség. Rá kell azonban mutatni ara itt, hogy egyelőre csak laza kapcsolatokról van szó a három ország között, amelyek a közös intézmények ellenére lényegében megőrzik szuverenitásukat. Indokolja az óvatosságot az is, hogy a szövetségre lépő államok sok eltérő vonása nehezíti meg a szerves egyesülést. Például Egyiptomban és Szíriában alacsony az életszínvonal Líbiához mérten, ahol viszont nincsenek sem szakemberek elegendő számban, sem demokratikus intézmények. A katonai kiadások roppant terheket rónak mind Kairóra, mind Damaszkuszra, Tripolinak viszont egyrészt nincsenek ilyen kötelezettségei, másrészt igen jelentősek olajjövedelmei. Egyiptomban az Arab Szocialista Unió már bizonyos hagyományokkal rendelkezik, Líbiában az ASZÚ előkészítése még csak kezdeti szakaszban van, Szíriában pedig a Baath-párt van uralmon. Másként viszonyulnak a haladó erőkhöz, aszocializmushoz is. Mint az alkotmánytervezet is hangsúlyozza, mindhárom ország szocialista törekvéseket hirdet, de rendkívül nagyok a fáziskülönbségek a társadalmi átalakítások útján. Egyiptomiban és Szíriában államosításokat, földreformokat hajtottak végre, a nemkapitalista fejlődés útjára, léptek, Líbiában viszont ilyen fejlődésről nincs szó. Szembeötlő az is, hogy míg Szíriában a kormányban kommunista miniszterek vannak, s míg Egyiptomban ■— bár korlátozott mértékben — kommunisták is részt vesznek a közéletben, addig a líbiai fiatal katonatisztek kommunistaellenes jelszavakat hangoztatnak, „idegen tannak” bélyegzik a marxizmust, s csupán a Koránból hajlandók tanulni. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi álláspont tükröződik az alkotmánytervezetnek azokban a cikkelyeiben, amelyek az iszlámot hivatalos államvallásnak nyilvánítják, és amelyek az iszlám tanokat tekintik a „törvényhozás forrásának”. Az államszövetség alkotmányának mérlegét természetesem még nem lehet megvonni, hiszen a szeptember elsejei népszavazáson még csak az első lépésről lesz szó. Anynyit azonban megállapíthatunk: a haladás híveinek szempontjából ez a konföderáció is annyit ér majd, amennyire tartalmát meghatározzák az antiimperialista és haladó irányzatok. Az államszövetség politikai töltése attól függ majd, hogyan és milyen mértékben érvényesíthetik benne szavukat azok az erők, amelyek a nemzeti felszabadító mozgalmat összekötik a társadalmi átalakulásért vívott harccal, a megszállt területek felszabadítását célzó programot pedig a következetes antiimperialista, antikolonialista — és nem utolsósorban — a szocialista országok barátságára támaszkodó politikával. Rudnyánszky István A testvérnépek művészete A baráti országok Budapesten működő kulturális központjai változatos programmal várják látogatóikat: a Bautzen környékén élő szerbok sajátos népművészetéből ad ízelítőt az NDK Kultúrközpontban a pénteken megnyíló tárlat. Félszázadik jubileumi előadásához érkezik „A XI. század bolgár költészete” című sorozat a Bolgár Kultúrában. Bodor Tibor, a Madách Színház népszerű művésze tolmácsolja a bolgár líra legszebb verseit, költeményeit csütörtökön este. Bor Júlia, csehszlovákiai festőművésznő — aki pályája első lépéseit Magyarországon, magyar mesterek irányításával kezdte meg — az utóbbi években festett alkotásaival jelentkezik a Csehszlovák Kultúrában a szerdán nyitó tárlaton. A vietnami nép életét s a hazája függetlenségének megvédéséért folytatott elszánt küzdelmét mutatja be az a fotókiállítás, amely a VDK függetlensége kikiáltásának 25. évfordulója előestéjén, szeptember 1-én nyílik a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében a Liszt Ferenc utcai könyvklubban. (MTI)