Kisalföld, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

Lakberendezési áruház nyílt Sopronban A soproniak akár az üzlet- létesítések évének nevezhetik az idei esztendőt: a városban évtizedek óta nem nyílt any- nyi üzlet, mint az idén. Hét­főn a Balfi utcában ismét avattak, mégpedig lakberen­dezési áruházat. Az átadáson jelen volt Kocsis József or­szággyűlési képviselő, Lencse István, a Győr-Sopron me­gyei Iparcikk-kiskereskedel­mi Vállalat igazgatója, Hor­váth László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője. Vadász Géza főosztályveze­tő ismertette az áruház főbb adatait. A 430 négyzetméte­res alapterületű áruház csaknem 3 millió forintba ke­rült. A költségeket az Ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­lat, valamint a Soproni In­gatlankezelő Vállalat állta. A romos raktárak áruházzá épí­tését a Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő, és Szerelőipa­ri Vállalat soproni dolgozói vállalták. Ezentúl Sopronban is tágas kirakatokban látha­tók a magyar és külföldi, ha­gyományos és modern búto­rok. A bútorbemutató-rész- legben gyakran cserélik majd a garnitúrákat, csillárokat, kerámiákat, a lakástextilrész­legben pedig a bútorok ki­egészítőit, a szőnyegeket, füg­gönyöket. Horváth József áruházi igazgató büszkén mutatta a Nagykanizsai Bútorgyár eper­színű szobaberendezését. A mintapéldány Sopronban lát­ható először. — Milyen a bútordivat? — érdeklődtem az igazgatótól. — A világos fafelületűek, műbőr és szövetkombináció­val készültek. Ezek a legke­lendőbbek. A minibútort fel­váltotta a kényelmes, na­gyobb méretű, variálható bú­tor. Az egykori bútorbolt helyén másfél hónap múlva sportüz­let nyílik. «■ lí — 1947. augusztus 1. Negyedszázados a tervgazdálkodásunk Sokaknak történelem, számosaknak, akik ott voltak az el­ső hároméves terv megszületésénél, küzdöttek a megvaló­sításáért, életre szóló tanulság: tervezni, a terv célkitűzéseit véghezvinni csak a dolgozó tömegekkel együtt lehet. 1947. derekán a munkásosztály hatalmának még csak a csírája volt meg hazánkban. A két munkáspárt: a Kommu­nista és a Szociáldemokrata Párt politikájának egyezteté­séért, a munkásegységért is éles harcok dúltak. Tetőfokra hágott a koalícióban lévő polgári pártokkal, azok jobboldali irányzatával szemben folytatott politikai harc. Volt már jó forintunk, de nagy volt a szegénység, a mun­kanélküliség, az óriási háborús károkat szenvedett gazdasá­gunk miatti áruhiány. Ebből a helyzetből mutatott kivezető utat a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa, amely kimondta: „Iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk új­jáépítésére és fejlesztésére hároméves állami tervet kell ki­dolgozni. .. ” E terv számszerűségei ma már csak annyiban érdekesek, hogy szemléltetik akkori szegénységünket. Beruházásra 6,5 milliárd jutott. (A negyedik ötéves tervben 500 milliárdot ruházunk be.) A terv céljai az akkori állapotok közepette mégis nagyok voltak, megdobogtatták az emberek szívét, ma­gukkal ragadták a tömegeket. Hiszen a terv — egyebek kö­zött — nem kevesebbet irányzott elő, mint a munkanélküliség megszüntetését, az akkori nyomorúságos életszínvonal 80 százalékos emelését. A tömegek létérdekeit kifejező, az ország gazdasági éle­tének helyreállítását, szolid, de határozottan körvonalazott fejlesztését tartalmazta az első hároméves terv. S az 1947-i, meglehetősen bonyolult politikai helyzetben is megértették a tömegek, hogy ez a felemelkedés útjára lépés terve, any- nyira közérthetők, reálisak voltak a benne megfogalmazott célkitűzések. S ehhez méltóan nagy lelkesedéssel, áldozat- készséggel dolgoztak az emberek a megvalósításáért. Két év­öt hónap alatt teljesítették a hároméves terv alapvető, fő célkitűzéseit. Időközben a munkásosztály jogos tulajdonába vette a gyárakat, és megkezdődött a parasztság szocialista útra lépése is. Az első népgazdasági terv végrehajtásának eredménye rácá­folt a kétkedőkre, akik az ország újjáépítésére legalább egy évtizedet szántak. Gáncsoskodás, tudatos kártevés is keresz­tezte az alkotó lendületet, de megtörni nem tudta. A negyed százada kezdődött szocialista tervgazdálkodás nem volt végig töretlen, felfelé ívelő, tömegeket sodró erejű. A felemelt első ötéves terv megalkotásakor az MDP vezetői sokkal inkább vágyakból, óhajokból, mint kézzelfogható való­ságból, adottságokból, feltételekből indultak ki a célkitűzé­sek meghatározásában. A túlzott feszítés következében meg­állt az életszínvonal emelkedése, elharapóztak a valóságtól elrugaszkodott gazdasági és politikai döntések, gyengült a párt és tömegek kapcsolata, a terv célkitűzései csak részben teljesültek. Egészében mégis gyorsan fejlődött az ipar, 130 százalékkal, sok új üzem létesült, az ország ipari-agrár or­szággá lett. A második, reálisabb ötéves terv végrehajtását megakasz­totta az ellenforradalmi pusztítás, húszmilliárdos kárt okozott. A párt vezetésével, a szocialista országok segítségével, a dolgozó tömegek helytállásával aránylag gyorsan kihevertük a súlyos kárt. Végbement a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése. Merőben másfajta, mennyiségileg és minőségileg hasonlít- hatatlan feladatokat valósítunk meg a negyedszázaddal ez­előttinél. A szocialista országokkal, mindenekelőtt a KGST keretén belül sokoldalú és összehangolt tevékenységet foly­tatunk a minden eddiginél fejlettebb gazdálkodásért, a dol­gozók életszínvonalának emeléséért. Sokat értünk el a ne­gyedszázadban, de rengeteg az elvégeznivalónk. Nem mond­hatjuk el nyugodt lélekkel, hogy a szocialista tervgazdálko­dás lehetőségeit maradéktalanul hasznosítjuk. Hősi idők voltak — emlegetjük gyakran a negyedik évtized második felének nagyszerű, tömeges, önfeláldozó helytállását. Méltán. Tapasztalatot, biztatást bőven szolgáltat. Légióként azt, hogy minden népgazdasági terv megvalósításával feljebb és feljebb hágunk a dolgozó nép anyagi és szellemi felemelke­désének útján. Erre azonban újra s újra rá kell „éreztetni” az embereket, hogy a mostaninál több tudással, hasonlítha­tatlanul jobb feltételekkel, a negyedszázadra oly jellemző áll­hatatosság, odaadás, egyéni és közös érdek együvé tartozásá­nak tudata társuljon. J. L-né Fokozódik közutaink igénybevétele 0 forgalom szabályozására bizottság alakult Győr-Sopron megye Taná­csa legutóbbi ülésén határo­zati javaslatban állapította meg, hogy országosan, így megyénkben is megnöveke­dett a közutak forgalma, sőt a forgalom még fokozódik. A közutak túlterheltsége új fel­adatokat ró a forgalomszabá­lyozásra, elsősorban a váro­sokban. Ezért szükséges az egységes rendezés végett szakemberekből álló, javas- lattevő, véleményező és ellen­őrzési feladatokkal foglalko­zó közúti forgalomszabályozá­si albizottság létrehozása. A tanácsülés felkérte a műszaki és kommunális bi­zottság elnökét, hogy a BM, KPM, valamint a közlekedé­si vállalatok szakembereinek bevonásával a tanács szerve­zési és működési szabályzata alapján közúti albizottság működésére dolgozzon ki irányelveket. A tanács építési, közleke­dési és vízügyi osztályára a határozat után Békés Fe­renccel, a műszaki és kom­munális bizottság elnökével, valamint Bizzer Jenövei, a Közúti Tudományos Egyesü­let közúti szakosztályának győri titkárával a TIT me­gyei központjában értekez­letre hívta össze az érdekel­teket, ahol megalakították a közúti forgalomszabályozási albizottságot. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a bizottság munkájában csak szakértők és legalább mérnöki végzettségű szakem­berek foglaljanak helyet, a MÁV, a megyei, a városi ta­nács, a KPM. Közúti Igazga­tósága, a Győri Tervező Vál­lalat, a Volán 19-es Vállala­tának, a Közúti Építő Válla­lat, a BM, a Győri Városgaz­dálkodási és Útkarbantartó Vállalat, az Építőipari Szál­lítási Vállalat győri szállítási üzemegységének egy-egy megbízottja. A bizottság el­nöke Komárcsevics János, társelnöke pedig Hámori Jó­zsef. Természetesen egy-egy ülésre meghívják annak a városnak képviselőjét, mely­nek forgalmi problémáiról tárgyalnak. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYÖR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. AUGUSZTUS 1., KEDD * XXVIII. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM Nincs fedél a munkahelyen Alapozás lendülettel Hogyan is lenne fedél a fe­jük felett? Még az alapozás­nál tart a munka. Három tíz­szintes épület emelkedik jö­vőre majd ott, ahol most földmunkások, ácsok, gépke­zelők verítéke hull forró na­pokon a földre, fára és a be­tonba. A bőrét is levetné az ember a hőségtől, az alapo­zók kezében is lassul a szer­szám 30 foknál déltájban, Mosonmagyaróváron a város- központi építkezéseken. Ha meg szél kerekedik, a portól és az izzadságtól megszürkül­nek a félmeztelen, izmos munkástestek. Kora reggel feljajdul a vil­lanyfűrész, sokszor egészen délig sir, délután folytatja. Yumbo, a nagy fogú munka­gép egykedvű morgással ha­rap a talajba, megemeli hosszú nyakát, fordul egyet, és rácsorgatja terhét a teher­autó platójára. A környéken lakók közül tokán panaszkodnak a regge­Sovány Lajos ácsbrigádja. Őket majd a betonozok követik. (Moldoványi G. felvétele) li zaj miatt az összkomfor­tos házgyári lakásokban, pe­dig nemrég még a panaszo­sok is új lakásról álmodoz­tak, mint most még sokan a városban. A munkások: Horváth La­jos, Bodó Károly, Menyhárt Károly, Makai Gyula, Gyer- gyovics Frigyes, Horváth La­jos (az ács), Szeiber Tibor, Sovány Lajos, Kiss Ignác, Rév Imre és a többiek hűs folyóvizet, árnyas erdőt em­legetnek a tűző napon. A legtöbben hajnali négy­re állítják be az ébresztőórát: ki Kisbodakon, ki Dunareme- tén és másutt, van aki csak kettő, s vannak, akik 8—1CT— 15 éve már. Esténként egyi­kük sem kgr altatót, mint mondják, úgy esnek az ágy­ba. Szinte általános vélemény: szívesebben dolgoznának ők is napi 8 órát a tíz helyett, inkább lemondanának a hét közben ledolgozott szabad­szombatról tavasztól őszig. d. t. NAPVÁRÓBAN Elfújják a felhőket — Ilyen kombájnt erre még nem Is láttak! — mondja büszkén a szabolcsi munkás. ★ Még víz áll a gépek körül, de az emberek bizakodnak. (Nagy Éva felv.) A mostani vasárnap felért egy ünnepnappal: Győr-Sop­ron megye gazdaságaiban hajnaltól késő estig dolgoz­ni tudtak a földeken. De megszomjazta már a jó időt a parasztember! Most vasárnap a szűkebb Kisalföld gazdaságaiban 3500 hektárnyi gabonaföld termé­sét vágták le, s ezzel együtf a megye 82 700 hektár­nyi kenyérgabona-területé­nek 50—52 százaléká­ról helyezték biztonság­ba a kenyérnekvalót. Az eredményes nap megérde­melt örömét tetézte, hogy délelőttől érkezni kezdtek a Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyéből útnak indított kom­bájnok. Estig Szabolcsból 63, Szolnok megyéből pedig 23 gép érkezett meg a gazda­ságokba. Szolnokról még tíz gép van érkezőben, aztán újabb 19 kombájnt indítanak útnak. ★ Hétfőn reggel, valamivel múlt fél 9. A Meteorológiai Intézet csapadékos front ér­kezését jelezte a Kárpát-me­dencébe, és máris szakadni kezdett az eső, alig hagytuk el Győrt. Enesénél lépésben haladhat a kocsi, Csorna irá­nyából kivilágítva érkeznek a járművek. Valóságos fel­hőszakadás. Sopronig szala­dunk az eső elől, szemben kombájnt szállító trélerek, üresen, mire beborulna az ember kedve, Sopron hatá­rában kibújunk a felhők alól. Vendégmunkásokat kere­sünk. A soproni Dózsa Szö­vetkezetbe érkezett három kombájn kezelője bement a városba körülnézni, Peresz- tegen öt gépet, Üjkéren ha­tot fogadtak. Nagycenk ha­tárában érjük utol az embe­reket. — A szabolcsiakat kere­sem — mondom szándékosan a „vendégek” helyett a téesz udvarán, nehogy berzenke­dést keltsen a szó. Az önér­zetes szabolcsi ugyanis erre már tiltakozna: nem ven­dégségbe jöttünk ide, hanem dolgozni. Aztán keresni sem kell őket, beléjük botlani a gépek körül. A tiszalöki Pa- lencsár Miklós és Erős László vasárnap este érkeztek a gazdaságba. A kombájnokat már összeszerelték, vételez­tek üzemanyagot, pontosan bemérték a terepet. Hány gépe van a szövetkezetnek, mi a dolog, milyen a határ, a gabona. Csak kiserkent szakálluk őrzi a múlt hét végi megpróbáltatásukat. Otthon június 28-án kezd­ték a munkát, és egyvégté- ben dolgoztak a múlt hétig. Csupán az aratási bankett csúszott el néhány órával, az utolsó tábla vágását meg­zavarta az eső. Aztán mi­előtt kiszuszoghatták volna magukat, jött a hír, hogy segíteni kellene a Dunán­túlon. Hazaszaladtak, csoma­goltak egy kis útravalót, az­tán irány Nyíregyházára. Ott jóformán ki-ki maga húzta, vonta fel a kombájnt a va­gonokra. Palencsár Miklós például úgy kimerült a rako­dásban, hogy a végén a ke­zével nyomta be a kuplun­got, annyira remegett a lá­ba. A szabolcsi kombájnosok pénteken reggeltől vasárnap estig úton voltak. Közben (Folytatás a 2. oldalon.) Szervezés, ó ...! Csábítás és megbecsülés Elnémult a szövőszék

Next

/
Thumbnails
Contents