Kisalföld, 1972. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

7 Lerombolt barikádok A Centropress hétfő esti kom­mentárja: „ANGLIA VIETNAMJA” — mind gyakrabban szerepel a világsajtóban ez a nem éppen új, de még nemrég is csak ritkán használt kifejezés. Ez a fogalmazás több okból még mindig túlzás. De — sajnos — mind kevésbé lehet csodálkoz­ni azon, hogy ezt a különös hasonlatot felkapták és diva­tossá tették a kommentátorok. Az ulsteri dilemma nem ke­rül annyi angol vagy észak-ír emberéletbe, mint a vietnami háború amerikai és vietnami áldozatainak száma — ennyi­ben túlzott a hasonlat. De Lon­don számára van azért egy kí­sérteties hasonlóság: Ulster an­gol vonatkozásban éppen olyan ingoványnak bizonyul, mint Washington számára Vietnam; minden mozdulatra mélyebbre merül el benne a brit politi­ka, ahelyett, hogy kikerülne belőle. Ha egyáltalán lehet jósolni az ulsteri ingovánnyal kapcso­latban, körülbelül ez lehet a prognózis a legutóbbi angol monstre-akció, a nagyszabású barikádelbontás után. Hétfőn hajnalban ugyanis szabályos katonai hadművelet kezdődött Észak-Írország két legnagyobb városában, Belfast­ban és Londonderryben az im­már világszerte ismert katolikus negyedek, a Bogside, Cregod, New Lodge, Ardoyne, Bally­­murphy és Andersonstown ba­rikádjai ellen. Az angol hadsereg nagy erőkkel, páncélosok fedezete mellett vonult be ezekbe a ke­rületekbe, és a szórványos el­lenállást felszámolva, lerombol­ta a katolikusok által épített barikádokat. William Whitelaw, London teljhatalmú ulsteri hely­tartója ismét hangsúlyozta, hogy a művelet „mindkét fél szélsőségesei” ellen irányul, és pusztán adminisztratív, közigaz­gatási szempontból érthető is ez az intézkedés. Csakhogy az eddigi brit lépésekhez ha­sonlóan, sőt, hasonló okból, ez sem old meg semmit. Anglia ismét tisztán katonai eszkö­zökhöz folyamodott egy alap­vetően politikai probléma da­rázsfészkében. RÁADÁSUL a pártatlanság póza is erősen vitatható. A barikádok ugyanis jórészt az UDA nevű, protestáns szélső­séges alakulat terroralakulatai ellen jelentettek védelmet a katolikus­­ lakosságnak. Nagy kérdés, Whitelaw meg tudja-e tartani azt az ígéretét, amely szerint a brit csapatok pótol­ják majd a barikádok védel­mét. — És ha meg tudja ir­tani, meg akarja-e tartani?... (RS) KISALFÖLD o­mmunista és munkáspártok vezetőinek baráti találkozója Moszkva (TASZSZ) Krímben, 1972. július 31-én találkozót tartottak a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői, akik rövid üdülésre érkeztek a Szovjetunióba. A találkozón részt vett: Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsának elnöke, Gus­tav Husik, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Ed­ward Gierek, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jumzsagim­ Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztár­saság Minisztertanácsának elnöke, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt fő­titkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke, Leonyid Brezs­­nyev, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnöke. A találkozó során gyümöl­csöző véleménycserét foly­tattak a szocialista és a kommunista építés menetéről és a szocialista államok sok­oldalú együttműködésének további fejlesztéséről. Megvi­tatták továbbá az időszerű nemzetközi kérdéseket. A kommunista és munkás­pártok vezetőinek találkozó­ján megmutatkozott a teljes kölcsönös megértés és a né­zetek egysége minden meg­vitatott kérdésben. A találko­zó szívélyes, baráti hangulat­ban folyt le. A találkozón részt vett még: K. F. Katusen, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tit­kára, A. A. Gromiko, és K. V. Kuszákon, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagjai, A. I. Blatov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának felelős munkatársa, R. Frelek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága titkár­ságának tagja, M. Balev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, C. Mitea, a Román Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának tagja, W. Eberlein, a Német Szocialista Egységpárt Központi Revíziós Bizottsá­gának tagja. ★ Az SZKP Központi Bizott­sága ebédet adott a találko­zó résztvevőinek tiszteletére. (T­ASSZ—MTI) Pusztító légitámadások Fogják le az agresszor kezét! Hanoi (MTI) Az amerikai légierő hétfőn nagyarányú légitámadást haj­tott végre a VDK legnagyobb kikötővárosa, Haiphong ellen. A légvédelem a város fölött megsemmisített egy Phantom típusú vadászbombázót. A VDK külügyminisztéri­uma hétfőn közleményben számolt be arról, hogy az amerikai légierő július 26-a óta naponta intézett szőnyeg­bombázást a kikötőváros el­len: sok száz tonnányi robba­nó- és roncsolóbombát, vala­mint rakétákat lőttek ki a támadó repülőgépek a város­­központra és a sűrűn lakott külvárosokra egyaránt. A csaknem egy hete tartó tá­madássorozatnak igen sok ha­lálos és sebesült polgári ál­dozata van, közöttük többen a kínai negyed lakói; a bom­bák egész utcákat tüntettek el, a lakóházakon kívül isko­lákat, kórházakat, gyárakat és egyéb gazdasági, valamint kulturális létesítményeket romboltak le. Nam Dinh és Vinh városok, Hon Gai, Ha Tinh és Dong Hai községek és még más te­lepülés elpusztítása után az amerikai légierő most Hai­phong kikötőváros ellen indí­tott pusztító támadásokat, s ezzel ismét rácáfolt arra a washingtoni állításra, amely szerint nem támadnak lakott területeket: „A VDK kormánya a vi­lágközvéleményhez fordul­va, erélyesen elítéli a Nixon-kormányzat háborús bűntetteit, és felkéri a szocialista országok kormá­nyait és népeit, valamint más béke- és igazságszere­­tő országok kormányait és népeit, a nemzetk­özi szer­vezeteket és az amerikai népet, hogy határozottan és még idejében cselekedve lógják le az amerikai im­perialista agresszorok véres kezét, és támogassák még erősebben a vietnami né­pet egészen a teljes győze­lemig az amerikai agresz­­szió ellen, a nemzet meg­mentéséért vívott harcban” — hangzik a külügyminisz­térium nyilatkozata. (VNA) ír Hongkong Az AFP francia hírügynök­ség a VDK sajtóirodájának közlésére hivatkozva hétfőn jelentette, hogy a Dél-Viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány megbélyegezte az Egyesült Államokat a dél­vietnami Quang Tri történel­mi nevezetességű fellegvárá­nak szőnyegbombázása miatt. ★ Saigon Lezuhant Thaiföldön az amerikai légierő egyik 5—52- es típusú légierődje. A fedél­zetén tartózkodó hatfőnyi le­génység tagjai közül öten éle­tüket vesztették. ★ A Dél-Vietnamban állomá­sozó amerikai expedíciós had­sereg létszáma július 27-én 85 000 fő volt — közölte a saigoni amerikai katonai pa­rancsnokság. Az amerikai parancsnokság közlése szerint az Egyesült Államok vadászbombázóit március óta 3000-szer vetet­ték be a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen. A VDK-ban folytatódnak a szünet nélküli légitámadások különös „katonai célpontok” ellen. A képen: Nam Dinh város lebombázott középiskolája. (Telefoto — ap-mticks) Táviratok — A MAGYAR NÉPKÖZTÁR­­SASÁG ÉS RUANDA KÖZTÁR­SASÁG kormányai a kölcsönös kapcsolatok fejlesztésének óhajá­tól vezéreltetve, a nemzetközi té­ren és a kétoldalú kapcsolatok­ban megnyilvánuló fokozott együttműködés érdekében elh­at­­ározták diplomáciai kapcsolat lé­tesítését a két ország között nagyköveti szinten. — HELSINKIBEN a kormány­épület tárgyalótermében hétfőn nagyköveti szinten megkezdődtek a finn—NDK tárgyalások a dip­­lomáciai kapcsolatok felvételéről. — A LÍBIAI TOBRUKBAN megkezdődött Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök több nap­ra tervezett tárgyalássorozata. A líbiai hírügynökség szerint lelkes tömegek indultak Tobruk városa felé, hogy az este folyamán Egyiptom és Líbia — Kadhafi ál­tal javasolt — teljes uniója mel­lett tüntessenek. Hasonló rokon­­szenv megnyilatkozások várha­tók Líbia más városaiban is.­­ SZÁZÁVAL vesztegel­nek a hajók Nagy-Britannia partjainál a tizedik napja folyó dokkmunkás-sztrájk következté­ben. A hét végén a kikötői bizal­miak országos bizottsága Bir­minghamben elhatározta, hogy folytatja a sztrájkot a munkaal­kalmak intézményes biztosítá­sáért, a nagyobb álláspénzért. A RÓMÁBAN hétfőn ötödik he­tébe lépett az újságírók és nyom­dászok sztrájkja. Ezúttal a hétfő reggeli lapok nem jelentek meg a sztrájk miatt. Még mindig fo­lyik a távközlési dolgozók sztrájkja, és hétfőn este 21 órá­tól 24 órára beszüntetik a mun­kát az olasz vasutasok is. — A KOREAI NÉPI DEMOK­RATIKUS Köztársaság kor­mánya nyilatkozatban támogatja számos állam ENSZ-képviseleté­­nek azt az indítványát, hogy a közgyűlés küszöbönálló üléssza­­a­kának napirendjére vegyék fel a . ..Korea mielőbbi békés újraegye­sítését elősegítő feltételek megte­remtéséről” szóló pontot. (MTI) GYORSLISTA az 1972. július 31-én megtartott lottó-jutalomsorsolásról, amelyen a 27. heti lottószelvények vettek részt. szám: nyeremény: szám: nyeremény: szám: nyeremény: szám: nyeremény: 000­7:10 hűtőgép 141 614 utasv. 429 497 OFOTÉRT ut. 1 409 852 éléskamra ut. 010 422 ki­mit vál. 143 146 tv 437 026 háztart. g. 2 004 402 éléskamra ut. 018 072 mosógép 158 799 utalv. 447 385 utalv. 2 008 678 háztart. g. 026 379 utalv. 174 424 éléskamra ut. 458 821 utalv. 2 014 377 ki mit vál. 034 625 éléskamra ut. 192 614 magnó 460 693 írógép 2 018 770 utalv. 035 266 rádió 193 994 utalv. 472 822 ruházati cikk. 2 030 710 kü­lt. társasut. 035 864 magnó 199 801 méteráru 474 876 háztart. v. 2 032 084 magnó 037 716 utalv. 231 720 méteráru 479 880 OFOTÉRT ut. 2 036 567 ki mit vál. 038 748 írógép 240 302 magnó 484 577 bútor-lakbér. 2 037 500 éléskamra ut. 049 102 ki mit vál. 263 631 éléskamra ut. 485 767 utalv. 2 043 021 bútor lakbér. 050 054 mosógép 272 710 ruházati cikk. 489 907 lak­tex. 2 048 191 tv 071 868 utalv. 285 018 tv 494 881 utalv. 2 055 252 táskarádió 072 281 éléskamra ut. 285 271 éléskamra ut. 504 851 éléskamra ut. 2 057 457 utalv. 091 911 háztart.­s. 285 692 utalv. 508 920 motorkerékpár 2 058 236 rádió 093 919 hűtőgép 280 490 rádió 515 595 ki mit vál. 2 059 448 lak­tex. 101 172 ruházati cikk 290 291 éléskamra ut. 516 421 ki mit vál. 2 068 927 varrógép 106 134 írógép 311 778 hűtőgép 523 525 utalv. 2 082 195 ki mit vál. 119 050 éléskamra ut. 316 139 tv 546 071 hűtőgép 2 084 457 éléskamra ut. 120 466 éléskamra ut. 320 510 utalv. 555 482 utalv. 3 222 917 éléskamra ut. 124 754 rádió 325 376 utalv. 557 642 lak­tex. 3 261 597 mosógép 128 201 éléskamra ut. 334 378 hűtőgép 1 200 821 rádió 3 276 002 utalv. 134 420 rádió 378 836 utalv. 1 202 488 ki­mit vál. 3 277 120 ki mit vál. 135 826 ki mit vál. 392 478 Utalv. 1 359 987 varrógép 3 279 466 ki mit vál. 137 314 éléskamra ut. 393 787 utalv. 1 370 883 utalv. 3 283 143 éléskamra ut. 141 314 fényképező?. 393 624 ki mit vál. 1 375 128 háztart. 9. 3 294 630 ruházati cikk szám: nyeremény: 4 205 952 éléskamra ut. 4 215 834 mosógép 4 396 505 tv 4 402 264 ki­mit vál. 4 403 712 Utasv. 4 414 653 éléskamra ut. ★ A nyertes szelvényeket 1972. augusztus 20-ig kell a Totó- és Lottókiren­deltségek, az OTP-fiókok, vagy a posta útján a Sportfogadási és Lottóigaz­gatósághoz (Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) el­juttatni. A gyorslista közvetlenül a sorsolás után készült, az esetleges hibákért felelős­séget nem vállalunk. (MTI) 1972. augusztus 1., kedd Töprengő finnek Kártyajáték - kén­ek­kkel Rafael Paasio kormányát annak idején nem fogadta bizalmatlanul a finn közvé­lemény, de ennek a szociálde­mokrata kisebbségnek „tizen­kilencre kell húznia” a gaz­daságpolitikai kártyajáték­ban ahhoz, hogy „kivághassa a huszonegyet”, így összegezte egy finn új­ságíró 1972 júliusában azt a beszélgetést, amelyet Helsin­kiben folytattunk késő esté­től kora éjszakáig. Hűsítő ita­lok, alkoholmentes sör mel­lett, kérdést kérdésre hal­mozva, s „talonba téve” a vá­laszok, a várható válaszok aduit. És Rafael Paasio kormánya másfélszáz napi ténykedés után „letette a tizenkilencet”, nem mert újabb lapot húzni. Lemondásuk közölt oka a Kö­zös Piaccal kötendő szabad­kereskedelmi társulási meg­állapodástól való félelem. Ennyi a hivatalos indoklás. A kávéházakban, szerkesz­tőségekben, hivatalokban és bankokban azonban többet vélnek tudni azokról a gon­dokról, amelyek Finnország gazdasági életében lassan-las­­san megkövesednek, s ame­lyek immár kormányokat kényszerítenek meghátrálás­ra. Mert ott van például a ja­pán tőke! A tőke minden sa­játosságával. Élni akar, gya­rapodni, s a finnek pillanat­nyilag nem tudják, hogy hon­nan és mivel kell holnap, vagy holnapután fizetniük? Pillanatnyilag és látszólag ,jó, hogy az autószalonok és lassan már az autópályák is tele vannak Toyotákkal, hogy a Sanyo magnetofonok és rá­diók aránylag hozzáférhető áron és nagy tömegben meg­találhatók a piacon, Helsin­kitől Roveniemiig, s az észa­ki sarkkörön túl is. Jó, hogy olcsó, és jó minőségű japán kerékpárok között válogat­hatnak, hogy japán pulóve­rek és kilométerszámlálók, japán játékok és műanyagfé­leségek, magnószalagok és le­hetne sorolni tovább, mi min­den kapható még — és már —, ami Japánból származik, és jó, hogy a japán bankok megkönnyítik, meggyorsítják a pénzpiac forgalmát. De miből, mikor, mivel fognak fizetni? Kérdések, kérdések. Válasz nélküli kérdések. S a válaszo­kat csak találgatások révén fogalmazzák még meg. Hi­­­szen azt tudják, hogy gazda­ságpolitikai stratégiát nem, vagy csak kismértékben épít­hetik a finn papíriparra, s a faipar sem érdemel meg olyan nagy tétet, amivel Ja­pán, a japán tőke leült a hel­sinki gazdaságpolitikai asz­talhoz „játszani”. És azt is tudják — aggódva mondják is —, hogy csak eladói piac­nak túlságosan kis ország az „északi hölgy” Japán számá­ra. Ám, van egy terület, ahol a tőkeerős partnernek még „ti­zenkilencre is érdemes húz­ni” s ez — még ha finn vita­partnereim képtelenségnek tartják is! — a hajóipar. Ja­pán ma már világelső a hajó­gyártásban. Mind bruttó­ re­­gisztertonnában kifejezve az éves termelést, mind a hajók választékában, felszereltsé­gében, specializáltságában Ám, Japánnak ez ideig nem sikerült az egyébként nagy munka, és anyagigényes ha­jógyártását „áthonosítania” a hazai partok mentéről egyik kontinens partjaira sem. Eddig. De mi lesz, ha egyszer Finn­országnak fizetnie kell? Ha a beáramoltatott tőkét és an­nak kamatait meg kell kez­deni törleszteniük? Lehet, hogy újabb „lehető­ségekkel” egyenlítik ki a számlát? Például a hajóipar zsilipjeit lesznek kénytelenek felhúzni a japán tőke előtt? Lehet. Finn barátaim még a lehetőségét is tagadják. De egyben ők is biztosak: Paasio­ kormánya nemcsak a Közös Piactól rettent meg, amikor július 18-án benyújtotta a le­mondást. Kátay Antal NAPVÁRÓBAN (Folytatás az 1. oldalról.) dekázhatták a zsíros kenye­ret, ittak, amikor volt mit és a csomagtartóban alud­tak. (Pénteken úgy tudták, hogy 9—10 óra alatt a Kisal­földön lesznek.) Itt tart a két szabolcsi a nehéz napok elmondásában, amikor Tóth Pál komájuk ér­kezik. Kapésan bosszanko­dik. — Éppen borotválkozni akartam — mondja. — Ked­den sima képpel akarom el­kezdeni a munkát. — Ne­vetnek, egy éjszakát végig­aludtak, most már bármi kö­vetkezhet... Épp hogy el­állt az eső, ők már sürgö­lődnek. Dolgozni jöttek, se­gíteni. Hárman hatvanéve­sek, kicsattan belőlük a ten­ni akarás. — A gépeik? — kérde­zem. Micsoda? — néznek rám, hát nem láttam őket?. Otthon 800—1000 holdat arat­tak velük egyenként. Az egyik masina kétéves, a má­sik vadonatúj. — Ilyen kombájnt erre még nem is láttak — het­­venkedik kicsit Palencsas Miklós. — Ahogy ez dolgo­zik! — Felnézek az égre, ma­kacsul tartják magukat a fel­hők, ebből is megértenek. — A felhőket pedig elfújjuk. A mi vonatunkkal 52 szabolcsi érkezett, jó kis csapat. Azt mondják Itt az emberek, majd megtudjuk, más erre­felé a határ. De meg ám! Amint a földre lehet menni, talán kedden délelőtt, kez­dünk, aztán majd meglát -­­­juk. Ebben bizakodhatunk. Hogy a Győr-Sopron me­gyeiek és a segítségükre ér­kezett szabolcsiak, szolno­kiak végül is kifognak az idén, összefogással, hasznos vetélkedéssel elaratják előle a jövő évi kenyerünket. (Ferenczi)

Next