Kisalföld, 1972. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-01 / 206. szám

2 A biztonságos Európáért HARMINCHÁROM ÉVE, hogy elkezdődött az emberi­ségnek addig legpusztítóbb, legkegyetlenebb háborúja, a második világháború. S ma, több mint három évtized után is az emlékezés nagyon időszerű és főleg rendkívül megszívlelendő tanulságok­kal szolgál. A legfontosabb ezek közül feltétlenül az a mementó, hogy elméletileg — vagy ta­lán jobb szó reá, objektíve — ez a világégés elkerülhető lett volna. Ha az akkori euró­pai kormányokat a szovjetel­­lenesség gyűlölete nem vakí­totta volna el annyira, hogy Hitlerben és gyűlöletes fa­siszta rendszerében is az esetleges potenciális szövetsé­gesüket látják, hanem olyant, aki majd nekik sem kegyel­mez; ha a Szovjetuniónak az emberiség és Európa iránt érzett mély felelőssége által diktált kollektív biztonsági politikáját elfogadták, meg­szívlelték volna; ha antifa­siszta összefogásra sikerült volna tömöríteni a munkás­­osztály köré a dolgozó és kis­emberek millióit. .. akkor nem zúdult volna a világra, majd hat esztendőre, a világ­háború borzalma. Mindezért 1939. szeptember 1-ének máig ható, mára is legérvényesebb tanulsága: nem szabad megengedni, hogy bárhol és bármilyen ál­cázott vagy akár módosított formában is még egyszer fel­üthesse fejét a fasizmus. Nemcsak Európában, de se­hol a világon, hiszen fertőző bacillusai mindenhová eljut­tathatják a ragályt.­ Ezért szeptember 1-e nemcsak a világháború kitörésére emlé­kezés, a világégés áldozatai feletti kegyelet, hanem a fa­sizmus elleni nemzetközi küzdelemnek is harci napja! Európában mostanában — mindenesetre az utolsó évek­ben — olyan helyzet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy kontinensünk országai és népei ne egyszerűen a há­ború nélküliség állapotával legyenek kénytelenek kiegyez­ni, hanem a siker reményével törekedhessenek a béke és biztonság hosszú időre szóló intézményesített rendszeré­nek megteremtésére is. En­nek a helyzetnek kialakulá­sához oroszlánrészben járult hozzá a Szovjetunió és a ve­le szövetséges szocialista or­szágok elvszerű, szívós, józan és rugalmas politikája, dip­lomáciája. Harminchárom évvel ezelőtt az az ősz a reménytelenség, a kilátástalanság sötétségét borította Európára. 1972 ősze kontinensünkön azzal biztat, hogy meghozza az európai kollektív biztonság és együtt­működés rendszere előkészí­tő tanácskozását. EZ AZONBAN még csak biztató lehetőség. A küzde­lemnek tovább kell folynia. Telex Szocialista külügyi tanácsko­zás. Augusztus 29—31. között Varsóban tanácskoztak Be­lorusszia, Bulgária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyelor­szág, Magyarország, Mongó­lia, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia, a Szovjetunió és Ukrajna kül­ügyminisztériumainak képvi­selői. A tanácskozáson meg­figyelőként részt vett a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság képviselője. A ta­nácskozás során vélemény­­cserére került sor az ENSZ- közgyűlés 27. ülésszakával kapcsolatos kérdésekről. A megbeszélések az elvtársi együttműködés és a kölcsö­nös megértés jegyében foly­tak. — A Finnországban tartózko­dó magyar parlamenti dele­gációt fogadta dr. Urho Kekkonen köztársasági el­nök. A találkozón , amelyen részt vett Rónai Rudolf nagy­követ is, meleg baráti beszél­getés alakult ki az Ortutay Gyula vezette magyar kül­döttség és a finn köztársasá­gi elnök között. — Szovjet pártmunkáskül­döttség érkezett hazánkba a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön. A küldöttséget K. Sz. Szmonov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Revíziós Bizottságá­nak tagja vezeti. — Michael Kohl, az NDK miniszterelnökségi államtit­kára és Egon Bahr, a nyugat­német kancellári hivatal ál­lamtitkára augusztus 30-án és 31-én — a két küldöttség részvételével — tanácskozott az NDK és az NSZK között megkötendő alapszerződésről és más közös érdekű kérdé­sekről. A tárgyalások színhe­lye az NSZK kancellári hiva­tala volt. A tárgyalásokat szeptember 13-án Berlinben folytatják. ------------­ Fock Jenő, az MSZMP PB tagja, a Minisztertanács elnöke a főváros XII. kerületébe látogatott. Képünkön: a miniszter­­elnök a Magyar Optikai Művek forgácsolóüzemében. Mial­ii, 1972. szeptember 1., péntek Magyar-csehszlovák vegyipari tárgyalások Vlastimil Plechac, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság Minisztertanácsa Hivata­lának miniszterhelyettese és Gór Nagy Sándor nehézipari miniszterhelyettes augusztus 28—31. között Budapesten tárgyalást folytatott a két ország közötti vegyipari együttműködés és integráció lehetőségeiről és időszerű fel­adatairól. A találkozó kereté­ben megalakították a ma­gyar—csehszlovák vegyipari, együttműködési állandó munkacsoportot, amelynek alapvető feladata a két or­szág közötti vegyipari, gaz­dasági és műszaki-tudomá­nyos kapcsolatok további el­mélyítése és kiszélesítése. A megbeszéléseken a felek tájékoztatták egymást a­­vegyipar fejlesztésének ala­kulásáról az 1972—75. közötti időszakban. (MTI) Az NDK és Finnország képviselői Berlinben föl­­tatják megbeszéléseiket a két ország kö­zötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Ké­pünkön, az NDK külügyminisztériumában fo­lyik a tárgyalás. Balról a 2. Kurt Nier nagy­követ, az NDK, jobbról a 2. Paul Gustafsson nagykövet, a finn delegáció vezetője. N­övekvő légi terror Hanoi (MTI) A dél-vietnami felszabadító háború augusztusi eredmé­nyeit összegezve jelentette a Dél-vietnami Felszabadulás Hírügynökség, hogy a felsza­badító erők 30 ezer ellenséges katonát tettek harcképtelen­né, és jelentősen kiterjesz­tették a felszabadított terü­letek határait. Az amerikai légierő csütörtö­kön terrorbombázást hajtott végre Thanh Hoa város, az azonos nevű tartomány szék­helye ellen. Két héten belül ez volt a Hanoitól 130 kilo­méterrel délre fekvő tarto­mányi székváros elleni máso­dik pusztító jellegű támadás. Saigon (MTI) Amerikai vadászbombázók az elmúlt 24 órában a VDK te­rületét 250 bevetésben, Dél- Vietnam különböző körzeteit pedig 333 bevetésben támad­ták — közölte csütörtökön délben a saigoni amerikai parancsnokság szóvivője. A B—52-es amerikai hadá­szati bombavetők összesen 33 bevetésben támadták a VDK sűrűn lakott területeit és Dél-Vietnam felszabadított körzeteit. Párizs (MTI) Az indokínai béke helyreál­lításának egyetlen akadálya az, hogy az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik a Thieu-kormányzat hatalmon tartásához, ahhoz, hogy Dél-­­ Vietnamra rákényszerítse az amerikai neokolonializmust, — mondotta Nguyen Minh Vy, a VDK küldöttségének helyettes vezetője csütörtö­kön, a párizsi Vietnam-kon­­ferencia 157. ülésén. (Xuan Thuy államminiszter, a VDK delegációjának vezetője je­lenleg szabadságon van.) Keményen bírálta Nixon el­nököt a Vietnam elleni ter­rortámadások folytatása miatt. K­ína nem akar leszerelni MOSZKVA (MTI) Guszacsenko írja a N­ovo­je Vremja című szovjet hetilap legújabb számában. A leszerelés kérdésében kö­vetett kínai taktika lényege: minden eszközzel megakadá­lyozni a probléma megoldá­sát. A kínai vezetőség maga­tartását e kérdésben megha­tározzák nagyhatalmi törek­vései, amelyek arra irányul­nak, hogy Kína vezető sze­rephez jusson a nemzetközi életben. E cél elérésében alapvető eszköznek tekintik a nukleá­ris fegyverrel felszerelt, nagy létszámú hadsereget. A had­sereg korszerűsítésére pedig — pekingi számítások szerint — a nemzetközi feszültség fennmaradása teremti meg a legkedvezőbb feltételeket. A pekingi vezetők ezért magá­ban a leszerelés gondolatá­ban terveik megvalósításának egyik komoly és rendkívül bosszantó akadályát látják. A maoisták az utóbbi két évben — mint a hírmagya­rázó írja — arról próbálják meggyőzni a közvéleményt, hogy ők is hívei a leszerelés­nek. Az iyen kérdésekkel foglalkozó legújabb kínai do­kumentumok azonban azt ta­núsítják, hogy Peking egy jottányival sem tért el nega­tív álláspontjától. A kínai ve­zetők nem akarják, hogy bár­milyen leszerelési intézkedés korlátozza őket, hogy újabb akadályok merüljenek fel a Kínai Népköztársaság mili­­tarizálásának útján. A leszerelés kérdésével kap­csolatos pekingi magatartás lényege rendkívül világosan megmutatkozott az ENSZ- közgyűlés 26. ülésszakának idején, amikor a kínai ENSZ- küldöttség nem támogatott egyetlen olyan határozati ja­vaslatot sem, amelyet e kér­désben szavazásra bocsátot­tak. A kínai ENSZ-képvise­­lők — mint ismeretes — fel­léptek a leszerelési világkon­ferencia összehívásáról szóló szovjet javaslat ellen. Ugyan­ilyen negatív magatartást ta­núsított a kínai vezetőség a genfi leszerelési bizottság te­vékenységével szemben — mutat rá a Novoje Vremja hírmagyarázója. (TASZSZ) A helsinki tanácskozás hangsúlyozta az ifjúság felelősségét Csütörtökön hazaérkezett Helsinkiből a Magyar Ifjú­ság Országos Tanácsának és a KISZ Központi Bizottságá­nak delegációja, amely „Az ifjúság az európai békéért és biztonságért” konferencia öt­napos tanácskozásán vett részt. A találkozó szerepéről, jelentőségéről, tapasztalatai­ról dr. Gombár József, a KISZ KB titkára nyilatko­zott.­­ Az utá­ni évek legfonto­sabb európai ifjúsági és di­áktanácskozása fejeződött be Helsinkiben, ahol 26 ország minden fontos politikai ifjú­sági szervezetének képviselő­in, valamint 12 nemzetközi ifjúsági és diákszervezeten kívül az USA és Kanada if­júságának képviselői is részt vettek. Kedvezően hatottak a kon­ferencia légkörére az Euró­pában végbemenő változások, a Szovjetunió és a szocialista országok kormányainak kez­deményezései a kontinens békéjének megteremtésében.­­ Az ideológiai és politikai nézetkülönbségek ellenére az európai béke és biztonság ügyét a résztvevők vala­mennyien az egyik legfonto­sabb politikai kérdésnek mi­nősítették. A konferencia abszolút többsége követelte az NDK teljes jogú elisme­rését, a két német államnak az ENSZ-be való felvételét A béke és biztonság feltéte­leként az államok közötti sokoldalú együttműködést jelölték meg. A résztvevők sürgették a kormányfői konferencia mi­előbbi megtartását. Aggodal­mukat fejezték ki a vietna­mi háború és a közel-keleti konfliktus miatt.­­ A konferencia plenáris üléseken és három bizottság­ban folytatta munkáját. A magyar delegáció javaslatai­nak jelentős része helyet ka­pott a záróközleményben és a bizottságok állásfoglalásaiban is. Honolulu pálmái alatt A Centropress csütörtök esti kommentárja. A FESTŐI Hawaii-szigeten barna bőrű, virágfüzéres lá­nyok fogadták a magas ran­gú vendégeket. Bólogató pál­mák alatt kezdődött meg Richard Nixon amerikai el­nök és Tanaka Kakuei, új ja­pán­ miniszterelnök csúcsta­lálkozója, amely korántsem ígérkezik olyan békességes­nek, mint a táj. Nincs még egy esztendeje sem, hogy ugyancsak ameri­kai földön, akkor a kalifor­niai pálmák alatt, a San Clemente-i úgynevezett „nyugati Fehér Házban” ke­rült sor a két ország vezetői között csúcstalálkozóra, de a Felkelő Nap Országát akkor még Szató Eiszaku, az azóta megbukott miniszterelnök képviselte. A dilemma egyik fő tényezője éppen az, hogy Tanakának óhatatlanul le kell vonnia bizonyos követ­keztetéseket mindabból, ami­be elődje belebukott: a tel­jesen egyoldalú orientációból, a Washington iránti kritikát­­lan engedelmességből. Azóta ráadásul sok minden történt a világban is, a két ország viszonylatában is. Mik lesznek a fő témák Honolu­luban? 1. Japán jogilag visszakapta ugyan Okinawát, de az ame­rikai támaszpontok jó része maradt, sőt ezek a bázisok változatlanul serviz- és után­pótlási lehetőséget biztosíta­nak a vietnami háborúban részt vevő USA-haderőnek. Emiatt napirenden vannak a tiltakozások, tüntetések. A csúcstalálkozó előtt három nappal például felvonulók állták el egy hadgyakorlati területben átdübörgő ameri­kai tankok útját. 2. Washington nem ellenez bizonyos közeledést Tokió és Peking között, de a folyamat ütemét maga akarja meg­szabni. Csou En-laj közvet­lenül a honolului találkozó előtt küldött személyes üze­netet Tanakának egy Pe­­kingben járt japán ifjúsági küldöttséggel, amelyben fel­szólítja a kormány­főt, hogy „mielőbb” látogasson Kínába. Az időzítés nem véletlen, és alighanem hosszú korszak küszöbén állunk, amelyben Washington és Tokió — egye­bek között — a kínai kapcso­latok alakításával is zsarol­hatja egymást. A KÉT FÉL közül most Ta­naka helyzete látszik köny­­nyebbnek. Nixonnak a vá­lasztási kampány miatt ke­rülnie kell minden látvá­nyos konfliktust, ugyanakkor ajánlatos tekintetbe vennie az amerikai üzleti élet pánik­szerű aggodalmát a japán ex­­fo­nt diadalmas előretörése miatt. Ez az invázió jelentős gondokat okoz az amerikai üzleti életnek a nyugat-euró­pai, sőt újabban a latin-ame­rikai piacokon. És ami ennél is több: a Nixon-féle emlé­kezetes importadó valame­lyest lefékezte, de meg nem állította a japán gazdasági betörést­­ magába az Egye­sült Államokba.

Next