Kisalföld, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

BARÁTSÁGI NAGYGYŰLÉS CSEPELEN Kádár János és Leonyid Brezsnyev mondott beszédet VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA; 80 FILLÉR A LEONYID BREZSNYEVNEK, az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának vezetésével hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség csütörtökön délelőtt a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. Leonyid Brczsnyevet, VLA­GYIMIR SCSERBICKIJT, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, KONSZTANTYIN KATUSEVET, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, NYIKOLAJ TYIHONOVOT, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettesét, ANDREJ GROMIKÓT, az SZKP KB tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét, IVAN KEBINT, az SZKP KB tagját, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát és VLAGYIMIR PAVLOVOT, az SZKP KB tag­ját, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét a gyárlátoga­tásra elkísérte KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára, NEMETH KAROLY, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, MARJAI JÓZSEF külügyminiszterhelyettes és RAPAI GYULA az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai A gyárlátogatást követően a szovjet párt. és kormánykül­döttség baráti nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgo­zók képviselőivel, Budapest munkáskollektíváinak kül­dötteivel a csepeli sport- csarnokban. A termet zsúfo­lásig megtöltötték a XXI. ke­rületi vállalatok, üzemek és intézmények dolgozói, a bu­dapesti gyárak szocialista brigádjainak, kiváló dolgozó munkásainak képviselői. A nagygyűlés részvevői hosszan tartó, lelkes ünnep­léssel köszöntötték az elnök­séget, amelynek tagjai között helyet foglalt Kádár János és Leonyid Brezsnyev. Az elnökség tagja volt Fock Jenő, az MSZMP Politikai .Bizottságának tagja, a kor­mány elnöke, Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Buda­pesti Pártbizottság első titká­ra, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Péter János külügymi­niszter, Púja Frigyes, a kül­ügyminiszter első helyettese és Rapai Gyula,' hazánk moszkvai nagykövete. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai: Vlagyimir Scserbickij, Konsztantyin Katusev, Nyi- kolaj Tyihonov, Andrej Gro- miko, Ivan Kebin, valamint Vlagyimir Pavlov. Tagja volt az elnökségnek társadalmi, politikai, gazda­sági életünk több ismert sze­mélyisége, a termelő mun­kában élenjáró több dolgozó. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után Né­meth Károly nyitotta meg a nagygyűlést. A nagygyűlés első felszó­lalója, Dómján László esz­tergályos, a csepeli munkások forró, szívből jövő üdvözle­tét t-lmácsolta a vendégek­nek. Miskei Mihály, kutató­mérnök és Sípos Anna fel­szólalása után, viharos taps közben Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkásoárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. KÁDÁR JÁNOS FELSZÓLALÁSA nagykövete. Az érkező vendégeket a gyáróriás feldíszített bejáratánál DR. HORGOS GYULA kohó- és gépipari miniszter, BOR­BÉLY SÁNDOR, a Vasmű pártbizottságának első titkára, CSATÖ LÁSZLÓ, a Vasmű vezérigazgatója, RIBÁNSZKI ROBERT, a XXI. kerületi Pártbizottság első titkára és KARDOS VILMOS, a XXI. kerületi tanács elnöke fogadta. A látogatók első útja a pártmunkás-könyvtárba ve­zetett, ahol Borbély Sándor beszélt az üzem munkájá­ról, egyik legjelentősebb ipa­ri centrumunk életéről. Borbély Sándor, tájékoz­tatója végén, a Csepel Vas- és Fémművek Pártbizottsága nevében ajándékokat nyúj­tott át Leönyid Brezsnyev- nek, köztük egy albumot, amely Csepelnek a Szovjet­unióhoz lűződő kapcsolatait mutatja be. A párttitkárnak azonban még egy megbíza­tása volt: tolmácsolta a gyár­óriás sok-sok munkásának javaslatát, hogy Leonyid Brezsnyevet és Kádár Jánosi fogadják a Csepel Vas- és Fémművek tiszteletbeli törzs- gárdatagjainak sorába. A tiszteletbeli törzsgárda­tagságot szimbolizáló jel­vényt, gyűrűt és oklevelet Csató László, a Csepel Vas­es Fémművek vezérigazgató­ja nyújtotta át. Az SZKP fő­titkára mosolyogva jegyezte meg, hogy bár másodállást nem vállalhat, de a törzsgár- da-tagságot elfogadja s a szovjet és a magyar nép ba­rátságáért most már ebben a minőségében is tevékenyked­ni fog. A házigazdák invitálására üzemlátogatásra induló szov­jet vendégeket és a társasá­gukban levő magyar szemé­lyiségeket nagy tapssal, él­jenzéssel, a magyar—szovjet barátság éltetésével köszön­tötték a gyár dolgozói, a kü­lönböző üzemcsarnokok mun- káskollektívái. Amerre elha­ladtak, magyar és szovjet zászlócskák emelkedtek a magasba, tapsra verődtek a tenyerek. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Brezsnyev Elvtárs! Kedves Elvtársak! Bará­taim! Mindnyájan átérezzük az esemény különleges fontos­ságát, amikor most, itt Cse­pelen, a magyar munkásmoz­galom fellegvárában kö­rünkben üdvözölhetjük nagy szövetségesünk, a testvéri szovjet nép kiváló képviselőit. Engedjék meg, hogy a ma­gyar kommunisták, a szocia­lista társadalmat építő ma­gyar nép nevében, őszinte tisztelettel és szeretettel én is köszöntsem Brezsnyev elv­társat, a nemzetközi kommu­nista mozgalom, a béke ügyé­nek kiemelkedő és fáradha­tatlan harcosát, a magyar nép igaz barátját, valamint a szovjet küldöttség minden egyes tagját. Szívből köszön­tőm a magyar—szovjet ba­rátságnak szentelt mai nagy­gyűlésünk minden résztvevő­jét, fővárosunk Budapest, és Csepel dolgozóinak képvi­selőit. Kedves elvtársak! A megingathatatlan, szi­lárd elvi alapokon nyugvó, mély történelmi gyökerek­kel bíró barátságunk és szövetségünk kiemelkedő eseményeként került sor a szovjet párt- és kormány- küldöttség mostani látoga­tására hazánkban. Pártja­ink, kormányaink képvise­lőinek tárgyalásait az in­ternacionalizmus, az őszin­te barátság szelleme hat­ja át. Megbeszéléseinken érin­tettük kétoldalú kapcsolata­ink, és közös nemzetközi har­cunk összes lényeges kérdé­sét. Mély megelégedéssel szól­hatunk itt a nagygyűlés, az ország nyilvánossága előtt arról, hogy az összes megtár­gyalt kérdésben, ezúttal is teljes nézetazonosság volt közöttünk, tárgyalásaink rendkívül hasznosak és ered­ményesek voltak. Túlzás nél­kül mondhatom, hogy Brezs­nyev elvtárs, szovjet- bará­taink mostani látogatása a magyar—szovjet barátság és testvéri együttműködés újabb, fontos állomása. Őszinte kö­szönetét mondunk szovjet ba­rátainknak, hogy nagv hazai munkájuk és a zajló nemzet­közi élet számtalan elkötele­zettsége közepette is időt sza­kítottak és meghívásunkat elfogadva, eljöttek hozzánk. Tisztelt nagygyűlés! Bará­taim! A kialakult gyakorlatnak megfelelően, megbeszélésein­ken tájékoztattuk szovjet elvtársainkat belső helyze­tünkről, az eredményekről, a még megoldásra váró felada­tokról is. Megkönnyítette szá­munkra ezt, hogy pártunk Központi Bizottsága éppen két héttel ezelőtt értékelte a Magyar Szocialista Munkás­párt X. kongresszusa óta vég­zett munkát. A Központi Bi­zottság joggal állapította meg, hogy a kongresszus irányvo­nala kiállta az idő és a gya­korlat próbáját, az elmúlt két év alatt nagy eredmé­nyek születtek a szocialista társadalom építésének min­den területén. A döntő mindenekelőtt az, hogy párttagságunk, társa­dalmunk összes pozitív erői egyhangúlag elfogadták, ma­gukénak vallják és tettekkel támogatják a X. kongresszus irányvonalát, a szocializmus építésének programját. Ez eredményeink legfőbb forrá­sa. Munkásosztályunk nélda- mutatással és áldozatvállalás­sal naponta Dizonyítja nagy társadalmi felelősségét a mun­ka frontján, a szocialista bri­gádmozgalomban és a mun­kaversenyek eredményeivel. Dolgozó parasztságunk oda­adó szorgalmas munkával, le­küzdve az időjárás okozta nehézségeket, biztosítja az or­szág kenyerét. Az értelmiség is méltóképpen vállalja a rá­háruló részt a szocialista építőmunkából. Az ország belpolitikai hely­zete rendezett, társadalmunk a kongresszus által megje­lölt irányba fejlődik. Belpo­litikai törekvéseink közép­pontjában annak a politiká­nak a megvalósítása áll, amely a munkásosztály ve­zető szerepének szilárd és fokozódó érvényesülése mel­lett lehetővé teszi, hogy a szocialista társadalom teljes felépítése valóban az egész nép, az e célért tömörülő és összeforrott nemzet alkotása legyen. Ennek szellemében fejlesztjük tovább az állam­életet, a szocialista demokrá­ciát, hogy a lehető legked­vezőbb politikai feltételek és légkör megteremtésével gyor­sítsuk szocialista építésünket Népgazdaságunk a negye­dik ötéves terv céljaival’össz­hangban fejlődik. Az ipar bruttó termelése 1972-ben több mint 6 százalékkal nö­vekszik és a növekedés tel­jes egészében a termelékeny­ség emelkedéséből szárma­zik. A mezőgazdaság terme­lése a kedvezőtlen időjárás ellenére mintegy 4 százalék­kal meghaladja a múlt évit. A lakosság egy főre eső re­áljövedelme 4,2 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,4 százalékkal emelkedik az idén. Pártunk és kormányunk alapvető feladatnak tekinti — a végzett munka eredmé­nyeivel összhangban és aszo­ciális igazságosságnak meg­felelően — a dolgozók élet- színvonalának rendszeres emelését, ami a szocializmus alapvető ismérve és követel­ménye. A lakosság életkörül­ményei általános gazdasági fejlődésünknek megfelelően javulnak. Most döntés szüle­tett arra. hogy 1973-ban az állami ipar, és az állami ki­vitelező építőipar munkásai­nak keresete külön, egyszeri béremeléssel, a dolgozók ál­talános keresetnövekedésénél jobban emelkedjék. Népgazdaságunk stabilitá­sának és fejlesztésének leg­fontosabb külső tényezője a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjet­unióval való szoros gazda­sági együttműködés. Jövendő gazdasági fejlődé­sünk biztos alapja, hogy leg­nagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval bonyolított áruforgalmunk jelentős része a különböző áruszállítási, kooperáció és szakosítási megállapodásokkal már ma 10—20 évre előre megalapo­zott. Meggyőződésünk, hogy jó irányba haladunk, általá­nos szocialista céljainkat szolgáljuk azzal, hogy to­vább erősítjük népgazdasá­gaink kölcsönösen előnyös kapcsolatait. A magyar—szovjet gazda­sági együttműködésben fontos szerepet tölt be a Csepel Vas- és Fémművek. A gyáróriás alapanyagainak döntő több­ségét, csaknem 83 százalékát a Szovjetuniótól kapja. Erő­teljes műszaki kooperáció (Folytatása a 2. oldalon.) A töltésről, amely­nek lábánál tömeg­sírba dobták a költőt, halványan ide deren­genek a város tor­nyai. Győrött most zászlódíszes ünnep van, a piros és há­romszínű lobogók a felszabadítónk föld­jéről érkezett kedves vendégeket köszön­tik. Rájuk, az érke­zőkre is gondolok most, amikor az ab- dai Rábca-töltésen kutatom rég elporla­dott léptek nyomát, a Költőét, akihez nem volt olyan kegyes a sors. hogy megérhet­te volna mai életün­ket. Járok a töltésen és arra gondolok: lát­hatta-e Radnóti in­nen, erről a töltéska­nyarról akkor a hidat, amely pár száz lépésnyire van mind­össze. A hidat, amely megmentője lehetett volna, amely vissza­vezethette volna út­ját jelenünkbe, a há­borút nyomorral, kín­nal, ám mégis élőként átvészelők közé? Le- hetett-e ereje még e fáradtságtól agyon­gyötört szemnek, hogy négy-ötszáz méter távolba, a reményi jelentő híd irányába tekintsen? Amelyen át az út a városba vezet, ahol ma a zászlók lobognak. Különös nap ez ne­kem, e késő őszi na­pon tisztelgőnek is, mert biztos voltam abban, hogy egyedül leszek a töltésen ve­zető úton, amely a költő sírjához visz, de Íme előttem egy lány haladt., hétszer hajolt le a töltés oldalában, itt van látogatásának nyoma a márvány- kővel fedett emlék­lapon: hét szál késó ősszel nyílt százszor­szép, vagy ahogy ná­lunk mondják — gombvirág. Hét szál virág a költő sírja mellől. Talán a hetedik eklo- gára gondolt e kései tisztelgő, Radnóti utolsó versei egyik legszebbikére. Talán arra, hogy ha a fel­szabadítók még ko­rábban érkeznek... Zászlók a megye- székhely utcáin, és itt ez a csendességé­Visszaieszem a pa­pírt, ráhelyezem a követ, és még egy­szer végigtekintek a füzes, •nyárfás tájon. Pár lépésnyire a:, emlékműtől, most már csupasz ágú fák alatt méhek várják vei is megrázó emlék­hely. Valaki még mielvt- tünk, a leány és én előttem érkezett. A köd, a dér elmosta már a márványkőre tett és kaviccsal le­nyomtatott papírlap betűit, de mégis olt vasni tudom a költőntt höz küldött üzenetét:-?' kaptárban a telet. Tavasszal— mert jön tavasz, hiszen az em­ber életében mindig jönnie kell tavasz­nak — Radnóti egy­kori nyughelyét első­nek méhek köszöntik majd. Rácz Ernő ,,Az erdő vetkezik és síkos már a rét, körötted két szép csillag ég ... Két csillag ég körötted és tested körül most nesztelen suhogó kört szalad két bársonyos vakond a töld alatt.» AZ MSZMP GVOR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA GYÜK, 1972. DECEMBER 1., PÉNTEK XXVIII. ÉVFOLYAM 283. SZÁM . ■ ■azyy.ara-*iv --jfjfriyílKWfrilTr'^f' fSBCMffriW’j«Tnr-gj lYff-y- -j-*i FÉNY ÉS FÖLD \

Next

/
Thumbnails
Contents