Kisalföld, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

2 van kibontakozóban a cse­­peli gyár és számos szovjet üzem között. Csepeli munká­sok és mérnökök a közelmúlt­ban például eredményesen működtek közre a Szovjet­unió két nagy csőgyárának a rekonstrukciójában. Itt, Cse­pelen — éppúgy, mint min­denütt az országban — mér­nök és munkás naponta ta­pasztalja, hogy a szovjet tu­domány és technika hatalmas ösztönző és segítség számunk­ra, ugyanakkor kapcsolataink fejlesztésének kimeríthetetlen forrása. Csepel dolgozói mun­kájukkal jelentősen hozzá­járulnak már ma is a ma­­gyar—szovjet barátság és együttműködés további erősí­téséhez és elmélyítéséhez. A párt Központi Bizottsá­ga november 14—15-i ülésé­nek állásfoglalása az eredmé­nyek mellett feltárta a prob­lémákat is és határozatokat hozott azok megoldására. A határozat megfelelően foglal­kozik a pártmunka, a társa­dalom tevékenységének min­den fő kérdésével. Felada­taink közismertek, még következetesebben kell megvalósítanunk a X. kong­resszus iránymutató határo­zatait; bel- és külpolitikai irányvonalunkat; gazdaság­­politikánkat és ideológiai feladatainkat; nagyobbfokú állami és állampolgári fe­gyelem megteremtésére van szükség; még nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a munkásosztály, a paraszt­ság, az értelmiség, általá­ban a dolgozó nép helyze­tének alakulására, s a párt­nak a tömegekre támasz­kodva, azokkal még jobban összeforrva kell harcolnia szocialista céljainkért. Minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy szocia­lista fejlődésünk vonala a jö­vőben is töretlenül felfelé ívelő legyen. Ezirányú mun­kánkban a kommunisták cse­lekvő közreműködésére, a vezetők fokozottabb felelős­ségvállalására és­ a munkás­­osztály, az egész dolgozó nép helytállására, a szocializmus iránti odaadására építünk. Hazánkban mindenki bizo­nyos lehet abban, hogy kö­zös munkával, a X. kong­resszus határozatainak követ­kezetesebb végrehajtásával nagy lépést teszünk előre a szocialista társadalom maga­sabb szintű építésének útján. Biztosíthatjuk szovjet bará­tainkat, nemzetközi osztály­­testvéreinket, a Magyar Nép­köztársaság minden barátját, hogy a magyar nép öntuda­tosan és eredményesen dol­gozik, rendületlenül halad előre és megvalósítja célját, a szocialista társadalom tel­jes felépítését. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A szocializmust építő ma­gyar népnek a munkában, a harcban nagy erőt ad annak tudata, hogy hű barátként mindig és minden körülmé­nyek között vele van a nagy szovjet nép, a Szovjetunió. Népünk ismeri azt az ál­dozatkészséget, hősiességet, amellyel a Szovjetunió népei Lenin pártjának vezetésével győzelemre vitték az embe­riség történetében új fejeze­tet nyitó Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat, és meg­­védték annak minden vív­mányát. Ismerjük azt a példátlan odaadást és rendíthetetlen­­séget, amelyet a szovjet nép a világ első munkás-paraszt államának fennállása óta munkában és harcban, há­borúban és békében, min­denkor tanúsított, és tanú­sít ma is az emberiség nagy reménysége a szocializmus és a béke védelmében. A magyar kommunisták, a magyar nép élénk figyelem­mel követi és ismeri a szov­jet nép munkáját, sokszor hallatlan nehézségeket leküz­­dő erőfeszítéseit. Tudjuk, hogy a szovjet nép híven kö­vetve lenini élcsapatát, tel­jes egységbe forrva dolgozik a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lelkesítő határozatainak vég­rehajtásán, a IX. ötéves terv gigászi feladatainak megol­dásán, a kommunista építő munkája hatalmas eredmé­nyeket hozott. A szovjet ál­lam,­ az SZKP XXIV. kong­resszusának általános elis­merést nyert békeprogramja megvalósításáért dolgozva nagy külpolitikai sikereket ért el. A magyar kommunis­ták, a magyar nép üdvözli ezeket az eredményeket, és szívből újabb sikereket kí­ván szovjet testvéreinknek. Tisztelt Nagygyűlés! Pártunk és kormányunk politikájának mindig sar­kalatos pontja volt és ma­rad a Szovjetunió iránti elvi, internacionalista vi­szony, a szolidaritás, a ma­gyar—szovjet barátság. A magyar—szovjet barát­ság, a Szovjetunióval való együttműködés az elmúlt év­tizedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép ja­vát, közös érdekét szolgáló mindennapi munkában. A magyar—szovjet árucsere-for­galom az elmúlt ötéves terv­időszakban évi átlagban 9 százalékkal növekedett, a mostani ötéves terv alatt to­vábbi 60 százalékkal növek­szik, és az egész magyar kül­kereskedelmi forgalom 35 százalékát alkotja. Kulturális kapcsolataink, a kulturális csere csak az elmúlt öt-hat év alatt kétszeresére növeke­dett. Nagy nyereség a szov­jet tudomány és kultúra gaz­dag termésének folyamatos megismerése, és sokat jelent az is számunkra, hogy a tíz­milliós magyar nép kulturális eredményeit, kimagasló­ al­kotóit, művészi alkotásait megismertethetjük a 248 mil­liós Szovjetunió köztársasá­gaival, különböző népeivel és nemzetiségeivel. Mindezekért a hazája, a szocializmus iránt felelősséget érző minden ma­gyar, egész népünk meggyő­ződéssel vallja: kapcsolataink erősítése, szélesítése és fej­lesztése a Szovjetunióval az élet minden területén népünk életbevágó érdeke és jövőjé­nek záloga. .Kedves elvtársak! Az internacionalista ma­gyar—szovjet kapcsolatok több, mint öt évtized viha­ros történelmi eseményei kö­zepette fejlődtek és erősöd­tek meg, barátságunkat át­hatja a magyar népnek a fel­szabadító iránt érzett hálája, s ez a barátság felel meg jól felfogott nemzeti érdekeink­nek is. Mindez nem kevés, de számunkra még többről van szó. 1917. november 7-e óta új, világos politikai jelzőrend­szer működik az egész vilá­gon, s ez a Szovjetunióhoz való viszony. A Nagy Októ­beri Szór­iát ítta Forradalom győzelme óta Magyarországon ugyanúgy, mint a­z egész vi­lágon, aki a kandalista rend­szer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szemben áll. pH a munkásosztály fel­szabadításának, a szocializ­­musnak, a kom­munizmusn­ak, az a ‘t-mineri­nió mellett áll, azzal szimpatizál. A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus esz­méjének meggyőződéses, igaz híve, ezért a történel­mi és érzelmi okokon túl, elvi meggyőződésből híve és építője a magyar—szov­jet barátságnak. Az imperialisták, a ma­kacs reakciósok, és szekér­tolóik vegyes csapata sokszor és sokat foglalkozik a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyával; ba­rátságunk láthatóan nem tet­szik nekik, mindenképpen szeretnék beárnyékolni, s ha lehet, lazítani rajta valamit. Ez, ha tudjuk, nem baj, s va­lahogy a harc velejárója. A fontos az, hogy pártjaink, országaink, népeink viszonya, együttműködése jó, a szovjet —magyar barátság szilárd, szocialista elveink, érdekeink és céljaink közösségén alap­szik, megbonthatatlan, és a jövőben még erősebb lesz. A magyar—szovjet barát­sággal összhangban és attól el nem választhatóan fejleszt­jük és erősítjük barátságun­kat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival és minden szocialista országgal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely képes lenne pártun­­kat, országunkat, nénünket erről az útról tet­s­írolni. Tisztelt nimogvípág! Kedves elvtársak! Külön­itikánk alapvető törekvése, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a nemzet­közi béke, biztonság és együttműködés megszilárdí­tásához. A világpolitikai események azt bizonyítják, hogy az embe­riséget érintő egyetlen jelen­tős kérdést sem lehet ma már megoldani a Szovjetunió, a szocialista országok álláspont­jának figyelembevétele nél­kül. A nemzetközi helyzet­ben a még meglévő, súlyos, és megoldást váró kérdések ellenére az utóbbi időben a javulás bizonyos jelei mutat­koznak. Az imperializmus természete nem változik, a tőkés hatalmi köröket azon­ban a szocialista világrend­szer megnövekedett ereje és befolyása, a szocializmus esz­méjének térhódítása arra kényszeríti, hogy a korábbi­aknál reálisabb külpolitikát valósítsanak meg és a tár­gyaló­asztalhoz üljenek. Közös szocialista békeprog­ramunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szov­jetunió különösen nagy erő­feszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezde­ményezések a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a tö­megpusztító fegyverek betil­tására, a leszerelési világkon­ferencia összehívására, az együttműködés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész em­­beriség közös érdekeit szol­gálják. Fontos világpolitikai eseménynek tekintjük az ez év tavaszi moszkvai szovjet— amerikai csúcstalálkozót is. A találkozónak, a létrejött megállapodásnál,­ jelentősége abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában elismerte a hidegháború csőd­jét, azt, hogy a Szovjetunió­val és szövetségeseivel nem lehet az erő pozíciójából tár­gyalni, hanem csak az egyen­jogúság, a békés egymás mel­lett élés elvei alapján. A Ma­gyar Népköztársaság a Szov­jetunió mindezen közös ér­dekű kezdeményezését teljes meggyőződéssel, fenntartás nélkül támogatta, és támo­gatja a jövőben is. Kedves elvtársak! Megelégedéssel állapít­juk meg, hogy a nemzetközi életben megerősödött egészsé­ges folyamatok nyomán ked­vező irányzatok törnek utat Európában. Az elmúlt két­­három évben létrejött nagy­­fontosságú megállapodásokat követően újabb jelentős ese­mények bizonyítják ezt. Az európai béke és bizton­ság kilátásai szempontjából is fontosnak tartjuk és üd­vözöljük a két német állam kapcsolatait szabályozó alapszerződés parafálását. Remélni szeretnénk, hogy ezzel lezárul a Német De­mokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott impe­rialista inszkrimináció po­litikai szakasza és mindkét szuverén német államot rö­videsen felveszik az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­be. Érdekeljük azt a tényt, hogy a november 19-i nyugatné­met választások a reakciós, revánsista erők visszaszorítá­sát és a realista külpolitikát képviselő Brandt­ Scheel koalíció jelentős sikerét ered­ményezték. Úgy véljük, hogy megjavultak és érlelődnek a feltételei a hazánk és a Né­met Szövetségi Köztársaság közötti államközi kapcsolatok rendezésének, így a diplomá­ciai kapcsolatok felvételének is. Fontos eseménynek te­kintjük, hogy november 17-én Helsinkiben elkezdő­dött az európai biztonsági és együttműködési értekez­letet előkészítő sokoldalú tanácskozás. Hazánk kezdettől fogva részt vállalt abban a munká­ban, amelynek célja az eu­rópai béke és biztonság meg­szilárdítása. Ezért veszünk részt a sokoldalú előkészítő megbeszéléseken is, és min­dent megteszünk azért, hogy az európai biztonsági érte­kezlet — az európai népek kívánságának, érdekeinek megfelelően — 1973-ban vég­re megkezdhesse munkáját Reméljük, hogy a hosszú évek óta tartó vietnami háború is a végéhez köze­ledik. Elsősorban a vietna­mi nép hősi harcának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány erő­feszítéseinek eredménye­képpen létrejött a vietna­mi-amerikai megállapo­dás az agresszió felszámo­lására. Azt várjuk az Egyesült Ál­lamok kormányától, hogy vi­gye végig a tanulságok levo­nását az indokínai népek el­leni agresszív háborújának kudarcából és írja mielőbb alá és főkként tartsa be a megállapodást. Vietnami test­véreink, Indokína népei a jö­vőben is számíthatnak a ma­gyar nép fenntartás nélküli szolidaritására és támogatá­sára. Véget kell vetni a válságos helyzetnek a Közel-Keleten is. Nem kétséges, hogy a ha­ladó arab államoknak joguk van minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe venni nemzeti függetlenségük meg­védése és az Izrael által el­foglalt területek felszabadí­tása érdekében. De a rendezés legreálisabb és a béke érde­kében álló alapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i határozata ké­pezi, amely előírja az izraeli csapatok kivonását a meg­szállt arab területekről, ez­ért a Magyar Népköztársaság ennek a határozatnak érvé­nyesítését követeli. Kedves elvtársak! Barátaim! ,s '■ Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében része­sítenek bennünket, és a szí­vélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormány­küldöttséget itt-tartózkodásá­­nak első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszöne­tet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elv­társak meleg szavaiért és tolmácsolom önöknek, elv­társak, Budapest minden la­kójának, a szocialista Ma­gyarország minden dolgozó­jának a Szovjetunió kommu­nistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a le­hetőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság sza­vaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Cse­pel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905- ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékez­nek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyi­mir Iljics, Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársaság­hoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma kima­gasló szerepet tölt be azok­nak a nagy és fontos felada­toknak a megoldásában, ame­lyeket a párt, annak X. kongresszusa tűzött az önök országa elé. Rendkívül kellemes ér­zés, hogy ma is személye­sen fejezhetem ki önöknek, kedves barátaim, forró há­lánkat a számunkra felbe­csülhetetlen értékű aján­dékért — a csepeliek vörös emlékzászlajáért —, ame­lyet az SZKP Központi Bi­zottságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az­­ MSZMP X. kongresszusa alkalmából nyújtottak át. Politikai Bi­zottságunk, az SZKP Köz­ponti Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fo­gadta ezt az ajándékot, mint a proletár szolidaritás jelké­pét, a Szovjetunió és Ma-Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt aktív részese a kommunista és munkás­­mozgalom eszmei, politikai és akcióegységének megszi­lárdítására és fokozására irányuló erőfeszítéseknek. Pártunk szorosan együtt­működik valamennyi marxista-leninista alapon álló testvérpárttal. Nemzet­közi tevékenységünkben a kommunista és munkás­pártok 1939-es moszkvai tanácskozásának dokumen­tumaiban lefektetett elvek vezérelnek bennünket. Pártunk következetes har­cot folytat­­ a marxiz­mus a leninizmus tisztaságá­ért, határozottan fellép a jobb- és a baloldali opportunis­ta áramlatokkal, a naciona­lizmus jelenségeivel szemben a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, kez­dettől fogva és a leghatáro­zottabban elítéljük a jelenle­gi kínai vezetés nagyhatalmi, soviniszta, szovjetellenes, szakadár politikai megnyil­vánulásait, amelyek felmér­hetetlen kárt okoznak a szo­cializmus ügyének, a szocia­lista országok és az összes antiimperialista erők egysé­gének, és az imperialisták előnyére szolgálnak. Tisztelt nagygyűlés! Ked­ves Elvtársak, Elvtársnők! A mostani szovjet—magyar baráti találkozóra olyan idő­szakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubileumá­ra, a Szovjetunió fennállásá­nak 50. évfordulójára készül. gyarország­i munkásnépe kö­zös küzdelmeinek szimbólu­mát, mint annak a megbont­hatatlan egységnek a jelké­pét, amelyben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó em­berek boldogságáért harcol­­­­nak. ■A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sok­kal a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom után, ami­kor proletariátusunk sok or­szág imperialistái ellen har­colt, a magyar munkásosz­tály itt, a Duna partjain megteremtette a tanácshatal­mat. Ez újabb áttörés volt a kapitalista rendszeren, áttö­rés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országuk min­den­­forradalmár nemze­dékének, a magyar kommunistákba magyar munkások szilárdan hűek a proletár internaciona­lizmushoz. A magyar mun­kásosztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasiz­mus ellen Spanyolországban, és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rendszer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő, szocia­lista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszaba­dulva a fasiszta bitorlók igá­jából — hatalomra jutott, el­ső külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szov­jetunióval és­ a többi szocia­lista országgal. Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gaz­daságban, az élet minden területén. A munkásosz­tály áldozatos munkájával, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos eszményei iránti hűségével erődíti szövetségét a dol­gozó parasztsággal és a né­pi értelmiséggel, befolyást gyakorol az­­egész társada­lomra és vezeti azt. Erről az évfordulóról az or­szágok, a népek egész sora, a világ minden haladó embe­re, a magyar nép is méltóan meg fog emlékezni. Sok si­kert, minden jót kívánunk a dicső szovjet népnek, a Szov­jetunió minden népének, nemzetiségének, államuk fennállásának 50. évforduló­jára. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály a szocializmust építő magyar nép nevében biztosí­that­juk barátainkat: a Magyar Népköztársaság a nemzet­közi küzdőtéren a jövőben is teljes egységben, váll­vetve együtt halad nagy barátunkkal és szövetsé­gesünkkel, a Szovjetunió­val. Együtt haladunk a Varsói Szerződés és a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült szo­cialista országokkal, a ha­ladás minden erejével, a szocializmusért, a békéért, egy új, jobb világ megte­remtéséért. Éljen a nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjet­unió és vezetője, a Szovjet­unió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsága, élén Leonyid Iljics Brezs­­nyev elvtárssal! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus és a béke! Lelkes, nagy taps köszön­tötte a nagygyűlés következő szónokát, Leonyid Brezsnye­­vet, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának főtitkárát. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztályra, támaszkodva, lelkesítő távla­tokat nyitott az ország előtt. Tömörítette az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadal­ma, az a társadalom, amely­ben mindenki kibontakoztat­hatja képességeit, tehetségét, alkotókészségét. Nem először járok Magyar­­országon. Emlékszem rá, mi­lyen volt országuk a fasiszta igaz alóli felszabadulásért fo­lyó harcok napjaiban; em­lékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellen­­forradalom ellen, a szocia­lista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult idősza­kára. Az utóbbi években kü­lönösen gyakran volt alkal­mam Magyarországra láto­gatni, összehasonlítva a teg­napot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, meny­nyire elmélyült a szovjet— magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a ba­rátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kom­munizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja or­szágaink egész életét. E ba­rátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttmű­ködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki.. A legjobb, a legbarátibb vi­szonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetőkkel, s különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — mun­kások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tíz­ezreinek, százezreinek rend­szeres, szoros, elvtársi érint­kezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet át­fogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnap­nak szól, hanem örök időkre érvényes! Kedves elvtársak! Az önök gyáva testvérüze­me a mi Magnyitogorszki Baráti, forró hangulatú LEONYID BREZSNYEV BESZÉDE Kisalföld 1972. DECEMBER 1., PÉNTEK

Next