Kisalföld, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-01 / 126. szám
Tegnap kezdődött meg Mosonmagyaróváron a mosonmagyaróvári ARA SO FILLÉR betakarítása, tárolása és felhasználása. Úgy gondolom, hogy nem kell kommentálni egy tanácskozás, tapasztalatcsere jelentőségét, ha azon 700-an vesznek részt az ország minden részéből. A megjelentek AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JÚNIUS 1., PÉNTEK * XXIX. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mezőgazdaságtudományi kar sportcsarnokában a két napig tartó országos növénytermesztési vándorgyűlés, melynek témája a rét- és legelőgazdálkodás, a pillangósok termesztése, a szálas takarmányok száma jelzi a téma iránti országos érdeklődést. Dr. Kovács Imre vitaindító előadását tartja. Országos ügy a takarmánytermesztés 700 szakember Mosonmagyaróváron Délelőtt 10 órakor Horváth Imre, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok szakembereit, a tudományos kutatóintézetek munkatársait. " Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a nagy jelentőségű vándorgyűlésnek házigazdája lehetünk. Úgy gondolom, hogy a kétnapos tapasztalatcsere újabb lendületet ad gazdaságainknak a rét- és legelőgazdálkodásban, mely alapfeltétele a szarvasmarhaprogram megvalósításának — mondta Horváth Imre. Ezután dr. Szűcs Kálmán, a MAE Növénytermesztési Társaság elnöke nyitotta meg a vándorgyűlést, majd a vitaindító előadást dr. Kovács Imre, a MÉM termelési és műszaki fejlesztési főosztályának vezetője tartotta meg. — A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése gazdaságpolitikánk egyik központi kérdése. Az állattenyésztési ágazatok fejlesztése azonban nem képzelhető el tömegtakarmányok fejlesztése nélkül. Ez adja időszerűségét az országos tanácskozásnak, melynek feladata a tömegtakarmány-termesztés helyzetének vizsgálata és a feladatok meghatározása, melyeket az üzemekben országosan meg kell oldanunk — mondta bevezetőjében. Az előadó ezután elemezte a tömegtakarmány-termesztés színvonalát, mely rendkívül alacsony. Amíg az 1966 —70-es évek átlagához képest 1971—72-ben a búza termésátlaga 26, a kukorica termésátlaga 12 százalékkal volt magasabb, addig az évelő pillangósok hozamszintje nem növekedett,, az őszi takarmánykeverék és a gyepterületek hozama csökkent. A fajlagos hozamok színvonala ma sem különb, mint a háború előtti 1931—40-es évek átlagában volt. A megtermelt takarmányok kevés emészthető fehérjét tartalmaznak, s ennek a kevés fehérjének is elvész nagy része a korszerűtlen betakarítás és tárolás miatt. Az országban a takarmánytermelés eredménye és az igény között mintegy 18 000 vagon emészthető fehérje és 160—170 000 vagon keményítő érték mutatkozik. — A szántóföldi takarmánynövények termesztésének elégtelensége a következőkkel magyarázható — fejtette ki az akadályozó tényezőket dr. Kovács Imre —, nem megfelelő a területkiválasztás, nem kielégítő a tápanyagellátás, gyenge minőségű a vetőmag, alacsony színvonalú a növényvédelem, és sok helyen nem használják ki az öntözés lehetőségeit. Az előadó külön elemezte a tömegtakarmányok műtrágyaellátását és gyomtalanítását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a növénytermesztés hozamainak színvonala szoros összefüggésben van a műtrágyázás színvonalával. A gazdaságok azonban nem nagy gondot fordítanak a pillangósok és a füves területek műtrágyázására. Tavaly például országosan a lucerna vetésterületének 80 százaléka részesült átlagosan 170 kiló vegyes műtrágya-hatóanyagban, a gyepek műtrágyázásáról pedig alig beszélhetünk. A vegyszeres gyomtalanításról szólva az előadó elmondotta, hogy az újvetésű lucernásoknak csupán 50—60 százalékát gyomtalanítják, a gyepek nagyüzemi gyomtalanítására pedig alig található példa. Az évelő pillangósok 38—40 százalékát hagyományos módon, renden szárítva, széna formájában takarítják be a gazdaságok — folytatta az előadó. — Ez a betakarítási forma okozza a legnagyobb veszteséget: a táplálóanyagnak mintegy 30—40 százaléka veszik el. Tehát ki ízeli fejleszteni a betakarítás korszerű módjait: a forrólevegős szárítást, a szenázskészítést, a bálázást. A termesztés és a betakarítás teljes, korszerű gépesítése hozhat jó eredményeket. Ebben a munkában az iparra is nagy feladat hárul, hogy a mezőgazdaság eredményesebben állítson elő tömegtakarmányokat. (Folytatása a 2. oldalon.) Rába-MAN a Dunán A Magyar Vagon- és Gépgyár Rába-MAN Diesel-motorjainak sokoldalú felhasználását bizonyítja, hogy az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság „Marcal” nevű vontatójában nem egészen két évvel ezelőtt elsőként beépített 186 lóerős motorok ötezer órát működtek eddig javítás nélkül. A Marcal vontatóba két Rába —MAN, álló elrendezésű motort építettek, s a hosszú üzemidőt úgyszólván megszakítás nélkül teljesítették a győri motorok. A Marcal ugyanis az egyik legtöbbet foglalkoztatott hajója az igazgatóságnak. Jelenleg is járja a Dunát, követ szállító uszályokat vontatva. Az igazgatóság megrendelésére Balatonfüreden, a Magyar Hajó- és Darugyár gyártelepén egy folyami hajó „dieselesítése” folyik, amelynek június végére tervezett befejezésével újabb magyar hajót bocsátanak vízre Rába-motorral. — pat — Átvágtat a poron, szénán, amennyire hetvenhét esztendős korától telik, görnyedt tartással megáll, és szerbül mond valamit. Nem értem. A kezével hadonászik, és németre vált. — Firhundertzekcig forint. Így már értem. A nyugdíj, ami kevés, mivel firhundertzekcig, azaz négyszázhatvan forint. Kara Mihály bácsi húzza a derekát és magyarul folytatja. — Hét éve vagyok nyugdíjban, azóta mindig eljárok dolgozni. Nincs énnekem bajom, csak a derekam hasogat, a tehén megtiporta. — Hol? A téeszben? — Otthon. Kettő van. Amint látja, szénát gyűjtök, hogy lucernát tudjak kapni. Nincs tehetségem megvenni a takarmányt. A fertőszentmiklósi termelőszövetkezet tábláin petrencékbe gyűjtötték a takarmányt. Minden ötödik petrence valamelyik tagé, munkával megszolgált segítség a háztáji állatállomány ellátására. Iváncsics Andrásné másodmagával legelöl halad. Már csaknem a műutat böködi a villával. — Téesz-tag? — kérdem. — Nem, bedolgozó vagyok. A férjem tag, rakodó a gépkocsin. Fertőszentmiklóson kevés asszony tag. Ügy van, ha az asszony tag, a férj rendszerint máshol dolgozik, ha az ember tag, akkor az asszony van máshol. • — Nem nehéz munka a gyűjtés a nőknek? — Hát megszolgáljuk az ötödik petrencét. Az ember a negyedik tízest tiporja, nem mindegy. Fiatalok idekint nincsenek, mi negyvenesek vagyunk a fiatal korosztály. — Máskor is bedolgozott már? — Hogyne. Kapáltam. Nagy Gézáné nevét „orvul” mondják meg a társai. Szintén bedolgozó, a férje téesztag. — Három szarvasmarha van a háztájiban, vettünk takarmányt is. Az a baj, hogy nem az állatok száma szerint, hanem a munkaegység után adják. Az én férjem fogatos, nem tud sokat keresni. — Azért megéri így is, nem? — Meg, de örülnénk, ha kevesebb lenne a befektetés. — Hol ebédelnek? — Hoztunk magunkkal. A szél kellemesen lengedez, növényi maradványok szálldosnak. Meg kell mondani, a’ természet légkondicionálása százszor üdítőbb, mint bármilyen irodáé. Tűz a nap, csak az eső hiányzik. Szomjas tréfákat fakaszt a szárazság. — Könyöröghetne egy kis esőért. — Imádkozhat is ha akar. No, azt meghagyjuk másnak. Kémleljük az eget, de sem felhőt, sem a közmondásos csatornákat nem látjuk. Mára ismét elmarad az eső. Valahol, olyan helyen talán, ahol kevésbé kellett, leesett. A férfiak közül kiválik Polgár Sándor brigádvezető. Rögtönzött statisztikával szolgál . Huszonöt holdon harminchat ember gyűjtötte a szénát. Reggel nyolckor kezdtük, délre le is kaptuk. Nem kell itt senkit nógatni, valóban nem kell. A röpke beszélgetések után a gyűjtés végére is pontot tehetnek. A petrencek hadirendje némán követi a levonuló tagokat, bedolgozókat. Még nincsen dél. Ki mit csinál ezután? — Én megyek répát egyezni — szól Varga István, és szívélyesen invitál a műút túloldalán lévő répatáblára. — Vár a háztáji szőlő — hangzik a következő változat. — Megyek haza főzni. — A bisztróba —■ így az egyik gyűjtő, és kezét az ivás egyezményes jelére görbíti. Libasorban indulnak a falu irányába. {Pákovla) GYŰJTŐK Koszorúzás a magyar hősök emlékművénél A dr. G. S. Chillon-nak, az indiai népi kamara elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó indiai parlamenti delegáció csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A küldöttséget délelőtt hivatalában fogadta Apró Antal, az országgyűlés elnöke; megkezdődtek a tárgyalások a hivatalos baráti látogatáson hazánkban tartózkodó indiai parlamenti delegáció és a magyar országgyűlés képviselői között. (MTI) A fejlett fürdőhálózat a kultúra jele Országos értekezlet Győrött • Tisztelettel köszöntöm az országos fürdőügyi értekezlet résztvevőit Győrött. A megyeszékhely megbecsülését, a folyók városa fejlődésének elismerését látom abban, hogy Önök ma ide érkeztek és két napig itt vitatják meg az ország fürdőügyi kérdéseit. Győr már a középkorban is fürdőhely volt. Két fürdőház is állott akkor a városban. Majd 1930-ban Hajós Alfréd, az egykori úszó, olimpiai bajnok tervei alapján készült el egy medencével Győrött az uszoda. Ma a párt és a tanács, valamint a Győr és környéke Víz- és Csatornamű Vállalat patronálója Győr fürdőkultúrájának. Győr egyik büszkesége és idegenforgalmi nevezetessége a fürdőkombinát. Érezzék magukat jól városunkban és munkájukhoz sok sikert kívánok — Lombos Ferenc, a megyei tanács elnöke ezen szavakkal nyitotta meg tegnap délben az országos fürdőügyi értekezletet és köszöntötte a megjelenteket, élükön Jankovits Istvánt, az MSZMP Győr városi Bizottságának első titkárát, Illés Györgyöt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesét, dr. Vadász Gyulát, az ORFI igazgatóját, dr. Pálinkás Józsefet, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét, Pucz Józsefet, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetőjét, valamint Popperné Novák Ilonkát, a Magyar Úszószövetség alelnökét. Ezután Illés György mondott bevezetőt. Többi között kijelentette: a fürdőhálózat a kultúra fejlettségének egyik jele. Az elmúlt 15 év alatt a hévizek feltárása nyomán kezdődött meg igazán fürdőink fejlesztése. Ma már hazánkban mintegy 600 gyógy-, tisztasági és strandfürdő van. Végül az OVH nevében jó munkát kívánt az értekezletnek. Bökfi Sándor, az OVH vízellátási és csatornázási főigazgatóságának osztályvezető-helyettese vitaindító referátumában a szakember pontosságával ismertette a magyar vízgazdálkodás és fürdőügy gondjait. Szólott arról, hogy a termálkutak kihasználása nem kedvező. A fürdők belépőjegyeinek ára csak kis részét fedezi a fenntartási költségeknek. Majd műszaki problémákról beszélt. Eddig 100 millió A vitához elsőnek Horváth Antal, a Győr és környéke Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója szólott hozzá. Többi között a következőket mondotta: — Mindenki egyetért azzal, hogy a fürdőket fejleszteni kell, a költségek vállalásakor már nincs ilyen nagy egyetértés. Győrött 1960 óta 100 milliót költöttek a fürdők fejlesztésére. Egymástól kis távolságra két termállkútunk van. Percenként együttesen 1500 liter 60 és 68 Celsius fokú meleg vizet adnak. Ismertette az igazgató, hogy a múlt év tavaszán üzembe helyezett Ioád- és súlyfürdő gyógyászati feladatokat is ellát. Majd így folytatta beszédét: — Győrött a jelen megszabja a jövőt is. Szeretnénk új fürdőnkben szolgáltatásainkat bővíteni. A gyógyászatot hőlégfürdővel, szénsavas vizes és száraz kádakkal kiegészíteni, azonkívül egy 100 ágyas szállodát létesíteni. Fürdőink, gyógy- és termálvizeink jelentősen hozzájárulnak a turizmus fejlődéséhez. Önként vetődik fel a megoldásra váró feladat: legyen a fürdők fejlesztésének gazdája egy országos szerv. Jelen esetben az Országos Vízellátási Főigazgatóság feladatköre a fürdőügyekkel is bővülnek. A környezet hatása — A jövő, a vegyes rendeltetésű fürdőké. — folytatta Horváth Antal. — Lakásaink ma már teljes komforttal készülnek. Intéz (Folytatás a 2. oldalon.)