Kisalföld, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

Tegnap kezdődött meg Mosonmagyaróváron a mosonmagyaróvári ARA­ SO FILLÉR betakarítása, tárolása és felhasználása. Úgy gondolom, hogy nem kell kommentálni egy tanácskozás, tapasztalatcsere jelentőségét, ha azon 700-an vesznek részt az ország minden részéből. A megjelentek AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JÚNIUS 1., PÉNTEK *­­ XXIX. ÉVFOLYAM, 13­. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! mezőgazdaságtudományi kar sportcsarnokában a két napig tartó országos növénytermesztési vándorgyűlés, melynek témája a rét- és legelőgazdálkodás, a pillangósok termesztése, a szálas takarmányok száma jelzi a téma iránti országos érdeklődést. Dr. Kovács Imre vitaindító előadását tartja. Országos ügy a takarmányterm­esztés 700 szakember Mosonmagyaróváron Délelőtt 10 órakor Horváth Imre, a megyei pártbizottság titkára köszöntötte a termelő­­szövetkezetek, állami gazda­ságok szakembereit, a tudo­mányos kutatóintézetek mun­­katársait. " Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a nagy je­lentőségű vándorgyűlésnek házigazdája lehetünk. Úgy gondolom, hogy a kétnapos tapasztalatcsere újabb lendü­letet ad gazdaságainknak a rét- és legelőgazdálkodásban, mely alapfeltétele a szarvas­marhaprogram megvalósítá­sának — mondta Horváth Imre. Ezután dr. Szűcs Kálmán, a MAE Növénytermesztési Társaság elnöke nyitotta meg a vándorgyűlést, majd a vita­indító előadást dr. Kovács Imre, a MÉM termelési és műszaki fejlesztési főosztá­lyának vezetője tartotta meg. — A szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztése gazdaságpoliti­kánk egyik központi kérdése. Az állattenyésztési ágazatok fejlesztése azonban nem kép­zelhető el tömegtakarmányok fejlesztése nélkül. Ez adja időszerűségét az országos ta­nácskozásnak, melynek fel­adata a tömegtakarmány-ter­­mesztés helyzetének vizsgá­lata és a feladatok meghatá­rozása, melyeket az üzemek­ben országosan meg kell ol­danunk — mondta bevezető­jében. Az előadó ezután elemezte a tömegtakarmány-termesz­­tés színvonalát, mely rendkí­vül alacsony. Amíg az 1966 —70-es évek átlagához ké­pest 1971—72-ben a búza ter­mésátlaga 26, a kukorica ter­mésátlaga 12 százalékkal volt magasabb, addig az évelő pil­­langósok­ hozamszintje nem növekedett,, az őszi takar­mánykeverék és a gyepterü­letek hozama csökkent. A fajlagos hozamok színvonala ma sem különb, mint a há­ború előtti 1931—40-es évek átlagában volt. A megtermelt takarmányok kevés emészt­hető fehérjét tartalmaznak, s ennek a kevés fehérjének is elvész nagy része a korsze­rűtlen betakarítás és tárolás miatt. Az országban a takar­­mánytermelés eredménye és az igény között mintegy 18 000 vagon emészthető fe­hérje és 160—170 000 vagon keményítő érték mutatko­zik. — A szántóföldi takar­mánynövények termesztésé­nek elégtelensége a követke­zőkkel magyarázható — fej­tette ki az akadályozó ténye­zőket dr. Kovács Imre —, nem megfelelő a területkivá­lasztás, nem kielégítő a táp­anyagellátás, gyenge minő­ségű a vetőmag, alacsony színvonalú a növényvédelem, és sok helyen nem használ­ják ki az öntözés lehetősé­geit. Az előadó külön elemezte a tömegtakarmányok műtrá­­gyaellátását és gyomtalanítá­sát. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a növényter­mesztés hozamainak színvo­nala szoros összefüggésben van a műtrágyázás színvona­lával. A gazdaságok azonban nem nagy gondot fordítanak a pillangósok és a füves terü­letek műtrágyázására. Tavaly például országosan a lucerna vetésterületének 80 százaléka részesült átlagosan 170 kiló vegyes műtrágya-hatóanyag­ban, a gyepek műtrágyázásá­ról pedig alig beszélhetünk. A vegyszeres gyomtalanítás­ról szólva az előadó elmon­dotta, hogy az újvetésű lu­cernásoknak csupán 50—60 százalékát gyomtalanítják, a gyepek nagyüzemi gyomtala­nítására pedig alig található példa.­­ Az évelő pillangósok 38—40 százalékát hagyomá­nyos módon, renden szárít­va, széna formájában taka­rítják be a gazdaságok — folytatta az előadó. — Ez a betakarítási forma okozza a legnagyobb veszteséget: a táplálóanyagnak mintegy 30—40 százaléka veszik el. Tehát ki ízeli fejleszteni a betakarítás korszerű mód­jait: a forrólevegős szárítást, a szenázskészítést, a bálá­zást. A termesztés és a be­takarítás teljes, korszerű gé­pesítése hozhat jó eredmé­nyeket. Ebben a munkában az iparra is nagy feladat há­rul, hogy a mezőgazdaság eredményesebben állítson elő tömegtakarmányokat. (Folytatása a 2. oldalon.) R­ába-MAN a Dunán A Magyar Vagon- és Gépgyár Rába-MAN Diesel-motorjai­nak sokoldalú felhasználását bizonyítja, hogy az Észak-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság „Marcal” nevű vontatójában nem egészen két évvel ezelőtt elsőként beépített 186 lóerős motorok ötezer órát működ­tek eddig javítás nélkül. A Marcal vontatóba két Rába —MAN, álló elrendezésű mo­tort építettek, s a hosszú üzemidőt úgyszólván megsza­kítás nélkül teljesítették a győri motorok. A Marcal ugyanis az egyik legtöbbet foglalkoztatott hajója az igazgatóságnak. Jelenleg is járja a Dunát, követ szállító uszályokat vontatva. Az igaz­gatóság megrendelésére Bala­­tonfüreden, a Magyar Hajó- és Darugyár gyártelepén egy folyami hajó „dieselesítése” folyik, amelynek június vé­gére tervezett befejezésével újabb magyar hajót bocsáta­nak vízre Rába-motorral. — pat — Á­tvágtat a poron, szénán, amennyire hetvenhét eszten­dős korától telik, görnyedt tartással megáll, és szerbül mond valamit. Nem értem. A kezével hadonászik, és né­metre vált. — Firhundertzekcig forint. Így már értem. A nyugdí­j, ami kevés, mivel firhundert­zekcig, azaz négyszázhatvan forint. Kara Mihály bácsi húzza a derekát és magyarul folytatja. — Hét éve vagyok nyugdíj­ban, azóta mindig eljárok dolgozni. Nincs énnekem ba­jom, csak a derekam hasogat, a tehén megtiporta. — Hol? A téeszben? — Otthon. Kettő van. Amint látja, szénát gyűjtök, hogy lucernát tudjak kapni. Nincs tehetségem megvenni a­ takarmányt. A fertőszentmiklósi termelő­szövetkezet tábláin petren­­cékbe gyűjtötték a takar­mányt. Minden ötödik pet­­rence valamelyik tagé, mun­kával megszolgált segítség a háztáji állatállomány ellátá­sára. Iváncsics Andrásné má­sodmagával legelöl halad. Már csaknem a műutat bö­­ködi a villával. — Téesz-tag? — kérdem. — Nem, bedolgozó vagyok. A férjem tag, rakodó a gép­kocsin. Fertőszentmiklóson kevés asszony tag. Ügy van, ha az asszony tag, a férj rendszerint máshol dolgozik, ha az ember tag, ak­kor az asszony van máshol. • — Nem­ nehéz munka a gyűjtés a nőknek?­­ — Hát megszolgáljuk az ötödik petrencét. Az ember a negyedik tízest tiporja, nem mindegy. Fiatalok idekint nincsenek, mi negyvenesek vagyunk a fiatal korosztály. — Máskor is bedolgozott már? — Hogyne. Kapáltam. Nagy Gézáné nevét „orvul” mondják meg a társai. Szin­tén bedolgozó, a férje téesz­­tag. — Három szarvasmarha van a háztájiban, vettünk ta­karmányt is. Az a baj, hogy nem az állatok száma szerint, hanem a munkaegység után adják. Az én férjem fogatos, nem tud sokat keresni. — Azért megéri így is, nem? — Meg, de örülnénk, ha kevesebb lenne a befektetés. — Hol ebédelnek? — Hoztunk magunkkal. A szél kellemesen lengedez, növényi maradványok száll­­dosnak. Meg kell mondani, a’ természet légkondicionálása százszor üdítőbb, mint bár­milyen irodáé. Tűz a nap, csak az eső hiányzik. Szomjas tréfákat fakaszt a szárazság. — Könyöröghetne egy kis esőért. — Imádkozhat is ha akar. No, azt meghagyjuk más­nak. Kémleljük az eget, de sem felhőt, sem a közmondá­sos csatornákat nem látjuk. Mára ismét elmarad az eső. Valahol, olyan helyen talán, ahol kevésbé kellett, leesett. A férfiak közül kiválik Pol­gár Sándor brigádvezető. Rögtönzött statisztikával szol­gál . Huszonöt holdon har­minchat ember gyűjtötte a szénát. Reggel nyolckor kezd­tük, délre le is kaptuk. Nem kell itt senkit nógatni, való­­ban nem kell. A röpke be­szélgetések után a gyűjtés végére is pontot tehetnek. A petrencek hadirendje némán követi a levonuló tagokat, be­dolgozókat. Még nincsen dél. Ki mit csinál ezután? — Én megyek répát egyez­ni — szól Varga István, és szívélyesen invitál a műút túloldalán lévő répatáblára. — Vár a háztáji szőlő — hangzik a következő változat. — Megyek haza főzni. — A bisztróba —■ így az egyik gyűjtő, és kezét az ivás egyezményes jelére gör­bíti. Libasorban indulnak a falu irányába. {Pákovla) G­YŰJTŐK Koszorúzás a magyar hősök emlékművénél A dr. G. S. Chillon-nak, az indiai népi kamara elnökének vezetésével hazánkban tartózkodó indiai parlamenti dele­gáció csütörtökön dél­előtt a Hősök terén meg­koszorúzta a magyar hősök emlékművét. A küldöttséget dél­előtt hivatalában fogad­ta Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke; meg­kezdődtek a tárgyalások a hivatalos baráti láto­gatáson hazánkban tar­tózkodó indiai parla­menti delegáció és a ma­gyar országgyűlés képvi­selői között. (MTI) A fejlett fürdőhálózat a kultúra jele Országos értekezlet Győrött • Tisztelettel köszöntöm az országos fürdőügyi értekez­let résztvevőit Győrött. A megyeszékhely megbecsülé­sét, a folyók városa fejlődé­sének elismerését látom ab­ban, hogy Önök ma ide ér­keztek és két napig itt vi­tatják meg az ország fürdő­ügyi kérdéseit. Győr már a középkorban is fürdőhely volt. Két fürdőház is állott akkor a városban. Majd 1930-ban Hajós Alfréd, az egykori úszó, olimpiai baj­nok tervei alapján készült el egy medencével Győrött az uszoda. Ma a párt és a tanács, valamint a Győr és környéke Víz- és Csatorna­mű Vállalat patronálója Győr fürdőkultúrájának. Győr egyik büszkesége és idegenforgalmi nevezetessé­ge a fürdőkombinát. Érez­zék magukat jól városunk­ban és munkájukhoz sok sikert kívánok — Lombos Ferenc, a megyei tanács el­nöke ezen szavakkal nyitot­ta meg tegnap délben az or­szágos fürdőügyi értekezle­tet és köszöntötte a megje­lenteket, élükön Jankovits Istvánt, az MSZMP Győr városi Bizottságának első titkárát, Illés Györgyöt, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettesét, dr. Vadász Gyulát, az ORFI igazgatóját, dr. Pálinkás Józsefet, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőjét, Pucz Jó­zsefet, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezető­jét, valamint Popperné No­vák Ilonkát, a Magyar Úszó­­szövetség alelnökét. Ezután Illés György mon­dott bevezetőt. Többi között kijelentette: a fürdőhálózat a kultúra fejlettségének egyik jele. Az elmúlt 15 év alatt a hévizek feltárása nyomán kezdődött meg igazán für­dőink fejlesztése. Ma már hazánkban mintegy 600 gyógy-, tisztasági és strand­fürdő van. Végül az OVH nevében jó munkát kívánt az értekezletnek. Bökfi Sándor, az OVH vízellátási és csatornázási főigazgatóságának osztály­vezető-helyettese vitaindító referátumában a szakember pontosságával ismertette a magyar vízgazdálkodás és fürdőügy gondjait. Szólott arról, hogy a termálkutak kihasználása nem kedvező. A fürdők belépőjegyeinek ára csak kis részét fedezi a fenntartási költségeknek. Majd műszaki problémákról beszélt. Eddig 100 millió A vitához elsőnek Horváth Antal, a Győr és környéke Víz- és Csatornamű Válla­lat igazgatója szólott hozzá. Többi között a következő­ket mondotta: — Mindenki egyetért az­zal, hogy a fürdőket fejlesz­teni kell, a költségek válla­lásakor már nincs ilyen nagy egyetértés. Győrött 1960 óta 100 milliót költöttek a fürdők fejlesztésére. Egy­mástól kis távolságra két termállkútunk van. Percen­ként együttesen 1500 liter 60 és 68 Celsius fokú meleg vizet adnak. Ismertette az igazgató, hogy a múlt év tavaszán üzembe helyezett Ioád- és súlyfürdő gyógyászati fel­adatokat is ellát. Majd így folytatta beszédét: — Győrött a jelen meg­szabja a jövőt is. Szeretnénk új fürdőnkben szolgáltatá­sainkat bővíteni. A gyógyá­szatot hőlégfürdővel, szén­savas vizes és száraz ká­dakkal kiegészíteni, azonkí­vül egy 100 ágyas szállodát létesíteni. Fürdőink, gyógy- és termálvizeink jelentősen hozzájárulnak a turizmus fejlődéséhez. Önként vető­dik fel a megoldásra váró feladat: legyen a fürdők fejlesztésének gazdája egy országos szerv. Jelen eset­ben az Országos Vízellátási Főigazgatóság feladatköre a fürdőügyekkel is bővülnek. A környezet hatása — A jövő, a vegyes rendeltetésű fürdőké. — folytatta Horváth Antal. — Lakásaink ma már teljes komforttal készülnek. Intéz­ (Folytatás a 2. oldalon.)

Next