Kisalföld, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Tanítókat avattak Ünnepi tanácsülésen avatták az idén vég­zett tanítókat a Győ­ri Tanítóképző Inté­zetben tegnap dél­előtt. Nyolcvannyolc, nappali tagozaton végzett és ötven, >.sti, illetve levelező tago­zaton végzett tanító vette át diplomáját és tett esküt az ün­nepi tanácsülésen. Gesztesi József, az intézet igazgatója bú­csúztatta az új taní­tókat. akik most liagyják el az intézet falait, s kezdik meg oktató-nevelő mun­kájukat. Képünkön Kará­csony Anna Mária, az évfolyam egyetlen vörösdiplomása veszi át diplomáját Gesz­tesi Józseftől. Famunkások a Fenyvesben Soproni faipari munkások re­mekeiből nyílt kiállítás azon a napon, amikor a hagyomá­nyos ünnepi hetek kezdődtek A soproni Petőfi utcai isko­la egyik nagytermében ren­dezett bútorkiállítás nem az első, amely az ünnepi hetek alatt a város lakói és a gazdag programra a városba látogató vendégeknek repre­zentálja a Soproni Bútoripari Szövetkezet munkáját. Voll már hasonló bemutató más­kor is az ünnepi események­kel egyidőben, ez a mostani azonban mégis egyedülálló, hiszen Győr-Sopron megye egyik legeredményesebb ipa­ri szövetkezetének életében csak egyszer lehet méltókép­pen megünnepelni a szövet­kezeti asztalosok huszonöt éve tartó eredményes, nehéz időktől sem mentes együtt­dolgozását Csak a munkás, s ez ese'- ben a soproni famunkás hoz­hat létre értékeket, olyan al­kotásokat, amelyek az emlí­tett kiállításon is láthatók. Alkotásokat a szó művészi értelmében, hiszen a neo­barokk ülőgarnitúra, az Old Boy barokk bútoregyüttes, a Ciklámen szekrénysor, az olasz paraszt ülőgarnitúra és a többi termék a legkénye­sebb igényeket is kielégítik. Művészi megmunkálás, ki­váló minőség, változatos ter­vezés — mindez üzemi, nem néhány aranykezű mestert foglalkoztató körülmények között, ha másért nem, csu­pán ezért'a szerencsés ötvö­zéséért is elismerés illeti a jubileumát ünneplő famun­kás szövetkezetét. Huszonöt év nagy idő, er­mát, a szövetkezetét szerető munkásokkal lehet. Ma több mint 55 százalékban készít ex­portra ilyen igényes terméket a szövetkezet, öregbítve ezzel a magyar iparos régi, jó hír­nevét, s ehhez az a körül­mény is hozzásegíti, hogy tag­jainak kétharmad része törzsgárdista, fiatal szak­munkásait önmaga neveli. Iparosban, aranykezű mes­terben, új gépekben, eredmé­nyekben gazdagodó szövetke­zet ünnepelte a 25 évi közös munkát. Több mint száz asz­talos, 16 kárpitos, faszobrá- Szok, aranyozok, intarziaké­szítők, kisegítő szakiparosok és segédmunkások ülték kö­rül a fehér asztalt, hogy meg­ünnepeljék a munkát, együtt örüljenek a sikernek. Két és fél évtized alatt 478 millió forint értékű munkát végez­tek, s szövetkezeti vagyonuk megközelíti a 17 millió forin­tot. Magas színvonalon vég­zett munkájukkal elismerést szereztek, jól sáfárkodtak a szövetkezeti vagyonnal, sok­szorosára gyarapították azt az alapot, amelyet negyed- százada az elsők, közöttük a ma is dolgozó Barabás Fe­renc, Keledi János és Kom­iéin Ferenc a közös munka feltételeként teremtett. (T. P. L.) Orvosok, gyógyszerészek kitüntetése Budapesten a Szentkirá­lyi utcai Semmelweis- teremben ünnepséget rendeztek szombaton a nagy magyar orvostudós, Semmelweis Ignác szü­letésének évfordulója al­kalmából. A korábbi évek hagyományának megfelelően ezúttal ke­rült sor a kiváló orvos, érdemes orvos, illetve a kiváló gyógyszerész, ér­demes gyógyszerész ki­tüntetések, valamint az egészségügy kiváló dol­gozója jelvények átadá­sára. összesen 97-en ré­szesültek a megtisztelő elismerésben, köztük dr. Szomolányi Károly, győ­ri üzemi főorvos „kiváló orvos”, dr. Nikolicsné dr. Hartai Mária soproni gyógyszertárvezető „ki­váló gyógyszerész”. (MTI) AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. JÜLIUS 1., VASÁRNAP ★ XXIX. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM Fél év a városért Aranyat érő munkacsapat Ami sikerült a mosonmagyaróvári kétszeres kiváló szerszám- javító brigádnak, sikerülhet a többi, kisebb-nagyobb munkás­közösségnek is. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár „Vili. Pártkongresszus” nevet viselő brigádja számára a siker, a minden, vonatkozásban eredményes együttműködés ma már természetes. A munkát és a munkában részt vevő embert formáló szocialista brigádmozgalom- nak talán nincs olyan célki­tűzése, „sarkpontja”, amelyet ne ért volna el több mint tíz- esztendős működése, fennál­lása óla ez a szerszámjavító brigád. Töretlenül felfelé íve­lő út jelzi a fejlődést az aranykoszorúig. Tizenegy évvel ezelőtt oklevelet, tíz esztendeje zászlót és okleve­let, majd a brigádmozgalom fontos állomásait elérvén zöldkoszorús jelvényt, szocia­lista brigád címet, bronz, ezüst és arany fokozatot ka­pott munkája elismeréseként. Két évvel ezelőtt nyerte el először „a vállalat kiváló bri­gádja” címet, amelyet az idén újra magáénak mondhat. — Csupán itt, a mosoni anyavállalatunknál 22 00 szer­szám és gyártóeszköz gazdái a javítóműhely dolgozói — mondja a gyár műszaki fő­osztályának vezetője, Elek Jó­zsef, ; W harrrrinctíá'röm évet' töltött a mővári mezőgép­gyárban, s nem csupán fi­gyelemmel kísérte, de tevéke­nyen alakította is azt az egy­re korszerűsödő technikát, amelynek megőrzésében, ja­vításában élen jár a röviden csak „Kongresszusaként em­legetett munkacsapat. A leg­büszkébb — méltán — mégis a nemrégiben munkába ál­lított új tűzi horganyzó üzem­re a műszaki vezető. — A vállalat legnagyobb exportját jelentő EKT-prcg- ram egyik legfontosabb mun­katerületén, a horganyzóban éppen a brigád segítségével valósítottunk meg egy olyan technológiát, amely a gazda­ságos termelést jó minőség­gel képes párosítani. A bri­gád munkaköri kötelességen túl gyártotta le az új beren­dezésnek számító centrifugát, a ketreces tojóházak kisebb alkatrészeinek horganyzásá­ban kiváló minőséget biztosí­tó berendezést. Ebből már a második, tovább korszerűsí­tett változatot készíti társa­dalmi munkában. Bár a brigád feladata, csak­úgy, mint a szerszámjavitó üzem valamennyi dolgozójá­nak, elsősorban nem az új gyártóeszközök készítése, sok­ezerszeres felelősségük válla­lása mellett erre is jut ide­jük, erejük. Számos ésszerű­sítéssel, több, mint tízévi szí­vós munkával, jobb munka­szervezéssel elérték, hogy a rájuk bízott nagy értékű és a termelésben nélkülözhetet­len szerszámok javítási ide­je a 19 órás átlagról 9,7 órára csökkent. Szakmai becsvágy A brigád „titkát’”'kutatva két tényezői-e érdemes felfigyel­ni. Az egyik olyan „adottság”, amely nem mindenütt. ötvö­ződik ilyen szerencsésen. A szerszámjavító üzem vezető­je, Klein István valamikor maga is a brigád tagja, sőt, egyik alapítója volt. Az 6 vé­leménye, hogy tartalmas, iga­zán jó brigádmunka csak ott jöhet létre, ahol az üzem gazdasági vezetője az egész termelés valóságos motorjá­nak tekinti a szocialista bri­gádot, segíti felkelteni azt az erőt, amely a brigádokban rejlik, s meg is becsüli ezt a „motort”. Művezető, üzemve­zető jogát, kötelességeit nap­jaink egyik legtöbbet vita­tott kérdéseként ismerjük. Klein István erről azt tartja: joga annyi lehet az üzemve- .zetőnek, amennyi megbecsü­lést lelkiismeretes munkával az üzemben a dolgozók kö­zött szerzett. A szakmai becsvágy a má­sik tényező, a kiváló brigád sikereinek elérésében. — Nálunk nem okoz külö­nösebb zökkenőt (csak gon­doskodásra késztető együtt­érzést), ha valamelyik marós, gyalus vagy köszörűs megbe­tegszik — mondják az üzem­ben, a „Kongresszus” brigád munkahelyén. — A géplaka­tosok közül jó néhány kita­nulta a szerszámkészítő szak­mát, a betanított gépmunká­sok a szakmai képzettség megszerzéséért, a szakmun­kások a két, sőt három szak­ma elsajátításáért tanulnak tovább. Csak élni kell a lehe­tőséggel. Ezt, a brigádmunkát erősí­tő becsvágyat jelzi az a tö­rekvés is, amely jó néhány szerszámjavítót ösztönöz ar­ra, hogy részt vegyen a Bu­dapesten megrendezendő gép­ipari tanfolyamon, ahol a gyár által készített pneuma­tikus vetőgépek működésé­nek alapjait, s általában vé­vé a pneumatika „rejtelmeit’" ismerik meg a lakatosok, szer­számkészítők és -javítók. Épülnek a házak A brigádmozgalom hármas egységének megvalósítása a munkában, a tanulásban és a magánéletben ma még sok helyütt nem mentes a gon­doktól. A mosonmagyaróvá­ri szerszámjavítók valami­kor termelési tanácskozással kezdték, s ma már hagyo­mánynak tekintik az évente rendszeresen - megtartott csa­ládi összejöveteleket, ame­(Folytatása a 3. oldalon.) re emlékezni gyűlt egybe a soproni Fenyves Szálló étter­mében a jubileumi közgyű­lés valamennyi résztvevője, akiket az immár 22 éve a posztján álló, s szövetkezet iparosainak, a város lakói­nak tiszteletét, szeretetét jó munkájával, eredményes irá­nyításával, a szövetkezet élén megszerző Bak László elnök köszöntött Két és fél évtized eredményeinek felso­rolására nem vállalkozha­tunk. Néhány jellemző adat azonban ide kívánkozik: öt esztendeje a jó helyzetfelis­meréstől vezérelve kezdtek foglalkozni jelentősebb mér­tékben, mennyiségben és vál­tozatban a világszerte kere­sett, a modern bútorgyártó gépsorokkal rendelkező gj'á- rak által nem készíthető stíl­bútorok előállításával. A munkaigényes,' kiváló szaktu­dást igénylő stílbútorgyártás elengedhetetlen feltétele a megfelelően képzett szakipa­ri gárda, sőt, a törzsgárda is fokozottabb szerephez jut ilyen körülmények között, hi­szen már-már műbútorasz­talos munkát eredményesen végezni, csak kipróbált, lehe­tőleg saját nevelésű, a szak­Az emberség élménye Nancy, a társaság lelke A vadásztanya kertjében virágot tűztek a hajába. Amint belépett az ebédlőbe, felperdült a zenészdobogó­ra, s feszes ritmusú spanyol dalba kezdett. Varázsos egyénisége magával ragadta a többieket: megpezsdült a ghanai, a tanzániai fiúk vére, min­den tagjuk a dal ritmusát követte. Pillanatok alatt otthonossá tették a vadásztanyát. Pedig három földrész messzi tájairól érkeztek Budapestre fél évvel ezelőtt, amikor elkezdték az újságíró-tanfolyamot. Soha nem ismerték egymást. Magukkal hozták országaik gondjait, népük érzésvilá­gát, hazájuk szokásait és a szándékot, hogy visszatérve otthonukba, tudá­sukat, tapasztalataikat népük szolgá­latába állítsák. Nancy Monsalve Micolich, a társa­ság lelke Chiléből jött Magyarország­ba. Ferde vágású szemeiből csillog az értelem. Dús haját puha sállal fogta össze, laza fürtjei kislányossá, lággyá teszik vonásait. Mindenki szereti, a fiúk udvarolnak, kedveskednek ne­ki. Nancy, Nancy — szólongatják az asztal túlsó végéről is, és Nancy mindenkire mosolyog, kedvesen vála­szol. Ám, gondolatai, elkötelezettsége meghazudtolják légies külsejét: véle­ménye, világszemlélete öntudatos, határozott felnőttre vall. — Az apám ügyvéd, magam is an­nak készültem. Három évig jártam a jogi egyetemre, aztán szakmát vál­toztattam. Elvégeztem az egyetem újságírói szakát, s már két éve dol­gozom. — A szüleivel lakik Santiagóban? — Nem, hárman, volt egyetemista társak béreltünk egy háromszobás lakást. A lakások rendkívül drágák Chilében, így csak ez a lehetőség kí­nálkozott. A lakás árát háromfelé osztjuk, és a harmadát mindegyikünk ki tudja fizetni. — Hol újságíró? — Az állami rézvállalat propagan­daosztályán dolgozom, gazdasági és gazdaságpolitikai témákban írok. — Gondolom, Chilében kevés nő dolgozik az újságíró szakmában. — Ma már egyre több nő végzi el az egyetemet, és egyre többen lesz­nek újságírók. Érdekes, változatos pálya, ezért vonzódnak hozzá a nők is. A beszélgetés során kiderül, hogy Nancy, a bájos kislány rendkívül ér­zékenyen reagál politikai problé­mákra. Társadalmi méretekben, mar­xista ember módjára gondolkodik. Elhivatottságból, társadalmi felelős­ségérzetből választotta az újságírói hivatást. — A gyerekekről jut eszembe: mi­kor akar férjhez menni? — Egyelőre nem. Sokat tanulok, dolgozom, az olvasás és a zene a leg­kedvesebb időtöltésem. A marxista filozófia, a kapitalista gazdaságtan és a szociológia érdekel. Talán egy­szer férjhez megyek, de nem tartom szükségszerűnek a házasságot Gye­reket viszont szeretnék. — Nem gondolja, hogy a gyermek- nevelésben szükség van az apára is? — Ha egy nő önálló, hivatása van és pénzt keres, akkor fel tud nevelni egyedül is egy gyereket. — Milyen élményeket visz magá­val Magyarországról ? — A legfontosabbat: a munkások megbecsülésének, az emberség élmé­nyét Maróti 1 — Véleményem sze­rint kétféle újságíró létezik. Az egyik tí­pus divatszakmának tekinti, a másik tuda­tosan vállalja a for­radalmár újságíró fe­lelősségét. Az utóbbi csoportba sorolom magam. Nekünk az az életelemünk, hogy ne­veljük, orientáljuk az embereket, harcoljunk a munkások jogaiért, politikai nézeteinkkel a kisembere­ket szolgáljuk. — Hogy érti a forradalmi jelleget a saját esetében? — Szabadságot akarunk a népnek, külső és belső szabadságot. Hogy mit jelent ez? Meg kell tanítanunk az embereket a saját jogaikra, és meg kell szabadulnunk az imperialista hatásoktól. Mert a saját erőnkből szabadon akarjuk felépíteni az orszá­gunkat. A szabadság áldozatokat kö­vetel. Drága az élelem, s mint mond­tam, drága a lakás is. A kormány hi­ába emeli a fizetéseket, az import termékek árai is egyre emelkednek. Az emberek mégis bizakodóak, és dolgoznak, hogy jobb életlehetősé­geket teremtsenek maguknak és a gyerekeiknek. ; 172032 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! «« Sokezerszeres felelősség

Next

/
Thumbnails
Contents