Kisalföld, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
—Kisalföld - Heti világhíradó Az események krónikája: HÉTFŐ: Brezsnyev elutazott Washingtonból Párizsba — nyilvánosságra hozták a szovjet—amerikai közös közleményt. KEDD: Brezsnyev—Pompidou-tárgyalások Rambouillet-ban — a közös piaci külügyminiszterek vitája és megegyezés Luxemburgban. SZERDA: Általános sztrájk Uruguayban. — Brezsnyev hazaérkezett Moszkvába. — Újabb kínai nukleáris robbantás. Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverzetük csökkentéséről Bécsben ez év elején, január utolsó napján kezdtek el vitatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadságra. A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tárgyalássorozatban 17 európai ország — köztük hazánk és két óceánontúli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva... Öt hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év október 30-tól kezdve a tulajdonképpeni haderő- és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték a konferencia kezdetének napját, meghatározták a részvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni a konferencia elé. Szükséges visszaemlékezni arra is, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mostanáig több NATO-ülésen tett,-hallotta, hogy miként formálódott az „atlanti” országok vágya-elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása az ő javukra mehet végbe, magyarán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár két-három szovjet katona távozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan „atlanti” elképzelések eleve elfogadhatatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan szocialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötelezettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem csökkentését, 1966-ban, a vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státussal... (ne feledjük, Itália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcsállama, tele NATO-repülőterekkel, NATO-támaszpontokkal, NATO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötelezettségű megállapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalakra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága és a nyugatnémet márka felértékelése mindmind érdekes, izgalmas jelenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatja: „Folytatása következik!’5 CSÜTÖRTÖK: Bécsben befejeződött a haderőcsökkentési tárgyalásokat előkészítő konzultáció. — A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány új javaslata a párizsi tárgyalásokon. PÉNTEK. ..Ping-poin."-diplomácia Peking és Tajvan között. — Meghiúsult katonai lázadás Chilében. — Felértékelték a márkát. SZOMBAT: A helsinki biztonsági értekezlet utolsó előkészítő aktusai. — Kormányalakítási tárgyalások Rómában, így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József.M ESTI TÁVIRATOK SANTIAGO Az AFP hírügynökség chilei kormánykörökből származó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lövöldözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. Pablo Rodriguez, a „haza és szabadság” nevű fasiszta szervezet vezetője és öt társa az államcsínykísérlet után politikai menedéket kért Ecuador santiagói nagykövetségén. Egyelőre nem ismeretes, vajon a chilei szélsőséges elemeket befogadják-e. BUKAREST Nicolae Ceausescu román államfő befejezte ötnapos hivatalos nyugat-németországi látogatását és szombaton visszaérkezett Bukarestbe. Ceausescu Bonnban Gustav Heinemann elnökkel és Willy Brandt szövetségi kancellárral a két ország bilaterális kapcsolatainak fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyalt. A tárgyalások eredményeként a felek több megállapodást írtak alá a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki és kulturális együttműködés kiterjesztéséről, valamint román—nyugatnémet vegyes társaságok létrehozásáról. Külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban üdvözölték a helsinki előkészítő tanácskozások sikeres befejezését. Nicolae Ceausescu és Willy Brandt úgynevezett közös ünnepélyes nyilatkozatot írt alá az új típusú államközi kapcsolatok normáiról és elveiről. WASHINGTON Az elnöki kötelezettség alapján a kongresszus mindkét háza elfogadta azt a kompromisszumos törvénymódosítást, amely további 6 hétig, augusztus 15-ig engedélyezi az elnöknek a bombázás folytatását Kambodzsában. MOSZKVA A szovjet—osztrák viszonyban gyakorlatilag nincsenek vitás, sem tisztázatlan kérdések, ezért Koszigin szovjet miniszterelnök kedden kezdődő bécsi tárgyalásai, amelyek az európai biztonsági értekezlettel, valamint a bilaterális gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésével összefüggő kérdésekre összpontosulnak majd, jó eredményeket ígérnek. WASHINGTON A Fehér Ház és a kongreszszus pénteken este létrejött kompromisszumos kiegyezése értelmében augusztus 15-i végső határidővel Nixon elnöknek be kell szüntetnie Kambodzsa amerikai bombázását és a határidőn túl kongresszusi felhatalmazást kell kérnie az indokínai térségben folytatandó bármilyen amerikai hadműveletihez. DAR ES SALAAM A tanzániai tájékoztatásügyi minisztérium közleményben jelentette be, hogy pénteken Burundiból támadást hajtottak végre több tanzániai határmenti falu ellen, s a támadók hét személyt megöltek. MOSZKVA Tizenkét szovjet tudóst terjesztettek fel Állami díjra a rosszindulatú daganatok új sugárkezelési módszerének kidolgozásáért. Az új módszer lényege: a röntgensugarak és a gammasugarak helyett protonsugarakkal pusztítják el a beteg sejteket. Az eljárást a Szovjet Orvostudományi Akadémia Kísérleti és Klinikai Onkológiai Intézete, a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet és a Szovjet Atomenergia-bizottság Elméleti és Kísérleti Fizikai Kutatóintézete együttesen dolgozta ki. (MTI) KÖZLEMÉNY Győr megyei városi kerületi Hivatal nyilvános árverést tart a szanált lakóházak anyagának értékesítésére. Lakóházat bontásra az vásárolhat, akinek lakóház építésére érvényes építési engedélye van. Árverésre kerülnek: a Vörös Hadsereg útja 3., 5., 7., 9., 11- 13., 15., 17., 19., 21., 23, 25., 27., 29., 31. számú és a Somogyi Béla utca 28/b. számú lakóházak. Az árverés ideje: 1973. július 2-án 8.30 óra; a Magyar utca 17., 21., 23., 27., 29., 31., 35., 37. számú lakóházak. Az árverés ideje: 1973. július 3-án 8.30 óra; a Lázár Vilmos u. 18/a. számú,a Verseny u. 19., 21. számú, a Március 15. u. 2., 4., 5., 7. számú, a Bartók B. u. 51., 53., 55., 55/a. számú lakóházak. Az árverés ideje: 1973. július 4-én 8.30 óra. A Kerületi Hivatal (X) Parancsnoki és törzskari gyakorlat A Magyar Néphadsereg kiképzési terveinek megfelelően 1973. június 25—29. között magasabb törzsek és csapatok — köztük szövetséges szovjet csapattörzsek részvételével — parancsnoki és törzskari gyakorlat levezetésére került sor. A gyakorlatot Oláh István vezérőrnagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes vezette. A végrehajtott parancsnoki és törzskari gyakorlat eredményes volt. A részvevő parancsnoki állomány, törzsek és csapatok bonyolult körülmények között gyakorolták a korszerű összfegyvernemi harc megtervezésének, megszervezésének és vezetésének kérdéseit, továbbá a szövetséges törzsekkel való együttműködést. (MTI) 1973. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Európa biztonsága a népek építménye INT A MESÉBEN: a bűvös hetes megint fölbukkant. Néhány nap híján éppen hét esztendővel ezelőtt fogalmazódott meg kézzelfoghatóan az európai béke és biztonság megszilárdításáról szóló nyilatkozat, a Varsói Szerződéshez tartozó államok Politikai Tanácskozó Testületének 1966. július 5-i bukaresti nyilatkozata. „Nagyon pozitív hatású lenne egy olyan általános európai tanácskozás, amely megvitatná az európai biztonság szavatolásának és az egyetemes európai együttműködés kibontakozásának kérdéseit.” A nemes gondolat testet öltött valósága, Európa harminchárom népének évszázadok óta óhajtott vágya, akarata a békében, biztonságban, alkotó együttműködésben élés. Azé az Európáé, ahol a humánum talajából az embert, az emberséget szolgáló nagy elmék, eszmék és alkotások röppentek a csillagokig, hogy a végtelen történelem minden percében járható utat mutassanak, világítsanak. Azé az Európáé, ahol a legnagyobb fölfedezések születtek, mit ember kitalálhatott: az egyszerű gépek, az „és mégis mozog!”, a gőzgép, az első mesterségesen létrehozott szerves vegyület, a penicillin, a relativitáselmélet ... a szocializmus. Európai ember találta ki a könyvek égetését is, a jobb sorsukért síkraszállók keresztre feszítését, a gyarmatosítást, az inkvizíciót, a háborút, a gyilkolást, az atombombát... a fasizmust is.DE a JÓZAN FELISMERÉS ugyanitt, elsősorban Európában indult harcba az ártó erőkkel, szövetkezett a népek érdekei szerint orosz, francia, angol, amerikai, hogy megmentse a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól, amelyek évszázadokon át számtalanszor zúdítottak kimondhatatlan szenvedést Európa népeire, az egész emberiségre. Háromszor hét esztendő pörgött le a végtelen idő homokóráján, s közben válságok, reményes enyhülések, újabb feszültségek, alkotó kibontakozások váltották egymást, amíg gyakorlati formában, a kölcsönös előnyökre, a népek s nemzetek, kis és nagy országok érdekeire való igaz hivatkozással, az új életre érett felnőtt komolysággal világot látott a béke bukaresti nyilatkozata. És újabb hét év telt el hihetetlen szívós munkával, az elvek és érvek nemegyszer éles harcával — mostanáig, 1973 júliusáig, tehát az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő külügyminiszteri tanácskozás Helsinkibe való összehívásáig. A bukaresti nyilatkozatra a NATO-vezetés esztendőkig „csak hideget fújt”. A négy évvel ezelőtti Budapesti Felhívásra („Váljék Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsöző együttműködésének kontinensévé!”) viszont már elvi beleegyezését adta, persze számos fönntartással, határidő megjelölése nélkül. A szocialista országok 1969. őszi tanácskozásán kidolgozott Európa-menetrendre jó fél év késéssel futott be az atlanti válasz: az alapos előkészítést hangoztatta, és számos előfeltétel teljesítéséhez kötötte az európai népek párbeszédének a megkezdését. Nem hátráltatta meg a szocialista országokat a Nyugat halogató taktikázása. A kétoldalú szerződések egész rendszerével válaszoltak a visszahúzó erők mesterkedéseire. Létrejött a szovjet— és a lengyel—nyugatnémet szerződés, sikerrel zárultak a Nyugat- Berlinről szóló tárgyalások, megkötötték a két Németország alapszerződését, a csehszlovák—nyugatnémet szerződés a kormányfők aláírását várja. Mindez egyetlen nagy célt szolgált: Európa békéjét és biztonságát, a népek gyümölcsöző együttműködését. Válaszúthoz érkeztünk: a különböző berendezkedésű országokban élő népeknek a fejlődés ma belátható időszakában — hacsak nem akarnak megsemmisülni pusztító háborúban — nincs más útjuk egy nyugodtabb kor felé, mint megteremteni a földrész kollektív biztonsági rendszerét. LEGAPRÓBB RÉSZLETEKIG EGYEZTETETT, jól összehangolt, a földrész népeinek érdekeit és akaratát minden körülmények között szem előtt tartó, a történelemben egyedülálló békeoffenzívát kezdett a Szovjetunió a többi szocialista országgal együtt, hogy végül is sikerre vigye a biztos jövő békeprogramját. Az SZKP XXIV. kongresszusán elhatározott ötpontos terv egyik legfontosabb célja, hogy az érdekeltek végre elismerjék a második világháború következményeként kialakult európai területi változásokat, és közös erővel mindent megtegyenek az európai kollektív biztonság, a tartós béke megteremtéséért. Mindnyájan tudjuk, hogy rendkívül sok erőfeszítésbe került és kerül ezután is e terv végleges teljesítése. Európában a leghosszabb vonalon húzódik a két világrendszer határa, itt áll szemben egymással „testközelben” az atomfegyverrel fölszerelt két hadsereg, földrészünkönállomásozik a NATO főereje. Éppen ezért a kontinens jövőjét különösen meghatározza a két világhatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya. Milyen ma a szovjet—amerikai viszony? Válaszoljon erre a minapi közös közlemény, amelyet Brezsnyev és Nixon washingtoni tárgyalásai után hoztak nyilvánosságra: „A felek... egyetértettek abban, hogy sikeresen megvalósul a szovjet—amerikai kapcsolatok átszervezésének folyamata a békés egymás mellett élés és az azonos biztonság alapján.” A két legnagyobb ipari, gazdasági és természetesen katonai hatalom, a két világrendszer vezetője hallatlan felelősséggel tartozik nemcsak saját népeinek, hanem az egész világnak. Együttműködésük vagy szembenállásuk eleve meghatározza a nemzetközi helyzetet, jó vagy rossz példát adhat a velük szövetségeseknek, végső soron Európa és a világ minden népének, országának. Enyhülések és feszültségek váltakozásában élt legújabban négyszer hét esztendeig az emberiség; a feszültségek legtöbbször Európában töltődtek föl, és ugyanitt vezetődtek le — természetesen az áthidaló megoldások, kölcsönös kompromisszumok, tárgyalási készségek vezetékein. Különösen jól megfigyelhető az enyhülések és feszültségek váltakozása az utóbbi hét hónapban, tehát a július 3-án kezdődő külügyminiszteri Európa-párbeszédet előkészítő időszakban. Kontinensünk népei ugyancsak odafigyeltek a Helsinkiből érkező hírekre. Aggódtak, ha megmerevedtek a frontok, ha beállt a teljes szélcsend, reménykedtek, ha újabb komoly erőfeszítéssel alkotó vita bontakozott ki a Dipoliban, és az okos kompromisszumok keresésének jegyében, a problémák gyakorlati megközelítése után el-eljött a döntések víkendje. Európa biztonsága a népek ÉPÍTMÉNYE. Azoké a népeké, amelyeket egykor önös érdekek légiójába soroztak be, s küldtek a futóárkokba, népeké, amelyek közé a gyűlölködés, a sovinizmus és a nacionalizmus maszlagját vetették. Azoké a népeké, amelyek megelégelték a háborút, mert túlságosan sok sírt megástak már saját halottaiknak és ismeretlen katonáknak; azoké a népeké, amelyek a munkájuk, szorgalmuk, tudásuk eredményeiben és áldásaiban tartósan akarnak gyönyörködni, és a legszebb, a legjobb, a legnemesebb, a legemberibb örökséget akarják hagyni a jövő nemzedékeknek: a békét, a tartós biztonságot. A népek akaratából, a józan százmilliók által aláírt megbízólevéllel indulnak most Helsinkibe a külügyminiszterek, hogy segítsenek befejezni a béke építményét. Azzal az elhatározással ülnek a külügyminiszterek a Finnlandia-palota tárgyalóasztalához, hogy segítsék egyszer s mindenkorra kiküszöbölni az államok között esetleg fennálló feszültség okait, és hogy a mostani értekezleten képviselt 35 állam a dolgozó tíz- és százmilliók együttes vágya és törekvése szerint hozzá akar járulni a béke és a biztonság megszilárdításához nem csak Európában, hanem az egész világban. A héthónapos munkával előkészített és kidolgozott napirend a földrészünk biztonságával kapcsolatos kérdéseken túl együttműködési lehetőséget kínál a gazdaságban, a tudományban, a technikában és a környezetvédelemben, emberiességi és egyéb területeken. Egyúttal erősítheti bennünk azt a reményt, amely szerint intézményesen folytatódik az Európa és a világ békéjéért, biztonságáért immár döntő szakaszába érkezett sokoldalú párbeszéd. Kulcsár László :