Kisalföld, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

—Kisalföld - Heti világhíradó Az események krónikája: HÉTFŐ: Brezsnyev elutazott Washingtonból Pá­rizsba — nyilvánosságra hozták a szovjet—ame­rikai közös közleményt. KEDD: Brezsnyev—Pompidou-tárgyalások Ram­­bouillet-ban — a közös piaci külügyminiszterek vitája és megegyezés Luxemburgban. SZERDA: Általános sztrájk Uruguay­ban. — Brezs­nyev hazaérkezett Moszkvába. — Újabb kínai nukleáris robbantás. Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegy­verzetük csökkentéséről Bécs­ben ez év elején, január utol­só napján kezdtek el vitat­kozni, eszmét cserélni, s tu­lajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten me­hetnek rövid szabadságra. A hivatalosan csak konzul­tációnak nevezett tárgyalás­­sorozatban 17 európai ország — köztük hazánk és két óceánontúli ország, az USA és Kanada — képviselői vet­tek részt, hol a tárgyalóasz­tal mellett, hol csak egy po­hár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva... Öt hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak abból, hogy milyen hosszú alkudozásra le­het számítani ez év október 30-tól kezdve a tulajdonkép­peni haderő- és fegyverzet­­csökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már ki­tűzték a konferencia kezde­tének napját, meghatározták a részvevők körét, megállapí­tották, milyen ügyrend alap­ján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni a konferencia elé. Szükséges visszaemlékezni arra is, hogy a szocialista országok már ré­gen javasolták a külföldi ka­tonai támaszpontok felszámo­lását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének buka­resti ülésén már konkrét for­mába öntötték erre vonatko­zó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mos­tanáig több NATO-ülésen tett,-hallotta, hogy miként formálódott az „atlanti” or­szágok vágya-elképzelése a „kiegyensúlyozott” csapat­csökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csa­patok visszavonása az ő ja­vukra mehet végbe, magya­rán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében akár két-három szovjet ka­tona távozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés termé­szetesen csak az egyenlő biz­tonság elve alapján jöhet lét­re. Az olyan „atlanti” elkép­zelések eleve elfogadhatatla­nok, hogy egy majdani meg­állapodás minden olyan szo­cialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomá­­soznak, de ne írja alá a meg­állapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötele­zettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem csökkentését, 1966-ban, a vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státussal... (ne feledjük, Itá­lia nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcs­állama, tele NATO-repülőte­­rekkel, NATO-támaszpontok­­kal, NATO-parancsno­kságok­­kal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani tel­jes elkötelezettségű megálla­podásba, akkor a NATO in­dokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítot­tak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címol­dalakra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Sza­dat egyiptomi és Kadhafi lí­biai elnök hosszú tárgyalás­sorozata, aztán a dollár ú­jabb válsága és a nyugatnémet márka felértékelése mind­­m­ind érdekes, izgalmas je­lenség. De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új kö­vetkezményei. Napjaink tör­ténetének krónikása így a végére odaírhatja: „Folytatá­sa következik!’5 CSÜTÖRTÖK: Bécsben befejeződött a haderőcsök­­kentési tárgyalásokat előkészítő konzultáció. — A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány új javaslata a párizsi tárgyalásokon. PÉNTEK. ..Ping-poin."-diplomácia Peking és Taj­van között. — Meghiúsult katonai lázadás Chilé­ben. — Felértékelték a márkát. SZOMBAT: A helsinki biztonsági értekezlet utolsó előkészítő aktusai. — Kormányalakítási tárgyalá­sok Rómában, így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József.M ESTI TÁVIRATOK SANTIAGO Az AFP hírügynökség chilei kormánykörökből származó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lövöldözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. Pablo Rodriguez, a „haza és szabadság” nevű fasiszta szervezet vezetője és öt társa az államcsínykísérlet után politikai menedéket kért Ecuador santiagói nagykövet­­ségén. Egyelőre nem ismere­tes, vajon a chilei szélsőséges elemeket befogadják-e. BUKAREST Nicolae Ceausescu román ál­lamfő befejezte ötnapos hi­­vatalos nyugat-németországi látogatását és szombaton visszaérkezett Bukarestbe. Ceausescu Bonnban Gustav Heinemann elnökkel és Willy Brandt szövetségi kancellár­ral a két ország bilaterális kapcsolatainak fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kér­désekről tárgyalt. A tárgyalások eredménye­ként a felek több megállapo­dást írtak alá a gazdasági, kereskedelmi, tudományos, műszaki és kulturális együtt­működés kiterjesztéséről, va­lamint román—nyugatnémet vegyes társaságok létrehozásá­ról. Külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban üdvözölték a helsinki előkészítő tanácsko­zások sikeres befejezését. Ni­colae Ceausescu és Willy Brandt úgynevezett közös ün­­nepélyes nyilatkozatot írt alá az új típusú államközi kap­csolatok­­ normáiról és elvei­ről. WASHINGTON Az elnöki kötelezettség alap­ján a kongresszus mindkét háza elfogadta azt a kompro­misszumos törvénymódosí­tást, amely további 6 hétig, augusztus 15-ig engedélyezi az elnöknek a bombázás foly­tatását Kambodzsában. MOSZKVA A szovjet—osztrák viszony­ban gyakorlatilag nincsenek vitás, sem tisztázatlan kérdé­sek, ezért Koszigin szovjet miniszterelnök kedden kezdő­dő bécsi tárgyalásai, amelyek az európai biztonsági értekez­lettel, valamint a bilaterális gazdasági és kulturális kap­csolatok fejlesztésével össze­függő kérdésekre összponto­sulnak majd, jó eredménye­ket ígérnek. WASHINGTON A Fehér Ház és a kongresz­­szus pénteken este létrejött kompromisszumos kiegyezése értelmében augusztus 15-i végső határidővel Nixon el­nöknek be kell szüntetnie Kambodzsa amerikai bombá­zását és a határidőn túl kong­resszusi felhatalmazást kell kérnie az indokínai térségben folytatandó bármilyen ame­rikai hadműveletihez. DAR ES SALAAM A tanzániai tájékoztatásügyi minisztérium közleményben jelentette be, hogy pénteken Burundiból támadást hajtot­tak végre több tanzániai ha­tármenti falu ellen, s a táma­dók hét személyt megöltek. MOSZKVA Tizenkét szovjet tudóst ter­jesztettek fel Állami díjra a rosszindulatú daganatok új sugárkezelési módszerének kidolgozásáért. Az új mód­szer lényege: a röntgensuga­­rak és a gammasugarak he­lyett proton­sugarakkal pusz­títják el a beteg sejteket. Az eljárást a Szovjet Orvostudo­mányi Akadémia Kísérleti és Klinikai Onkológiai Intézete, a Dubnái Egyesített Atomku­­tató Intézet és a Szovjet Atomenergia-bizottság Elmé­leti és Kísérleti Fizikai Kuta­tóintézete együttesen dolgoz­ta ki. (MTI) K­ÖZLEMÉNY Győr megyei városi kerületi Hivatal nyilvános árverést tart a szanált lakóházak anyagának értékesítésére. Lakóházat bontásra az vásá­rolhat, akinek lakóház épí­tésére érvényes építési en­gedélye van. Árverésre kerülnek: a Vörös Hadsereg útja 3., 5., 7., 9., 11- 13., 15., 17., 19., 21., 23, 25., 27., 29., 31. számú és a Somogyi Béla utca 28/b. számú lakóházak. Az árverés ideje: 1973. július 2-án 8.30 óra; a Magyar utca­ 17., 21., 23., 27., 29., 31., 35., 37. számú lakóházak. Az árverés ideje: 1973. július 3-án 8.30 óra; a Lázár Vilmos u. 18/a. számú,­­a Verseny u. 19., 21. számú, a Március 15. u. 2., 4., 5., 7. számú, a Bartók B. u. 51., 53., 55., 55/a. számú la­kóházak. Az árverés ideje: 1973. július 4-én 8.30 óra. A Kerületi Hivatal (X) Parancsnoki és törzskari gyakorlat A Magyar Néphadsereg ki­képzési terveinek megfelelő­en 1973. június 25—29. között magasabb törzsek és csapa­tok — köztük szövetséges szovjet csapattörzsek részvé­telével — parancsnoki és törzskari gyakorlat levezeté­sére került sor. A gyakorlatot Oláh István vezérőrnagy, a Magyar Nép­hadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettes vezette. A végrehajtott parancsno­ki és törzskari gyakorlat eredményes volt. A részvevő parancsnoki állomány, tör­zsek és csapatok bonyolult körülmények között gyakorol­ták a korszerű összfegyver­­nemi harc megtervezésének, megszervezésének és vezeté­sének kérdéseit, továbbá a szövetséges törzsekkel való együttműködést. (MTI) 1973. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Európa biztonsága a népek építménye INT A MESÉBEN: a bűvös hetes megint fölbukkant. Néhány nap híján éppen hét esztendővel ez­előtt fogalmazódott meg kézzel­foghatóan az európai béke és biztonság meg­szilárdításáról szóló nyilatkozat, a Varsói Szerződéshez tartozó államok Politikai Ta­nácskozó Testületének 1966. július 5-i buka­resti nyilatkozata. „Nagyon pozitív hatású lenne egy olyan általános európai tanács­kozás, amely megvitatná az európai bizton­ság szavatolásának és az egyetemes európai együttműködés kibontakozásának kérdé­seit.” A nemes gondolat testet öltött valósága, Európa harminchárom népének évszázadok óta óhajtott vágya, akarata a békében, biz­tonságban, alkotó együttműködésben élés. Azé az Európáé, ahol a humánum talajából az embert, az emberséget szolgáló nagy el­mék, eszmék és alkotások röppentek a csil­lagokig, hogy a végtelen történelem minden percében járható utat mutassanak, világít­sanak. Azé az Európáé, ahol a legnagyobb fölfe­dezések születtek, mit ember kitalálhatott: az egyszerű gépek, az „és mégis mozog!”, a gőzgép, az első mesterségesen létrehozott szerves vegyület, a penicillin, a relativitás­elmélet ... a szocializmus. Európai ember találta ki a könyvek égetését is, a jobb sor­sukért síkraszállók keresztre feszítését, a gyarmatosítást, az inkvizíciót, a háborút, a gyilkolást, az atombombát... a fasizmust is.D­E a JÓZAN FELISMERÉS ugyan­itt, elsősorban Európában indult harcba az ártó erőkkel, szövetke­zett a népek érdekei szerint orosz, francia, angol, amerikai, hogy megmentse a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól, amelyek évszázadokon át számtalanszor zú­dítottak kimondhatatlan szenvedést Európa népeire, az egész emberiségre. Háromszor hét esztendő pörgött le a vég­telen idő homokóráján, s közben válságok, reményes enyhülések, újabb feszültségek, al­kotó kibontakozások váltották egymást, amíg gyakorlati formában, a kölcsönös elő­nyökre, a népek s nemzetek, kis és nagy országok érdekeire való igaz hivatkozással, az új életre érett felnőtt komolysággal vi­lágot látott a béke bukaresti nyilatkozata. És újabb hét év telt el hihetetlen szívós munkával, az elvek és érvek nemegyszer éles harcával — mostanáig, 1973 júliusáig, tehát az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezletet előkészítő külügyminiszteri tanácskozás Helsinkibe való összehívásáig.­­ A bukaresti nyilatkozatra a NATO-veze­­tés esztendőkig „csak hideget fújt”. A négy évvel ezelőtti Budapesti Felhívásra („Váljék Európa az egyenjogú nemzetek gyümölcsö­ző együttműködésének kontinensévé!”) vi­szont már elvi beleegyezését adta, persze számos fönntartással, határidő megjelölése nélkül. A szocialista országok 1969. őszi ta­nácskozásán kidolgozott Európa-menetrend­­re jó fél év késéssel futott be az atlanti vá­lasz: az alapos előkészítést hangoztatta, és számos előfeltétel teljesítéséhez kötötte az európai népek párbeszédének a megkezdé­sét. Nem hátráltatta meg a szocialista orszá­gokat a Nyugat halogató taktikázása. A két­oldalú szerződések egész rendszerével vá­laszoltak a visszahúzó erők mesterkedéseire. Létrejött a szovjet— és a lengyel—nyugat­német szerződés, sikerrel zárultak a Nyugat- Berlinről szóló tárgyalások, megkötötték a két Németország alapszerződését, a cseh­szlovák—nyugatnémet szerződés a kormány­fők aláírását várja. Mindez egyetlen nagy célt szolgált: Európa békéjét és biztonságát, a népek gyümölcsöző együttműködését. Vá­­laszúthoz érkeztünk: a különböző berendez­kedésű országokban élő népeknek a fejlődés ma belátható időszakában — hacsak nem akarnak megsemmisülni pusztító háborúban — nincs más útjuk egy nyugodtabb kor felé, mint megteremteni a földrész kollektív biz­tonsági rendszerét. LEGAPRÓBB RÉSZLETEKIG EGYEZTETETT, jól összehangolt, a földrész népeinek érdekeit és akaratát minden körülmények között szem előtt tartó, a történelem­ben egyedülálló békeoffenzívát kezdett a Szovjetunió a többi szocialista or­szággal együtt, hogy végül is sikerre vigye a biztos jövő békeprogramját. Az SZKP XXIV. kongresszusán elhatározott ötpontos terv egyik legfontosabb célja, hogy az érde­keltek végre elismerjék a második világhá­ború következményeként kialakult európai területi változásokat, és közös erővel min­dent megtegyenek az európai kollektív biz­tonság, a tartós béke megteremtéséért. Mindnyájan tudjuk, hogy rendkívül sok erőfeszítésbe került és kerül ezután is e terv végleges teljesítése. Európában a leg­hosszabb vonalon húzódik a két világrend­­szer határa, itt áll szemben egymással „test­közelben” az atomfegyverrel fölszerelt két hadsereg, földrészünkön­­állomásozik a NATO főereje. Éppen ezért a kontinens jö­vőjét különösen meghatározza a két világ­hatalom, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonya. Milyen ma a szovjet—amerikai viszony? Válaszoljon erre a minapi közös közlemény, amelyet Brezsnyev és Nixon washingtoni tárgyalásai után hoztak nyilvánosságra: „A felek... egyetértettek abban, hogy sikere­sen megvalósul a szovjet—amerikai kapcso­latok átszervezésének folyamata a békés egymás mellett élés és az azonos biztonság alapján.” A két legnagyobb ipari, gazdasági és természetesen katonai hatalom, a két vi­lágrendszer vezetője hallatlan felelősséggel tartozik nemcsak saját népeinek, hanem az egész világnak. Együttműködésük vagy szembenállásuk eleve meghatározza a nem­zetközi helyzetet, jó vagy rossz példát ad­hat a velük szövetségeseknek, végső soron Európa és a világ minden népének, országá­nak. Enyhülések és feszültségek váltakozásá­ban élt legújabban négyszer hét esztendeig az emberiség; a feszültségek legtöbbször Európában töltődtek föl, és ugyanitt veze­tődtek le — természetesen az áthidaló meg­oldások, kölcsönös kompromisszumok, tár­gyalási készségek vezetékein. Különösen jól megfigyelhető az enyhülések és feszültségek váltakozása az utóbbi hét hónapban, tehát a július 3-án kezdődő külügyminiszteri Európa-párbeszédet előkészítő időszakban. Kontinensünk népei ugyancsak odafigyel­tek a Helsinkiből érkező hírekre. Aggódtak, ha megmerevedtek a frontok, ha beállt a teljes szélcsend, reménykedtek, ha újabb ko­moly erőfeszítéssel alkotó vita bontakozott ki a Dipoliban, és az okos kompromisszu­mok keresésének jegyében, a problémák gyakorlati megközelítése után el-eljött a döntések víkendje. E­urópa biztonsága a népek ÉPÍTMÉNYE. Azoké a népeké, amelyeket egykor önös érdekek légiójába soroztak be, s küldtek a futóárkokba, népeké, amelyek közé a gyű­lölködés, a sovinizmus és a nacionalizmus maszlagját vetették. Azoké a népeké, ame­lyek megelégelték a háborút, mert túlsá­gosan sok sírt megástak már saját halot­­taiknak és ismeretlen katonáknak; azoké a népeké, amelyek a munkájuk, szorgalmuk, tudásuk eredményeiben és áldásaiban tar­tósan akarnak gyönyörködni, és a legszebb, a legjobb, a legnemesebb, a legemberibb örökséget akarják hagyni a jövő nemzedé­keknek: a békét, a tartós biztonságot. A népek akaratából, a józan százmilliók által aláírt megbízólevéllel indulnak most Helsinkibe a külügyminiszterek, hogy segít­senek befejezni a béke építményét. Azzal az elhatározással ülnek a külügyminiszte­rek a Finnlandia-palota tárgyalóasztalához, hogy segítsék egyszer s mindenkorra kikü­szöbölni az államok között esetleg fennálló feszültség okait, és hogy a mostani értekez­leten képviselt 35 állam a dolgozó tíz- és százmilliók együttes vágya és törekvése sze­rint hozzá akar járulni a béke és a bizton­ság megszilárdításához nem csak Európá­ban, hanem az egész világban. A héthóna­pos munkával előkészített és kidolgozott na­pirend a földrészünk biztonságával kap­csolatos kérdéseken túl együttműködési le­hetőséget kínál a gazdaságban, a tudomány­ban, a technikában és a környezetvédelem­ben, emberiességi és egyéb területeken. Egy­úttal erősítheti bennünk azt a reményt, amely szerint intézményesen folytatódik az Európa és a világ békéjéért, biztonságáért immár döntő szakaszába érkezett sokoldalú párbeszéd. Kulcsár László :

Next