Kisalföld, 1974. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

K­ isi­ül­t halna­­szatétük folyta­tik tanicskozásin­at Genf Közép-európai idő szerint 18 órakor a genfi Nemzetek Pa­lotájában ismét összeültek az egyiptomi és az izraeli kato­nai szakértők, hogy harmad­­ízben tanácskozzanak fegyve­res erőik szétválasztásáról. Az egyiptomi küldöttséget Taha el-Magdub dandártá­bornok, az izraelit pedig Mordechai Gur vezérőrnagy vezeti. A tanácskozáson En­­sio Siilasouo tábornok, a Kö­zel-Keleten állomásozó ENSZ-csapatok főparancsno­ka elnököl. (AFP, Reuter) Moszkva (TASZSZ) )­A lényeg az, hogy Izra­el milyen politikát folytat ez­után. Feltétlenül oda kell fi­gyelnie a nemzetközi­­közvéle­mény követeléseire, teljesíte­nie kell az ENSZ határoza­tait, mindenekelőtt a Bizton­sági Tanács 1967. november 22-i ismert határozatát” — írja az Izvesztyija szerdai számában a lap beiruti tudó­sítója. A hétfői izraeli parlamenti választásokat kommentálva, a tudósító beiruti lapokat idéz­ve rámutat: „Izraelt megmé­telyezte a militarizmus rákos daganata.” Ez a társadalom gazdasági szférájában a leg­nyilvánvalóbb. Ha Izrael la­kosságát az Egyesült Államo­kéhoz hasonlítjuk, az a meg­döbbentő kép tárul elénk hogy az egy főre jutó hadiki­adások aránya Izraelben kö­rülbelül két és félszer maga­sabb az Egyesült Államoké­nál. Jellemző — folytatja a tu­dósító —, hogy mind a mun­káspárti koalíció, mind pedig a szélsőjobboldali Likud az ország hadigazdaságának fej­lesztéséért, vagyis a kalandor, területszerző politika folyta­tásáért száll síkra. Damaszkusz Az izraeli hadsereg szerdán délelőtt két összetűzést pro­vokált a szíriai fronton. Mint Damaszkusziban egy katonai szóvivő közölte, először a front északi részén közelítet­te meg egy izraeli járőr a szí­riai álásokat. A szíriai fegy­veres erők tüzet nyitottak, és visszafordulásra kényszerítet­ték az izraelieket. Két óra múlva az izraeliek a front középső szektorában tettek kísérletet néhány megerősí­tett állás létrehozására. A szí­­riai tüzérség megsemmisítet­te több járművüket és beren­dezésüket. (APF, UPI, MTI) J­apán gondjai A Centropress szerda esti kommentárja. JAPÁN LAPOK szerint 1973 Tanaka és kormánya számára „a fájdalom és az agonizá­­ció” esztendeje volt. Okkal keseregnek még a hatalmon levő Liberális Demokrata Párt berkeiben is: a kormány politikáját ellenzők aránya egy év alatt tízről hatvan szá­zalékra növekedett. Az új esztendő tehát bo­rongós hangulatban köszön­tött a szigetországra. Aligha­nem az útkeresés — még pontosabban a kiút keresése — késztette Obira külügymi­nisztert pekingi látogatására. Pénteken és szombaton a ja­pán diplomácia vezetője Csou En-laj kínai kormányfővel és Csi Peng-fej külügyminisz­terrel folytat tárgyalásokat. Tokióba pedig az idén ma­gas rangú vendégeket vár­nak: Nixont és Pompidout, Brandt kancellárt, Csou En­­lajt és Csi Peng-fejt. Szovjet államférfiak látogatását is jelzi az idei japán politikai és gazdasági tekintélyét meg­szilárdítani, miután az utób­bi hónapokban súlyos csorbát szenvedett. Erre utalnak az ellenzéki japán pártok , a kommunis­ták, a szocialisták, a Kornei­­to és a Demokratikus Szocia­lista Párt most közzétett új­évi nyilatkozatai is. Az ellen­zék véleménye szerint haladó koalíciós kormánynak kell felváltania a Tanaka-i kabine­­tet, hogy eredményesen fel­vehessék a küzdelmet az inf­lációval. A szocialisták úgy vélik: Japán a második vi­lágháború óta legsúlyosabb politikai és gazdasági válsá­gának nehéz időszakát éli. Ilyen körülmények között ke­rül sor 1974 nyarán a felső­házi választásokra. Megfigye­lők hozzáfűzik: Tanaka és pártja a legutóbbi alsóházi választásokon rendkívül ér­zékeny veszteséget szenve­dett, az ellenzék pedig jelen­tős mértékben növelte man­dátumainak számát. A japán kommunisták első­sorban az USA-val folytatott katonai együttműködést kár­hoztatják, és nyomatékosan követelik az önálló japán külpolitika kialakítását. A Liberális Demokrata Párt taktikája most valószí­nűleg a régi módszerrel, az ellenzék megosztásával pró­bálkozik. Az sem kizárt, hogy Tanaka és társai netán koalí­ciót ajánlanak fel a szocialis­táknak és a demokratikus szocialista pártnak. Annál is inkább, mert a fő ellenségnek változatlanul a haladó politi­káért következetesen síkra szálló Japán Kommunista Pártot tartják. A KUDARCOK ÉVE után a Liberális Demokrata Párt most megpróbálja rend­ezni sorait — a ninlainr...... Peking felé. Obira útjához azonban még a japán kor­mánykörök sem fűznek vér­mes regényeket. (RS) Kisalföld A párt szérepi és munkáspolitikája (Folytatás az 1. oldalról.) szocializmust kizárólag a párttagokkal építse fel. Min­den észre, minden kézre szük­ségünk van ma is és a jövő­ben is. Ez másként nem le­hetséges, mint okos és célra­vezető szövetségi politikával. Ebben pedig rendkívül sokat segít a Hazafias Népfront és sok ezer aktivistája. Nem sza­bad elfelejteni: a párt az azo­nos világnézetű, a Hazafias Népfront pedig a különböző világnézetű emberek tömörü­lése. A két csoportosulást semmi sem zavarja abban, hogy együtt és közösen tevé­kenykedjék a szocializmus építésén — a párt irányításá­val. Munkánk során — ha azt akarjuk, hogy az eredmény tartós legyen — mindig az össztársadalmi érdeket kell szem előtt tartani, azt az ér­deket, amely az egész közös­­ségnek jó, de megtalálja szá­mítását és boldogulásét ben­ne a csoport és az egyén is. A sorrend felcseréléséből konfliktusok, ellentmondások keletkezhetnek. A népfront sokat tehet abban, hogy eze­ket a — nem is ritkán — ke­letkező ellentmondásokat ki-­ egyenlítse: okos szóval, meg­győző erővel, neveléssel, tu­datformálással. Hatalomra jutni és azt megtartani nem kis dolog. A munkásosztály szövetségi politikáját Lenin dolgozta ki, és ez ma is fel­adat: az­ érdekazonosság alap­ján megnyerni a tömegeket, minden réteget, és velük együtt munkálkodni a szoci­alizmus egyre magasabb szin­tű építésén. Jakab Sándor előadásának második felében arról beszélt: a munkások államában rend­kívül fontos az, hogy a mun­kások vegyenek részt a Haza­fias Népfront munkájában. Szervezeti tapasztalataikkal nagyban hozzájárulh­atn­a­k a ■lakóhelyi politika kialakításá­hoz, amely nagyban befolyá­solja a dolgozó tömegek han­gulatát. —■ Nem lehet kétséges, hogy a munkásokra nagy szükség van a népfrontban, hiszen évtizedekkel ezelőtt a megte­remtői, a szervezői is mun­kások voltak — mondta az előadó. — Ennek ellenére az utóbbi években gyakran hal­lottuk azt is, hogy a Hazafias Népfrontnak csak falun van szerepe. Csak a falusi embe­reket érdekelheti a népfront tevékenysége. Alig kell ma­gyarázni ennek a hamis fel­fogásnak a helytelenségét. Hi­szen a Hazafias Népfrontban közvetlenül és közvetve való­sul meg a munkásság akara­ta. Ugyan miért ne vehetne rés­zt a munkában maga is te­vékenyen, közvetlenül mind a munkahelyén, mind a lakó­helyén a munkás? Az is na­gyon fontos, hogy a munká­sok a különféle testületekben egyre nagyobb szerepet kap­janak. Győrött például a ta­nácsban. Az MSZMP eddig is, ezután­­ is munkáspolitikát folytat. 1956 decemberében született meg, a történelmi határozat, amelyben a párt rendezte a munkásokkal való viszonyát. Azóta is sok határozat fogal­mazódott és valamennyi hűen tükrözi a párt munkáspoliti­­káját. Itt említhetem a többi kö­zött a nőpolitikai haározatot — folytatta az előadó. — A dolgozóknak 40 százaléka nő. A következő az ifjúságpoliti­kai ■h"4"'--,"-*- * -— brigádoknak például egyhar­­mada fiánál. Ezek a zajok mind át- meg átszövik a munkások életét, munkáját, gondolkodását. Tudják, hogy vám naponta érzik találkoz­nak vele, és azt is tudják, hogy ér­zik van. A párt természetesen áldo­zatokat is vá­r a munkásoktól. Ezt a m­iini't't- ■ b beértik és hoznak is áldozatot. A sok példa közül csak egyet: a ter­melőszövetkezetek szervezése­kor a munkások lemondtak a béremelésről. Megértették, hogy kell a pénz a mezőgaz­daságnak. — Sorolhatnám még tovább az eredményeket és gondokat egyaránt. A munka hevében mindegyikből van. Azt azon­ban tudomásul kell ve­ni, hogy a társadalom iránt nem­csak a munkásoknak vannak kötelezettségeik, de a paraszti osztálynak­­és minden más ré­tegnek is. Mindezek eleve megszabják a Hazafias Népfront vezetői­nek és aktivistáinak feladata­it. Nagyon fontos a nevelő munka, a párt politikájának ismertetése, a Hazafias Nép­front és a tanácsok jó együtt­működése. — Itt kell megemlítenem — folytatta az előadó —, hogy semmiképpen nem va­gyok híve a „fogjuk meg és vigyék” elvnek. Ki-ki a ma­ga területén vállaljon mun­kát, és tőle telhető tisztesség­gel teljesítse is azt. Nagyon fontos még a társadalmi munka megbecsülése. Az el­múlt esztendőben a magyar nép 6 milliárd forint értékű társadalmi munkát végzett. Nagy szám és derék munka rejlik mögötte. Éppen ezért kell végre megszüntetni azt a helytelen nézetet, hogy a tár­sadalmi munkásoknak ne le­gyen becsületük. — A Hazafias Népfront önálló szervezet — mondta végül Jakab Sándor. — Az ott dolgozó kommunistákra azonban rendkívül nagy fele­lősség hárul: az érdekazonos­ságra építve meg kell nyerni­ük további munkánkhoz is a tömegeket. A továbbképző tanfolyamó délután két óraikor egy más­ik előadással folytatódott, ame­lyet Sebestyén Nándor­né, a Ma­gyar Országos Béke­tanács főtitkára tartott. (L) ÜDVELET - ÚŰVEZET-a HA NEM IS patyo­lathóval, gyér szál­­lingózással az idő­járás is jelezte: új évet kezd. A megye nyugati fertályán több is megmaradt belőle, így mégis­csak azoknak lett igazuk, akik szil­veszterre maradtak a hagyományos ma­lac mellett, s nem a nyuszikat várták, ami ugye a tavasz állata. Voltak olyanok, akik örömtüzeket gyújtottak az újév tiszteletére: csillag­szórók röpködtek az első percek megha­tott merengése után Adyváros betonren­getegében; tűzesés zuhant az ablakok­ból a locspocsba. Még sok lakásban ott az örökzöld, és lassanként elhul­­lajtja leveleit. Ilyen­kor az „egyszerű” honpolgár kihajítja az ablakon, még jó, ha előtte lenéz, nem Újévi tarkabarka jár-e éppen ott va­laki. A tűjét vesz­tett fácska meg ott búslakodik a mo­dern lakóépület előtt, forgatja a szél jobbra meg balra. Jules Vernét, gye­rekkorom Verne Gyuláját pedig Met­­ro-Goldwyn-Maye­­rék forgatják a sír­jában Nemo kapi­tány és a víz alatti város című filmjük­ben. Aggok, gyer­mekek, gimnáziumi fruskák, iskolakerü­lők, főkönyvelők családostól, utcai és bari lányok, egyete­mi tanárok és anal­fabéták — szóval mindenki elzarán­dokol a moziba Ne­mo kapitánnyal ta­lálkozni (ezért is vették a címbe MGM-ek), de hiába jöttek, ez egy egé­szen másmilyen Ne­mo kapitány, nem Verne szülötte. Ha­nem a profité. Nem profitért, csak honoráriumért dolgoztak a tévének a humoristák, s ez talán mindent meg­magyaráz arra a kérdésre: Miért lesznek egyre gyen­gébbek a szilveszte­ri műsorok? Mert gyengébb, mint ta­valyi, mint tavaly­­előtti, mint tíz évvel ezelőtti, ami már azért is igen jó volt, mert már senki sem emlékszik rá. Az emlékezetkiesés ugyanis megszépíti a dolgokat. Az új év első napján már aludt tejet kanalazva fi­gyeltem a tévét, de a tönkrement ame­rikai építkezési vál­lalkozó válsága vaj­mi kevéssé tudott lekötni, Gersh­win , Porgy és Bess­e job­ban, hasonlóan Nagy László és Kása Fe­renc Petőfi-műsorá­­hoz. Elöljáróban eny­­nyit 1974 első ügye­letesi jelentésében. Mert azért jól kez­dődött ez az év. Adyvárosban külö­nösképp, hisz óvo­dába költöztek itt a kicsik ezen a napon. Arról, hogy mennyit ittunk, ettünk az óév során, másutt olvashatnak, de en­nek kiegészítésére talán egy ellesett beszélgetést írtunk még ide. Már az új évben, a harmadik órájá­ban is volt talán, a pincér megáll az asztalnál: — A konyakot ho­va lesz szabad ...? — Ide — szól a fiú. — S a vermuthoz? — Azt is. — És a kislány...? — Kislány? Kis­lányt nem kértünk. B. L. 1974 JANUÁR 3., CSÜTÖRTÖK Minden kedves megrendelőjének eredményes , új évet kíván fikitvlt Mn kisszakimántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetősége. Nyereményktétkönyv-sorsolás Az Országos Takarékpénztár szerdán Budapesten tartotta a nyereménybetétkönyvek 1973. ne­gyedik negyedévi sorsolását és 1973. évi fősorsolását. Az 1973. negyedik negyedévi sorsolás: Az 1973. évi fősorsolás: Azok az 1973. december 29-ig vál­tott és a sorsolás napján forga­lomban volt nyereménybetét­könyvek, amelyek sorszámának utolsó négy számjegye (szám­végződése) a kihúzott négyjegyű számmal megegyezik, az 1973. év­re számított éves átlagbetétjük­nek ezer százalékát nyerték. A húzáson az 1973. december 29- ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybe­tétkönyvek vettek részt. Mind­azok a betétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három szám­jegye (számvégződése) az alább felsorolt számokkal megegyezik, az 1973. negyedik negyedévi át­­lagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. A fősorsolás alkalmával kisor­solt számvégződés: 3079. A nyereményekből 20 százalék nyereményilletéket vonnak le. A nyereményeket a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiól, vagy postahivatal 1974. január 15-től minden forgalomban levő nyereménybetétkönyvre kivett (MTI Szám- Nyer. Szám- Nyer. végz.: %: végz.: %: 092 25 343 25 106 25 350 25 157 25 420 50 195 25 545 25 285 25 573 25 319 25 596 25 Szám- Nyer. Szám- Nyer. végz.: %: végz.: %: 610 25 813 25 649 25 814 25 658 25 822 25 709 200 895 25 714­­5 962 25 793 100 981 25

Next