Kisalföld, 1974. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

Budapestre érkezett dr. Raul Roa kubai külügyminiszter Paja Frigyes külügyminiszter meghívására szombaton hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezett dr Raul Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. A kubai külügyminiszterrel együtt Budapestre érkezett felesége is. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Puja Frigyes és felesége, Rácz Pál külügyminiszterhelyettes, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogadtatásnál dr. Meruk Vilmos, a Magyar Népköztársaság havannai nagykövete és Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) □ Raul Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. □ Jegyzőkönyv aláírásával szombatig Budapesten befejeződtek a magyar—iraki vízügyi együttműködési tárgyalások. A tanácskozás jegyzőkönyvét Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke és Mukaram al-Talabani iraki öntözésügyi miniszter írta alá. (MTI) □ Elutazott hazánkból az Osztrák Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja, amely a KISZ meghívására Wilhelm Rau elnök vezetésével tartózkodott Magyarországon. Szombaton a küldöttséget fogadta Horn Gyula, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője. (MTI) iisiföld Vietnám ünnepére Magyar vezetők üdvözlő távirata a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DUC THANG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének HANOI Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük Önöknek és a testvéri vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapasztalatokban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak agresszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nemzeti érdekeinek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan teljesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Vietnam és egész Indokína békéjéért. Őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek begyógyítása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom sikeres építése érdekében tesz. A magyar dolgozókat külön örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság népe a politikai, gazdasági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges vietnami nép forradalmi,, harcának jelenlegi szakaszában újabb kimagasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk Önöket, Elvtársaik, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — Önök mellett áll. Történelmi feladataik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internacionalista szolidaritására és cselekvő támogatására. Nagy nemzeti ünnepükön, a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk Önöknek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesítéséért folytatott igazságos harcukban! Elvtársi üdvözlettel: KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Ugyancsak táviratban köszön- front Országos Tanácsa, az tette partnerét Apró Antal, Országos Béketanács, a Szoljaz országgyűlés elnöke. Az Oaritási Bizottság, a Szakszerévforduló alkalmából üdvözlő vezetők Országos Tanácsa és táviratot küldött testvérszer a Magyar Nőik Országos Tüvezetének a Hazafias Népnácsa. (MTI) N33. bél krónikája 1911 augusztus 26-31-ig HE1TO: Befejeződtek az algériai tárgyalások, Portugália elismeri Bissau-Guinea függetlenségét. —A szovjet űrprogram keretében felbocsátották a Szojuz—15 űrhajót. — Etiópiában államosítják a császári család palotáit. KEDD: Görögország és Ciprus elfogadja a válság megoldására tett szovjet javaslatot. — Giscard francia elnök televíziós beszéde. — Kormányalakítás Izlandon. — Súlyos harcok Dél-Vietnamban és Kambodzsában. SZERDA: A Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójának ünnepségei Besztercebányán. — Ford első sajtóértekezlete. — Összetűzések Cipruson. CSÜTÖRTÖK: összeül a Biztonsági Tanács a ciprusi menekültek problémájának megtárgyalására. — A tengerjogi konferencia záróülése Caracasban. FENTEK: NSZK—olasz csúcstalálkozó. — Újabb tömeges letartóztatások Chilében, megjelenik a kommunista párt illegális lapja. SZOMBAT: Raul Roa kubai külügyminiszter hazánkba érkezett. A bolíviai elnök lemondott, majd visszavonta elhatározását. Megtépázott NATO-szárny A világ legrégibb gyarmata rövidesen elnyeri függetlenségét. A portugál hajósok jó öt évszázaddal ezelőtt, úton India felé tűzték ki a luzitán lobogót a guineai partokra. E hét első napján azonban eredményesen fejeződtek be az algériai fővárosban folytatott tárgyalások, és szeptember második hetében Bissau-Guinea Köztársaság hivatalosan is önállóságot nyer. A légihidat már üzembe helyezték, a portugál expedíciós hadsereg alakulatait gyors ütemben szállítják haza. A „dekolonizációnak”, vagyis a portugál gyarmatbirodalom felszámolásának folyamatában azonban ez a lépés ígérkezett a legkönynyebbnek. A másik két afrikai gyarmaton sokkal bonyolultabb a kép. Angolában például jelentős természeti kincsek vannak (kőolajtermelése pl. önellátóvá tette Portugáliát); az anyaországbeli telepesek száma másfél millió; s ami a legnagyobb gondot okozza, hogy a felszabadító erők nem egységesek, a különböző csoportok egymással hadakoznak. Hasonló veszély áll fenn Mozambikban, ahol különböző szakadár szervezetek megpróbálják kétségbe vonni a küzdelmet ténylegesen vezető FREDIMO szerepét. Ezek a tényezők önmagukban is bonyolulttá teszik a kibontakozást, de a legnagyobb nehézséget a lisszaboni politikai bizonytalanság jelenti. Az áprilisi fordulatkor szétvert jobboldal, minden jel szerint, megpróbálja újjászervezni sorait. A káros vadsztrájkoktól a Salazar szülővárosában lezajlott nyílt fasiszta provokációig számos nyugtalanító esemény történt Portugáliában. A forrongó Portugália nem elszigetelt jelensége beleillik a NATO déli szárnyának alapvető megingásába, amely ma első számú témája a legkülönbözőbb irányzatú hírmagyarázatoknak. Cipruson változatlanul zavaros a helyzet, de nem csökkentek a török—görög ellentétek sem. A Biztonsági Tanács a héten ciprusi kérésre ült össze, s többszöri halasztás után, egyhangú határozatot hozott a menekültek ügyéről, más humanitárius kérdésekről, felszólították a feleket a tűzszünet megtartására is. A tanácskozás nem volt hiábavaló, mivel a hétszázezer lakosú szigeten legalább százötvenezer földönfutóval, kell számolni, s a héten több ízben történtek kölcsönös vádaskodások, a fegyverszünetet sértő incidensek nyomán. Megint kitűnt azonban, hogy a tüneti, felületi kezelés nem elegendő, igazi rendezésre van szükség, ahogyan azt a Szovjetunió javaslata indítványozta. A déli szárny negyedik tagja, Olaszország belső állami válsággal küzd. Azok a válságjelenségek, amelyek többé-kevésbé valamennyi nyugat-európai országban kimutathatók voltak az elmúlt időszakban, félelmetes sűrűségben mutatkoznak Olaszországban. A nyugatnémet— olasz csúcstalálkozón adott volt a téma, miként tudná az NSZK és a Közös Piac Olaszországot a víz felett tartani. Szóba kerültek új kölcsönök: a régi tartozásokat hosszabbítják, de Itália szanálásához és rendbe hozásához elsősorban belső változásokra lenne szükség. (A héten érdekes nyilatkozatok hangzottak el a kereszténydemokrata párt több frakciója és a szocialista jobbszárnyhoz tartozó Nenni részéről, egyaránt a kommunistákkal való párbeszédet sürgették.) Lenne megoldás a szétzilált Dél-Európában: a demokrácia megszilárdítása Portugáliában; a ciprusi kérdés megfelelő nemzetközi fórum elé utalása; a „történelmi kompromisszum” Olaszországban, a kommunisták bevonásával. Csakhogy ez gyökeresen más arculatot adna a NATO déli szárnyának, Washingtonban és Brüsszelben pedig ezt akarják a legkevésbé ..... Réti Ervin 1974. SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP Az élet nevében Szeptember 1-e a fasizmus elleni harc nemzetközi napja Van min tűnődnie mostanában az ifjabb generációnak. Főleg azokra gondolok, akik nem élték át a háborút, de nézik a televízió „Nagy csatáit”, vagy látták a múlt vasárnap a „Rögtönítélő bíróságot”. Ép elméjű, normális, tisztességes embert, akárhány éves, elképesztő gondolat: hogyan történhetett mindez a huszadik században, s „Európa egyik legműveltebb államában”? Miképp eshetett meg az eszevesztett háború, s mindaz, ami vele járt? Lehetnek, persze, olyanok, akik kézlegyintéssel intézik el az egészet, mondván: „Elegünk van már a borzalmakból, mi élni akarunk!” Ma, harminchat éve az első lövéseknek, azt hiszem, éppen hozzájuk kell szólnunk. A Hitler-szörny, a náci métely, a tébolyult terror ugyanis még nem egészen múzeumi tárgy. Kell-e emlékeztetni arra, hogy a fasiszta düh, a fajgyűlölet, a pokolgép-argumentáció hol itt, hol ott üti fel a fejét? Hát arra, hogy néhol, némelyek nem is látnak más kiutat a tőkés világ periodikus válságából? Nem rajtuk múlik, hogy nem boríthatják vérbe és lángba az egész világot. De példaképük, a demagóg Mussolini és a paranoiás Hitler sem a saját erejéből jutott hatalomhoz. A pénzvilág hatalmasai lendítették őket oly magasra. S bár a fasizmust az elmúlt három és fél évtized erkölcsileg, politikailag lejáratta, s bár ma világméretű, szervezett erő vet gátat kísérleteinek, dőreség lenne azt hinnünk, hogy nincsenek már hívei. A tv-filmek emlékeztetnek. Arra, hogy ha a szörny bárhol mozgolódik, ne engedjük felemelnie fejét, fészkében tapossuk szét! Éppen azért, mert elegünk volt a borzalmakból, mert élni akarunk. (f. a.) Ötéves a Líbiai Köztársaság Líbia népe szeptember 1-én ünnepli a monarchia megdöntésének és a köztársaság kikiáltásának ötödik évfordulóját. Ezen a napon hazafias érzésű katonatisztek egy csoportja megdöntötte a reakciós Idrisz király hatalmát, s ezzel olyan folyamatot indított el, amely az ország politikai és gazdasági függetlenségének helyreállításához, a lakosság élet- és munkakörülményeinek átalakításához, az arab világ antiimperialista erőinek gyarapodásához vezetett. Az új kormány egyik első és legfontosabb lépése a külföldi katonai támaszpontok felszámolása volt. Az Egyesült Államoknak ki kellett ürítenie egyik legfontosabb külföldi katonai bázisát, a Wheelus légi támaszpontot, amelyen ma, akárcsak az egykori brit katonai bázison, Tobrukon a Líbiai Köztársaság zászlaját lengeti a szél. Határozott intézkedéseket foganatosított az új kormány a nemzeti kincsek és erőforrások állami tulajdonba vételére, a külföldi monopóliumok hatalmának megtörésére. Amit egykor az olasz gyarmatosítók kisajátítottak, ismét líbiai tulajdonba került. A bankok államosítását követte a külföldi olajtársaságok részbeni vagy teljes kisajátítása. A gazdag erőforrásokból származó bevételek ma már nem a külföldi olajtársaságok széfjébe vándorolnak, hanem a líbiai nép helyzetének javítását, az ország gazdasági fejlődését elősegítő tervek megvalósítását szolgálják. Függetlenné válása óta az ország vezetői fokozatosan építették fel kapcsolataikat a haladó arab rendszerekkel, mind nagyobb támogatást nyújtva azoknak a nemzetközi reakció és az izraeli agresszió elleni harcukban. A nemzetközi eseményeknek a korábbiaknál reálisabb értékelése vezette a líbiai kormányt akkor is, amikor a szocialista országokkal fennálló kapcsolatok bővítésére törekedett. Ennek a jegyében zajlottak le Dzsallád miniszterelnöknek a szocialista országokban, köztük Magyarországon tett idei eredményes látogatása is. Nemzeti ünnepén sok sikert kívánunk a hazája felvirágoztatásán, az antiimperialista összefogás erősítésén fáradozó líbiai népnek. (RS) • • Ügyeletesünké a szó (Folytatás az 1. oldalról.) Diákmentő Győr város Tanácsának művelődésügyi osztálya figyelemre méltó, újszerű kezdeményezéssel akar segíteni a megyeszékhely túlkoros, 15— 16 éves, az általános iskolát el nem végzett fiataljain. A Richards Finomposztógyárral együttműködve tanulócsoportot szervez számukra. A 15—16 éves lányok és fiúk oly módon fejezhetik be az általános iskola 7—8. osztályát, hogy közben a Richardsban dolgozva, koruknak megfelelő időbeosztással, pénzt kereshetnek, ízelítőt kapnak különböző szakmákból, mely megkönnyíti későbbi választásukat, és közben pótolják az elmulasztott éveket. A művelődésügyi osztály munkatársai a Richardsban találkoztak a diákokkal és szüleikkel. Remélhetőleg sikeres lesz kezdeményezésük, és példájukat máshol is követik majd. (Ferenczi)