Kisalföld, 1974. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-01 / 256. szám

AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1974. NOVEMBER 1., PÉNTEK , XXX. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM Búzavetés: gyorsan, gondosan A régen várt napos idő, a be­köszöntő hideg ellenére is, megkönnyítette a gazdaem­ber szívét. A földekre paran­csolta a gépeket. Könnyebbek lettek a gumicsizmák is, ha fázik is a kéz a nép a földön vagy kukoricatöréskor, gyor­sabban halad a munka. A kedvező adottságú terü­leten gazdálkodó termelőszö­vetkezetek közül a legyor­­sabbak már befejezték a leg­fontosabb teendőt. Tegnap estig a du­na­szegi és a pü­ski szövetkezet mellett Pereszte­­gen, Újkéren és Sopronhorpá­­cson és Halásziban is felléle­geztek­, egy pillanatra, az utolsó hektárokon is elvetet­ték a búzát. Megyénk talajadottsága szerkezete nem egyöntetű, így számos gazdaságban a sok csapadék ellenére is hama­rabb lehetett kezdeni a talaj­­munkát. Ahol minden időt ki­használtak, jól szervezték az őszi munkákat, a viszonylagos lemaradás sem okoz húsba vá­gó gondokat. Sajnos, olyan szövetkezetek is akadnak, ahol már a jó idő sem segít, mert aki szeptemberben nem ve­tette el az őszi árpát, az már nem tudja behozni a termé­szet megtoldotta késést. A csornai járásban az egyedi, a győri járásban a gyomoroi szövetkezetben a többi munkával is megkés­tek, és csak az ellenőrzés so­rán tett határozott intézkedé­sekre lehetett beindítani a fo­lyamatos munkát. A legfrissebb adatok sze­rint a búza vetését megyénk­ben 61,7 százalékra teljesítet­ték. Az állami gazdaságok tízezer hektárból 6482 hektá­ron már elvetették a búzát. A termelőszövetkezetek a mo­sonmagyaróvári járásban 78 a soproni járásban 77, a győ­ri járásban 66, a csornai já­rásban 44 százalékát vetették el a búzának. A városok ha­tárai közül a győri búzaföl­dek 77 százalékába, a csornai búzaföldek 28 százalékába ke­rült tegnap estig mag. A megyei átlaghoz viszo­nyítva sok termelőszövetke­zet elmaradt a búza vetésé­vel. Magyarkeresztúron, Szanyban és Páliban a jelen­tések szerint október 25-től 29-ig egyáltalán nem vetet­tek. A teljesítés csupán 14— 15 százalék. A járási adatok­ból is kitűnik, hogy a csornai járás szövetkezeteiben a leg­nagyobb a hátrány. Rábaúj­­falun a földek egyötöde, Ka­puváron 30 százaléka van a tervezettnek elvetve. Néhány termelőszövetkezet­ben az eredeti vetéstervet is megváltoztatták: Kónyban, Páliban, Rábapordányon és Rábaszentandráson kisebb arányban, Rajkán 248 hekt­­­tárral csökkentették a búza vetésterületét. Az újkéri és a sopronhorpácsi gazdaság megnövelte a búzaterületet. Megyénkben­ a változtatások 1000 hektár csökkenést okoz­tak. Az őszi munkák végzése során jelentős szerepet kap az üzemek közötti kölcsönös tá­mogatás. Ahol a vetést befe­jezték, ott sem kerültek a színekbe a gépek, kölcsönad­ták máshová. A búza vetése mindenütt gyor­sított ütemben halad. Az­ idő sürgetése nem lehet in­dok a munka minőségének rovására, jövő nyáron nem azt fogják kérdezni, hogy mi­lyen gyorsan vezettek hanem milyen gondosan. H. S. Ügyeletesünké a szó TIT egyetem Harkányban A Mecsek hegyvonulatai és a Duna—Dráva által határolt mediterrán éghajlatú vidéket „kincses Baranyának” is ne­vezik. A gazdag és kulturált terület egyik gyöngyszeme Harkányfürdő, amely az idén hatodszor várja résztvevőit a téli egyetemre. Várja mindazokat, akik a magas szintű ismeret­terjesz­tési formában és Baranya valóságán keresztül akarják jobban megismerni a magyar nép életét, munkáját, eredmé­nyeit, azonkívül télen van al­kalmuk pihenésre, miközben gyógyfürdőkúrán ápolhatják egészségüket. Mi lesz a TIT téli egyetem programja? A legkiválóbb előadók részvételével Magyar­­ország 30 éve a szocializmus útján; Történetszemlélet— történelem; Pécs és Baranya megye néprajza; Pécs kultu­rális, művészeti élete, nemze­tiségi kultúrája; Dráva menti felszabadító harcok; Har­kányfürdő gyógy­hatása; Pécs és környéke, a Mecsek hegy-­­ség növény- és állatvilága. Természetesen kirándulások is gazdagítják a téli egyetem programját, amely 1974. de­cember 8-tól december 21-ig tart. Tanulnak a kisdiákok Csornán a művelődésügyi osz­tály intézkedésére mindkét általános iskolában az idei tanévben m­egkezdődött a kö­(Folytatása a 2. oldalon.) — Úgy áll a dolog, h­ogy a tervezett két és fél millió ter­melési "érték­vállalást már tíz hónap munkája után fél­millió forinttal túlteljesítet­tük. A Pozsonyban épült Rhon és Bratislava szállodák asztalosipari munkáit határ­időre teljesítettük. A Műsza­ki Főiskola asztalos­szerke­zetei határidőre elkészültek. Az asztalosüzem számára ti­zenhárom új munkást szeret­tünk volna „beszervezni”, he­lyette húsz sikerült, így most 240 helyett 260-an dolgozunk a Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat asztalosipari üzemében a munkapadok mellett. Mindezt Sebestyén József üzemvezető mondta, aki a vállalati törzsgárdához tarto­zik, és ismeri üzemének min­den gondját-baját. A kong­resszusi vállalások eddigi tel­jesítése mutatja, hogy nincs megállás. A jól összeszokott fiatal faipari közösség még többre képes. Ahhoz, hogy a teljesítések értékét mérlegel­hessük, röviden át kell tekin­teni az üzem fejlődését. Az üzemvezető így beszél róla: — Az egykori Magyar ut­cai asztalosipari üzem 1970- ben került a Házgyárhoz. A nagyobb, tágasabb műhely­csarnokok, a korszerűbb gé­pek, így a sorozatvágó kör­fűrész, a négyfejes gyalugép a hengercsiszoló lehetővé tet­te a sorozatgyártást. Jelenleg is korszerűsödik a modern üzem: a hidraulikus prést sze­relik be rövidesen, és így az úgynevezett csavaros présre nem lesz szükség. A korsze­rű gépek mindegyike a KGST, a szocialista államközösség valamelyik tagjától szárma­­zik. Üzemünkben csehszlovák lengyel és román faipari gé­pek találhatók. Ha mindezt összehasonlítom az egykori nyolcvanas létszámú üzem­mel, amely akkor nyolcmillió forint termelési értéket állí­tott elő, ma az adminisztrá­cióval együtt 309 dolgozó het­­venmillió forint értéket ad a népgazdaságnak.­ — Az üzemvezető irodájá­nak falán lévő oklevél tanú­sítja, hogy kiváló üzem. Mit jelent ez önöknél? — Tizennégy szocialista bri­gád munkavállalásával, kö­zöttük három aranyérmes, há­­­rom ezüstkoszorús brigád te­vékenységével a múlt­­ évi eredmények alapján elértük, hogy a vállalat két-három ki­tüntetett üzeme között kap­junk helyet. A kongresszusi munkaverseny állása megfe­lelő részének teljesítése fő szempont az elbírálásnál. — Milyen a kapcsolat a ve­zetők és a munkások között? — Eredményesen együtt­működni csak akkor lehet, ha a vezetők a munkásokkal egy nyelven beszélnek. Üzemünk­ben rajtam, üzemvezetőn kí­vül két főművezető, tíz mű­vezető és egy faipari mérnök alkotja a műszaki közösséget. Ugyanúgy a fiatalabb korosz­tályhoz tartozunk, mint a gé­pek mellett dolgozók. Talán ezért is könnyebb a felada­tokat megoldani. — Hogyan élnek az itt dol­gozók? — Az egy főre jutó átlag­­kereset 2700 forint. Az óra­­béres és prémiumos rendszert felváltotta a csoportnorma bevezetése. Ezzel a bértömeg­­gazdálkodás lehetőségeit kí­vántuk kihasználni. Az óra­béres rendszerben a mostani 2700-zal szemben 2400 forint volt az átlagkereset. — Milyen új feladatuk van, és ez hogyan illik bele a ter­veikbe? • — Új profilunk az erkély­falak gyártása. Ebben az év­ben ezerötszázat, a jövő év­ben kétezret gyártunk belőle. A hagyományos asztalosipar­ban, a házgyári lakásszerelő­­ben és az előszerelő üzem­részben dolgozók munkáját tovább szeretnénk könnyíte­ni. Elsősorban jó, bevált kis­gépekkel, így az ütve-fúrók, a kézi körfűrész, kézi gyalu és más kisgépek nagyobb szá­mú alkalmazásával. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat Házgyárá­ban Sebestyén József úgy összegezte az MSZMP XI. kongresszusára tett vállalá­saiknak eddigi teljesítését hogy a fiatal üzem fiatal kö­zössége felnőtt a nagyobb, a korszerű üzem feladataihoz. Egyre kevesebb lesz a hely­színi szerelés, és többségé­ben helyben tudják elvégez­ni az eddigi idegen munká­kat is. Például az előszerelő asztalosrészleg dolgozói elő­vasalják, festik, üvegezik és panelba szerelik a nyílászáró szerkezetet. A fiatal üzem, fiatal közös­sége nagy eredményekre ké­pes. Nemcsak az intenzív ter­melésre, hanem az ésszerű al­kalmazkodásra, amit megkí­ván népgazdaságunk is. (Szolnoky) Kongresszusi számvetés­­i házgyári asztalosüzemben Kádár János fogadta az NKP küldöttségét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta a Német Kommunis­ta Párt küldöttségét. A dele­gációt Herbert Mies, a párt elnöke vezette, tagja: Her­mann Gautier, a párt alelnö­­ke, Ellen Weber, a vezetőség tagja és Heinz Mühlhaus, az elnökség irodájának vezetője. A szívélyes, elvtársi­­légkörű találkozón jelen volt Pullai Árpád, a KB titkára és Horgos Gyula, a KB külügyi osztá­lyának helyettes vezetője. (MTI) / Losonczi Pál befejezte lengyelországi látogatását Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke lengyelországi hi­vatalos baráti látogatásának utolsó napján csütörtökön délelőtt Varsóban, a LEMP KB székházában találkozott a lengyel párt és állam vezetői­vel. A szívélyes és baráti lég­körben lefolyt megbeszélésen lengyel részről részt vett Hen­­law Jagielski, a LEMP PB tagja, az Államtanács elnöke, Piotr Jaroszewicz, a LEMP PB tagja, miniszterelnök, Ed­ward Babiuch, a LEMP PB tagja, a KB titkára, Mieczys­­law Jagielski, a LEMP PB tagja, miniszterelnök-helyet­tes, az Állami Tervbizottság elnöke, Stefan Olszowski, a LEMP PB tagja, külügymi­niszter és Tadeusz Hanuszek budapesti nagykövet, magyar részről pedig Koska István külügyminiszter-helyettes és Németi József varsói nagykö­vet. A lengyel vezetők és Loson­czi Pál egyórás eszmecseréje a magyar—lengyel kapcsola­tok időszerű kérdéseire össz­pontosult. A LEMP KB székházában tett látogatást követően az El­nöki Tanács elnöke és kísére­tének tagjai megtekintették a varsói „Róza Luxemburg­’ iz­zólámpa-gyárat. Losonczi Pál megismerke­dett néhány üzemrészleg munkájával, majd a kultúrte­remben találkozott a vállalat vezetőivel és élenjáró dolgo­zóival, s előttük beszédet mondott. Az Elnöki Tanács elnöke és felesége gazdag lengyelországi programjának befejező aktu­saként hazánk varsói nagykö­vetségén ebédet adott Henryk Jablonski államelnök és fele­sége tiszteletére. A rendkívül bensőséges és baráti légkör­ben lezajlott díszebéden len­gyel részről jelen volt számos személyiség. Magyar részről ott voltak az Elnöki Tanács elnöke kíséretének tagjai. Losonczi Pál, felesége és kí­sérete délután repülőgépen hazautazott Varsóból. Búcsúz­tatására a magyar és lengyel nemzeti zászlókkal díszített repülőtéren megjelent Jab­lonski, az Államtanács elnöke, Guvwa, a SZEJM elnöke, Ol­szowski külügyminiszter és más személyiségek. Ott volt Németi József hazánk len­gyelországi nagykövete. Lo­sonczi Pál — feleségével és kíséretével együtt — hazaér­kezett Budapestre. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Cseterki Lajos, az Elnöki­ Tanács titkára, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Keserű Jánosné könnyűipari miniszter és Pója Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Jerzi Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Kilépve a négy fal közül „a takarékoskodás­­ életforma” Csak üdvözölni lehet azt az elhatározást, hogy az Orszá­gos Takarékpénztár Győr- Sopron megyei Igazgatósága az idei takarékossági világ­nap megünneplése alkalmá­ból nem maradt meg a négy fal között. A megyei központi ünnep­séget Győrött a Richards Fi­nomposztógyárban rendezte meg tegnap délután abból az alkalomból, hogy 20 évvel ezelőtt a megyében elsőnek ebben gyárban alakult meg a KST csoport. A Ri­­chards-gyári dolgozók vol­tak az elsők, akik felismer­ték a takarékos életmód fontosságát, nagy lehetősé­geit, előnyeit. Az ünnepségre a Takarék­­pénztár vezetői meghívták a megye, a város és a gyár politikai, állami­ és társa­dalmi vezetőit, valamint a Richardstoan dolgozó szocia­lista brigádok képviselőit. A vállalati szakszervezeti ta­­nácsnács titkára, Jankovits Istvánná köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, majd Uj­­falusi Sándor, a Szakszerve­zetek Megyei Tanácsának vezető titkára méltatta a ta­karékosság egyéni és nép­­gazdasági hasznát. — Elégedettek lehetünk, hogy népünk többsége már megértette: az életet gondta­lanabbá tenni csak beosztó­­an, takarékoskodással lehet — mondta az előadó. — Az önmagáért, családjáért, a kö­zösségért és a jövőért fele­lősséget érző embert­ mindig is az anyagi javak tervszerű beosztása, megfontolt fel­­használása — az ésszerű ta­karékoskodás jellemezte. A józan életű, gondolkodó em­bertől soha semmi sem állt, távolabb, mint a tékozlás, a mának élő költekezés, a ja­vak elherdálása. Ez a fajta ember nemcsak önmagának, de családjának és a n­épgaz­­daságnak is kárt tesz. A fej pazarlóan bánik a saját pén­zével, pazarlóan bánik a kö­zösségével is. Aki viszont ta­karékosan, megfontoltan éli egyéni életét, az minden bi­zonnyal a közösség pénzét is csak megfontoltan­ költi el. A takarékosság életforma. Okos, célravezető, lehetősé­geket kínáló életforma. Ér­demes követni. A megye lakóinak többsé­ge követi is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Győr-Sop- Von megye lakóinak megta­karított pénze jelenleg 2 mil­liárd ?67 millió forint. A múltat tekintve a válto­zás óriási. Van miből taka­rékoskodni. Huszonhárom év­vel ezelőtt, 1951-ben, orszá­gosan 290 millió forint meg­takarított pénze volt a la­kosságnak. Ma 63 milliárd. Nagy a különbség! Az ünnepi beszéd után Holndenner Kálmán­­ igaz­gató az OTP Győr-Sopron megyei Igazgatóságának ve­zetője tájékoztatta a résztve­vőket a­ takarékpénztár sok­rétű, hasznos munkájáról, egyre bővülő szolgáltatásai­ról. Ezt követően baráti be­szélgetés kezdődött, amelyen a takarékosság egyéni mód­szereiről hallottak azok, akik ügyeltek a szóra. A szocialista brigádok ve­zetőitől erre a kérdésre ke­restem választ: — Ön szerint milyen elő­nye van a takarékoskodás­nak? Nagy Lajosné, a szövőelő­készítőben dolgozó nyolctagú Petőfi Sándor szocialista bri­gád vezetője: — Nagy és sokféle előnye van. Csupán egyetlen előnyé­ről szólok: emberformáló, közösséget összekovácsoló nevelő erejéről. Mi nemcsak otthon a családban, hanem a brigádban is takarékosko­dunk. Havonta tíz forintot gyűjtünk személyenként. Ha már van egy kis „tartás” a közös kalapban, akkor el­megyünk kikapcsolódni, ba­rátkozni, legtöbbször kirán­dulni. Legutóbb Sopronban az ünnepi hetek karneválján voltunk. Emlékezetesen jól éreztük magunkat. A munka hevében sohasem tudnánk ilyen közel kerülni egymás­hoz... Úgy érzem ez nagy előny! Juhász Imre, a rezsiüzem­ben dolgozó hattagú Jedlik Ányos szocialista brigád ve­zetője: . . A takarékosságnak rend­kívüli az előnye, de hogy ez miként tudom megértetni­ a brigádban dolgozó csupa fia­tal fiúval, azt még nem tu­dom pontosan ... Bízom ben­ne hogy a személyes példa is ragadós... A hat fiatal közül kettőnek már van if­júsági takarékbetétje. Ez megnyugtató, bíztató előny! (ksa)

Next