Kisalföld, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Magyarország -köztársaság HARMINC ÉVVEL ezelőtt a magyar történelem egyik jelentős, mindaddig megoldatlan vitakérdése dőlt el: a köztársasági államforma. Nem véletlen,­­hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséért folyó har­cok oldották meg az évszázados pert — Magyarorszá­got az 1946. évi I. törvény köztársasággá nyilvánította. A társadalomtudományokban, a már régebben meg­indult vita lényege a népi demokratikus fejlődés első időszaka politikai hatalmának meghatározása körül alakult ki. A politikai hatalomnak ebben az időszaká­ban hajtottuk végr­e a földreformot, államosítottuk a bankokat, a bányákat, a legjelentősebb ipari üzemeket. Ebben az időszakban hoztunk létre olyan társadalmi, állami szervezeti megoldásokat, amelyeken keresztül a nép végre beleszólhatott a hatalom gyakorlásába. Erre az időszakra jellemző volt a munkásosztály és a sze­gényparasztság fokozódó politikai vezetőszerepe a tár­sadalomban és a munkáspártok az államhatalomnak is jelentős, egyre meghatározóbb tényezőivé váltak. Egyre inkább a munkáspártokat és a parasztpártot összefogó Baloldali Blokk akarata határozta meg a fejlődést. Milyennek kell tehát minősíteni a fenti tények alap­ján ennek a kornak politikai hatalmat? A kérdésre való visszatérést ma már nemcsak a ma­gyar történelem lezárult szakaszának hű értékelésére való törekvés indokolja, hanem azok a viták is, ame­lyek a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés átmenet lehetőségét kutatják. A népi demokratikus út a kapitalizmusból a szocializmusba vezető békés út sa­játos példája. De minden korszak sajátos, a szovjet út­ is sajátos a népi demokratikus úthoz képest, mert egy más korszak határozta meg a cselekvés lehetőségét. De minden sajátos útban van általános jellemvonás, ta­pasztalat is. A szovjet út általánosítható tapasztalata segítette a népi demokratikus fejlődés lényegének meg­értését, a népi demokratikus út általánosítható tapasz­talata segítheti a ma forradalmi mozgalmait. Ezért is érdemes erről a ma már történelemmé szelídült múlt­ról gondolkodni. Az 1946. évi magyar köztársasági törvényt is ebben a történeti keretben érdemes szemlélni. Intézkedéseit, je­lentőségét ilyen aspektusból érdemes vizsgálni. A TÖRVÉNY az állami berendezkedés alapvető szabá­lyait határozta meg. E szabályok adta államszervezeti és jogi lehetőségek keretén belül­­folyt az az osztály­harc, amely végül a munkásmozgalom, az egységes munkáspárt egyértelmű hatalomra kerülését eredmé­nyezte. A törvény szervezeti, jogi megoldásait tekintve, nem jutott túl a polgári demokratikus államszervezeti és jogi kereteken. Minden megoldás a polgári parlamenta­­rizmus megoldása, egyetlen rendelkezés sem lépi túl az ott megismert szabályokat. De ez politikai okokból nem is lehetett másként. A köztársasági törvényt megelőzően 1945 novembe­­rében voltak Magyarországon az első nemzetgyűlési választások. A választások során a koalíció jobbszár­­nyán elhelyezkedő kisgazdapárt (amelynek vezetését 1945 végé­n párton belüli jobbszárny vette át) tudatosan vállalta, hogy az illegalitásból alig előlépő és bizonyos mértékben ezért elszigetelt munkásmozgalommal szem­ben összefogjon minden politikai erőt. Ez a választások során jórészt sikerült, hiszen a két munkáspárt és a kisgazdapárt körül polarizálódtak a társadalom erői. (A többi párt összesen 16 -­­n szavazatot sem kapott.) A kisgazdapártot támogató nagyon is sokszínű politi­kai erőket a szocializmussal szembeni tudatos vagy nem tudatos állásfoglalás fogta össze. A jobboldal arra tö­rekedett, hogy a „kapitalizmus vagy szocializmus” kér­désfeltevésre egyszerűsítse a politikai ellentmondásokat és ezzel teremtsen viszonylagosan stabil helyzetet a maga számára. A tulajdonnal rendelkező parasztságot — tulajdona elvesztésének veszélyét hangoztatva — próbálta a szocializmus, a munkásmozgalom ellen han­golni. A szocializmus igazi céljait nem ismerő széles kispolgári tömegeket a szabadság, a tulajdon, az egyé­niség, a vallási hit eszményeinek védelmezőjeként pró­bálta maga mellé tömöríteni, állítva, hogy a munkás­­mozgalom ennek megsemmisítésére tör. A MUNKÁSMOZGALMAT — amelynek nehézségeit a megosztottság csak fokozta — az a törekvés vezette, hogy ne absztrakt módon hirdessen kapitalizmust vagy szocializmust, hanem az akkori társadalom valóban égető kérdéseire adjon valódi választ — ez volt politikai­­lag a feladata. Ezek a kérdések pedig a fasizmus ma­radványai elleni harc, nem a demokrácia általában, hanem a tömegek valódi részvételének megteremtése, nem a tulajdon általában, hanem a földreform, mint égető társadalmi szükségszerűség, a finánctőke meg­semmisítése, a bankok államosítása és ezek sorában a köztársaság megteremtése voltak. Ez a kérdésfeltevés volt képes csak a szocializmus melletti többséget létrehozni, bebizonyítani, hogy az adott társadalom igazi nagy kérdéseit csak a munkás­­mozgalom képes megoldani, a polgári politika csak visszafelé tud lépni. A köztársasági törvény ilyen politikai feltételek függ­vénye. A királyság vagy köztársaság kérdésfeltevése a demokrácia erőit a reakcióval állította szembe. A kér­dések reális megközelítése alapján a jobboldalt osztotta meg, mert elszakította a törvényjavaslatot támogatni kénytelen kisgazdapárttól a legitimizmus erőit. A köz­­társasági törvény a baloldalt erősítette, mert egyértel­műen megmutatta, hogy a köztársaság legkövetkezete­sebb híve a munkásmozgalom. A KÖZTÁRSASÁGI törvény egyik példája annak a politikai harcnak, amely ebben a korban végbement. Jelentősége, hogy megvalósította azt a demokratikus átalakulást, amelyért a magyar nép legjobbjai évszá­zadokon át küzdöttek. E demokratikus átalakulás se­gítségével a társadalom olyan politikai struktúráját te­remtette meg, amely lehetővé tette a politikai erőviszo­nyok átrendeződését, végső soron a szocialista társa­dalom felépítését. Dr. Schmidt Péter 2 KIXALFOID Leszerelési menet Amerikában San Franciscóból szomba­ton elindult az a menet, ame­lyet a leszerelés és a társa­­dalmi igazságosság támogatá­sa érdekében szerveztek. A menet fő célja: mozgósítani az amerikaiakat az elnyomás és a faji megkülönböztetés felszámolásáért, a társadal­mi egyenlőségért és igazsá­gosságért, a leszerelésért ví­vott küzdelemre. Az úticél Washington, aho­va a résztvevők terv szerint októberben fognak megér­kezni. Több, mint öt és fél­ezer kilométert tesznek meg, 12 állam területét érintve. A menet előkészítésében az Egyesült Államok számos tár­­sadalmi szervezete vesz részt. A menet támogató politikai és közéleti személyiségek kö­zött kiemelkedő békeharco­sok találhatók, mint például Benjamin Spock, Ralph Aber­nathy és Cora Weiss. Elnöki üzenet Ton Duc Thang, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság elnöke szombaton a viet­nami holdújév­­alkalmából­, üzenettel fordult az egész ország lakosságához és a ka­tonákhoz. Az elnök a Vietnami Dol­gozók Pártja Központi Bi­zottsága, a Nemzetgyűlés, a Kormány és a Hazafias Front nevében köszönetet mondott a szocialista országok, vala­mint Laosz és Kambodzsa népeinek, amiért segítséget nyújtottak Vietnamnak, mind az imperializmus ellen, a lét­fenntartásért vívott háború éveiben, mind pedig a gaz­daság helyreállításának sza­kaszában. Az üzenet megál­lapítja, hogy az 1975-ös nagy győzelem lehetővé teszi az ország egyesülését, és azt, hogy egész Vietnam megin­duljon a szocializmus útján. A VDK elnöke végezetül fel­szólította a lakosságot, hogy minden erejét állítsa a bol­dog és virágzó társadalom felépítésének szolgálatába. LONDON A Reuter angol hírügynök­ség legfrissebb jelentése sze­rint a Nyugat-Szaharában kirobbant algériai-marokkói viszályban elhallgattak a fegyverek. Marokkói hivata­los forrás szerint a marokkói egységek győzelmet arattak az algériai alakulat fölött. A hírt Algéria eddig nem erősí­tette meg. NAIROBI Sangoule Lamizana tábor­nok, Felső-Volta köztársasági elnöke szombaton bejelentet­te, hogy feloszlatta az ország katonai kormányát. A jövő héten megalakuló új kor­mány miniszteri tisztségeit túlnyomórészt civil politiku­sok foglalják el, a kormány­nak csupán egyharmadát al­kotják katonák. Egyhangú BT-határozat Dél-Afrika nem fogadja el Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken este egyhan­gúlig hozott határozatában előírja, hogy Namíbiában szabad választásokat kell tartani a világszervezet véd­nöksége alatt. A BT tör­vénytelennek minősíti a Dél­­afrikai Köztársaság namíbiai jelenlétét és azt, hogy Pre­toria támaszpontként hasz­nálja fel az ország területét a szomszéd országok ellen irányuló támadásaihoz. A ha­tározat felszólítja a Dél-af­rikai Köztársaságot, hogy vonja ki fegyveres erőit Na­míbia területéről. Botha, dél-afrikai ENSZ- küldött felszólalásában meg­ismételte, hogy kormánya nem ismeri el az ENSZ ille­tékességét Namíbia kérdésé­ben. A választások végső határ­idejét 1976. augusztus 31-ben szabta meg a Biztonsági Ta­nács. Ma a Dél-afrikai Köz­társaság nem teszi lehetővé a szabad választások lebonyo­­­­lítását, az ENSZ alapokmá­nyának szellemében megfe­lelő intézkedéseket tesz — mondja ki a határozat. Bányásztragédia A Mecseki Szénbányák Vál­lalat szászvári bányaüzemé­ben az ötödik szinten január 30-án 21.10-kor eddig isme­retlen okból keletkezett gáz­kitörés következtében Bálint László vájár, Guth János csa­patvezető-vájár Kádár Ferenc aknász, Sebestyén László csillés életüket vesztették. Kovács Árpád segédvájárt a mentők a kórházba szállítot­ták, állapota kielégítő. A Nehézipari Minisztérium, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete,­­ a Belügyminisztérium szervei­nek részvételével a vizsgála­tot megkezdte. Szolidaritási küldöttség Az afro-ázsiai népek szolidaritási szervezete február 2. és 4. között az angolai nép igazságos harcának támogatására nemzetközi konferenciát rendez Luandában. Nagy Richárdnak, az MSZMP Központi Bizottsága tag­jának, a Magyar Televí­zió elnökének vezetésé­vel a konferencián részt vesz a Magyar Szolida­ritási Bizottság küldött­sége is. A küldöttség szombaton elutazott Bu­dapestről. Heti világhíradó HÉTFŐ: Összeült az OPEC miniszteri értekezlete Párizsban. — A Balkán államainak konferenciája Athénban. KEDD: Rabin izraeli miniszterelnök tárgyalásai Washington­ban. — Az USA megvétózta a Biztonsági Tanácsban több­ségre került közel-keleti határozatot. SZERDA: Trudeau kanadai miniszterelnök Havannában Fidel Castróval tárgyalt. — A namíbiai kérdés vitája a Bizton­sági Tanácsban. CSÜTÖRTÖK: Újra Genfben a szovjet és az amerikai kül­döttség a SALT folytatására. — Algériai—marokkói ösz­­szetűzések a volt Spanyol-Szahara területén. PÉNTEK: Bécsben folytatódtak a haderőcsökkentési tárgya­lások. — Fasiszta merényletek Portugáliában. SZOMBAT: Trudeau Venezuelában. — Kínában a „tavasz ünnep” kezdetén közölték, hogy rövidesen összeül a par­lament. — Lázas diplomáciai tevékenység az algériai— marokkói viszály megszüntetésére. Konferenciák, találkozók, békítő tárgyalások Ezekben a napokban a genfi új konferenciaközpont előtt éppúgy, mint Bécsben, a Hofburgban, vagy Párizs­ban, a Kiéber sugárúton százszámra gyártottak fény­képeket és híradóba illő tu­dósításokat. A svájci város­ban folytatódott a SAHT. Bécsben a haderőcsökkentési konferencia, Párizsban pedig az olajexportáló országok miniszterei találkoztak, egy másik tárgyaláson pedig az „észak-déli párbeszéd” résztvevői. Nos, egyik ülésen sem jött létre igazi fordu­lat, nem történt alapvető megegyezés, mégis érdemes mindegyikre odafigyelni. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásoknak, amelyek a hadászati fegyverek korláto­zását célozzák, láthatóan lö­kést adott Brezsnyev és Gro­­miko előző heti találkozása Kissingerrel, bár a SALT újra felvétele még nem hoz­hatott számottevő előrehala­dást a részletkérdésekben. Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverze­tek dolgában folyó tárgyalá­sokon most hangzott el az első megjegyzés a szocialista országok részéről a NATO egy új elképzelésére. (Emlé­kezetes, hogy a múlt év de­cemberében, az Észak-atlan­ti Tanács brüsszeli ülésén vi­tatták meg azt az amerikai indítványt, amely szerint az USA kivonna ezer nukleáris robbanófejet és 29 000 katonát Közép-Európából, ha a Szov­jetunió cserébe 1700 harcko­csival és 68 ezer emberrel csökkentené haderőit ebben a térségben.) A nyugatiak el­képzelése még mindig az úgynevezett „aszimmetriá­hoz” ragaszkodik, az egyen­lőtlen csökkentéshez. Az egyetlen új dolog benne az, hogy végre a NATO-országok is elismerik annak szükséges­ségét: a csökkentésbe be kell vonni a nukleáris fegyvere­k­ket is, ahogyan ezt a szocia­lista országok sürgetik. Egé­szen decemberig a NATO országai hallani sem akar­tak erről. Ami az izraeli miniszterel­nök washingtoni látogatását illeti, szinte arra is­ ráille­­nék a jelző, hogy­­ rutin­szerű. A jól ismert izraeli álláspontot ismételte Rabin Ford elnöknél csakúgy, mint a nevezetes nemzeti sajtó­klubban: a genfi értekezle­ten Izrael a palesztinokat csak a jordániai küldöttség tagjaiként hajlandó tárgyaló partnerként elfogadni. Az szintén sokszor ismétlődő elem volt az eddigi tárgya­lásokon, hogy Izrael növek­vő amerikai katonai és gaz­dasági segélyt kért. A Tel- Aviv-i kormány a jelenlegi költségvetési évben összesen 2 és negyed milliárd dollárt kap Washingtontól. Az arab világban a libano­ni válság után, most az algé­riai—marokkói viszály szere­pel az arab diplomácia te­vékenységének középpontjá­ban. Ahogyan mondani szo­kás: igazán „lázas tevékeny­ségnek” tanúja a világ. A „telefondiplomácia” volt előbb: Bumedien, algériai el­nök számos arab vezetővel, így Szadat elnökkel beszélt telefonon, aztán Hasszán ma­rokkói király is fogta a te­lefonkagylót és sorban fel­hívott számos államfőt. Ezt követően a közvetítői diplo­máciára került sor. Többek között Irak egy minisztere ment előbb Rabatba, majd Algírba, hogy a Spanyol-Sza­hara sorsa körül kirobbant marokkói—algériai viszály megszüntetésével próbálkoz­zék. Arafat, a Palesztinai felszabadítási szervezet veze­tője Rumedien elnökhöz és Hasszán királyhoz egyfor­mán üzenetet intézett, meg­kérve őket, tegyék félre el­lentéteiket. Algériával együtt Líbia is a Polisario elneve­zésű, szaharai felszabadítási szervezetet támogatja, ez in­dokolta Dzsallud, líbiai mi­niszterelnök algíri látogatá­sát. Angolában a Népi Köztár­saság­­ serege folytatja az FNLA és az UNIT­A csapatai­nak kiszorítását. Igen értékes katonai sikert értek el Lobito város elfoglalásával, amely fontos utánpótlási kikötő volt a szakadár szervezetek szá­mára. Angoláról szó esett azon a tárgyaláson, amelyet Kubában folytatott Trudeau kanadai külügyminiszter. Fi­del Castro egy, a kanadai vendég jelenlétében megren­dezett nagygyűlésen elmon­­dott beszédében újra értésre adta, hogy Kuba segíti az angolai népet önrendelkezési jogának érvényesítésében, szemben azokkal, akik fegy­veres erőszakkal próbálják ebben megakadályozni. Különben a kubai—kana­dai kapcsolatok erőteljesen fejlődnek. Trudeau látogatá­sa bizonyította, hogy végleg megszűnt a szocialista szi­getország elleni imperialista blokád. (A kanadai kor­mányfő volt az első, aki Ais atlanti világból érkezett Ku­bába.) Végül egy érdekes hír Kí­nából: a most folyó, négyna­pos „tavasz ünnep” előtt, gazdasági vezetők említést tettek arról, hogy nemsokára összehívják a parlamentet az ötéves terv jóváhagyására. 1964 óta nem vittek népgaz­dasági tervet az Országos Népi Gyűlés elé. A kínai „parlamentarizmus” újjá­élesztésére szolgál jelzéssel az a hír is, hogy Csou En-laj utódjának, vagyis az új mi­niszterelnöknek­ a kinevezé­se szintén parlamenti eljá­rás formájában történik meg. Pálfy József ­ 1976. február 1., vasárnap

Next