Kisalföld, 1976. március (21. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

2 - KMHPOID A KONGRESSZUS HATODIK MUNKANAPJA A Szovjetunió népgazdasága 1976-1980. évi fejlesztésének fő irányai (Folytatás az 1. oldalról.) Alekszej Kosziginnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszámolójából: — Küldött elvtársak! Hatalmas lelkesedéssel, a teljes egyöntetűség légköré­ben kongresszusunk ma úgy döntött, hogy­ a párt egész sokrétű munkájában irány­adónak tekinti azokat a megállapításokat és feladato­kat, amelyeket Leonyid Il­­jics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára terjesztett elő a kong­resszuson elhangzott beszá­molóban. Ez a döntés a szovjet tár­sadalom életének valamennyi területen megvalósítandó al­kotó-, a tevékenység átfogó marxista-leninista program­jával vértezi fel a pártot, amennyiben a beszámoló sokoldalúan feldolgozta a párt gazdasági és szociális politikájának a jelenlegi idő­szakra érvényes alapvető és aktuális problémáit, s távla­tilag is meghatározta az SZKP bel- és külpolitikájá­nak fő irányait. Ez a pártdo­kumentum kiemelkedő hoz­zájárulás a kommunista épí­tés elméletéhez és gyakor­latához. " Az SZKP Központi Bizott­sága a kongresszus elé­ ter­jesztette a Szovjetunió nép­gazdasága 1976—1980. évi fej­lesztése fő irányainak terve­zetét. A tervezet, a párt gazdasági, és szociális politi­kájával összhangban kifejti a kommunizmus anyagi-mű­szaki bázisa hazánkban tör­ténő további építésének prog­ramját. A párt­­ előző kongresszu­­­sától bennünket elválasztó öt év teljes egészében meg­erősítette az SZKP XXIV. kongresszusán kijelölt politi­kai irányvonal tudományos megalapozottságát és magas fokú hatékonyságát. Tovább fejlődött soknemzetiségű ha­zánk népeinek testvéri együtt­működésé. A párt­­és a nép­­ egysége megbonthatatlan. Ami a­ nemzetközi ügyeket illeti, n még­szilárdabbakká váltak a Szovjetuniót a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági­ Segítség Tanácsa tagállamaihoz: Bulgáriához, Csehszlovákiához, Kubához, Lengyelországhoz, Magyaror­szághoz, Mongóliához, a Né­met Demokratikus Köztársa­­­sághoz és Romániához, vala­­mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasághoz, a Vietnami Demokratikus Köz­társasághoz, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­hoz fűződő barátság szálai. Országunk és a földkerek­ség valamennyi népe számá­ra óriási jelentőségű az SZKP XXIV. kongresszusán elfoga­dott békeprogram alaptéte­leinek sikeres valóraváltása. Hála a Szovjetunió, a szocia­lista közösséghez tartozó or­szágok, az összes békeszere­tő népek és államok erőfe­szítéseinek, a világban elmé­lyül a feszültség enyhülésé­nek folyamata. A kongresszus küldöttei egész pártunk véleményének adnak hangot, amikor egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság, élén korunk kiemelkedő politikai személyiségével, Leonyid Il­­jics Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottság főtitká­rával, elvi marxista-leninis­ta álláspontot képviselve nagy energiával és céltuda­tossággal gondoskodik az SZKP egész bel- és külpoli­tikájának kidolgozásáról, és sikeres megvalósításáról. Ezt újra megerősíti a párt Központi­­ Bizottságának ..A” Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésé­nek fő irányairól” címmel megtárgyalásra a kongresz­­szus elé terjesztett tervezete, amelyet,, mint ismeretes, , a pártszervezetekben, a dolgo­zók gyűlésein és a sajtóban mélyrehatóan megvitattak. A dolgozók kinyilvánították a párt és a nép közös ügyének sikerre vitelében való, az előttünk álló feladatok mely megértésén alapuló nagyfo­kú érdekeltségüket — mon­dotta többek között beveze­tőjében. *­ 1967. július 1-i árakon. A szovjet társadalom elő­rehaladt a kommunizmus anyagi-műszaki alapjai lét­rehozásának útján. A kilen­cedik ötéves terv teljesítésé­nek eredményeként jelentő­sen növekedett, az utóbbi tíz évben gyakorlatilag megkét­szereződött az ország gazda­sági potenciálja. Ez világosan kitűnik, ha a Szovjetunió népgazdasága ki­lencedik ötéves tervben el­ért fejlődésének mutatóit ösz­­szehasonlítjuk a nyolcadik és a hetedik ötéves terv mutatói­A gazdasági fejlődés ered­ményeit legteljesebben az ország n­emzeti jövedelme jellemzi, amely a közfogyasz­­■ tásnak és a nemzeti vagyon­­, növelésének forrása. ,A nem­zeti jövedelem a IX. ötéves tervben 34 százalékkal volt nagyobb, mint a VIII. ötéves tervben. A nemzeti jövede­lem 75 százalékát fogyasz­tásra, a többit pedig felhal­mozásra fordítottuk. Ha a mindenkori fogyasztási ala­pokhoz hozzászámítjuk azo­kat a felhalmozási összegeket is, amelyeket lakóházak, is­kolák, kórházak, kulturális­oktatási intézmények, sport­létesítmények, a kommunális és szolgáltató üzemek építé­sére fordítottunk, akkor ki­derül, hogy a nemzeti jöve­delem több, mint 80 százalé­kát használtuk fel közvetle­nül a népjólét céljaira. A nemzeti jövedelemnek a fo­gyasztásra fordított része nagyobb volt, mint az előző öt évben. Ezután Alekszej Koszigin, az SZKP XXIV. kongresz­­szusán kitűzött szociális prog­ram megvalósításában elért főbb eredményekkel foglal­kozott. Többek között el­mondta, hogy sikerült lénye­gesen emelni a nép életszín­vonalát. A munkások és az alkalmazottak átlagos, havi bére öt év alatt 20 százalék­kal nőtt és elérte a 146 ru­belt, a társadalmi alapokból történő kiegészítő kifizeté­sekkel és juttatásokkal együtt pedig a havi 198 rubelt. Je­lentős előrehaladás történt a falusi lakosság életfeltételei­ben. A kolhoztagok munka szerinti javadalmazása öt év alatt 25 százalékkal emel­kedett. Az elmúlt öt évben emel­ték a főiskolai hallgatók, a szakközépiskolai és a műsza­ki tanintézeti tanulók ösz­töndíját és más ilyen irányú intézkedéseket is tettek. Be­vezették minden dolgozó nő teljes fizetéssel azonos ter­hességi és szülési segélyét, és más ilyen irányú intézkedé­seket is tettek. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme országunkban megközelítőleg minden 15 év­ig megkétszereződik. Más alatt a szocialista társada­lom többször is a fogyasztás minőségileg új színvonalát éri el Az 1971—1975-ös években a kiskereskedelmi áruforga­­­lom 36 százalékkal növeke­dett a fő élelmiszer- és ipar­cikkek szilárd állami kiske­reskedelmi árszintje mellett. Gyorsabban növekedett a hús-, a húskészítmények, a tojás és más termékek érté­kesítése, a lakosság évente­ csaknem egymillió személy­­gépkocsit vásárolt, hétszer többet, mint 1970-ben. A IX. ötéves terv az intenzív tömeges lakásépít­kezés immár negyedik öt­szavakkal: egy emberöltő éves terve is volt. 1971— 1975-ben több, mint 11 mil­lió lakást és családi házat építettek, ezek alapterülete el­éri az 544 millió négyzetmé­tert. Ez lehetővé tette 56 000 000 szovjet állampol­gár lakásviszonyainak javí­tását. Szociális programunk olyan különféle intézkedéseket is tartalmaz, amelyek a mun­ka- és életkörülmények, az oktatás, orvosi ellátás és kör­nyezetvédelem javítására irá­nyulnak. A kilencedik ötéves tervidőszak egyik vívmánya, hogy lényegében áttértünk a fiatalok általános középisko­lai tankötelezettségére. Az ipari termelés egész mennyisége — hangsúlyozta A. Koszigin —, 1975-ben — az 1970-es évhez arányítva — 43 százalékkal növekedett, s ez megfelel a XXIV. párt­­kongresszus irányelveinek. A nehézipari termelés vo­lumene tekintetében túltelje­sítettük az ötéves tervfelada­tokat. Hazánk úgy érkezett a tizedik ötéves terv küszöbé­hez, hogy el van látva tüze­lő-, nyers- és alapvető szer­kezeti anyaggal. A fűtőanyag-energetikai bázis gyors fejlődése révén lényegében véve sikerült ki­elégíteni a szovjet népgazda­ság szükségleteit és teljesíte­ni a külföldi országoknak szóló tüzelőanyag-szállítások­kal kapcsolatos szerződéses kötelezettségeket. A gépgyártás öt év alatt 73 százalékkal növelte teljes termelését. A gépkocsigyár­tás több, mint kétszeresére, a mezőgazdasági gépek gyártá­sa 78 százalékkal az automa­tikai műszerek és eszközök gyártása 1,9-szeresére, a szá­mítástechnikai eszközöké pe­dig 4,3-szeresére növekedett. Öt év alatt körülbelül 1000 könnyű- és élelmiszeripari létesítmény épült fel. Iparunk egyre több fogyasztási cik­ket állít elő. A fogyasztási cikkek gyártása egészében véve 37 százalékkal, a ház­tartási­, kulturális, jóléti és tartós fogyasztási cikkeké 1,6- szeresére növekedett. Az utóbbi öt évben követ­kezetesen dolgoztak a párt által kidolgozott, a mezőgaz­daság fejlesztését célzó hos­­­­­szútávú komplex program megvalósításán. Erre a célra több, mint 131 milliárd ru­belt fordítottak, vagyis a népgazdaság összes beruhá­zásainak több mint egynegye­dét. .A kilencedik ötéves terv­időszakban a mezőgazdaság 1 millió 700 ezer traktort, 449 ezer kombájnt, 1 millió 102 ezer teherautót és sok más gépet kapott. Mindez a me­zőgazdasági­ dolgozók önfel­áldozó munkájával párosul­va, az elmúlt öt esztendő rendkívül súlyos időjárási vi­szonyai ellenére is, lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági termelés átlagos évi volume­nét a nyolcadik ötéves terv­időszakhoz viszonyítva 13 százalékkal növeljük. Átla­gosan 14 millió tonnával nö­vekedett az évi gabonahozam és 26 százalékkal a nyersgya­pot hozama. Ugyanakkor a mezőgazdasági termelés egé­szében véve nem érte el az ötéves tervben kitűzött fel­adatokat, s ez szükségszerűen megmutatkozott az élelmi­szer- és a könnyűipar fejlő­désének ütemén. Lenin rámutatott, hogy az egész falusi életmód szocia­lista átszervezésében legfon­tosabb az „anyagi bázisnak, a technikának, a traktoroknak és a gépeknek a földművelés­ben történő tömeges alkal­mazása, a tömeges méretű villamosítás”. Milyen képet mutat szo­cialista falunk e követelmé­nyek fényében? Íme néhány adat. A traktorok, kombáj­nok és gépkocsik motorjainak együttes teljesítőképessége a mezőgazdaságban az utóbbi tíz esztendő során körülbelül 10 százalékkal növekedett, a mezőgazdasági munka egy dolgozóra jutó elektromos el­látottsága pedig több, mint kétszeresére. A falu életében végbement gyökeres változások lényegé­ben új szakaszt jelentenek a szocialista társadalmi terme­lés fejlődésében, amelynek alapját a lenini szövetkezeti terv vetette meg, az átalaku­lást a párt jól átgondolt ag­rárpolitikája eredményezte. A tizedik ötéves terv fel­adatait meghatározta „A Szovjetunió népgazdasága 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai” című, az SZKP XXV. kongresszusa elé ter­jesztett tervezet. Az ötéves terv fő feladata, hogy következetesen megva­lósítsa a kommunista párt­nak a nép anyagi és kulturá­lis színvonala emelését célzó irányvonalát a társadalmi termelés dinamikus és ará­nyos fejlesztése hatékonysá­gának növelése, a tudomá­nyos-műszaki fejlődés meg­gyorsítása, a munka terme­lékenységének növelése és a népgazdaság valamennyi ága­zatában a munka minőségé­nek minden eszközzel törté­nő javítása alapján. A tizedik ötéves terv új szakasz a pártnak és a tár­sadalmi-gazdasági fejlesztés, a kommunizmus anyagi-mű­szaki bázisa építése területén követett hosszútávú irányvo­nala magvalósításában, a­melyre a kibontakozó tudós­mártyás-műszaki forradalom viszonyai közepette kerül sor. A népgazdasági tervekben különös nyomatékot kap a termelés intenzitásának a tudományos-műszaki hala­dás és a mindenre kiterjedő takarékossági rendszer alap­ján történő elmélyítése. A pártnak a jövedelemnek és a fogyasztás terén folyta­tandó politikája — mint ed­dig is — abból indul ki, hogy a lakosság jövedelemnövelé­sének legfőbb útja a munka­ A XXIV. pár­tkon­gr­essz­us által megfogalmazott irány­elvek végrehajtásában egyik legfőbb eredménynek tekint­hető az ország termelési po­tenciáljának jelentős növe­kedése. A kilencedik ötéves tervben több mint 500 mil­liárd rubelt fordítottak beru­házásokra. A kilencedik ötéves terv­ben meggyorsult a tudomá­nyos-műszaki fejlődés és 23 százalékkal növekedett a társadalmi munka termelé­kenysége, s ez 20 millió dol­gozó munkája megtakarítá­sának felel meg. Az utóbbi öt év alatt a Szovjetunió előbbre lépett a fejlett tőkésországokkal foly­tatott gazdasági versenyben. Ipari termelésünk évi át­lagban 7,4 százalékkal növe­kedett, miközben például az Egyesült Államokban és a Közös Piac országaiban 1,2 százalékkal. Ez az irányzat nem időleges jellegű. Huza­mosabb időszak alatt is — 1950. és 1975. között — a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban — a KGST tagországaiban — az ipari termelés növekedésének évi átlagos üteme több mint kétszer akkora volt, mint a fejlett tőkés országokban, vagyis 9,6 százalék a 4,6 szá­zalékkal szemben. Jellemző, hogy a jelenlegi nehézségek még a burzsoá közgazdászokat is arra kész­tetik, hogy elgondolkodjanak az egész tőkésrendszer hibáin, azon, hogy az nem képes megbirkózni a folyamatos fejlődés feladataival, és még kevésbé választ­­ találni a társadalmi-gazdasági hala­dásnak a XX. század utolsó negyedében a világ előtt álló kérdéseire. A társadalmi fejlődés alap­vető kérdéseire a szocialista világ ad választ. A szocialis­ta országok testvérpártjainak legutóbbi kongresszusai, az SZKP XXV. kongresszusa, valamint a számos más or­szágban folyó kongresszusi előkészületek meggyőzően bi­zonyítják, hogy a szocialista közösség fejlődésének olyan ragyogó távlatai vannak, amelyek a gazdaság állandó, tervszerű növekedésén alap­szanak. Problémáinkat, akár­milyen nagyok is, mindig az egész társadalom érdekeinek megfelelően oldottuk és old­juk meg, s biztosak vagyunk a kommunizmus nagy ügyé­nek sikerében. béremelés, amely a jövedel­mező egész növekedésének háromnegyed részét teszi majd ki. E politika célja nemcsak a dolgozók fogyasz­tásának tervszerű növelése, hanem az is, hogy fokozód­jék a munkabérnek és a kol­hoztagok javadalmazásának ösztönző szerepe, a jövede­lem fokozott mértékben függ­jön a termelés végső ered­ményeitől, hatékonyságának növekedésétől. A munkások és alkalma­zottak átlagos keresete öt év alatt 16—18 százalékkal emelkedik és 1980-ban eléri a 170 rubelt. A párt politikája előirá­nyozza a város és a falu kö­zött meglevő szociális-gazda­sági és kulturális különbsé­gek következetes megszünte­tését. A jelenlegi ötéves terv időszakában a kolhozparasz­toknak a közös gazdaságból származó jövedelmei 24—27 százalékkal emelkednek majd, vagyis gyorsabban nö­vekszenek, mint a munká­sok és alkalmazottak átla­gos keresete. A kolhozokban a munka díjazása a termelé­kenység növelése alapján emelkedik majd. A lakosság számára a tár­sadalmi fogyasztási alapok­ból történő kifizetések és juttatások öt év alatt 28—30 százalékkal emelkednek és értékük 1908-ban elérik a 115 milliárd rubelt. Egész sor új (Folytatás a 4. oldalon.) I. A Szovjetunió gazdasági fejlődésének eredményei Melyek voltak az ország fejlődésének fő gazdasági eredményei az utóbbi öt év­ben? Fokozódott a nép jóléte. Gyors ütemben fejlődött a szocialista termelés, meggyor­,­sult a tudományos-műszaki haladás. Az ipari termelés, a beruházások és a népjólét emelését szolgáló új intézke­désekhez történt állami rá­fordítások abszolút növekedé­seinek mértékét tekintve a IX. ötéves terv országunk törté­nelménél? legjobb ötéves ter­ve. val. I 11. A tizedik ötéves terv alapvető társadalmi és gazdasági feladatai I v. j, c r i ' I­I . Tif i­lu -Ilii a Sie-a« SX.- itt .S.% ■£«,©£» -Isi * r-1 zisjí • t;v cííkS* A fogyasztásra és a felhalmo- - -------‘ **-«--* zásra felhasznált nemzeti jöve­delem 1563 186 134 Ipari termelés 2398 ♦ 218 145 Mezőgazdasági termelés 455 137 113 A beruházások volumene 501 203 142 Üzembehelyezett új állóalapok értéke 468 202 144 Kiskereskedelmi áruforgalom 933 206 140 A társadalmi fogyasztási ala­pokból a lakosságnak történt kifizetések és juttatások folyó árakon 392 325 143 A lakosság pénzbevételei folyó árakon 1178 213 142 ■ Alekszej Koszigin a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nöke. I 1976. március 2., kedd

Next