Kisalföld, 1976. október (21. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

ENSZ-közgyűlés Kissinger a Szovjetunió és az USA együttmírköd­éséről Csütörtökön folytatódott az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülésszakának általános poli­tikai vitája. Elsőnek Bandaranaike asz­­szony, Sri Lanka miniszterel­nöke, majd Puente Rabdill, perui külügyminiszter szólalt fel. Ezután hangzott el Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter beszéde. Kissinger a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés, valamint további lesze­relési egyezmények megköté­sének szükségességéről be­szélt. Az Egyesült Államok kész a genfi közel-keleti bé­kekonferencia munkájának felújítására ”, közölte Kis­singer. Az amerikai külügy­miniszter változatlanul csak két éven belül ígérte a feke­te többségi hatalom megte­remtését Rhodésiában. Az amerikai diplomácia ve­zetője hangoztatta, hogy „az emberiség jövője együttmű­ködést igényel a Szovjetunió­val. A hadászati erőegyen­súlyt az Egyesült Államok fenn kívánja tartani, de in­kább megegyezés, mint fegy­verkezési verseny útján. Ezért állnak a fegyverzetkorlátozási tárgyalások az amerikai— szovjet kapcsolatok homlok­terében” — mondotta. „Mind­két részről történelmi erőfe­szítést tesznek, hogy — a vlagyivosztoki megállapodás­sal összhangban — korlátoz­zák a nukleáris fegyverkész­letet. Amint ezt elértük, az Egyesült Államok kész tár­gyalni a nukleáris fegyver­­készletek csökkentéséről” — mondotta. Kissinger ugyanakkor meg­ismételte a NATO korábbi ál­láspontját, hogy „kiegyensú­lyozott” csapatcsökkentésre van szükség Közép-Európá­­ban. A külügyminiszter a köl­csönös érdekeken alapulónak nevezte az amerikai—kínai viszonyt, s kifejezte országa készségét annak fejlesztésére. Kissinger azt mondotta, hogy az afrikai államfők, a Rhodesiáról szóló tárgyalások iránti készségük kinyilvání­tásával bizonyítják: „készek megragadni a rendezés lehe­tőségét”. Megismételte a Ian Smith által elfogadott terv fő elemeit, és általánosságban szólt arról, hogy Washington „egyetlen irányzatot sem fog támogatni, sem Rhodesiában, sem másutt” és „nem akar senkire megoldásokat ráeről­tetni”. A külügyminiszter beszédé­ből kitűnt hogy az Egysült Államok immár hajlandó tá­mogatni a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának felújítását. (A konferencia társelnökei a Szovjetunió és az Egyesült Államok.) Az amerikai külügyminisz­ter rendszabályokat igényelt az atomfegyverek továbbter­jedésének megakadályozására. Ford elnök hamarosan ismer­teti az erre vonatkozó ameri­kai terveket — mondotta. Kissinger beszédében álta­lános jellegű ígéreteket tett arra, hogy az Egyesült Álla­mok támogatja majd a fej­lődő országokat. Kissinger-Gromiko­találkozó Andrej Gromiko szovjet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán New Yorkban több órás megbe­szélést tartott, majd Kissin­ger ebédet adott szovjet kol­légája tiszteletére. A megbe­széléseken világpolitikai kér­déseket tekintettek át. Hír­­ügynökségek a Kissinger— Gromiko-tárgyalásokat úgy értékelik, hogy azok „nyitá­nyul szolgálnak Gromiko és Ford pénteki tanácskozásai előtt”. Spanyolország Csenden beavatkozások Spanyolországban folyta­tódnak a tüntetések és a ha­tóságok sorozatos megtorló akciói. Szerdán Guernica baszk városban a tüntető dol­gozókra rátámadtak a hír­hedt spanyol csendőrség egy­ségei. A tüntetők tiltakoztak a baszkföldi sztrájkmozga­­lomban részt vevők letartóz­tatása miatt. A csendőrségi beavatkozás nyomán hat em­bert letartóztattak, sokan megsebesültek. Több ezren vonultak fel szerdán Madridban egy csen­des tiltakozó tüntetésen, ame­lyet Carlos Gonzalez Marti­nez diák meggyilkolása mi­att tartottak. Értesülések sze­rint a „Krisztus Király Ge­rillái” nevű szélsőjobboldali fasiszta terrorszervezet tagjai lőtték le hétfőn a tüntető diá­kot. Szerdán éjjel négy bombát dobtak a fővárosban a csend­­őrség négy laktanyájára. Je­lentős anyagi károk keletkez­tek. Értekezlet a népgazdasági tervező munka feladatairól Az idei terv teljesítésének soron következő feladatairól és az eddigi tapasztalatokról, valamint az 1977. évi népgaz­dasági terv előkészítéséről ta­nácskoztak csütörtökön az Országos Tervhivatalban a minisztériumok és országos főhatóságok vezetői, a buda­pesti és a megyei pártbizott­ságok első titkárai, a fővá­rosi és a megyei tanácsok el­nökei, a tervezésbe bevont vállalatok vezető munkatár­sai, továbbá a társadalmi szer­vek vezetői. Bevezető elő­adást Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal el­nöke tartott. Az aktívaérte­kezleten felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Kádár János látogatása a Magyar Nemzeti Galériában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének társaságában csü­törtökön délelőtt ellátogatott a Magyar Nemzeti Galériába és megtekintette a Pátzay Pál szobrászművész 80. szü­letésnapja alkalmából rende­zett életműkiállítást. Találko­­zott és szívélyesen elbeszél­getett a művésszel és felesé­gével, gratulált a gazdag életműhöz, amelyet a kiállí­tás tükröz és jókívánságait fejezte ki a jubiláló mester­nek. A találkozón részt vett Po­gány O. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató­ja. Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Hua Kuo-feng-nek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének PEKING A kínai nép nemzeti­ ünne­pén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 27. évfor­dulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársa­ság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat kül­döm érnnek, a Kínai­ Népköz­­társaság­ Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a hala­dás ügye javára fejlődjenek. Budapest, 1976. szeptem­ber 30. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Gyakorlati út a leszereléshez Kommentárban értékelte az APN sajtóügynökség szem­leírója A. Gromiko külügy­miniszter beszédét a világ­­szervezet közgyűlésén. Is­mertette a leszerelésre, s a feszültség csökkentésére tett szovjet javaslatokat. Hagyomány, hogy az ENSZ- közgyűlés ülésszakán a szov­jet békekezdeményezések állnak a figyelem központjá­ban. Ezt bizonyítja Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszternek az ENSZ-ben most elhangzott felszólalása is, melyben különös nyomaték­kal hangsúlyozta a gyakorla­ti leszerelési intézkedések szükségességét. Alapos elemzését adta a nemzetközi helyzetnek és azoknak a körülményeknek, amelyek lehetővé teszik eze­ket a lépéseket és további előrehaladást biztosítanak. A szovjet külügyminiszter által előterjesztett leszerelési me­morandumban a Szovjetunió felszólítja a világ minden or­szágát, hogy erőfeszítéseiket összpontosítsák a mai álam­­közi kapcsolatok legnagyobb és legfontosabb problémájá­nak megoldására. Az embe­riség számára ma nincs ha­laszthatatlanabb feladat, mint a világot pusztulással fenye­gető háború megakadályozá­sa. Egy mai termonukleáris töltetnek nagyobb pusztító energiája van, mint a máso­dik világháború idején alkal­mazott robbanóanyagoknak együttvéve. A már felhalmo­zott nukleáris fegyverek ere­je elegendő ahhoz, hogy vá­rosok ezreit juttassa Hirosi­ma tragikus sorsára. Közben a tömegpusztító fegyerek a tudományos-technikai forra­dalom eredményei nyomán mind „tökéletesebbé” válnak. A fegyverkezési hajsza megakadályozásának azon­ban napjainkban mind ked­vezőbb politikai és anyagi feltételei jönnek létre. A szovjet kormány véle­ménye szerint — mint­ ahogy azt A. Gromiko kifejtette — a jelen körülmények, között a leszerelés terén az alábbi fő kérdések megoldása szük­ségszerű : — a nukleáris fegyverkezé­si hajsza beszüntetése; — a nukleáris fegyverkí­sérletek betiltása; — a nukleáris fegyverek elterjedését tiltó intézkedé­sek hatályának kiterjesztése; — a vegyi fegyverek meg­semmisítése és betiltása; — az új típusú tömegpusz­tító fegyverek és fegyverrend­szerek kifejlesztésének betil­tása; — a hadseregek és hagyo­mányos fegyverek csökkenté­­se; — az Indiai-óceán és más térségek békeövezetté nyilvá­nítása; — a katonai költségvetések csökkentése; — a leszereléssel foglalko­zó tárgyalási formák kiszéle­sítése. Az ENSZ-közgyűlés rendkí­vüli ülésszaka alkalmas fóru­ma lehet az általános lesze­relés kérdéseinek megvizsgá­lására, a megvalósítás útjai­nak és eszközeinek közös erő­feszítéssel történő meghatáro­zására, a gyakorlati lépések hosszútávú programjának­­­dolgozására. Ezt a tanácsko­zást úgy kell előkészíteni, megszervezni és lefolytatni, hogy gyökeres fordulópontja legyen a leszerelési kérdés megoldásának. Ennek megtar­tása természetesen nem he­lyettesítheti a leszerelési vi­lágkonferenciát. A Szovjetunió kormánya úgy látja, hogy egy ilyen ülésszak — mint közbeeső szakasz — arra hivatott, hogy határozataival előkészítse a leszerelési világkonferencián megvitatásra kerül problémák széles körű vizsgálatát. A Szovjetunió a világ né­pei elé tárja javaslatait, kife­jezi reményét, hogy azokat figyelmesen tanulmányozzák, s ez gyakorlati eredmények­hez vezet az emberiség előtt álló történelmi problémák megoldásában. Elkeseredett harcok a libanoni hegyekben Libanon hegyes vidékein a szíriai alakulatok és a jobb­oldali keresztény fegyveres egységek szerdán egész nap, majd a csütörtökre virradó éjszaka is folytatták támadá­saikat a nemzeti-hazafias erők és a palesztin ellenállá­si mozgalom állásai ellen. Mint a beiruti rádió közöl­te, a hegyekben folyó harcok egyre elkeseredettebbekké válnak. A szíriai és jobbol­dali erők létszámban felül­múlják a velük szembenálló­kat és ezenfelül korszerűbb haditechnikával rendelkez­nek. Csütörtökön a beiruti újsá­gok azt jelentették, hogy a szíriai csapatok és a jobbol­dal alakulatai szerdán össz­pontosított tüzérségi táma­dás után elfoglalták a libano­ni hegyvidék sok települését. A hazafias erők és a palesz­tinok nehéz helyzetben van­nak, de folytatják az ellen­állást. Sajtójelentések sze­rint mindkét fél komoly vesz­teségeket szenvedett. Bejrútban közzétették a WAFA palesztin hírügynök­ség állásfoglalását, amely megdöbbentőnek mondja, hogy Szárkisz libanoni elnök beiktatása után, a politikai rendezésre irányuló erőfeszí­tésekkel és a kapcsolatok fel­vételével párhuzamosan „Szí­ria katonai támadást intézett a hegyvidéken a hazafias és a Palesztinai erők állásai el­len”. A WAFA ismét leszöge­zi: „a palesztin forradalom a libanoni béke helyreállításá­ra törekszik”. El Kholi, az Arab Liga képviselője Bejrútban talál­kozott Jasszer Arafattal, az PFSZ VB elnökével, vala­mint Raymond Eddevel és Szaeb Szalammal A megbe­széléseken a tűzszünethez ve­zető lehetőségeket vizsgálták meg. Csütörtökön El Kholi Damaszkuszba utazott, hogy tárgyaljon a szíriai vezetők­kel. tovább folytatódnak a megbeszélések Szárkisz elnök és Karami miniszterelnök kö­zött is. HI­MPOtB 2 Az Opus Pacis és az Országos Béketanács katolikus bizottságának együttes ülése Az Opus Pacis Intéző Bi­zottsága és az Országos Bé­ketanács Katolikus Bizottsá­ga dr. Ijjas József kalocsai érsek elnökletével csütörtö­kön együttes ülést tartott. A tanácskozáson dr. Weisz Fe­renc prépost, az Országos Bé­ketanács Katolikus Bizottsá­gának főtitkárhelyettese be­számolt az eddig végzett munkáról és szólt a Hazafias Népfront VI. kongresszusa után a mozgalom előtt álló feladatokról. Az ülés részt­vevői ezután megvitatták a nemzetközi békemunka idő­szerű feladatait. NÜRNBERGI MEMENTO Champetier de Ribes, a nürnbergi per francia főügyésze a tárgyalás utolsó napjaiban, most három évtizede kijelentette: — Miután bemutattuk a dokumentumokat, meghallgattuk a tanúkat, lepergettük a filmeket, amelyek láttán maguk a vád­lottak is összerázkódtak a borzalomtól, a világon senki se­m állíthatja, hogy a megsemmisítő táborok, az agyonlőtt hadi­foglyok, a halomra öldösött békés lakosok, a hullahegyek, a testben és lélekben megnyomorított emberek tömegei, a gáz­kamrák és a hamvasztókemencék — hogy mindezek a bűn­tettek csupán a németellenes érzelmű propaganda képzeleté­nek szülöttei. Ezt többé nem állíthatja senki. Senki? 1976 szeptemberének utolsó napjaiban jelentették a hírügynökségek a Majna melletti Frankfurtból: „A német ka­tonák harci szövetsége” nevű nyugatnémet újfasiszta szerve­zet a nürnbergi per befejeződésének közelgő harmincadik év­fordulója alkalmából felforgató akcióba kezdett. Röplapjain igyekszik hangulatot kelteni a háborús főbűnösök perében hozott ítéletek ellen, amelyek alapján — a neonácik szerint — „ártatlan emberek” kerültek bitóra, illetve börtönbe. Ha más jelünk nem lenne rá, ez a hír önmagában is tanú­sítja, hogy az 1945. október 18-tól 1946. október 1-ig tartott monstre per nem egyszerűen a nyugodtan lezárható múlt fe­ledésre megérett szakasza. Annyira nem, hogy a nyugatnémet jobboldal legszélsőségesebb elemei még a mostani választási kampányban is szemrebbenés nélkül felhasználják a nürn­bergi évfordulót. A neofasiszta hecclapokban egymást követik az taszító tá­madások Robert Kempner frankfurti ügyvéd ellen, aki annak idején a német nép nevében a per egyik fővádlója. Elképzel­hetőnek tartotta bárki 1946 októberében, hogy 1976 októbe­rében nürnbergi szerepére hivatkozva követeljék egyesek Kempner eltávolítását az ügyvédi kamarából? A válasz egy­értelmű igen, meglepetésről szó sincs. Arkagyij Poltorak szovjet jogász, aki a per idején Ru­gyenko főügyész egyik munkatársa volt, könyvében emlékez­tet egy azóta híressé vált nyilatkozatra, amely 1946 októberé­ben Amerikában hangzott el: „Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” És ezt nem valamelyik csuklyás Ku Klux Klan-vezér jelentette ki, hanem Robert Taft, az Egyesült Államok szenátora. Igen, voltak és vannak körök, amelyek akkor is sajnálták, most is sajnálják, hogy érvényesült a történelem kérlelhetet­len parancsa és az események menete így alakult. A vádlottak vallomásaiból, a vád- és védőbeszédből, a száztizenhat szóbeli és több mint kétezer írásbeli tanúvallomásból, a tárgyalás négyszázhárom nyilvános ülésének minden percéből kiderült a korszak egyik legfontosabb tanulsága: ha azok a bizonyos nyugati körök nem arra számítanak, hogy a „barna pestis”, a náci áradat majd elözönli a Szovjetuniót — és csak a Szov­jetuniót —, akkor nem hánynak szemet a demilitarizált Raj­­na-övezet megszállása, az Anschluss, Csehszlovákia „meg­szüntetése” és annyi más gaztett felett — és akkor talán nincs második világháború. Mondjuk ki: bizonyos köröket éppen a három évtizeden át is átívelő aktualitás miatt zavar a nürnbergi memento. Ma is van számottevő párt a Német Szövetségi Köztársaságban, ve­zetőjét Franz-Josef Straussnak hívják, amely hivatalosan is kétségbe vonja ennek az annyiszor lángba borított kontinens­nek a határait, amelynek zászlai alig néhány hete lobogtak utoljára lengyel és csehszlovák területeket „visszasíró” talál­kozók felett. Ma is van ország — miniszterelnökét, Johannes Vorstert a második világháború alatt az angolok nácibarát tevékenységéért internálták —, amelynek hivatalos politikája a fajelmélet és amelynek hírhedt apartheidrezsim­jét éppen most próbálja megmenteni a washingtoni diplomácia. 1946. október 1-én huszonkét háborús főbűnös felett mond­ták ki az ezerszer megérdemelt ítéletet. De nemcsak emberek, hanem jelenségek felett mondtak ítéletet Nürnbergben. A népirtó brutalitás, a vakbuzgó antikommunizmus felett, a nyárspolgár felett, aki együtt üvöltött a farkasokkal; a mo­­noklis junker felett, aki lenézte „a káplárt”, de meghódította neki a fél világot; a szürke — csukaszürke — masszává nyo­morított tömeg felett, amely az engedelmesség jegyében fu­tószalagon szállította a gazembereket. Három évtized alatt sokat változott a világ, lakhatóbb hely lett a glóbusz. Ha élni akarunk, nem lehetünk feledékenyek. Harmat Endre 1976. október 1., péntek

Next