Kisalföld, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1977. JÚLIUS 1., PÉNTEK ARA: 80 FILLÉR XXXIII ÉVFOLYAM, 153. SZÁM Beszámoló a vízgazdálkodásról • Interpellációk VÉGET ÉRT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Parla­mentben folytatta tanácskozását az ország­gyűlés nyári ülésszaka. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke. Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku­ Béla, Fock Jenő, Gáspár Sán­dor, Huszár István és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; ott voltak a Központi Bizottság titkárai, vala­mint a kormány tagjai. Az emeleti páholyok­ban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az elfogadott napirendnek megfelelően Gergely István államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke tartotta meg beszámolóját a vízgaz­dálkodás helyzetéről és fel­adatairól. Mint mondotta, a népgaz­daság legnagyobb vízfelhasz­nálója az ipar, amely az ösz­­szes friss víznek több mint 60 százalékát igényli. E jelentős mennyiségről a vállalatok jórészt saját víztermelő léte­sítményeikkel gondoskodnak, az OVH feladata a felszíni és a felszín alatti vízkészleteket úgy beosztani, a vízigénye­ket és a víznyerési lehetősé­geket úgy összehangolni, hogy azt a fejlődő ipari üze­mek zavartalanul vehessék igénybe termelésükhöz. Egyik központi kérdés a lakosság ellátása egészséges vízzel. A mostani ötéves tervben újabb egymillió fogyasztót kapcsol­nak be a vezetékes vízellá­tásba, amely ily módon ki­terjed majd a lakosság há­romnegyedére. Külön is fog­lalkoznak a nagy munkás­lakta városok és a közegész­ségügyileg veszélyeztetett ki­sebb települések vízellátási problémáinak megnyugtató és gyorsított megoldásával. Folytatják a szennyvíztisz­tító telepek bővítését, ami el­sősorban a nagyvárosokat — köztük Győrt — és az üdülő­­központokat, főként a Bala­ton környékét érinti. Ami az árvíz elleni védekezést illeti, világviszonylatban is kiemel­kedő eredményeket értünk el. A kiépített 4400 kilométer­nyi töltésrendszer az ország területének egynegyedét, rajta a lakosság felének az értékeit közvetlenül védi. A mentett területen levő nép­­gazdasági vagyon értéke 500 milliárd forintra becsülhető. A töltések fele már kellő biztonságot ad, másik felének kiépítése folyamatban van. Ez azt is jelenti, hogy egé­szen rendkívüli katasztrófa kivételével vízügyi szerveze­tünk önerőből tud védekezni az árvizek ellen, amint azt a múlt őszi-téli árvíz idején is tapasztalhattuk. A távlati fejlesztés lénye­ges eleme a nemzetközi víz­ügyi, vízgazdálkodási együtt­működés. Az öt szomszédos országgal kötött kétoldalú egyezményeink megfelelő alapot adnak az árvizek el­leni védekezésre, a vizek szennyezése elleni hatékony intézkedésekre. Az OVH elnökének beszá­molója után vita következett, amelyben többek között fel­szólalt dr. Romany Pál me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. A terjedő öntözés jellemzésére elmondotta, hogy immár több mint egymilliárd köbméter vizet használ fel évente a mezőgazdaság, szemben a felszabadulás előtti százmillió köbméterrel. Hazánkban több mint 400 ezer hektáron öntöznek a megművelt mezőgazdasági területnek hat-hét százalé­kán. Az igények azonban ro­hamosan tovább növekednek. Néhány üzem azonban még ma is csak „végveszélyben” használja ki öntöző berende­zéseit. Rámutatott, hogy a mező­gazdaság nem csupán az ön­tözővíz jobb hasznosításában érdekelt, hanem abban is, hogy jól gazdálkodjék azzal az ötvenmilliárd köbméter­nyi csapadékkal, amellyel évente számolni lehet. Nem­csak a víz tárolása fontos, országos érdek a magasabb területekről lefutó csapadék­víz rombolásának lefékezése, és mindennemű vízkár elhá­rítása. Mint mondotta, a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar a folyamszabályozási munkák­ban is érdekelt, mert szállí­tásaihoz jobban ki akarja használni a víziutakat. Véle­ménye szerint követendő, s mindenképpen tanulmányo­zandó a bólyi mezőgazdasági kombinát kezdeményezése, amelynek alapján a növény­olajipari vállalattal közösen uszálykikötőt épített Mohá­cson. E beruházás segítségé­vel a kombinát 7—8 millió forint szállítási­ költséget ta­karít meg. A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Jelezte, hogy a vízügyi szer­vek a vitában felmerült csak­nem hatvan kérdéssel, illetve javaslattal részletesebben is foglalkoznak, s álláspontjuk­ról írásban tájékoztatják a képviselőket. Több most el­hangzott javaslat már a meg­valósulás útján van. Napi­renden szerepel annak a kö­rülbelül 400 községnek a vízellátása is, amely jelenleg nem, vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az országgyűlés az OVH elnökének beszámolóját egy­hangúlag, jóváhagyólag tudo­másul vette. ♦ ♦ ♦ Kangyalka Antal, a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád megye) a külkeres­kedelmi miniszterhez inter­pellált az importból szárma­zó anyagmozgató gépek al­katrész-ellátásáról, ami je­lenleg erősen akadozik. Dr. Biró József miniszter vála­szában elmondta, hogy az Országos Tervhivatal a szo­cialista országokkal történő tervegyeztetéskor, a miniszté­rium pedig a kereskedelmi megállapodások aláírásakor minél nagyobb alkatrész-kon­tingensek elérésére törekszik. Évente mintegy 15 százalék­kal növekszik az alkatrészbe­hozatal, amelynek értéke az idén várhatóan túlhaladja a 20 milliárd forintot. Fontos, hogy a megrendelők és a kül­kereskedelem között még szorosabbá váljék a kapcso­lat, hogy kellő időben továb­bíthassák az igényeket a kül­földi partnernek. A választ a képviselő, és az országgyűlés tudomásul vette. Sarudi Sándor, a Vbwkw­­pércsi Mezőgép Vállalat meó­­sa a közlekedés- és postaügyi miniszterhez intézett inter­pellációjában annak a fonák helyzetnek a megváltoztatá­sát sürgette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költség­­vetés számlájára befizetni ki­lométerenként négy, illetve hat forint térítési díjat, ha az autóbuszt szívességből bo­csátják valamely iskola ren­delkezésére. Pullai Árpád miniszter válaszában el­mondta, hogy a problémával a kormány is foglalkozott és utasította a minisztériumot, hogy vizsgálja ki a kérdést. A közeljövőben a KPM az il­letékes tárcákkal történő egyeztetés után javasolni fogja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mentesüljenek a térítési díj fizetése alól. A választ mind az interpel­láló képviselő, mind az or­szággyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zár­szavával ért véget. ■ Gergely István állam­titkár beszámolóját tartja. Szakszervezeti esemény Csü­törtökön az Orvos­­egészségügyi Dolgozók Szak­­szervezetének központi­ veze­tősége ülést tartott. Napi­rendjén elsőként az üzemi de­mokrácia helyzete és tovább­fejlesztése szerepelt. Csehák Judit, a központi vezetőség titkára elmondotta, hogy a hetvenes évek elején teremtették meg a vállalatok­nál is a munkahelyi demok­rácia gyakorlásának alapve­tő feltételeit. Megállapítható volt, hogy nem foglalkoztak mindenhol kellő súllyal a szakmai, az etikai és a mun­kavédelmi kérdésekkel. Rá­mutatott arra, hogy feltét­lenül javítani kell az előké­szítést és a szervezést, meg­valósítani a hatáskörök pon­tos értelmezését. Az Egészségügyi Miniszté­rium és az Orvos-egészség­ügyi Dolgozók Szakszervezete elnökségének együttes állás­foglalását — amelyet a részt­vevők írásban kaptak kézhez — az üzemi demokrácia fej­lesztésének állami és szak­­szervezeti feladatairól a köz­ponti vezetőség megvitatta és elfogadta. Az ülésen beszámoló hang­zott el a szakszervezet múlt évi gazdálkodásáról, vala­mint szervezeti kérdésekről is szó esett. r így zárták a félévet Eredményes hat hónap Mosonmagyaróváron Az MSZMP mosonmagyar­óvári városi Bizottságának vezető tisztségviselői tavaly ősz óta negyedévenként — a helyszínen — tájékozódnak a nagyüzemek munkájáról, és a kisüzemek vezetőivel is találkoznak — ez ügyben — három hónaponként. Ilyen­formán csaknem naprakész információi vannak a pártbi­zottságnak a város iparáról. Ennek birtokában már most megállapítható: Mosonma­gyaróvár üzemei a terv sze­rint dolgoztak, termelésük összességében a tavalyi ha­sonló időszakét 7,8 száza­lékkal haladta meg. Ez ösz­­szegszerűségében 600 milliós többletértéket jelent. A ter­melékenység növelése egyér­telmű tendencia, hiszen a többlettermelést csökkenő munkaerőlétszámmal érték el a város gyárai, üzemei. Ke­vesebb az alkalmazotti lét­szám, úgyhogy várhatóan a pártbizottság által kitűzött két százalékos csökkentést végre is hajtják a vállalatok. 1977. első félévében az átla­gosnál is jobb eredményeket produkált­ a MOFÉM, a MOTIM, a konzervgyár és a tejüzem javított negyedéves helyzetén a Mezőgépgyár, le­maradással zár viszont a Mű­anyagfeldolgozó. ♦ ♦ ♦ A Mosonmagyaróvári Fém­­­­szerelvénygyárban minden az előirányzatoknak megfelelően történt. Bár még nincsenek végleges termelési számok, azt már most kijelenthették a Val­idat vezetői, hogy kelle­metlen meglepetésben az ada­tok pontosítása után sem le­het részük. Több mint egy­milliárd forint az idei terve­zett termelési érték, s ennek megfelelően a mai napig már túlszárnyalták a MOFÉMmiá­ban a félmilliárdot. A hat hó­nap alatt voltak persze a ter­melést gátló tényezők — el­sősorban a munkaerő-gond —, de ezeket elhárították. Büszkén állítják a MOFÉM- ban, hogy valamennyi mutatójukat teljesítették. Kis üzem a Győr-Sopron megyei Tejipari Vállalat mo­sonmagyaróvári üzeme, mind­össze 90-en dolgoznak ott. Eredményeik azonban fel­tétlenül nyilvánosságot érde­melnek: a tavalyi hatvan­milliós termelési értékkel szemben az idén 66 millió a terv, s ebből az első félévben már 36 milliós teljesítést mu­tathatnak ki! Mindezt a ta­valyival azonos létszámmal érték el, sőt, május közepéig a szervezési intézkedéseknek és a hűtőkapacitás kihaszná­lásának köszönhetően szüne­teltethették a vasárnapi mű­szakot- Jelentősen bővült a sajttermelés , s a kedvelt termékkel nagy részt vállal­nak a csehszlovák—magyar kishatármenti forgalomból is. Már tavaly megalapozta az idei esztendejét a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár mo­sonmagyaróvári üzeme. A termelés, illetve a termelés­hez szükséges felvásárlás ro­hamosan fejlődik: 1976-ban 17, 1977-ben már 36 száza­lékos az üzemben előállított érték növekedése. Egy jel­lemző adat a tavalyi és az idei első félév összehasonlí­tásából: 1976. június 30-án 34 millión, a tegnapi nappal 55 millió már megtermelt ér­téken álltak. Ez a tervezett­nél tíz százalékkal több. Bor­sóból például a tavalyinak csaknem kétszeresét tartósították, egyebek között úgy, hogy korábban előre szerződtek, s ezzel egy héttel előbbre hozhatták a munka megkezdését. Ez a borsó egyébként szovjet és NDK exportra megy — csupán a (Folytatás a 2. oldalon.) Formálódik a rábapordányi téesz Üzem- és munkaszervezési feladatok Alighogy eltelt egy eszten­dő, a rábapordányi téesz szi­nt­ és munkaszervezési feladatairól kétszer is tár­gyalt a csornai járás párt­­végrehajtó bizottsága. 1976. május 5-én volt az a vb-ülés amikor részletesen elemezték a szövetkezet gazdálkodását Akkor, ha nagyon akarta volna sem szépíthette sen­ki azt a jelentést, amely a rába­pordányi Szocializmusért Téesz tevékenységét számba vette. A gazdaság ugyanis sok gonddal küszködött, a ve­zetők közt nem volt össz­hang, a termelésirányítás akadozott és ennek következ­­tében a termelési eredmé­nyek nagyon szélsőségesek voltak. A két község — Rá­­bapordány és Dör — ter­melőszövetkezeti tagsága közt sem volt harmonikus a kap­csolat, pedig egy szövetkezet tagjai. A járási párt-vb. ezért ál­lást foglalt számos üzem­­szervezési kérdésben Megha­tározta azokat a halasztha­tatlan feladatokat, amelye­ket­ a rábapordányi téeszben meg kell oldani. Mi történt egy év alatt? A tegnapelőtti vb-ülésen ezt vették számba Az első fontos tapasztalat: a vb. állásfoglalása nyomán a rábapordányi téesz párt, és szakmai vezetése számos olyan intézkedést tett, amely után javult a vezetők közti összhang, jobb lett a terme­lésirányítás, javultak a ter­melési eredmények. A terme­lés hozamainak növekedésé­vel együtt csökkent a két falu szövetkezeti tagsága ku­ti ellentét. A 2265 hektár szántó területen gazdálkodó rábapordányi téesz megkezd­te a termelés ágazati rend­szerének kialakítását. Megha­tározták a vezetők, középve­zetők hatáskörét. Új szak­emberek kerültek a gazda­ságba, voltak olyanok is, akik­ mentek. Agrármérnök a ve­zetője a szarvasmarhatenyész­­tési ágazatnak, üzemgazdász a vezetője a sertés, és ba­romfitenyésztési ágazatnak. A jelek szerint az állategész­ségügyi feladatok ellátására is nagyobb gondot fordítanak mint a korábbiakban. Az eredmények biztatóak: háromezerhatszáz sertést ér­tékesíthetnek évente. Hozzá­fogtak a rábapordányi sertés­telep rekonstrukciójához. Sze­retnék elérni, hogy évente öt­ezer sertést tudjanak eladni Az esztendő végére 263 tehe­ne lesz a téesznek. A tbc­­mentesítés után a tejtermelés üteme növekszik. A mentesí­téssel egyidőben kezdtek hoz­zá a szarvasmarha-tenyészté­si ágazatban az épületek re­konstrukciójához. A növény­­termesztési ágazatban a gabo­na, a cukorrépa és a takar­mánynövények mellett egyre nagyobb figyelem fordul a zöldségtermesztésre. Jelenleg 154 hektár a zöldségtermő te­rület. A rábapordányi téesz egyike azoknak a gazdasá­goknak a járásban, ahol szá­mottevően növelték a zöld­ségkultúrák termőterületét. Ennek révén a zöldség árbe­vétel tíz százalékát „visszaté­rítik"­ a szövetkezetnek. Ezt az összeget az ágazat fejlesz­tésére fordíthatják. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk, az eredmények el­ismerésre méltóak, a törekvé­sek nem voltak hiába­valók. El kell azonban mondani azt is, hogy a jelenlegi termelési és üzemszervezési színvonal senkit sem tehet önteltté a téeszben. Az állattenyésztési ágazatban például tovább kell növelni a tejhozamokat, csökkenteni kell az állatel­hullást. Tovább kell ková­csolni a vezetők és a tagok, valamint a két község téesz­­tagjainak közös munkálkodá­­sát. Szükség esetén a legna­gyobb szigor se hiányozzék! Egy tag sem gondolkodhat új, hogy a közös az ..Csak” szalmára”. Az elért eredmé­nyek bizonyítják, hogy to­vábbra is szigorú következe­tes munkára van szükség! V. L.

Next