Kisalföld, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

Huszadik évforduló • • Ünnepi megemlékezés Havannában ülés elnökségében foglalt he­lyet az évfordulóra érkezett magyar párt- és állami de­legáció vezetője, Biszku Béla, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, valamint Raffai Sarolta, az Országgyűlés al­­elnöke. Fidel Castro beszédében rámutatott arra, hogy a hu­szadik évfordulóját köszöntő kubai forradalom töretlenül fejlődik és ugyanolyan lelke­sedéssel folytatódik, ahogyan 1959-ben kezdődött Az or­szág külpolitikájának sark­köve a proletár internacio­nalizmushoz, a forradalmi mozgalomhoz való hűség — mondotta Castro, majd elis­merő szavakkal méltatta a Szovjetunió szerepét a Kuba belső gazdasági helyzetének és nemzetközi szerepének megszilárdulásában. A Kubai Köztársaság elvi és elkötelezett politikájáról szólva­­kifejtette: ez a ki­csiny, az Egyesült Államok­tól, a világ legerősebb impe­rialista hatalmától mindösz­­sze néhány kilométerre fek­vő ország elkötelezetten áll az arcvonal maga választot­ta oldalán. „Kuba nem vál­toztat frontot, sem a földgo­lyó amerikai féltekéjén, sem Afrikában, mert Kubát sem megvásárolni, sem meggyő­ződésétől eltántorítani nem lehet” — hangoztatta az ün­nepi ülés résztvevőinek ha­talmas tapsa közepette. „Kuba nem Kína és nem Egyiptom” — jelentette ki beszédében Fidel Castro, utalva a jelenlegi kínai és egyiptomi vezetés opportu­nizmusára és árulására. A kubai vezető igen hatá­rozott szavakkal bélyegezte meg a jelenlegi kínai veze­tés politikáját, amely azono­sult a Kuba-ellenes blokádot a mai napig fenntartó Egye­sült Államok politikájával. Az imperializmus a Kubai Köztársaságot illetően alapo­san melléfogott, amikor azt hitte, hogy — Kínához ha­sonlóan — magához édesget­het egy forradalmi kormányt. „Ha Kína megvásárolható is, Kuba semmiért sem hajlan­dó áruba bocsájtani alapel­veit” — szögezte le Fidel Castro. A Kubai Köztársaság nem­zetgyűlése január elsején Ha­vannában rendkívüli, ünnepi ülésszakon emlékezett meg a kubai forradalom győzelmé­nek huszadik évfordulójáról. Az ünnepi ülésen a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Fidel Castro Ruz állama és kormányfő mondott beszédet. A forradalom győzelme hu­szadik évfordulójának köz­ponti megemlékezésén a ku­bai vezető személyiségeken kívül jelen voltak több mint negyven országból érkezett küldöttségek is. A­z ünnepi A vietnami külügy­minisztérium memoranduma A vietnami külügyminisz­térium memorandumban til­takozott a Kínai Népköztár­saság hanoi nagykövetségé­nél a Vietnam északi határ­térsége ellen elkövetett soro­zatos provokációk miatt. A keddi hanoi lapok vezető he­lyen ismertették az okmányt, amely többek között emlé­keztet rá: a vietnami külügy­­msztérium december 26-i jegyzékében már felhívta a figyelmet azokra a kínai pro­vokációkra, amelyek komoly feszültséget okoznak a két ország határán. Ennek ellenére — mutat rá a memorandum — a kínai hatóságok újabb arcátlan cselekményeket hajtottak végre vietnami területek el­len az elmúlt napokban. De­cember 24-e és 31-e között hét súlyos incidensre került sor kínai támadások nyomán a közös határtérségben. Az akcióknak halálos áldozatai és sebesültjei vannak, továb­bá több vietnami állampol­gárt elraboltak a behatoló kínai egységek. Mint a memorandum hangsúlyozza, a veszélyes fegyveres támadások mellett a kínai fél folytatja provo­katív propagandahadjáratát, amelynek célja a vietnami határtérség lakosságának megfélemlítése. A memorandum ismertette a vietnami külügyminiszté­rium határozott tiltakozását, követelve a kínai hatóságok­tól : bocsássák szabadon az elrabolt személyeket, fizesse­nek kártérítést a meggyilkol­tak családtagjainak, térítsék meg a támadások okozta anyagi veszteségeket. Az ok­mány végezetül követeli a provokatív kínai cselekmé-­ nyek egyszer s mindenkorra való beszüntetését. Sztrájk Jünnanban? Egy most megjelent pekin­gi nagybetűs faliújság arról ad hírt, hogy Jünnan kínai tartomány Hszisungpan kör­zetének­ nyolc állami gazda­ságában ötvenezer fiatal sztrájkol. A sztrájkoló fiata­lok, akiket nyolc évvel ez­előtt küldtek vidékre a kö­zépiskola elvégzése után Sanghajból, Pekingből, Tien­­csinből és más nagyvárosok­ból, követelik, hogy a hatósá­gok tegyék lehetővé számuk­ra az azonnali visszatérést eredeti lakóhelyükre, illetve szüleikhez. Megfigyelők rá­mutatnak, hogy az utóbbi he­tekben tömeges megmozdu­lásokra került sor Sanghaj­ban, amelyeknek résztvevői a hatóságokhoz intézett petíci­ókban követelték az évek­kel ezelőtt vidékre telepített fiatalok hazatérésének enge­délyezését. 2 — HUMPO­D Szovjet üdvözlet Kubáiak A kubai forradalom 20. évfordulója alkalmából a szovjet vezetők — Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszi­­gin — meleg testvéri üdvöz­letüket küldték Kuba kom­munistáinak, valamennyi dolgozójának. A szovjet vezetők rámu­tatnak: a kubai forradalom és annak győzelme új erő­vel demonstrálta, hogy a tör­ténelem mérlegén­­milyen súlyt képvisel a szocialista országok ereje és összefogá­sa, a nemzetközi kommunista mozgalom, minden demokra­tikus erő egysége. A kubai nép szilárdságával, a Kubá­val való internacionalista szolidaritással szemben ered­ménytelennek bizonyultak a nemzetközi reakció és impe­rializmus arra irányuló kísér­letei, hogy blokáddal, szabo­tázzsal, intervencióval meg­fojtsa a szabadság szigetét — olvasható a táviratban. A szovjet vezetők megál­lapítják, hogy a kubai for­radalom mély befolyást gya­korol a népek felszabadító harcának fejlődésére. A béke, az egyenjogúság, a társadal­mi igazságosság eszméinek megvalósításáért vívott lan­kadatlan harcával nagy po­litikai és erkölcsi tekintélyt szerzett Kuba a nemzetközi küzdőtéren. A KISEF sikere A kambodzsai forradalmi hadsereg a lakosság segítsé­gével felszabadította a Phnom Penh-től 160 kilométerre fek­vő Kratie tartományi székhe­lyet — jelentette a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront hír­­ügynöksége. A hadműveletek­ben a kormányerők több száz katonája vesztette életét. A KNEF erői három bombázó repülőgépet és jelentős meny­­nyiségű hadianyagot zsákmá­nyoltak. A kambodzsai had­sereg katonái közül sokan át­álltak a felkelőkhöz. ­ Hazautazni kívánó külföldiek százai zsúfolódtak össze a teheráni repülőtéren, miután az ottani személyzet is sztrájkol. Losonczi Pál újévi köszöntője Egy munkás évet hagyva magunk mögött, bizakodással köszöntj­ük az új esztendőt. Mozgalmas, eseményekben gazdag időszakot zártunk le. Belpolitikai életünknek fon­tos állomása volt a Központi Bizottság tavaly áprilisi ülé­se, amelyen áttekintettük a XI. kongresszus óta végzett munkánkat. Nemcsak a párt­tagok, hanem egész népünk egyetértésével találkozott az a fő következtetés, hogy a kongresszus határozatai ki­állták a gyakorlat próbáját, hogy tovább folytatjuk a né­pünk támogatását élvező po­litikai irányvonalunkat. Az óévben — a magyar nép helytállása, szorgalmas, jó munkája nyomán — anya­giakban és szellemiekben gyarapodott országunk, emelkedett az életszínvonal, javultak az életkörülmények. Népünk jó politikai légkör­ben tevékenykedik szocialis­ta hazánk gazdasági és kul­turális felemelkedésén, a fej­lett szocialista társadalom építésének nagy­­ művén. 1978-ban, ötéves tervünk harmadik évében nem min­den sikerült­­ úgy, ahogyan szerettük volna. De a nehe­zebb és bonyolultabb felté­telek ellenére is elértük vagy megközelítettük a magunk elé tűzött célokat. Közös nagy ügyünk tette­ket szülő egységbe fogja ösz­­sze a nemzetet. Életünk való­sága lett a hazánk boldogu­lását szolgáló nemzeti egység, amelynek megteremtéséről a múltban annyit álmodoztak népünk legjobbjai. Jószerével már csak az emlékezetben élnek azok az ellentétek, amelyek még nem is olyan régen megosztották a társa­dalmat, részekre szaggatták a nemzetet. Pártunk szövet­ségi politikája jut kifejezés­re abban, hogy a szocializ­musért, a béke megőrzéséért, népünk javára jó egyetértés­ben együtt munkálkodnak pártonkívüliek és párttagok, a különböző világnézetű ál- ■ lampolgárok. Eredményeink legfőbb forrása a pártunk vezetésé­vel megvalósuló szocialista nemzeti egység, a párt és a tömegek közti kölcsönös bi­zalom. Ez a legfőbb feltétele annak is, hogy az 1979-es esztendőre meghatározott feladatainkat megoldjuk. Az idei népgazdasági terv előirányzatai valamivel sze­rényebbek az eddiginél. Fej­lődésünknek most olyan sza­kaszában­ vagyunk, amikor az a döntő feladat, hogy megszilárdítsuk elért ered­ményeinket, s megalapozzuk népgazdaságunk fejlődését, népünk életszínvonalának a rendszeres növelését. Feladataink sikeres meg­valósítása mindenkitől fele­lősségteljesebb munkát kö­vetel. Olyan világban élünk, amikor a követelmények szi­gorúbbak lettek a gazdasági életben. Általános követel­mény a gazdaságosság javí­tása, az országon belül és a határainkon túl is jól értéke­síthető termékek részarányá­nak növelése. Ez az útja az ország további általános fej­lődésének, az életszínvonal megalapozott emelésének. Társadalmunk túlnyomó többségének igazságérzetével és helyeslésével találkozik az a törekvésünk, hogy a jobb, eredményesebb munka na­gyobb megbecsülésben, kellő anyagi és erkölcsi elismerés­ben részesüljön. Mindannyiunknak érdeke fűződik ahhoz, hogy a jó gaz­da gondosságával hasznosít­suk a szocialista építés évti­zedeiben létrehozott anyagi és szellemi erőinket az or­szág, a közösség érdekében. Meggyőződésünk, hogy az idei népgazdasági tervben megfogalmazott célok össz­hangban vannak a helyze­tünkből fakadó követelmé­nyekkel, lehetőségeinkkel, valóra váltásukkal jól szol­gáljuk közvetlen és távlati céljainkat, elősegítjük hazánk szocialista fejlődését. Amikor eredményeinket számba vesszük — a Magyar Szocialista Munkáspárt im­már több mint két évtizedes bevált politikájának és gya­korlatának megfelelően — nem hallgatunk a gondok­ról, a nehézségekről sem. A párt, a kormány és a nép közötti kölcsönös bizalom tükröződik abban, hogy nyíl­tan szólunk problémáinkról is. Ez a nyíltság és őszinte­ség élteti a társadalmunkban egyre erősödő szocialista de­mokráciát, amely egyaránt jelenti a jogok bővülését, a felelősséget, a tevőleges köz­reműködést közös dolgaink intézésében. Ez a szilárd alap a biztosítéka annak, hogy eredményesen elvégez­hessük bonyolultabb teendő­inket, amelyekhez hasonlók­kal, sőt lényegesen nehezeb­bekkel is sikeresen megbir­kóztunk az elmúlt évtizedek­ben. Kedves Elvtársak! Szocializmust építő mun­kánkhoz nélkülözhetetlen a béke. Külpolitikánk legfonto­sabb, változatlanul alapvető célja a béke biztosítására fe­szültség csökkentése, a fegy­verkezési verseny megféke­zése, az enyhülési folyamat elmélyítése. A Magyar Nép­­köztársaság együtt halad a szocialista közösség országai­val. A békés egymás mellett élés politikájából kiindulva, az építő együttműködés szán­dékától vezérelve, széles kö­rű, kiterjedt kapcsolatokat építünk a világnak szinte valamennyi államával. Erő­sítjük kapcsolatainkat a fej­lődő országokkal. A kölcsö­nös előnyök figyelembevéte­lével alakítjuk viszonyunkat a gazdaságilag fejlett tőkés­államokkal is. Olyan világ megteremté­séért küzdünk, amelyben nemcsak mi, hanem gyerme­keink, unokáink is békében élhetnek. Erre a kötelessé­günkre külön is figyelmeztet bennünket az idei esztendő, amelyet az Egyesült Nemze­tek Szervezete nemzetközi gyermekévnek nyilvánított. Hazánk, népünk, az emberi­ség sorsáért, békés jövőjéért érzett mélységes felelősség­től áthatva, erőnkhöz, lehe­tőségeinkhez mérten mindent elkövetünk azért, hogy a nemzetközi élet kedvező fo­lyamatai még erőteljesebben bontakozzanak ki, tartóssá váljanak. Kedves Honfitársaim! Az új év nem­ ígér könnyű sikereket. Küzdelem, kemény munka vár ránk. Mégis biza­kodva és jogos reménnyel nézünk elébe. A nagyvilág­ban nem vagyunk egyedül. Szövetségeseket, barátokat tudunk magunk mellett. Ha­zai eredményeink jó alanyt adnak a feladatok teljesíté­séhez. Erőink mozgósításával, a nemzet egységbe fogott aka­ratával elérjük céljainkat. Meggyőződésünk, hogy ha­zánk minden állampolgára fokozott felelősséggel, jobb eredményesebb munkával, öntudatos helytállással veszi ki részét közös tennivalóink sikeres elvégzéséből. Az év első napján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében eredményes, boldog új évet kívánok egész né­pünknek. Elhangzott január elsején, a Kossuth Rádióban és a Te­levízióban. J. Kennedy és M. Lu­ther King összeesküvés áldozata? John Kennedy elnök és Martin Luther King polgárjo­gi vezető feltehetően összees­küvésnek esett áldozatul — szögezte le Washingtonban az a kongresszusi albizottság, amely a két politikai gyilkos­ság körülményeit vizsgálja. Az albizottság két éven át tartó, csaknem 6 millió dol­lárt felemésztő vizsgálatának végkövetkeztetése ily módon ellentmond azoknak a hivata­los állásfoglalásoknak, ame­lyek szerint John Kennedyt 1963-ban Lee Harvey Oswald lőtte le, és Martin Luther Kinget szintén „magányos merénylő”, James Earl Ray gyilkolta meg 1968-ban. A kongresszusi albizottság java­solta az igazságügyminiszté­riumnak: vizsgálja meg a testület jelentését, és ennek alapján döntse el, hogy in­­dokolt-e újabb vizsgálat el­rendelése az egyik vagy a má­sik ügyben. Izrael Washingtonra vár Az izraeli kormány jelen­leg Washingtonra vár, hogy kezdeményezze az Egyiptom­mal megszakadt béketárgya­lások folytatását, miután va­sárnapi ülésén valamit eny­hített álláspontja eddigi me­revségén. Nevezetesen közöl­te, hogy hajlandó tárgyalni kettőről a december 15-én visszautasított négy egyipto­mi javaslat közül. Más szó­val, feladja azt a merev ál­láspontot, hogy csakis és ki­zárólag a novemberben már papírra vetett szerződésterve­zetet hajlandó aláírni. Begin kományfő szerint a tárgyalások két héten belül folytatódhatnak, esetleg Wa­shingtonban. Az izraeli mi­niszterelnök közölte, hogy a vasárnapi kormányülés előtt üzenetet kapott Carter elnök­től. „Egyiptom hajlandó foly­tatni a tárgyalásokat a béke­­szerződésről Izraellel, de en­nek feltétele, hogy az általá­nos rendezést tűzzön ki célul, juttassa jogokhoz a Paleszti­nai arab népet és ne érintse Egyiptomnak az arab orszá­gokkal szembeni és egyéb nemzetközi elkötelezettsége­it” — jelentette ki hétfőn Kairóban az egyiptomi kül­ügyminisztérium egy illeté­kes tisztviselője. Az illető hozzátette azonban, hogy Egyiptom eddig nem kapott hivatalosan választ Izraeltől javaslataira Butrosz Ghali ügyvezető külügyminiszter egy hétfői interjúban szintén azt han­goztatta, hogy Egyiptom sem­mi körülmények között nem írja alá a békeszerződést amíg Izrael „egy kiegészítő megállapodásban” nem ad végleges időpontot a cisz­im­­dániai és gázai palesztin ön­­kormányzat bevezetésére. Tengerszennyezés Mintegy 50 000 tonna kő­olaj ömlött a tengerbe a spa­nyol partok közelében szeren­csétlenül járt „Androsz Pat­ria” görög tartályhajóból. A hajó, amelynek oldalán rob­banás következtében 22 mé­teres nyílás keletkezett, sa­ját meghajtással, de legény­sége nélkül vontatókötélen folytatja útját La Coruna spanyol kikötő felé. Eddig kilenc holttestet fogtak ki a tengerből, és három személy menekült meg a hajó legény­ségéből. A hajó 200 ezer ton­na kőolajat vitt Rotterdamba. Madridi döntés A legfrissebb jelentések szerint Pamplonában és Baszkföld más városaiban folytatódnak a tüntetők és a rendőrök közötti összetűzé­sek, amelyek általában tö­meges letartóztatásokkal pá­rosulnak. Az ok nyilvánvaló: már most bizonyosra vehe­tő, hogy néhány tartományi önkormányzat realizálása, gyakorlati bevezetése a mi­niszterelnök döntése, a par­lament feloszlatása miatt ha­lasztást szenved. A baszk főtanács ugyan ra­tifikálta az alkotmány által megígért autonómia-terveze­tet, de az életbeléptetéshez a parlament jóváhagyása szükséges. Márpedig minden jel arra mutat, hogy — sok más fontos javaslat mellett — ezt a tervezetet is majd csak az újonnan összeülő nemzetgyűlés fogadhatja el. Adolfo Suarez miniszterelnök ugyanis rendeletben felosz­latta a jelenlegi parlamentet és kitűzte az új választások időpontját. Eszerint az új parlamenti választásokra március 3-án, a községtaná­csi választásokra pedig pon­tosan egy hónappal később, április 3-án kerül sor. 1­979. január 3., kedd

Next