Kisalföld, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

A Kaposvári Tej- és Hústermelési Rendszer tervei Közös kockázatvállalás Bővülő szolgáltatások — Kitekintés a háztájiba A termelési rendszerek sze­repét néhányan vitatják. Ám azt senki sem állítja, hogy tevékenységük nem segítette a mezőgazdaság fejlődését, az új, korszerű technológiák meghonosodását. A megyei szakemberek közül sokan úgy tartják, hogy a Kaposvárt­­­Tej- és Hústermelési Rend­szer az állandóan újítók,­ az ötletezők közé tartozik. Sikerüket az is bizonyítja,­­ hogy pár esztendő­­ alatt ti­zennyolc szövetkezet lépett be megyénkből a rendszerbe. Rövid ideje pedig már egy területi alközpont is működik nálunk. Maga az elnevezés valamiféle hivatali szerveze­tet sejtet, pedig szó sincs er­ről. Az alközpont személyze­te a három területfelelősön, szaktanácsadón kívül a szol­gáltató brigádra, valamint egy másodállású raktárosra kor­látozódik. Ha valaki névleges székhelyükön. Töltéstaván ke­resi őket, többnyire az a vá­lasz: „Tessék üzenetet hagyni, mert napközben nincsenek itt!” — Ez így van"— helyeselt Boros Péter területfelelős. — A mi munkánk valóban ab­ból áll, hogy járjuk a taggaz­daságokat, tájékozódunk a gondok felől és segítjük azok megoldását. A tizennyolc ter­melőszövetkezet közel hétezer tehénnel tagja a megyéből a rendszernek. Ha azt vizsgáljuk, hogy a kaposváriak mivel tudtak többet kínálni, mint más ha­sonló termelési rendszerek, úgy a tartástechnológián kí­vül a takarmányozást kell elsősorban említeni.­­ A célunk az, hogy a ta­karmányozást a vetőmag be­szerzésétől a betakarításig, sőt a tartósításig kézbentart­­suk. Nagyon fontos dolog, ez, mivel a takarmány jelentős költségtényező, és részben ezen múlik a szarvasmarha­tartás eredményessége. A tömegtakarmányok kuko­ricaszár betakarítására nagy­teljesítményű Heston és Dronninborg gépeket szerez­tek be. Ezek közül három megyénkben üzemel. Segítsé­gükkel lényegesen javult a silók beltartalmi értéke, le­rövidült a betakarítási idő, jobb a szárazanyag-tartalom. A borjútápszereket a Phi­­laxiától szerzik be, az egyhá­­zaskozári módszerek átvéte­lével pedig a melléktermék­­hasznosítást a szalmafeltárást kívánták elterjeszteni. A zöldtakarmányozásnál már az elmúlt évben is szorgal­mazták a másodvetéseket. E­gyes taggazdaságokban, így például Győrújbaráton, az olajrétek és más növények etetésével jó eredményeket értek el.­­ Idén a szálastakarmányok betakarításának gépesítésé­ben is szeretnének előbbre lépni. Szaktanácsokat adnak az intenzív gyepgazdálkodás­hoz, a legelők felújításához is. — A szaktanácsadás közép­pontjában az állat áll. Ja­vaslatot adunk a tartástech­nológiákra, a keresztezésekre. Tapasztalataink alapján üze­mi inszeminátorok képzését is javasoljuk a tagszövetke­zeteknek. A vemhességi nap­táraikat termelőszövetkezeten­­ként egy mágneses táblán he­lyezzük el. Így egyszeri rá­nézésre szinte az egész állo­mány állapota felmérhető. Természetesen a szaktanács­­adások eredménye attól is függ, hogy mennyit fogadnak meg belőlük az üzemekben. — Nem panaszkodhatunk, mert általában jó a kapcsola­tunk az üzemi szakemberek­kel. Vannak gyengébb szövet­kezeteink, mint például a pe­­reszteg­i, ah­ol tavaly 2400 li­terre esett vissza a tehenen­ként tejtermelés, de rendsze­rünk tagja a hegykői téesz is, ahol 4132­ liter tejet fejtek átlagban egy tehéntől. Megkö­zelítették a négyezer litert már Rajkán is. Példaként em­líthetném a csornai termelő­szövetkezetet, ahol az utób­bi két évben hatszáz—hatszáz literrel növelték a tehenen­kénti tejtermelést. A hús­marhatartásban a győr-mén­­főcsanaki termelőszövetkezet kíván jelentősebben előbbre lépni. Szeretnénk valami mó­don bekapcsolódni a Hanság­­hasznosítási programba. A rendszer szolgáltatásai közül nemcsak a taggazda­ságok, hanem a kívül álló té­eszek is igénybe veszik a fe­­jőgépkarbantartást és a kör­­mözést. A jövőben ezeket a szolgáltatásokat szeretnék ki­terjeszteni a háztájira. És ha már az idei terveknél tartunk, feltétlen említést érdemel az a kezdeményezés, mely sze­rint a rendszer megkísérel kockázatot vállalni az ered­ményességből. Ezért elhatá­rozták, hogy azokban a szö­vetkezetekben, ahol az előző évekhez képest csökken a tejtermelés, kevesebb lesz a tehenenként fizetendő szak­­tanácsadási díj. (Németh) TÁP KÖZSÉGBE visz a busz. Hatvan körül járó pa­rasztember az útitársam és kíváncsi rá, hogy mit kere­sek a falujában. Horváth Imrének, a községi pártveze­tőség új titkárának neve hal­latán beszédessé válik. „Kö­lyök kora óta ismerem, min­dene volt a futball. Nemrég volt egy összevont taggyűlés, ott elmondta, hogy mit akar. Úgy látom, érti a dolgát” — mondja. A kisportolt testalkatú, ma­gas növésű, negyvenes férfi mosolyog, amikor mondom, hogy a buszon már megtud­tam róla egyet és mást. Táp, Tápszentmiklós és Győrasz­­szonyfa kommunistái január 15-én választották meg párt­titkárnak. — Tulajdonképpen húsz év után hazajöttem. Győrasz­­szonyfán születtem, ott is la­kom. Az érettségi után a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságán lettem előadó, majd bevonultam ka­tonának. Hatvanban kerültem a töltéstavas gépállomásra, majd amikor megalakult a té­­váll, brigádvezetőként irá­nyítottam a traktorosokat. Hetvenötben az alapszervezet titkárává választottak. — A három községben ötven kommunista van. Mivel ma­gyarázható, hogy mégis Önre esett a választás? — Szinte gyerekkorom óta ismernek mindhárom köz­ségben. Harminchét évesen hagytam abba a labdarúgást. Csak azért ilyen későn, mert a fiatalok között én is fiatal­nak éreztem magamat. Utaz­tam a csapattal a mérkőzé­sekre, elvittem az iskoláso­kat kirándulásra, ha megbe­tegedett a tanárnő. Mint a népfront aktívája szerveztem a tanácsi és tömegszervezeti választásokat, a vízmű társu­lást. Közben pártszemináriu­mot vezettem és magam is tanultam az ML Esti Egyete­men. Amikor megkerestek, hogy vállalnám-e a pártveze­tősági titkári tisztséget, nem haboztam. Úgy éreztem, hogy a megtiszteltetés folytatása a korábban is tapasztalt biza­lomnak. — Új munkahelyen és be­osztásban dolgozik, s felelős­ségteljesebb lett a pártmun­kája is. — Most a Tápi Egyesült Termelőszövetkezet­ telepve­zetője vagyok. A politikai és a szakmai irányításban sze­retném elérni, hogy minden­ki egyformán vállaljon részt a munkából és tevékenysége arányában részesüljön meg­becsülésben. Fontosnak tar­tom például, hogy minden kommunista kedve és képes­sége szerint kapja a párt­megbízatást. A hat pártcso­port most állítja össze név szerint a­ konkrét feladatokat. Tervem az is, hogy minden párttaggal személyesen elbe­szélgessek és megnyerjem el­képzeléseinkhez. Hat elvtár­sat már felkerestem otthoná­ban. — Említsen néhányat leg­közelebbi terveiből. ■— A politikai munkában a bizalom erősítését és a sze­mélyes példamutatást tartotta elsődlegesnek. A gazdaságban most kedvezőek, a személyi és tárgyú feltételek. Tavaly 4060 forint volt az egy tagra jutó havi átlagkereset, az idén száz forinttal többet terve­zünk. A szocialista­­brigádok most teszik meg felajánlá­saikat, egyetlen gyűlésről sem hiányzom. Kérem őket, hogy a munkavállalások mel­lett a szocialista emberré ne­velésről se feledkezzenek meg. Bárhol szót kapok, hangsúlyozom: a párttag leg­több agitációs módszere a személyes példamutatás. Van­nak, akik meg tudják fogal­mazni, hogy mit akarnak jobban, eredményesebben tenni. Nem is kevesen viszont azzal érvelnek, hogy nekik kevés a szókincsük az ösz­tönzésre. Ha példásan dolgoz­tak és éltek, segítitek egy­mást, jól agitáltak — mon­dom nekik. Horváth Imre örömmel új­ságolja, hogy „sínen” vannak a fiatalok is. Eddig a téesz­­ben nem volt KISZ-alapszer­­vezet." Az ifjúsági szervezet mintegy negyven fővel már a napokban megalakul. Bízik benne, hogy a legaktívabbak a szervezetben párttaggá ér­nek. Változtatni szeretne a három községben dolgozó ér­telmiség szervezettségén is." A pedagógusok között biztató­nak látja az utánpótlást. Nem így az egészségügyieknél, a hat között nincs egyetlen párttag. Az első félévben há­rom fizikai téesztagot és egy pedagógust készítenek fel a párttagságra. — Számíthat elképzelései megvalósításában a tagság cselekvő tenniakarására? — AZ ELSŐ összevont tag­gyűlésen, érzésem szerint, egy kicsit keményebben fo­galmaztam, mert úgy látom, hogy elkényelmesedtek az emberek. Ezt a kommunis­tákra is értem. Rendszerte­len volt a pártmegbízatások adása, de hiányzott a szá­monkérés is. Elmondtam, hogy a pártvezetőség min­denkitől következetesen szá­mon kéri vállalása teljesíté­sét. Jó érzés volt, hogy a tag­gyűlést követően a politikai vitakörön kétszer annyian voltak, mint máskor, a sze­mináriumi foglalkozáson pe­dig kérdést kérdés követett. Szeretném, ha a pártéletben elindult pezsgés tettekkel pá­rosulna. N. M. Uj titkár a pártvezetésés élén Legjobb ösztönzés a személyes példamutatás 1980. március 1., szombat Gumi­üzem Sopronban Negyvenmilliós termelés az avatásig Az új gyár csupán üzem­csarnok, de lehetne akár ön­álló egység is, hisz minden megvan benne hozzá: az AFIT Soproni Autófelszerelé­si Vállalat új gumiüzeme. Százötvenkétmillió­ forintba került és tovább tartott a lé­tesítésének jóváhagyása kö­rüli huzavona, mint maga az építése. Másfél év alatt ké­szült el, december közepén volt a műszaki átadása és ja­nuár eleje óta termelnek fa­lai között. Külsőre megkapóan „em­berarcú”, termelő nagy csar­nokához folyosószerűen kap­csolódnak a kiszolgáló üze­mek, körülölelve egy amo­lyan belső udvart. Belül sok fényű, külső burkolása rét­zöld. Több mint ötezer négy­zetméter öltözőjével, étkező­pihenő szobáival, fürdőivel. Teleszele géppel, mégis tá­gas, kényelmes. Jól áttekint­hető, korszerű és barátságos. Ennek a nagyszerű üzem­nek tegnap volt a hivatalos átadása. Néhány perces meg­állás csupán munka közben. Röpke szünet az öröm szá­mára, hogy el lehessen mon­dani : nagyszerű, hogy elké­szült. Ha nem is mérete, de a benne készülő gyártmányok után az AFIT-on kívül a közúti járműgyártás nagy­­vállalatai számára is kedves. Ezután az országhatáron be­lül megkaphatják forintért, amiket eddig francia frankért és NSZK márkáért számláz­tak, borsosan méghozzá. Per­sze nem csupán ez öröm, hogy elkészült. Az sem ke­vésbé, hogy a Győri Terv, a Győr megyei Állami Építő­ipari Vállalat, valamint az Észak-dunántúli Közm­ű- és Mélyépítő Vállalat munkájá­nak köszönhető pontosan, jól, időre,­­ a tervezett pénzből, igényes megoldásokkal, a holnapnak is szánva. Ezekről lehetett tegnap dél­után megemlékezni, a hagyo­mányosnak semmiképpen sem nevezhető ünnepségen, melynek idejére a felavatan­dó gyárcsarnok dolgozói már negyvenmillió értékű termé­ket készítettek. Szebb „körí­tés” nem is lehetett volna a szalagátvágáshoz. Az esemé­nyen részt vett Horváth Já­nos, a megyei pártbizottság titkára, Gábor András KGM miniszterhelyettes, Hencz József, a soproni városi párt­­bizottság első titkára és Ko­vács Béla, az AfIT vezér­­igazgatója. Tervezők, építők­ méltán érdemlik meg az elismerést. És akik tíz évvel azután, hogy gyárat alapítottak Sop­ron nyugati peremén — régi telepükről most ne essék szó —, új üzemet harcoltak ki maguknak, mások javára, azokról megfeledkezni? Az AFIT soproni gyárának veze­tőiről, munkásairól? Arra vállalkoztak, hogy háromévi munkájuk eredményéből visszafizetik az építéséhez felvett hitelt, többletként harmincmilliót érő terméket adnak el tőkés piacokon, és ötször ennyi korábban onnan származó gumiáru vásárlását teszik feleslegessé. Kit illet a dicséret, hogy áll a gyár,­dol­goznak gépei, kipróbáltan kész az autókhoz való, tucat­nyi gumitermék idehaza ed­dig ilyen szinten nem ismert technológiája, amit csak ma­guk a gyártók készíthettek el önmaguknak? Mind az 1700 embernek kijuthat a jó szóból — hangzik a gyár­ ve­zetői szájából megfontoltan a felelet. Valamilyen módon mindenki hozzájárult. — Az ilyesmire mondják, hogy versenyfutás az idővel. Az építők elvonultak, ott volt számunkra a gyártócsarnok december végén, de fűtés nél­kül. Néhány óra és egy-egy gép már az új csarnokban, az új helyén termelt. Mi meg nagykabátban, puf­ajkában. Amikor elgémberedett az em­ber keze, ott volt valaki, menj el pajtás, szaladj egyet, míg kimelegszel. Ritka nagy csapatmunka volt ez a gyár­foglaló. A vacogtató hidegben is volt valami forróság a le­vegőben. Ritkán érezni egy üzemben, hogy ennyire ma­gával ragadja az embereket a közös feladat. Hogy ennyi­re az legyen az elsődleges, ami a gyárnak fontos ... Közvetlen, egyszerű, lelke­sült szavak, mégsem egészen érthetők magyarázat nélkül. Gumiüzeme kezdettől fogva volt az AFIT soproni gyárá­nak, ha kicsi is. Forgácsolók, lakatosok — ezt a gumisok mondják — úgy tekintettek rá, mintha valamilyen bünte­tőhely lenne. Most elkészült az új gyártócsarnok, a gumi­üzemiek ott hagyták levegőt­len, olajos, kormos műhelyei­ket és egyszeriben ők az iri­gyeltek. — Mi is megdolgozh­a­tunk érte, hogy így legyen — mondja egy munkásnő. A soproni gyárban négy év­vel ezelőtt még kizárólag vul­kanizáló eljárással készültek a gumitermékek. A hideg gu­mi forró formába került. Most úgynevezett fröccsöntő eljárással, készülnek a termé­kek. A forró nyersanyag a forró formától kapja meg alakját. Háromszor termelé­kenyebb az új eljárás. A gé­peket könnyű volt megsze­rezni hozzá. A gyártás forté­lyára azonban a soproniak­nak kellett rájönniük.­­ Tíz percig tartott a vul­­kanizálás, most maximálisan háromig a fröccsöntés — mondja Frid­rich Rezső, aki az új üzem fröccsöntő gépei­nek technológiájáért felel. — Huszonöt ilyen gépünk van, és valósággal ontják a kész termékeket. Legalábbis ha minden rendben van. A napi állásidő, pedig három mű­szakban mennek a masinák, legfeljebb ha nyolc százalék. Pedig hát éppen annyi az ember, mint amennyi a gép. Hogy valaki egy percre is le­álljon, az szükséges, hogy más valaki átvállalja felada­tát. Nagyszerű nálunk a kö­zösségi szellem, egyemberként szívügyének tekinti a társa­ság, hogy rendben menjenek a dolgok. Pinezits Anna, az új gumi­üzem legdrágább gépét ke­zeli , tizenhéttrillióba került. Tizennégy forma van rajta és egyszerre ötféle terméket ké­szít. Most éppen a Rába szá­mára simeringeket. — Tizen­öt másodperc az üzemidő — magyarázza —, és három és fél perc alatt kerül le a gép­ről huszonhat gyártmány. Automata, de legalább annyi függ tőlem is, mint a géptől, hogy végül mennyit terme­lünk. Én már ezt a berende­zést kaptam, el se tudom képzelni, milyen lenne más­ként dolgozni. — A nyugat­­- német gyártmányú gép keze­lője, több társával, tegnap megkapta a Kiváló Dolgozó címet. Főnökei azt mondják, nagyon megérdemli. Mint ahogy azok is az elismerést, akik rövid négy év alatt utol­érték a régi, rangos, nagy ha­gyományú műszaki gumigyá­rak színvonalát.­­ Ferenczi József : Ebben az évben negyedmilliárd forint értékű terméket állítanak elő a képen látható termelékeny berendezések. Szűk Ödön felvétele KIJIHFÖLD ■ 3

Next